Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-29 / 223. (3775.) szám

NÉMET-LENGYEL-MAGYAR VADASZAT (sp) Prága, szeptember 27. Gömbös Gyula magyar miniszterelnök és né­hány magasrangu lengyel személyiség német­országi. vadászkirándulása talán Hitler nürnber­gi beszédénél is nyomatékosabban a rendezetlen keleteurópai problémákra fordította Európa fi­gyelmét. annál inkább, mert a német-lengyel- magyar találkozó a litván határ mentén történt s az ember automatikusan a memeli problémára gondol, ha e tényről tudomást szerez. Monda­nunk sem kell, hogy az idegesség, amely e va­dászkirándulással kapcsolatban itt és ott is megnyilvánul, s azonnal katonai szövetségekről, komplottról, békebontásról elmélkedik, minden alap nélkül túloz, s csak az állandóan rémeket látó, rossz lelküsmeret. biztos jelének fogható fel. Olvastuk e nyugtalan kombinációk között, hogy a Budapesten időző Milch tábornok, a német légi haderő technikai vezetője „biztos ér­tesülés" szerint magyar-lengyel légi bázissá építi ki Magyarországot, amolyan középeurópai Gibraltárrá, ahová szükség esetén három-négy­ezer német, lengyel (esetleg olasz) repülőgépet összpontosítanak és mit tudom én — elpusz­títják .velük. & félvilágöt. Olvastuk, hogy á va­dászaton lengyel-német-magyar katonai szövet­ség készül, amely hamarosan tárt karokkal fo­gadja majd a Géniből kiűzött olaszokat, s ter­mészetesen a japánokat is, akik az oroszok miatt csapnak fel német-lengyel szövetségessé. S hagy az osztrákok, a bolgárok, sőt a legújabb latolgatások szerint a németbarát György ki­rály uralma alá kerülő görögök is csatlakoznak a világszövetséghez, arról a riadt fáma mint ter­mészetes következményről beszél. így kerül a vadászkirándulás a nagypolitikai rémlátások sodrába, s igy festi az ördögöt a falra az, aki nyugtalan, — s valahogy bűnösnek érzi magát. Mert mi más adna okot e riadal­makra, ha nem a ludasság érzése, az a rette­gés, amely mindenkit gyávává tesz, aki érzi, hogy nincsen igaza? Egyenesen nevetséges ma a németeket vagy a lengyeleket mindenáron és erőltetve háborús szándékkal vádolni, amikor a világnak éppen elég más gondja van, s a pus­kaporos hordó fölé másutt tartják a fáklyát. Nem különös, hogy Hitler nürnbergi beszéde után a sajtó egy bizonyos része megfeledkezve a földközitengeri bonyodalmakról, szinte hiszté­riás rohamban háborús uszítással vádolta a né­meteket, azért, mert tiltakoztak a memeli szer­ződés lábbaltiprása és a litvániai németek leg­fantasztikusabb elnyomása ellen? Szinte diadal­masan harsogta a sajtó: „ime, be van bizonyít­va, hogy Németország háborút akar". Miért nem Írják ugyanilyen stílusban, hogy Anglia háborút akar? Pedig legalább annyira akar, mint Németország, amikor nem engedi meg, hogy a kétségbeesetten talpalatnyi földet kere­ső természetes olasz expanzió rátegye kezét Abesszíniára és Európává változtassa a legsö­tétebb rabszolgatartó Afrikát? Amikor Anglia könnyelműen hajlandó a civilizáció végső össze­omlását jelentő világháborúba fullasztani egy olyan, Európa szempontjából jelentéktelen gyar­mati hadjáratot, amihez hasonlót a legnagyobb nyugalommal évszázadok óta jóformán tízéven­ként folytatott a világ minden részén, hajlandó előidézni az általános európai tönjegmészárlást, mert szuezi és indiai érdekei igy követelik? Hol Van itt az arány? Délen szinte már a puskák ravaszán tartják kezüket a katonák, s bizonyos körök mégis észak felé fordulva keresik a hábo­rús okokat. Ugyanez a helyzet most, amikor Gömbös és B lengyel miniszterek Gőringnél vadásznak. A Hood, a Nelson és a többi, óriáshajó Olasz­országra irányított ágyúiról nem beszélnek any- nyi riadalommal, mint arról, hogy három ma­gyar, német és lengyel ur vadkanokra vadá­szik valahol egy keletporoszországi erdőben. Lehangol bennünket e kétféle mértékkel való Genf, szeptember 27. Abesszíniában be- végződött az esős időszak és igy a népszö­vetségi tanács tizenhármas bizottsága, mely­nek megalakulását tegnap jelentettük, a le­hető legnagyobb sietséggel akarja munkáját befejezni, hogy még az olaszok támadásá­nak megindulása előtt határozhasson. A bi­zottság pénteken folytatta munkáját és szombaton ugyancsak összeül. Első teendő­je, hogy a tanács javaslatainak általános irányelvét kidolgozza. Hétfőig befejezi ezt a munkáját s megkezdi az ajánlatok szöve­gének megfogalmazását. Népszövetségi kö­rökben uralkodó vélemény szerint az uj je­lentés kedvezőtlenebb lesz Olaszország szá­mára, mint az ötös bizottság javaslata volt, Edén angol delegátus szombaton este el­hagyja a népszövetség városát és visszatér Londonba. Szerdán vagy csütörtökön ismét visszajön Genfbe. Laval már pénteken este elutazik Párisba és visszaérkezésének idő­pontja bizonytalan. Litvinov szombaton ugyancsak elhagyja Genfet és a többi dele­gátus is rövid üdülési szabadságra távozik, mielőtt a nagyjelentőségű döntést meg­hozná. Az ui jelentés kedvezőt­lenebb, mint a régi Páris, szeptember 27. A francia sajtó részletesen foglalkozik a népszövetségi ta­nács tegnapi ülésével s Törökország, Szov- jetoroszország és Románia magatartásából arra következtet, hogy a tizenhármas bi­zottság sokkal szigorúbban bánik Olaszor­szággal, mint az ötös bizottság. Más jelen­tések szerint a francia—angol együttműkö­dés sokkal szorosabb, mint eddig általában gondolták, A Figaro szerint Genf újabb haladékot adott Olaszországnak, de a tizenhármas bi­zottság legkésőbb október 8-án okvetlenül a tanács elé terjeszti jelentését. Az Echo de Paris is megállapítja, hogy ez a jelentés kedvezőtlenebb lesz, mint a szeptember 18-i volt. A tanács tegnapi bizalmas ülésén egyetlen tanácstag sem csatlakozott az ötös bizottság tagjaihoz és mind szigorúbb elbí­rálást követeltek. A legtöbb tanácshatalom eddig hallgatott, hogy ne zavarja a békél­tető munkát, de most, amikor a kudarc nyil­vánvaló, még az ötös bizottság által elfoga­mérés, s — ismételjük — nem tudjuk máskép magyarázni, mint a rossz lelkiismeret nyugta­lanságával. Ha Göring vadászni megy, ez „há­borús komplott és a béke fenyegetése", ha Anglia ötven csatahajót küld Szuezbe, ha Mai­tárt, Gibraltárt megerősítik, ha a félvilág láza­san forrong, mozgósít,, csapatokat szállít, repülő­gépeket összpontosít,, az „békés átcsoportosítás és előkészület a béke, az igazság és a jog vé­de1.~,Ate", Igazság? Jog? Fanyar mosollyal megtanultuk e szép fogalmak relativitását tisztelni az elmúlt tizenöt év alatt s tudni, hogy az az igazság győz, amelynek több ágyú áll rendelkezésére. Példá­nak itt van —. ha már a legújabb politikai ese­ményekről beszélünk— a memeli kérdés. Alapjá­ban véve kisebbségi probléma s igy értünk hozzá. Hol az igazság a memeli esetben? Miért „veszélyezteti a békét" Németország, ha az ügy rendezését követeli s hangsúlyozza, hogy ön­maga teremt rendet, ha az illetékesek elmulaszt­ják s a másik érdekelt hatalmassággal, Lengyel- országgal igyekszik megegyezni a helyzet tisztá­zására? A Memel-vidéket nem a békeszerződé­B ad o gtio marsall Mussolini ellen? Olaszország október 8-ig kapott haladékot A genfi tizenhármas bizottság munkában • Titulescu, Litvinov és trés erélyt kSveiel ■« Mussolini: „Az élet fontosabb, mint a b£ke“ dott álapelveket is sokalják. így például helytelenítik, hogy az ötös bizottság korlá­tozni akarta Abesszínia szuverénitását. Az ilyen megoldásban a jövő szempontjából ve­szedelmes precedencia-esetet látnának. Kü­lönösen Titulescu, Litvinov és Rusdi Arrasz helyezkedett a tervezett megoldást helytele­nítő álláspontra. A lap szerint a kisantant egyébként mérsékletet tanúsított a genfi tárgyalások alatt, annak ellenére, hogy Olaszország nem mindig rokonszenvezett a kis'antanttal a múltban. Titulescu például azok közé a politikusok közé tartozott, aki a leggyakrabban együtt volt Aloisi báróval és barátságosan tárgyalt vele a helyzetről. Szombaton olasz minisztertanács Párisban érdeklődéssel várják, hogy az olasz minisztertanács holnapi ülésén Musso­lini milyen álláspontra helyezkedik a leg­újabb népszövetségi eseményekkel kapcsolat­ban. A lapok szerint Mussolini most már alig­ha fogja Hzárni a Genfbe vezető ajtót, annál Mussolini belső nehézségei Páris, szeptember 27. Madame Tabouis, az Oeuvre külpolitikusnője genfi beszámolójában ismét leszögezi, hogy a Mussolini-kormányzat sorsa Olaszországban az utóbbi napok esemé­nyei következtében rosszra fordult, A Rómából érkező bizalmas értesülések kivétel nélkül hang­súlyozzák, hogy az ország legilletékesebb körei élesen szembefordultak a túlzásokba bocsátko­zó fasizmussal. Az olasz kabinet csütörtöki ülé­sén Federzoni miniszter állítólag bátran és éle­sen elitélte Mussolini politikáját, Badoglio mar­sall meglátogatta az olasz királyt és hangsúlyoz­ta előtte, hogy az olasz hadsereg Keletafriká- ban aligha érhet el oly gyorsan eredményt, mint Mussolini gondolja. Anglia állítólag mindent el­követ az olasz fasizmus meggyöngitésére s e Olaszország várakozó állásponton Róma, szeptember 27. Tegnapelőtt több, ka­tonákkal megrakott gőzösnek kellett volna Lí­biába és Tripoliszba indulnia az olasz kikötők­ből. A hajók nem indultak el és uj intézkedése­ket várnak. Jól informált körök az indulási pa­kevésbé, mert erre semmi oka sincs. A Petit Journal munkatársával folytatott beszélgetés­ben a duce a következőket mondotta: — Ha választanom lehet a béke és az élet között, akkor az életet választom. Ha a békét és az életet együtt kínálják nekem, akkor természetesen elfogadom a feltételeket. Az olasz lapok a szankciók kérdésével fog­lalkoznak. Genf azon a véleményen van, hogy Abesszínia katonai megszállása megszegi a népszövetségi alkotmányt, pedig Abesszinia nem is állam és a megszállás nem háború. Számos független állam van, amely a nép- szövetség tagja is — és amelyet Anglia kato­nai megszállás alatt tart, igy például Egyip­tomot, ahol a nacionalisták legalább oly he­vesen tiltakoznak ez angol megszállás ellen, mint az abessziniai törzsek fölött uralkodó kisszámú vezértörzs az olasz megszállás ellen. A Gazettá dél Popolo fölveti a kérdést, vágjon Olaszország a népszövetségben marad-e vagy sem. A lap véleménye szerint erre a kérdésre a népszövetség önmaga fogja megadni a fele­letet. célból felhasználja összeköttetéseit, amelyek az olasz királyi udvarba vezetnek. Angol szénitrizis Olaszország miatt London, szeptember 27, Számos angol szén­bánya kénytelen beszüntetni a munkát, mert amióta Olaszországnak nem szállíthat szenet, az üzem nem rentábilis. Délwalesz számos bányá­jában a minimumra korlátozták a termelést. Rendes időben Angliából évente 3 millió tonna szén ment Olaszországba, de 1935-ben eddig csak másfélmillió tonnát szállítottak az Appenin félszigetre. Olaszország nem azért nem vásárol szenet, mert nincs szükí?ége szénre, hanem mert nem tudja megfizetni az árut. rancs visszavonásában azt látják, hogy Olasz­ország az eddigi határozottság helyett a várako­zás álláspontjára helyezkedett. Ugyanakkor azonban a kikötőben tovább folynak a meg- erősitési munkálatok, főleg a légi támadások el­hárítására irányuló szervezkedések. , Mai Hámunk a Képet Héttel és RááSimelláli­leltei 32 oldal - jta T- KI • Szombat9Vasárnap • 1935 szept. 28-29 * ...... • isrl'W ' '.-.-*1 *•.; •'. :*. . siúitűi .............wt nirmiwnwi bwjmbmmwubih Elő fizetési árs évente 300, félévre 150. negyed* " ^ Szerkesztőség; Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre; évente 450, SzloVQUSzkÓi 65 rUSZÍnSzkÓl magyarság dlice 12, 11. emelet 9 Kiadóhivatal: félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . , Prága II., Panská ulice 12, HL emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja •• TELEFONJ 30 3-*11. ©<* Egyes sxám ára 1.20 Ki„ vasárnap 2.— Ki* 8ÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHA

Next

/
Thumbnails
Contents