Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-27 / 222. (3774.) szám

ooo

•fifípA 8J S^JSA 3?ra uoqjjo insppcpj s ‘efpzs ‘auiazs bjjo Áupijpq jjjaoi BdnsQ -9

qjpoqzsa-ia uadazs lEfj?lPt ^[oAuj* ‘pBUijM afjuizea pf 'fr

qBui sí íján aaig pApXuja uBqpsouBtu ‘iBAjeqyi nzssoq jnjBu^n rjjn^[ z

áafjp au p M?fponn jTjnft X3oq oaAjjaj )((B

^jpipzs qa^rjjWf

A3a zn ao?s U?epo *C

*»?pq«T 3$A»pq Eqfjpq b ifi Míg ‘ipfdBi H9^N !*?» ‘sbajo ptnjfl pqa«W 1

•* -o -ni *arat^9»i ‘OPHOZ BRMV sbajbo :«?iozfi?a — NVBZfVH 1VH 3S3W SÍM —

pApjnyy 9>pDyy DlpuD|D>| jjjh 3319- 492 *pirani{n^inn[B zb qqaAuupq 3«£ub ínptn •«H b *3 ‘jspzojipA ipuua zoqo inas 3?sgq sojjopaza ze ‘qpfpjo inas qo3nj s? hbabs qqaspzajtai b Joübaub zb jzg iqsaÁJfa yp •piqJBAfzpq jrqqoKcAuru^zs A3j jpq y “WIA -aq uo-qo^q soqoj 09LZ P9>nzB 89 nptpunaj I«qitana|pJ)ad s? jBAAeejpq JoxBjpq y 1»1 jjBuxo3jop pospsazjA ejbUbjn b jakiamé

*npspq Ipqxvjpq piqjEqJpq y :Bfjj jaqpzaq-»3Apq b jpuB; jnopuoj ® J9JjBfp90i HII99P piqÍBijjpq y -juptnpXJJ b jajai ‘qqBÁ3 -pt |aA]ajB{BA iínv 'ajaipAjJaA jBioipq UO» *!li?919 DasaSfpsjajsaai qqa^apmaqjfaj 3pjjA B v»njA3aA b *3 qpjpjqjBrqjpq B OBqóBiqBZS lOópuoj iflA3a ZB Jipzpq jaqqja pija?! jspup; *f»i snqiopq io3oe sazjq ÁBAÜJppH ’H *3

|puumiu|ujn|D zd qqeXuuo)| ©ja|nX6aA qqaXuatua>|6a| 6d|ia y

(•Auoezod) jjp3 ^bXubjbq

•qojjdBuuapujni zsaq ‘jnjBj qojpfaoj 23W ‘jjojBzzoZjop upipuay upjzB UBqjpisq y

jqajafnaai BJpqunxn g ‘juzoqppujj qqpJ3 jqajafjaq qajaquig pzsBuBJBq B jpzg

IVNrVH

000

sopnry) BpScw w»P*Wiv

•q^UjpjBZSSJA 5JBI3A zoqjajaqjq flApp •qpUBijBq Jejjos aa bftujpj juapuiui qos 3Q

•sj 09 iJöjaA q?uuaft ‘aanaj inBÁujyz? sq qa^

•sí BÁjpa b ;iiyzsj3 aqsaaj b jjojipzsja

niyojyq qaXSaq Jydoq y jiAns pzs SapJH "uyÁpui !?pja jutjg jypBUj b jojBp uia^

•opja zb jnjJiysSa^

‘jyiíu b jyiu q;jninj3

*<»Sa 80U3J9 zb ijhh

'J<9 zb jyui jjnjoqag

hyan v mvw Mnnwia

(•jBauB^aBA^tSTj) payjpq pqBzg

’jypBai sojBp b ppjJH jsppBinyjpj 8 ‘JMffsajp jaajsi jyjBq b Jiuoq aq^slpXpJÍA zsbabj b jpaisj ayjzy

Ipppiinazs íjjOfeq jn|W ‘ajpifií b U"q Pö«l J?q®d *1?; Bapjq b ap;n zsg

BJfqosmau pfeui p ap[ Ajíj g

•jyjnq b zsaj jydo>j ‘qajaAajBi B JjBUBiinH ‘jypBui B 10109013 •zep ZB JBOI JUP9PZ®M

ZSO

000

(•pyiíaaqjaa) aqnaq bjibq

•jjBjB JjunzyH uiojBjJUBq mi — pBpq qqpAOX

BASoqOSO jJBQ

qBjBd i^ZaH paosooi y

•jjBjBd p»nz

*3311)1 zsaj X3i ‘peqBazssQ jaqqaXjauijas3

*pBpzs ob3ja A'jauuaso sjq y

•Ajaaijaso 93jo80 ;jyui aAau y qaj zs3a jazjA s! MO ‘sj MI jaqqaja sy^j BAZoqiypx

•jy 9zpÁ3up^9 aipjaq zeaq

•jy zoq yJJOj qqBin juiuie g ‘jyqaj |9jqBH 37IA AjyjsiJJl

•3ajad ddasazjA IQzpq nyjqizs *paja sejjoj jpqy/ijyui pjoj *Msjai qa^jQA ‘Mozoq qgpJ3

MVÍVd IA03H V DOöOSO A3VQ

ívsvai XOHVADVN SDI

— 04Z -r

— 266 —

— 271 —

A szamár meg a köcsögkalap

Irta: SZENT IVÁNYi JENŐ

Élt Alexandriában egy szürke csacsi Nagy szalraakalap tilt fejebubján, mert hát azon a tájon nyáron igen meleg van ée szalmakalapot hordanak a lovak, szamarak, nehx>gy napszurást kapjanak.

A eztirke csacsit Juszufnak nevezték és szerette a város apraia-nagyja. Szerethették is, mert Jueziifnál jámborabb, ezelidebb csacsi még nem hordott terhet ezen a földkerekségen. Ha teher nélkül baktatott há- zafelé vigan meglovagolták a gyerekek, mialatt okegyelme jóizüen ropogtatta a kedveskedésül kapott eárgarépát. Vagy a finom dinnyhójakat.

Ám egy szép napon Juszuf hátára vizes- tümlg helyett díszes nyerget raktak, fetkan- tározták ékesen. Hiába törte a fejét, nem volt képes kitalálni, hogy mi készül, mígnem egy szereceen a hátára telepedett. A szereceen usEénadrágót viselt, meg piros katonakabátot. Cipőt nem hordott, ellenben a fejére gyönyörűséges, fényes köcsögkalapot rakott. Juszirf vagy fél napig hordta a furcsa öltözetű szerecsent össze-vissza a városban Mikor este a munkája után le- hevpredett az udvaron, hamar megkérdezte a kutyát, nem tudja-e, ki volt a délutáni lovasa?

— Dehogy nem — felelte a házőrző —, egy néger király.

— Király! — hitetlenkedett a csacsi. — Honnan szeded ezt a gondolatot?

— Onnan, hogy köcsögkalapot hordott.

A csacsinak szeget ütött fejében a dolog. Sokáig gondolkozott, azután megint a kutyához fordult:-- Mondd csak, kérlek mi az voltaképpen, hogy „király"?

— A király nagy ur — vakkantott a kutya, — mindehki neki szolgál és sohasem kel! dolgoznia.

— Hm! És ha ép cilindert hordanék, szintén király lennék? — kérdezett újból a csacsi,- Persze, feltétlenül - válaszolt, mérgesen a kutya, akit álm/Htól vert fél az oktalan kérdés —ha annak születtél, bizonyára az lennél!

Juszuf egész éjszaka gondolkodott. Meg

szállta a Tjagyravágyás és asft súgdősi* a fülébe, hogy ő erre a mesterségre született. Reggel gőgösen rúgott á szalmakal^P^^ hogy az messze a giz-gaz közé gurult.

Gazdája hasztalan kereste a kalapot, hogy Juszuf fejére érősltse. De mert kalap pél- ktíl a csacsival munkába mégsem indulhatott, addig keresett-kuta-tott piig nem tálalt e-gyet. És ez a kalap, csodák-csodája, egy kopott cilinder volt! Juszuf ném tudta, hogy hová legyen örömében, ámík.óf meglátta. Király lesz, teljesül a vágya!

Mikor aztán térhet akart rakái a hátára a gazda, Juszuf megcsököiiyösbdö'tt. Négy lábát az ég felé rúgta, hqrkantott, tátf meg harapott is. Persze, ennek husángplás volt az ára és a teher mégis rákerült á hátára. Mig az iitlegek fájtak, baktatott a csacsi szép csendesen. A városban azután, hói tóion* gott a sokfajta szinü, ruhájú éép, szefnbó* tűnt a cilinderéé Juózuf. Meg-megáJltAk é« nevetve, ujjal mutogattak reá az emberek, Juszuf azt hitte hogy azért gupyhíják most, mert király létéré dolgozik. Az occa porába heveredett, lerázta magáiéi a vizéó- tömlőket meg a datolyáé zsákot, rnájd fölugrott és égnek szegett nyakkal diadalmasan iázni kezdett. IJgy vélte, hogy fensége előtt most már meghajolnak az álméilfó».lók. Hajlongás helyett azonban gyűrűbe fögták, úgy kacagták.

Dühösen rontott közéjük, majd tiszteletre tanítja ő ezt a mihaszna népséget! Egykét embert meg is rúgott, de azután ,.. öklözték jobbról, öklözték balról, követ is vágtak az oldalába jócskán ép újra rákötözték a súlyos holmikat. Alig tudott fájd testével hazavánszorogni este. Ráadásul mérges gazdájától abrak helyett ismét CBak ütleget kapott.

Midőn gazdája végül vacsorázni indult, sántitva gázolt a gazosba é* kikotorta a csalán közül a régi szál mák alapot. Okosabbnak gondolta, ha visszatér régi soriához.

— Szép tanácsot adtál, az szentig**, — szólt később szemrehányóan a kutyáhos. — Királyság helyett csupán verést kaptam, tán egy szál ép csontom sem maradt!

— Én tanácsot ugyan nem adtam- -* felelt a házőrző, — csak felvilágosítást a legjobb tudásom szerint! Renned rejlett a hiba, A tanulság ebből az. hogy ki-ki végezze hivatását hűen, mert ha más bőrbe bújik* tisztelet helyett kihúzza a lutrit.

A legnagyobb

és legkisebb villanylénripa

Egy newyorki szaki iálli fáson egymás hüeUett bemutatták a vi'dg legk'sebb és legnagyobb villanykörtéjét A kicsiny izzólámpa á rendes világítási hálózatra kapcsolható 8 mindössze akkora, mint egv jobbfajta mogyoró. A nagy lámpa pedig olyan hatalmas, hogy aiig íehet megemelni. Köbtartalma mintegy félhektoliter Fényereje egy hatalmas fényszóróó 8 olyan meleget áraszt, hogy nem lehet a közelében maradni.

A legnagyobb gyertya

Egy amerikai gyertyaöntő nemrégiben akkora gyertyát készített, amely 500 évig fog égni. A gyertya oszlopnagyságü, táng- ia viszont kicsiny és igy nagyon kevés anyagot fogyaszt.

Töpsrnérő készülékek

a newyorki színházakban

A newyorki színházakban „tapaméró^* készüléket szeréinek fel, mely a taps és helyeslés erejét méri.

HÓKA

MIBE KERÜL EGY TENGERI HAJÓ?

Huncut Laci az iskolai tizpcrcben maga köré gyűjtötte osztálytársait.

, — Fjük — szólt meg tudnátok-e mondani, hogyha egy üj tengeri hájó fedélzete egymillió koronába kerül, mibe kerül a feneke? Aki eltalálja, annak egy szelet csokoládét adok.

No, éékie^tek a kérdésnek a fiuk

— Félmillió...

— Egymillió...

— Másfélmillió... — kiabálták.

— Nem, nőm — ingatta a fejét Hímem Laci.

— Hát ha nem — mondták a pajtásai — akkor te mondd meg, hogy mibe kerül?

Htfnc.ut Laci nagyot nevetett:

— Tudjátok mibe? — Vizbe.

IJEDT VADÁSZ

A tanító ur hirtelen a zajongó osztályba

lép.

— Ki teremtette a világot, hó? — ragad fülön egy kójbót,

A gyerek rémülten felel:

— Tanító ur. kérem, nem ón voltam • • •

KIS LEVELEK

_________- Ra

kusz Márta. Beküldött, szép képeidet köszönöm. Az egyiket, alkalomadtán föl- ba6zná om — Baranyay Edit és Szabó L6- ránd. Örülök hogy uj lakhelyeteken is megmaradtatok hűséges kis munkatársainknak. Dolgozzatok továbbra is szorgalmasan. — Keresztesy Feri. Rejtvényed jó, legközelebb leközlöm. — Palócry Ágnes. Fölvettelek kis munkatársaink sorába. — Weincziller LudmiJa. Köszönőleveledet megkaptam Az értékes ajándékot úgy hálálod meg, ha továbbra is hü maradsz kis lapunkhoz. — Minarovits Sasa. Szép leveledet köszönöm. Tanulj szorgalmasan. — Rábai László. Nyereménykönyvedet már elküldettem. Azóta bizonyára megkaptad, o—~

MEGFEJTÉSEK:

A 33. szám rejtvényeinek megfejtése:

Szonoky Gyöngyi rejtvénye: Ott egyél, ahol dolgoztál. — Mungver Trudi rejtvénye: Szerkesztő. — Szkaüczky Lenuka

rejtvénye: Ha Isten velünk, ki ellenünk.

— Tompos Kálmán rejtvénye: Hétfő. — Ujfalussy Sári rejtvénye: Késmárk, Kassa Lőcse, Zenta, Fiume

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Altstadter Magda. Árvay Palika. Adám Gyurka;

Buzsiezky Módiké;

Czier András;

Drozdik Manci, Drozdik Rózsi, Duba Sándor;

Feketeházy Piroska;

Gát.hy Évike;

Herczeg Alice;

Jauics Alajos, Janda T.óránd, Jelűnek Harry;

Keresztesy Feri;

Lükő Emma, T/egeza Tivadar:

Mágory Juci, Minarovits Sasa:

Perónyi Purlus, Pálóczy Ágnes;

Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő Riszner Karcsi. Rábai László: Rábai Wéria,

Rakusz Márta:

Szolnoky Gyöngyi, Szkaliczky Lenuka, Szabó I-óránd. Szilágyi Ida, Szeesev Klára;

Takáts Hilda:

Varga Irénke.

A sorshúzás utján az I. dijat Perényl Purlus (Zsámbokrót), Komáromv Pataki diákok" ciniü könyvét, a !’ dijat Mágory Juci (Léva), Móra „Hol volt bo! nem vo't" cimü könyvét a a IIP dijat Rt. ? >er Karcsi (Léva), a „Magyar múlt" ciiuü könjvét nyert*.

♦oBÁuod Bqppjoq XXen sOííuyjjjrq A3a dd? jjata :ub||0 laaojg JI9 saiadaiXaoi X3bo mi t