Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-27 / 222. (3774.) szám

Ötös bizottság után tizen A genfi tanács megkezdte döntő tanácskozását A 15. cikkely alarán foslalkosik ai olasz-abeitziii konflikfat- sai - A csütörtöki Sis - Edén éles olaszeilenes nyilatkozata . Alolsl nem vett részt a tanácsülésen Genf, szeptember 26. A népszövetségi tanács csütörtök délelőtt fél tizenegy órakor összeült, hogy foglalkozzék az olasz—ahesszi- niai konfliktus elintézésére kiküldött ötös bizottság jelentésével. Általános feltűnést keltett, hogy Olaszország képviselője nem jelent meg a tanácsülésen. A nyilvános ülés előtt az afrikai konfliktusban nem érdekelt tanácstagok bizalmas megbeszélést tartottak s ezen az ülésen megjelent néhány percre Aloisi báró olasz főmeg'bizott is s bejelen­tette, hogy a nyilvános ülésre nem jön el. Olaszországon kívül valamennyi tanácshatal­mat a fődelegátusok képviselték, igy Laval, Edén, Litvinov, Beck, Titulescu, Áras, stb. Az ülés azzal kezdődött, hogy Guynazu argen­tínai elnök fölszólította Abesszínia kép­viselőjét, hogy foglaljon helyet a tanács- asztalnál. Amikor ez megtörtént, Madariaga spanyol delegátus, az ötös bizottság elnöke fölolvasta az ötös bizottság megjegyzéseit az olasz in- j ditványokrá. E megjegyzéseket már szerdán' A tanácstagok erélyt követelek Mielőtt Louis Guynazu javaslatait meg­tette, Havariate abessziniai delegátus néhány szóval bejelentette, hogy Abesszínia a tanács indítványait köszönettel el fogja fogadni. Guynazu indítványainak megtétele előtt le­szögezte, hogy az eddigi tárgyalások ered­nyilvánosságra hozták. Ezután az ugyancsak ismeretes jelentést olvasta föl Madariaga, azaz vázolta az ötös bizottság fáradozásait az olasz—abessziniai konfliktus megoldása érde­kében és egyúttal azokat a javaslatokat, amelyekkel a nemzetközi segélynyújtás alapján rendezni akarták az abessziniai problémát. A jelentés é? ■& többi hozzá csatolt okirat fölolvasása után Guynazu tanácselnök azt javasolta a tanács tagjainak, hogy a tanács valamennyi tagjából uj bizottság alkittassék, amelybe nem választják be Abesszínia és Olaszország képviselőit. Az uj tizenhármas tanácsnak feladata az lesz, hogy az olasz— abessziniai konfliktussal a népszövetségi al­kotmány 15. cikkelye értelmében foglalkoz­zék és jelentést fogalmazzon meg, amelyet a tanács elé terjeszt. Guynazu továbbá azt javasolta, hogy a népszövetségi tanács ülés­szakát hivatalosan ne fejezze be, hanem állandóan készenlétben álljon az esetleg föl­merülő nehézségek elintézésére. A tanács­elnök javaslatait a tanács egyhangúan el­fogadta és a tizenhármas bizottság azonnal összeült. ménytelenül végződtek és nem hozták meg a kívánt kibontakozást. Ennek ellenére foly­tatni kell a kísérleteket a béke megmentésé­re. Annakidején a 15. cikkely igénybevételét elhalasztották, de szeptember 24. óta a cikkely alkalmazása aktuálissá vált. Ezután AZ ERMINDSZENTI SZOBOR Föl-földobott kő, földrehullva, Kicsi országom újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba Szédül, elbusong és lehull a porba, Amelyből vétetett. (*) Sorsának titkát és értelmét ostromló költő talán soha igazabban nem talált rá az „ősi okra és miértre", mint ebben a versé­ben Ady Endre, aki a századeleji Magyar- ország és Európa zűrzavarából, párisi és budapesti szállodák és korcsmák magánya után minduntalan visszatért az érmindszen­ti kúriába; ezerszer tagadta meg az Ért és ezerszer ostromolta meg az Óceánt s az Óceán baljós, sötét viharzásaiból mindig az Ér partjára, az oltalmazó anyaföldhöz me­nekült vissza. Az első igazán európai hangú és forradalmian európai költő volt Ady Endre, aki a magyar irodalomban a nálunk annyira szokatlan metaforás formát robban­totta be, s annyira egyedülvalóan maradt meg e forma mesterének, hogy alig akadt követője máig is, s aki akadt, sután inkább csak mimelte, mint valóban újra megélte Ady vízióit és tömör szóképeit. De mégis Idegenül élt Európában, sőt érmelléki ha­záján kívül mindenütt: Nagyváradon, Deb­recenben, Budapesten, ahova sorsa elve­tette. Otthont se tudott teremteni magának sehol, már országos nevű költő volt s ve­zére egy erős és mélyen a magyar lélekben szántó szellemi mozgalomnak, amikor még mindig szállodák és szanatóriumok adtak neki szállást, s csak élete legvégén volt rendes főbérleti szállása Budapesten. Ez a lakás is inkább az ifjú hitves, a lelkes és élelmes Csinszka otthona volt, mint a halá­losan beteg, már önmagával tehetetlen köl­tőé. Akinek élete végéig egyetlen sorstól való otthona volt: az érmindszenti kúria, amely bizony csak sokkal később változott igazi nemes ember portájává. Mert amikor Ady Endre benne meglátta az Isten nap­világát, amolyan zsupfedeles, földes palló- ju paraszti viskó volt, mint amilyenben e legmagyarabb magyarság, elkoldusodott fertálymágnás rend fiai általában megszü­lettek. Ady Endre, ez az európai költő — aki­nek különös búgó hangján először fölriad­tak, majd megdühödtek, később azonban fájdalmas gyönyörűséggel elandalodtak a magyar irodalom hivatalos és nemhivatalos művelői — mindvégig, megfelebbezhetetle- nül érmelléki, szilágysági magyar volt. Fia annak az Isten háta mögött, vigasztalan és dacos ^hagyottságban vegetáló világnak, amely Erdély kapujában csöndes, lomha, majdnem ázsiai mélabuban terjengett. Ezen a földön egyetlen vicinális vonat döcögött végig, mert se gazdasági, se sztratégiai, se más oka nem volt, hogy fővonalat vezesse­nek erre, amely a világ távoli robajával föl­verje a mély télben alvó falvakat. S ez volt az a vicinális vonat, melynek monoton zör­gése belemuzsikálta Ady fülébe a „téli Ma­gyarország" felejthetetlen, váteszi sorait s ez volt az a vonal, amelyen annyiszor vé- gigbumiizva meglátta, megélte és világgá sikoltotta a magyarság tragédiáját a költő. Ez a mellékvonal, — melyen Ady szilágy­sági alyafia és életirója szerint a háború- előtti Magyarország legtarkább vonata fu­tott át, bőrgatyás szlovák mezei munkások­kal, hal inát ruszin fa döntőkkel, bocskoros románokkal, cifraszürös magyar parasztok­kal, bőrkabátos zsentrikkel, városias keres­kedelmi utazókkal, nagyszakállu pájeszes zsidókkal telezsúfolva, — szimbolikusan hordta, vonszolta maga után az egész ma­gyar életet, minden gondjával, próblémájá- val és végzetével együtt. Ezen a mellékvo­nalon közlekedett a párisi, budapesti irodal­mi és politikái csaták zajából hazatérő költő és ezen a mellékvonalon utazott vele együtt a Végzet. Ennek az elfeledett, eltemetett magyar világnak két nagy élménye volt a történe­lemből; — az egyiket a nagykárolyi kas­tély ablakaiból jóllátható majtényi sik éb­resztette föl, a másikat pedig a kálvinista Zilah főterén álló Wesselényi-szobor. Az egyik a bukás, a másik a magáraeszmélés intelme volt. A jobbágyszabaditó Wesselé­nyi maradt meg azután egészen Ady koráig ennek a szilágysági magyar világnak vezér­lő szelleme, — innen, ebből az Isten háta mögé rejtőzött és hallgatag bubán tengődd világból hajtott ki annak a sajátosan ma­gyar szocializmusnak szelleme, amelynek Ady is szószólója volt s amelynek éppen ma, a magyarországi reformnemzedék so­raiban akadtak harcos és bátor zászlóvivői, de amelynek éppen a kisebbségi magyarság soraiban — Erdélyben is, nálunk is, de a vajdasági ifjak között is — értői és lelkes hitvallói vannak. Nem véletlen, hanem a végzet legfelsőbb rendelése, hogy Ady Endre első szobrát szülőföldjén, az érmelléki kis, még vicinális állomástól .is mérföldnyi messzeségben fek­vő faluban állították föl kegyeletes magyar kezek. Nem véletlen, hogy Budapesten csak síremléke van, — igaz, Csorba Géza gyö­nyörű alkotása, — és kávéházi emléktáblá­ja, — igaz, Bokros Dezső remekműve. De szobra — nem alkalmat s nem kikerülhetet­len végzetet, hanem magát a költőt, az egész Ady-forradalmiságot jelképező szobra — ott áll és fogadja az Idő üzeneteit, ahol a költő leginkább otthon volt, ahonnan sok­javasolta a tizenhármas bizottsággá való át­alakulást és a záró jelentés megszövegezésé­nek megkezdését. Edén, Anglia delegátusa rövid beszédében ugyancsak sajnálattal állapította meg, hogy a megoldást nem sikerült elérni. Az angol kor­mány már tudatta az illetékesekkel, hogy az afrikai konfliktus elintézéséből a népszövet­séget semmiesetre sem szabad kizárni. Az angol kormány még mindig hasonló vélemé­nyen van és meggyőződése szerint további időveszteség nélkül a népszövetségi alkot­mány 15. cikkelyének 4. bekezdés© alapján kell eljárni, ami természetesen nem zárja ki, hogy a további munka folyamán sikerül meg­találni a békés megoldást. A békéltető akció kizárólag a népszövetségi paktum keretén belül folytatható le. Beszéde végén hang­súlyozta, hogy a békét mindenáron meg kell őrizni. Az angol kormány követni fogja eddigi politikáját, amelynek alapelvei általában is­meretesek. Edén után Laval beszélt, aki röviden vá­zolta a helyzetet és többször hangsúlyozta, hogy a brit delegátus véleményével minden tekintetben egyetért. Azzal fejezte be nyilat­kozatát, hogy a legmesszebbmenő előzékeny­séget kell mutatni az érdekelt felekkel szemben. A vitában Litvinov orosz népbiztos is részt vett, aki kijelentette, hogy a beszédek és nyilatkozatok ideje elmúlt. Az orosz kormány többször leszögezte álláspontját és kitart eddig politikája mellett. Munch dán külügy­miniszter kifejezte sajnálkozását a békéltető szór elmenekült, de ahonnan soha elszakad­ni nem tudott s ahova a világ fergeteges vi­hara elől is minduntalan visszamenekült. A legnemesebb, legemberibb értelemben vett patriotizmus szimbóluma az, hogy Érmind- szenten szobrot kapott, a kis, világtól elha­gyott faluban, amelynek még ma sincs egé­szen ezer lakosa s ezek között is több a ro­mán, mint a magyar. Egy kis faluban, amely az Alföld Erdély történelmi érintkezési vo­nalának egyik félreeső pontján fekszik s ma sincs több beleszólása a nagyvilág dolgai­nak alakulásába, mint volt akkor, amikor a múlt század utolsó negyedében a költő meg­pillantotta falai között a napvilágot. De amely ime létezésével mégiscsak részesévé, sőt sorsfordítójává vált a világnak, Mert az, hogy Ady Endre érmelléki magyar volt, leg­alább annyira belemuzsikál költész tébe, mint párisi és budapesti víziói és bajvivásai, — sőt sokkal mélyebbről, sokkal sorstelje- sebben... Ma^^ermekmelléklet XIV. évf. 222 (3774) szám * Péntek • 1935 szeptember 27 Előfizetési ári évente 300 félévre 150, negyed- ^ ^ Szerkesztőség; Prágai!, Panská évre 76, havonta 26 Ki. külföldre évente 450, Szl0V6TlSzkÓÍ és rUSZUlSzkÖl mGLPUCirság allcel2, U. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . ° Prága II., Panská ullce 12, 1IL emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON. 303-11 • • Igyál szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Kf» 8ŰRQÖN VCIM HÍRLAP. PRflHR

Next

/
Thumbnails
Contents