Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-26 / 221. (3773.) szám

1935 szeptember 26, csütörtök.

TiyCGAlMACitARHIULAK

9

Szomorú viszontlátás a kárpátaljai várossal félévi távoliét után

Nagyszőllős — borivás előtt és borivás után

5zir>HÁzKönW-KaLTüRA

Bobasem Toltam elfogult Nagyszőlőssel szemben, ahol gyermekből ifjúvá serdültem, ahol elő- Mör szerettem a ahol először — de talán utoljára — oealódtam.

Ellenkezőleg. A kisváros ezernyi hibája, balga fonáksága, sokszor Indokolatlan előítéleteinek sokasága mindig szemem előtt lebegett s mindig kritikus szemmel néztem az esetlenül döcögő, hátul kullogó életformát, amitől, megvallom, sohasem voltam túlságosan elragadtatva.

De azért mégis — úgy, ahogy volt, — szerettem. Hogy miért, magam sem tudom. Talán a holdvilágos nyári estén komor, fekete színben trónoló Feketehegyért, talán a májusi égnél kékebben kéklő „szőke11 Tiszáért

Fél éve, hogy eljöttem onnan. Fél év nem nagy Idő. S mégis, amikor most, lombhullató őszszel, egy verőfényes délben berobogtam a prágai gyorssal 6 egy sovány gebétől vontatott konflison végigdöcögtem az annyit végigtalpalt, jól ismert utakon, valami megmagyarázhatatlan érzés vett rajtam erőt. Valami nagyon fájt. Hogy miért, megpróbálom sorjában elmondani.

Faluvá degradált városka

A valamikor megyei székhelyből faluvá degradált városka sohasem volt kopott, olyan fakó, mint most. Mindig éreztem, hogy az idő elsuhan 8 csak kevés mentődik át a múltból a mába, az, amit az idő loncsos talpa szét nem tapos. De itt taposott, amúgy Istenigazában. A múltból csak az emlék maradt.

Az ueoa ki van kövezve, de két oldalát gyom veri fW A Masaryk-tér valóságos libausztató po- esolyatenger, melynek szennyes vizében a modern városháza tetejére érthetetlenül odaragasztott hagymakupola gyönyörködik. Mint láttam, fényképet is készítettek róla s el akarják küldeni a közmunkaügyi miniszternek.

A nyáron, mondhatni, semmit nem építettek. Nincs vállalkozási kedv s ami a fontosabb: nincs tőke. A város központjában két uecát uraló Ugo- esai Bank Egyesület épületét, melynek teteje a tavasszal leégett, megjavították egy lapos tetővel. Egy darab anakronizmus, mint az egész város.

Mit mond egy városatya?

— Tanácskozunk hétről-hótre, — mondja kérdéseinkre egy városatya. — Föltárjuk a város milliónyi baját. Kérünk segítséget, pénzt, innen is, onnan is, nincs, aki segítsen. Az az elv: segíts magadon, az Isten is megsegít, — de miből. A városnak adósságán kívül egyebe nincsen. ígérték, hogy a nyáron bírósági palotát és ipariskolát építenek. Küldöttség is járt az ügyben Prágában e az építkezésből nem lett Bemmi. Amit ígértek, ma is ígéret. No de ez már régi nóta. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a választások előtt történt. Mo6t a kormánynak más gondja van. Költségvetést csinál s miránk, azt hiszem, nem sok jut.

Panaszkodnak a kereskedők

A kereskedők a boltajtóban állnak. Érdeklődöm egyiktől, másiktól.

— Ugyan, mondja már, mi jót is mondhatnék. Itt az ősz, ezt maga is tudja, s tavaszra marad az idei nyári raktár. Itt áll minden. Nem vásárolt senki. Senkinek nincs pénze, illetve akinek van, nem itt, de a történelmi országokban vásárol. Sajnos, nekünk ebből édes-kevés a hasznunk.

— Az a szerencse, hogy nem nagy a raktár. ki adó- vagy bírósági végrehajtó fölrakhatja egyetlen szekérre. Úgyis ez lesz a vége. Nem bírtuk az adót sem fizetni s még hátralék is van bőzen.

— Tegnap véletlenül bevetődött egy vevőnk, ikitől valamikor szép pénzt láttunk. Óriási forgalmat csinált. Majd egy óráig tartott, mig elrak- uk a végignézett holmikat. Aztán eltávozott az- al, hogy „talán tavasszal'4. Tavaszig remélhe- ünk. Nincs egyebünk, csak a remény.

Az iparosok is panaszkodnak

Meglátogattam régi szabómat. Nem volt öröm enne. Valami régi számlát emlegetett. Mondta, ogy így vám ez másokkal is... Nem tud ma fi- >tni senki. Kérdésemre, hogy hogyan megy az siet, lakonikus rövidséggel válaszolt:

—- Az utolsó hónaiban egy rendelésem volt. gy rojtos, öreg pantallóból kellett — mérték érint — uj térdnadrágot készíteni . Ennyi az zi munkám.

Ajtót, ablakot az asztalos nem csinál. Nincs rá mi. Hadd süvítsen be az őszi szól. A csizmadia Ízmájára ma már, sajnos, senki sem kiváncsi,

mert nem bírja megfizetni. Különben is a cipőüzlet huszonkilenc koronáért gumicsizmát árul...

Letört emberek

Szinte már az idegeimre ment a sok sirás. Mindenki panaszkodik, mindenki jajgat. Sehol annyi letört, reményevesztett embert nem láttam életemben. Sir az orvo6, hogy nem betegek az emberek. S ha igen, itt ez a sok betegsegélyző.

Panaszkodik az ügyvéd is, hogy a gazdasági válság elmélyülésével alábbhagyott a perlési kedv. Nincsenek birtok- és váltóperek. Nincs honorárium. S ha akad is egy-két pör, nincs kin behajtani a költséget, mert az alperes koldu6, a felperes meg előre kiköti, hogy sikertelenség esetén még kész kiadást sem fizet.

— Jól nézünk ki, — sóhajt az egyik. — Ráadásul még inségjárássá akarnak nyilvánítani bennünket. No, még csak az kell! Különben hallhatta, hogy a kereskedők is állást foglaltak ellene.

Régi fó szokások hatvány utánzata

Minél nagyobb a baj, az emberek annál inkább menekülnek egy kis oázis felé, ahová legalább néhány óráig nem csapkodnak föl az ólet viharhullámai. A szőllőtulajdonosoknak sem megy sokkal jobban. Tavaly elverte a jég a termést. Egyesek kaptak is némi segélyt. Fontos, hogy az idei termés jó, de mit ér, ha nem tudják rendesen elhelyezni. De azért legalább imitálják az életet. Nyárra kimenekülnek borházaikba. Régi, jó szokás szerint összejönnek egy-egy szőllőben. Zsi- ványpecsenyét sütnek s néhány liter jó bor után a fiatalok, no meg a kevésbé fiatalok is, eltáncolnak hajnalig. Ez ma a divat. A régi cigányzenéé, három napig tartó dáridóknak vége már. Hol tartanak már attól? De azért mégis, ha a hangulat emelkedik, elzárják a recsegő gramofont s rágyújtanak egy-egy jó magyar nótára, mikor vígra, mikor kesergőre. Most leginkább erre: „Húzássá el a cigánnyal Százszor is a régit;

Jegenyefák, jegenyefák ...“

És hasonlókat énekelnek. Aztán szétszélednek. Marad egy est kellemes emléke, no meg a pillanatnyilag elfeledt holnapi gond. Afféle gazdasági- válságos mulatság es.

Végre egy hely,

ahol nem panaszkodnak

Szabadságom utolsó napján, a vonatidő előtt

fél órával indultam el, s a Nemes-Kulmann-Krasz- nay-féle borpineóben kötöttem ki, hogy mielőtt búcsút vennék Nagyszőllős tőL, legalább néhány napra való jókedv-elikszirt szedjek magamba.

Az Ugocsai Bank épülete alatt lévő pince lejárata fölött szerényen húzódik meg a cégtábla, melyen a néven kívül egy érett szőllőfürtöt tartó medve őrködik a cég jóhimeve fölött. Ez a borpincészet védjegye. Lent a pincében nappali fény s az első helyiségben menyezetig fölhalmozott üveghadsereg. Tovább a második, harmadik, negyedik s magam sem tudom hányadik helyiségben, példás rendben sorakoznak a rizlinget, tramint, .furmintot, aszút, ezerjót, ürmöst, meg a jó ég tudná, milyen nevű és rangú nektárt tartalmazó hordók. Beléjük fér vagy hétazáz hektoliter. Legérdekesebb a két ötvenöt hektós, amelyek egyikének fölirata ragadta meg figyelmemet:

„Ha pezsdül a dongám gyöngye,

Fölszárad a bánt könnye."

Hát ez nem üres jelszó, de életes valóság. Hogy a valóságban így van, magam is észleltem. A sok keserű tapasztalat után leszívott néhány pohár után úgy éreztem, hogy nálam is ezt a hatást váltja ki. De másoknál is. Hallom, hogy ha valakit nagyon elnyom a keserűség, suttyomban le-lesur- ran a csodapincébe s nem volt még senki, aki ne fölvillanyozva távozott volna el. De nemcsak ezekből állnak a kuncsaftok. Viszik a Feketehegy vidító levét a köztársaság minden sarkába. Vezetőm s egyben barátom elmondta, hogy nemsókára kiürülnek a hordók, ö volt az egyedüli, aki nem panaszkodott. Jól esett hallani. De a miliőhöz nem is illett volna a panasz.

Magam sem tudom, mi minden jót kóstoltam össze. Az lett volna a borpincészet legnagyobb szégyene, ha a végén még tudtam volna. Időm közben lejárt, összecsomagoltak négy szép pecsételt üveget s máris indultam s fájó szívvel jöttem föl a kellemes alvilágból, a gondüző fedezékből.

*

Éreztem, hogy először, másodszor és mindennap ide kellett volna jönnöm. Akkor talán nem láttam volna a sok bajt, nyomorúságot. Akkor talán nem festettem volna ezt a szomorú, valóságnak megfelelő, sötét tónusú képet. De mir mindegy. Még egy búcsúpillantás az őszi verőfényben széliétől terhesen pompázó Feketehegyre s a gyors máris röpit visszafelé, sok szomorú tapasztalattal s néhány liter borral. Ez az, amit még Nagyszőllőeröl vinni lehet, egyebet semmit.

POLYÁNSZKY ZOLTÁN.

Bellim centenáriuma

Az olasz zenei világ és vele az operalátogató közönség szeptember 24- én ünnepelte Vincen- zo Belliidnek, az egyik leghíresebb olasz zeneszerzőnek centenáriumát. Ekkor volt száz éve, hogy a világhírű olasz operazeneszerző Páris mellett meghalt. Bellini harminc évig élt csupán, de világhírre tett szert.

Zenészcsaládból származott, mint annyi más olasz zeneszerző. Szicíliában, a tüzes borok hazájában született és az operairodalomba magával hozta az izzó temperamentumot és a délolasz dalokat. Fiatal korában apjánál tanult, aki orgonista volt, de később bekerült a nápolyi konzervatóriumba, ahol azonnal feltűnt zsenialitásával. Előbb egyházi és hangszeres szerzeményeket irt, de később felébredt benne a szicíliai vér, amely az éneket, az áriát tartja a legösztönösebb, legtermészetesebb zenei megnyilvánulásnak és megírja első operáját, az „Adelson e Salvini“-t. A dalmű a konzervatóriumban nagy sikert aratott és igy második operáját már a nápolyi San Carlo színháznak Írja, a harmadikat pedig az „11 piratat" a milánói Scalának küldi be. Ott 1827-ben döntő sikerrel színre kerül ég ettől kezdve egész Olaszországban mindenütt a legnagyobb sikerben van része, mindenütt ünneplik és neve nemsokára az ország határain túl is híressé és csengd 'é válik. Nevét Rossini mellett emlegetik.

Ettől kezdve minden évben uj operát ir, amelyeket hol Milánóban, hol Velencében mutatnak be. 1831-ben aratja legnagyobb sikerét, mert ekkor kerül színre Milánóban a Scalában életének főműve, a „Norma", amely azóta számtalan európai színpadon sikert sikerre aratott és még ma is egyik kedvelt müsordarabja az európai operaházaknak. A Normában Bellini operastilusa tökéletesen kibontakozott, a nagyszabású áriák drámai erőt nyertek benne. Az ének most is központi helyet foglal el, de a bel- canto megtelik emberi kifejező erővel és színpadiassággal. Bellini ebben az operában végleg kilábolt az előző kor olasz operaszerzőinek hatásvadászó sekélyességéből. Bár a dalmű megírásánál ő is mindig egy-egy hires operaénekesre vagy énekesnőre gondol, sőt nem egyszer együtt dolgozik a hires sztárokkal, áriáit mégis úgy alakítja, hogy azok tartalom és formaszépség szempontjából kielégítsék a legmagasabb igényekett. Operáiban együtt kell ünnepelni a zeneszerzőt az énekessel, akik egymást támogatják művészetükkel.

Mindegyik operájának kimagasló szerepe egy-egy világhíres éfiekes vagy énekesnő emlékével függ össze. A nagy Malibran a múlt század első harmadának legjelentősebb altistanője is Bellini operáiban tündökölt.

Bellini emellett azonban nagy gondot fordít a zenekarra, bár változatos színeivel ez is az éneket emeli ki. A recititativok már nem különülnek el élesen az áriáktól, hanem előkészítik megjelenésüket. Bellini utolsó éveiben mégis módosítja zenei stílusát. Ekkor elhagyja Olaszországot, Párisban telepszik meg, ahol Rossini is élt és ahol akkor a nagyopera virágzott. Utolsó dalművében* az „II puritani"-ban, amelyet az ottani olasz operaházban mutattak be, a magánének már kezdi elveszíteni egyeduralmát és a hatásos együttesek, valamint a zenekari számok is sokkal nagyobb jelentőséget nyernek. Ezt a stílust azonban Bellimnek nem volt módjában tökéletessé tenni, korai halála megakadályozta őt teljes kialakításában. Mozgalmas életéről újabban filmet is készítettek, hogy népszerűsítsék az emlékét, de Bellini zsenijét mégis csak a „Norma" fogja legtovább őrizni.

(*) Legújabb magyar film: A királynő huszárja. Budapestről jelentik: Csütörtökön kezdik meg a legújabb magyar filmnek, a „Királynő huszárjának" felvételeit. A filmet György István rendezi.

(*) Zllahy Irén napi százhúsz pengőért nem játszik. Budapestiről jelentik: Zilahy Irénnek

egy budapesti színház napi 120 pengőt kínált, a színésznő azonban keveeelte ezt a gázsit és visszautasította ezt a szerepet. Hollywoodban a legnagyobb sztárok tönkrementek és a fizetések igen rosszak. Ma már ott is alig kap egész jónevü színésznő vagy színész többet napi 120 pengőnél.

(*) Lehár-operettbemutató Párisban. Páriából jelentik: Párisban Lehár-operett bemutatójára készülnek. A premierre huszonöt magyar táncosnőt szeretnének szerződtetni és a párisi operettézinház egyik vezetője Budapestre érkezett a Bziruház táncmesterével, hogy kiválogassa a huszonöt magyaT görlt. A két párisi színházi ember most sorra járja a pesti színházakat.

(*) Magyarok előretörése a londoni zeneélet- ben. Londonból jelentik: A londoni zeneévadot őszi operasorozat vezeti be. A ciklus legfontosabb eseménye Délius „Koanga" című egyetlen operájának bemutatója lesz. Délius ezt az operát akkor irta, amikor floridai narancsültetvényes volt és tárgya egy néger rabszolga tragikus története. Angol nyelvű Wagner-, Web érés Verdi-előadások egészítik ki a sorozatot. A zenekari hangversenyek során szerepel Dohná- nyi Ernő, aki februárban Beethoven C-nioll zongoraversenyét adja elő és Szig’eti József, aki Brahms hegedűversenyét játsza. Kilényi Ede, a kiváló fiatal magyar zongoraművész november 1 -án mutatkozik be a londoni közönségnek Liszt Es-dur versenyével. A magyar Lener-vonósnegye® Beethoven összes vonósnégyesét játsza hat estén. Az egyik zenekari sétahangversenyen Bartók Béla „Magyar paraszt dalai" cimiii müvét mutatják be. Fényes ünepi előadás lesz március 25-én. amikor Beethoven IX. szimfóniáját játszék és ugyanakkor lesz Bartók Béla „Cantata profana"-jának angliai bemutatója.

(*) Jeritza Mária ausztriai jótékonykodása.

Bécsiből jelentik: Jeritza Mária 30.000 schillín- get adományozott különböző osztrák népjóléti 1 intézményeknek. A művésznő legközelebb egy Liszt-filmben és Kálmán Imre cígánytárgyu fiiimjében szerepel. Október 16-án Amerikába utazik és Csiikágóban lép fel.

(*) Bolváry megkezdte uj filmjét Budapesten.

Budapestről jelentik: Bolváry Géza most kezdte meg a budapesti Hunma filmgyárban uj filmjének fölvételeit. Ugyancsak Budapesten van Gusztáv Fröhliöh is, aki az uj Bolváry-filraben megint főszerepet kapott.

(*) Mary Pickford operettlibrettót irt. Hollywoodból jelentik: Mary Pickford, a világhírű

film6zinésznő „Félözvegy" című regényéből, amely most jelent meg nyomtatásban, operettlibrettót irt. Az operett a Broadway egyik színházában kerül bemutatóra és valószínű, hogy a művésznő maga játsza a főszerepet.

(♦) Charles Boyer mint Rudolf trónörökös.

PárishÖl jelentik: Párisban megkezdték a „Ma- yerlingi tragédia" filmváltozatát. Rudolf trónörökös szerepét Charles Boyer játsza, a „Liliom" francia filmváltozatának híre* címszereplője. Yeosera Mária szerepére pedig Daniels Darrieaux-t szerződtették. Ez lesz Boyer első ba/juszos szerepe. A szövegkönyv nagyrészt Claude Anet „Mayerling" című regénye után készült, de szabadon használták fel a regény verzióját és a dialógusokat egy francia iró átdolgozta. Politika nem lesz a filmben, hanem csak az emberi történet elevenedik meg. A filmnek októberben készen kell lennie, mert Boyer Amerikáiból csak októberig kapott szabadságot. Valószínű, hogy Boyerrel a főszerepben Hollywoodiban megcsinálják a „Mayerlingi tragédia" angol változatát is.

(*) Chaplin hat filmet készít. Hollywoodból jelentik: Chaplin hivatalosan közli, hogy a következő két év folyamán hat saját filmet fog gyártani s ezeket, forgalomba h^zza. A filmek között hangosfilmek is lesznek.

(*) Jönnek a szabadtéri mozijátékok. Nürn- bergben a múlt héten harmincötezer néző jelenlétében vetítettek filmet. A vetités nyolcvan méter távolságból tizenkét méter széles vászonra történt. Az előadást, amely kitünően sikerült, még a hoildifény sem zavarhatta meg, mert a Magnossol lámpákban nagy tartalékfény volt.

(*) Mozi az angol hadihajóikon. Londonból jelentik: Az angol admiralitás elhatározta, hogy minden torpedórombolónál nagyobb hadihajón mozit szereltet be. Ezeken a hajókon szakképzett gépészek dolgoznak majd. Az admiralitás szerződést kötött a Gaumont-Britisb filmgyárral 35 milliméteres hangosfilmek szállítására. Különös gondot fordít az admiralitás arra, hogy a hadihajók mozijaiban főképp a nap:esemé- nyeket megrögzitő híradókat pergessék le.

AZ UNGVÁRI MOZGÓK HETI MŰSORA:

VÁROSI:

Csütörtök, f. hó 26. Csak egy napig:

A kolostor falai mögött Péntek—szombat—vasárnap—.hétfő, szeptember 27—30.

Azev a moszkvai kém.

BIO RÁDIÓ :

Csütörtök:

Dr. Comelius titka.

Péntek—szombat—vasárnap:

A kolostor falai mögött