Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-22 / 218. (3770.) szám

Ali iajj Mepuuuöe; *4» vMouutp. Ha 'bepillant valaki egyszer egy modern mikrosskópba, meg fogja érteni azt az újab­ban főleg Angliában terjedő „divatot4', hogy teljesen laikus műkedvelők most a „mikrosz- kóp-láz“-(nak hódolnak. Ifjak és meglett em­berek munkájuk végeztével nem az újság­jukhoz, nem a bridzshez, vagy a pasziánszhoz térnek meg, hanem előveszik a mikroszkópot, egy kis csepipemtővel felszippantanak az üvegben tartott valamelyik „vízmintáiból", odacseppentik a tárgylencse alá, s azután mérhetetlen türelemmel, minden egyébről megfeledkezve, mély elmerüléssel ülnek a készülék előtt. Minden pillantás, minden perc: élmény. Kedves, megnyugtató hangulatos történetek, naiv gyermekmesék játszódnak le a kicsiny­ke színpadon. A másik üvegben tragédiák szereplői villannak, vagy kúsznak, marcan­golnak és kiszivattyúzzák a gyengébbek test­nedveit. Az egyik csoport mindent letarol, bekebelez, magába olvaszt, ami útjába kerül. A sarkokban, zöld alga-fonalak mögött meg­bújva, egy-egy tölcséres lény leselkedik és kerékszervével, amely valami sebesen forgó l propellerre emlékeztet, messzireható örvény- lést idéz elő. És az örvény elragad mindent a közelben és lassan maga felé tereli a távo­labb úszkáló lényeket is, mint valami minia­tűr Scylla. Látogassunk el ebbe a törpe birodalomba és vegyük szemügyre közelebbről egy-egy alakját. A csónakos A mikroszkóp sárga rézcsavarjai lassan for­dulnak jobbra-balra, a kis tárgyasztal lassan tolódik el a tárgylencse előtt, .majd egyszerre megáll. Megérkeztünk. Elmosódott árnyékok imbolyognak a látómezőn. Élesebbre kell a készüléket beállítani. Egyszerre kitisztul a látótér és elkezdjük a sétát. Igen ám, de merre?! Olyan szédületes nyüzsgés és kavar­gás van itt, mint valami keleti vásárban. Me­lyik alak nyomába szegődjünk; hiszen úgy futkosnak itt mind, hogy lehetetlen bárme­lyiket is szemmel tartani! Végre találunk egy nyugalmasabb területet. Itt kötött ki valami­lyen furcsa szerzet is, éppen az imént. Ezt érdemes lesz megnézni. Karcsú, hosszúkás, művészi vésményekkel ékített kis csónak áll­dogál békén a nagy forgalom közepette. Né­ha beleütődik egy-egy siető gömböcske, vagy más egyéb, de a kis csónak nem béfolyásol- tatja magát; ő most áll és tőié történhetik akármi, nem törődik vele. Fedele is van a csónaknak, amely úgy borul rá, mint valami dobozra. Ezt a fedelet le is lehetne emelni és akkor megtalálnék a csónakalaku kovapáncél belsejében a tulajdonképeni élő anyagot, a protoplazmát. Ez a skatulyába bujt egysejtű élőlény egy kis növény: egy kovamoszat, amely az Élet végtelen utjának egyik leg­alsóbb állomása. Szerény, békés, csendes pa- rány ... Ne menjünk még odább; a kovamo­szat mellett meg kell állnunk és tisztelettel megszemlélnünk, mert ebben a parányiban mérhetetlen hatalom, óriási múlt és végtelen jövendő hallgat. A skatulyaszerüen egymásba tolt két kovapáncél hallgatag hegyeket és za­jos metropolisokat hord magán. Európa egyik legnagyobb városa, egész Berlin a kovamo- szatok páncélján áll, amely a geológiai korok folyamán, időtlen idők előtt óriási rétegekben halmozódott föl a régen eltakarodott vizek helyén. Közben valami furcsa dolog történik a mik­roszkóp alatt. Azt mondottuk, hogy a kova­moszat, növény; és most ime, állat módjára megindul és egyenletes siklással elegánsan távozik. Ezen ne lepődjünk meg; a mikrosz­kopikus világban a növények is teljesen szabadon csatangolnak. Sokkal furcsább az, hogy a kovamoszat páncélján semminemű füg­geléket, ostort, vagy propellert nem találunk. Mi hajtja hát tovább?! És milyen érdekes: egyszerre csak visszafelé indul és ugyanazon az egyenes vonalon újra visszatér. Hogy mi­lyen mechanizmus hajtja ezt az eleven „köz­lekedőeszközt", az sokáig talány volt a leg­élesebb kutató elmék számára is. Egyszer va­laki apró tus-szemeket szórt a kovamoszatok útjába s ekkor világosság derült a gépezet rejtélyére. A tus-szemek a moszatok alá sod­ródtak, végigfutottak a kovapáncél alján hú­zódó hosszanti rovátkán, majd egy részük a rovátka elvégződ ősénél, valami lát liatatlan lyukon bekerült a doboz belsejébe. Szeren­csés esetben azt is megfigyelhették, hogy egy-két tus-szem ismét előkerül a dobozból, de most a rovátka túlsó végén. És ezzel azon­nal megadódott a válasz az első kérdésre. A protoplazma egy része kilép a páncél egyik végén, folytonos vonalban végighalad az alsó barázdán, majd a másik végén újból vissza­folyik a páncélba. Ezzel pedig az egész nö­vényt a „íhernyótalpas tank" módjára továb­bítja az aljzaton. A fénycsapda Gyújtsuk meg a legerősebb fényű lámpán­kat és a mikroszkópra szerelt különleges lencse-rendszerrel vetítsünk egy éles fény­pontot a látótér közepére. Most éppen üres az a terület. A megvilágított piciny kör olyan, mint a cirkusz arénája: rikoltó fényesség a középen, körülötte pedig minden sötét. Egy­szerre csak tétova úszással betéved egy kís hálalaku zöld lény: az eugléna. Ez is növény; pocsolyákban, vagy az akváriumok megvilá­gított üvegfalán szokott megtelepedni, ahol néha zöld bevonatot' is alkot, ha milliárd- számra elszaporodik. Most gondtalanul úsz­kál a fényes mezőiben, ostorával maga alá ka- nyaritja a vizet és úgy halad előre, hogy köz­ben a teste elülső végével állandóan kúpot ir Beküldendő a nyolc hossza gerincsor megfejtése. * ¥ * Vízszintes: 1. Mászik. 6. A jármű fontos része. 9. Utazás a paradicsomba. 14. Rajzoló művész. 15. Igekötő. 17. Régi közjogi méltóság. 18. Takar. 19. Rövidítés. 20. A „Szózat" költőjének névjele. 21. ,,3*000". 23. Német összetett mássalhangzó. 25. Nehéz testi munka. 27. Operetthős. 28. Az első gyilkos áldozata. 30. Nyakravaló. 32. Régi súly- mérték. 33. Becézett női név. 34. Szollásmiondá's. 38. Küzdelem, harc. 39. Francia regényíró. 40. Áru­ért árut ad. 42. Érzékszerv. 44. Időhatározó. 45. Verekellék. 47. Szép Ernő színmüve. 48. Nem ül. 49. Angol sör. 50. Jármű. 51. Kői ellentéte. 52. Névelő. 53. Fontos élelmicikk. 55. Hun mondái alak. 57. Párol. 59. Tűzhányó. 60. Kurue-nóta. 66. ÉlöS'di. 67. Több filmcsillag keresztneve. 69. Dolog — latinul. 69. Papírra róva. 70. Felismerésre szol­gál. 71. Helybatáro'zó. 73. Az olasz pénzegység hív. rövidítése. 75. Angolna idegen neve. 76. Limited röv. 77. Húz. 78. Van neki. 80. Cimzésrövidités. 82. Cégforma. 83. Ha férfi, a legszebb korban van, ha nő, már elvit ágzott. 85. Nyerni, de inkább vesz leni lehet rajta. 86. Nyelvtani fogalom. 87. Hibáé, si­lány áru. Függőleges: 1. Férfinév. 2. SajátkeziÜleg. 3. Lőele- del. 4. Minden, amit kézzel papírra vetünk. 5. Kiss .lózsef verse. 6. Az épület alkotórésze. 7. Műtétnél a beteg elaltatására is használják. 8. A templom tető­zetének kiemelkedő rceze. 9. Ennek az eljárásnak az eredménye az ártalmatlan szivar. 10. Vagy ál­mos, vagy unatkozik. 11. Az uoca német rövidítése. 12. Fordított névelő. 13. Elveszi az ólét. 16. Fi­lantrópia. 20. Általában „Litíhílhof" néven ismerik. 22. Borotvapenge. 24 Európai főváros. 26. Város a Duna mentén. 27. Arab törzs. 20. A magasban dol­gozó mesterember használja. 31. Mássalhangzó. 38. Bibliai nóv. 35. Ucca — franciául (ékezet az utolsó betűn felesleges). 36 Vonós hangszer része. 37. Hal. 40. Angol kocsi. 41. . . . köriig (Gcetbe-vers). 42, Az Al-Dunába ömlik 43. Katonai csapat egy­ség. 45. Capek-dráma. 46. Vagyon, tohetősség, 50 Híres olasz hegedükészitő család. 52. Szomorúság névelővel. 54. Gazdaságii eszköz. 56. Jelt ad. 57. Magyar király elŐneve. 58. Az'53. vízszintes fran­ciául. 59. Magasba hoz. 60. Szállás, lakás. 61. Az ABC egymást követő betűi. 62. Híres tenorista. 68. Azonos mássalhangzók. 64. Harag — latinul. 65. Ő álomba ringat. 71. Kötőszó. 72. Női becenév. 74 Egzotikus állat. 77. Dob, hajit. 79. Földgöiöngy. 81. Zöild főzetek. 83. Rövidítés számok előtt. 84. Tiltó 20. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtése: 1. A divatot rendesen csúf nők találják ki, — a szép nő meg buta, hogy magát alárendeli. 35. Nem- akarommak nyögés a vége. 6. Talán a szive reám is szorul. Szcpvember S-iki számunkban megjelent 20. szá­mú keresztrejtvényünket 13 olvasónk fejtette meg helyesen. A megejtett sorsolás alapján e heti könyvjutalmunkat, Lucien Murát hercegné: „Nagy Katalin cárnő szerelmi élete“ cirnü müvét Galgóczy Ilona (Nyitra) kapta. A mmi MAGYAR HÍRLAP I keresztreftvényszelvénye A 1% számú rejtvényt megfejtette ; (név és pontos cím) i II ........... *-------------1 in i le. Mintegy „előredolgozza" magát a víziben. Néha meg-megáll, változtat egyet az alakján, majd folytatja az ütát. Na most ki fog menni a látóterületről. De mégsem; amint a fényes terület határéhoz ért, egyszerre csak megtor­pant, hirtelen egy széles kört írva le, az ele­jével szinte felágaskodott, mint a megriadt cirkuszló és iráaiyt változtatva, újból vissza­tért a középre. A másik oldalon ugyanez a je­lenet ismétlődött meg. A növény —- csapdába került! És mindaddig nem fog kiszabadulni, amig el nem oltjuk a villanyt. Ha az eloltás pillanatában megfigyelnék, akikor azt lehetne látni, hogy hirtelen újra olyan „megriadt" széles mozdulatot tesz, mint az imént, amikor a fénypont határán a sötétségbe ütközött. Ezért nem tu> a fényről szabadulni, mert mi­helyt átmenet nélkül követi a világos zónát a sötét, a fényintenzitás hirtelen lecsökkené- se miatt az előbb látott „félelmi reakció" je­lentkezik, ez pedig mindig eltéríti eredeti irányától. Az euglónával csinálták meg azt a tréfát, hogy egy elsötétített üvegedény egyik oldalán a fékét papíron kivágták a fény szót. Most azután megvilágították az edényt, amikor is a benne úszkáló euglénák egyen­ként beletévedtek a világos foltokba. Szaba­dulni azonban már nem tudtak; mikor hirte­len lerántották a fekete papirosokat az edény­ről, ott sorakozott az edény minden euglénája szépen leírva ragyogó betűkkel a kivágott szót: fény. Az eleven kifli Mindeddig elkerülte a figyelmünket az a karcsú és áttetsző félhold, amely az egyik csúcsán álldogál és érthetetlen módon egyen­súlyt tud tartani. Ha a fényforrást úgy állít­juk be, hogy inkább „ráeső fény" világítsa meg, akkor rögtön jól elüt az alaptól és most meglátszik, hogy joggal sorozták ezt a nö­vénykét a „diszmoszatok" közé a botanikusok. Most azonban azt lessük meg, hogy mit csinál a closterinm; ez a neve ennek az egysejtű nö- 'vénynek. Ha a kifLialaku növénykét jól végig­vizsgáljuk, a szarvak végén nedvességgel telt üregeket fedezhetünk fel és ezekben élénken mozgó, jellegzetes alakú kristályokat találunk, amelyekről már alakjuk után eldönthetjük, hogy gipszkristályok. De mind ennek nem tulajdoníthatunk szerepet abban a furcsa do­logban, ami éppen most történt. A „kifli" egy darabig lassan csúszott előre az egyik csúcsán, azután a másik hegyére állt és to­vább ment. Nagyon elmésen és roppant egy­szerűen van ez a helyváltoztatás megoldva. A növény a csúcsán egyszerűen kiválasztja azt a nyálkát, amelyre már szüksége nincs. A nyálka pedig hosszirányban megduzzad, mi­helyt a szabad vízzel érintkezik s ezzel egy­idejűiéig a növénykét tovább tolja. — Ilyen esetre még többsejtű növények körében is ta­lálhatunk példát. Ha a margitszigeti meleg- forrás vizében lebegő selyemszál vékonyságú kék fonalakból egy csomót ráhelyezünk egy üveglemezre s azután a mikroszkóp alatt fi­gyeljük, hogy mi fog bekövetkezni, akkor azt látjuk, hogy mindegyik fonál külön-külön lassan ingómozgással ide-oda imibolyog. Köz­ben egy-egy szál kiszabadul a csomóból és el­mászik. Ha tus-szemeket szórunk a helyre, ahol egy-egy szál elhaladt, akkor észrevehet­jük, hogy egy teljesen átlátszó, nyálkából álló hüvely maradt vissza. Ezt a nyálkát a sejtfo­nal termelte. A nyálkahüvely odatapadt az aljazathoz, közben vizet szívott és megduz­zadt, meghosszabbodott. Ezzel fokozatosan to- •vább-toválbb tolta a növényt, amely imbolyog- va, el-elcsavarodva ment tovább egyébként ismeretlen okokból, ismeretlen célok felé. ANYÁM Van egy fájó, fénylő könnycsepp, Csillog, bársony, barna szemben, Annál drágább, annál gyöngyebb, Nincs számomra földön, mennyben. Ez a könny az Anyám könnye. Van egy munkás, fehér kis kéz, Simogató, melegető, E kis kézre hálával néz, Sok szegény, sok kéregető. Ez a kéz az Anyám keze. Van egy forró, szerető szív, Szenvedett és fájt már sokat, Minden embert magához hív, Vigaszt ad és tanácsokat. Ez a szív az Anyám szive. Van egy nagy, egy örök hála, Az én hálám az, jó Anyám, Nagyobb talán már nincs is nála Sem palotán, sem kis tanyán. Jó^godért porszem csupán. VÁZSONYI MARIA. HtkfStükiIt&wetiUs

Next

/
Thumbnails
Contents