Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-22 / 218. (3770.) szám

ej mtmw 1935 szeptember 22, vasárnap. 2 TOWGfflMAfitARmmap érkeztek arról is, hogy az olaszok csapatokat szállítanak a szigetekre és nagy lőszertartaléko- kát halmoznak ott föl. Törökországban az olasz katonai lépések nagy idegességet okoztak. A törökök lázasan hozzáfogtak a Dodekanézoszi szigetekkel szemben fekvő kisázsiai partok meg- erősítéséhez, csapatokat összpontositottak ott, lőszert szállítanak és légi kikötőket létesítenek. 1 Az olaszok ugyanezt teszik a part közvetlen közelében lévő szigeteken. A jelenleg Konstantinápolyi látogató görög flotta parancsot kapott, hogy sürgősen térjen vissza Görögországba. A flottát Szalamiszban összpontosítják és a hajók ott várják meg a további fejleményeket. Néhány kisebb görög hadihajó jelenleg a Jóni tengerben cirkál. Lázasan folyik Egyiptom megerősítése Kairó, szeptember 21. Az egyiptomi lapok az illetékes angol katonai körök jelentéseire hivat­kozva Egyiptom nyugati határának erősítési problémáival foglalkoznak, A terv értelmében az angol—egyiptomi hadsereg kiüríti a tripoliszi határ vidékét és nem védi azt a sivatagot, mely Ameriehig, az Alexandriától 30 kilométerre fek­vő városig terjed. A sivatag vasútvonalait ter­mészetesen megsemmisítenék, Ameriehben nagy­arányú katonai előkészületek folynak és az an­golok lőszerraktárakat létesítenek. Ha az ola­szok Tripolisz felől támadnának Egyiptomba, előbb át kellene hatolniok az 500 kilométer szé­les száraz sivatagon, mielőtt elérik az angolo­kat. Az Egyiptomban összpontosított angol hadi repülőgépek számát illetékes körök ezerre be­csülik, s közöttük 300 vizi repülőgép van. Az egyiptomi vizekben 28 nagy angol hadihajó hor­gonyoz. A hajók legénységétől eltekintve, az I Egyiptomban partraszállí angol csapatok száma 15,000-re becsülhető, amihez még 3000 ember tengerészgyalogság számítható. Az egyiptomi hadsereg és a régi angol helyőrségek létszáma nincs bent ebben a számban. Az olatz konzuli személyzet kiüríti abetsziniai állomás­helyeit Addis Abeba, szeptember 21. Az addisabebai olasz követség jelentése szerint az abessziniai vidéken elszórt olasz konzulátusok személyzete megkezdte a hivatali helyek kiürítését. Mivel az utazás az abessziniai vidéken átlag 10—15 napot vesz igénybe, az olasz konzulok már most elhagyják állomáshelyüket, hogy a háború ki­törése esetén kellő időben biztonságba juthassa­nak. „Olaszország és Anglia között nincs közvetlen ellentét" London, szeptember 21. A lapok behatóan foglalkoznak az olasz lapok angolellenes kam­pányával, amely abból az alkalomból indult meg, hogy az angolok hadihajókat összpontosí­tanak a Földközi tengeren. Az olaszok támadási szándékkal vádolják az angolokat. A londoni lapok szerint Olaszország nem érti meg Anglia álláspontját. A News Chronicle szerint a jelen­legi krízisben nincsen szó az angol-olasz vi­szonyról, mert Anglia és Olaszország között nincsen komoly ellentét, csupán Olaszország és a népszövetség viszonyáról. A népszövetség foglalkozott a békét veszélyeztető problémával és az ügyet nem szabad kivonni a népszövetség jogi hatásköréből, Más angol lapok úgy vélik, hogy a paktumot tiszteletben kell tartani és Olaszország ne csodálkozzék, ha a népszövet­séggel szemben követett politikája nehézségeket támaszt. Teljesen téves az a felfogás, hogy Anglia önálló akcióba kezd. Az angol flotta leg­utóbbi hadmozdulatai kizárólag reorganizációs intézkedések voltak, amelyeket az angol adná- ralitás már előbb elhatározott és előbb jelzett. Az admiralitás első lordja a költségvetés vitájá­nak alkalmával például pontosan felsorolta azokat a flotfemozduiatokat, amelyek most bekövetkeztek. Viszont az olasz lapok fenye­gető hangja indokolttá tette az angol flotta- átcsoportositást és bebizonyította, mennyire he­lyes volt az admiralitás elhatározása, 15.000 abesszin harcos Addts Abebában Addis Abeba, szeptember 21. A péntekről szombatra virradó éjjel több mint tizenötezer abessziniai katona érkezett a fővárosba az or­szág nyugati részéből. A katonák kétszáz uj te- herautomobilon érkeztek, amelyek részben a hadsereg, részben a Vöröskereszt tulajdonát alkotják. A katonák végigvonultak Addis Abe­Nagyrészt a köztársaság területén születtek a Beregszászon jelentkező „külföldiek" Eddig 1061 ember jelentkezett Beregszász, szeptember 21. (Saját tudósítónk­tól.) Az idegen állampolgárok nyilvántartására vonatkozó törvény alapján Beregszászon eddig 1061 külföldi jelentkezett és töltötte ki a sze­mélyi adatokat tartalmazó kartonlapját. A jelentkező „külföldiek" nagyrésze a köztár­saság területén született és ezeknek csak apja vagy nagyapja volt külföldi születésű. Beregszásznak az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 19.007 lakosa van és igy az eddig jelent­kezett külföldiek száma a lakosság 5 és félszázalékát teszi. A jelent­kezés még egyre tart és igy ez az arányszám növekedni fog. A jelentkezők túlnyomó részét magyar állam­polgárnak tekintik. Majdnem kétszáz beregszászi kereskedő és iparos szüntette be ez évben kilátástalan üzemét Csődinditványok 500 koronás szociális tartozások miatt Beregszász, szeptember 21. (Saját tudósi­tónktól.) Az ínségesnek nyilvánított bereg­szászi járás iparosainak és kereskedőinek helyzete ugyanolyan kedvezőtlen, mint a me­zőgazdáké és szőlőbirtokosoké. A határforga­lom megszűnte következtéiben a járás keres­kedelmi élete megbénult, ipara az építkezés ba uccáin és a lakosság lelkes ovációban része­sítette őket. Még mindig van remény Róma, szeptember 21. Az első benyomás az olasz kormány elutasító döntése után illetékes körökben az, hogy az ajtót nem csapták be végérévényesen az olasz-abessziniai konfliktus békés szabályozásának lehetősége előtt, A köz­vetlen tárgyalások még mindig elképzelhetők. London, szeptember 21. Illetékes körökben hivatalosan hangsúlyozzák, hogy a brit hadi­hajók földközitengeri átcsoportosításai kizárólag védekezési célokat szolgálnak és nincsenek ösz- szefüggésben a szankciós kérdéssel. hiánya miatt nincs foglalkoztatva. Ez évben már eddig 193 iparos és keres­kedő hagyott fel üzletével, illetve iparával, s ez a szám az év végéig csak nőni fog. A válság mélypontján, az élet-halál harcu­kat vívó beregszászi járás iparosai és keres­kedői kevés megértéssel találkoznak, s vajmi kevés támogatásban részesülnek. A közszállitásokból és közmunkákból alig kapnak valamit e járás iparosai és keres­kedői. A milliós költséggel épült tartomá­nyi kórháznál csak az üvegezést kapta be­regszászi iparos. Az ungvári főpénzügyigaz- gatóságnak irodai berendezésre kiirt két­százezer korona értékű munkából mind­össze kétezerszáz korona erejéig kapott megbízatást a pályázatát beadó húsz asztalos. A mindennapi kenyerüket megkeresni alig képes kereskedők és iparosok körében ért­hető megdöbbenést keltett a pozsonyi mun­kás nyugdíjbiztosító intézet és a balesetbizto­sító intézetek részéről a napokban tömegesén kért csödnyitások. A legtöbb esetben négy-ötszáz koronát tesz ki a tartozás összege, körülbelül ugyanannyit, mint a csőd-eljárás költsége. Künn a folyosón Erdős Alice már percek óta járkál lábujjhegyen az iroda előtt. Szeretne va­lamit elkapni a bent folyó beszélgetésből s nincs | annyi bátorsága, hogy a fülét a kulcslyukhoz tapassza. A párnázott ajtókon pedig nem szűrő­dik át egyetlen szó sem. Sápadtan és idegesen topog ide-oda az igazgatói szoba előtt s meg­retten, ha ajtó nyilik valahol. Az épületben csend van, csak az első emeleti osztályokból zsong idáig a tanitás távoli zaja. Alice hallja a szive dobogását. . . mintha kalapáccsal vernének a mellében . . . Egyszerre lépteket hall, felnőtt em­ber lépteit, s ijedten hátatfordit az irodának, visszafelé indul. A következő pillanatban dr. Gellén áll előtte: ■— Mit csinál itt, Alice? — kérdi szigorúan. — A . .. a kezemet akartam lemosni a vízve­zetéknél, doktor néni . . . Csupa tinta, — mutat­ja ujjait. Az orvosnő összeráncolja a szemöldökét: — De hiszen ... de hiszen a maga osztálya a második emeleten van! Minek jön le maga az elsőre? Alice hallgat, lehajtja fejét s szeméből kibugy- gyan egy könny. Gellén észbekap. — Á, persze! — jobbját a lány' vállára teszi s átmenet nélkül: — Hogy áll az ügy? —• Egy . . . egy szót sem lehet hallani, — sze- pegi Alice. — Doktor néni tud valamit? — Nem, én sem tudok semmit­Gyámoltalanul néznek egymás arcába, nem mint tanárnő és növendéke, hanem mint két ag­gódó szerelmes nő, Gellén nyugtalanul fürkészi a tanuló teikntetét, hátha ennek mégis sikerült valamit kiszimatolnia. De nem. Erdős arcán is csak bizonytalanság ül s ftWem egy férfiért. — Hagy. .. nagy büntetést kaphat? — kérdi a lány, s ezúttal már azt sem mondja, hogy doktor néni. Néró és aVII. b. Irta: Komlós Aladár — Regény — (12) — Bizony... ki tudja? A tanári szoba felől zörren egy ajtó s Gellén- nek eszébe jut, hogy ő az iskola orvosnője s egy tanítványa áll előtte. Leveszi kezét Erdős válláról: — Túlsókat csavarog a folyosón! — szól szi­gorúan. 6. Az urak Knöpfler ajánlatára elindultak, hogy megnézzék az iskola udvarát. Amint kiléptek az igazgatói szobából, a folyosó túlsó végén a II. Á-ban ép abban a másodpercben röppent a le­vegőbe vagy negyven jelentkező kis lánykéz. A mozdulat — mely tisztán látható volt a nyitott ajtón át — önkéntelen rítusával úgy elbűvölte a férfiakat, hogy Mérey s véle a többiek is meg­álltak s néhány pillanatig elnézték a jelentke­zésre emelkedő, majd visszahulló karok hullám­zását. A termekből, amelyek mellett elhaladtak, érthetetlen hangokban szűrődött kifelé a benn folyó munka. Ebben a pillanatban csöngettek. Tizenegy óra volt. Az osztályhelyiségekből min­denfelől tódultak ki a lányok. A szűk, homályos folyosókon, amelyek falain magyar tájak, nép­viseletek, történelmi alakok fényképei csüngtek s a régi kövekből valami megnevezhetetlen kis illat szállt fel, a fel-alá járva biflázó lányok ijedt udvariassággal álltak félre, hogy utat en­gedjenek az elvonuló férfiaknak. Elöl ment Mé­rey és Knöpfler, mögöttük a két igazgató. Mé­rey egyszerre csak körülnézett s látva, hogy Dé- kányék elmaradtak, kissé csendesen igy szólt a szomszédjához: — Az államtitkár ur üdvözli az igazgató urat. Minden rendben lesz... — Köszönöm szépen, méltóságos uram, — mondta a boldogságtól elpirulva Knöpfler. Még a haja alatt is elvörösödött s fehérszöke hajszá­lai most még a szokottnál is élesebben váltak el arca érettpaprika színétől. A „minden", ami­nek rendbe kellett jönnie, az igazgatói kineve­zés volt. Knöpfler eddig csak helyettes igazgató­ként vezette az iskolát, s vetélytársainak esé­lyeit, akik a helyére törekedtek, a Perényi-bot- rány az első pillanatban látszólag megnövelte; Décsy Magda ügyének ügyes intézésével azon­ban Knöpfler a botrányból is előnyöket tudott kicsiholni magának. Most aztán illetékes szájból hallotta, hogy közel van célja eléréséhez: az igazgatói véglegesítés biztosnak tekinthető . . . Mérey mintha ismerős arcokat remélne találni a lányok közt, kíváncsian nézegetett jobbra- balra . . . Knöpfler végül egy homályos, rövid sikátorba vezette az urakat, amely merőlegesen nyílt a folyosóra. Valami sokszínű, hangos, ele­ven csattogás hallatszott ide, nem tudni, hon­nan. Alig tettek azonban a sikátorokban tiz- tizenöt lépést, a vidám zaj eredete megfejtődött. A kijáraton túl feléjük mosolygott az udvar. A színes ruhájukban nevetgélve játszadozó s ide­timn mésimei! a, LEÜB2Í2 «... Ösgyógyerö rejlik, Mesterséges pótlás Nen sikerült eddig. Akinek rendes széke nincs, Mit annak minden földi kincs ... Igyál „IGMÁNDI“-t és hidd el, Nem csérélsz Te Vanderbllttel! Jól emésztek, jókedvem van, Nem Irigylem senki fiát: „IGMÁNDI“-nak köszönöm a Testi-lelki harmóniát! Vigan dudál a portugál, Ha „IGMÁNDI-val operál! Akinek ritkán kell, - vehet kis üveggel. b'orráatulajdonoa: SCHMIDTHAUER LAJOS, Komárom HssBnmnHaasaBBi^BKSBBnmmHBBHnHaB ’ oda szaladgáló fiatal lányoktól, akikkel tele volt a térség, valóban olyan volt az udvar, mint egy szivderitő, hatalmas, szelíd mosoly. A sikátorból küépőnek úgy tetszhetett, hogy az udvar óriási fészek igazában, tele rengeteg csipogó és ének­lő madárfiókával s csak ha tanárféle toppan oda, varázsolódnak gyorsan a madárfiókák — hogy ki ne tudódjék a titkuk — az emberek leányaivá. Ennek a feltevésnek azonban ellent­mondott az a körülmény, hogy két-három tanár állandóan felügyelt az udvaron ... A szomszéd kertekből zöldelő gyümölcsfák lombja bókolt be az ócska palánkon. A zaj és élénkség azonnal kisebb lett, amint a négy férfi alakja előbukkant a sikátorból. Mé­rey megigazította nyakkendőjét és a külső ka­bátzsebéből kicsüngő selyem-zsebkendőt. Fürst Vera és Faragó Aurél sétálgatott a tanulók kö­zött; mindkettő egész sereg leánytól körülvéve. Meghajoltak Knöpflerék csoportja felé. Néha tréfás szörnyüködéssel hesseggették el maguktól a gyerekeket, mintha már igazán ők is sokalnák és helytelenítenék ezt a helytelen bolond rajon­gást, de aztán csüggedt mosollyal néztek körül: hiába, tehetetlenek ezzel a sok önkéntelen imá­dattal szemben. Knöpfler megragadta az alkalmat, hogy a mi­nisztériumi tisztviselő előtt rámutasson az udvar szűk terjedelmére. — Sajnos, — tette hozzá —, miután a belvá­rosban vagyunk, ahol a telek megfizethetetlen, nincs rá sok remény, hogy az állam kibővíti ud­varunkat. Mérey a lányokat nézte s alig figyelt rá. Kis­lányok álltak a közelében: az egyik, komikusán fekete és mókásan csillogó szemével és homlo­kába fésült fekete hajával olyan volt, mint egy tizenkétéves kis egyiptomi hercegnő, a másik, egy kékszemü, csinos, szőke kislány, aki még alig bujt ki a földből, Mérey mulatságára flörtöl­ni kezdett az urakkal, mihelyt Knöpfler egy pil­lanatra másfelé nézett. A miniszteri tisztviselő elegánciája és biztos fellépése általáb -vi hatást tett az udvaro*. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents