Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-19 / 215. (3767.) szám
5 1935 szeptember 19, csütörtök. t^gsiJVVagj^htkl5I> r-V Száznyolcvankilenc halott (n. p.) Genfben még tanakodnak, hogyan lehetne az olasz—abesszin háborút a tizenkettedik órában erkerülni, de az Eritreában állomásozó olasz csapatok vezetősége máris közli, hogy eddig a kedvezőtlen éghajlat és „egyéb“ okok következtében száznyolcvankilenc olasz katona meghalt Még nem dördültek el az ágyuk, még nem kezdődött meg a vérontás, de már hullanak az emberek, mint a legyek: kedvezőtlen éghajlat és egyéb okok megteszik a magukét Ezzel a jelentéssel senki sem törődött, úgyszólván elsiklott a genfi tanácskozások közben elmondott beszédek, nürnbergi pártnap, német— orosz és orosz—lengyel feszültség, no meg pohárköszöntők között Még nincs háború, még békében élünk, de már van vagy kétszáz halott. Ha bányaszerencsétlenség történik, akkor az egész világ figyelme a szerencsétlenek felé irányul és a sajtó boldogan fölsóhajt, ha egy-egy munkást sikerült megmenteni. Ha egy vasárnapi kiránduláson a teli autóbusz vonattal ütközik össze és a közlekedési szerencsétlenségnek egy halottja van, háromhasábos címmel oldalakat írnak belőle. Az olasz—abesszin konfliktusnak eddig száznyolcvankilenc halottja van, de velük senki sem törődik, őket nem gyászolják meg a lapok, róluk nem Írnak: katonák. A katonáé a hősi halál. Az abesszin fronton, amely mély nincs is, meghalt közel kétszáz ember, de nem hősi halottak, mert meghaltak és nem estek eL A halálban is van különbség, az élő emberek rendkívül érzékenyen mindenre reagáló hiúsága különbséget tesz halott és halott között még akkor is, ha katonákról van szó. Az olasz sajtó nem foglalkozik velük behatóan, nem méltatja a gyászjelentést, napirendre tér fölötte, mert hiszen elkészült rá, hogy halott tízezrével fog veszni ott. Van ebben a nemtörődömségben valami vérfagyasztóbb minden harci jelentésnél. Valami nem is álcázott, nem is leplezett egoizmus-orgia, amelynek fontosabb az úgynevezett nagyvonalú politikai látás és koncepció minden emberi érzésnél és gondolkodásnál. Az első tiz hősi halott, akii valóban a csatatéren puskagolyótól vagy gránát- szilánktól esik majd el, sokkal fontosabb lesz ennél a száznyolcvankilenc dicstelenül kimúlt embernél, akiknek az a vétkük, hogy nem tudták bevárni a nagy összecsapás megkezdését. Szinte gyáva Menekülésnek tűnik a bebiztosított életűek szemében ez a gyors kimúlás, ez a megfutamodás a nagy színjáték megkezdése előtt. Igaz, hogy megszoktuk halottak hekatombáit és belénk idegződött a világháború sokmillió halottja s ezért nem nagyon törődtünk ezzel a néhány emberrel, akit baciilus és más egyéb pusztított el. A háború megkezdődött, még mielőtt megkezdődhetett volna és nem okolható sem a hadvezetőség, sempedig a gyarmatokra éhes nagyhatalmak végnélküli huzavonája, amelynek ezek az emberek áldozatul estek. Az élet körforgás: a nagyhatalmaknak szükségük van gyarmatokra, legalábbis igy mutatják ezt ki a politikusok és a nemzetgazdászok, mert Európa túlzsúfolt országaiban a milliók számára nincs több férőhely. Viszont milliókat kell feláldozni azért, hogy uj férőhelyet teremtsenek. Körforgás, amely az emberiség legnagyobb tragikuma. Egy német tudós ugyan csak nemrég mutatott rá arra, hogy a földön ma közel kétmilliárdnyi ember él és érdekes térképet rajzolt a földterület nagyságáról és az emberiség számviszonyairól. Kimutatja, hogy a földön könnyűszerrel nyolcmilliárdnyi ember lenne elhelyezhető, és pedig úgy, hogy mindenki számára jutna megfelelő nagyságú terület, levegő és viz. Az emberiséget tehát meg lehetne négyszerezni és a föld még mindig elbírná a vállára rakott terhet, Atlasz nem inog'a meg alatta. Mégis háborút viselnek egymással egy-egy talpalatnyi földdarabérí, mégis hajszálpontossággal kiszámítják, hogy ennek és annak a nagyhatalomnak erre vagy arra a gyarmatra szüksége van... Ezek az ellentmondások alkotják a mai politi-! kai gondolkodás mértékét, ők idézik fel a kon-1 fliktusokat és a háborúkat, bármennyire is nehéz | ezt megérteni és bármennyire is kétségbeeshetik | a gondolkozó ember azon, hogy az emberek menynyire nem tudnak gondolkodni. ] Az első olasz száznyolcvankilenc halott quan- tité négligeable a világ szemében. Minek róluk beszélni, amikor egyebet sem tettek, mint csendesen kimúltak? Jöhet utánuk a többi, az ezrek és tízezrek: fő a gyarmat, a terjeszkedés, a körforgás. H. G. Wells utópisztikus háborús regényében ugyan leírja az emberiség és kultúra pusztulását, de nem feledkezik meg arról, hogy megfeddje azokat a nemzeteket, amelyek megfeledkeznek a népesség szaporításának szükségességéről. Olyan jövőt fest az emberiség elé, amelyben valóban jobb a megnemszületés, mint az élet, de ugyanekkor az élet megsokszorozódását hangsúlyozza és nem ötlik fel neki ez az ellentmondás sem. Meg kell szoknunk, hogy ellentmondások, gondolati nyakatekertségek kormányozzák az emberiséget, amely harakiris korlátoltsággal mindig önmagát áldozza fel egy jövő reményében, amely sohasem válik jelenné. Mert a jelen, ugylátszik, mindig csak a jövőért van. Az olasz—abesszin konfliktus első száznyolcvankilenc halottja is ezt bizonyltja. Újból tizenkét ember égett el a hajléktalanok máglyáján A sziléziai Friedekben megismétlődön az ungvári tömegkatasztrófa M. Ostrau, szeptember IS. Annakidején ez egé6z köztársaságban óriási izgalmat keltett az ungvári borzalmas tüzkatasztrófa, amikor egy égő ezénarak- tárban huszonöt hajléktalan munkanélküli lelte halálát. Az elmúlt éjjel a sziléziai Friedekben hasonló katasztrófa történt, melynek tizenkét ember élete esett áldozatul. A város közelében lévő állami birtokon körülbelül tiz vagon szalma volt egy csomóba összehordva, mely a környék koldusainak és hajléktalanjainak éjjeli menedékhelyül szolgált. A birtok igazgatósága tudott erről. Nem egyszer harminc ember is aludt a szalmakazlakon. Tegnap a késő éjjeli órákban a szalmakazal eddig meg nem állapított okból kigyulladt s az óriási mennyiségű szalma percek alatt hatalmas lángokkal, fáklyamódra égett. A kazaltüz lángjai messze bevilágították az egész környékét s a lakosság csakhamar csapátokba verődve rohant a tűz helyére. Nemsokára megérkezett a frideki és több környékbeli tüzel tócsapat s a tűzoltók egyesült erővel hozzáláttak a gyorsan terjedő lángok oltásához. A tűzoltóság küzdelme azonban hiábavalónak bizonyult, mert a hatalmasan égő kazalt nem sikerült eloltani s igy csupán a közeli gazdasági épületek megmentésén fáradoztak. Néhány tűzoltó saját élete kockáztatásával a tűz közelébe férkőzött s észrevette, hogy az égő kazal szélén egy férfi élettelennek látszó teste hever. Az egyik tűzoltó a lángok között a kazalhoz ugrott, fölkepta a férfit s kimentette a tüzből. Megállapították, hogy a kimentett ember Cilek János frideki munkanélküli. Cilek eszméletét vesztette a füstben s testét is kikezdték már a lángok. Néhány perc múlva sikerült életre kelteni s akkor elhaló hangon közölte a tűzoltókkal, hogy a kazalban rajta kívül még tizenkét ember van. A tűzoltók ekkor minden erejük megfeszítésével nekiláttak az oltásnak s megpróbálták megközelíteni az égő kazalt. Törekvésük azonban nem járt eredménnyel. A tüzet osak reggelre sikerült eloltani. Ekkor a tűzoltók szétkaparták a kamut és a még pislákoló parazsat e nyolc ember szénné égett holttestét húzták elő. A szerencsétlenül járt emberek kilétét eddig még nem sikerült megállapítani. Úgyszintén a többi Fogaink ellenségei csak akkor veszélyesek, ha a rothadási baktériumok milliónyi számú hadseregének pusztító munkáját nem vesszük észre. Ha a baj bekövetkezett s a pusztítás nyomait látjuk, rendszerint már késő. Ezért sokkal okosabb fogainkat idejekorán Chlorodont-fogpasztával ápolni, mely kitünően tisztít anélkül hogy az érzékeny fogzománcot megtámadná. Tubusa Ke 4-—. négy embert sem tudták megtalálni. Cileket beszállították a kórházba s remény van rá, hogy életben marad. Ma délelőtt a csend őrség kihallgatta e Cilek előadta, hogy a kazalt minden bizonnyal az egyik piromániás éjszakázó szándékosan gynjtotta föl. Ez az ember már két hónappal ezelőtt is megkísérelte íölgyujtani a kazalt, ekkor azonban társai észrevették és megakadályozták tettének elkövetésében. A csendőrség erélyes nyomozást inditott a tragikus végű szerencsétlenség okának földerítésére. Húsz év után újabb ítélet készül a Tóm Mooney-ügyben Éjnek idején erős katonai fedezet mellett vitték át a quen- tini f egyházból San Franciscoba a volt munkás vezért San-Francisco, szeptember 18. Megírta annakidején a „Prágai Magyar Hiirfap“, hogy Tóm Mooney amerikai munikáevezér bűnügyé-: ben újabb döntésre készül több minit húsz év után a legfelső amerikai bíróság. Amint emlékezetes, a háború előtt Tóm Mooneyit egy bombamerénylet alkalmával letartóztatták és halálra ítélték. Később Wilson a halálos ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatta át kegyelmi uten. Azóta kiderült, hogy hamis vallomások alapján ítélték el Mooneyt, aki az amerikai munkásság legnépszerűbb vezére volt a háború előtt. Annak ellenére, hogy napnál világosabban kiderült, hogy az ítélet hamis vallomás alapján történt, évek múltak el anélkül, hogy az igazságtalanul elitéit embert ki lehetett volna szabadítani. A Mooney-ügyben most aztuán döntő fordulat következett be, amennyiben a legfelsőbb kaliforniai bíróság újból elővette a pert. Mooneyt erős rendőri és katonai fedezet mellett éjszaka szállították el a et. quentini fegy-; házból San-Franciscóba. A rendőrség erélyes intézkedéseket foganatosított, hogy megakadályozza az esetleges zavargásokat. Arra a hírre ugyanis, hogy Tóm Mooneyt kiszabadítják, a munkásság körében rendkívül izgatott hangulat támadt s számolni kell azzal, hogy esetleges tüntetésekre készülnek. Megtévedt anyja védelmében agyonütötte apját egy beregi legény Tiz évi fegyházra tteltek Beregszász, szeptember 18. (Saját tudósítónktól.) Megrendítő bűnügyet tárgyalt tegnap a beregszászi esküdtbiróság, amelynek vádlottja Fedoranics Iván 22 éves fakóbükki munkás volt. A fiatalember ez év januárjában megölte édesapját, mert az állandóan becsmérelte édesanyját. Fedoranics Mihály, a meggyilkolt gazda, még a háború előtt, 1913-ban kivándorolt Amerikául H—11IIHIIIMII IWIIII'MlbMWWJWWWHlBIIWIIHmWWIfclM Influenza, spanyoljárvány, torok- gyulladás, az orr és garat elnyálká- sodása, a mandolák megbetegedése, valamint izületi bajok, vagy tüdő- csúcshurut esetén gondoskodjék arról, hogy gyomra és belei a természetes „Ferenc József" keserüviz használata által gyakran és alaposan kitisztittas- sanak. Közkórházak főorvosai megái lapították, hogy a Ferenc József viz lázzal járó fertőző betegségeknél is nagy szolgálatot tesz a szenvedő emberiségnek. ba. Pár hónap múlva értesítést kapott hazulról, hogy fia született, akit Ivánnak kereszteltek. A kivándorló szorgalmasan dolgozott tovább a csi- kágói sófőzőben, közben kitört a háború, úgyhogy Fedoranics Mihály csak hét év elteltével kerülhetett haza. Felesége, aki évekig hirt sem hallott felőle, a sok kísértésnek nem tudott ellenállni, viszonyt kezdett egy jómódú legény- nyel és e viszonyból fiú született a háború utolsó évében. A kis Vaszil kétéves volt már, mikor Fedora- nícs hazatért a tengerentúlról. A gazda nem hagyta el hűtlen feleségét, hanem borba ölte bánatát és részeg állapotban aztán súlyos szemrehányásokkal illette a megtévedt asszonyt. Idővel Fedoranics meg gyűl ölte családját, ütötte-verte feleségét és durváin bánt saját fiával is. Az apa és fia közötti gyűlölet január 17-én tragikus eseményben robbant ki. Fedoranics Mihály szénát adott el és a kapott pénzből a nagy- szőllősi korcsmában alaposan leitta magát, majd másfél liter borral és egy barátjával hazatért, ahol folytatta az ivást. A vendég jelenlétében később ismét rátámadt feleségére és felhánytor- gatta régi vétkét. A szégyenkező aszony megszökött hazulról és üzent a faluban dolgozó Iván fiának. Iván, aki mindenek felett szerette anyját, elhatározta, hogy végleg leszámol apjával. Azonnal hazatért, de apja otthon baltával fogadta és megfenyegette, hogy anyjával és fattyú testvérével együtt megöli. Az öreg gazda később lefeküdt és elaludt. Iván ekkor felvette a baltát, apja ágyához ment és több csapással agyonsujtotta részegen alvó édesapját Ezután a holttestet kivonszolta a konyhába, ruhát és cipőt húzott rá, a szoba véres földjét homokkal szórta be, a véres párnahuzatot elégette és a baltát apja kezébe adta, hogy azt a látszatot keltse, mintha öngyilkosságot követett volna el. Ezután fellármázta a falut, hogy apja megölte magát. A csendőrök nyomban látták, hogy Fedoranics Mihályt meggyilkolták és a Hu hosszú vallatás után be is ismerte a bűncselekményt. Az esküdtbiróság előtt a vádlott szintén beismerő valomást tett és azzal védekezett, hogy anyja iránti szeretetből követte el tettét, mert nem tudta tűrni, hogy apja állandóan durván bánik vele. Dr. Valla Jenő ügyész vádbeszéde és dr. En- gel Izidor beregszászi ügyvéd védőbeszéde után az esküdtek szándékos emberölésben mondták ki bűnösnek Fedoranics Ivánt, akit a bíróság az enyhítő szakasz alkalmazásával tíz évi fegyházra ítélt. A vádlott és édesanyja zokogva fogadta az ítéletet. Az elitéit három napi gondolkodási időt kért az esetleges fellebbezésre. Letartóztatták a szudétanémet párt egyik parlamenti klubtitkárát Prága, szeptember 18. A teplitz-schönaui csendőrség egy hét előtt hat szudétanémet párthoz tartozó s három német gazdaszövetséghez tartozó fiatalembert tartóztatott le államellenes üzelmek gyanúja miatt. A fiatalemberek vallatásuk során azt adták elő. hogy még a tavasszal Appelt Walter mérnök, a szudétanémet párt képviselői klubjának egyik titkára munkacsapatban szervezte meg őket s nyári földmüvesmun- kára Németországba szállította. Földmü- vesmunka helyett azonban Tierstiegelben egy kiképző-táborban helyezte el őket, ahol az úgynevezett Landdienstben nyertek kiképzést. A tanfolyam után valóban gazdasági munkát is végeztek. A tierstiegeli titkos táborban nyert kiképzés alapján a tanfolyam abszolvenseinek különösen Csehszlovákia németlakta vidékein és Lengyel- országban Landdienst-sejteket kellett volna szervezniük s ezt a munkát meg is kezdték, de rajtavesztettek. A csendőrség e tanúvallomások alapján Appelt Waltert, a szudétanémet párt képviselői klubjának titkárát tegnap Prágában letartóztatta. Véres összeütközés a lengyel rendörök és a szélsőséges nacionalisták közölt Posen, szeptember 18 A Posen melletti Ko- stenben súlyos összeütközésre került a sor a szélsőségesen nacionalista ifjúsági szervezetek és a csendőrök között. A fiatalemberek tüntetést rendeztek s amikor a rendőrséget kövekkel és .revolverlövésekkel megtámadták, a rendőrök is közéjük lőttek. A fiatalemberek fiatal leányok mögött kerestek fedezéket, de a rendőrök ennek ellenére több soríiizet adtak le rájuk. Hat személy, köztük két leány, megsebesült. Az egyik leány később meghalt. A rendőrök közül egy őrmester súlyos sérüléseket szenvedett. A rend az esti órákban helyreállt.
