Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-18 / 214. (3766.) szám

T J X!V. évf. 214. (3766) szám • Szerda • 1935 szeptember 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki. külföldre, évente 450, £ SzlovenSzkÓi és rUSZÍTlSzkÓi mCLgUCirság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • , H képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. , pOLltlKCLl TlQpiLCLpjQ ■gyes szám ára 1.20 ICC, vasárnap 2.— KC. Szerkesztőség, Prága II, Panská ilfcel2, ÍL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, ÜL emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖNVC1M HÍRLAP. PRAHA Ellennépszövetség T Az utolsó napok a háború előtt (sp) Prága, szeptember 17. Ha Olaszország kilép a népszövetségből, akkor 1930 óta három nagyhatalom hagyta el a genfi institúciót, s elképzelhetetlen, hogy ezt a csapást az intézmény nagyobb megrázkódtatás nélkül elviselje. De a plé- num tegnapi vitáján megmutatkozott, hogy a népszövetség más irányban is beteg, s Lengyelország könnyen csatlakozhat a kilépőkhöz, különösen, ha nagyhatalmi rangját a genfi irigyek nem ismerik el. A je­lentések szerint a lengyel tanácstag ujra- megválaszthatóságát csak nagynehezen harcolták ki Lengyelország barátai, s ha olasz részről nem fenyegette volna más baj a népszövetséget, a lengyel kivánság, mely ellentétben áll a nem állandó tanácstagok választási gyakorlatával, aligha valósult volna meg. Már pedig a varsói kormány abban a pillanatban elhagyja Genfet, amint kiszorul a tanácsból. Most szerencséje van Lengyelországnak : az olasz tragédia miatt engedékenyebb a népszövetség s menteni kívánván a menthetőt, mindent elkövet Lengyelország megtartására és teljesíti Varsó kívánságait, de egy-két év múlva, ha a lengyel—orosz konfliktusok, vagy Lengyelország más konfliktusai a szomszéd­jaival újra kiéleződnek, akkor bekövetkezik az esedékes lengyel kilépés, aminek vesze­delme, tudjuk, évek óta állandóan lappang. Szokássá válik, hogy minden két évben ki­lép valaki a népszövetségből ? S mindig egy nagyhatalom ? Hová vezet ez a gyakorlat s mi marad a genfi intézményből ? A kedd reggeli francia lapok szokatlanul Szomorú hangon kommentálják a tegnapi genfi eseményeket, nem is annyira az ola­szok magatartását, mint inkább a lengyel- orosz affért, amiben újabb súlyos konfliktu­sok előjelét látják. Emlékeznünk kell, hogy Laval legutóbbi genfi beszédében felsorolta Franciaország szövetségeit, de a lengyel— francia szerződést nem említette, holott az volt a legrégibb s a legmélyebb annakide­jén. Mi történt újból Páris és Varsó kö­zött ? Beok tegnapi váratlan oroszellenes kirohanása és a francia lapok mai cikkei megadják a választ. A német—lengyel vi­szony napról-napra bensőségesebbé válik, s annál határozottabbá, minél inkább ki­éleződik Lengyelország belpolitikájában a kormány és az ellenzéki front harca. A né­met-lengyel közeledést Pilsudski készí­tette elő Beck tanácsára, de Pilsudski túl okos diplomata volt ahhoz s túl bizalmat­lan a németek iránt, semhogy túlzásokra ragadtatta volna magát és teljesített volna minden német kívánságot. A kaput a háta mögött állandóan nyitva tartotta Francia- ország felé, s főleg Németország merész balti terveit nem támogatta. Pilsudski ka­tona volt és diplomata, s halála után csak katonák maradtak Lengyelország élén, ka­tonák, akiket végleg megejtett az uj német forma lendülete s nem tudják megőrizni az ügyes disztanszot, amit Pilsudski minden közeledése ellenére eddi-g megőrzött. Illetve maradt egy diplomata Lengyelországban : Beok ezredes. Ő azonban föltétlen német­barát és franciaellenes, aki egész tehetsé­gét felhasználja a német—lengyel szövet­ség szoros kiépítésére. Az ő véleménye szerint Lengyelországnak ugyanúgy szük­sége van a németekre, mint Deák és a két Tisza szerint Magyarországnak szüksége volt az osztrák szövetségre a keleti ellen­ségek sakkbantartására és a belső haladás Mussolini hadüzenettel válaszol a szankciókra A duce újabb nyilatkozata - Az utolsó genfi engedmény: olasz olaj- és dohánymonopólium Abesszíniában - Lávái optimista nyilatkozata Kedvező jel: az ötös bizottság javaslatait nem mutatják meg Abesszíniának Genf, szeptember 17. A népszövetség I munkálatainak félbeszakítását a delegátusok ! arra használták fül, hogy különböző magán­tárgyalásokat folytassanak. Különösen az abessziniai—olasz konfliktus ügyében folyt sok tárgyalás. A népszövetségi tanács ötös bizottsága végleg megfogalmazta konkrét ja­vaslatait Az eredeti szándéktól eltérően a ja­vaslatokat egyelőre nem mutatják meg az abessziniai kormánynak, nehogy a négus eset­leg elutasítsa azokat és ebből újabb bonyo­dalmak származzanak, amennyiben az olasz kormány az abessziniai kormány visszautasí­tásában jogcímet lát a katonai akciók meg­kezdésére. Amint az ötös bizottság befejezi a végérvényes jelentés fölülvizsgálását, a ta­nács összeül és tárgyalni fog a javaslatokról. Ez valószínűleg szerdán következik be. Abban a tényben, hogy az ötös bizottság javaslatait nem mutatják meg az abessziniai- aknak, illetékes körök kedvező előjelt látnak. A javaslatok ugyanis annyira messzemenő kedvezményeket biztosítanak az olaszoknak, hogy a négus esetleg ellenezné a koncesszió­kat. Viszont a messzemenő kedvezmények miatt megvan a remény, hogy az olaszok mégis elfogadják a kompromisszumot, amely csaknem mindenben eleget tesz anyagi ter­mészetű kívánságainak s egyedül \besszinia szuverenitását garantálja. Az ötös bizottság délutáni ülése után Laval francia miniszterelnök a következő biztató kijelentést tette az újságíróknak: — Alapot keresünk a további tárgyalások­ra és meg fogjuk találni. Genfi vélemény szerint az ötös bizottság javaslata a ha tár kiigazításon, az abessziniai rendőrség átszervezésén és^‘á gazdasági ta­nácsadó kinevezésén kívül bizonyos monopó­liumokat is biztosit az olaszoknak. A négus szuverenitását tiszteletben tartják, de Olasz­országot fölhatalmazzák, hogy akár katonai erővel reformokat valósítson meg Abesszí­niában. Lázas várakozás Addis Abebában és a frontokon Addis Abeba, szeptember 17. Az abessziniai kormány egyelőre nem nyilatko­zik a helyzetről. Illetékes körök mindenek­előtt a genfi ötös bizottság tárgyalásainak eredményei várják meg. Időközben hétfőn befejeződtek az általános mozgósítás előkészületei. A mozgósítási paran­csot csak akkor adják ki, ha Olaszország támad­ni kezd. Az általános hangulat bizakodó. Az eritreai határról olasz csapatmozdulatokat jelen­tenek. Genf, szeptember 17. A népszövetség városá­ban hirek terjedtek el, hogy az olasz és az abesz- sziniai csapatok között megtörtént az első ösz- szeütközés. A genfi olasz delegáció határ--">ttan megcáfolja ezt a hirt. Kngoi óriáshadihaiók útban kelet felé Gibraltár, szeptember 17. A „Hood" és a „Renoun“ csatacirkálók, az „Orion", a „Nep- tune" és az „Achiles" cirkálók, valamint a „Vi- ceroy Veca", „Venetis" és „Valarous" torpédó- üldöző vezérhajók Angliából Gibraltárba érkez­tek és folytatják útjukat a Földközi tenger keleti része felé. Az erődbe további angol flottaegy­ségeket várnak. Athénből érkezett jelentés szerint, mint min­den évben, a Földközi tengeri angol flotta ez- idén is meglátogatja szeptember 25. és október 15. között a görög kikötőket. Ebben az évben 26 páncélos cirkáló és 3 torpédóüldöző had­osztály fut be a görög kikötőkbe. kiépítése érdekében. Pilsudski halála óta Göring politikája nem ütközött többé akadályba Lengyelor­szágban : az ukrán és a balti álmok újra megjelentek a lengyel horizonton, s Hitler litvánellenes kirohanásának és Beok genfi oroszellenes akciójának csodálatos párhuza­mossága méltán gondolkodásra készteti a francia újságírókat. A lengyelek hallani sem akarnak a kölcsönös megsegítés alap­ján kötött szerződésekről, azaz ellenzik a regionális biztonsági paktumokat, amelyek pedig a Genfben elhatározott és Anglia ál­tal pártolt ,,kollektív biztonság megszerve­zésének" első és nélkülözhetetlen etappját jelentenék. Lengyelország igy szembekerült a Genfben legutóbb elhatározott alapelvvel. Amig nincs meg a keleti paktum, — ami ellen Lengyelország kézzel-lábbal tiltako­zik, — szó sem lehet a kollektív biztonság megszervezéséről. De ellenzékiségével mit keres Lengyelország a genfi hatalmak meg­ritkult soraiban ? Az áz érzésünk, hogy a világpolitika fejlődése lassan-lassan egy ellénnépszövetség-féle intéz­mény megszervezéséhez vezet, amelynék a Gen­fet elhagyó hatalmak lesznek tagjai. Bizonyos ugyanis, hogy a népszövetségből kilépő orszá­gok automatikusan megtalálják az egymáshoz vezető utat s Genf ellensúlyozására ugyancsak kifejlesztik azt a központi szervüket, amelynek segítségével közösen léphetnek föl a nemzetközi politikában. Németország és Olaszország viszo­nya máris jobb, mint eddig volt, s a mérges propagandát régen lefújták mindkét oldalon. Ausztria felől ugyancsak különös szelek fujdo- gálnak. Amióta a kisantant bledi határozata nyomán nehéz elképzelni a Habsburgok vissza­hívását, Róma kénytelen belátni, hogy — már csak abessziniai elfoglaltsága miatt is — más alapokra kell helyezni ausztriai politikáját s biz­tosítani hátát Németország felé. Ez kizárólag megegyezéssel történhet. A mai osztrák helyzet tarthatatlan, s Papén állítólag oly erélyesen és oly meggyőzően vázolta az osztrák kancellár­nak a változtatás szükségességét, hogy Schusch- nigg sírva fakadt a különös megbeszélésen. Pa­pén végigutazta-Ausztriát s kész tervvel óhajtja alátámasztani a német—olasz közeledést. A kompromisszum igy hangzik: Ausztria független és szuverén állam marad, de általános választást •ir ki. s abban az esetben, ha a választásokon a nemzeti szocialisták győznek, ők veszik át a kormányzást Becsben. Gessner tartományfőnök személyében Papennek embere is van már, aki Schusehnigg helyett átmenetileg átvenné az ál­lamügyek vezetését és garantálná a választások zavartalan lefolyását. . Németország, Olaszország, Japán és esetleg Lengyelország olyan nagyhatalmi érdekcsopor­tot jelent, amely könnyen kifejlesztheti az ellen- népszövetséget, mert idővel számtalan kisebb ál­lam akadna Európában és másutt, amely Genfet elhagyva, csatlakozna hozzá. Beláthatatlan a vi­lágpolitika fejlődése, ha Olaszország kilépése tényleg bekövetkezik s a kollektív biztonság megszervezésének erőltetésével Lengyelország elidegenedik Génitől. Nem hisszük, hogy a dol­gok ennyire jutnának s Anglia szélsőséges ma­gatartásával előkészítené a talajt az uj világ- csoportosulás számára. Anglia kétségtelenül túl- messzire ment Genfben, amennyiben az abesszi­niai ügyet elvi jelentőségű világüggyé változ­tatta. Véleményünk szerint kizárólag választási politika volt, amit tett: a kormány a küszöbön- álló angliai választások miatt kénytelen volt a szavazóiknak rokonszenves politikát követni, s az angol polgár „cant"-je nem tűr más nemzet­közi politikát, csak olyat, ahol az angol kor­mány látszatra mint az „erkölcs őre", a „béke bajnoka", az „igazság idealistája", a „gyöngébb védője" lép föl. Kérdés, vájjon e doktriner ál­láspont s e széplelküség attitűdje haszonnal jár-e ez alkalommal a világ sorsa szempontjából.

Next

/
Thumbnails
Contents