Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-18 / 214. (3766.) szám
T J X!V. évf. 214. (3766) szám • Szerda • 1935 szeptember 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki. külföldre, évente 450, £ SzlovenSzkÓi és rUSZÍTlSzkÓi mCLgUCirság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • , H képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. , pOLltlKCLl TlQpiLCLpjQ ■gyes szám ára 1.20 ICC, vasárnap 2.— KC. Szerkesztőség, Prága II, Panská ilfcel2, ÍL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, ÜL emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖNVC1M HÍRLAP. PRAHA Ellennépszövetség T Az utolsó napok a háború előtt (sp) Prága, szeptember 17. Ha Olaszország kilép a népszövetségből, akkor 1930 óta három nagyhatalom hagyta el a genfi institúciót, s elképzelhetetlen, hogy ezt a csapást az intézmény nagyobb megrázkódtatás nélkül elviselje. De a plé- num tegnapi vitáján megmutatkozott, hogy a népszövetség más irányban is beteg, s Lengyelország könnyen csatlakozhat a kilépőkhöz, különösen, ha nagyhatalmi rangját a genfi irigyek nem ismerik el. A jelentések szerint a lengyel tanácstag ujra- megválaszthatóságát csak nagynehezen harcolták ki Lengyelország barátai, s ha olasz részről nem fenyegette volna más baj a népszövetséget, a lengyel kivánság, mely ellentétben áll a nem állandó tanácstagok választási gyakorlatával, aligha valósult volna meg. Már pedig a varsói kormány abban a pillanatban elhagyja Genfet, amint kiszorul a tanácsból. Most szerencséje van Lengyelországnak : az olasz tragédia miatt engedékenyebb a népszövetség s menteni kívánván a menthetőt, mindent elkövet Lengyelország megtartására és teljesíti Varsó kívánságait, de egy-két év múlva, ha a lengyel—orosz konfliktusok, vagy Lengyelország más konfliktusai a szomszédjaival újra kiéleződnek, akkor bekövetkezik az esedékes lengyel kilépés, aminek veszedelme, tudjuk, évek óta állandóan lappang. Szokássá válik, hogy minden két évben kilép valaki a népszövetségből ? S mindig egy nagyhatalom ? Hová vezet ez a gyakorlat s mi marad a genfi intézményből ? A kedd reggeli francia lapok szokatlanul Szomorú hangon kommentálják a tegnapi genfi eseményeket, nem is annyira az olaszok magatartását, mint inkább a lengyel- orosz affért, amiben újabb súlyos konfliktusok előjelét látják. Emlékeznünk kell, hogy Laval legutóbbi genfi beszédében felsorolta Franciaország szövetségeit, de a lengyel— francia szerződést nem említette, holott az volt a legrégibb s a legmélyebb annakidején. Mi történt újból Páris és Varsó között ? Beok tegnapi váratlan oroszellenes kirohanása és a francia lapok mai cikkei megadják a választ. A német—lengyel viszony napról-napra bensőségesebbé válik, s annál határozottabbá, minél inkább kiéleződik Lengyelország belpolitikájában a kormány és az ellenzéki front harca. A német-lengyel közeledést Pilsudski készítette elő Beck tanácsára, de Pilsudski túl okos diplomata volt ahhoz s túl bizalmatlan a németek iránt, semhogy túlzásokra ragadtatta volna magát és teljesített volna minden német kívánságot. A kaput a háta mögött állandóan nyitva tartotta Francia- ország felé, s főleg Németország merész balti terveit nem támogatta. Pilsudski katona volt és diplomata, s halála után csak katonák maradtak Lengyelország élén, katonák, akiket végleg megejtett az uj német forma lendülete s nem tudják megőrizni az ügyes disztanszot, amit Pilsudski minden közeledése ellenére eddi-g megőrzött. Illetve maradt egy diplomata Lengyelországban : Beok ezredes. Ő azonban föltétlen németbarát és franciaellenes, aki egész tehetségét felhasználja a német—lengyel szövetség szoros kiépítésére. Az ő véleménye szerint Lengyelországnak ugyanúgy szüksége van a németekre, mint Deák és a két Tisza szerint Magyarországnak szüksége volt az osztrák szövetségre a keleti ellenségek sakkbantartására és a belső haladás Mussolini hadüzenettel válaszol a szankciókra A duce újabb nyilatkozata - Az utolsó genfi engedmény: olasz olaj- és dohánymonopólium Abesszíniában - Lávái optimista nyilatkozata Kedvező jel: az ötös bizottság javaslatait nem mutatják meg Abesszíniának Genf, szeptember 17. A népszövetség I munkálatainak félbeszakítását a delegátusok ! arra használták fül, hogy különböző magántárgyalásokat folytassanak. Különösen az abessziniai—olasz konfliktus ügyében folyt sok tárgyalás. A népszövetségi tanács ötös bizottsága végleg megfogalmazta konkrét javaslatait Az eredeti szándéktól eltérően a javaslatokat egyelőre nem mutatják meg az abessziniai kormánynak, nehogy a négus esetleg elutasítsa azokat és ebből újabb bonyodalmak származzanak, amennyiben az olasz kormány az abessziniai kormány visszautasításában jogcímet lát a katonai akciók megkezdésére. Amint az ötös bizottság befejezi a végérvényes jelentés fölülvizsgálását, a tanács összeül és tárgyalni fog a javaslatokról. Ez valószínűleg szerdán következik be. Abban a tényben, hogy az ötös bizottság javaslatait nem mutatják meg az abessziniai- aknak, illetékes körök kedvező előjelt látnak. A javaslatok ugyanis annyira messzemenő kedvezményeket biztosítanak az olaszoknak, hogy a négus esetleg ellenezné a koncessziókat. Viszont a messzemenő kedvezmények miatt megvan a remény, hogy az olaszok mégis elfogadják a kompromisszumot, amely csaknem mindenben eleget tesz anyagi természetű kívánságainak s egyedül \besszinia szuverenitását garantálja. Az ötös bizottság délutáni ülése után Laval francia miniszterelnök a következő biztató kijelentést tette az újságíróknak: — Alapot keresünk a további tárgyalásokra és meg fogjuk találni. Genfi vélemény szerint az ötös bizottság javaslata a ha tár kiigazításon, az abessziniai rendőrség átszervezésén és^‘á gazdasági tanácsadó kinevezésén kívül bizonyos monopóliumokat is biztosit az olaszoknak. A négus szuverenitását tiszteletben tartják, de Olaszországot fölhatalmazzák, hogy akár katonai erővel reformokat valósítson meg Abesszíniában. Lázas várakozás Addis Abebában és a frontokon Addis Abeba, szeptember 17. Az abessziniai kormány egyelőre nem nyilatkozik a helyzetről. Illetékes körök mindenekelőtt a genfi ötös bizottság tárgyalásainak eredményei várják meg. Időközben hétfőn befejeződtek az általános mozgósítás előkészületei. A mozgósítási parancsot csak akkor adják ki, ha Olaszország támadni kezd. Az általános hangulat bizakodó. Az eritreai határról olasz csapatmozdulatokat jelentenek. Genf, szeptember 17. A népszövetség városában hirek terjedtek el, hogy az olasz és az abesz- sziniai csapatok között megtörtént az első ösz- szeütközés. A genfi olasz delegáció határ--">ttan megcáfolja ezt a hirt. Kngoi óriáshadihaiók útban kelet felé Gibraltár, szeptember 17. A „Hood" és a „Renoun“ csatacirkálók, az „Orion", a „Nep- tune" és az „Achiles" cirkálók, valamint a „Vi- ceroy Veca", „Venetis" és „Valarous" torpédó- üldöző vezérhajók Angliából Gibraltárba érkeztek és folytatják útjukat a Földközi tenger keleti része felé. Az erődbe további angol flottaegységeket várnak. Athénből érkezett jelentés szerint, mint minden évben, a Földközi tengeri angol flotta ez- idén is meglátogatja szeptember 25. és október 15. között a görög kikötőket. Ebben az évben 26 páncélos cirkáló és 3 torpédóüldöző hadosztály fut be a görög kikötőkbe. kiépítése érdekében. Pilsudski halála óta Göring politikája nem ütközött többé akadályba Lengyelországban : az ukrán és a balti álmok újra megjelentek a lengyel horizonton, s Hitler litvánellenes kirohanásának és Beok genfi oroszellenes akciójának csodálatos párhuzamossága méltán gondolkodásra készteti a francia újságírókat. A lengyelek hallani sem akarnak a kölcsönös megsegítés alapján kötött szerződésekről, azaz ellenzik a regionális biztonsági paktumokat, amelyek pedig a Genfben elhatározott és Anglia által pártolt ,,kollektív biztonság megszervezésének" első és nélkülözhetetlen etappját jelentenék. Lengyelország igy szembekerült a Genfben legutóbb elhatározott alapelvvel. Amig nincs meg a keleti paktum, — ami ellen Lengyelország kézzel-lábbal tiltakozik, — szó sem lehet a kollektív biztonság megszervezéséről. De ellenzékiségével mit keres Lengyelország a genfi hatalmak megritkult soraiban ? Az áz érzésünk, hogy a világpolitika fejlődése lassan-lassan egy ellénnépszövetség-féle intézmény megszervezéséhez vezet, amelynék a Genfet elhagyó hatalmak lesznek tagjai. Bizonyos ugyanis, hogy a népszövetségből kilépő országok automatikusan megtalálják az egymáshoz vezető utat s Genf ellensúlyozására ugyancsak kifejlesztik azt a központi szervüket, amelynek segítségével közösen léphetnek föl a nemzetközi politikában. Németország és Olaszország viszonya máris jobb, mint eddig volt, s a mérges propagandát régen lefújták mindkét oldalon. Ausztria felől ugyancsak különös szelek fujdo- gálnak. Amióta a kisantant bledi határozata nyomán nehéz elképzelni a Habsburgok visszahívását, Róma kénytelen belátni, hogy — már csak abessziniai elfoglaltsága miatt is — más alapokra kell helyezni ausztriai politikáját s biztosítani hátát Németország felé. Ez kizárólag megegyezéssel történhet. A mai osztrák helyzet tarthatatlan, s Papén állítólag oly erélyesen és oly meggyőzően vázolta az osztrák kancellárnak a változtatás szükségességét, hogy Schusch- nigg sírva fakadt a különös megbeszélésen. Papén végigutazta-Ausztriát s kész tervvel óhajtja alátámasztani a német—olasz közeledést. A kompromisszum igy hangzik: Ausztria független és szuverén állam marad, de általános választást •ir ki. s abban az esetben, ha a választásokon a nemzeti szocialisták győznek, ők veszik át a kormányzást Becsben. Gessner tartományfőnök személyében Papennek embere is van már, aki Schusehnigg helyett átmenetileg átvenné az államügyek vezetését és garantálná a választások zavartalan lefolyását. . Németország, Olaszország, Japán és esetleg Lengyelország olyan nagyhatalmi érdekcsoportot jelent, amely könnyen kifejlesztheti az ellen- népszövetséget, mert idővel számtalan kisebb állam akadna Európában és másutt, amely Genfet elhagyva, csatlakozna hozzá. Beláthatatlan a világpolitika fejlődése, ha Olaszország kilépése tényleg bekövetkezik s a kollektív biztonság megszervezésének erőltetésével Lengyelország elidegenedik Génitől. Nem hisszük, hogy a dolgok ennyire jutnának s Anglia szélsőséges magatartásával előkészítené a talajt az uj világ- csoportosulás számára. Anglia kétségtelenül túl- messzire ment Genfben, amennyiben az abessziniai ügyet elvi jelentőségű világüggyé változtatta. Véleményünk szerint kizárólag választási politika volt, amit tett: a kormány a küszöbön- álló angliai választások miatt kénytelen volt a szavazóiknak rokonszenves politikát követni, s az angol polgár „cant"-je nem tűr más nemzetközi politikát, csak olyat, ahol az angol kormány látszatra mint az „erkölcs őre", a „béke bajnoka", az „igazság idealistája", a „gyöngébb védője" lép föl. Kérdés, vájjon e doktriner álláspont s e széplelküség attitűdje haszonnal jár-e ez alkalommal a világ sorsa szempontjából.
