Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-15 / 212. (3764.) szám
*•—*-vj rK£wu>u*i »tAteKAk&í'liKljAfc’! M.S m ASSZONYOK LWPJn P díoat és szépség Humoros képnek játszók ma azokat a filmeket, melyek 15—20 ■évvel ezelőtt készültek. Mi olyan humoros rajtuk? Érthető, hogy technikai kivitelük primitiv, hogy szinjátszá- si elvelv kezdetlegesek; nem tudták, hogy a szó nélküli játékban mit domborítsanak ki, túlteng a mozgás, tulhevesen cselekszenek, legtöbbször szertelen handabandázásnak hat ma már az egész játék. Külön lapra tartozik az, hogy ezeknek a régi filmeknek rekvizi- tumai is mind elavultak. A 15 évvel ezelőtti emberek öltözéke meg éppen komikus, az akkori divaton nevetnünk kell. Érthetetlen módon nevetséges a régi bukjel szoknya, a térdig érő ruhák, vagy a régi tollas kalapok. Nem indít gondolkodásra, ha valamin mosolygunk, amely kezdetleges, fejletlen, ha mosolygunk pl. az első mozdonyokon, autókon vagy fegyvereken, ügy mosolygunk ezeken, mint a gyermeki ügyetlenségen, vagy a hozzánemértő esetlenségén. Viszont aligha lehet azt állítani, hogy az akkori divat kezdetlegesebb, fejletlenebb, valamely célnak kevésbé megfelelő, mint a mai. Látszólag üres, szeszélyes formaváltozásról van itt szó, bármennyire lenyűgöző erővel veszi az birtokába — ha átmenetileg is — az emberek Ízlését. Nem furcsa az, hogy a ruházkodás terén ilyen zsarnokságot tűrnek el az emberek egyéni Ízlésük felett? De vájjon tényleg zsarnokság-e ez? Csodálkoztam magamon, amikor azt tapasztaltam, hogy valamely divatos női ruhaforma, mely első megjelenésekor határozottan visszatetsző volt, később olyan szépséget nyert, mely már csaknem úgy vonzott, mint maga a természetadta testi szépség. Nem kényszeredetten fogadjuk el a divatdiktálta formákat, Ízlésünk akarva-akaratlan változik, hullámzik valami egyelőre egészen érthetetlen szabálytalansággal. Nyilván a divat is eredetileg abbéi a forrásból folyt, melyből minden szociális konvenció. Az összesség kifejleszt, kiképez formákat — nemcsak az öltözködésben, hanem a társadalmi érintkezés más területein is — melyek alól nem vonhatja ki magát senki, csali a bolond vagy a különc. De a divat nem csupán társadalmi konvenció, mint a köszönés, a kalaplevétel a szobában, a bocsánatkérés, ha valakinek a lábára lépünk. A férfidivat talán még besorozható a kor társadalmi életének sajátszerü szokásai közé, de semmiesetre sem a női divat. A modern női divat a formák olyan tiszavirágéletü uralma, olyan szeszélyes ugrándozás formáról formára, hogy egyáltalán nem hasonlítható az elmúlt korok ruházkodási stílusaihoz, melyek lassan, történelmi következetességgel, mint az egykorú élettel összhangzó formák alakultak ki. A férfidivat talán még ilyennek mondható; a mai férfiruhákat áthatja valami egyszerű, komoly disztelenség, rikító, telitett színek kerülése, egy, cseppnyi tarkaság a nyakkendőn, — disz gyanánt — a férfi ünnepi ruházatát kizárólag a fehér és fekete élénk s mégis minden hangosság nélkül való ellentéte jellemzi, csillogás és fénylés csak a hófehér ingmellen és a fekete lakkcipőn, tarka szinpompa nélkül; mindenütt közelség az élet tárgyilagos követelményeihez és a férfisors komolyságához. De a modern női divat olyan, mint egy megháborodott szintenger, valami mélységesen női kapkodás űzi folyton uj alakulásokhoz. A huszadik század elején valami derengeni kezd a nők lelkében. Sorsuk lényegéhez tartozott, — a mindenkori társadalmi rend jóvoltából — hogy várják türelmesen életük egyetlen természetes beteljesülését, azt hogy egy férfi kiválassza őket és magához vegye. Hogy befolyásolhatták vagy gyorsíthatták ezt a beteljesülést? Úgyszólván sehogy. Egy tényező mégis döntő szerepet játszhat: a külső szépség. De a szépséget alapjában véve a véletlen osztja ki személyesen; aki szépnek született, az örüljön, aki csúnyának, az nyugodjon bele. Amit azonban a század elején a nők tömegesen megéreznek, az éppen az, hogy a szépség igazságtalan elosztásába nem kell belenyugodni, hogy szépnek lenni nemcsak szerencsés véletlen, hogy a testet lehet ápolni, mivelni, szépíteni, az arcot lehet kendőzni s kozmetikai utón korrigálni. Óriási törnegfelfedezés ez, mely szinte lázzá nő. A testnevelés, a higiéna, sport, kozmetika hallatlan mérveket öltenek. Századunk jellegzetes vívmányai közzé tartozik, hogy végül is az „elegáns", de kevésbé szép nő győz a szép, de rosszul öltözött nő felett. Később kitűnik ebben a furcsa és lázas szépséghajszolásban az is, hogy a formáknak, melyeket a férfiak ízlésére ráerőszakolnak, nem szabad megállapodniok, nem szabad egy olyan stabil helyzetnek előállni, melyben végül is kiegyenlítődnek a különbségek s egyetlen forma uralkodik, úgy mint elmúlt korok öltözködési stílusai, vagy a népviselet a falvak lakosai között. Nem szabad elmúlni az újonnan felvett forma varázsának, nem szabad annak a lehetőségnek megszűnni, hogy valaki elkaparinthassa a Párisiből friscsak a felnőtt divathölgyek számára hozott Divat szempontjából az őszi idény nem- ujdonságokat; a fiatal leányokról sem feledkezett még. Ez az újítása elég meglepő, miután az anyák és leányok viselete között évek óta alig volt valami eltérés. Mindketten any- nyira sima és fiatalos ruhákat hordtak, hogy a legtöbb esetben a mamát nehezen lehetett leányától megkülönböztetni. A jóizlésü anyának bizony sokszor problémát okozott kikeresni az uniformizált egyszerűségből és fiatalosságból a keresetlenül egyszerűt és az igazán fiatalosat. Vissza is sóhajtották azokat az időket, mikor a divat még őszinte volt és „Add meg a kornak, ami megilleti...“ jelige szemelőtt tartásával a felnőttekétől elütő, külön bakfisviselet kreált. Ez ősszel azonban már kevesebb a hasonlatosság a ma és a holnap divathölgyeinek ruházkodása között, mint eddig volt. Mig a felnőttek viselete minden egyszerűsége mellett is asszonyosabb lett és díszítésében a franciás jelleg domináló, — addig a fiatal leányoké továbbra is sima és angolos hatásokkal díszített maradt. Lényeges eltérés mutatkozik a kabátoknál. Az eddigi, egyenes vonalú, mérsékelten préMindig újat és újat kell ráerőszakolni az embert k Ízlésére, nehogy egyetlen forma túlságosan általános legyen és a „divatosnak levés" különleges szépitő hatása eltűnjön. Éppen ezért mindegy, hogy milyen az uj forma, hosszú vagy rövid, szűk vagy bő szoknya; fő, hogy uj. A váltakozás, a hullámzás lényegesebb jegye ennek az egész formacsapon- gásnak, mint valamely a jelen életet kifejező stílus kialakítása. Ezért is tűnik nevetségesnek a 15 évvel azelőtti divat, hiszen csaknem teljesen értelmetlen, kitalált, légbőlkapott formákról van szó, melyek addig szépek csak, amig valami ördöngős varázs tartja fogva az Ízlésünket. Lélektanilag érdekes jelenség ez, de a szépség vagy inkább a „szépnek tűnés" ilyen kultusza bizonyos, hogy mesterkélt: van abban valami pszichológiai szélhámosság, amellyel az elegáns csúnya nő a férfi elé áll és elámitja. El kell tűnni ennek a hajszának akkor, ha a női szépséget komolyabb, a szépség lényegét jobban megragadó esszközökkel és maradandóbb érvényűén fogják tudni ápolni és terjeszteni. mezett kabátok helyett a felnőttek számára a különleges ujjakkal és a sok prémmel díszített kabátok lettek divatosak. A fiatal leányok őszi kabátviselete viszont egyszerű maradt. Továbbra is az angolos, széles fazón- Mhajtóval, berakott háttal, ráfázott zsebekkel készült, mérsékelten kibővülő formákat viselik. A változás csak annyi, hogy a raglán- vállas ujjak mellett a vállbán bedolgozott angolos ujjakat és a bevarrásokkal kibővített, mérsékelten, puffos ujjakat is alkalmazzák. A kimondott angolos jellegű kabátoknál a félévek divatosak, melyeket a varrásokkal beszűkített hátrészre adnak. A puffos ujjas köpenyeknél viszont a széles, teljesen körbeérő öveket alkalmazzák. Annál a fiatalos kabáttipusnál, mely gloknisan kibővülő háttal készül, az angolos félö'Vet a kabát elejére varrják. A bakfis kabátkollekciókban a most felemlített széles fazónos, kimondottan angolos. majd a pu'ffosujjas és a gloknishátu, bő kabátformák mellett több pelerines kabálmodellt is látni. Ezeket, a többitől eltérően, nem szövetből, de bársonyból készítik. A szabásoknál mutatkozó eltérésektől eltekintve, a díszítés mindegyiknél egyforma: prém! Rövidsen beáramló divatos formát a másik elől Ószi bakfisviselet — Vasárnapi divatlevá! — Víg asz Talán nem Is lesz olyan keserű. Feletted borzolódik zölden a fii — s lehullva rólad sallang, szócafat lehajolsz gyökérnek oda, honnét gyökér fakad. Suttogva ünnepelnek virágok, fák, füvek, — suttognak és köszöntik megtért testvérüket. VÁNDOR-W1MBERGER ANNA. szőrű prémmel vonják be a fazónkihajtókat, a puffos ujjak magas inanzsettáit, a gloknis hátú kabátok magasra felgombolt kis gallérját és a pelerines köpenyeknél a keskeny, álló gallért. Tehát a marnák kabátdivatjához mérten igazán spórolósan bánnak a prémmel. A szövetkabátoknál gyakran alkalmazzák a kettős steppelést, a bolyhos felületű egyszínű kelmékből szabott modelleknél pedig a keskeny „zeimchenezést". Az őszi bakfis kosztümök is megtartották angolos jellegüket. Két változatuk divatos. A testhezállóan dolgozott, úgynevezett zakkó- kabátos és a bő palettós kosztümök. Az előbbiek nem engészen csípőig érő hosszúságúak és a rátűzött zsebeken kívül prémezés a díszük. A kosztümöknél még kevesebb prémei alkalmaznak, mint a kabátoknál, mert rájöttek, hogy a sok prém nem fiatalos. Többnyire a fazon kihajtó felsőrészét és a keskeny manzset- tát prémezik. A palettó-kabát variációk hosz- sza a kétharmados és háromnegyedes hosszúság között váltakozik. A szabásuk kényelmes. Gallér helyett inkább a prémből vagy prérn- utánzalból készült keskeny nyakkendőket adják rájuk. Az őszi nagy bársonydivatra való tekintettel sok bársonyból szabott bak'fis- kosztümöt látni. E célra nemcsak a sima, de a csikósán szövött „Kord-bársony" néven ismert bársonyokat dolgozzák fel. A ruhák egyszerű jellege hasonlóan kevés változáson ment át. A vonalvezetésben a kiszélesedő váll, az erősen beszűkített derék divatos. A derékon aluli rész mérsékelten kibővülő szabást mutat. Az uj jaknál úgy a simán bedolgozott, mint a raglánvállas, a ki- monószerü és a kipuffosodó ballonujjak kedveltek. A derekat — bevarrásokon kívül — széles övvel emelik ki. melyeket nemcsak bőrből, de steppelt posztóból, húzott bársonyból, fonott zsinórból vagy szijjból készítenek. Az övék érdekessége, hogy nem a -megszokott gömbölyű és négyszöigletes, de kérdőjel-alakú, egybekapcsolt kapocsformáju vagy szigony- alakú ebonit, nikkel vagy facsattal zárulnak. A betüdisz — úgy övcsatt, mint gallért összefogó brosstű vagy zsebbe akasztott és láncsos- kán lógó disz — továbbra is divatos. A ruhák alját — amennyiben nem prin- cessz-szabással készülnek — kis gloknirészek, mély berakások vagy plisszék bedolgozásával bővítik. Mint díszt a különböző formájú világos gallérokon és manzsettákom kívül a rá- tüzött zsebeket és érdekes alakú gombokat alkalmazzák. Ha a ruha anyaga sima és egyszínű szövet, gyakran kettős ievarrással vagy zeimchenezéssel élénkítik. Sok a sima és mintás összeállítású flatalleányruha is. Bakfisok számára a meleg rozsdabarna, a sárgászöld és a középszinü kék árnyalatok a divatszinek. Sok a fekete ruha is, — különösen bársonyban, — de a fekete ellensúlyozásaként világos rózsaszín, türkizkék vagy fehér a díszítésük. Mintás anyagokban a csikósak és skótkockásak vezetnek. Anyagban — kabátok számára — a bolyhos velúr, elmosódott mintás angol szövetek és a vastag bársony divatosak. A hosszú bundákat pótoló fél- hosszu kabátokat prémutánzatu bársonyból készítik. Mint ruhaanyagok a bolyhos angóra, az egyenlőtlen felületű, kreppelt szövetek, a jersey, a kasha és a különböző bársonyok divatosak. Az utóbbi mint délutáni ruha anyag igen kedvelt. Az őszi kalapformák közül a fiatalos, körben felhajtott karimás filcek és a bársonybarettek; cipőkből pedig a szolid kidolgozású félmagas sarkuak azok, melyek a barfisok számára előnyösek. A mai divatillusztrációnk mutatós szövet- ruhákat ábrázol, melyek iskolásruhák céljaira is alkalmasak. Balról az első ruha drapp alapon barna kockás szövetből készítve csinos. Jellegzetes a két részből összeállított ujjsza- bása. A széles öv és a gombok zöld szinüek. A második ruha viszont kék-fehér csikós anyagból mutatós. A rézsútos passzérészét, és a diszgomblyukakat fehér glasszébőr szegélyezi. Fehér bőrből készül a gallérja és öve is. A középső modell sima szövet és mintás selyem vagy trikkóanyag összeállítására alkalmas. A negyedik ábra mintás anyagú blúzra felgombolt, fiatalos őszi bakfisruhát mutat, amelynél a gallért a blúz anyagából készített sáli pótolja. Praktikus az utolsó ruha is, melyet széles epaulette, fazon alakú gallér és gombok élénkítenek. RADVÁNYI MAGDA.
