Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-15 / 212. (3764.) szám

2 ra^ai-MAfiS^-HTELaa 1935 szeptember 15, vasárnép. bán egyedüli lendítőereje marad-e a talley- randi okosság a világmotor kerekének ? Ugylátszik, a napoleonizmus kisebb és nagyobb ördögei se kuksolnak a kuckóban. Félelmes basszusát hallatja a világnézeti fa­natizmus innen is, onnan is, örök üdvössé­get hozó igéket hirdet és tüzzel-vassal akar érvényt szerezni igéinek. Moszkva szentü] hiszi, hogy a világ egyedüli üdvössége a lenini tanokban van elrejtve s addig nem lépi át az emberiség az elveszett paradicsom küszöbét, mig ezeknek a tanoknak nem sze­gődött szolgálatába sárga, fekete és fehér, minden szinü, rendű és rangú ember, aki csak él e keserű sártekén. De Nürnberg is esküszik rá, hogy le fog számolni ezzel a sátánnal, mely a világ megrontására, az er­kölcsök szétzüllesztésére, a jók bilincsbe- verésére és a rosszak uraságának biztosítá­sára lépett ki a világháború káoszából, egy- időben a pusztulás és ínség másfajta testi és lelki nyavalyáival. E két véglet között nem lehet a józanság hidját felépíteni, nincs Talleyrand, aki ké­pes volna ezt a tüzet és vizet egymással összebékiteni és. a világ természetes rendje hozza magával, hogy e két revoltáló elem kezdettől fogva küzd egymás ellen. A reál­politikának vannak érvei és vannak meg­gondolásai, a világnézeti politika azonban nem ismer érveket, hanem csak dogmákat ismer és nem ismeri a józanság langyos, hol hideg, hol meleg modulációit, hanem csak a fanatizmus totalitását ismeri. Az bi­zonyos, hogy Genfben a józanok és okosak ki fogják agyalni az egyetlen lehetséges formulát, amiből kikel majd a béke, esetleg úgy, hogy mindenki háborúnak látja, eset­leg úgy, hogy néhány ezer ember életébe kerül, de a nagyobb komplikációk elmarad­nak. És ez a fő : mindig a végeredmény a fontos az okosságnak és soha nem a részle­tek. Talleyrand se hazudott, amikor szemére hányták töméntelen árulását, s azzal véde­kezett, hogy „Franciaországot azonban nem árulta el“. Ez igaz volt: elárulta az egyházat és elárulta a forradalmat, elárulta a császárt és elárulta a királyt, de Francia- országnak végeredményben soha el nem évülő szolgálatokat tett. Igen ám, de a fa­natizmus nem a szolgálatokat mérlegeli, ha­nem az „egyedül üdvözitő“ igazság diada­lát. Okoskodás és lelkesedés soha nem fog­ják megérteni egymást — s amit az okos­kodás évek nehéz munkájával felépít, azt a lelkesedés egyetlen éjszaka lerombolja, s amit a lelkesedés egyetlen vakmerő len­dülettel meghódít, azt az okoskodás aprán­ként elalkudozza. Az olasz minisztertanács a kompromisszum elfogadása ellen nyilatkozott TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. Róma, szeptember 14. Az olasz kormány ma fontos minisztertanácsot tartott. Mussolini részletesen ismertette a katonai és a politikai helyzetet. A hivatalos kommüniké szerint a miniszterek fölülvizsgálták azokat a körül­ményeket, amelyek lehetetlenné tennék, hogy A közgyűlés záró vitájától eltekintve a nép- szövetség városában szombaton csendes nap volt. Hoare pénteken délben elutazott s este követte Laval is, aki a hét végét Franciaország­ban tölti, A tanács és az abessziniai olasz kon­fliktussal foglalkozó ötös bizottság munkáját csak hétfőn kezdi meg. Egyelőre Genfben még mindig túlsúlyban van a pesszimizmus, ámbár Laval pénteki beszéde általános tetszést és rend­kívül jó hatást keltett. A népszövetség városá­ban különösen arra utalnak, hogy a beszédet egyforma elismeréssel fogadták Rómában és Londonban, ami a kibontakozás kedvező elője­lének látszik. A beszéd után nyilvánvaló, hogy az angol-francia front egységes és Olaszország nem számíthat túlzottan Franciaország támoga­tására, Laval feltűnő angolbarátsága a párisi sajtóban is meglepetést keltett, mert a francia fővárosban úgy vélték, hogy a francia miniszter- elnök inkább az olasz álláspontot képviseli, mint az angolt. Ennek ellenére a lapok nagy helyesléssel vették tudomásul Laval nyilatkoza­tát és megállapítható, hogy Franciaország köz­véleménye külpolitikai téren zártan a miniszter- elnök mögött áll. Az ötös bizottság döntését hétfőre halasztották. Genfben többek között meg akarják várni Hitler vasárnapi nürnbergi külpolitikai nyilatkozatát is, mert a további in­tézkedéseknél nagy szerepet játszik a német ál­láspont. Valószínűnek veszik, hogy a német kancellár éles kritikát fog gyakorolni a népszö­vetség fölött. Meglepetésszámba megy, hogy Laval pénteki beszédében Franciaország szö­vetségei között nem említette meg a francia­lengyel szövetséget, ami nagy megütközést kel­tett lengyel körökben. Állítólag Laval e cél­tudatos mellőzéssel azt akarta kifejezni, hogy Franciaország nem tekinti többé szövetségesé­nek Lengyelországot. Abesszinia Libériához hasonló alkotmányt kap Az általános vélemény szerint az ötös bizott­Olaszország a népszövetség tagja maradion. A miniszterek kötelességüknek tartották is­mét erőteljesen kijelenteni, hogy az abesszi- niai—olasz konfliktust Olaszország óriási ál­dozatai után, amelyeket a békés megoldás érdekében tett, lehetetlen kompromisszum- tmal megoldani és elintézni. ság szombaton végleg elkészítette tervét az olasz-abessziniai konfliktus kiküszöbölésére. Az öt nemzet jogászai ugyanolyan alkotmányt dol­goztak ki, mint 1933-ban az afrikai Libéria köz­társaság számára. Olaszországnak megenged­nék az Abesszíniában való terjeszkedést, de csak a népszövetség protektorátusa alatt. Ezen­kívül az olaszok nagyobb területeket kapnának a határok mentén és igy biztosítanák gyarmati seregeik sorsát. A népszövetség tanácsadókat állit az abessziniai kormány mellé s e tanács­adók dolga volna, hogy gondoskodjanak az or­szág fejlődéséről és civilizálódásárók Természe­tesen ezen a téren is az olaszok játszanék a fő­szerepet Abesszíniában. A nagy tervezetet szer­dán mutatják be Mussolininak és Abesszinia császárának, hogy a két érdekelt fél megtehesse észrevételeit. Uj mozgósítás Olaszországban Róma, szeptember 14. Olaszországban ismét számos tisztet és altisztet hivtak be, továbbá azokat a magánpilótákat, akik nem rendelkez­nek háromhavi katonai kiképzéssel.^ A legújabb rendelet a légi haderő újabb mozgósítását mond­ja ki, A közeli napokban Olaszországban újabb 5G00 ember vonul be a légi haderőhöz, úgy­hogy az olasz légi flotta legénységi létszáma 46.000-re emelkedik. Pénteken az Assieta hadosztály hetven tisztje és 2000 katonája Keletafrikába indult. A négut belga vezérkari főnöke Brüsszel, szeptember 14. Addisabebai jelen­tés szerint a Reul Lipót ezredes vezetése alatt álló nemhivatalos belga katonai misszió tiz tiszt­je tegnap Abesszinia fővárosába érkezett. Há­ború esetén Reul ezredes lesz a négus vezérkari főnöke. Reul szerződést kötött az abessziniai kormánnyal, amelynek értelmében felesége 1 millió frankot kap, ha az ezredes elesik az abessziniai harcokban. A közeli napokban újabb Csendes nap Genfben j tizenkét tisztet várnak Addis-Abebába Reu! missziójának kiegészítésére. Abesszinia császára Istenben bízik Newyork, szeptember 14. Abesszinia császá­ra tegnap rádióbeszédet mondott, amelyben ki­jelentette, hogy Abesszinia Istenben bízik, mert Isten igazságosabb, mint az emberek. Abesszi­nia betartotta valamennyi nemzetközi kötele­zettségét és mindent megtett a béke megmenté­sére, ami becsületével és méltóságával össze­egyeztethető. Az abessziniaiak szeretik a békét, de függetlenek akarnak maradni és: életüket: is ft láldozzák hazájuk védelmére. Uj párttömőrülés Jugoszláviában Belgrád, szeptember 14. A jugoszláv radiká­lis néppárt, a szlovén néppárt és a jugoszláv muzulmánpárt egyesült és jugoszláv radikális unió néven uj párttá alakult át. Az uj párt ma kiáltványt bocsátott ki, amelyben bejelenti a három párt. fúzióját és ismerteti az uj alakulás programját. A párt főéivé: „a néppel a népért”, — mondja a kiáltvány. — A jugoszláv nép —• úgymond — kellőleg érett arra. hogy teljes mértékben résztvegyen az egész állami élet­ben. Az uj párt az állam és a nép egységét hir­deti és hűséges a királyi házhoz. Macedón kommunista összeeskü­vést lepleztek le Bulgáriában Szófia, szeptember 14. A bolgár rendőr­ség nagyarányú titkos macedón kommu­nista szervezetet leplezett le, amely Orim név alatt működött. A szervezetnek Párás­ban van a központja és onnan irányítják a Jugoszláviában, Bulgáriában és Görögor­szágban megszervezett kerületi bizottságo­kat. A rendőrség megállapította, hogy a titkos szervezet azonos a bolgár kommu­nista párttal. A központi bizottság állandó kapcsolatot tartott fenn a Komintern mosz­kvai titkárságával, ahonnét utasításokat és anyagi támogatást kapott. A szervezet fel­adata volt a macedónok előkészítése, hogy fegyveres felkeléssel elszakítsák a királyság egy részét és ott szovjetköztársaságot ala­pítsanak. Számos egyént letartóztattak. Ki­derült, hogy Kalnidziev és Martulkov volt kommunista képviselők is tevékeny részt vettek a szervezkedésben. Néró és aVII.t. Irta: K. omlós Aladár Regény — (7) Csúnya gyerek volt, jóvágásu, magas, karcsú férfi lett. Egy táncosnő szeretője felfedezte, hogy keze — mely már-már finomkodássá fa­juló kecsességgel végzett minden mozdulatot — feltűnően szép; azóta mind gyakrabban előfor­dult, hogy gyönyörködve elmerengett nőies, hosszú ujjain. Ruházkodására mindig gondot for­dított; az érzéket eziránt még a szülői házból hozta magával. Székesfehérvárott egyre többet gondolt arra, hogy megházasodik. Nem volt ugyan szerelmes, de a lány, akire felhívták fi­gyelmét, csinos és minden tekintetben rokon­szenves teremtés volt, maga pedig a harminca­dik évében járt, amikor már ideje családot ala­pítani s az ember megunja a vidéki kisvárosok lopott és nem éppen jófajta szerelmeit. Ekkor történt, hogy — talán a fiuk megfékezésére al­kalmatlannak bizonyuló finom modora és erély- telensége miatt, amely azonban nem ronthatta, le kitűnő minősítését — váratlanul Pestre, egy belvárosi leánygimnáziumba helyezték át. A ter­vezett házasságból igy persze nem lett semmi; nem tudja, milyen lehetőségek elé kerül, nem be­szélve arról, hogy Pesten a legényember élete szerelmi lehetőségekben gazdag, nem úgy, mint vidéken, ahol a nőtlen élet igazán kutyának való. Pesti élete szépen indult. A Duna közelében, a Molnár-uccában kétszobás lakást bérelt s a révbeérkezettség diadalmas öntudatával sétált a Muzeum-köruton, a Kecskeméti-uccában, mind­azokon a helyeken, ahol valaha filozopter korá­ban oly semminek; érez^ magát. Egyszer mind­járt az első időben elment ezrede volt tisztjeinek az összejövetelére, s itt felújított néhány régi kapcsolatot. Ezek s volt egyetemi barátai révén, akik közül egyesek kezdettől fogva Pesten he­lyezkedvén el, a pesti társasélet középpontjá­ban- álltak, csakhamar ismert és szívesen látott vendége lett a szalonoknak. Legtöbb öröme azonban uj iskolájában volt. Nem győzött betel­ni a lánynövendékek kedvességével; a nehezen fegyelmezhető, kellemetlen kamaszok után, akik­kel eddig dolga volt, napról-napra, óráról-órá- ra frissen tudta élvezni, hogy most kedvesen mosolygó csinos lányarcok vannak előtte, finom- lelkű gyermekek, akik közül nem is lehet senki­re szigorúbban rászólni, mert puszta szolidari­tásból rögtön egész padsorok kezdenek zokogni. Vakációk htán alig várta, hogy bevonulhasson s újra megkezdhesse a tanitást. Úgy érezte, mintha csak most jött volna rá a tanári pálya hasonlithatatlan szépségére. Nem vette észre, s kollégái részben kárörömből, részben tapintat­ból nem figyelmeztették, hogy az i^j tanár körül mindig rajzani kezdő lányok kissé megszéditik. Oly részegség ez, amelybe hosszabb-rövidebb ideig minden tanár beleesik, akit leányközép­iskolába vet a sorsa, még a nők iá megbódulnak a szépség és kedvesség tengerétől, amely itt körülveszi őket. Ekkoriban jött rá, hogy ő vol­taképpen müvészlélek; ennek a felfedezésnek fényében egyszerre világossá vált előtte a szép ruhák s általában minden szép iránt való érzé­ke, s ennek bizonyítékát látta finom faragásu kezében is, amelynek formájában nem győzött eleget gyönyörködni... Mennyi kedvesség min­den órán! Halk kopogás az osztály ajtaján, egy kislány lép be, ijedten körülnéz, Perényi elé ti­peg, pukkedlit csinál s igy szól: „Az igazgató ur kéreti a tanár urat. tessék szives lenni lekül- deni hozzá Kalmár Zsuzsit." Az osztály fel­szisszen a gyönyörűségtől. „Milyen édes!" A kislány valóban kedves látvány volt, előrcfésült két szőke copfjával és riadt, nagy kék szemével. Perényi elmosolyodott és megkérdezte „Hánya­dikba jár?" „Elsőbe", — felelte ez hangosan s oly rémült fegyelmezettséggel, mintha valami komoly számtani kérdésre kellett volna vála­szolnia. A gyerekek mosolyogtak, Perényi is el­mosolyodott velük együtt, s ebben az együttmo- solygásban nagyon a magáénak, szinte a birto­kának érezte az osztályt, mintha csak rajta áll­na s bármelyik növendéke azonnal boldogan lenne az övé. Olyanféle önámitás ez, aminek színészek, irók, muzsikusok is rabjai olykor, a meghallgatásukra összegyűlt és szellemi igézetük alá került női közönséggel szemben... A kis­lány után nyitva marad az ajtó, s ekkor ének szűrődött be a terembe, valamelyik szomszédos osztály éneklése, de olyan tündérien, olyan zsongitóan szép, hogy Perényi szinte megbénul­tam álomba bódulva hallgatta s úgy érezte, még életében nem hallott ilyen szépet. Mennyi szép­ség! — gondolta s nehezére esett kitépni magát az édes kábulatból, legszívesebben leült, volna a katedrára és fejét tenyerébe hajtva hallgatta volna a kislányok torkából felszálló szeráfi mu­zsikát. Csengetés után egy harmadosztályos kis tanítvány lépett hozzá a folyosón, pukkedlit vá­gott és boldogan csillogó szemmel, mintha vala­mi hallatlan nagy szenzációt jelentene, lelken­dezve mondta; „Tanár ur, tanár ur, kérem..." „Mi az?" „Tegnap láttam a tanár urat a Vas- uccában... Mi ott lakunk és tanár ur ott sétált el az ablakunk alatt." A kislány oly boldog a szenzációjával, hogy szeretni muszáj a tolako­dásáért. Egy lány óra alatt a hajára teszi a ke­zét. Vékony, fehér ujjai úgy nyugszanak barna fürtjein, mint fehér virágszirmok a sötét levelek között. A tanár nézi s maga sem veszi észre, amint öntudatlanul közeleb, egyre közelebb sé­tál a pádhoz ... Vagy a mopszliorru Erdős. Tavaly a húsvéti vakáció kezdetén két kislány várt Perényire az iskola kapujában. Jó lenne tudni, mi van most Erdős Aliceal, mondták fon­toskodva. Mi volna, felelte, elutazott Abbáziá­ba. Igen, de a vonatról búcsúlevelet dobott le nekünk. Jó, hát elbúcsúzott. Igen, de úgy búcsú­zott, mint aki... mint aki meg akar halni. Pe­rényi elnevette magát. No, ugye mondtam, szólt megbántva az egyik lány a másikhoz, hogy a tanár ur nevetni fog. Tessék elolvasni a levél végét; csak a végét. „A tanárok — hangzott a levél —, őt kivéve, viseljék az ódiumot." Utó­iratként pedig latinul: „Propter severitatem rna- gistrorum moriar", azaz: a tanárok szigora miatt halok meg. Miért irta ezt latniul? — nevet újból Perényi. Erre a lányok sem tudnak felelni, ehe­lyett Őt kérdezték: Hát tanár ur mit gondol, mit csinál most Alice? Alighanem megnyeri Abbá­ziában a táncversenyt. Persze, tanár ur csak nevet, — hangzott a most már végkép csüggedt válasz... * (Folytatjuk.) Hasznos (adni! Rontott gyomrod rendbehozza, Emésztésed szabályozza, Étvágyadat felfokozza, Rossz kedvedet elkobozza, ­rrTiTf riTVIl -víz, minden vizek királya, Okos ember, ki e vizet használja! Hipochonder, fáradtlelkü emberek 1 Gyomrotokra főleg jól ügyeljetek! „IG M Á N D1“ - víz a beletek meghajtja, Gyomorbajos rossz kedvetek elhajtja! „IGMÁNDI“ a masiniszta, Ki a gyomrot igazítja! Akinek ritkán kell, - vehet kis üveggel. KorrAgtu l«j donos: SCHMIDTHAUER LAJOS, Komárom.

Next

/
Thumbnails
Contents