Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-13 / 210. (3762.) szám

Pénteken eldől a genfi vita

Az ötös bizottság elkészítette jelentését az olasz-abessziniai konfliktusról

Hoare beszéde után határozott irányt kapott a genfi munka • Az angol ny.latkozat óriási hatást keltett az egész világon ■ Küszöbön áil a kollektív biztonság megszervezése ■ Laval pénteken délelőtt beszél

Tánczot tábornok a kisebbségek védelmét és a fegyverkezés jogát követeli

goi impérium nyugalmát is veszélyeztetik* A közelmúltban főleg az olasz—abessziniai konfliktus óta az utóbbi felfogás diadalmaskodott Angliában és a londoni kormány elhatároztat hogy száz százalékosan a népszövetségi paktum alapjára áll s genfi talajon megszervezi a békét akaró nemzetek kollektív ellenállását minden olyan nem provokált támadással szemben, amely a békét veszélyezteti.

Ennek bejelentése történt meg tegnap Hoare beszédében. Ezek után bárhol bárki nyugtalanHoare a szerződések módosításáról

Viszont Hoare nyilatkozata nem maradt merev és egyoldalú. Az angolok jól tudják, hogy a történelem dinamikus folyamat, amelyben időről időre változtatások válnak esedékessé s a meglévő rendnek tulmerev statikai felfogása, a strucpolitika, amely a legcsekélyebb módosítást sem engedélyezi, gyakran káros következményekkel járhat és erőszakos kirobbanásokhoz vezethet. Hoare a nemzetközi politikába is be akarja vinni a híres angol politikai alapelvet, amely a lassú és békés fejlődés szemelőttartásá- ból áll. Egyrészt konzervatív, mert nem akarja, hogy minduntalan ideges változások és erőszakos kirobbanások módosítsák a világ rendjét s véres katasztrófákhoz vezessenek, másrészt óvakodik a túlzott merevségtől és csökönyösségtől is, mert végeredményben az utóbbi eljárás ugyanolyan világszerencsétlenségekhez vezethet, mint az előbbi.

A változás és a fejlődés szükségességéről a következőket mondotta Hoare tegnapi beszédében:

ságot akar kelteni és zavarni a meglévő rendet* Géniben Anglia és Franciaország egységes frontjába ütközik, A szerdán leszögezett angol alap- dv sokban hasonlít a régen hangoztatott francia alapdvhez, amely szerint az uj Európa békéje csak úgy képzdhető d, ha a biztonságot Genfben kollektíván megszervezik, azaz, ha valamennyi hatalom kötelezettséget vállal arra, hogy a békebontót egyesült erővel, akár egyesült fegyveres erővel visszaszorítja és megbünteti.

— A kis nemzeteknek ugyanúgy joguk van az önálló életre, mint a nagyoknak. Valamennyi nép kötelessége, hogy kivegye a maga részét az emberiség közös értékeinek gyarapításánál. Valami olyan eszközt kdl találni, amely a fegyverek használata nélkül lehetővé teszi a nemzetközi erők természetes játékát. Nem becsülöm le a probléma kényes voltát. A világ nem statikai és időről időre változtatásokat kdl eszközölni benne. A népszövetségi paktum lehetővé teszi e változtatásokat, amdyeknek akkor kell megtörténniük, amikor tényleg föltétlenül szükségesek és ha az idő megérett végrehajtásukra, de semmiesetre dőbb. E változtatásokat kizárólag megegyezés és semmiesetre erőszakos tett utján kdl végrehajtani. Békés eszközökkd, nem pedig háborúval, vagy háborús fenyegetéssel.

Ui fordulat előtt az európai poétika

Hoare beszéde, amely leszögezi Anglia nép- szövetségi politikáját nemcsak az olasz—abessziKÉT EXPOZÉ

(-—) A szociális ügyek minisztere a minap komor képet tárt elénk a köztársaság dolgozó millióinak helyzetéről. Nincs okunk, sajnos, kételkedni abban, hogy a miniszter adatai helytállóak s az a megállapítása, hogy a gazdasági krízis járványos nyavalyáiból lassabban gyógyulunk fel, mint a körülöttünk élő többi népek, a tények könyörtelen felismeréséből fakad. Ha vannak is momentumok, amelyek felett könnyedén elsiklott a miniszteri expozé, nagyjában- egészében elfogadjuk a helyzetképet, amit szociális viszonyainkról ad. De meg kell állapitanunk, hogy ez a helyzetkép hivatalos helyről egészen váratlanul érhette a köztársaság lakosságának azt a részét, amely eddig Őszinte odaadással csüngött minden hivatalos megnyilatkozáson és hitelt adott a rózsás nyilatkozatoknak, elhitte azokat az optimizmustól duzzadó kijelentéseket, amelyek, különösen a választások előtt, bengáli fényben ragyogtak felettünk és derűs fénynyel világították meg az egész láthatárt. Nem sok idő telt el a választások óta s most a köztársaság dolgozó milliói a leghivatalosabb helyről hallhatják azokat az igazságokat, amelyeket mi már évek óta szakadatlanul- hirdetünk s amelyekért nem egyszer volt alkalmunk súlyos vádakat zsebrevágni. Évekig mi voltunk a rossz fiuk ebben az országban, mert felemeltük szavunkat a szlo- venszkói munka jogaiért, mert adatok ezreivel hívtuk fel az illetékesek figyelmét arra, hogy az ország egyik részében hogyan pusztulnak el erőteljes és tegnap még élettől duzzadó gazdasági szervek, hogyan szorulnak ki a termelés mechanizmusából munkástömegek.

Szomorú elégtétel számunkra, hogy a miniszter sem tud derűsebb képet festeni szociális állapotainkról, ha őszintén és igazán meg akarja mutatni: mi a helyzet — és őszintén és igazán hozzá akar látni a legsürgősebb tennivalókhoz. És örömmel vesz- szük tudomásul a belügyminiszter nyilatkozatát is, amelyet megfogadásra ajánlunk a helyiérdekű potentátoknak és kívánjuk, hogy valóban úgy legyen : a munkanélküliség elleni küzdelemben ne érvényesüljenek nemzetiségi szempontok és magyarok, németek egyaránt részesüljenek majd az enyhülést hozó gyógyszerekből. Egyelőre azonban nem látjuk a kibontakozás útját, egyelőre éles és, elismerjük, szokatlanul őszinte szavak hangzottak el a nyomasztó helyzetről, a szociális ügyek minisztere rá is mutatott egy és más sürgős tennivalóra, vagy hogy egészen precízek legyünk: megmondta, mit nem szabadna tenni tovább, ha fel akarjuk tartóztatni a gazdasági leromlás folyamatát, azt azonban, hogy milyen pozitív tervei vannak, milyen sürgős, hatásos és eredménnyel, vagy legalább is az eredmény reményével kecsegtető módszereket akar alkalmazni, nem árulta el. A tények viszont, ellentétben a belügyminiszter krédójával, azt mutatják, hogy a nemzetiségi területeken összehasonlíthatatlanul nagyobb pusztításokat végzett a krízis. Nem állnak rendelkezésünkre más adatok, csak azok, amelyeket a statisztikai hivatal publikált és nem tudjuk ellenőrizni, mennyire felelnek meg a valóságnak azok az egyenesen elképesztő számok, amelyeket a Henlein-párt tárt legutóbb is nyilvánosság elé a szudétanémet tömegnyomorról, —- a szlovenszkói helyzetet azonban jól ismerjük és tudjuk, hogy a szlovenszkói dolgozó tömegek szomorú gazdasági körülmények között tengetik életű• - *

(sp) Genf, szeptember 12, Hoare angol külügyminiszter szerdai népszövetségi beszéde, amelyet tegnapi számunkban ismertettünk, óriási szenzációt keltett az egész világon és nem lehetetlen, hogy a népszövetségi és európai politikának uj fordulatot ad. A világ minden táján különösen azt emelik ki, hogy Hoare az angol kormány nevében ünnepélyes formában hitvallást tett a nem provokált támadásokkal szemben szükséges kollektív szervezkedés mellett, azaz a régi francia álláspont mellé állt s ezzel nemcsak az olasz—abessziniai konfliktus végkifejlődését befolyásolta, hanem határozott alapokra helyezte az európai együttműködés további politikáját is.

Ezek után a genfi események fejlődése egyre határozottabb irányt kapnak és a vezető államférfiak nyüatkozatai után a közeli napokban nagy horderejű döntések várhatók. A genfi politika alapvető változását az jelentette, hogy Hoare kategorikusan kijelentette, hogy Anglia a jövőben föladja eddigi tartózkodását az európai politikával szemben és a népszövetség keretén belül aktívan részt vesz az európai problémák megoldásában. Mint ismeretes, Angliában a háború óta kétféle irányzat küzd egymással. Az egyik azt hangoztatja, hogy a brit impé- riumnak nincs keresnivalója az európai kontinensen és nem kell beavatkozni az ottani dolgokba. A másik vélemény szerint éppen az impérium érdekei követelik meg, hogy a londoni kormány Franciaország mellé állva és határozott népszövetségi politikát követve teljes súlyával részt vegyen az európai problémák megoldásában, hogy igy a konfliktusok kikerülhetők legyenek, azok a konfliktusok, amelyek végeredményben az ankét, hogy a középosztály elpauperizálódása egyre megdöbbentőbb méreteket ölt, hogy a számon nem tartott falusi munkanélküliek sorsát élethűen csak Dante színeivel lehetne lefesteni. A miniszterelnök ur néhány hónap előtt foglalkozott a szudétanémet Ínség okaival és igen logikusan kifejtette, hogy a szudétanémet probléma az indusztrializmus vi- lágkrizisének s az ezzel együttjáró elnyomo- rodási folyamatnak következménye. Nem akarunk vitába szállni a miniszterelnök szociológiai okfejtésével —■ csak felhívjuk a kormány figyelmét: vegye talán ezeknek a szociológiai szempontoknak reflektorfényénél szemügyre a szlovenszkói közállapotokat, vegye bonckés alá a szlovenszkói munkás- és munkanélküli kérdést és közölje velünk az eredményt. : Kiváncsiak vagyunk ugyanis arra, hogyan találja meg az összefüggéseket az indusztrializmus világkrizisé- vel a szlovenszkói probléma-komplekszum,

mely tudvalevőleg egészen más gazdasági és társadalmi rétegeződésü területen keletkezett, mint a szudétanémet föld. Milyen sajátságos, hogy egészen más körülmények között ugyanazok a válságtünetek jelentkeznek az országnak e két szögletében, mely csak abban az egy dologban rokon egymással, hogy itt is, ott is nemzetiségek laknak. Nem vonjuk kétségbe, hogy a belügyminiszter őszintén gondolja azt, amit mond, de a mi legnagyobb fájdalmunkra is, — ellene beszélnek a tények. Elismerjük, hogy a belügyminiszter nem akar különbséget látni ebben az országban kisebbségi és többségi lakosság között, ha egyszer arról van szó, hogy egy egészséges és jó szociálpolitika áldásait mindenki egyaránt élvezhesse, —de ez a különbség megvan. A miniszter jószándéka még nincs összhangban a tényleges helyzettel — s a tényleges helyzet kialakulásában valószínűleg nem azok'

nak az erőknek jutott szerep, amelyek távol állanak a kormánytól. Hogyha ma mégis beismerésszámba menő megállapításokat kell hallanunk a szociális ügyek miniszterétől, talán feltételezhetjük, hogy a múltban nem voltunk egészen igazságtalanok, amikor súlyos hibákra mutattunk rá. Mi nem akarunk vitába ereszkedni a belügyminiszterrel, továbbra is megmaradunk a tények rideg és tárgyilagos felsorolása mellett és szorgalmazni fogjuk az orvoslást azokra a szlovenszkói gazdasági sebekre, amelyeknek sajgása a mi idegeinken is végigvibrál. — de szeretnék, ha a miniszter tisztázná ezt a kérdést a tényekkel. Ha eldöntené ezt a vitát a program és valóság között. Szeretnők, ha a tények erejével léphetne fel a miniszteri program és nem lenne ellentmondás aközött, amit az egyik miniszter hirdet és aközött, amit a másik beismer.

Előfizetést ár: évente 300. félévre 150, negyed? Szerkesztőség; Prága 11., Panská

évre 76, havonta 26 Ké.. külföldre évente 45a SzloVeUSzkÓÍ 65 HlSZÍnSzkÓl TflCLQlIQTSáQ Alléé 12, U. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . / ® Prága ll„ Panská ulice 12, ÜL emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 3 0 3 1 1 • *

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. 8ŰRQÖNYCIM HIRIBR PRflHH

^37 jtt ■ I XIV. évf 210 (37621 szám » Pétitek • 1935 szeptember 13