Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-12 / 209. (3761.) szám

* iAfcmiAR-í ílk<lkMj?

i-i

Látogatás az élő és a halotí Görgey éknél

Ahol a legnagyobb magyar katonai lángelme született ■ Görgey Arthur történelmi tragédiája

Toporc, szeptember eleje. A poprádvölgyi vasút motoroshoz illő sebességgel ragad magával a Magúra felé. Ugyancsak süvít a szél Késmárk felett. A csuzos, ideges közönség egyre pöröl, hol egymással, hol a kalauzzal: „Fel az ablakok- kal!“ Hőre obloky!“ ..Légh;uzat!“ .,Zug!“ Magam alig győzöm bámulni az elmaradozó falvakat a Szentiványiak, Rotornyaiak, Márdáseyák, Csá- kyak, Thötkölyiek omladozó kúriáival. Valami por lopakodhatott be a szemembe. Alig bírom könnyeim hullását visszatartani s már itt is vagyok, utam végcélja, a toppoxeoi kis állomás előtt.

A velem született kóborlási ösztön — felkeresni a történeti események, a nagy férfiak születésének és temetkezéseinek helyeit — vezetett ide Toporcra, a Jordán földjére, a több mint katszáz éves Görgey nemzetség tanyájára.

MegiLletödve állottam meg a Görgey-kuria előtt, melynek udvarán ISIS február 18-án a legnagyobb katonai lángelmék egyike, Görgey Artúr látott napvilágot.

A Görgey-nemzetség múltja

A Görgey-ház kapujában szives házigazdám,

Görgey Albert fogad — egy igazi magyar ur veleszületett vendégszeretetével.

Mialatt nemzetségének tagjait három-négy ország felé is terelte az idők változatossága, ő megmaradt az ősi földöu, ősi falujában, melyet a Gör- geyek már a tatárjárás előtt is sajátjuknak mondottak.

Nem messze a falu feletti erdőben állították fel a lapie refugiit, a menedékkövet a tatár Bathu khán gyilkoló hordái ellen. S a XVIII. század végén épült, manzárdtetős Görgey-kastély és a körülötte lévő birtok középpontját képezi annak a földnek, amelynek védelme évszázadokon keresztül egyet jelentett a hajdani Szepesség történetével. Mert bármelyik kor küzdelmeit is nézzük, a Görgeyeket mindenütt ott látjuk a lelkiismereti és nemzeti szabadságért küzdők óraiban. A Thör kölvi-kor letűnése után hűtlenség címén elveszítik birtokaikat s csak Mária Terézia kegyelméből kapja vissza azokat János kapitány, aki később a Napóleon elleni harcokban, Flandriában hősi halált hal.

A család történetét lapozva rájubunk arra, hogy majdnem minden Görgey született katona vagy politikus. Ha az e pályákra való hajlam egy-két nemzedékben zünetel, a következőkben e tehetség már mintegy inkarnálódik s igy lesznek idővel a legkiválóbb katonákká a Görgeyek. A fentebb említett Jánosnak két fia, János és György is katonák. Györgynek a fia, Artúr, az 1848— 1849-iki szabadságharc fővezére, fivére. Ármin egyike a szabadságharc legkiválóbb csapatvezetőinek. István is honvéd és kiváló történetíró. János fia, Kornél, az uj magyar honvédség egyik megszervezője. Ennek unokája Albert — akinek szívességéből a Görgey-relikviákat’ megtekinthetem — pedig a világháború egyik többszörösen kitüntetett tüzérkapitánya. A világháborúban küzdő, majd busz Görgey közül tizen sohasem kerültek vissza többé.

Komor regényalakok

Miközben házigazdám oldalán a kastélyt körüljárom s mialatt a tágas lépcsőházban felmegyünk, önkéntelenül is eszembe jut, vájjon miket hallanék, ha e kövek beszélni tudnának?! Mennyi könnyhullatást, mennyi tragédiát láthattak e falak száz-százötven év alatt?

Az apa elesik, özvegye újból férjhez megy. Majd kincsekkel megrakodva visszajön Toporcra, hogy egyik fiát — ennek szerelmi házassága miatt — kitagadja, üldözze s az anyagi pusztulásba kergesse. Elmondhatjuk, hogy a múlt században élő Görgeyek élete hasonlatos a sziklához láncolt Prométheuszhoz, kinek a máját ott a keselyük, itt a kérlelhetetlen hitelezők marcangolják. így szakadnak el már gyermekkorukban a szülői háztól Guidó, Artúr, István, Ármin s csak a János—Kornél-ág birja magát óriási szorgalommal és igénytelenséggel utódaiban mind a mai napig itt tartani.

Erről a portáról indul számkivetésbe Világos után Artúr tábornok. Itt buc&uzik el Ármin és Kornél testvéreitől, korántsem remélve azt, hogy őket még egyszer viszontláthassa életében. A számkivet és, a bujdosás, a katonai szolgálat ideje alatt az otthonülő rokonok végrehajtják Topor- oon a kommaszaciót s Kornél ezredesnek és -fiának ugyancsak szűkén mérnek minőségben és nagyságban az ősi földből. Annyit azonban mégis csak elérnek, hogy az ősi ház az övék marad.

A Görgey-parkban

A parkban látható Görgey Artúr anyjának sírköve. Ott a, három többszázéves hársfa. A kis zsellérház, hová Györgyöt kegyetlen anyja száműzte s ahol Artúr és fivérei Születtek, már nincs meg. Döngő méhcsaládok gyűjtik ma a mézet kaptárokba azon a helyen, amelyet egykor egy

keményszívű anya annyira keserűvé tett.

Ugylátszik, hogy ezek a méhek Görgey Alöen legjobb barátai. Sok vonást látok benne Jókai Garanvölgyi Ádámjából. Bizonyos tekintetben irigylésre méltó ember,, aki családja körében, a nagymoltu Zsedényiek leszármazottjában ritka lelki gazdagságú élet társé bán s két viruló leánykájában talál fel mindent s ezek köréből egyáltalán nem kívánkozik ki a világba.

Engem mégis csak elkísér az úgynevezett Vadaskertbe, ahol Görgey György élete utolsó idejét töltötte s a temetőbe, a pihenő Görgeyek virágos kertjébe. Leginkább meghatott itt az a ke- gyeletes vonás, amelyet házigazdám azáltal tanúsított, hogy Görgey Artúr elvált feleségét, Au- boin Etelka asszonyt halála után idehozatta a Görgeyek temetkezési helyére, tudva azt, hogy e szegény asszony halála napjáig lecke ad ás okból tengette Lőcsén jobb sorsra, méltó életét.

Tűnődve állottam meg e sírok előtt. Mennyi szív s ezekben mennyi energia porlad e márvány- kövek alatt. Aki itt nyugszik, egyik sem volt átlagember, volt légyen férfi vagy nő az illető, eszmék szolgálatában állottak s ezeknek áldozták fel életüket és békességüket. Valami rendkívüli flui- dfummal, emberfeletti erővel telitette meg mindegyikük életét a Magúra zúgása. Ez kovácsolhatta oly érckemérinyé Artúr gerincét is!

Ahogy a családtagok képeit nézem, úgy látom, hogy mindenikük szeméből kisugárzik bizonyos férfias dac, amaz erő, amelyet a nitschei filozófia az Übermensch, az akarat erejének nevez. Érdemes volna külön tanulmányban megemlékezni a Görgeyek jelleméről.

Vegyük csak sorra a legkiválóbb magyar történeti családokat. A Thökölyieket. Rákócziakat, a Zrínyieket a nemzeti rajongás jellemzi. A Pálffyakban kisebb-nagyobb mértékben ott az udvaroúc hajlam s a vagyonszerzés vágya. A Báthoryakban minden kiválóságuk mellett foltot i

ejt bizonyos kegyetlenség! vonás. A Telekiekoen, Tiszákban életvezér-lő elv az államtudományoK gyakorlati alkalmazása. Az Eszterházyak kitűnnek a művészetek ápolásában. Az Andrássyak- ban, a Károlyiakban törhetetlen a magyar faj- szeretete. A Zichy nemzetség majdnem minden tagját a legerősebb katolikus vallásos érzés vezeti. A Görgeyekben újraéled az ókori Mucius Scaevola. Odatartani kezemet az égő tűzre igazam tudatában. így állanak meg a reformáció kezdetétől fogva a 'hithüségben. "A nemzeti harcok idején készek vagyonukat feláldozni. Soha és semmi körülmények között sem mutatkoznak közönséges, puha, alkalmazkodó, mindennapi embereknek. Ha ezeket megfontoljuk, csak akkor bírjuk majd Görgey Artúr 1848—49-iki szereplését megérteni. •

A legkeményebb Görgey

íme egy 30 éves férfiú, akit a családi gőg megfoszt a nagyanyái szeretet melegétől, akiben a polgári származású anyától örökölt puritán érzés állandó harcot viv a család maradi gondolkozásával. Akit 12 éves korától az élet csak ütlegel, de végül is vaskemény jellemű, férfiúvá idomít. Aki sohasem tanulja meg a meghajlást, hanem meggyőződése tudatában, ha kell, önfejével tör neki a falnak.

Szivvel-lélekkel odaáll az 1848-as szabadság- harc ügye mellé. Később, amikor ezt veszélyeztetve látja, nem áll félre, de nem hajlik meg a vélemény előtt sem, amely őszerinte katasztrófa felé vi^zi ezt a szent ügyet, amelyért ö és katonatársai vérüket ontják. Szemben kerül Kossuthtal. Leteszi a fegyvert abban a hitben, hogy a saját maga és tábornoktársainak feláldozásával 30—

40.000 magyar életét menti meg a jövő számára. Ma, amidőn a történet itélőszéke olött Görgey úgy áll, mint a legnagyobb katonai zsenik egyike, amikor az árulás vádja, melyben három nemzedéket neveltek, már a dajkamesék sorába került, amikor a gyűlölet már a sirban pihen, mindenképen érdemes volna e férfiú emberi jellemével foglalkozni. Szerintem Görgey Arthur a jövő drámaíróinak; tollára való alak. Hazafi, aki kezdettől fogva írem bízik, nem hisz a forradalom diadalmas győzelmében, de hűségesen és zseniálisan verekszik a béke s a nemzete fegyvereinek becsületéért. Görgey útja nyílt és egyenes s épp ezért ő amilyen kiváló katona, oly rossz politikus. Nem áll élére a békepártnak, nem ragadja Isaszeg után magához a diktatúrát s nem köt oly békét, mint Károlyi a majthényi síkon s nem ment meg a veszendőből idejekorán még többet, mint Klapka Komáromban. A fegyverletétel előtt nem menti meg a Törökországba való átlépéssel sem vezértársai, sem a maga fejét. A dacos katonai becsületérzés azt diktálja neki és tábornokainak, hogy maradni kell és szembe kell nézniök a következményekkel.

Ha ő Világos előtt, amihez módja és alkalma volt, seregét keresztülviszi a Dunán s á tprökök előtt rakja le a fegyvert, vagy legrosszabb esetben vezértársait küldi Kossuth után Sumlába. a küzdelem szebb és hasznosabb véget ért volna.

Görgey előtt azonban a leggyülöletesebb fogalom volt a futás s ezt szuggerálta bele vezértársaiba is. Ez jellemzi a vértanú Csány felfogását is. aki ezt mondotté, amikor menekülésre hívták fel: „Maradjunk, mert nem engedhetjük meg, hogy a nemzet legelőkelőbb fiait a kukoricásokban fog- dossák össze.“ Ezt a lovagias, nobilis felfogást viszonozta azután Haynau golyóval és akasztófával. A legujabbkori levéltári kutatások igazolják, hogy Görgey mindezeket előre tudta. Nem remélt kegyelmet sem a maga, sem vezértársai számára, a halálos .Ítélet tudatával tette le a fegyvert s nem menekült. Ennek következménye lett, hogy amíg Kossuth emlékét száz és száz szobor hirdeti, addig Görgey nevét az utókor csak 80 év múlva véste márványba a nemrég felavatott lovasszobor talapzatán. Görgey tragikuma az, hogy a katonai becsület felfogásának áldozott fel mindent, amiért kora pálcát tört felette.

Ily gondolatokkal eltelve jártam Toporcot, a Görgey házat, a park ama helyét, j|jiol Arthur bölcsője ringott, a 600 éves hársfákat a martyr anya sírját, a kegyeletteljes utód múzeumát a Görgeyek arcképeivel, ősi fegyvereivel, könyveivel, leveleivel. Meghallgattam Albert ur mehetnek döngését, amint mézzel megrakodva siettek haza kaptáraikba a közelfekvő temető virágaitól megittasod- va. Úgy éreztem, hogy ők hordják haza az ősök bátorító üzeneteit az unokáknak a temetői virágok felszívott porában.

HRISOVÉNYI.

Hokky Károly interpellációt adott be a faluszlatinai véres határincidens miatt

Huzó Vaszil tragikus halálának utóhangjai a prágai nemzetgyűlés elölt

Prága, szeptember 11. Hirt adott annakidején a P. M. H. arról a szerencsétlenségről, amelynek Huzó Vaszil román nemzetiségű csehszlovák állampolgár esett áldozatul a faluszlatinai csehszlovák—román határon. — Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő most interpellációt adott be ebben az ügyben a pénzügyminiszternek. Hokky interpellációjában kimeritően ismerteti a faluszlatinai és tiszafehéregyházi határátkelésnél uralkodó viszonyokat. Rámutat arra, hogy sziikségiahidon bonyolítják le a gyalogos forgalmat, a hídnak egyik részét a hid elsodorta s ezen a részen rozoga falépcsőn kell az átkelőknek a Tisza állandó kiöntését megkerülve útjukat folytatni. Naponta

5—8000 ember halad át ezen a hídon, mert a határmenti lakosság egy részének román területen vannak földjei.

Itt történt augusztus 18-án az a tragikus eset, melynek során a csehszlovák határőr oldal- fegyverével leszúrta Huzó Vaszil csehszlovák állampolgárt.

„A csehszlovákiai románok nagy tömegben mentek át Mármarosezigetre püspökük fogadására, mondja egyebek között az interpelláció, vieszajövét az egyik csoport nem a megállapított időpontban, tehát délután 3 és 4 óra között akart visszatérni Mármarosszigetröl Fa!uezlatinára, hanem valamivel későbben. Már jó ideje várakoztak, hogy átengedjék őket. Várakozás közben jött három személy Faluszlatináról Mármarosszigetre, ezeket átengedték. A tömeg követelte, hogy akkor őket, ie engedjék át, mire a román vámőr kinyitotta a kapukat. A csehszlovák pénzügyőr türelmetlen lett a tömeg benyomulására, kirántotta bajonettjét és az elöl álló Huzó Vaszilt több helyen meg- 6zurta. Huzó sebeibe rövidesen belehalt.4* Az interpelláció ezután ismerteti úgy a román, mint a csehszlovák oldalon élő lakosság hangulatát. Megállapítja, hogy a tragikus eset hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság körében uralkodó elkeseredés foko zódjék.

Romániában a lapok élesen támadják Csehszlovákiát az incidens miatt, a „Raiul Ma- ramure®uliu“ című lap rendkívül heves hangon ir a csehszlovákiai románság helyzetéről és támadja a csehszlovák hatóságokat. A lap olyan kitételeket alkalmaz, hogy teljesen lehetetlen reprodukálni, de figyelmen kívül hagyni a hangulatot már csak azért sem volna helyes, mert könnyen hozzájárulhat a két szövetséges ország jóviszonyának lerontásához.

A lakosság körében uralkodó elkeseredést fokozza az a körülmény, hogy a pénzügyőrök saját hozzátartozóikkal kivételeket tesznek és megengedik nekik Romániából olyan cikkek behozatalát, amelyekért a velük együtt átkelő lakosoknak vámot, de nem egyszer büntetést is kell fizetniük.

A legtöbb zavart az okozza, hogy a rozoga faludon csak meghatározott időben szabad átmenni és néha néhány órára 8—10.000 ember zsúfolódik össze ezen a hídon. Nem egyszer megtörtént, hogy az izgalomtól és a nagy melegtől ájultan estek össze a várakozók.

Háborús időben, vagy egészen rendkívüli körülmények között, állapítja meg az interpelláció, talán megengedhető, de normális körülmények, között teljesen lehetetlen, hogy többezernyi ember zsúfolódjék össze és órákig álljon egy kevés élelmiszerért. Tudjuk, hogy a két említett helyen szolgálatot teljesítő közegeknek nehéz helyzetük van, de éppen ezért szükséges, hogy mindkét állam kormánya segítsen a lehetetlen helyzeten. Bocskón, ahol széles vashidon bonyolódik le a forgalom, s jármüvek is közlekednek, egész nap nyitva van a hid és sokkal nyu- godtabb az átkelés." Hokky interpellációjában kérdést intéz a miniszterhez, hogy

hajlandó-e sürgősen megvizsgáltatni Huzó Vaszil megöletésének körülményeit csehszlovák-román közös bizottsággal, amely az eset szemtanúit is kihallgatná?

,,Hajlandó-e Huzó Vaszil kenyérkereset nélkül maradt családjának megfelelő kártérítést adni a családfő elvesztéséért? Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy az ott még mindig szolgálatot teljesítő hivatalos közeg azonnal eltávolit- tassék? Hajlandó-e sürgősen minden intézkedést megtenni, hogy a Faluszlatinán és Bila-Cirke- ven Romániába átkelő lakosság megnyugodjék r további zaklatásoknak, sanyargatásoknak ne legyen kiszolgáltatva. Hajlandó-e egy bizottságot kiküldeni, amely az ottani lehetetlen állapotokat kivizsgálja s a javítás módozatait ott a helyszínen tanulmányozva a szükséges intézkedéseket foganatosítsa. Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy úgy Faluszlatina, mint Bila-Cir- kev mellett a Romániába való átkelés úgy könnyítessék, meg, hogy mindkét hid teherbíró képessége emeltessék, a hid maga kiszélesittes- sék s olyan állapotba hozassák, hogy a Romániába s Romániából jövő lakosság ilyen inzultusoknak ki ne tétessék s ezáltal a szövetséges állammal való béke meg ne zavartassák. Különösen fontos volna ez, amikor az ezévi nagy takarmány-, burgonya- és tengerihiány még inkább Románia felé fogja hajtani az Ínséget szenvedő s a jószágai részére takarmányt nélkülöző lakosságot."

Pártjainknak még nem kézbesítették ki a szudétanémet pártnak a Kostka mandátuma elien benyújtott petícióját

Prága, szeptember 11. Ismételten megemlékeztünk arról, hogy a Henlein-féle szudétanémet párt petícióval támadta meg a szenátusi választás harmadik ekrutiniumát, amelyben a ll-es listának, vagyis az országos kereszfényszocialista, magyar nemzeti párt s a Deutsche Wahlgemeinscüiaft közös listájának juttattak egy mandátumot. A mandátumra, amelyet Kostka reióhcxnborgi polgármester kapott, a szudétanémet párt tart igényt. Munkatársunk..ma a választási bíróságon személyesen is meggyőződött arról, hogy a szudétanémet párt panasza oda valóban megérkezett, de azt pártjainknak a inai napig nem kózbesitelték ki s igy pártjaink még nem adhatták be az elleniratot.