Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-09 / 181. (3733.) szám

2 <PBAGAlMAGfeRHT1 Le Havreben győzött a kompromisszum (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) de la Rocque mozgalmával, hiszen a haza­fias alakulatok élén az ezredesnek jutott a megtiszteltetés, hogy az ismeretlen katona sírjának örök mécsét meggyujtsa. Ez csön­des, de félreérthetetlen tüntetés volt a kor­mány részéről de la Rocque mellett. Persze a Croix de Feu csak akkor jut majd szerephez, ha elkövetkezik a polgár­háború, vagy legalább is az uccai döntés órája. A jobboldal mindenesetre bízik ab­ban, hogy a népfront nem jut el a válasz­tásokig és közben történik valami, ami gyö­keresen megváltoztatja a helyzetet. A hely­zet ugyanis ebben a pillanatban a jobboldal szempontjából ez : ,,Az 1936-os választási győzelem nemcsak rendkívül előnyös hely­zetet teremtene az összes forradalmi pártok számára Franciaországban, hanem kezükbe játszaná a legfelsőbb hatalmat az államgé­pezet, sőt a katonaság és rendőrség fö­lött — viszont a legnagyobb optimisták sem képzelik, hogy az a paradox alakulat, amely most népfrontnak nevezi magát, a legális hatalommal szemben komoly ellen­állást tudna kifejteni.” Ezt irta néhány nap előtt az Echo de Paris, tehát a jobboldal leghivatalosabb szócsöve félreérthetetlenül megmondta: ha a kormányhatalom nem teremt fait accomplit, amivel szemben a baloldal tehetetlen, akkor Franciaország a legközelebbi választások alkalmával a for­radalmi pártok irányítása alá kerül. Persze, nagy kérdés, hogy ezt a fait accomplit bal­oldal felé meg lehet-e teremteni ? Egyedül a hadsereg magatartásán múlik. Csakhogy távolról sem bizonyos, hogy egy élesen jobboldali akcióhoz statisztálni fog-e a hadsereg ? A baloldal bizik benne, hogy nem. Mindenesetre számol a hadsereggel és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy üdvözlő táviratot ne intézzen a had­sereghez és figyelmeztesse republikánus kötelességeire. Sőt, a kommunisták titkos agitációt is fejtenek ki a katonák között, de ezúttal nem antimilitarista jelszavakkal operálnak. Elvégre a moszkvai parancs kö­zel hozta a baloldalt a francia hadsereghez. Kérdés, hogy ezeknek a jelszavaknak és agitációs iratoknak lesz-e elég erejük a ka­tonaságot a hivatalos vezényszóval szemben ellenállásra bírni, ha egyszer az államhata­lomnak szüksége lesz a rend helyreállításá­hoz a hadsereg segítségére. A vezérkar és tisztikar természetesen nem rokonszenvez a baloldali törekvésekkel és ha egyszer dön­tésre kerül a sor, valószínűleg gondoskodni fog arról, hogy a fontos posztokon megbíz­ható, esetleg politikailag indifferens kato­nák, például négerek álljanak. 56! De azért csak ott állt, mozdulni sem tudott. — Semmi de, Ruth... Erre a rablási jele­netre nem volt szükség, bár roppant kedves és romantikus és én igazán sajnálnám, ha elmaradt volna ... Azonban manapság már nincs ilyes­mire szükség ... Tudja-e, hogy a papa rendkívül rokonszenvez magával és szívesen szólítaná fiá­nak ... Mielőtt a férti tiltakozhatott volna, Ruth már hozzáugrott és a nyakába csimpaszkodott. — Szeretem, nagyon szeretem, — ujjongott boldogan. — Szerettem már abban a pillanatban, amikor először álltam szemben életem megmen- tőjével. És milyen kimondhatatlanul szenved­tem ott a Glodre fedélzetén, amikor magát hiába kerestem a megmenekültek között. Oh, édes, egyetlen, drága, cukros, aranyos Robikám ... És mielőtt a férfi védekezhetett volna, már elcsattant a csók az arcán. Nem is egy, kettő, három, több, mint a géppuska ropogása, olyan gyorsan következtek egymásra a cuppanásók. Ez már sok volt szegény Adelaidenek, olyan szívdobogása támadt, hogy érezte, menten ösz- szeroskad, ha itt kell maradnia. Visszafutott a szobájába és keserves zokogással borult a pam- lagra. — Mindennek vége ... sóhajtozta szaggatot­tan. — ö mást szeret és engem semmibe se vesz.... Bürke pedig a csókzáporból kézzel-lábbal igyekezett szabadulni. Amint lőtávolnyira volt, nevetve tartotta karjait maga elé védőfegyver­nek. — Ruth, Ruth, a jóból is megárt a sok... Előszó? a papával kel beszélnem. Még pedig Le Havre, augusztus 8. Hogy a kikötőmunkás­ság és a tengerészet körében lábrakapott forra­dalmi mozgalmat gyökerében sikerüljön elfojtani, a kereskedelmi miniszter olyan elhatározásra szánta magát, amely merev ellentétben áll Laval szükségrendeleteivel, sőt az egész takarékossági program szellemével. Amint a Prágai Magyar Hírlap jelentette, az egyik legnagyobb francia utasszállító gőzös, a „Champlain”, tegnap nem tadott menetrendszerűen kifutni a havrei kikö­tőből, mert a hajó személyzete sztrájkba lépett a bérleszállitások miatt. A kereskedelmi miniszter erre fölhatalmazta a Transatlantique-társasógot, hogy legalább is részben teljesítse a hajómun­kásság követeléseit és az eredetileg tervbevett 10 százalékos bérredukció helyett csak egy 3 százalékos bérredukciót foganatosítson. Az ajánlatra a munkásság még nem adott végleges választ. Nagy kérdés, hogy ma délután két óra­kor a hajó elhagyhatja-e a havrei kikötőt! A hajónak mintegy 800 utasát tegnap az egyik vendéglőben helyezte el a hajóstársaság, a ven­déglő éttermében szolgáltak föl ennivalót, mert B r e s t, augusztus 8. A Havas iroda a tegnapi véres zavargásokról jelentést adott ki és meg­állapítja, hogy a csendőrök és a gyarmati ezred kaszárnyái előtt az őrségnek meg kellett tölte­nie fegyverét, hogy igy elzavarja a tömeget, amely ki akarta már emelni a kaszárnya rácske- ritését, hogy behatoljon a kaszárnyába s meg­ostromolja a katonaságot. A Havas iroda jelen­tése szerint eddig több mint tíz súlyos sebesü­lés történt. A tüntetők sebesültjeit nem lehet könnyen számontartani, mert a német polgárhá­borúkból tanult taktika szerint a tüntetők ma­gukkal viszik sebesültjeiket. A rendfentartó csa­patok részéről azonban megsebesült a mozgóőr­ség öt és a csendőrség két tagja. Az „Echo de Paris” viszont azt írja, hogy harminc csendőr sebesült meg és a tüntetők sebesültjcinek szá­ma is meghaladja a százat. A Petit Párisién je­lentése szerint a tüntetők felszakították az ucca kövezetét és valóságos kőzáport zúdítottak a tengerészeti főnökség őrségének laktanyájára. Á tüntetőknek sikerült a laktanya kapuját is be­zúzni és már-már elfoglalták a laktanyát, ami­azonnal. Hol van a papa? Londonban? — Seafordon. Ott weekendezünk. A jövő hé­ten indulunk újból Déliafrikába. De nem addig, mig a Westminster Abbeyben el nem mondjuk a holtomiglan-holtodiglant. Hát akkor készülőd­jünk! Egy órán belül Seafordban vagyunk. — Nem, a papának kell idejönnie. Azonnal telefonálok érte. És rohant vissza a könyvtárba. Sir Stanley- ben megbízott, vele közölhette a leplezetlen igazságot. Whiddon lord ugyancsak meg volt lepve, amikor Bürke a telefonnál jelentkezett. A kapitány elmondotta, hogy megmenekült, de olyan okokból, amiket csak személyesen tárhat fel, a világnak azt kell hinnie, hogy az elpusz­tultak között van. Ellenben a kis Ruthhal újból valami baj van. És tömören elmondta az öreg­nek a ma délután történteket. Semmit sem hall­gatott el, a csókoffenziváról is beszámolt. Whiddon lord olyan heves nevetési görcsöt kapott, hogy percékig nem jutott szóhoz. De a végén azt mondta: „Kedves fiam, nekem való­ban nem lenne kifogásom a leányom választása ellen. Természetes, hogy kettőn áll a vásár." Most meg Bürke hallgatott el zavartan, amiből a nagy emberismerő rájött, hogy Ruthnak ez az uj szerelme is éppen olyan reménytelen, mint a múlt félévi volt Peter, az angol amatőr tenisz- bajnok iránt. Hét óra tájban lord Whiddon autója begör­dült Foarrest Hdll udvarába. A kiét férfi nyomban bezárkózott a könyvtárba. Egy órán át tárgyal­tak és nagyon komolyan jöttek ki a tanácsko­zásról. Csak a lunchnél lett vidámabb az öreg ur. Ugyancsak tette a szépet Miss Crawford- nak, bár el nem tudta képzelni, mi bántja ezt a, szépséges, kedves leányt, aki a Dél keresztiének, a hajó konyhaszemélyzete is sztrájkolt. Este azonban az utasok visszatértek a hajóra s az éjszakát kabinjaikban töltötték. A párisi lapok megállapítása szerint a kereskedelemügyi minisz­ter a Transatlantique-társaságnak Laval minisz­terelnökkel egyetértésben adta meg a felhatal­mazást arra, hogy koncessziókat tegyen a mun­kásság javára. Sztrájkolnak a mozigépészek P á r i s, augusztus 8. A párisi mozgófénykép- szinházak gépészei tegnap gyűlést tartottak, ame­lyen bejelentették tiltakozásukat a bérleszállitás ellen és kimondották, hogy mindaddig, amíg a kormány errevon atkozó rendeletét vissza nem vonja, nem veszik föl a munkát. A mozigépé­szek sztrájkja következtében számos párisi mo­ziban nem lehetett tegnap előadást tartani, a pénztáraknál a közönségnek visszafizették a je­gyek árát, a mozikat becsukták és a párisi ticcá- ra olyan jellegzetes mozifényreklámok is kialud­tak. kor gyarmati katonaság sietett a szorongatott őrség segítségére és visszaverték a tömeget. A tömeg megfékezése nem ment könnyen, mert megtámadták a gyarmati katonákat is, sőt si­került több katonát lefegyverezni s csak újabb erősítés után sikerült végleg megtisztítani a ten­gerészeti főnökség épületének környékét. A párisi lapok egyértelműen megállapítják, hogy a munkások eljárása is bizonyítja, hogy a véres eseményekért a kommunista vezetők vise­lik a felelősséget. A francia polgárság körében leírhatatlan elkeseredés uralkodik a kommunis­ták ellen. Sztrájkba lépett a „Lafayette** ét a „Normandia** legénysége is Le Havre, augusztus 8. Annak ellenére, hogy a kormány hajlandónak mutatkozott a le havrei tengerészek és hajómunkások részére enyhébb fizetésredukciót biztosítani, a „Champlain” mun­kásai tovább sztrájkolnak, úgyhogy a hajó ma délután két órakor sem indulhatott el és az Ame­rikába készülő utasok most már kétnapos késés­éttermében olyan tiszta szívvel nevetett bahó- kás tréfáin. És amikor Sir Stanley poharat emelt minden fiatalra és minden fiatal boldog­ságára, Adelaide remegő kezéből kihullott a pohár. XXX. FEJEZET. Élet-halálharc a kabinban. Heath sokat forgolódott a tengerészek között és értett a hajómesterséghez is, mint a leggya­korlottabb tengerész. Az Intelligence Service szolgálata nagyon jó életiskola és Heath ke­resztülment ennek az iskolának minden fokoza­tán. Alighogy elindult a hajó Gibraltárból, olyan otthonosan mozgott a Dhagalavari fedél­zetén, mintha Bombay óta rajta volna a hajón. Sok mindent kell itt kitapasztalnia, de nem sza­bad túlságosan mohónak lenni, nehogy gyanút ébresszen. Először a hajóval ismerkedett meg. A Dhagalavari mindössze 1500 tonna vizki- szoritásu volt, régi tipusu hajó, 1880-ban épült, de szilárd alkotmány, szolid, megbízható jár­mű. Alaposan meg volt terhelve, minden férő­helyet kihasználtak, talán egy mázsával sem birt volna el többet, mint amennyi éppen rajta volt. Géped újonnan vannak beépítve, man­chesteri gyártmányok, jól dolgoznak és a Dha­galavari 15 csomóval haladt fölfelé a portugál part mentén. Ha tartani tudja a tempót, október huszonnyolcadikén ott lesz a londoni dokkban. Heath-tel együtt harmincegyen voltak a hajón és Gibraltárban Olaf Werner vette át a pa­rancsnokságot. Őt a Dhagalavari emberei még nem ismerték s nem is szerzett nagy népszerű­séget, mert a tengerészek nyomban észrevették, hogy csak „alkalmi” ember, aki már rég elszo­kott a víztől. Nem értett az emberekkel való bánáshoz, nem is törődött velük. A munkától ir­tózott és úgy hitte, megbízásának teljes mérték­ben megfelel, ha egyszer-kétszer végigdnspicíálja a hajót. Aztán bevette magát a kabinjába és még az ebédjét is ott fogyasztotta el. A kukta, aki kiszolgálta, mesélte, hogy az asztalán nem a hajónapló, meg a térkép yan kiterítve* hanem 1935 augusztus 9, péntek. sel indulhatnak csak el, ha holnapig sikerül egyezséget teremteni a munkások és a Trans- atlantique-társaság közötti Egész délelőtt foly­tak a tanácskozások, minthogy azonban nem tudtak megegyezést létrehozni, a sztrájkolok két bizalmi emberüket Párisba küldték, hogy köz­vetlenül tárgyaljanak a kereskedelmi miniszter­rel. A le havrei kikötőben horgonyzó két hatal­mas francia gőzös, a „Lafayette” és a „Norman- die” legénysége is csatlakozott a sztrájkhoz, úgyhogy ebben a pillanatban a legnagyobb francia utasszállító hajók megbénultan állomá­soznak a havrei kikötőben. A „Champlain” uta­sai még mindig a döntő szóra várnak és remé­lik, hogy sikerül megegyezést létrehozni és a ha­jó elhagyhatja a kiötőt. A „Lafayette” utasai is teljes bizonytalanságban vannak és nem tudják, hogy holnap reggel menetrendszerűen kisiklik-e a hajó a havrei kikötőből. A Francia Jegybank félszézaléhkal leszállította a hivatalos kamatlábat Páris, augusztus 8. A Banque de Francé 3 H százalékról 3 százalékra szállította le a leszámí­tolási kamatlábat. A lombardkölcsön kamatlábát 5 százalékról 4 százalékra mérsékelte. A kor­mány deflációs politikájának ez a lépés újabb megerősítését jelenti. Bért lengyel külügyminiszter Finnországba utazott Varsó, augusztus 8. Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka Beck külügyminiszter kabinett- főnökének és magántitkárának kíséretében Gdingenbe utazott, ahol felszáll a „Ciesyn” ne­vű gőzösre és Helsingforsba utazik, Hackzel finn külügyminiszter látogatására. Beck vissza­adja finn kollegájának varsói látogatását Az államvasuti alkalmazottak fizetése: 1.4 milliárd korona Prága, augusztus 8. Az államvasutak 1934. évi zárszámadása szerint a tényleges szolgá­latot végző személyzet fizetése 1 milliárd 428 millió 859 ezer 585 koronát vett igényibe, ami 167.5 millióval kevesebb a költségvetési elő­irányzatnál. Ezzel szemben a f!0o millió 680 ^ ezer koronára előirányzott nyugdijak valóban 781 millió 54 ezer 900 koronát vettek igény­be. A nyugdijak váratlan emelkedését a tö-. meges nyugdíjazások okozták. sorjában állnak a whiskysüvegek és már a kora reggeli órákban kezdi meg az ivást. Két tisztjét már az első pillanatban halálra sértette, mert nem fogott v,e lük kezet. Azt is mesélte a kukta, hogy csupa orvosságos fiaskó van a mosdóján, hogy tányérjait és evőeszközeit ma­ga. tisztogatja és a kabinjában tartja az ételhor­dó edényeket. Mindez különös és érthetetlen szokásnak tűnt fel az emberek előtt és Heath nem tudta megmagyarázni Olaf Werner kü­löncködését, mert Daughter nem ilyennek is­merte meg utitársát a South Afrikon. Ott na­gyon társaslénynek mutatkozott. Érezte, tudta, hogy ennek a különc magatar­tásnak valami titokzatos oka van. Olaf Wemet ugyan bizalmatlan lehet az embereivel szemben, de ez mégsem magyarázhatja meg a teljes elzár­kózást. Ezen a hajón valami rendkívülinek kell lennie, valami olyan dolognak, ami az egész szövevénynek a központja. Abdüllah Khargi herceg valamit előkészít és mert Crawford Ró­bert nem akart mindenben parirozni, el kellett tűnnie az útból. Heath munkája rendkívül nehéz volt, mert óvatosnak kellett lennie. Senkiben sem bízha­tott meg. Nem tudhatta, kiben rejtőzik a banda bizalmi embere. Már az első napokban pajtásl viszonyban volt minden társával és érdeklődve hallotta beszédjüket, megismerte életkörülmé­nyeiket és megállapította, hogy a Dhagalavarin mind kitűnő hajós szolgál, de a legtöbbjét va­lami sötét folt terheli. Az egyik a társát szúrta le hirtelen felindulásában és ezért öt évet ült Dartmoorban. Amikor kikerült, természetesen nem akadt hajósvállalat, amely ilyen priusszal szolgálatba merte volna fogadni. így csapott a markába Abdullh Khargi herceg ügynökének. Jól megfizetik, a többivel nem törődik. — Pedig, pajtás, tudod, ‘volna itt mit fel­piszkálni, ha az ember nagyon belenézne a dol­gokba. Ez volt az első célzás, amelyet Heath a hajó személyzetének egyik tagijától hallott. De nem folytatta a beszélgetést, hanem durva nevetéssel helyeselt társának. 'Folytatása kőyetke*!*.]] Helyszíni tudósítás Kirestből A KODHAiÁSZ ALEX GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE

Next

/
Thumbnails
Contents