Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-08 / 180. (3732.) szám

mBsanJAxdbsst<príro@

t*(ékem

UtŰíÉUS

~ vVTnFfrW WI^VrrlrV^V^FWF

7efo; Benedek líácdy

Utoljára 1938 tavaszán láttam.

Hitler hirtelen magasra törése a határon innen felzavart minden kedélyeket. Egész Páris zsongott, mint a hangyaboly, nagy válito- zássaí látszottak terhesnek a közeli napok, az ujságreogetegen végigzngtak a vészharangok és a csípős hűvösséggel meginduld tavaszban senki sem találta a helyét.

Egyedül a Bois de Boulogne tartotta meg változatlanul a maga ősi arisztokratikus nyugalmát. Megelőzve a visszatérő fecskéket, megint megjelentek a Bois de Boulogfte sétaut- jain az urlovasok, sőt hölgylovasok hagyományos testhezálló frakkjukban s a rézgombos, kokárdáskalapu, faarou lovászfiukkal maguk mögött. Ide mentem ki szabad óráimban egy kis nyugalmat találni, mert itt a m-eetingek és zavaros felesek Parisa messze maradt az ember mögött; itt, a vénséges fák alatt, mintha csak a könnyed Maupassant-novellák korát elnök, mikor az ifjú Cléimenceau táncoltatta lovát ez utakon, támadásra készülve az antidreyfusard reakció ellen.

Elrejtve a frissen lombosodó ágak mögött a Pré-Catelan előkelő kávéházi terrasza is változatlanul, múltak mélaságával tekint az elhaladó alkalmi kentaurokra és kentaurnőkre. A még üres kert közepén magánosán ül te- jespohara mellett egy hajloithátu, kis fehér- bajuszu, evikkeres öregur. Kabátján a becsületrend rózsája virít. A balkarja szélütötten nehezedik a székre. Az urlovasok nem ügyelnek rá.

Égy „cametot" jön újságjait kínálva. Az öregur elutasítóan int reszkető fejével, de közben rátéved a szeme a ,,/manc!hette“-re: „Zsidóüldözés Németországban!“ és akkor meggondolja magát: megveszi a lapot. Ez az öreg ur volt Dreyfus Alfréd, nyugalmazott ezredes, ki azonban magát haláláig soha másként, mint „Drésfus kapitány" nem neveztette ...

Mimi és Nini felváltva szolgálták ki cukrász-boltjukban a vendégeket. Mimi reggeltől déli egy óráig, Nini déli egytől tízig. A vendégek azonban észre sem vették, hogy egy óra tájban Nini foglalta el Mimi helyét a fehérre fényezett jégszekrény mellett. Mimi és Nini ugyanis ikrek voltak, harmincötévesek, fehérkeziiek, puhák és csendesek és szef- tartátosak. Annyira hasonlítottak egymáshoz, hogy a törzsvendégek sohasem tudták, melyikkel van dolguk a kisasszonyok közül.

. . . Történt egyszer, hogy reggel kilenc órakor belépett a boliba egy hatalmas termetű, széles vál- lü, dörgő hangú, barna hajuszn, parókás és pápaszemes úriember, mintegy ötven-ötvenötéves, de ruganyos és katonás tartása és a lábai oly egyenesek voltak, aminőkről Miminek ezelőtt még csak sejtelme sem volt. A vendég csendesen elfogyasztotta a reggelijét, aztán újságot kért. Mielőtt azonban olvasni kezdett, letette szemüvegét, kabátja belső zsebébe nyúlt és másik szemüveget halászott elő. Aztán feltette a pápaszemet, az elsőt, amelyet gondosan megtörölgetett. Aztán feltette a másodikat is. Kár, hogy ez a daliás ur ilyen rövidlátó. A vendég, mintha megérezte volna, hogy milyen jó szive van Miminek.

— Tavaly még olyan vak voltam, mint egy kétnapos macska, — dörmögte — de a klinikán meggyógyítottak. Nagyszerű ember az a G. professzor. Csodatevő ember. Most, ha két szemüveget teszek a® orromra, olyan élesen látok, mint a héjjá. A legapróbb hetüket is látom. Tessék csak ide hallgatni,

És olvasni kezdett. Arcát elöntötte a vér a büszkeségtől.

— Na, ugy-e hibátlanul megy? Mint a karikaesí- pás. Csodatevő ember.

A vendég kicsit olvasott. Aztán az egyik szemüveget zsebrevágta és távozni készült.

— Azóta olyan szemem van, mint a saskeselyü- rtek, — variálta büszke önteltséggel.

Kifelé indnlt és nekiment az egyik asztalkának.

— Hopp, majdnem feldöntöttem ezt a virágállványt, — metegetődzött elpirulva.

Aztán udvariasan bemutatkozott.

— Raymond nyugalmazott ezredes vagyok, A háborúban fejlővé*; kaptam, a koponyám egy része ezüsttel van megfolto^a, öt évig nem láttam semmit, de a klinikán csodát tettek velem.

Nem vette tudomásul ezredesi ráugot, amit jogtalan kálváriája jóvátételéül adományoztak neki. Tudta, hogy az utókor előtt ő mindig s minden rang emelés ellenére a „Commandaut Dreyfus" fog maradni s mint- ahogy Szent Sebestyént sem tudjuk elképzelni a melléből kimeredő szárnyas nyilak nélkül, ő is habár civilben járt mindig, a háFom „galon" alatt jelentette be magát mindenütt; melyet egy őrjöngő tömeg vad átkozédásai között téptek le a karjáról valamikor,.,

*

A világháborúiban reaktiváltatta magát. Nem maradhatott tétlenül a legsúlyosabb napokban, mikor Franciaország egész léte forgott ;a kockán, mikor von Kluck Páris kapui előtt állott diadalimámorban lihegő hadseregével, mikor már a kivénhedt autóbuszokat is lefoglalták, hogy szállíthassák a rögtönzött katonákat hiányos felszerelésükben a frontra, mely itt volt közvetlenül Páris előtt és az ágyudörgés megreszkettette a Diadalívet és a Vendőme-oszlopot.

S aztán eljött a vá'lágdöntő, a tömegsorso- kat fordító pillanat. Szeptember 3-án délben Joffre egy törzskari ezredest küld hirtelen, boldogságtól dadogva, Galliéni tábornok párisi térparancsnokihoz egy rövid hírrel: Kluck hadserege ahelyett, hogy Párisi bekerítené, a balszárnyon visszavonul.

Hanem ez a törzskari ezredes, országot szabadító hír vivője, nem Parisba nyargal; egy bajtársához fordul reszkető hangon: „Nem akarná-e ön átvenni tőlem ezt a küldetést?" „De miért? A legnagyobb hírt a párisiak- nak...? Miért nem ön maga...? „Mert", mondta -mély szomorúsággal amaz, „mert nekem alkalmasint nem hinné senkisem .. .**

Ez a törzskari ezredes volt Dreyifus kapitány.

* ■

A neve évtizedekig nágy törtéfielmi pártok csatajelszava volt. Az uj és a régi FraríciaormBBBBa&mamummmmBsammmnmMBMmm

Mimi szeméből kicsordult egy könnyecsepp. Már abban a pillanatban érezte, hogy halálosan szerelmes az ezredes urba.

Ettől fogva mindennap ott reggelizett, összebarátkoztak. Az ezredes naponta daliásabb és beszédesebb leit. Mimi mindennap több gondot fordított az öltözködésre és a fésiilködésre. Egyszer az ezredes kijelentette, hogy megunta a vendéglőben való vacsorázgatást. Orvosa is azt tanácsolta, hogy este csak aludttejet, vagy lágytojást egyék és elhatározta, hogy ezen túl ide fog járni vacsorázni.

Mimi szive megdobbant. Ebből rettenetes baj lesz. Este Nini van a tejcsarnokban és Nini gyönyörű teremtés. Máris agy érezte, hogy Az ezredest végleg elveszíti. De nem tehetett semmit. Csak nem vallhatja be Nininek, hogy szerelmes lett egy nyugalmazott katonatisztbe?

—Mimi kisasszony, magának gyönyörű szép a neve, — bókolt e pillanatban az ezredes és merengve nézett maga elé. — Honnan vette ezt a szép nevet?

Mimi elpirult. Elhatározta, hogy leleplezi magát. És beszélni kezdett.

— Ezredes ur, ideje, hogy elmondjak önnek egyet-mást magamról és a családomról. Tudnia kell, hogy nekem ikernővérem is van, akit Nininek hívnak.

— Szép, —• bólintott az ezredes. — És hol van a kedves nővére?

Miminek elállóit a szive dobogása. Elvesztette öntudatát, halálsápadt lett és maga sem tudta, hogyan szaladt ki a száján a hazugság.

— Nini visszavonult életet él. Nini nem szereti az embereket.

— Soha sem láthatom őt? — kérdezte az ezredes, aki nem merte bevallani, hogy valójában még Mimit sem tudta jól szemügyre venni, mert kettős pápaszemével is esak úgy tudott olvasni, ha egészen az orrához tartotta újságját.

— Soha! — suttogta eszeveszett rémülettel Mimi és ngy érezte, mintha ezzel a szávai ibernövérét meggyilkolta volna. Most látta esak, hogy mit tesz az, ha valaki szerelmes.

Mimi alig várta, hogy lejöjjön a boltba. Alig vár-* ta, hegy elmondhassa, mekkorát vétkezett Nini és saját maga és az ezredes ellen. Nini pedig gyanútlanul jelent meg a tejivóban és végighallgatta Mimi gyónását. '/

szag, roppant világtörténeti es-ameáramlatok és ellentétes világnézetek csaptak össze a Dreyfusard-ok ée Afltidreyfusard-ok harcán. Egy emberöltőn át egész Franciaországot két ellenséges ée féktelenül gyűlölködő pártra hasította a Dreyfus-ügy. „Nem szabad egy egész ország békéjét feldúlni egy ember sorsa miatt, még ha az esetleg ártatlanul bűnhődik te" — irta a királyhü Charles Maurraa, Dreyfus legvieszedelimesebb, mert legbecsületesebb ellenfele.

S ez az ember, kit sorsa az ő maga mkucten jhibáija ée akarata ellenére ily végzetes világ- történelmi szerepbe sodort, zsidó léiére mindvégig igazi, telivér katonatiszt maradt. Egyszerű, szófukar, szigora, fegyelmezett, önmaga, mint mások iránt. Mikor az ördögszigetről visszatérhetett és a parton a nép óriás diadalmenetben fogta körül, azt mondta állítólag kísérőinek: „Qne^est -ee que ctest to-us ces pékins?“ — Mit akar itt ez a sok civil?... Sébastien Faure, a dreyíusard-ok legnagyobb népszón oka és pamtf let írója egy Elysée-Mont- martre-i népgyülésen e szavakig ragadtatta magát a Dreyfus-pör derekán: „Ktizdenünk kell, polgártársak, az egész klikk, mindezen Boisdeffre tábornokok, a Henry-k, á Paty du Clam-ok, az Esterhózy-ak és a .., Dreyfus-ok ellen! Igen: a Dreyfüs-ok ellen, mondottam; mert ha Dreyfus kapitány nem volna most az Ördögszigeten, akkor ő is, polgártársak, mi ellenünk sorakozna fel a katonatisztek oldalán ..." És Josepb Reinach, a „Historie de TAffaire Dreyfus"-ban nyíltan megmondja, hogy Clémen-ceau, a jakobinus, személyében sosem szerette ezt a katonát, kiért életét és szabadságát tette kockára; nála többre becsülte mindig a fivérét, Mathieu Dreyifus-t. Az eszméért harcolt Clémenceau, nem az emberért, ki ez eszme áldozata lett véletlenül s ■anélkül, hogy védőivel valaha is azonosította volna magát.

Ezt Reinach állapítja meg, a nyugodt ítélő, ■ki a Dreyfus-iigy lezártakor a legszebb zárszót találta meg: „Justicia superabit jadices“...

*

Hanem Emilé Zolát, a rettenthetetlen regényírót, hü emlékezetében tartotta az ősz katona.

I Utolsó napjáig. A minden őszi médan-i zarándokúiról, melyet Zola hívei rendeztek évente a „J'aconse!" írójának tiszteletére, ez őszön fog Dreyfus kapitány először hiányzani... Mindig ott volt, de megbújt szürke kabátjában az ünneplő tömeg közt az utolsó sorban. Nem szerette, ha észreveszik.

i Akarta, hogy már életében elfelejtsék. S ez

Kissé elszomorodott, de nvegbocsájtott. Megállapodtak, hogy Nini Mimi szerepét fogja folytatni a dövidlátó ezredessel szemben.

.Mind a ketten elérzékenyedtek. Egymás nyakába borultak és sírtak. Nini úgy érezte, hogy szép és magasztos dolgot cselekszik, amikor kilép az élők sorából és feláldozza magát Mimi szerelme kedvéért. Mimi szive majdnem megszakadt az önvád súlya alatt. De érezte, hogy nem tehet másként.

Este beállított az ezredes és nem vette észre, hogy a fehérre zománcozott jégszekrény mellett most Nini ül Mimi helyett. Gyanútlanul folytatta gyengéd és finom udvarlását. Nini eleinte mély szánalommal és megértéssel hallgatta őt, de később fölfedezte, hogy Raymund ezredes az az ember, aki meg tudná hódítani a szivét, föltéve, ha ezzel nem okozna Miminek halálos fájdalmat. Másnap és harmadnap még mindig az önként vállalt mártiromság édes gyönyörűségében ringatta magát, de negyedik és ötödik nap be kellett vallania, hogy ő is menthetetlenül szerelmes az ezredesbe.

Hetkig és hónapokig tartott az az idill. Raymund ezredes mindennap pontosan beállított reggel kilenc órakor és este nyélé órakot. Délben egy órakor Mimi mindig elmondta Nininek, hogy miről beszélgetett az ezredessel és Nini este boltzárás után szóról-szóra elmesélte Miminek, hogy mennyire haladt az ezredessel. Ebben az életben volt valami szelíd gyönyörűség és földöntúli szenvedés. Las- sankint úgy érezték, hogy egyetlen életet élnek és kettőjük egyénisége egészen egybeolvadt. Álmukban sokszor felcserélték egymást és Nini Miminek képzelte magát, amin reggel ébredéskor keservesen és könnyezve kacagtak. Mind a ketten érezték azonban, hogy ez igy nem mehet tovább Az ezredes célzásokat tett arra, hogy szívesen megházasodnék. Mimi és Nini ilyenkor elpirultak és iparkodtak Őt lebeszélni a házasságról. A« ezredes nem tágított.

— Mimi kisasszony, mondta egyszer erélyesen.

— ngy látom, hogy maga inaszakadt, vaksi, utálatos vén medvének tart engem.

Mimi szive elszorult.

— Pedig nagyon csalódik, — folytatta mély basszusban az ezredes — mert vegye tudomásul, hogy nnpról-napra javul a szemeim és a professzor becsületszavát adta, hagy két hét múlva már távolra is ngy fogok látni, mint a aaskeselyü. Nem hiszi? Hát tegyünk egy próbát. Mi tan étt a jégszekrény tetején? Mi? « . .

Mimi egész testében remegett. A» ezredes pedig kissé hetyke és gúnyos arccal tekintett feléje.

— Piros rózsaosokor van a jégszekrény tetején,

— jelentette ki ünnepélyesen és gőgös arccal várta a hatást.

írta: Surányi Miklós

sikerült is neki. Élete feladatának tekintette, hogy siettesse elsimulni mindatoa sebeket, miket a nemzet testén az ő nevében folyt pártharcok tttöttek. Ha mindennapos sétáját tóve apró ag- gaetyánJéptelt ée csodá/hutoe kék szemének ré- veteg tekintetét végigvitte a nagy A)ouIevardo- kon, nem fordítót utána senkisem: az uj nemzedék már nem ismert rá.

Halála nem befejezés. Aligha epilógus. Halott Volt Dreyfus kapitány Páris számára már igen sok évvel most bekövetkezett testi elmúlása előtt. Azon számtalan halottak egyike, akik Páris uocáfn keresik sírjukat, hogy végre saját- magúk számára is meghaljanak. S az uj Pálra, mely uj eszmékéit és változott zászlókért hévült a megújuló jtóius 14-én, nem vette tudomásul, hogy a régi Páris egy színe, egy regényalakja tűnt le megint..,

nyugalomba vonult Kovács Alajos, a Magyar Tanítóegyesület elnöke

Prága, augusztus 7. Kovács Alajos igazgató- tanító, az Országos Általános Magyar Tanítóegyesület elnöke 37 éves áldásos működés után eltávozik Negyedről. Egész Negyed lakossága hálás szeret elének adott kifejezést, amikor a nyugatom!)avonuló jófbarátnak és munkatársnak tiszteletére bucsuvaosorát rendezett a presbitérium és a ref. énekkar. A száznegyventeritékes bucsuvacsorán számos felköszöntő hangzott el. Sándor Benő ref. lelkész, Kristóiff A. József rom. kát. plébános, Osztényi Leánder ref. tanító, Győrtffy Lajos ig. tanitó, a távozó utódja, Munka Lajos rom. kát. ig. tanitó, Izsák Lajos gondnok, az ifjúság nevében Józsa István, az énekkar nevében Izsaák József, Mészáros József, az ismert költő és még .mások búcsúztatták a távozót,, Minden egyes szónok szavaiból kiérzett az a nagy szeretet és ragaszkodás, amit Kovács Alajos iránt érez Negyed egész lakossága. Majd a távozó megköszönte a szép búcsú* estet. A vendégsereg késő éjjeli órákig maradt együtt. — Kovács Alajos távozása nem jelenti azt, hogy az elsőrangú munkaerő végleg búcsút mond a munkának. Ugyanis Pozsonyba távozik, ahol a most megnyíló tanítók házában fogja folytatni áldásos munkáját?.

Mimi majdnem összeroskadt rémületében. Csakugyan piros rózsacsokor rótt a jégszekrény tetején. Az ezredes látása csakugyan javul.

Este az ezredes azt mondta Nininek

— Mimi kisasszony, sohasem láttam életemben olyan szép ibolyaszinü szemet, mint a kegyedé.

Nini ngy érezte magát, mint egy gonosztevő.

Aznap éjjel folyton tanácskoztak, Nini felajánlotta, hogy kitér Mimi utjából és felvéteti magát a csodatevő Brigittáról nevezett apácakolostorba. Mimi ugyanezt ajánlotta a maga részéről. Úgy küzdöttek egymással a mártiromság dicsőségéért, mint Jákob az angyallal. De a küzdelemben mindegyik vesztes maradt. Nininek ekkor mentő ötlete támadt.

— Válasszon Raymnnd.

Mimi szeme tágra meredt.

— Igazad van. E% az egyetlen megoldás.

Megbeszélték, hogy másnap mind a ketten lent

lesznek a tejcsarnokban és együtt fogadják Raymnnd ezredest. De csak egy pillanatig tudtak örülni ennek Az ötletnek. Nyomban belátták, hogy képtelenek volnának elviselni a jelenet szörnyű izgalmát. Nem, ez tiszta képtelenség. Jobb lesz, ha levélben világosítják fel a» ezredest és rábizzák, hogy milyen módon kíván tisztába jönni a saját érzelmeivel.

Mimi másnap átadta a levelet Raymund ezredesnek és megkérte, hogy csak otthon olvassa el és levélben adjon rá választ, Az ezredes, amikor a levelet átvette, hódolattal kezet csókolt Miminek és zavartan, megjegyezte:

— Mimi kisasszony ma kissé sápadt. Igazam van?

— Lehet, — suttogta Mimi.

— Sápadt, ha mondom. Engem már nem lehet félrevezetni. Én már úgy látok, mint a héjjá.

Aznak délután mind a ketten lent voltak a tej- csarnokban. Nem merték egymást elhagyni. Mint az árnyékok imbolyogtak a vendégek között, halál- sápadtan, tétován, mint egymás árnyékai. Várták az ezredes válaszát,

Nyolc óra tájban az ezredes beállított. Nem volt senki a boltban, csak a két hölgy. Mind a hárman megnémultak. Az ezredes hol az egyikre, hol a másikra bámult.

— Hát csakugyan igaz? — kérdezte szinte magánkívül. — Azt hittem, hegy Mimi kisasszony a levélben csak tréfált. De úgy látom iga®. Olyan szemem van, mint a saskeselyünek. Ketten vannak. Lám-lám! És be akartak csapná! Bocsánatot kérek, ez nem volt szép a kisasszonyoktól. Azt hitték, hogy olyan vaksi vagyok, mint egy kéthetes macska. Köszönöm szépen. Ajánlom magamat.

Az ezredes sarkonlordult és gőgösért tározo. f a oukrásadábél.'

4

■THAI 1 ■

MIMI és NINI