Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-07 / 179. (3731.) szám

4 Neményi Lili és Iván Sándor kiegyeztek a hónapok óta húzódó gázsi-perben Kassa, augusztus 6. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Artnakideijén beszá­moltunk Neményi Lili primadonnának Iván Sándor színigazgató ellen 11.200 koronát ki­tevő fizetési hátralék megfizetése iránt indí­tott peréről. Neményi Lili színművésznőinek ugyanis a szerződés szerint hatvanpengős napi gázsin kiivül lakáspénz és útiköltség járt. Az idény végén eszközölt végelszámolás sze­rint Neményi Lili, aki a napi hatvan pengő gázsit megkapta, követelte a lakáspénzt. A perfelvételi tárgyalás után megtartott máso­dik bírósági tárgyaláson Iván Sándor szín­igazgató viszontkeresettél élt s arra való hi­vatkozással, hogy a primadonna több szere­pet nem vállalt s emiatt műsort kellett vál­toztatni, ami effektiv kárt okozott, nyolcezer korona megtérítését igényelte. A mai napon megtartott harmadik tárgyaláson a peres fe­lek kiegyeztek. Az egyezség szerint Neményi Lili megelégszik 7500 Kc-val, amennyiben ezt az összeget egy hónapon belül megkapja, feltéve, hogy Iván igazgató ebben az időiben megkapja a szubvenciót. Ha Iván a szubven­ciót egy hónapon belül nem kapná meg, ak­kor három hónapon belül fizetheti az össze- get. Ha azonban három hónapon belül sem teljesítené kötelességét, akkor a művésznő fenntartja teljes követelésére az igényét. Az egyházi épületek renoválása s a történeti és műemlékek védelme Prága, augusztus 6. Az iskolaügyi minisztérium a szlovénekéi műemlékeket védő referátus ké­relmére a következő rendeletét adta lei: Az utóbbi időben ismét gyakrabban előfordult, bogy az egy­házak tulajdonában lévő művészettörténeti emlé­keket értéktelenné tették, vagy megsemmisítet­ték. Néha az illetékes parókia igazgatásának tu­datlansága, vagy maradisága következtében 6 arra való törekvésben, hogy a nép kívánságának elég tétessék, máskor a munkálatokat végző sze­mélyzet tudatlansága, miatt történik ez. amikor is a munkások számos más egyházi hivatal ajánlásá­val kínálják munkájukat s meghatározzák a ^re­staurálási" munkálatok tervét s módját is. így az utolsó két esztendőben teljesen durva ízléssel festettek ki nagy művészettörténeti ér­tékű templomot éspedig a műemlékeket védő referátus elutasító határozata ellenére s más két templom architektúráját teljesen elrontották meg nem felelő javításokkal; egy templomban oiajfestékke! mázoltak be gótikus szobrokat s ezzel teljesen értéktelenné tették azokat. Ilyen esetek gyakran ismétlődnek. A múlt év vé­gén fejezték be egy igen nagy művészeti értékű templom festését s emellett az architektonikus kőfaragó müvekre olajfes­tékkel Ízléstelen mintát mázoltak, amilyet a múlt század nyolcvanas éveiben hasz­náltak. A műemlékeket védő referátus eredmény­telenül s hiába harcol az Ízléstelenség ilyen túl­kapásai ellen s az egyes eseteket rendesen csak véletlen látogatások alkalmával állapítja meg. A lelkésai hivatalok a renoválási munkálatokat nem­csak a műemlékvédő retferátusnak, hanem a felet­tes püspöki hatóságuknak sem jelentik. De meg­történt az is, hogy püspöki hivatali jóváhagyással is végeztek ilyen tökéletlen javítási munkálato­kat. A hiba rendesen helyrehozhatatlan, mert az egyházközség a helytelen javítási munkálattal pénzügyileg teljesen kimerült. Bár a műemlékeiket védő referátus e kérdések­ről ismételten tárgyalt az illetékes egyházi ható­ságokkal, azonban eredménytelenül, ezért a szlo- venszkói országos hivatal a járási hivatalokat s a jegyzői hivtalokat felihivja, hogy a lelkészi hiva­talokat megfelelő módon figyelmeztessék, hogy az iskolaügyi minisztérium rendelete alapján az egyházi épületeken, templomokon s ezek be­rendezésén és tartozékain eszközölni szándékolt mindennemű javítási, restaurálási munkálatokat előzetesen be kell jelenteni az országos műem­lékeket védő referátusnak, amennyiben a tizen­kilencedik század közepénél korábbi időből eredő tárgyak javításáról van szó. Hasonlóan kell eljárni a néhai királyi kegy- urasági épületek a tartozékaik javításai munká­latainál is. Aki az ismertetett rendelet ellen cselekszik, az ellen a műemlékeik védelmére kiadott törvények­be ütköző kihágás miatt indítanak eljárást. )( VIZŰM NÉLKÜLI KEDVEZMÉ­NYES UTAZAS BUDAPESTRE a Fő­iskolai Világbajnokságok részvételi igazol­ványaival augusztus 7.—'23. között. Ma­gyarországon vasúti kedvezménnyel. LÁZ-* A lázban — azt hiszem, — az a leggyötrőbb, hogy életünk szokott üteme megbicsaklik. Amint ütőereink össze-vissza vernek, elveszítjük biztos időérzékünket, mely még álmunkban 9e hagy el bennünket. Most, hogy éjszakánként lázaim van­nak, figyelem magamat és jegyezgetek. Nem tudom, hogy nri a gyors és mi a lassú. A határok elmosódnak. Néha ájulatos-lassan tör­ténik olyasmi, ami a valóságban egy-két másod­perc alatt megy végbe. Leesik például egy kulcs s több óra hosszáig mozog, hullik, bukik lefelé, amíg földet nem ér, mintha egy mozlszalagotj lassan pörgetnének. Máskor viszont váratlanul- gyorsan történik, a pillanat ezredrésze alatt az, aminek megtörténéséhez egyébként évek kelle­nének, egyszerre ott van egy tömeg, lebont egy házat, fölépít egy felhőkarcolót s amikor egy pohár vizet kérek, már bevezeti szobámba a ten­gert s vízcsapomból Csöndes óceán csorog. Vájjon csak álmodom-e ezt? Az ébrenlét és álom közt ilyenkor nincs olyan éles különbség, mint egyébkor. Ha kinyitom a szemem s megpil­lantom magam körött a valóság szilárd tárgyait, a sárga bútorokat, az ablakokat, azok is az álom folytatásának tetszenek. Álom a párna Is, mely egyben forró és hideg. Forró és hideg között se tudok határvonalat vonni. Tüzes homokot fuj rám a szél s a következő percben már nedves homokot eszem, csikorgó foggal, undorodva azo­kat a nedves homokgombócokat, melyeket gyer­mekkoromban gyúrtam, aztán megszáritottam a napon. A láz veleje az, hogy mindent elapróz és mégis végtelenné nyújt, hogy tétovázva, cikca- kosan kígyózik, hogy cselekménye nem halad előre, mint az egészséges álomé, mely a látszó­lagos vargabetűk ellenére Is nyílegyenesen a céljára tör, hogy mindig visszatér arra a helyre, ahonnan elindult. A láz nevetséges kis föladato­kat? ®gy ajtó kinyitását, egy uccasarok megke­rülését — óriásivá növeszt, körülményessé és bonyolulttá tesz. A láz fontoskodó és ostoba. A láz szűk kis ösvényeken járkál, ezer akadállyal küszködve, nehéz terepen, omladozó kövek, kor­hadt gyökerek között s órák alatt se mozdul any- nyit, mint egy csiga egy szempillantás alatt. Most én is ezt az ösvényt taposom. Taposom, tiporom, tlposom. A tájszótár ezt a szót Is meg­említi. Tájszótár, szájszótár, májszótár. Szakállas bálvány arc hajol fölém, egészen közel, súlyos, mákonyos szemplllákkal, szeretném megijeszteni őt a tág szembogarammal, de én Ijedek meg tőle. A szélben egy szoknya röpül, utána egy nadrág s a nadrág udvarol a szoknyának. Lázálom, mondom hangosan s fölébredek a hangomra. Mindig a hangomat hallom előbb, mint a gondolatomat g a hangomból tudom meg, mit is gondoltam. Lázálom, ismétlem, Lázálom, te, aki föl akarsz támadni a koporsódból, nem en-j gedlek, rádszoritom a koporsód födelét. Rázárom. Emelkedik a láz. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. Egy 69 éves holland turista kétszer egymásután megmászta az egyik legmagasabb tátrai csúcsot — a fogsora miatt Tátrai kaland izgalmas és prózai tordulatokkat Kassa, augusztus 6. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelenlése.) Jugenibol Márk dúsgazdag hol­land nagyiparos hatvankilenc éves kora ellenére szenvedélyes aktív turista s a Tátrában már évek óta minden nyáron nagyobb kirándulásokat tesz. Szombaton délelőtt megmászta a 2005 méter ma­gas Patria-csucsot, megebédelt, majd visszatért. Már majdnem a hegy lábánál vette észre, hogy fogsorát a hegytetőn hagyta. Rövid gondolkozás után visszament a hegytetőre. A fogsort szerencsésen meg is találta, de közben már erősen bealkonyodott. Lefelé jövet megcsúszott s mintegy huszmétert zuhant egy meredek szikla­oldalon. Eszméletlenül terült el, de az éjszakai le­vegő és a friss eső fölébresztette. Ekkor már késő Beregszász, augusztus 6. Az elmúlt ősszel uj-1 jászervezett Kárpátaljai Magyar Cserkészalosz- tály (K. M. Cs.) szép erkölcsi és anyagi sikerrel rendezte meg nyári gyüjtőtáborát Szolyvától 5 j kilométernyire, Galambos község határában, a híres Margit-forrás mellett. A táborozás julius 5-től augusztus 1-ig tartott, tehát egy nap híján négy hétig, mivel a tábori költségvetés az ere­detileg tervbe vett 3 hét után egy heti meghosz- szabbitásra is tellett. A tábor ideálisan szép he­lyen volt, asztalsimaságu, háromszögletű tisztá­son, egyik oldalról fenyőerdővel, másikról ma­gas erdős hegyekkel, a harmadik oldalról pe­dig a kristálytiszta Pinnye-patakkal körülvéve. A táborozok állandóan a kitűnő gyógyerejü és jó étvágyat • csináló Margit-vizet itták. Az átlag- létszám 70 volt. Sokan csak néhány napra jöt­tek, de annyira megtetszett nekik a tábor, hogy egészen végig ottmaradtak. A tábornak olyan jó hire volt, hogy például az ungvári munkás­cserkészek Ungvárról jöttek 90 kilométert gya­log egymásután három csoportban, csak azért, hogy 3—4 napig ott maradhassanak. Istentisztelet az Isten szabad ege alatt A tábor parancsnoka Kvakovszky László, polgári iskolai igazgató, országos helyettes fő- parancsnok volt. Helyettesei dr. Jantsky Béla és Zapf László gimnáziumi tanárok és Duruttya István tanárjelölt voltak, akik a tábor pénzügyi, kulturális és testnevelési, illetve technikai ügyeit szakma szerint osztották meg egymás között, A éjszaka volt. Tovább folytatta útját, de eltévedt s Csorba helyett a poprádi tavat érte el. A menedék- házban megszállott e vasárnap délelőtt a mene­dékház jelentette Csorbára, hogy Jugenbol szeren­csésem megérkezett. Jugenbol felesége, aki nem tudta, hogy hova tűnhetett el férje, több mentőexpediciót ig küldött minden irányba, már szombat este ír hogy az expedíciót ered­ménytelen jöttek vissza, már bűntényt is emle­gettek. Vasárnap délelőtt azután a kimerült és kisebb hor­zsolásokat szenvedett turistát visszaszállították Csorbára, ahol az orvosok szakszerű kezelésben részesítették. I kitűnő és bőséges élelmezésről Török Ferenc és Stencinger Sándor élelmezési tisztek gondoskod­tak. A napos tisztséget Szakady Sándor, Szótér János és Ortutay Elemér főiskolások látták el. A tábor vezetése minden- tekintetben mintaszerű volt, ezért szokatlanul sok látogatója volt. Dí­szítése leleményes volt. A díszes kapu mellett és a sátrak előtt helyenként mezei virágok vol­tak beültetve. A parancsnoki sátor egyik oldalán a fehér cserkésziiliom volt kivágva a zöld pázsitba és fehér kövekkel kirakva, a másik oldalán valóban művésziesen a magyar csodaszarvas, a gödöllői világjamboree jelvénye, A cserkészek a táborkapu előtt két oldalról a keresztény vallások szimbólumait állították fel, egyik oldalról egy keresztet, másik oldalról egy szószéket, melyre mogyorófavesszőből készült betűkkel a híres református zsoltár kezdetét írták: „Teben- ned bíztunk eleitől fogva". E jelvények előtt imádkoztak, vagy pedig vasárnaponként tábori istentiszteletet tartottak a táborba meghívott pa­pok. A magyar cserkészek különösen jóviszony­ban voltak a szomszédban táborozó ruszin cser­készekkel, gyakran látogatták egymást. A vezetés terv- és programszerű volt. A fiuk vagy közös kirándulásokra mentek, vagy fü- rödték, cserkész- és Sportjátékokat rendeztek a tábor futball, volley-ball, magasugró, távolugró stb. tágas pályáin, vagy pedig önképzéssel fog­lalkoztak. Minden másnap este hatalmas tábor­tüzet raktak, amely mellett vidám mókákat cd­1935 ngnartaa f* wAL náltak, vagy magyar dalokat énekeltek. Külö­nösen erős és általános volt a Kodály-Bartók- féle népdalok kultusza, melyeknek dallamára vi­dám cserkészstrófák is születtek. Műsoros tábor­tüzeket is rendeztek, amilyen például az ősma­gyar, 48-as, népdal-, Kossuth-és Rákóczi-táboiv tüzek voltak, mely utóbbit julius 14-én gyújtot­ták meg, amikor Csehszlovákia minden magyar cserkésztábora Rákóczi-tábortüzet rendezett. A tábortűz a Pinnye-patak partján volt, ‘azon a helyen, ahol a patak másik partján Királyfiszál­lás (Szolocsin) nevű falu van, melyben Rákóczi három napig lakott, mikor egyszer Lengyelor­szágba igyekezett és a megáradt Pinnye-pata- kon nem tudott átkelni. Tanfolyam a cserkészvezetők részére Ebben a táborban rendezte meg a K. M. Cs. országos főparancsnoksága első erdei iskoláját* melyen két hét alatt 15 előadás és vitaülés per­gett le. Ezen a vezetői kurzuson 25 cserkész- vezető vett részt Beregszászról, Ungvárról, Munkácsról, Szőllősről, Királyházáról, Técső- ről, Újlakról és Kaszonyból. A kurzus vezetői Kvakovszky helyettes főparancsnok és Török Ferenc ellenőr voltak, a vitavezető szerepét pe­dig Zapf László titkár látta el. Az előadások és vitaülések felölelték a cserkészszakirodalom valamennyi kérdését. Különös részletességgel foglalkoztak a cserkészet kisebbségi magyar küldetésével, a magyar cserkészideállal, a cser­készettel összefüggő világnézeti, erkölcsi és ne­velési kérdésekkel, tehát egyetemes jelentőségű emberi problémákkal. A résztvevők kötelesek voltak az előadásokat lejegyezni. Az erdei isko­lával párhuzamosan a táborparancsnokság ven­dégül látta 12 napra a lánycserkészvezetőket, akik résztvettek az erdei iskolában és Szundy Mária vezetésével megbeszéléseket tartottak a kárpátaljai magyar lánycserkészet kérdéseiről. Csattanós befejezés: a cserkész művészet bemutatása Huszton A galambosi nagytábor, — ahogyan a cser­készek a közeli Galambos faluról elnevezték, — táborbontás előtti utolsó vasárnap nagyszabása kulturelőadást rendezett Szolyván. A ruszin nagyközségben, ahol a magyarság jelentéktelen kisebbséget képez, óriási sikere volt az amúgy is népszerű magyar cserkészek előadásának. A Szokol-épület hatalmas termét zsúfolásig meg­töltötte a közönség, minden.jegy elfogyott, úgy?,, hogy a végén jegy nélkül kellett beengedem az embereket. Mikor Kvakovszky László főpa­rancsnok hatásos megnyitó beszéde után á csért készek magyar nemzeti öltözetben eltáncolták a régi'magyar palotást, a közönség határtalan lel­kesedéssel fogadta a régi magyar táncot, melyet Vámos Elemér munkácsi cserkész tanított be. A palotást Ortutay-Szundy Mária, Décsey-Gaál Emraus, Dalmay-Stark Ili és Timkó-Dabóczi Ir­ma párok táncolták. Utána a páros magyar szó­lót Vámos Elemér és Pálfi Ica. Szundy Mária Tompa „A madár fiaihoz", Dabóczi Irma pedig Szabolcska „Hortobágyon" cimü költeményét szavalta. Előadásra került Borka Géza „Göre Gábor a tcsörkészelőadáson" cimü színdarabja. Különösen jól játszottak Makuk Bertalan Göre Gábor és Szótér János Durbints sógor szerepé­ben. A műsor második részében a cserkészek a magyar népdalnak szentelt tábortüzüket mutat­ták be a közönségnek. A tábortüzet Zapf László nyitotta meg, aki a magyar népdalról beszélt, majd interpretálta azt a tiz magyar népdalt, me­lyeket a cserkészek a magyar történelem külön­féle korszakaiból elénekeltek, úgyhogy a közön­ség a magyar nép és a magyar népdal történe­tét a legrégibb időktől napjainkig végig élvezte. A cserkészek ezután cserkésznótákat énekeltek és vidám mókákat mutattak be a tábortűznél dr. Jantsky Béla vezetésével. Az előadásnak minden tekintetben olyan sikere volt, hogy többet és szebbet kívánni se lehetne már. A kárpátaljai magyar cserkészet újjászervezé­se hatalmas lendületet kapott a jól sikerült tábo­rozástól és a tartalmas erdei iskolától. Az or­szágos főparancsnokság még augusztus elején összeül, hogy a tanulságokat levonja és a szük­séges intézkedéseket megtegye. Ismét működik az Azama tűzhányó Tokió, augusztus 6. Az Azama tűzhányó már néhány nap óta ismét heves működési ben van. Tegnap borzalmas morajlás közben működésibe kezdett s nagymennyiségű tüzes lávát és hamut hányt ki magából. A környék lakossága állandó rettegésben él. Tizenhá­rom turista tegnapelőtt Karuizawátoól a tűz­hányó környékére kirándulásra indult s azóta nyoma veszett. Valószínű, hogy a kráter kö­zelében elpusztultak. Félik utatásukra a tűz­hányó egyre erősödő működése miatt gondol­ni sem Miét,*­Nagyszerű erkölcsi mérleggel zárult a kárpátaljai magyar cserkészek nyári nagy tábora

Next

/
Thumbnails
Contents