Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-06 / 178. (3730.) szám

2 1935 augusztus 6, kedd* Ruszínszkői kiküldött elnökölt a keresztyén világkonferencia hétfői ülésén tát, míg magát meg nem adja. Miután Venizelosz látta, hogy a flotta többé eredményeket nem érhet el, kiadta a parancsot, hogy a lázadó hajók adják meg magukat. Ve- niz-elo-sz állítólag attól tartott, hogy a polgár­háborúban az egész görög flotta megsemmisül. A forradalom vasárnaptól hétfőre virradó éj­szaka, március 11-én ért véget. Ezen a napon hagyta el Kréta szigetét Venizelosz is, hogy Olaszországon keresztül Parisba utazzék. Az emigrációban élő republikánus vezér azon­ban továbbra is kapcsolatot tart fenn otthoni elvbarátaival és Athénben biztosra veszik, hogy a iegnjabb krétai felkelés is Venizelosz miivé. A baloldal három puccskisérlete Budapest, augusztus 5. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A keresztyén világkonferencia ma dél­előtti ülésén Szabó Béla huszti reformá­tus lelkész megnyitójában arra utalt, hogy a belmissziós munka nem feltünést- keltés, hanem Isten parancsa* Akkor va­gyunk jó keresztyének, ba másokat is i igyekszünk jó keresztyénekké tenni* A. P. Negercoili bennszülött hindu lelkész szólalt fel ezután és kijelentette, hogy min­den távolság és faji különbség ellenére is számos rokonvonás van a hindu és a ma­gyar nemzet között, igy különösen, hogy a magyarok is vendégszeretők és jószivüek, mint az ő honfitársak névtelen feljelentések érkeztek az igazságügyi miniszterhez, hogy Coriu bandita nappal a legelegánsabb ven­déglőkben dőzsöl, nagy tivornyákat rendez és hogy a fogházba csak azért jár be, hogy mámorát kialudja. Az igazságügyi miniszter bizottságot küldött ki az eset megvizsgálására. A bizottság megállapí­totta, hogy a névtelen levelek igaz dolgokat tartalmaztak* Coriu bandita teljesen szabadon élt s nem egy- izben botránkoztatta meg a lakosságot. Az igaz­ságügyi miniszter most szigorú intézkedéssel ve­tett véget ez anomáliáknak: a fegyházigazgatót Botosamból elhelyeztette* A romániai panamavilág uj szenzációi A tűzoltók elsikkasztott pénzén milliót villát építtetett magának a bukaresti tűzoltóparancsnok A bebörtönzött Coriu bandita nappal vendéglőkben dözsölt, éjjel a börtönben aludta ki mámorát — Híescu szenátor valutaUzelmei Politikai körökben úgy ítélik meg a helyzetet, hogy mgkezdődött a döntő küzdelem a republi­kánusok és a rojalisták között. Most már nem lehet kétséges, hogy Kondilisz e harmadik puccs­kísérlet után, ha máskép nem megy, ki fogja kényszeríteni a monarchista párt részére a dön­tést. Az első puccsot Plasztirasz kísérelte meg 1933 végén, amikor Csáldariszt és pártját a válasz­tási győzelem uralomra juttatta. Akkoriban még Venizelosz volt a kormány elnö­ke és természetesen suba alatt támogatta Plasz- tirasz mozgalmát. Május 3-án Csaldarisz a par­lamentben nyíltan meg is vádolta Venizeloszt azzal, hogy összejátszott a puccsistákkal. A rojalista érzelmű lakosság körében óriási volt az elkeseredés Venizelosz ellen és az el­keseredés merényletben robbant ki, amelyet* mint ahogy ez később kiderült, az athéni rend­őrség feje szervezett meg Venizelosz ellen. 1934 szeptemberében, mikor már végleg elvisel­hetetlenné vált Venizelosz számára a helyzet a görög fővárosban, Kréta szigetére költözött, ahol hozzálátott a döntő harc megszervezésé­hez. Ez év februárjában már annyira kiéleződött a harc a rojalisták és a köztársaságiak között, h gy február 24-én Szalonikiben egy rojaHsta népgyülés alkalmával véres összeütközésre ke­rült sor a rojalisti' és a republikánusok között. A rendőrség állítólag olyan szigorúan lépett föl a tüntető republikánusok ellen, hogy a baloldali szenátorok és képviselők tiltakozó iratot küld­tek a köztársaság elnökéhez. Ugyanekkor tilta­kozó gyűlést szerveztek Szalonikiben, amelyet azonban a rendőrség betiltott. A rendőri intéz­kedés baloldali körökben nagy izgalmat keltett és ekkor vélte elérkezettnek az időpontot Veni­zelosz ahhoz, hogy kirobbantsa a forradalmat. Ez volt a második puccskísérlet két éven belül és most került, úgy látszik, sor a harmadikra, amelynek vége valószínűleg az lesz, hogy Kon­dilisz népszavazás nélkül fogja megcsinálni a monarchiát. Sztráikbaléptek a krétai gyümölcsültetvények munkásai Athén, augusztus 5. Kréta szigetéről ér­kező jelentések szerint a gyümölcsültetvé­nyek munkásai között sztrájk tört ki, ami a helyzetet végképp elmérgesitette. A görög kormány újabb csapatokat inditott Kréta felé és Herakleion és Kandia városokban elrendelte az ostromállapot kihirdetését. A j—aimii mi mini—a—a——a—o sztrájkoló munkások száma hivatalos jelen­tések szerint négyezerre rúg, de valószínű, hogy sokkal többen vannak. Vasárnap fo­lyamán Kandia uccáin több esetben össze' ütközésre került sor a tüntetők és rendőrök között. Az összeütközések során harminc személy súlyosan megsebesült. Kondilisz tá­bornok parancsot adott a görög flottának, hogy helyezze magát hadi készültségbe* A legújabb jelentések szerint a sztrájko­lok megtámadták az egyik helyőrség fegy­verraktárát és kirabolták. A felfegyverke­zett tüntetők mindenütt szembehelyezkednek a katonasággal és a rendőrséggel. Letartóztatják a szenátus alelnökét? Bukarest, augusztus 5. A Credita cimü hetilap részletesen foglalkozik a valutapanama ügyével s ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy Tomi Iliescu szenátort, a szenátus alelnökét rövidesen le fogják tartóztatni. Iliescut a lap értesülése szerint a szenátus rend­kívüli ülésen fogja kiadni. Ezenkívül további letartóztatások is várhatók. Vasúti szerencsétlenség Franciaországban Páris, augusztus 5. A Vo géz ékben tegnap délután súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Az Epinal felől a neuifohateaui állomás felé kö­zeledő, utasokkal telt személyvonat a nyilt pá- pályá-n belerolhant egy tehervonatiba. Az össze­ütközés következtében harminc személy súlyosan megsebesült. A sebesülteket beszállították a kórházba s meg­indították a nyomozást a felelősség megállapí­tására. Az angol király unokahuga Budapesten Budapest, augusztus 5. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az angol király unokahuga, Lady Montbathan, an­gol királyi hercegnő, aki mindössze huszon­hat éves, a magyar kormányzó meghívására ma délben Budapestre érkezett s egy hétig marad a margitszigeti Palatinus-szálló ven­dége. A királyi hercegnő két kisgyermekével érkezett. A K0DHAIASZ ALEX GREEFF BISIIUGTl REGÉNYE 531 — Holnap délután tehát felszedik a horgonyt, kapitány? És aztán neki Angliának! Október végén otthon lesznek. — Akkorára bizonyára már ön is elfogja a lepkéit. erről értesítsen ám, a teremburáját. Szörnyen érdekel. Nem tudok aludni a kíváncsi­ságtól. Harsányan nevetett és a hátát döngette az entomologusnak. Olaf Wernernek sok hibája volt, az egyik az, hogy szörnyen szerette az italt és az alkohol könnyen megoldotta a nyel­vét, ilyenkor minden gátlást elveszített, de ezzel a gyámoltalan tudóssal szemben amúgy sem ér­zett semmi bizalmatlanságot. Most eszébe jutott az is, hogy Daughtert jól felhasználhatná. Neki nem tanácsos megjelenni a kikötőben, ahol detektívek figyelnek és való­színűleg szembetűnő lenne, ha Olaf Werner ha­jóskapitány matrózokkal alkudozna és uj em­bert fogadna fel a hajójára. Mert a kapitány még a hajóra érkezésének estéjén elhatározta, hogy ezt az utat választja. A hajónapló átírása, kijavítása igen nehéz feladat lenne. Crawford nagyon részletesen és pontosan vezette addig a napig, amig Sam Parker halála be nem kö­vetkezett. Ettől kezdve hiányoztak a bejegyzé­sek. A segédtiszt nem férhetett a naplóhoz, mert Crawford a kulcsokat magával vitte és igy jegy­zeteit csupán papirszeletekre irta ceruzával, ezeknek bejegyzése a könyvbe már túlontúl sok feladatot rótt Wemerre. ö pedig irtózott a toli­tól és a tintától, már az is fáradságot okozott, hogy a nevét leírja. Kéjutazásnak; szánta a Dha- galavarin megteendő utat. Egész nap pihenni fog kajütjében, ki sem megy%a fedélzetre. Hogyne, hogy veszedelemnek tegye ki magát? Itt bizton­ságban van, ezt a fülkét rendben és tisztán tart­hatja. A gyanútlan Daughter segíthetne rajta ... Daughter pedig szintén terveken törte a fe­jét és nem is sejtette, hogy ezek a tervek milyen közel vannak a megvalósuláshoz. — Kis lepkésember, a maga pofája olyan bi­zalmat ébreszt az emberben, hogy meg merem kérni egy szívességre ... — Százra is, kapitányom, — viszonozta Daughter és Olaf Werner nem vette észre, mi­lyen különös fényben villan fel egy fürkésző szempár a vastag pápaszem mögött. — Nekem egy emberre van szükségem, egy matrózra, akit munkába állítanék az ut végéig. Jól megfizetném. De bizonyos okok miatt nem szeretném Gibraltárban elhagyni a hajót és em­bereim közül sem küldhetek ki senkit. Vannak a hajóséletben dolgok, amiket a civil nem ért meg. De azt gondolhatja, hogy tisztességes do­logról van szó ... — Nem is mernék mást feltételezni magáról, kapitány! — Maga sűrűn mászkál a kikötő körül. Ta­lálhatna valami jóképű ágról szakadtat, aki vál­lalná a munkát és ha megfizetik, hallgatni is tud. — Megteszem, kapitány! — Aztán az az ember jelentkezzen nálam, ha ügyes fickó, fel tud kerülni észrevétlenül és csak annyit mondjon, hogy maga küldte ... — Meglesz, kapitány. Igazán, csekélység az egész. Szóra sem érdemes. És másnap délelőtt egy jóképű, fiatal matróz közelítette meg úszva, viz alatt bukdácsolva a Dhagalavarlt. Lebocsátották a kötélhágcsót és a matróz fürge lendülettel termett a fedélzeten. Látszott raja, hogy vérében van a tengerész mesterség. — Werner kapitányt keresem, — mondta hul'li kiejtéssel. Bevezették a kapitány kajütjébe. Werner te- tőtől-talpig végigmustrálta, — Hogy ragadtál Gibraltárban? — Leütöttem az egyik társamat Máltán. Egy teherhajón átvandliztam ide és vártam a jó sze­rencsét. Alkalmatosságot, hogy visszatérjek Hullbe. — Köröznek? — Nem. Nem tudjak, hogy én voltam, de mégis jobbnak láttam továbbállani. — Mi a neved? — Éliás Grog. — Hány éves vagy? — Huszonnégy! — Kitűnő. Megfogadtalak. Jól megfizetlek. De a neved addig, mig a vizsgálat meg nem történik: Sam Parker. Megértetted? — Igen, uram! így került James Heath a Dhagalavari utasai közé. XXVUI. FEJEZET, Egy elfelejtett szó. Forest Hillben csendesen múltak a napok. Egyik a másik után. Jóformán semmi változa­tosság nem volt ezekben a napokban és Ade- laide mégis úgy érezte, hogy tulgyorsan rohan az idő. Szerette volna megállítani gyors kere­két, mert az, amit a csöndes, elhagyatott tele­pen érzett, a csodálatos nyugalom érzése volt. Munkája egyelőre nem sok akadt. Néhány le­velet diktált neki Bürke, amiket aztán George vitt be a városba. Általában George-on át köz­lekedtek a világgal. És néha rejtélyes, ismeretlen férfiak tűntek fel Forest Hillben, de Adelaide sohasem került a közelükbe. Bobby ilyenkor bezárkózott a könyvtárba látogatóival. Adelaí- de sejtette, hogy ezek a tárgyaláosk a „nagy üggyel" vannak összefüggésben, de az első lec­ke után már nem mert kérdezősködni. Miért tegye ki magát visszautasításnak? Hogyan is sejthette volna, hogy Bürke ka­I pitány távol a világtól mégis benne él a nagy események forgatagában? Hogy a forest hill-i családi fészekből, mint valami főhadiszállásról vezényel egy nagy hadműveletet? Hogy ennek a hadműveletnek minden részlete a legnagyobb pontossággal van kidolgozva. Hogy minden haj­szál finom rugó, fonál pontosan egybekapcsoló­dik és mindinkább összefonódik egy háló, amelyben bűnös és elvetemedett emberek fog­nak rángatózni, mint a szárazra került halak. Nem tudhatta, hogy a forest hill-i könyvtár- szoba telefonja, amelynek számát csak a beava­tottak ismerték, állandóan kapcsolatban van Londonnal, a Downing-streettel, meg a Scot- land Yarddal és hogy Bürke emberekkel ren­delkezik, akik egyszerűen végrehajtják a kapott rendelkezéseket, anélkül, hogy tudnák, miről van szó? A vezérkari főnök utasítására a külügyi hi­vatal négyórás beszélgetést folytat a sanghaji konzullal és megindul a nyomozás Kínában egy bizonyos Bober Colonel viselt dolgainak felku­tatására, aki az ópiumszindikátusban játszott a háború első éveiben vezető szerepet. A vladi- vosztoki konzul pedig szorgalmasan kutat Mis­ter Rempington szőrmeüzletei után, amelyek a tizes években hálózták be a Léna környékét. In­diában a legügyesebb ágensek dolgoznak Ralph Hamilton utasítására és összegyűjtenek mindc-n adatot, ami még Abdullah Khargi hercegről fel­kutatható. Alexandria, Singapore, Buenos Ai­res, Zanzibár rendőrségei gyűjtenek és szállíta­nak adatokat egy bizonyos svéd hajóskapitány titokzatos útjairól, amelyek mindig egy-egy posztórakománnyal állottak kapcsolatban, de ezeknek a szállítmányoknak idején a berlini, pá­risi, londoni, brüsszeli és bécsi rendőrségeket különösen sok leányeltünés esete tartotta izga­lomban. És egymásután érkeztek a jelentések Forest Hillbe. Az apró darabokat pedig a ve­zérkari főnök illesztette egybe és mind jobban alakult ki egy kép, amely szörnyűségében is annyira zseniális, annyira természeten felüli volt, hogy maga Bürke is elismeréssel és eleső-- dálkozással állott szemben a bűn ilyen fantasz­tikus halmozásával és grandiózus mivoltával szemben. Folytatása következik. nika egyik fejezetére ma tett pontot az igazság­ügyi miniszter. A román csendőrség mintegy félév előtt tartóztatta le Botosani és vidékének Rózsa Sándorét, Coriu banditát. Coriu hírhedt bandita állítólag összeköttetést tartott fenn előkelő emberekkel s a rablott pénzből nemcsak ő maga élt kitü­nően, de állítólag a szegényeknek is adott s igy rövidesen legendás hire támadt. Nemsokára az­után, hogy beszállították a botosani fegyházba, Bukarest, augusztus 5. A heti panamakrónika újabb eseménnyel gazdagodik. A revíziós bi­zottság a bukaresti tűzoltóság pénztárában 1.5 millió lej hiányt fedezett föl. Ezt' az összeget a tűzoltóság parancsnoka, Popescu főhadnagy sik­kasztotta el. Egymillió lejért villát építtetett ma­gának, a félmillió hováforditását eddig még nem akarta elárulni. Popescut letartóztatták. A fegyházban csak mámorát aludta ki Bukarest, augusztus 5. A romániai botránykró-

Next

/
Thumbnails
Contents