Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-06 / 178. (3730.) szám

XIV. évf. 178. (3730) szám • Kedd • 1935 augusztus 6

Előfizetési ári évente 300. félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II., Panská

évre 76. havonta 26 Ké.. külföldre évente 45ft SzloveUSzkÓÍ és TUSZlTlSzkÓl magVOTSág i ® d “"í?’ K *m V"*? V

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ® Prága 11., Panská ullce 12, HL emeleL

H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOlÍtÍk(lÍ TlClDÍlaDjQ • • JElEFONi 3 0 3-1 1 •#

■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI* 8ŰRQÖN YC1M HÍRLAP PRflHH.

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre, évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki,

Szerkesztőség; Prága II., Panská zllce 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ullce 12, UL emeleL • • TELEFON) 3 0 3-1 1 • #

SÜRGŐN YCIM HIRLHP PRflHH.

„Nép“-szövefség?

(*) örüljünk annak, hogy magában a nép- szövetségben egyelőre nem tett nagyobb kárt ez az áildatlan keletafrikai ügy, de ne ánassu’k magunkat tovább: a népszövetség nyilvános ve' ; séget szenvedett egy olyan elvi kérdésben, amellyel ortodox hivei tegnap még lété kötötték össze. A kérdést Mussolini vetette fel, aki egy év előtt népszövetségi reformot sürgetett és azt követelte, hogy a népszövetséget emeljék ki laboratórium ködeiből és helyezzék olyan nagyhatalmi szövetség oltalma alá, amely Genf szavának fegyveres nyomatékot is tud adni. Egyszóval Mussolini azt javasolta, hogy tegye meg a népszövetség azt a lépést a jövőbe, ami — a múlttól még elválasztja. E felfogás szerint ugyanis a népszövetséget csak külalakja választja el a múlt század „nagyhatalmi összeesküvésétől", ahogy egy másik nagy olasz, Mazzini nevezte a „Szent Szövetséget" — se külalakon már alig kellene valamit változtatni, hogy hűséges másává váljék e nem túlságosan rokonszenves, de bevált példaképnek. Lehet, hogy e felfogás túlozza a népszövetség mai formájának célszerütlenségét, s azt is elismerem, hogy megtévesztő a stilizálás: könnyen válik rabjává az ember az ilyen mutatós elgondolásnak — a tények azonban amellett szólnak, hogy ha nem is tudatosan és nem is az érdekelt államférfiak eltökéltségéből, de nyilván történelmi erők nyomására az események egyre inkább a szentszövetség felé sodorják a népszövetséget.

Emellett szól mindjárt a legújabb döntés is, amit Mussolini kényszeritett ki ugyan, tehát éppen az az európai államférfim aki nyíltan és félreérthetetlenül meg akarta szüntetni a nép- szövetség demokratikus jellegét és a hatalmak érdekszövetségévé akarta átalakiani a már meglévő kereteket — dehát maga a tény, hogy erre a lépésre rászoríthatta Róma Genfet, azt látszik bizonyítani, hogy a folyamat megindult és a népszövetség eredeti mezéből előbb-utóbb végérvényesen kivetkőzik.

Félreérthetetlen ugyanis a döntésben a tendencia. Félreérthetetlen, hogy a népszövetség ugyan nem szenvedett el nagyobb megrázkódtatást, de kénytelen volt eltűrni egy fricskát — már pedig a politikában az ilyen fricskák sokszor végzetesebbek, mint a legsúlyosabb vereség. Kénytelen volt nyilvánosan beérni egy olyan kompromisz- szummal, amelyből, aki akarja, minden különösebb fáradtság nélkül megértheti, hogy a népszövetség nélkül is létrejöhetett volna. A helyzetet egyetlen hajszállal se enyhítette a népszövetségi beavatkozás, ott tartunk, ahol akkor tartottunk, amikor az urak elindultak Genfbe. Igaz, hogy „aki időt nyer, csatát nyer" — s ebből a szempontból Laval fáradozásai eredménnyel jártak, mert nem került nyilt döntésre a sor a viszálykodó felek között, de viszont a döntés akkor se következett volna be az abessziniai csatamezőkön, ha nem ül össze a népszövetség, vagy ha nem győz a kompromisszumos javaslat. Olaszországnak még legalább két hónapra van szüksége, amig hadműveleteit megindíthatja, s hogy aztán ezt a két hónapot mivel töltik ki, majdnem mellékes — legalább is mellékes a háború vagy béke sorskérdésének szempontjából, mert hiszen a döntőbiróság úgyis azzal a tudattal ül össze, hogy munkája reménytelen. Senki nem csinál titkot abból, hogy azok után, amit Genfben mondtak, Olaszország is, Abesszínia is készül a háborúra, mintha mi sem történt volna, mintha Genf a világon se volna. S aztán el kellett viselnie a népszövetségnek még azt a fricskát is, hogy csak a sorok közé lophatta be magát a rezolucióba, pedig Anglia váltig hangoztatta, hogy „megvédelmezi a népszövetség preszVenizetosz a háttérben?

Forradalmi zendülés Kréta szigetén

Megkezdődött a köztársaság és monarchia döntő küzdelme - Kondi isz magéhoz ragadja a diktátori halamat? - A kormány ka.onaságot küldött a zendüíők ellen

Athén, augusztus 5. öt hónappal a görög forradalom leverése után ismét forradalmi hullám fenje- geti Görögországot. A forradalom tűzfészke most is Kréta szigetén van, ahol a lakosság még ma is Ve- nizeloszt követi. Az United Press értesülése szerint Kréta szigetén tegnap éjszaka fordadalmi zendülés tört ki, a forradalmárok Kandiát teljesen birtokukba kerítették, megszállták az összes középülete két és a katonaságot lázadásra akarják bírni. A kormány azonnal katonaságot és két torpedórombolát küldött a zendülö város ellen.

Beavatott körökben úgy tudják, hogy a krétai zendülés kapcsolatban áll Görögország legújabb belpolitikai fejleményeivel. Amint ismeretes, a ro- jalista érzelmű kormány fel akarja számolni a re- publikát és mint ahogy Csaldarisz miniszterelnök mondotta, „demokratikus monarchiát'* akar berendezni, amelynek élére a száműzött király állana* Szombaton este külföldi újságírók között az a hir terjedt el, hogy a monarchisták puccsot készítenek elő, mert nem bíznak eléggé a közeli népszavazás eredményében. Csaldarisz miniszterelnök, aki a monarchista törekvéseket eddig is igyekezett a törvényes keretek közé szorítani, csütörtkön elutazott Görögországból. A miniszterelnök a jugoszláviai Bled fürdőbe utazott, ahol megkezdte többhetes kúráját. Bledben nyaral, mint ismeretes, Pál jugoszláv régensherceg is, akinél néhány héttel ezelőtt Kondilisz tábornok, a rojalista párt vezére és a kormány hadügyminisztere látogatást tett. Kondilisz tábornok jugoszláviai útjáról való visszatérte után mondott le a hadügyminiszteri tárcáról, aminek következtében rekonstruálni kellett a görög kormányt. A kormányrekonstrukció során a kifejezetten köztársasági érzelmű politikusok elhagyták Csaldarisz kormányát, amely most már kizárólagosan a rojalista politikusokra támaszkodik. Kondilisz a második Csaldarisz-kormányban a hadügyi tárca mellé a miniszterelnök helyettesítését is elvállalta, úgyhogy ebben a pillanatban ő a teljhatalmú ur Görögországban.

Kondilisz szocialista államcsínyre készül?

Politikai körökben úgy tudják, hogy Csaldarisz minden körülmények között ragaszkodott ahhoz, hogy népszavazás döntsön az államforma kérdéséről és a népszavazás kiírásának időpontját függővé tette németországi és jugoszláviai tárgyalásaitól. Egyes híradások szerint ugyanis a görög miniszter- elnök Bledben a száműzött görög király családjának tagjaival fog találkozni és velük bizalmas megbeszéléseket folytatni.

Jugoszláviából a miniszterelnök egy bajorországi fürdőhelyre akar utazni, ahol viszont német politikai tényezőkkel tanácskozna. Ezektől a tanácskozásoktól tette Csaldarisz függővé, hogy milyen végleges álláspontot foglal el a kormány a népszavazás kérdésében. Szombaton republikánus körökben az a hir terjedt el, hogy Kondilisz felhasználva a miniszterelnök távollétet, rojalista pnocsot fog végrehajtani és a népszavazás mellőzésével ülteti isméi trónra a görög királyt. Köztársasági képviselők erre azonnal kihallgatásra jelentkeztek Zaimisz köz- társasági elnöknél és figyelmeztették őt arra, hogy Kondilisz puccsra készül. Az elnök a köztársasági párt vezérei előtt kijelentette, hogy lehet, hogy egyes politikusoknak Görögországban vannak ilyen terveik, ezek azonban márcsak azért sem lehetnek komolyak, mert a király tisztában van azzal, hogy ilyen nton nem jöhet vissza az országba és amint ismeretes, fogadalmat is tett, hogy csak akkor foglalja el a görög trónt, ha a nép fogja őt visszahívni. A köztársasági párt vezéreit azonban az elnök nyilatkozata nem nyugtatta meg és a vasárnap folyamán tanácskozásra ültek össze, amelynek során megbeszélték azokat a szükséges óvintézkedéseket, amelyeket az államcsínnyel szemben a köztársasági párt szükségesnek tart alkalmazni.

Az njságirók nem tartják lehetetlennek, hogy a Venizelosz-párti radikális köztársaságiak ellenakciója robbant ki Kréta szigetén, amelynek a lakossága mindig is republikánus érzelmű volt. Kondilisz helyettes miniszterelnök viszont kijelentette, hogy a legnagyobb eréllyel fog elfojtani minden forradalmi megmozdulást és az sem lehetetlen, hogy az események hatása alatt a tábornok magához ragadja a diktátori hatalmat és a külföldön tartózkodó miniszterelnököt fait accompli elé állítja.

A márciusi görög forradalom

Kréta szigetét Venizelosz csatolta tulajdonképpen Görögországihoz és Kréta valójában mindig Veni- zelosz szükebb birodalmának tekintette magát.

Ez év elején, pontosan március elsején Veni- zelosz irányítása mellett megkezdődött a döntő harc a királypárt és a republikánus párt között. A köztársasági érzelmű tisztek fellázították néhány hadihajó legénységét és a hadseregnek egy részét és megkísérelték a hatalmat erőszakos módon a kezükbe kaparintani.

A forradalom középpontja természetesen KréAz árpa ü a zab ára

129 szlovenszkói és kárpátaljai paritásban

— Tudósítás a 1 1 - i k oldalon —*

ta volt, ahonnan Venizeloöz csak az utolsó pillanatban menekült el, amikor már a kormány csapatai az összes frontokon diadalmaskodtak a fölkelők fölött.

A polgárháború Görögországban majdnem két hétig tartott és már-már úgy látszott, hogy a kormány nem ura a helyzetnek s mintahogy utólag kiderült, valóban csak taktikai hibák döntötték halomra a forradalmárok számításait. Venizelosz saját bevallása szerint a forradalmárok ott követték el a hibát, amikor a lázadó flotta március 2-án nem érkezett meg Sza- lonikibe és csak négy nap múlva érte el az északi partokat, akkor sem Szalonikit. hanem csak Kavallát. Ezen a fronton ugyanis döntő győzelmet arathatott volna a felkelő flotta a kormánycsapatok fölött, viszont ez a négynapos késedelem és számos török repülőgépnek a kormány rendelkezésére való bocsátása tökéletesen a kormány javára fordította a hadiszerencsét. Második súlyos hiba az volt, hogy Plasz- tirasz tábornok, a felkelés tu'ajdónképpen! vezetője, nem tudott kellő időben visszatérni az emigrációból. Mert Plasztiraszt a görög forradalom hírére a milánói rendőrség őrizetbe vette és nem engedte, hogy a macedóniai felkelés élére álljon, mint ahogy ezt az eredeti elgondolás szerint a felkelők tervezték. A túlságosan hosz- szu ideig húzódó felkelés azzal a következménynyel járt, hogy a lázadó flotta kifogyott a nyersanyagból, úgyhogy a forradalom tengeri hadereje, amely még az utolsó napokig kezében tartotta a győzelem kulcsát, tökéletesen megbénult.

Az athéni kormány viszont paracsot adott, hogy mindaddig bombázni kell a lázadó flottizsét", s ha egyebet nem, hát azt kikényszeríti az olaszoktól, hogy a nagyhatalmi tárgyalásokat a népszövetség ellenőrzése alatt folytassák le. Hát még csak ez se sikerült — Angliának mindössze annyit sikerült elérni, hogy a népszövetségi tanács elnökét magánúton informálják a nagyhatalmak tárgyalásairól. Szóval a népszövetséggel nem, de Litvinovval mint magánemberrel fognak levelet és táviratot váltani szeptemberben a háromhatalmi konferencia résztvevői.

Ezek lennének a fricskák. Van aztán valami, ami már lényegbevágóan érinti a népszövetség eddigi helyzetét. Az tudniillik, hogy kiveszik kezéből a döntést, sőt mégcsak nem is döntést, hanem a tanácskozást. A nagyhatalmak egymás között fogják elintézni az ügyet, egy régi, ugyancsak nagyhatalmak között létesült egyezmény alapján — egyszóval félretolják Genfet az útból. Ez az értelme a döntésnek. S ezt talán lehet szépíteni, de letagadni nem.

S aztán az is inkább szól a népszövetség ellen, mint mellett, hogy e kritikus percekben nem mert szembenézni önmagával és néhány diplomata kulisszamögötti sürgése-forgása hozta meg számára az ügyes kibúvót. Hogy nem zöld asztalnál, hanem szállodai szobákban folytak a tanácskozások s az érdekelt felek kint ácsorog- tak közben a folyosón, akárcsak a párisi, bécsi és berlini kongresszusok idején, amikor még az úgynevezett „feudális Európa" követei intézték kis népek sorsát kényük és kedvük szerint. Valamikor igy intézték el a bolgárok és törökök dolgát a berlini kongresszuson; az is ilyen fülledt nyárban, ilyen titkos és autoritativ megbeszélések és nagyhatalmi pressziók utján történt, akárcsak a mostani abesszin-olasz egyezség s nem is lett jobb vége. A különbség csak az, hogy akkor nem volt a népszövetségi staffázs és a

nagyhatalmak, sőt nem is a nagyhatalmak, hanem néhány nagy egyéniség egész alakkal állott az események eltőerében. Igaz, most is inkább Mussolini személyes párviadala volt Edennel és Lavallal, mint a népszövetség két egyenrangú tagjának vitája — s végül győzött a legnagyobb erély és a legkülönb személyiség. Aminthogy akkor is a legnagyobb szó: a Bismarck és a Disraeli szava döntött és Oroszország duzzogva és sötét baljóslatokkal vonult a háttérbe, hogy más utón érvényesítse „jogait és érdekeit". Most se lesz máskép. Majd Anglia megtalálja az utat és módot, ahogyan érdekeinek és jogainak érvényt szerezhet — de a népszövetség menthetetlenül beismerő vallomást tett, beismerte, hogy a nagyhatalmak hangszere, s e hangszeren semmivel se pötyögtet újabb melódiákat a történelem, mint amiket száz év óta hallunk az összes konfeienáákon felharsanni.