Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-04 / 177. (3729.) szám
10 TO^<M-MAGŐ>AR4ttWA1> 1935 augusztus 4, vasárnap. nHiheic VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, t>ol* gárt) igen t. előfizetőinknek és olvasóinknak gyorsan és megbízhatóan megsaerea pozsonyi kiadóin t ataiunk: Brati-lava, I.Ő- rinckapti-urra 17 II (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. A többi országba szóló vízumot és meghosszabbítási prágai kiadóhivatalunk eszközli: Praha, II. Panské ul. 12. III. — Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő szabadságon. Jaross Andor nemzet-gyűlési képviselő, a magyar nemzeti párt országos ügyvezető elnöke két hétig külföldön tartózkodik. Augusztus 15-éi'g a címére beérkezett levelezéseket nem intézheti él. — A ferencrendiek búcsúja Érsekujvárott. Érsekujvári tudósítónk jelenti: Augusztus 2-án folyt le a szokásos búcsú a ferencrendiek templomában. Porcinkula, egy kis kápolna Assisi közelében, amely különösen kedves volt Szent Ferencnek és ahol égi látomásai is voltak. Ezt a düledező kápolnát Szent Ferenc később meg- ujittatta és azzal a kéréssel fordult a pápához, hogy erre a kápolnára teljes búcsút engedélyezzen azoknak, akik azt meglátogatják és ott buzgón imádkoznak. A pápa később ezt kiterjesztette az összes ferencrendi templomokra. Szent Ferenc halála után a kis kápolna fölé hatalmas templomot építettek. Augusztus 2. a ferencrendiek egyik legnagyobb ünnepe. Az érsekujvári búcsún rengetegen vettek részt, eljöttek Udvard, Naszvad, Szögyén. Pered, Nagy- mánya, Bagota, Ujgyalla, sőt a távolabbi községek buzgó katolikusai is, hogy résztvegyenek a ferencrendiek búcsúján. — Meghalt a magyar légügyi hivatal vezetője. Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti : Rákossy György, nyugalmazott tábornok, a Magyar Légügyi Hivatal vezetője ma hajnalban ötvenhárom éves korában meghalt. — Lelkészválasztás Alsófegyvemeken. Lévai tudósítónk jelenti: Az alsófegyverneki református egyházközség Varannay Sándor halálával megüresedett parókiát Nagy István ipolypász- tói segédlelkész megválasztásával töltötte be. — Hibaigazítás. Multheti vasárnapi mellékletünkben közöltük Ters-tyánszky Ákosnak képét, akiről tévesen azt irtuk, hogy a miagyar posta uj igazgatója.. Helyesen Teretyánezkyt a magyar posta vezér igazgatójának nevezték ki. — Meghalt Sirchich Elememé, ipolysági tanárnő. Ipolysági tudósítónk jelenti: Néhány nappal ezelőtt ötvenhatodik évében Budapesten elhunyt Sirchich Elemérné, szül. Dukay Takács Ida polgári iskolai tanárnő. Sirchichné az ipolysági polgári iskola rajongásig szeretett Ida nénije, a város egyik legelőkelőbb és legrokonszenvesebb uriasszonya volt. Ipolyságon 1908 óta megszakítás nélkül tanított egészen az idei tanév végéig. Temetése tegnap volt Ipolyságon óriási részvét mellett. — Felmentették Reichel Kálmánt rendtörvé- nyes ügyében. Komáromi tudósítónk jelenti: Rei- cheí Kálmán keresztényszocialista párttitkár ellen az ügyészség vádat emelt, mert egy táncmulatság alkalmával a 32-es baka vagyok én kezdetű nó■ tát énekelte. Mivel a tárgyaláson a tanuk nem tudták beigazolni, hogy valóban ezt a nótát énekelte Reidhel, a bíróság a vádlottat fölmentette. — Bezárták a prágai Goldenes Krenzel ven* déglőt. A prágai belváros egyik tipikus vendéglőjét, a Nekazanka-uccában levő s a magyar közönség körében is jólismert Goldenes Kreuzel vendéglőt a mai napon bezárták. A háztulajdonos. a Birodalmi Németek Segélyegyesülete és Schürer vendéglős bérszerződése július 30-án lejárt s a háztulajdonos nem volt hajlandó a szerződés hatályát meghosszabbítani. Értesülésünk szerint, a házat alaposan t.ataroztatják. majd uj bérlőnek adják át. — Meghalt Miholics István, Udvard volt főjegyzője. Érsekujvári tudósítónk jelenti: Miholics István, Udvard nyugalmazott főjegyzője a napokban váratlanul elhunyt. A népszerű főjegyzőt a községi és a környék jegyzői és tanítói testületség kisérte el utolsó útjára. — A lévai izraelita szentegylet jubileuma. Lévai tudósítónk jelenti: A lévai izraelita szent- egylet fennállásának nyolcvanötödik évfordulóját kegyeletes ünnepség keretében fogja megülni augusztus 11-én. xx Szakorvosi kozmetikai készítmények dr. Földes bőrgyógyász-venerológus laboratóriumából. Arcápoló hormonkrémek, szeplőkrémek, hajszesz, areviz, púder, rúzs stb. Kaphatók gyógyszertárakban, drogériákban, szaküzletekben. Főlcra- kat „MODERNA", Kosice, Srobárova 18. — Lapelkobzások. A pozsonyi ügyészség | rendeletére elkobozták a Slovák cs a Ludová | Politika mai számát. Az elkobzott lapokból má- 1 sodkiadás jelent meg. Irta: Farkas Imre Irta: Farkas Imre Ezerkilencszázhatot irtunk... Tél volt, szép havas tél, amely szürkéskék felhőfátyollal 'borította be a budai hegyeket, széip, csillogó fehér sipkát nyomott a budai csúcsos tetők, tornyok, boltívek fejetetejébe. Tél volt, zuz- marás, jégvirágos igazi tél, amilyen manapság már ritkán akad, akkor is csak egy-két napra. Mintha azt mondaná a nagy természet: — Emberek, ti mindent kitaláltok, most feltaláltátok a — müjeget. Hát — érjétek be vele!... Volt egy szép kastély Budán, mingyárt a kis Svábhegy lábánál, bejárata a Város- major-uccából. Két földszintes ház szerénykedett a csúcsos kapu melett, ahol be lehetett jutni a háttér magaslatán ékeskedő kastélyba. Ebben a két házacskában művészemberek laktak, jobbra egy festő, balra pedig egy budai újságíró és alanyi költő. Ezek aztán — mivelhogy igen szemérmes emberek voltak és a saját érdekükben nemigen akartak szót emelni, beosztották egymás között: házbérnegyedkor — mindeiniik a másik érdekében szólalt föl és kért lakbérfizetéshalasztást, illetőleg elengedést. Végre is a kastély úrnője, egy nefelejcsszemü erdélyi grófné, megunta a dolgot és —- eladta az egész kastélyt kertestül, tornyostul, festős- és költőstül együtt és a két házikó helyébe két hatalmas bérpalota épült, amelyek most egészen elfedik mögöttük a kis kastélyt, a budai hegyek alján, a Városmajor-uccában. Hát ebből a szép, halk muzsikus, sugárzó világos?ágú kastélyból jöttünk haza amaz éjszakán. amikor megszületett az a nóta, amaz éjszakán, amelyet most elbeszélek. Kelten bandukoltunk a Vérmező mellett haza, egy kis zömök huszárkapitány, meg én! A kapitány ur sipkája, saját megállapítása szerint „kajsz“-ra állott, a mentéjét pedig kibontotta az álla alatt, mert — mi tűrés-tagadás — fűtötte kicsit a szesz! A kardját minduntalan félrelökte a feallálbával... (Mindig csodáltam ezeket a régi huszártiszteket, milyen ügyesen tudják félreirugni minden lépésnél a kardot, úgyhogy belé ne botoljanak, hogy a tarajos sarkantyú belé ne akadjon ...) A kis homvédkuszárkapitány igen híres legény volt akkoriban. A kedves nevét zengette az ország, de őt magát még csak egyes „kiválasztottak11 isimerték. Úgy hívták, hogy: Fráter Lóránd! Megállóit ott a Városmajor tövében, a Vérmező szélénél, visszanézett a kis kastély fényben úszó ablakaira, aztán azt mondta: — írjál nekem egy nótaszöveget! Nótát szeretnék Írni, -mert tele van a szivem! A kastély felé mutatott: — Láttad azt a gyönyörű, marosszögi, bársonyos-barna tekintetét annak a kis lánynak? — Láttam ... — Nohát — arról szóljon a nóta. Az legyen benne, hogy — jól figyelj ide! — Hívóim, ha nem is jön, várom, ba nem is jön, keresem, ha tudom, hogy nem lelem meg sehol... meg aztán, hogy szeretek én mindent rajta, körülötte! Még az édesanyját is, tisztára azért, mert az ő édesanyja — de mit szaporítsam a szőt! Szeretem én körülötte ezt az egész keserves, gyönyörűséges, cudar nagy világot I... Másnap ott ebédeltem nála, a József-nocá- ban, mint rendesen. Feketekávénál aztán odaadtam a verset. Elolvasta az első strófát. Hívlak akkor is, ha nem jössz, Ha nem jössz is: várlak. Kereslek, ha bizonyos, hogy Meg sem is talállak. Szeretem a szép szemedet, Orcád mosolygását — Amikor én rád gondolok, Már*az is imádság! Két nővér? Nem bizony: anya és leánya! Nincs különbség a korban! Az Ön megjelenése mindi- fiatalor les/; arca megtartja üdeségét, rriert készig. ményeink ezt lehetővé teszikt S Eltávolítják az arc minden hibáját, a ráncokat, szeplö- ket, kiütéseket, foltokat, pattanásokat, mitesszereket stb. A. bőrnek szükséges éltetőanyagokat magában foglalja és ezért tessék próbát tenni a „Mary-Crém*4,! púder, szappan és *toalettvivek használatával és ugyan- ngy, mint számtalan más hölgy, szintén meggyőződik a készítményeinkről szóló állításaink valóságáról. Készíti a MARY-laboratórium, Ph. Mr. Dr. Pollák és tsa Bratlslava, Valy 18. Kapható minden drogériában és illatszertárban. Fráter Lóránd elolvasta az első strófát, azután azt mondta: — Te, ez olyan jól sikerült, hogy nem merem tovább olvasni. Hátha elrontottad? Biztattam, hogy csak olvassa tovább. Szeretem a ruhácskádat, Hisz’ te magad varrtad, Szeretem a pici piros Nótás-csókos ajkad. Szeretem a széles uccát, Merre hozzád járok ... Szeretem én körülötted Az egész világot!... így született meg ez a népszerű magyar nóta, amely aztán kottakiadásban is megjelent, gróf Andrássy Gyuláné: „Kraszna- horka büszke vára ...“ kezdetű szép dalává! egyetemiben. A mi nótánk alá ez volt írva: „Zenéjét szerzetté: Fráter Lóránd. Szövegét irta: Farkas Imre.“ Hát ez nem igaz, mert úgy volt, ahogyan elmeséltem. A nóta szövegét is Fráter Lóránd irta... É® csak rímek köntösébe öltöztettem az ő szavait, az ő gondolatát! Lehel-e majd esői I i/ i ■? megrendelésre Kapni! Ívta: Heufoauev (tnécftÖlc) A nyár elején eső után kiáltott minden, — ember, állat, növény szomjazott az égi áldásra — az ég ragyogó kék volt, csak itt-ott úsztak benne vakitófehér nyári felhővilágok, de nem az üdítő zuhatagot Ígérő sötét tor- ny múlások, hanem melegtől rezgő fényes gomolyagok. Tudjuk, mit jelentett a mező- gazdaságra nézve egy-egy rettenetes száraz- j ság, — százával pusztultak el állatok és mezőgazdák serege ment tönkre, — amikor pedig végre lehullt a várvavárt eső és siró emberek rohantak ki a szakadó zuhatagba, térdre rogyva köszöntve a megfordult időt, akkor az eső sokszor sajnos már nem sokat használt és évekig is tartott, mig a nemzet a csapást kiheverte. Afrikában a varázslók ülnek és kísérteties monotonságigal verik tompa dobjaikat, hogy megidézzék az esőt, — Tibetben a lámapapok forgatják kereplőiket, Ausztráliában a bennszülöttek gyermekek gyanánt üvöltőnek az izzó ég felé, hogy az istenek irgalmaz- zanak, az amerikai rezervációkban az indiá- nusok vad szertartásaikat végzik, hogy ki- kényszeritaék az égi áldást és Oroszországban még ma is titokban a pópához szaladnak a parasztok segélyért — az egész világ vallásai titokzatos szertartásokkal igyekeznek esőt varázsolni — és világos századunkban eljött a tudomány a maga körültekintő gondos kutatásaival és kísérleteivel, ho>gy elérje a m es le r sége s es őc s i ná Iást. E feladat nagyságát szemlélteti, hogy a földkerekségen fujclogálo szelek és orkánok összteljesítménye mindenesetre több mint 20 milliárd lóerő, ez ötvenszer annyi mint az emberiség összes erőgépének együttes teljesítménye. Amellett a törvények, melyek ezeket a hatalmas folyamatokat uralják, bizony még kevéssé ismertek. Vagy gondoljunk például arra. hogy a Föld északi félgömbje fölötti levegeréteg januárban 10 milliárd tonnával nehezebb mint a déli félgömb fölötti, — júliusban m egll ordítva, ebből fogalmat nyerhetünk arról, milyen óriási eltolódásokat okoznak a légkörben az évszakos hőmérsékletritmusok. De viszont azt is gondoljuk meg, hogy amikor a mesterséges eső problémáját igyekszünk megoldani, akikor nem kívánunk és nem is kell uj természettüneményeket létrehozni, hanem csak a már meglévő természeti erőket kiváltani. A dolog ott kezdődött, hogy a világháborúban hosszantartó ágyúzások alkalmával való megfigyelések, meg jelzőrakétáknak alacsony esőfelhőkben való hatásai adták meg a lökést az első tudományos kutatások számára. 1919-ben az ausztráliai meteorológiai központi intézet azt közölte, hogy ugyan nem tud a semmiből esőt csinálni, de a levegőben lógó, csak megindulni nem akaró és elvonulással fenyegető esőt meg tudja indítani, egy- egy ilyen esőcsinálóállomás 400 angol fontba került volna és ugyanannyiba az évi üzemköltsége — ez tulidrága volt és a kísérleteket beszüntették. 1921-ben az amerikai Hatiield lépett a porondra és Allberta városában „megrende- liésre“ esőt csinált, — az egyesült agrikulfur- társaság neki 8000 tagjának ObuLusai segélyével 50.000 dollárt fizetett ki, hogy kísérleteit folytathassa és Hatfield itt is, ott is csinálta az esőt, — azonban a kensingtoni meteorológiai hivatal úgy találta, hogy a Halfield-eső sokkal kevesebb a normális évi átlagnál és a dolgot nem találta rentábilisnak. Hatfield- ,nak mindenesetre szép pénzügyi sikerei voltak, — hogy vájjon a farmerek meg e voltak elégedve, arról azóta nem sok volt hallható. Közben egészen más utón igyekeztek a problémát megoldani. Már 1906-ban számolt be Baucr meteorológus a természet vizsgálók stuttgarti gyűlésén a „jégesci"-rakétái'ól, — ezek a rakéták arra hivatottak, hogy az általuk a jégifelihőbe vitt robbanótöltés elsülése utján a felhőt szétoszlassák és igy a jégesőt megakadályozzák — tehát nem kiváltani, hanem éppen ellenkezőleg megakadályozni kívánunk velük csapadékot. Svájcban ujabbar szép sikereket értek el velük, de ugylátszil csak egyes, kedvező körülmények mellet előkészített esetekben, — habár a felada főrésze éppen abból áll, hogy ezeket a ked vező körülményeket és az előkészültsége rendszeresíteni lehessen. A hamburgi Wey gand tanár meg ködöt akart eloszlatni, dí szétoszlás helyett a ködből eső permetezett alá, — köd és felhő hasonlóságát fontolva meg, közelfekvő volt e kísérleteket esőcsiná- lás céljából folytatni tovább. — 1923-ban Bancroft, a Cornell-egyetem tanára ilymódon odajutott, hogy repülőgépből elektromosan töltött homokot szórt a felhőkre — a felhők tudvalévőén többnyire negatív- elektromosak és Bancroft azt remélte, hogy a pozitív-töltésű homokkal előidézett apró villamos kisülésekkel az esőt ki tudja váltani Néhány évvel ezelőtt Hongkong fölött kao lint szórtak a felhőkre, a porcellángyártásho használt kovasavas alumíniumoknak ezt fehér, zsirosfényü fajtáját, de az eredmén nem volt valami nagyszerű. Hasonló módszei rel próbálkoztak 1927-ben Délafrikában ottf ni homokifajtákkal. A Zuyder-tó fölött Veraart jégport szót a felhőkbe, hogy azokból helyi lehűtéssel « „kondenzációs magvak14 létesítésével kéü- szeritse ki az esőt. Acetilénbombákkal, melyeket a felhőklbti robbantottak, is kísérleteztek. Leningradban meg az esőkutató-intézt 75.000 Volt villamos feszültséget fejlesző gépet épített, mely ezt a magasfeszültséget a felhőkbe tudta vinni, — nagy feltűnést kelő bevezetés után azonban ezekről a kísérletéről sem volt 1932 óta semmi sem hallható. A kísérleteket több helyütt különféle műszerekkel folytatják, — próbálkoznak ultr- •rövid rádióhullámokkal és még sok egyébbe. És talán majd egy szép napon minden felht tetszésszerinti időben percnyi pontossággl fogjuk vízkészletének lehullajtására készt e- ni tudni. A kutató és kísérletező technik már sok megoldhatatlannak hitt proibJém.t oldott meg és nem ismer fáradtságot s aki- dályt — és egyszer majd itt is sikert fog a.rn- ni. Hogy mikor — persze nem tudjuk, —- ci a juni'iisvégi élőkánikula a huzgálmát bizír nyara megkettőzte. Higyjünk a kutatás gvizeimében.
