Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-04 / 177. (3729.) szám

ÍV30 aiiyUóitUo 1, Vóööiuojj. í. ^i^<iÁi^»tAU£AkHlkIiÁa IWIHIII 11*1 MWMPTWBK Nemzeti koalíció Hlinkával, vagy vegyes többség Henleinnel? A kormánytöbbség őszi problémái többi kérdést illetően ezután Franciaországnak ; és Olaszországnak kell időt és módot találnia a megoldásra. Mi lesz Németországgal? A lap egybehangzóan az eddig nyilvánosság­ra került jelentésekkel megállapítja, hogy az egyezmény mindössze négy pontról szólott: megnemtámadás, benemavatkozás, a támadónak nyújtandó segítség megtagadása és kölcsönös tanácskérés. E pontok tekintetében állítólag Ausztria, Magyarország és a kisantant között már létrejött volna az egyetértés. A cikk befe­jező részében azzal a kérdéssel foglalkozik a lap, hogy Németország nélkül, vagy pedig Né­metországgal együtt hozzák-e tető alá a dunai egyezményt. A lap megállapítja, hogy a fenti egyetértés ugyan már döntőjelentőséggel bir, mégis hiba lenne megfelelő előkészítés nélkül egyik napról a másikra összehívni a dunai érte­kezletet. Mert ha észszerű volt is a kisállamok közötti ellentétek elsimításával kezdeni a mun­kát, még mindig hátra van a legfontosabb köz­ponti probléma, a német részvétel kérdése. A Duna-medence jövendő politikai tájékozódása, állapítja meg a lap, nagyrészt Németországtól függ, ami természetesen még nem jelenti azt, hegy ha Németország nem akart résztvenni az egyezményben, akkor ez egyáltalán nem jöhet létre, de természetesen az egyezmény jelentősé­gét befolyásolja az a körülmény, hogy Német­ország csatlakozik-e hozzá, vagy sem. Ai U ászlő-Snnepségskre kiküldőit magyar delegáció Szófiában Szófia, augusztus 3. A várnai Ulászló ünnep­ségekre utazó magyar katonai küldöttség pén­teken este Szófiába érkezett s ott a bolgár kor­mány részéről ünnepi fogadtatásban részesült. A magyar küldöttség szombaton este utazik el a várnai ünnepségekre. Sbasser Ollót Süufasííiák Görögországból Athén, augusztus 3. Strasser Ottó jelenleg Görögországban tartózkodik, hogy Samos szi­getén üdülő feleségét meglátogassa. A belügy­miniszter rendeletére Strasser Ottót letartóztat­ják s Görögország területéről kiutasítják. Prága, augusztus 3. Miután a kormány már két hét előtt beszüntette munkáját s a miniszterek legnagyobb része szabadságra távozott és a honmaradottak tevékenysége is a vidéki emlékünnepeken való reprezen- tálásból áll, a belpolitikai élet a napilapok polémiáira szorítkozik. Érdemleges politikai munka nem folyik. Az állami költségvetés tervezetét a minisztériumok hivatalnokai már összeállították, ez azonban nem sokat jelent, mert biztosra vehető, hogy a költ­ségvetést ezidén is, mint tavaly első Ízben törtéit, politikusok fogják végleges for­mába önteni a parlamenti takarékossági vá­lasztmány segítségével. A pénzügyminiszterhez közelálló A-Zet a kormány legközelebbi feladatai között említi a költségvetés végleges összeállítását s már most jelenti be, hogy a legnagyobb és legnehezebb kérdés itt a közalkalmazot­tak fizetésének ügye lesz. A közalkalmazottak elsősorban a levoná­sok beszüntetését, másodsorban az illet­mények kifizetésének a hónap első nap­jára való visszaállítását s harmadsorban a negyedik koroszfálybeli nyugdíjasok egyenjogúsítását követelik. A kommunisták Ugyancsak a nemzeti szocialista sajtónak köszönhető, hogy a kommunisták kormány­képessége kérdésének fölvetésével némi anyagot adtak az eseménytelen sajtónak. A dolognak két oldala van. Egyik oldalon nagy kérdés, hogy a szocialista-kommu­nista pártok akár a szocialista egységet, akár az együttműködést képesek-e létre­hozni. Aki csak kissé járatos a politika út­vesztőiben, aki a ,,nemzeti egyesülés" út­jait figyelemmel kisérte, az nem fog hinni a szocialista pártok egységének lehetősé­gében. A másik kérdés a kommunisták kormányké­pessége, illetve kormánybalépési hajlandósága. E ponton figyelemreméltó Stííbrny volt képvi­selőnek a Polední List mai számában a néme­tekkel kapcsolatban tett megállapítása: Elmúl­tak az arany idők, amikor a kormányba csak különös kegyképpen vettek fel pártokat. J A kommunisták kormánytöbbségbe való lé­pésénél nem is a polgári pártok együttműködési készségéről, hanem a kommunisták hajlandósá­gáról van szó. És bár a kommunista párt takti­kájában a más felfogású legtöbbször nehezen igazodik el, nem képes megérteni a kommunista logikát, mégsem tartható valószínűnek, hogy a kommunista párt valami nagyon sietne a kor­mánytöbbségbe csak azért, mert a kormánynak szüksége van minél nagyobb többségre. Cseh nemzeti koalíció? Stííbrny volt képviselő ama meggyőződésé­nek ad kifejezést, hogy ősszel feltétlenül bekö­szönt az óra, amikor a kormány kérni fogja a szlovák néppártot a kormánytöbbséghez való csatlakozásra. Ezenkívül — Írja Stííbrny — ősszel dől el a németek kormánybanmaradásá- nak kérdése is. A cikkíró úgy véli, hogy a ful­ladozó német agrárpárt és a német szociáldemo­krata párt ősszel követelésekkel áll elő s ennek vége e két párt ellenzékbe vonulása lehet. A Henlein-párttal szemben a kormány egyelőre a kiéheztetés politikáját folytatja, de ha már né­meteknek is kell kormányban lenniök, úgy fel­merül a kérdés, hogy nem volna-e jobb Henlein Prága, augusztus 3. A múlt napokban je­lentettük, hogy a pozsonyi rendőrség politi­kai osztályának detektivjei Pálfy és Varga városatyákat, a keresztényszocialista párt disszidenseit letartóztatta. A rendőrség a le­tartóztatásról jelentést, nem adott ki. A Li- dové Noviny értesülése szerint a letartóztatottak feltűnést keltettek költ­séges életmódjukkal, noha mind ketten nagyon szerény keresettel rendelkeztek. pártját is felvenni a kormányba. Stííbrny azzal végzi nyári elmélkedését, hogy a német kor­mánypártok ősszel a szudétanémet párt befo­lyása alatt radikalizálódni fognak és hogy a csehszlovák politika ismét ama probléma elé kerül, hogy néhány éven át németek nélkül kor­mányozzon. Stííbrny félreismeri a német kormánypártok helyzetét. Malypetr miniszterelnöknek talán a saját pártjában sincsenek kitartóbb hivei, mint amilyen Spina és Czech miniszter. Hiszen köz­tudomású, hogy a választások után maga a cseh agrárpárt noszogatta ellenzékbe barátait, „hogy ott kissé megerősödjenek", de minden hiábavaló volt. Nem tartjuk 'tehát valószínűnek, hogy Malypetr őszi kormányrekonstrukciós tárgyalásainál a né­metek különös gondot okoznának. Megint más kérdés, hogy mi "fesz a szudéta­német párt kormánybalépésével. E ponton már nem kettőn, hanem csak egyen áll a vásár: akar-e a kormányba jutni a szudétanémet párt? Ma már a szocialisták oldalán sem találna oly éles ellenzésre a párt felvétele, mint közvetle­nül a választások után. Tempóra mutantur ... A nemzeti szocialisták a kommunistáktól első­sorban azt követelik, hogy ne szitkozódjanak a sajtójukban és hogy jelentsék ki, hogy ezt a földet szeretik. Ma már nem beszélnek állam- ellenességről. A szudétanémetek egyebet nem tesznek, mint a honi föld szeretetét hangoztatják. A Henlein-párt bekapcsolása azonban nem lesz könnyű dolog, ha a párt tovább is fenntartja a parlamentben bejelentett álláspontját, mely sze­rint föltételei teljesitésének garantálása nélkül nem lép kormányba. Az igazságügyi miniszter lapja, a Právo Lidii azt írja, hogy a letartóztatottak kémgyanusak. — Nem engedélyezték Léván a háboruellenes demonstrációt. Lévai tudósítónk jelenti: A Dru- zsina hadirokkantak egyesületének lévai cso­portja és a baloldali munkáspártok augusztus 4-ére nagyszabású demonstrációt terveztek a háború kitörésének emlékére. Az ismeretien ka­tona sírjához akartak fölvonulni és tüntetni akartak a háború ellen. A gyűlést azonban a já­rási hivatal nem engedélyezte. Kémkedés gyanúja miatt tartóztatták le Pálfy és Varga pozsonyi városatyákat? A K9DHA&ÁSS Alex aneniFP bűnügyi reoényi 52 — Megállani, megállani, az Istenért! A pilóta is észreveszi a későn jövő utast és megvárja, amíg beéri a gépet. A tiszt rosszaló- lag szól az utashoz: — Kilenc óra ötvenkilenc perc, uram és pont tizre volt kitűzve az indulás. A férfi, aki vastag pápaszemet viselt és leko­nyuló bajszai csaknem az Adám-csutkáig lógtak, lihegett és zsebkendőjével végigtörölte verejté­kező homlokát. — Tyüh, de megszalasztották az urak, az ál­dóját. Ez a kétszáz méter nehezebb volt, mint az előttem álló 1749 kilométer és 56 méter. A tiszt nevetett és már fel is nyitotta a nagy beszálló ajtót. Hatalmas lendülettel röpítette a csomagot a különös utas után. A pilóta is be­szállt már, a gép nekiszaladt a simaegyenes croydoni térnek és mire a későn jött barátunk kifújhatta volna magát, szinte észrevétlenül el­vált az anyaföldtől és lassan a magasba emel­kedett. A bennülő utas ügyet sem vetett a jövevény­re, aki pedig udvariasan megemelte sapkáját és jó napot-tal köszöntötte. A pápaszemes vállat vont, mint aki már részben megszokta, részben nem törődik az emberek közönyösségével, leült utitársával szembe és felöltőjének zsebéből vas­kos könyvet húzott ki, abban kezdett lapozgatni. Alattuk a szárazföld, a déli angol síkság, Sur- rey grófság városai és falvai. Nagy ipari tele­pek. A gyárkémények olyan furcsán festenek innen a magasból, mintha egy óriási cserebogár feküdne a hátán és száz meg száz lábával össze­vissza kalimpálna. Aztán tágas mezők, kicsiny, rendezett majorokkal, melyeknek piros tetői olyan élénken világítanak fel ide a magasba, mintha piros festékkel mázolták volna be őket. Majd egyszerre csak kiszalad a föld alóluk, az angol part vonala látszik, messze délnyugaton Wight szigete sok emeletes parti nyaralóival s a rajta épült város szeszélyes tornyu templomá­val, innen felülről házak, templomok, gyárak mindmegannyi apró, füstölgő doboz, a nagy ha­jók ott a csatorna vizén, mint a teknőben úszó gyufaskatulya. A pápaszemes valahogy nem jól érezhette magát, mert a könyvet hirtelen zsebrevágta, na­gyot sóhajtott, egy irdatlan nagy piros kendőt húzott elő zsebéből és végigtörölte homlokát. Majd kétségbeesetten nézett körül, hol találhat­na segítséget. A másik ügyet sem vetett a moz­golódásra és a Times után most a Daily Mailt szedte elő. Volt ott még vagy négy olvasni való újság a pamlagon. Csak akkor nézett fel, ami­kor utitársa nyöszörögve megszólalt: — Sir, ön bizonyára már gyakorlott utas a repülőgépen? Nem érez rosszullétet, Sir? A megszólított felnézett és valami olyan ko­mikus volt a szenvedő utitárs arcában, hogy ön­kénytelenül mosolygásra derült. — Én bizony gyakorlott utas vagyok szára­zon, vizen és levegőben, de amint látom, ön egy­általán nem bírja az utat. Pedig még jó darab van hátra. — Istenem, hogy fogom én kibírni. — Ki kell bírnia, mert a maga kedvéért nem végez a gép kényszerleszállást. Mondja, regge­lizett? — Oh, dehogy, az Isten szerelméért, hogy is gondoltam volna erre. — No lássa, mindjárt gondoltam, ez a hiba! Akik még kezdők, azt hiszik, ha üres a gyom­ruk, nem tudnak mit kihányni. Pedig fordítva áll a dolog. A rendesnél is többet kell enni, hogy a gyomor egyensúlyban maradjon. — Késői tanács, uram. Meg tudná talán mon­dani, hogyan segíthetnék magamon. És ujjai már tapogatózva nyúltak a párkány felé, amelyen kikészítve hevertek azok a bizo­nyos papírzacskók, amelyeknek az a rendelteté­sük, hogy a tartalmukkal a mélybe zuhanjanak. — Hallott valamit a cueizmusról? Beszélje be magának, hogy nincs semmi baja. Hátha használ. — Bebeszélhetem magamnak ezt uram. Forog körülöttem az egész világ. Bárcsak hallgattam volna az okos szóra és választottam volna a szárazföldi utat. De talán a lelki gyógymódon kívül van valami olyan szere, ami segítene? Olaf Werner megsajnálta a vergődő embert. — No várjon, adok majd egy pilulát. Afrikai fa kérgéből készül és csodálatos hatású. Elzson- gitja az idegeket, megnyugtatja a háborgó szer­vezetet. Nautizan. Bement a hálófülkébe és kis táskával tért visz- sza. Amint felnyitotta, a pápaszemes ember lát­ta, hogy a táska tele van csupa orvosságos üveggel, különféle dobozzal. Ez az ember egész házi gyógyszertárral utazik. Az egyik dobozt ki­vette, felnyitotta és tartalmával megkínálta a szenvedőt. Az kivett két szemet s az egyiket nyomban a szájába dugta és ropogtatni kezdte. Olaf Wernernek nagyon megtetszett a komi­kus ember. Megkezdődött a társalgás. — Aztán mi sürgős dolga akadt Gibraltárban, hogy repülőgépen kell megtennie az utat? — Uram, el nem képzelheti, hogy milyen nagyfontosságu esemény történt. Tegnap érke­zett egy barátom levele, aki arról értesített, hogy a gibraltári sziklákon egy helyütt csodála­tos uj fajt fedezett fel. A Deilephila Porcellus- hoz hasonlit, de mégsem az. Egyetlen lepkemeg­határozóban nincs benne. És ott a gibraltári sziklák között most egész raj kering belőlük. Lehet, hogy Ceuta irányából sodorta át őket a szél. Afrikában még vannak olyan fajták, amiket nem ismerünk kellőképen ..« — És ön egy lepkéért képes ezernyolcszáz kilométer utat megtenni a levegőben. Időt és pénzt áldozni azért, hogy egyetlen lepkével több legyen a gyűjteményében? Olaf Werner őszinte csodálattal nézett az entomologusra. Sok bogaras emberrel volt már találkozása pályafutásában, de ilyennel minden bizonnyal soha. — Egy uj lepkefajért Gibraltárba? Uram, el­mennék a világ végére, Kokinkinába, vagy Be- ludzsisztánba, egyre megy. Eddig több mint húszezer fajtát ismerünk, Európában ebből 7943 él. És most megjelenik a hétezerkilencszáznegy- vennegyedik. Nem csodálatos dolog ez? Exoti- kus nappali fajta a gibraltári sziklákon, kell en­nél gyönyörűbb? Én szeretem, uram, a mester­ségem és csak annak élek, hogy uj és uj lepké­ket tűzzek gombostűre ... — Ez tölti ki az egész életét? — Hát ráérnék én más valamire? A lepke- gyűjtés egész mesterség, nemcsak az ember tü­relmét veszi igénybe, hanem egész idejét is. Kü­lönben, Sir, ha megengedi, bemutatkozom: John Paul Daughter, londoni lakos, szolgálatára. Werner kezet fogott az entomologussal. Ma­gára idézte a veszedelmet és a lepkés ember szája be nem állott az egész csatorna felett. De a végén kitűnt, hogy másról is tud beszélni. Lep- kegyüjtés közben a világ minden táján fordult meg, olyanokon, amiket Olaf Werner is bejárt és olyanokon is, ahol a tengerész még nem for­dult meg. Szárazföldi országokban, amelyeknek a svéd alig hallotta a hírüket. Igen jó barátságot kötöttek és amikor a gibraltári fensikon beren­dezett repülőtéren kiszálltak, azzal váltak el, hogy másnap este Daughter felkeresi Olaf Wer- nert a Dhagalavarin és együtt lunchölnek. A lunch kitűnő volt és egészen felvidította a lepkést, aki meglehetős rossz hangulatban érke­zett a hajóra, mert egész napon át hiába űzte a lepkét. De aztán itóka közben megvigasztaló- dott. Talán másnap nagyobb szerencséje lesz. A lunchön, amelyet a kapitányi kabinban fo­gyasztottak el, csak ketten voltak és az egyik kukta szolgált fel. r Folytatása következik.

Next

/
Thumbnails
Contents