Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-30 / 198. (3750.) szám

*f9 qrza.íjaq nBqumaz *mn e aAtnoiiq jjíuppiqdedpo Bqju y Juli? •ifaui Jiiijaqis upjn raaiapznq spj9)qq íjbso 8] AÜ £ TuG^ ín66 3ipad BXjns ‘jajqiu jqj sq mojBij Bzssoq ‘saAqjqq qesa ‘IBíbij UBquc..k .■?!,» íjo3oj y •qBnuioXu jpuuo) jo sq JjBnz, .oq .lajqra z\ JBÁiuppiqd qBupj.rBj v jfairag -Bíuppiqd qt^Jfa qpifBjBdpa qqa« -auqapazsaASai b Bdpa jqqaj y -qBjJSoi Jpd -bd nuizsjqqaj qajaSua* b ajiáupigjjqra 81 {ójAasJ3A'M3>j A3oq ‘BsppBJiq mnazntn jAa -piuopmjazsauuai leqiJauiB zb uajiaq jsqa nj[3j A3bu jso^ 'Bdpo jqqaj bjAuoSizs inJ aq jgzs)o-A’3qu qqarjój3ai naqAq zpzs A*3oq ‘qffpuora jzb uaqqojoq gjjqqezs-Bdpg :qe}6oj |BdBO aaqeg •qeuafCpr zoqqu3 •Btn qpÁSnBq b A3oq ‘zoqtjB wag[0q 1?J9 P9^ -amnoapq uppi seijb} HB[B zia iőbu euairg opj qqoj sí zoqqnsqjpqajjai? JoqB ‘jJBp? zia qBupBJBin 5'ppi qqurzssoq sí pnue Bg •spipappj i^bjb oaed" A.og •ejzaüpq BnidBd -sojbji só jaqo aa^sAiq upjnzg "jjbjb zia jBq -BÁJo'nuq jjoAh’Bq jp up.io Op eppiijjazsauijaj BpaBJj Á3g ’aqziA b ajaq [nq inén BA3nBq b Á3oq ‘gajppag qq 3idiBU zpzs ipqjqn nrag -ap Btó’üBq y — 'jruipzs qBuÁappuqA Aupaj soAq 9j uepninn puqqmiqzsa zy — mzs -zstoq aepmopq jqu ApuiB ‘ze BOOfn-uojSuiq 'seM V *uba uBquojzsog BÍpooTi qqBZ99oq3ei SpjiA y — 'BupBqBZSp A3oq ‘jqqpnB tnqő?[?J| pqe{ jufpis ihbj3 8£I -£"°?T ‘s’íU9 UBÁp ipzs -fBq igu y — •qauqu.ieAei jopaoqaj u&puiur Ibjjbzuiozi neAp ‘qBupupjJod'3 q^An-ieaj B BJJ "ÓBA BUIZT é[9J pOt qBUpÁU'ieq Aű(J >jo6ps9JdD sa>japjg •qjs sajAy-sonang ‘bobso ‘ba-qzsoi\[ ‘fpqSuBS ‘pSpllSD Sipad qnnpjn qns -so>]Bi ásza o£ő 9![I!™A3qn uijjag ‘1BA91111UJ -jo síjpj qizaqjaAoq uppizg qBApsoqBj aaza 0f6 9HHluÍBq uo3otn uopuoq pBJBinp azs -zsaui ‘BsojpA qqoASBuSai BpjiA b A'3oq ^izs -iq unqos jojAiauiB "qaoAMajq ‘uba bso^bí jazazKzsjqqDi'íniuaioAu pnA3a ibaibsojbaop sq [BAiBsojBA[nq jpuAjamB ‘uopuog bsoj “9a qqoA3Bu3ai Sbija y ‘uba bsoj^a spimra A3a-A3a qBuuiojdiA3g sq qBn3BzsjoiBA3sw ‘qBnSpzsjiozsBio ‘q®n?!UzBJ8 ^capjajzsny qiBupúiiuaSjy ‘jpuSszsJoiaASuag ‘qBn -Sbzsjouiouejj ‘uBqBipui-ioSuy sq UBqqjtBJi -zsny ‘uBqSüzsJozsoJO ‘uBqBni^ ‘írBqSpzs -jopraqíq ó^aq-ouaq ‘uEqmuui^uqASBN mojpq ‘iiBqqoaiB'iy }{psaA3g zb óba jq [nzoq qosojpA soiipui y '-jpinimASa zb BfpB[ -Bq33ra BSpssoqEi qauApun; ‘uba sojba 82 U3S3ZSSO U03BI{A B JUTJ3ZS 3Sq;U3{3r }JOJ)BlJ| aEqqBl'nSsi jB^BAiq iBqiizsuB^s jsupd y ibsojba qqoABeuBei Bb{ia y •)j3}3in zi; b qaqjqp eSpsseSehi uiqnnil I^Sooí y qBApqanui idBn zsqSa souiBzsdBU ;qq juiui ‘uaqdqSzoS e iua;!'3j -jq pni jója lAuiTtí uqzs B^J'Bjpr pjiq A3g •jibsbToj iq Hioq b3bio ‘uoqjAd B ‘9A3iqsii3q SBIJ9 ZV *qBS3 Jpm iq uBipui 9iinaizi) azssopniai aoSpijA y •nzssoq J3}-qxnonq zsnq uisnprBin jn3EiB-uo[daiis V •JPüíí ÜÖO'051 E U?P BAjns sq pqpnSau] sí 3ja3)qm 0£—£2 Brqpq A3g ’pBA UOASbü JBqUJB ZB ‘JU3J-ipipzsSsm pqei jojuppp ieisz? zb qssg •QBqpsojqA aadJ3M}ny 3301 ^ospj oaq-£09l Spsfn |Bd9in3 osp zy •03[-qAu pupiq ASa qBt'pjoq uoqnuo zb A3ba ‘3AZ3A[3q[3 uba uq[3j ‘oqiBpio qBuqispm ‘np^pq b qauqiAiaiuqjsj *uba BrpqsDpduip[ 9^ -;3pi(A qaaqfqqojSai qBjBq Ud3u3}A{qni y ■ÓBA UBqqBUJBJJ IUIOJ-diA3a zb Buioidoia^ qqoA3Bu3ai SpiJA *y •q}Z03-jop qqoi qqoj iqujazazq OBqsBqqqoi A3g •loiEidoq pnj 3jdBO iqquazi} qBsa J3qoia zb sq jnq iqu S3A3 iqp 3[dBU zpzsjo Bqqqsouqa; y ■;[oa zpj)EOJ Jopupg qjrqps aosnjg uosuiqoa {Zb3j zb ASopj ‘qBtRftmdBi iBqo)piBq atq pziaze - sq zsp«a-Bm qmisupiEqunui pq pq ‘3eui popp[pq Á3n jqAAnqq y •sqiAgr -ipqB4H — qapauxp 90^ -nőd .oieni paj'qaienoAiög’aqqzsg iqojan— •^SB’ipA zsd-nq qqeiazqq^ b BapoAupA^ipoi p.zplfpBUOA bj;baoj fn zy qipg ABAuBJBg — ■niBipBjp i^enezp 9[pzs qnnisopq eonpp y -qo[.ö'Z9B’ipA qqpsqq ejposqjq^ •Bqiajg Aba -apK7 — -tnajpep qzq^ Jfppnepzoq b ‘9f paAn -qA^fag qqix 95JSBÍZS — 'ío^iizqq fp^q e nBSBni{B3jqzs sn qqqAOp |pzzo.o]OQ •niBídBq -^eni' TBp.TBJ09pnqz9oq dqzg 'Joqjx 9qBZS — •zoq^nntíBi 9re[ zsrppjBtn nq 9i uepaApqqq -B] fn A3oq 'inaiquia^i ’OpAíSi 9qBzg — ’qz -0^ qBSípiBqunm srq b qQia^aA^og ‘opHoZ Abjosoo ‘bíJIJPS ^i'PSZI ‘BJpI>I A3q33HI3>I — 'qojozsnqpA uaiq-q pApf b ajqa'íaiaAai p?QPiq.y gassqifapoaui nrapzs ’og V —- ’z&q -sqifafieni r, pnjóiBSO ya qapqsqfaiaj on nBq -nozB joqapni ‘ppnjBuii^ AnqAiazaAtrqAifej b I9qinipzíi ‘6g y tpeojbASbui siq qqox xaianai sím •uaSqj iáim 43jBqqBsB3Bcq raas ísooi iqa^goiaj y 'uaqsqA -00 sjoA3 9onjj3j 9zoqíBínoi napsai uaquia zb jsdajazs ozaAnq; qiA3a jóim OBSoAuoziq U3Zsq3a sj asqpaqjauia soopjEiip iajqqsjquipq -JS3J B ap ‘izaAiq DaqqaAfzuapui jpspiEq Auqj -dBO B Spsnfij zb A3oq BjBuiBin bjjb qas -qjaA3ij3aui ’sődBiy *9;BqiBizsBdBi UBquiBn? IBd9Jna uapu}ox iigaqinjoq spposb3boi go -Qijap b zg "JjOa íjpiaza lappazpAq Aupqqo puiui ‘qqauaijai sq qqasgja |Bqqos ‘qqBSBS -búi pajjajqiuipuao 01 A3aju;ui bj9 asqzafapq njoqpq b SpsníjipinOB} B Á3oq ‘jouipzs’qBo -pB ipjjb qojBpB iEqipzsiiB}s qqEfn3aj y >jajacjUJ8 zd >(e449| >jDqc|oA6DN •ijq-dq3 B qu3niq laAgAaaagpfa sq ipfpqspiiazs -nui BfdBq pi*B BU9q soajo zb sauio jsjnjaj 6Bui[BqiB BJspnpzsai «q s ajqAjaquizs tsq B ísoajo qBUBSijppzs uadqSgindaj uqpasa Sqsqnzs sg3jqs A3oq ‘B19J qEupoqsopuoS *03qq3qsjaiS3Ui spxSngAajagifa zb jpm sbj -jpf soajo nmpzsgi;a?i Bq s Bjpuipzs qosoA -jo jjsajqi joiubA|0|ub} uojnq A3oq ‘bízojpí -Bqi» snzssaj3uoq pjSngAujagifa jEAqzsoni ppO)JBp3ara qq9jn3ai y ‘„ísoajo 9j3ngAu -jagifa*4 zb qpfpB)zoqBJosEpo quaoi „soajo -gindaj“ B isoui qosOAJO zy ’qauSaiaq gAaj uaqA|qzsaA3qA b ;a3qsü3as sjoA3 zoq opfpn dqSgjndaj oaqqajasa sgSjns AjaoiB ‘jqAuqm -zq;ui soAJOojndaj b jpjaaisi uBqpquaaiy qnAn b go- pfnq ©zssera nBntroqB craA3Btf jouxoAo 91 naqáA{aq ubajo ppqBzs pisqpzaaA -q}3ajA '[iiAu b OBqqqppf gzaijpaAöq b zaa{ zb ^[30^3 iqy •uoqoúioÁn b qipaAQ^ ba^tixh Djad Ánpqqu ‘^bib^b zb ‘pzeppf iqqqp y 'ipnz {BpjBp 9qsoBZ b Búzája OBqpfpn »q a-ipia [npni3ani i^b ‘piAu b zse| q -^bouba qato -azsqiBq A3ba qpqqBJBpwidBd oaqAiarn 'BJ -p5[ajep b gnppoq ppspjDBz jjBnqzsppf A3g IflAN V S3 MVÍIVOV ZV •pSaaso Xé^A? 6) BA3 ^?9 •qifaiajna iq3qsoat -|3pa3ua aqa apg 'q;fa qia apg sq qqqoiAa »J8afjadg oasaoaASd aAjaoia ;zg 'a^aAajzsq iqAuqzsja »ajfa aqjq apg aqa apg gjq?p3 Uo3oua uaAiqqja sq laasUa pajza zsq3a ASa Uoqizsndia aqa jjpzia uaqqj'ppja japja HB|Bzg -aj;aizsaAia i;nA3a [aAiazuqd -ajq vqAuqzsja uaqzoqg •mjapqqa ajsafjadg joauqa aAzaAa uajq Á3a JazsASg gqiaiq aUfj {dAqqa oaqpgja lapja apg jjazpa sq sgjg 3S3N A90QVQ o-qsopnfy ‘EpSB^v Ja»p«),SitV gpuzsBq pfEUi jzsax ASg ‘inpiUBj Soj iuiio i->i ‘sppuooizoq b Bfpuoi\[ „íbjb A3n ‘;aA juiui iq“ iJ3i\[ *aqq|a qunfinpui ibuiiuoibSjozs ‘aiapzaq spjnuBj b jpui qjpaiazo-g iqa;qA3a» ajjqj Jpin iBqoiiBqqjpr ‘qajafiaASij api ‘qoAupajsiq ‘qnig 913 ASVIOW •pqAna-qjag ‘aqoag Bpog ;maqamjaA3 uq ‘rapzzoij ajaArj iraaqao sí ja3aj.ui ‘sí ajh *bui9Zs mpzzoq Bqiuito ajA3g Boiodpq b ug|a;A3aq y ■qíitsaqq qojqoqSpjTy\ ‘jnjsSiaio qoAuaj 3ajQ ’bujoa aAjsaj Bqjoioi dqzs Ajo Boiodpq b uojaiASaq y VNlOdVH V 6>lo^efpnx soajo soXuj9o4jg ívsvai xoavAOVN six-SÍZ — $£Z- 234 —- 239 — Farkasfia kősíeííe Kanadának indiá'nlákta részén sok-sok évvel ezelőtt élt egy kisfiú. Nevelőszülei Farkasfia nevet adtak neki, mert egy zord téli éjszakán egy farkas barlangjában akadtak rá. Magukhoz vették és saját gye­rekeikkel együtt nevelték a sátrukban. Farkasfia erős, nagy fin lett, komoly, sze­líd és bátor. Szerette nevelőszüleit, apró testvérkéit, a madarakat és a virágokat Ott járt mindig az indiántábor bőrsátrai, a tarka wigwamok között és szívesen se­gített mindenkinek, aki csak hasznát ve­hette. Vizet hordott a patakból, rozsét, gallyakat gyűjtött az esti tábortüzhöz, megitatta a harcosok lovait. Nagyon sze­retett lándzsával, ijjal gyakorlatozni és ver­senyfutásban senki se győzte le gyerektár­sai közül. Legkedvesebb időtöltése mégis az volt, hogy lekuporodott a tűz körül ülő harcosok háta mögé és áhitatos figyelem­mel hallgatta hősi meséiket. Ilyenkor min­den kívánsága az volt, hogy hamarosan megnőjjön, vitézi nevet szerezzen valami nagy. remek hőstettel és sastollat is a ha­jába. Egy tavaszi napon, mikor a harcosok bö­lényvadászatra indultak éppen. Farkasfia ott settenkedett Ugró Szarvas sátra körül, akit akkoriban avattak harcossá és aki na­gyon szerette a fürgeszemü, erőskezü fiút. — Gyere csak ide, Farkasfia, — szólt oda barátságosan, — régen elhatároztam már, hogy neked adom egyik ijamat, nyilakkal együtt. Farkasfiának még a lélegzete is elállt az örömtől. Valóságos, férfikézbe való ijat ka­pott, vashegyü nyílvesszőket, melyeknek tollak díszítették a végét. Alig tudta meg­köszönni az ajándékot, csak szorította szót­lanul a szivéhez, majd sebesen futni kez­dett az erdő felé. A harcosok ezalatt lóra pattantak, lánd­zsáikat lobogtatva, hangos vij-vij-vip-kiá]- tássál elvágtatta.k kelet felé; a bölénycsor­da nyomában. Csak az asszonyok, gyere­kek és nagyon öregek maradtak otthon a táborban. A sátrak között csönd volt, min­denki dolga után látott és a gyerekek harci játékba kezdtek. Farkas fia szomorúan támasztotta íját sátruk falához, fi ma nem játszhatott a töb­biekkel, mert kis testvérére kellett vigyáz­nia, aki még bölcsőben feküdt Sátruk kissé távolabb állt a tábortól, mindjárt az erdő szélén, egy gyonsvizü pa­tak partján. — Elmegyek fáért az erdőibe, — mondta Farkasfia nevelőanyja. — Ne moadulj in- bőd, vigyázz az öcsédre, % Faekasfia, egyedül maradt 3! Irfceikóvéi Nem félt, hiszen az indiángyerekeket úgy nevelik hogy nagy szégyennek tartsák a gyávaságot. Nem félt, de amikor sötétedni kezdett, aggódva tekintett az erdő felé, ahol komoran álltak a hatalmas fák és oíykor bagoly huhogott kísértetiesen. Éppen, amikor lebukott a nap a fák ko­ronái mögött, furcsa neszre lett figyelmes Farkasfia. Fülelt lélegzetfojtva. Mintha va­lami állat kúszott volna zajtalanul a fák alól a sátor felé. Fölállt Farkasfia, kime­resztette a szemét, lesett a sötét erdő felé. Megdobbant erősen a 6zive, mert tudta, hogy egy uagyobbfajta állat közeledik, ami csak hiuz lehet ilyen zajtalan kúszással. Nemsokára zöldesen csillogó szemét is látta már a vadállatnak, mely egyre közelebb jött. Óvatos mozdulattal ija felé nyúlt, ma­gához húzta, kifeszitette a húrt és nyilvesz- szőt illesztett rá. Várt, amig az állat ugrásra emelkedett és akkor kilőtte a vashegyü nyilat. Valami nagyot koppant: jól célzott tehát! A Muz felmordult fájdalmasan, majd vészes mor­gással Farkasfiára vetette magát. A hős in­diángyerek érezte, hogy éles karmok mar­nak húsába, me csak arra gondolt, hogy meg kell védelmeznie tehetetlen kis testvé­rét. Összeszedte hát minden erejét, előrán­totta kését és azzal védekezett. A hiuz már lihegett, egyre fogyott az ereje és hamaro­san belefáradt a harcba Morogva otthagy­ta prédáját és az erdő felé sompolygott. Farkasfia pedig, bár karja, melle vérzett az erős karmok tépésétől, még egy nyilat küldött utána, azután elájult. Mikor nevelőanyja visszatért, ott találta Farkasfiát jól megtépázva szédülten a böl­cső mellett, melyben nyugodtan aludt a ki­csike. Valamivel távolabb hevert elnyúlva a hiuz teste. Oldalából két tollas nyilvesz- sző állt ki, azonkívül öt-hat szúrás lyukasz­totta ki a bundáját. Az indiánasszony kiáltásaira összeszaladt az egész tábor. Csodálkozva állták körül Farkasfiát, aki ekkorára magához tért és boldog mosolygással nézett megmentett öocsére. Másnap, mikor a harcosok gazdag va- (lászzsákmánínyal megrakodva hazatértek, helyeslő bólogatással hallgatták a híreket. — Szépen viselkedtél. Farkasfia, — mondta komolyan Erős Kéz, a főnök. — Méltó vagy arra, hogy a harcosok között legyen a helyed, a tábortűznél. Sastollat tűzhetsz a hajadba és vitézi neved lesz ezentúl, Hiuz-ölőnek nevezünk. MÓKA ______________________ KIS TUDATLAN A tanító ur magyarázza az iskolában, hogy a Váci-ut Vácra vezet, a Kőbányai Kőbányára és Így tovább. Pali erősen nyújtózkodik, hogy kérdezni akar. — Na, van valami mondanivalód, Pali? — kérdi a tanító ur? — Tanító bácsi, kérem, akkor az Alagút ugy-e Alagra vezet? HOL LEGYEN A GYERMEK ILLEDELMES? Egy apa panaszkodik: — Nincs nap, hogy hétéves fiam meg ne lepne valami furfangos felelettel. Tegnap megpirongattam: — Légy illedelmes! Mit szólna a tanítód, ha így viselnéd magadat az iskolában! Fiam gondolkozott kissé, azután igy vá­laszolt: Azt mondaná: „Viselkedj illedelmesen! Ne gondold, hogy otthon vagy! MEGISZOM A TENGERT! Huncut Laci megint találkozott a pajtá­sával, akit annyiszor megtréfált. — No, — szól neki messziről — akarsz-e fogadni, koma, egv fagylaltba? — Szívesen, csak mondd meg, hogy mi­ről van szó. — Hát figyelj ide. Én vállalkozom arra, hogy kiiszom valamennyi tenger vizét. — És ha nem tudod. — Megveszem a fagylaltot. — Kezet rá! — kiáltott a pajtás. — És mondd, Laci, mikor fogsz hozzá? — Akár most mindjárt. Csakhogy.., — No. mi az? — Miután leparoláztunk a fogadáson, is­mét meg kell mondanom, hogy csak a ten- gerék vizére vállalkoztam és nem többre. — Nem is. Annyi éppen elég nekem. De neked is, hehebe. — Na látod. Tehát a tengereket meg­iszom, de több vizet nem. Már pedig sok- sok folyó vize ömlik a tengerekbe állan­dóan, azt pedig nem kívánhatod, hogy még megigyam? — Nem is. — Akkor légy szives, rekeszd el a folyó­kat, és én nyomban hozzáfogok a.- vállalt feladat teljesítéséhez. A pajtás most már megértette a turpis­ságot és kénytelen-kelletlen megvette a fagylaltot Huimt Laci részér*, M E GFEJTÉSEKt A 29. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő: Keresztrejtvény: Madár, fal, apa, ka, Ba­laton, pá, rá, pap, bátor, babák, fa., gada- nat, ál. tanár, kor, pá. Po. — Pénztárca. — Fésürejtvény: Csajkovszky, cár, ara, jós, orr, sün. zár, Ady. — Sárkány. — ■ Sarok- rejtvény: Korom, orom, rom, lom, m. — Pótlórejtvény: Kis6 József. — Szélmalom* rejtvény: Pázmány Péter. — Betürejtvény: Endre. — Rejtett nevek: Kabát, sál, nad­rág, kendő, öv, sapka, cipő. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Ádám Gyurka. Bállá Lenke, Baranyay Edit, Baranyay Tériké, Baranyay Tibor, Biedermann Ist­ván. Csizmazia J. László. Diczházy Lajos, Dargay Anna, Dolinszky Edit. Eiben Irén. Gáthy Éva. Hrabár Évike, Hendrych Bozsa, Herezeg Alice, Herchl Esztike. Izsák Sárika, Jelűnek Harrv, Jankovich Imre, Janko- vieh Médi, Jauics Ali. Kemeohey Klára, Koltay Magda, Koltay Edit. Keresztes Feri, Keresztesy Paula. Lazarek Mária, Letodha Pityu, Letocha Baba, Legeza Tivadar. Marencsin Irén, Morvay Etelka- Morvay Lacika, Molnár Ilonka, Munka Jolán, Mun­ka Évi, Munka Edit, Miundi Babci, Ocsoray Zoltán. Róth Lili, Rozlosnik Bözsi, Ruzsiczky Sa­nyi, Ruzsiczkv Pali, Ruzsiczky Médi, Rász- ner Jenő, Riszner Karcsi. Sperling Évi, Scholik Évike, Seholik Il­dikó. Szila,gyi Ida. Szabó Tibor, Sztaskó Tibi, Szecsey Mária, Szabó István. Szabó Lóránd, Szklár Évike, Szolnoky Gyöngyi, Szka- liczkv Lenuka. Tóth Endre. Újhelyi Elza. Varga Irénke, Vargha Zoltán. Zoubek Lóránd. Sorshúzás utján az I. dijat Keresztesy Paula (Kiráiybeknec), Móra „Dióbélkirály- fi“ cknü könyvét,, a II. dijat Jelűnek Hány, Komáromi „A pataki diá,kok“ elinti köüy- vét és a ni. dijat Ocsoray Zoltán (Zsitva- gyarmat), „Egy pozsonyi Robinson törté­nete!14 pjntü könyvet nyerte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents