Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-28 / 196. (3748.) szám

BrJ xrv. évf. 196. (3748) szám • SierCfla • 1935 augusztus 28

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyede évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.— KE.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség; Prága II., Panská alicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFONI 3 0 3 -1 1. • •

8ŰRGÖNYCIM HIRIRP, PRflHH.

Hódítók

(*) Mussolini tehát hadüzenet nélkül készül hadait rászabadítani Abesszíniára, ezzel is jelt adva az európai hatalmaknak, hogy itt nem háború folyik, csupán ,.büntető expedíció", amelyre az olaszok szerint túlontúl rászolgált a négus birodalma. 1914 júliusában Bécs is hangoztatta, hogy nem készül hadat viselni Szerbia ellen, amit méltóságán alulinak érzett volna a hatalmas monarchia, hanem büntető expedícióra készül s Berchtold csakúgy beígérte Európa közvéleményének a ládányi bizonyitóanya- got Szerbia bűnössége mellett, mint most Mussolini. A büntető expedíciónak szánt hadjáratból mégis, láttuk, mi lett, — tehát aligha fordul meg a világ sorsa azon, hogy hadüzenettel vagy hadüzenet nélkül. A jegyzék-bombák ritkán robbannak s ha robbannak, akkor már régen nem érvekkel és ellenérvekkel vannak töltve, hanem jófajta ekrazittal. A bürokrácia még a nagy dolgokban sem hagyja magát, még az ilyen lélekzetelfojtó történelmi pillanatakban is megjelenik a színen és valami groteszk szcénát rögtönöz. Illik ebből az alkalomból elárulni a titkot, hogy a világháború se kezdődött hadüzenettel, legalább is a hadüzenet jóval utánakullogott a háborúnak : az ágyuk régen bömböltek már Zimony alatt, amikor a szerb kormány Nisben, ahova sebtében áttette székhelyét a fővárosból, kerülő utón kézhez kapta a Ball- platz táviratát, amelyből megtudhatta, ha az ágyuk dörgését nem tudta volna mindeddig mire vélni, hogy bizony ez háború. A csapatok már megindultak,. az összeköttetés az ostrom alatt álló Belgráddal teljesen megszakadt, a Ballplatz derék bürokratái vakarták a fejüket és nem tudták, hova, kinek, hogyan küldjék el a hadüzenetet ? Elvégre bürokratikus szempontból előállott az exlex : formálisan nem üzente még meg a monarchia a háborút, a fegyverek azonban már javában ropogtak. Végre Bukaresten és Constanzán keresztül távirati utón jutott el a szerb kormányhoz a Ballplatz hadüzenete. Képzelem, az öreg Pasics hogyan csodálkozott! Mindenesetre rend volt a Ballplatzon és ez a fő. A sürgöny aktaszerü másolata ma is ott fekszik a bécsi archívumban, s jelenleg ki van téve közszemlére a Ferenc József-kiállitáson. Bárki meggyőződhet róla, hogy nem történt formahiba.

Sokkal kevesebbet adtak a formaságokra például a németek. A hadüzenet-nélküli háború nagymestere Nagy Frigyes volt, aki még abban is hasonlít Mussolinihoz, hogy a világért se akarta kereken megmondani, hogy mit is akar tulajdonképpen Mária Terézia birtokaiból magáénak tudni? Igaz, hiába is mondta volna s a történelem neki adott igazat, mert az évekig húzódó csetepatén mindenki elvérzett, ki igy, ki úgy, —* csak éppen ő erősödött meg igy is, úgy is. Vagyis katonailag, diplomáciailag, sőt még területeket is hódított magának. A világ- történelem egyik leghosszabb háborúja, az örökösödési háború is hadüzenet nélkül kezdődött és láttuk, ez a formahiba éppenséggel nem gátolta meg az érdekelt feleket abban, hogy hét álló esztendeig kaszabolják és gyötörjék egymást. Nagy Frigyes nem szerette orrára kötni ellenfeleinek szándékait és Mária Terézia igazán nem tudhatta, a jó szomszéd mikor és hol tör a nyakára. Pedig ez a mindenképpen kiváló uralkodó nem tartozott a nyers realisták közé, akinek ne leitek yolna elvei* — csak

Titokzatos francia-olasz összejövetel

Balbo marsall, Mussolini jobbkeze.

a francia vezérkarral tárgyalt Parisban

Az egynapos „kéiutazás” története - Balbo és Bénáin - Anglia 3400 katonát vezényelt Halta szigetére - Páris, augusztus 27. Balbo marsall, Líbia kormányzója hétfőn váratlanul Párisba érkezett. Az újságíróknak kijelentette, hogy csak mint magánszemély jött Párisba. A kéjutazásokkal ellentétben azohban mindössze egy napig maradt a francia fővárosban és kedden reggel már visszarepült Rómába. A Paris Midi értesülése szerint Balbo marsall rendkivül fontos tanácskozásokat folytatott Párisban. Állitólag Dénain tábornokkal, a francia léghajózási miniszterrel konferenciázott, majd Davet ezredessel, a miniszter helyettesével és számos magas- rangú vezérkari tiszttel. A tanácskozások az esti lapok szerint összefüggésben állnak a francia~olasz légügyi antanttal, amelyet a két hatalom néhány hónappal ezelőtt Dénain tábornok római utazása alkalmával határozott el. A konferencián azonkivül gyarmati dolgokról is szó volt, igy elsősorban Abessziniáról.

Balbo marsall útja

(sp) Balbó marsall hirtelen megjelenése Európában és az európai politikában komoly szenzációszámba megy. A közvélemény két év óta alig hallott a híres olasz államférfiuról és repülőről, holott évekkel ezelőtt Balbó sokáig nemcsak az olaszok, hanem egész Európa egyik

kedvencének számított. Népszerűsége Olaszországban azonnal a Duce népszerűsége után következett s amikor a légügyi marsall híres repülőosztagával Amerikába repült, a páratlan teljesítményt az egész világ csodálta. Később mintha Balbo kegyvesztett lett volna. Mussolini lemondatta a légügyi miniszterségről és Afrikába küldte, Tripoliszba kormányzónak. Mindenki úgy vélte, hogy a féltékeny Mussolini szabadulni akart népszerű vetélytársától, s ezért „száműzte" a gyarmatokra.

Ma természetesen kitűnik, hogy Balbo uj állása korántsem volt bukás, ellenkezőleg, gondos előkészítése az újabb karriernek.

Akkoriban az európai közvélemény még álmodni sem mert az abessziniai háborúról és senki nem ismerte Mussolini afrikai terveit. Balbo Afrikába ment, hogy megismerje az ottani viszonyokat és felkészüljön a nagy hódításra. Graziam és de Vecchi tábornok mellett ma kétségtelenül ő ismeri a legjobban az afrikai helyzetet.

Mussolini rábízta azt a légi haderőt, amely Abesszínia ellen küzdeni fog s mint az előjelekből látni, elsősorban az olasz légi haderő feladata lesz Abesszínia térdrekényszeri- tése.

Az olasz vezérkar jól tudja,, hogy a szárazföldi hadsereggel nem sokra megy Abesszínia uttalan

sivatagjain és tikkadt, viztelen hegyei között. A szárazföldi hadsereg csak lassan nyomulhat előre és háborúja évekig tartana. Az olasz vezérkar más haditervet dolgozott ki.

A repülők feladata, hogy demoralizálják az abessziniai népet, megtörjék ellenállását, szükség esetén katonákat vigyenek az ország belsejébe, felkutassák a guerilla-háborut viselő törzsek rejtekhelyeit s gyorsan befejezzék a hadjáratot.

Balbo feladata e nehéz probléma megoldása. Állitólag többévi afrikai tanulmányai után kidolgozta már légi haditervét a bennszülöttek ellen. Azt is tudni véli a fáma, hogy Abesszínia

meghódítása után

Mussolini Balbot nevezi ki az uj birodalom kormányzójává s a marsall valóságos császári tiszteletben részesülne az uj tartományban.

Mindenesetre bizonyos, hogy Balbo nagy szerepet fog játszani az abesezinai hadjáratban. ő volt az, aki az olasz légi flottát reorganizálta s valóságos elithadsereget teremtett a fegyvernemből, ő volt az, aki bebizonyította, hogy a repülőgépek sokkal teherbíróbbak, mint a közvélemény gondolta s a fiatal szakállas óriás föladata lesz \z is, hegy Abesszínia gyors meghóditásával bizonyságot tegyen az . olasz nép és hadsereg vitai izmusa mellett

éppen saját elveit se tartotta túlsókra. Ifjúkorában nem ő irta-e az „Antimachia- vellit", amelyhez Voltaire szerkesztett hatásos, bár némileg kétértelmű és gyanús előszót ? S mintha valóban megjósolta volna az öreg gúnyolódó a sorok között, hogy nem kell túlságosan szívre venni a király tanácsait, ha csak azt nem akarja valaki jóelőre számontartani, hogy mi mindent nem fog betartani belőlük, ha majd a történelem irányitó kerekéiiek egyik rudja markába kerül. Tévedett volna Voltaire? Nagy Frigyes ugyanis az „Antimachia- velli“ nagyobbik felét betartotta —< a Machiavellit: pontosan mindannak az ellenkezőjét csinálta ugyanis, hogy magának hirnevet, birodalmának pedig helyet és súlyt szerezzen a hatalmak versenyében, amit könyvében vallott és hirdetett. Igaz, volt alkalma tapasztalni : más az uralkodni és más elmélkedni, egyik se könnyű, ha az ember hü akar maradni önmagához, de egyik se tűr meg kompromisszumokat. Nagy Frigyes titokban gyűjtött nagy sereget, mikor V. Károly irdatlan birodalmának kormányrudja gyenge asszonykézbe került, s ugyancsak titokban, előzetes bejelentés, a jogcímek aprólékos firtatása nélkül rárontott Ausztriára, hogy Sziléziát megkaparintsa. Nagy Frigyes típusa volt a kemény és céltudatos hóditónak, soha n*m fel tehát emlékét idézni, valahányszor a hódítás problémája felmerül a történelem eleven lapjain és a világ bökkenve figyeli*

hogyan veti ki hálóját egy-egy nagy halász a vesztét érző préda után. Nagy Frigyes fütyült a jogcímekre és noha kiáltványaiban Sziléziához való jogcímeket emleget, „Emlékirataiban" nyíltan bevallja, hogy „becsvágy, érdek és annak óhajtása ösztönzött, hogy az emberek beszéljenek rólam és a háború mellett határoztam". Nagy Frigyes valószinüleg a régi, humanista filozófus hatása alatt túlságosan szigorúan és keserű cinizmussal ítélte meg későbbi önmagát : a fiatal iró és bölcselő, aki — valahányszor kard helyett tollat fogott kezébe a király, előbujt lényéből, — lenézte és élesen bírálta az uralkodót és hadvezért. De azért az uralkodó és hadvezér egy pillanatig sem ingott meg, pontosan tudta, mit kell tennie és soha nem voltak skrupu- lusai. Talán éppen azért, mert maga is kijárta az összes lehető és lehetetlen meggondolások iskoláját és tudta, hogy az „igazságokénak két arcuk van, sőt ha nagyon megszorítják őket, hát több is. Másodszor is hadüzenet nélkül támadott s ezzel Maculay szerint felidézte a világháborút. „Az egész világ fegyvert ragadott. Frigyes fejére száll mind az a vér, amely ezeken a hosszú éveken át Európa minden táján kiömlött." A szigorú angol történetíró lendületesen és a nemes haragtól reszkető hangon felsorolja az összes népeket és fegyvernemeket, amelyek véreztek és szenvedtek e hosszú viadalban s úgyszólván utolsó cseppig nyilvántartja a yért.

aminek Frigyes fejére kellett szállnia. Igaz, hogy az angoloknak volt okuk haragudni Frigyesre, hiszen e rengeteg vérből, mely akkor kiömlött, támadt fel a potsdami szellem uj alakban, hogy Bismarck alatt egy olyan világhatalmi szervezet épüljön köréje, melynek ámulatára járt az egész megriadt és reszkető tizenkilencedik század, sőt — valljuk be — a huszadik is.

Nem akarunk túlságosan messze menni az emlékek felidézésével, s nem állítjuk, hogy lesz még angol történetiró, aki hasonló hangon fog írni egyszer Mussoliniról, mert reméljük, hogy nem lesz oka rá, — de az bizonyos, hogy a bürokratikus formaságok, a jogcímek megalapozottsága vagy hézagossága soha nem változtatott jottányit sem a történelem bűvös anyagának alakulásán. Hadüzenettel vagy hadüzenet nélkül, ezen mi sem fordul meg. aminthogy úgyszólván semmi sem fordul meg a jogcímeken sem. A távoli szemlélő, aki nem egészen indokolatlan drukkal figyeli a recsegő európai tribünről a távoli eseményeket, jó lesz, ha időnként rágondol ezekre a tanulságokra, amelyeknek sorát persze még ki lehetne alaposan bővíteni, — de kár lenne tovább bizonyítgatni valamit, ami napnál világosabban áll előttünk: expanzív, céltudatos háborús szándékkal szemben semmit sem ér a bürokratizmus szócsavarása s legfeljebb arra jó. hogy * csupasz igazságot elfogadható mezbe öltöí- Éesse. Erre tanít bennünket a történelem.