Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-25 / 194. (3746.) szám
<iuyuo*^Ujj +j, VdötuUap. nri'.a ;| * A legfiatalabb magyar Ura arcához Irta: Kovács Endre Alig néhány éve, hogy az Ady utáni elcsön- desíilt magyar Urába uj hanggal bevonult az Illyésék, Szabó Lőrincék, Erdélyi Józsefek költészete s már úgyszólván eredményeiben szemlélhetjük ennek a lírának sajátságait. Nem véletlen jelenség, hogy az uj költőgeneráció nem a Nagy Vezér, Ady nyomdokain halad, sőt inkább egyre jobban eltávolodik tőle a másik oldal, a babitsi formakultusz, a tóthárpádi magányosság irányában. Az az antológia, mely „Korunk" dmen hagyta el a sajtót Budapesten és tizenkét fiatal költő termésén keresztül jóformán az egész fiatal magyar költőnemzedék tartalmi és formai elhelyezkedéséről képet ad, élénken bizonyitja ezt az eltolódást. Aki a kötetet figyelmesen elolvassa, egyetlenegy Ady- reminiszcenciát sem fog felfedezni benne. Nem akarunk túlozni, mikor azt állitjuk, hogy ez a lírai antológia annyira mentes Ady formai és eszmei költészetének varázsától, hogy egyáltalán Ady megléte nélkül is bátran megszülethettek volna. Ezzel az ítéletünkkel még nincs kellőképpen jellemezve ennek a költői generációnak a tartalma. A tizenkét költő, névszerint Forgács Antal, Habán Mihály, Hajnal Anna, Jékely Zoltán, Kis Ferenc, Radnóti Miklós, Rónai Mihály András, Sértő Kálmán, Toldalaghy Pál, Vas István, Weöres Sándor és Zelk Zoltán, a 20 és 30 év közti nemzedéket jelenti a magyar Urában és legnagyobb részük már szerencsésen túljutott az érvényesülésért folytatott küzdelmeken, sőt egynéhányra közülük úgy tekintenek, mint a jövendő magyar líra nagy reménységeire. Ez csak jelentősebbé teszi verseikben megnyilvánuló állásfoglalásukat. A tizenkét költő nyilván az előző nemzedék nagy formamegtérésének hatása alatt majdnem egyöntetűen a kötött formákat kultiválja. A jelek szerint a magyar Ura a formai virágzás uj korszakába ért. Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, de mégelőbb a nagy formamüvész Babits újból visszaadták a kötött versnek a polgárjogot. Az a nagyszerű formatökély, mely az u. n. „nagy generáció" legkiválóbb alkotóinál, egy Babitsnál, egy Tóth Árpádnál, egy Nagy Zoltánnál izolált jelenségnek számított a háború utáni szabadvers-dzsun- gelben, ma újból győztes lett az egész vonalon. Lezárult egy csendes harc, mely az utókor szemében egyet fog jelenteni a harccal a középszerűség ellen, a dilettantizmus ellen. A formai kényszer nem jelent gyötrelmet, csak az áltehetségek számára. Ebbe a kényszerbe szívesen bujtatta magát minden korszak nagy költőegyénisége. S a nyelv, a modern magyar költői nyelv engedékenyen simul az uj költők kezei közé. Babits még a háború előtt formált magának egy uj magyar nyelvet, azt az ideges, remegésekkel, erővel és színnel teljes idiómát, melynek magyarsága helyenként a Zrínyi Miklós zord erejű magyarságára emlékeztet. Emlékezünk Tóth Árpád lírájának trópikus gazdagságú virágaira, dús, pompás jelzőire, ahol még egy „setét" jelzőnek is elmulhatatlan jelentősége van. Juhász Gyulánál a formai kifejezés tökéletesen fedi a költő társtalan magányát. Kosztolányinál a Szépség tetőpontra kerül. A legfiatalabb költők most egyenesen ehhez az ősforráshoz mennek vissza, miközben egyikük-másikuk meglepő ügyességgel alkalmazza a háború utáni Nyugatgeneráció, Erdélyi, Illyés stb. eredményeit. Megállapítható, hogy a fiatal költők szinte testületileg fordultak el a fogalmi költészet hangjától s a képbeli kifejezésre törekszenek. Némelyiküknél ritka tökéletességgel jelentkezik a költői látásmód egy-egy találó jelző, metafora alakjában. A nagyon tehetséges Jékely Zoltán például igy ir: Most suhanunk a mormogó Szamos bátor vizében, nagy fűzfák alatt. Félemberek vagyunk: félig már iszamos vizhasitó, villótestü halak. Forgács Antal helyenként olyan kikristályosodott hangon ir, mely egyfélekép tud ódái magasságokban és elégikus elábrándozásokba merülni. Habán Mihály ódon zsoltárok hangján jelentkezik. Szerelemről és jövendő háborúkról énekel. Radnóti Miklós, az antológia egyik főerőssége, lázongó, örökösen kereső költő sok kontraszttal és színgazdagsággal. Rónai Mihály András a „drága pesti flaszter" költője, kiben a még friss falusi emlékek álomszerűén folynak össze a város realisztikus élményeivel. A költők egy része erősen hajlik a groteszk, a humor felé. A Babits-felfedezte fiatal Weöres Sándor, akinél a formai probléma ugylátszlk már régóta nem probléma, Csöngéről felfedezett versében az unalomnak ritka tökéletes re- velációját nyújtja. Ott túl a sarkon, hová cl se látok kutgém gerince görbül betegen s a kerítések a dombperemen úgy csüngnek, mint foltozott kabátok. Előttem ernyed széjjel minden árnyék mégmélyebb árnnyá. Léva, augusztus 24. Gyöngyösbokréta. Ez a szó jelentőségével együtt már nemcsak általában ismertté, hanem valóságos fogalommá is vált és nem csupán a magyarok előtt, hanem más európai nemzet előtt is. Gyöngyösbokréta! Amikor ezt a két szót. halljuk, édes zsibongás vibrál keresztül a lelkűnkön és ősi magyar szépségek tündöklő színei viliódznak meg lelki szemeink előtt..! Gondolatunk odaszáll az ákácillatos, piroemuakát- lis, virágos magyar falvakba, amelyek népe távol él a nagyforgalmu országutaktól, távol a vasúti ginektől, szinte szerényen félrevonulva a mindent uniformizáló koráramlatok írtjából, de fittyet hányva és büszke nemzeti öntudattal ellenállva a divat túlzásainak, a néger zenének, a „legújabb41 slágerdalokuak, a számára kimondhatatlan nevű groteszk táncoknak. Kegyeletes szeretettel és becsüléssel őrzi atyáitól reája hagyott szellemi örökségét, régi élete magyar hagyományait, amelyektől a városi keveréknép többnyire olyan könnyen tud szabadulni. Gyöngyösbokréta nevet kapta, a régi magyar néphagyomány, népművészet, régi táncok, énekek, ruházkodás ünnepélyes bemutatása. És ma már a magyar Gyöngyösbokréta sikereitől, diadalaitól hangosak az újságok, a rádió, a film és a nép kacagó, boldog öntudattal és megilletődötten issza föl szemeivel a magyar falunak egyszerre fölfedezett, a szerény félrevonulásból a mindent besugárzó napfényre hozott világraszóló szépségeinek ritka eredetiségeit, ruházkodása pompás színeit, nemes Ízlését, régi énekeinek, meséinek és alkalmi rigmusainak jóizeit, amint azt most majd Léván is fogjuk hallani és látni. így fedezik föl manapság Szlovenszkón is sorjában azokat a magyar falvakat, amelyek népe folkloriszt'ikus és etnogáfiai szépségeivel méltó arra a kitüntetésre, hogy helyet foglaljon a Szlovenszkón most kialakuló Gyöngyösbokréta-moz- galomban, amelynek első nagyobbszabásu megmozdulása, és tüzpróbája szeptember 1-én, vasárnap Léván lesz. A lévai Gyöngyösbokréta-ünnepély a szloven- szkói magyar nép ősi kultúrájáról, hagyományairól és nagy népművészeti értékéről fog eleven bizonyságot adni az itt messze vidékről öesze- gyülekező közönségnek, amelynek feledhetetlen élményben lesz része és leikéből soha ki nem fakuló fényes magyar emléket visz majd magával haza innen. De egy másik és a nemzeti látványosság nyújtásánál nagyobb jelentőségű oldala és célja is van a lévai Gyöngyösbokréta-ünnepély megrendezésének. Ez az ünnepély az itt szereplő községek, névszerint: Komáromszentpéter, a remek kézimunkáiról híres Martos ég Izsa, azután a nyitrai magyar szigetről Egerszeg és Nagycétény, Hont etnográfiai hirességü községei: Nagycsalómia, Csáb, Nénye és Szécsénke és végül a garamvöl- gyi etnográfiai szigetről, amely az itt vonuló avarsáncok mentén őrzi féltő szeretettel ősi viseletét és magyar szokásait: Kéménd és Bény népe részére ünnepélyes dokumentálása lesz egész Szlovenszkó magyarsága előtt, hogy valóban méltó a magyar névre és megérdemli az elismerést a magyarság ősi értékeivel való jó sáfárkodásért, a megőrzésért. De egyben ösztönző is lesz ez azoknak a községeknek, amelyek népe már ezé- gyelni kezdi őseinek nemes hagyományait, régi szép divatját és megkezdte belőle a kivetkőzést. A Szlevenszkói Magyar Kultur-Egylet lévai fiókjának vezetősége elismerésre méltó, szép gondolatot valósit meg a lévai Gyöngyösbokréta-ünnepély megrendezésével. Amidőn ezt megállapítjuk, nem lehet megfeledkezni annak a lehetőségéről, hogy a szlovenszkói Gyöngyösbokréta kultusza, úgy látszik, most hasonló fejlődési útra készül, mint amilyent annakidején a magyar dal a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség keretében Losonctól, az első dalosünneptől Léván keresztül a Péter-Pálkor lezajlott éreskujváriig futott meg. A komáromi kis magból, ahol először szerepelt egy kisebb Gyöngyösbokréta, íme, most gyönyörűen kezd kibontakozni a Gyöngyösbokréta lévai virága, hogy utána valamelyik lelkes szlovenszkói magyar városban még a lévainál is dusabb virágzásba boruljon ée bokrétájába kösse Szlovenszkó Toldalaghy Pálról azt hiszem, még sokat hallunk. Egyik leghangulatosabb költője a fiatal generációnak. Tóthárpádos démonikus magány, alkonyi tájak megigézettje, kinél a vers: ünnep. Ilyen sorai vannak: Mert csendességek jöttek újra értem, s szivembe hullt az őszi bús halál. Ha nem csókolsz és nem hajolsz ölembe, legény-kedvem bolond pokolra száll. Kis Ferenc a „jóság és a tisztaság" költője, Vas István régi formák felújítója, Zelk Zoltán a külváros énekese. Mellettük a sokat vitatott Sértő Kálmán különös, groteszk látása, mely gyakran a nevetség határát súrolja, egy eredeti, minden izében paraszti tehetség bizonysága. Az egyetlen nököltőt, Hajnal Annát, a végére hagytuk, pedig bátran az elsők közé tehettük volna. Kulturáltsága, formai letisztulása, verselésének népművészeti szempontból érdekes minden községét. A Szlovenszkói Magyar Kultur-Egylet lévai fiókja ezzel a messzebbnéző elgondolással vállalta magára azt a. súlyos feladatot, amit a. mai nehéz viszonyok mellett az egymástól ilyen távoleső magyar községek Gyöngyösbokrétájának Léva Prága, augusztus 24. Most jelent meg a Magyar írás ezévi ötödik száma. A kitűnő szlo- venszkód magyar folyóiratnak ez már a negyedik évfolyama és meg kell állapítani, hogy a folyóirat hü maradt eredeti elgondolásához: fiatalokat szólaltat meg és ezeknek a fiataloknak igen komoly mondanivalójuk van. Az uj számban Féja Géza „A Phoenix s az ő fészke" címmel Zrínyiről értekezik és eljut a „második Magyarországig és a második protestantizmusig". — Réz Gyula két szép verséből bensőség és igaz líra áramlik. „Úgy száll a dal a kéklő égbe fel, mint a templomszékről istenes beszéd". — Remekbe készült kis írás Palotai Boris „Hárman az osztályból" című elbeszélése. Tízéves találkozóra készülődik a volt osztálytársakkal s mielőtt ez megtörténik, közülük hárommal találkozik, az egyikkel a villamoson, amikor éppen meg akarja lopni: zsebtolvaj. A másikkal egy forgóparketten: ványadt és cinikus, minden emberiről megfeledkezett előtáncos. A harmadikkal: kész mérnök, akinek poloskairtó vállalata van, mert nem tud máskép megélni. Mindhárom leszorult az emberi társadalom polgári síkjáról, nincstelenek és mégis dobog bennük a nagy titok: a Minden. — Kovács Endre két verse: „Ha elfutnak a számontartott órák" és „Egy régi szobában". Járt már egyszer ezekben a szobákban, de hazug és keserű lett itt minden. Pedig ember, aki dolgozik, de akiben ép ezért halkan ver a szív. — Farkas István „Tibi és a Mona Lisa“ címen kedves vázlatot irt a Louvxeben való találkozásáról neveletlen magyarokkal. — Reményi két verssel szerepel: Amerika zűrzavarában viziószeriien megelevenedik a régi Pozsony és régi énje. — Egri Viktor „Madelaine" című novellája háborús visszaemlékezést fest. — W. Wimberger Anna alföldi tájat fest egy versben. — Mihályi László „A nagymamám" címen irt egy kis visszaemlékezést: mint meglett ember karácsonyt ül, de nem tud neki örülni, mert a karácsonyfa mellett ott látja a régen karácsonykor meghalt nagymamáját: a születés mellett a véget. — Fekete Lajos három erős verssel szerepel az uj füzetben. — Igen érdekes és pszichológiai szempontból finom irás Izsák László „Két fogoly" cimü elbeszélése. Egy tigris&zeliditő teljesítményétől elragadtatott gazdag nő magával viszi egy éjszakára s ezt nem tudja elfelejteni. Látja, hogy fogoly és fogoly a tigris. Mindkettő foglya az emberiségnek. A megoldhatatlan csomót a tigris oldja meg a szeliditővel vívott halálos küzdelemben. — Az Irodalmi Szemlében Féja Géza Bányai Kornélról ir emléksorokat, Farkas István a szlovák irodalmi szemlében Jankó Jesensky „Demokrati" cimü regényével foglalkozik, Possonyi László Mauriac írásait méltatja. — Illéssy „Népkultura a képzőművészetben “ címmel ir érdekes tanulmányt és megállapítja, hogy a magyar kulturfejlődés faji alapokra helyezésekor nem a külsőségek keresetét kell szorgalmazni, hanem a magyar gondolkozással egyensúlyi állapotba kell hozni az ősi ösztönkulturát a nyugati műveltség értékes tanulságaival. — Marék Antal folytatja az, már-már klasszikus üteme a magyar nőköttők legelsői közé emelik. Ha van valami, amit az olvasó ezen antológia olvasásakor nélkülöz, úgy az minden bi- I zonnyal a szociális tartalom, vagy ha tetszik, társadalmi vonatkozás, melyről ezekben a versekben alig esik szó. Talán reakció ez a háború utáni „baloldali" lirára, a pártköltők dilettantizmusára, melyben nem a „hogyan", hanem a mi volt a fontos? Valószínűleg igy van, mint- ahogy valószínű az is, hogy Illyés meg Erdélyi legújabb költészete nyomán a szociális tartalom uj kifejezése épül ki a legfiatalabb lírában is, mely magasabb síkon ugyanazt végzi el, amit a pártköltők a maguk dilettáns verseivel. A tizenkét fiatal költő ma már elért a formai fejlettség iskolás fokára, az utak körülbelül ezen a ponton válnak el. Az ősi magyar szépségek nagy szlovenszkói bemutatójára készül Léva Országos érdeklődés előzi meg a SzMKE szeptember elseji Gyöngyösbokrétáját A Magyar írás uj száma városában való összekötése jelent. De nagy lelkesedéssel vállalta a miunkát és az áldozatot. Örömmel teszi, mert a szlovenszkói magyar lelkek virágait óvja meg a Gyöngyösbokrétában az el'kervadástól! KOPERNICZKY KORNÉL. „Akik Szlovenszkóból elszármaztak" cimü portrésorozatot és Féja Gézáról ir. — Bállá Borisz külföldi naplójában Sullavan mozimii- vészetével foglalkozik: „A kor lelke forr s uj formákat présel maga körül". SulLavan művészete már az uj kort revelálja. — Szombathy Viktor „Hetven év megcsontosodott emléke a falusi színpadokon" címmel értekezik a népszínműről. A szerző ezt a kitűnő értekezést a rádióban is felolvasta. — Simándi Pál „Uj középkor?" címmel Nikoláj Berdiajev orosz filozófus könyvét méltatja, amelyben megállapítja, hogy „a föld összes népei közül az orosz van legjobban beállítva a minden emberire, ez nála a nemzeti lélek jellemző sajátsága". A szükséges és egészséges fordulatot az uj középkor hozza meg. — Igen érdekes száma ennek a füzetnek dr. Németh Antal „Bánk bán a színpadon" cirrfü analízise, amely egy készülő könyv bevezetése. — Mély tanulmány Keresztes Pál „Igazságot Bánknak" cimü írása, amely a Bánk- problémát minden lelki oldalról megvilágítja. — Dr. Révay József „Egy régi hamvveder" cimü írása a kétezer év előtti római kislány életét revelálja a bölcsőtől a menyasszonyságig. — Dal- los István Vörösmarty Tibor „Szökésem az idegenlégióból" cimü könyvével foglalkozik. A kitűnő számot budapesti színházi bemutatók kritikája, zenebeszámolók és rádiókritika teszi teljessé. n. p. (*) Művészeti hírek egy mondatban. Mas- c a g n i a „Nero"-t vezényli a livornói szabadtéri előadásokon. — H e 11 a i „Capri" címmel irt uj vígjátékot. — A bécsi Burgszin- h á z Lear királlyal kezdi meg az uj évadot. — A b udapesti Kamaraszínház a „Száz- huszas tempóval" indul. — Gaál Franciska „Kismama" cimü filmje a velencei versenyen belekerült a döntőbe. — „A prágai diák"- ból, amelyet eddig kétszer íilmesitettek meg, harmadszor is film készül és ezúttal a főszerepet Adolf Wohlbrück játsza. — Josefine Baker néhány nap előtt kezdte meg uj filmjének, a „Tamtam hercegnő" cimü drámának a forgatását. — G r i f f i t h Londonban rendez és első filmjének főszerepét Dolly Haas játsza. — M u- ráti Lili a berlini Ufánál filmez. — Darvas Lili szeptember elején befejezi a Baskircseff- filmet és azután Budapesten megkezdi Molnár Ferenc „A nagy szerelem" cimü uj darabjának a próbáit. — Lakatos László befejezte „Draga Masina" cimü szerb királydrámáját, amely a budapesti Vígszínházban kerül színre. A KASSAI CAPITOL-MOZGó MŰSORA: Barcarola. Fröhlich Gusztáv és Baar Lida filmje A KASSAI TIVOLI MOZGÓ MŰSORA: Dübörög a föld. Izgalmas háborús film a Doberdóról Folytatása következik.
