Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-24 / 193. (3745.) szám

Lajos — ha jól emlékszem sok-sok esztendő távolából e könyv előszavára — az erdélyi havasokban,, maga is eljegyezve Mars ko­mor és a költészet múzsáit nem túlságosan kedvelő istenével, készítette pompás könyv- diszéit Kner buzdítására, hogy aztán e sa­játosan és őseredetin magyar fejlécekkel, záródiszekkel és illusztrációkkal uj fejeze­tet nyisson a magyar grafika történetében. Knernek rajzolt könyvdiszeket Csók Lajos is, Divéky, Bánffy Miklós, Falus Elek és még sokan mások a modern magyar grafika és piktura kiválóságai' közül. 'prxgai-MaíAarhirl^ 1935 augusztus 24, szombat És érdemeket szerzett, mint könyvkiadó is. Az ő kiadói munkásságához fűződik a legszebb és talán legteljesebb magyar klasz­szikus sorozat kiadása. E sorozat összeállí­tását olyan avatott kézre bízta a gyomai könyvnyomtató, mint a korán elhunyt Ki­rály György. Vörösmarty, Csokonai, Ka­tona láttak napvilágöt ebben a sorozatban, eredeti szép magyar köntösben. Kner kül­földi klasszikusokat is adott ki a magyar klasszikusokkal párhuzamosan, s ez a két sorozat ma már értékes könyvritkaságnak számit, pedig nem egészen múlt el másfél évtized sem megjelenésük óta. A román megszállás idején kifosztották a gyomai könyvnyomtató műhelyt, betüszekrényeit kiürítették, nemes vágású, klasszikus angol betűit elhordták — s csodálatosképpen újra fel tudta szerelni á nyomtatómühelyt a már akkor háború viharában és megpróbáltatá­saiban erősen megtört és öregedő Kner Izidor. Révész Béla első Ady-könyve nála jelent meg s ha e könyv nem is állítható a régi Kner-kiadványok sorába, mégis azok­nak az éveknek magyar könyvterméséből messze kiemelkedik előkelő -technikai kivi­telével. Kner Izidor érdemeit legfelsőbb ma­gyar helyen kitüntetéssel jutalmazták, igazi jutalma azonban az a szeretet és az az osz­tatlan megbecsülés volt. amellyel a magyar betű valamennyi munkása odaáll sírja köré •és levett kalappal némán tiszteleg egy jó magyar mesterember előtt. Az olasz hadgyakorlatok (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) meg, vájjon nem lehet-e a modem hadászat pro­blémáit lovasság nélkül megoldani. A leghatalmasabb harci egység A négy hadtest neve a következő: Milánó, Felső-Etsch, Friuli és Campania. összesen ti­zenkilenc hadosztályból áll. A milánói hadtest három gyaloghadosztályból és egy hadosztály alpesi vadászból áll, továbbá ebbe a hadtestbe osztották be a motorizált hadosztályt és az egyik repülőhadosztályt, A milánói hadtest te­hát az olasz hadsereg legerősebb és legnagyobb harci értékkel rendelkező alakulata. A Friuli hadtest három gyaloghadosztályból, egy hadosz­tály alpesi vadászból és egy repülőhadosztály­ból áll. A Campania hadtest a nápolyi és a bar' helyőrségi csapatokból alakult, amelyek­hez egy lovassággal és motorkerékpárokkal ki­ég eszi tett repülőhadosztályt osztottak be. Föl­tűnő, hogy négy teljes hadosztály alpesi csapat vesz részt a hadgyakorlatokon. Mussolini szem- melláthatóan a hegységekben lefolyó háborúra akar előkészülni. Az alpesi vadászokat soha nem vezénylik gyarmati szolgálatra vagy az or­szág belsejébe, ők állandóan a határok mentén állnak. Fölszerelésüket hegymászóbotokkal, csá­kányokkal, turistakötelekkel és hegymászóci­pővel egészítették ki, A főparancsnokságot a hadgyakorlatokon Mussolini személyesen vette át, ami szintén ' nagy feltűnést keltett, mert eddig, ha Mussolini I részt is vett a gyakorlatokon, a főparancsnok- Jság a tábornokok kezében volt. Lázas tevékenység a másik, az igazi fronton Milánó, augusztus 23. A Stampa értesülése szerint a napokban újabb két repülőezred indul Keletaírikába. Az egyik bombavető gépekből, a másik földerítő gépekből áll. A csapatszállitások Afrikába napról-napra növekvő ritmussal folynak. Nápoly kikötőjében óriási tevékenység uralkodik és nem múlik el nap, hogy több hajó nem indul Keletaírikába egyre nagyobb csapuíszállitalányokkal. Az ed­digi rekordot az eljövendő vasárnap fogják föl­állítani, amikor a Satumia és az Atlante hajón egyetlen nap hatezer feketeinges indul az olasz gyarmatokra. Alexandriából érkezett jelentés szerint a Szuezi csatornán tegnap háromezerötszáz olasz katona kelt át. A hajók fedélzetén a csapatokon kivül rengeteg munkás és öszvér volt. A csa­torna vidékére holnap és holnapután is csapa­tokat várnak. Szuezben az olaszok számos me­chanikust, villanyszerei öt és sofőrt szerződtet­tek. A bérek magasak és igy sekar jelentkeznek olasz gyarmati szolgálatra. Alesssliia moziéiitás elüt csa­nie a gyüjíőtáborokban. Nem lehet kétség afelől, hogy abban a pillanatban, amikor a mozgósítást végrehajtják, Abesszínia csá­szára fehér ruhában kivonul, hogy a csapa­tok fölötti főparancsnokságot átvegye. A pozsonyi egyetemen ősszel megnyílik a katolikus teológiai fakultás Pozsony, augusztus 23. (Pozsonyi szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A csehszlo­vák kormány és a Vatikán között hosszabb idő óta folytak tárgyalások a pozsonyi szlo­vák egyetemen a katolikus teológiai kar ki­építéséről. Most, hogy a modus vivendi a végrehajtás állapotába került, e kérdést is rendezték. A csehszlovák kormány a kö­zelmúlt napokban értesítette dr. Jantausch Pál püspököt, nagyszombati apostoli admi­nisztrátort, hogy Prágába megérkezett a Vatikán hozzájárulása a pozsonyi katolikus hittudományi kar megszervezése kérdésé­ben. Beavatottak úgy tudják, hogy az uj fakultás már a küszöbön álló tanévvel meg­nyílik. „SugdQfádzó" propaganda Ausiftiíban Bécs, augusztus 23. A lapok jelentése szerint az osztrák hatóságok egy fontos okirat nyo­mára bukkantak, amely a német nemzeti szo­cialista központ utasításait tartalmazza az osztrák ágensek számára. A nemzeti szocialis­ták az úgynevezett ,,sugöolózó“ propaganda eszközével dolgoznak. Igyekeznek szükebb kö­rükben olyan híreket terjeszteni, amelyek disz- kreditálják a mai kormányt. A propaganda irányelvei a következők: 1. A Habeburg-re­stauráeiót a kisantant akciójaként kell beállí­tani, 2. a zsidókérdést minél szélesebben a köz­véleménybe vetni, 3. a kormányválság lehető­ségét felvázolná, 4. rámutatni az ősszel kezdő­dő munkateremtési és pénzszerzési nehézsé­gekre. 671 XXXV. FEJEZET. * A Fcnchurch-streeti rejtély. — Az az elv, amelyből kiindultam, ez volt: Ábdullah Khargi gonosztevő, bandavezér, tehát nem Firozpur radzsája, hanem közönséges szél­hámos. Egy nagyszerű színész, aki tökéletesen játsza a radzsa szerepét. Olyan ember, akinek sok lehet a füle mögött. És ha megbolygatjuk a múltját, nagyon sok dolognak jutunk a nyitjára és kulcs jut a kezünkbe, amellyel titokzatos je­lenjét is földeríthetjük. És erről nem is tizen­két óra alatt meg is bizonyosodtam. Mister Ri- chard Froblsher, a daktiloszkópiai osztály ve­zetője öt perc alatt megtalálta gyűjteményében a kártyalap ujjlenyomatának eredetijét. Ez az ujjlenyomat egy bizonyos Matthew Rempington nevű úriemberé volt. — Matthew Rempington?: — kiáltott föl nagy izgalmában Sir Alfréd. — Teljesen megértem Sir Alfréd izgalmát, mert ő volt az, aki 1913-ban azzal a föl nem de­rített bűnüggyel foglalkozott, amely Matthew Rempington nevéhez fűződik, s amely a Scott- land Yard irattárában ,,a Fenchurch-streeti rej­tély" cim alatt szerepel. Idáig kell visszanyúl­nunk, hogy a pimlicói rejtély borzalmas szöve­vényét teljes egészében áttekinthessük. — Az aktatárban Mister Bárét elém rakta a terjedelmes iratcsomót, amely a fenchurchi rejtély összes- iratait magában foglalja. 1913-ban tar­totta nagy izgalomban ez a bünügy a Yardot és a közvéleményt. — A mese nagyon rég kezdődik. — 1913 december tizenkettedikén megjelent egy szegényesen öltözött asszony, akiről azon­ban leritt, hogy valaha jobb napokat is látott, a Scottland Yardon és bejelentette, hogy a férje, akinek abban az időben sem foglalkozása, sem rendszeres jövedelme nem volt és akit William Creecknek hívnak, ismeretlen módon eltűnt. Az asszony egy jó ismerőse társaságában jelent meg a Yardon, egy kövér, ölajosarcu némettel, és elmondottak egy tifo1-- 'os tör' ' 3rr.i 1 azonnal beh % őrségünket. — Úgy látszik, december tizedikén délután három óra tájban Kari Müller, az előbb emlitett német, fölkereste barátját, William Creecket, hogy valami tiz angol fontnyi járandóságát tisztázzák, amivel az utóbbi már jónéhány hó­napja tartozott neki. Amikor megérkezett a Charlotte-uccai lakásra, William Creeck na­gyon izgatott volt, a felesége pedig keservesen zokogott. Müller el akarta mondani jövetele célját, de 'Creeck vadul félrelökte és — a né­met saját szavai szerint — megelőzte őt, egy régebbi, kétfontos állítólagos tartozást követel­ve rajta. Mert, amint ott hadonászva előadta, a németet ez a kisebb kölcsön állította talpra és most Creeck szerint rajta volna a sor, hogy megszorult barátján segítsen. — Mintegy negyedóra hosszat tartó rendkí­vül éles vita után Creeck mást gondolt. A né­met kitartott csökönyössége mellett. Creeck,, — látva, hogy nem boldogul vele, rászánta magát, hogy beavatja a németet titkos tervébe, amely siker esetén nehéz ezreseket jelentene, amin aztán majd szépen megosztoznak. — És most a németnek a bíróság előtt tett tanúvallomásából megtudjuk, hogy mi is volt az a terv, amelyet Creeck előterjesztett. A kilenc­százas évek elején William Creeck szininöven- dék volt és tanárai nagy jövőt jósoltak a szá­mára. Együttlakott a Westend egy szerényen bútorozott szobácskájábán egy Barker nevű ba­rátjával. Ez a Barker az egyik este nagyon sok pénzt vitt haza. Állítólag a lóversenyen nyerte. Egyébként egész bizonytalan egzisztencia volt, a City táján élősködőit és apró, hamis tőzsdei üzletekből tartotta fenn magát. Egészen bizo­nyos, hogy azt a 4000 fontot, amely most a zsebét terhelte, valamely bűnös utón szerezte. Másnap ezt a Barkert meggyilkolva találták, azaz egy hulla feküdt az ágyában, amelyre a ta­karítónő bukkant rá. A gyanú természetesen elsősorban barátjára és lakótársára, Creeckre irányult. Ez azonban ríem volt fellelhető az első napon, csak másnáp bukkantak rá egy zug­korcsmában. Kétségbeesetten védekezett, pénzt nem is találtak nála, őneki pedig sikerült alibit bizonyítani. Előállította mindazokat. a’-'Vkrl •gyiift dőzsölt a kérdéses éjszakán. Az a"' , kétségtelenül jó volt, a tanuk nagy része szava­hihető ember, akik jóformán percről-percre szá­moltak be Creeck éjszakájáról. így a színész szabadlábra került, Barker pedig nyomtalanul eltűnt Londonból. Vagyis a hullát a rendőrség Barker hullájának tartotta, elhitték Barkerről, hogy azonos az ágyban talált hullával, Barker pedig szépen kereket oldott a 4000 fontjával és végre sok kalandos utazás után eljutott Vladi- vosztokba, Keletszibériába. Itt felvette az igen gyakori Matthew Rempington nevet, prémke­reskedést nyitott és hamarosan megsokszorozta a pénzét. Csak Creecket nem tudta megtévesz­teni. — Annak ellenére, hogy Creecknek a rövid huszonnégy órás őrizetbevételen kivül semmi baja sem történt és nem volt dolga a hatóságok­kal, a Barker ügy mégis árnyékot vetett rá, mert különös az, ha egy fiatal szininövendék la­kótársát meggyilkolva találják ágyában. A do­log hire az akadémiára is eljutott, mert a Yard emberei ott is sűrűn megfordultak, hogy Creeck- ről információkat kérjenek. Creecknek igy nem volt maradása társad között, kilépett az akadé­miáról és kisebb vándortársulathoz szegődött. Éveken át járta a vidéket, de kétségtelenül nagy tehetsége felaprózódott. Shakespeare-hősöket akart alakítani a Regentsben és be kellett érnie, hogy kis színpadokon _ apró epizódszerepeket játszón. Egy ilyen vándortársulatnál ismerkedett meg Alice Lavender kisasszonnyal, aki igen te­hetséges drámai színésznő volt és a legjobb utón haladt, hogy valamelyik nagy színházhoz ke­rüljön. Szerződést is kapott Londonba, csakhogy végzetére szerelmes lett vidéki partnerébe és hozzá is ment feleségül. A fiatal pár felköltözött Londonba. Creeck azonban sehogyan sem tu­dott elhelyezkedni. így felesége keresetén élős­ködőit, az iszákosságra adta magát és egyre lej­jebb csúszott a lejtőn. Később Missis Creeck is elvesztette. állását és alkalmi keresetekből, apró vendégszereplésekből éldegéltek, meg lassan az ószereshez vándoroltak az ékszerek, szőnyegek, prémek és minden, ami csak megmozdítható egy lakásban. — Közben Creeck valamelyik újságban olva­sott Matthew Rempington szibériai milliomos­ról. Hire volt már akkor, de hogy valamikor valóban Barkernek hívták volna, vagy hogy éppen egy tiz évvel ezelőtt elkövetett rejtélyes bűneset tettese rejtőznék a dúsgazdag ember álarca mögött, ezt nem lehetett volna bizonyíta­ni, de még valószerüsiteni is nehezen. — Rempington pompás karrierje során elkö­vette azt az óriási hibát, hogy négy ízben is irt '-J‘ la’ ' ' -k és barkának, Willian függésben sem volt az üggyel, ezeket a legré­gibb időkben irta és hozzá Creeck el is veszí­tette ezt a két levelet, legalább is igy mondta a németnek. Az első levelet állítólag akkor irta Rempington, más néven Barker, amikor elfogyott minden pénze, amit a bűntettel kapcsolatban kaparintott meg, s nagyon szegényen éldegélt Newyorkban. Creeck abban az időben elég jó szerződéssel volt egy leedsi színház hősszerelmese és nagyon is jól érezte magát szülővárosában. Barátjának kétségbeesett hangú levelére küldött is vagy tiz angol fontot, csak úgy megemlékezésül a régi jó napokra. Később Creeck kezdett lecsúszni a lej­tőn. A kocka megfordult. Rempington kezdett felemelkedni s most ő küldött hajdani barátjának ötven angol fontot. Müller előadása szerint Creeck ettől kezdve egyre fokozottabb igények­kel állt elő Rempingtonnal szemben s ezek az egyre merészebb követelések különféle fenyege­tésekkel párosultak, igy zsarolván ki belőle hall­gatási dijat, ámbár figyelembe véve azt a ret­tentő távolságot, amelyben a milliomos élt, ezek a fenyegetések nevetségesnek tűnhetnek fel. — Most azonban fordulat állt be a dologban és Creeck néhány percnyi habozás után átadta német barátjának a Rempington két utolsó le­velét, amelyek olyan fontos szerepet játszottak ennek a rendkívüli bűncselekménynek rejtélyes történetében és amelyek egy-két órára engem is megzavartak, hogy aztán helyes nyomra ve­zessenek. Bürke most két papírlapot vett elő tárcájából és olvasni kezdte. „Uram! Teljesen jogosulatlan az a folytonos követelőzése, amellyel minden áron pénzt akar tőlem kicsikarni. Annyiszor segítettem már önön, ahányszor csak arra érdemes volt. Azonban visszaemlékezvén a régi jó időkre és arra, hogy ön sem zárkózott el előlem, amikor nehéz vi­szonyok között éltem, most egyszer még alkal­mat adok önnek arra, hogy megismerje a jó ol­dalamat. Egy itteni orosz kereskedő barátom, — aki megvásárolta az üzletemet, — néhány nap múlva hosszabb útra indul. Több ázsiai és európai kikötőben szándékozik több-kevesebb időre kikötni a yachtjával. Ez a barátom meghí­vott, hogy Angliáig csatlakozzam hozzá. Miután nagyon kiváncsi vagyok azokra az idegen he­lyekre, ahol majd utunk elvezet és mert tiz cs egynéhány évi távoliét után régi hazámat is szeretném még egyszer meglátni, elfogadtam a meghívást. Nem tudom még pontosan, hogy mi­kor fogunk Európába érkezni, de készséggel m -'-'Térem, hogy mihelyt megérkezünk valame- . nyomban fogok Írni önnek, mert lr. h ! ~ ‘é ~1 " vetkezik. Addis Abeba, augusztus 23. Az abesszí­niái hadsereg parancsot kapott, hogy min­den eshetőségre fölkészüljön. A férfilakos­ság valamennyi tagja 15 évtől 80 évig had­köteles és mozgósítás esetén meg kell jelen­n kqfdhalá&z ■ AIBX HiíI6YI^ REGENYE

Next

/
Thumbnails
Contents