Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-24 / 193. (3745.) szám

Lajos — ha jól emlékszem sok-sok esztendő távolából e könyv előszavára — az erdélyi

havasokban,, maga is eljegyezve Mars komor és a költészet múzsáit nem túlságosan kedvelő istenével, készítette pompás könyv- diszéit Kner buzdítására, hogy aztán e sajátosan és őseredetin magyar fejlécekkel, záródiszekkel és illusztrációkkal uj fejezetet nyisson a magyar grafika történetében. Knernek rajzolt könyvdiszeket Csók Lajos is, Divéky, Bánffy Miklós, Falus Elek és még sokan mások a modern magyar grafika és piktura kiválóságai' közül.

'prxgai-MaíAarhirl^

1935 augusztus 24, szombat

És érdemeket szerzett, mint könyvkiadó is. Az ő kiadói munkásságához fűződik a legszebb és talán legteljesebb magyar klaszszikus sorozat kiadása. E sorozat összeállítását olyan avatott kézre bízta a gyomai könyvnyomtató, mint a korán elhunyt Király György. Vörösmarty, Csokonai, Katona láttak napvilágöt ebben a sorozatban, eredeti szép magyar köntösben. Kner külföldi klasszikusokat is adott ki a magyar klasszikusokkal párhuzamosan, s ez a két sorozat ma már értékes könyvritkaságnak számit, pedig nem egészen múlt el másfél évtized sem megjelenésük óta. A román megszállás idején kifosztották a gyomai könyvnyomtató műhelyt, betüszekrényeit kiürítették, nemes vágású, klasszikus angol betűit elhordták — s csodálatosképpen újra fel tudta szerelni á nyomtatómühelyt a már akkor háború viharában és megpróbáltatásaiban erősen megtört és öregedő Kner Izidor. Révész Béla első Ady-könyve nála jelent meg s ha e könyv nem is állítható a régi Kner-kiadványok sorába, mégis azoknak az éveknek magyar könyvterméséből messze kiemelkedik előkelő -technikai kivitelével. Kner Izidor érdemeit legfelsőbb magyar helyen kitüntetéssel jutalmazták, igazi jutalma azonban az a szeretet és az az osztatlan megbecsülés volt. amellyel a magyar betű valamennyi munkása odaáll sírja köré •és levett kalappal némán tiszteleg egy jó magyar mesterember előtt.

Az olasz hadgyakorlatok

(TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.)

meg, vájjon nem lehet-e a modem hadászat problémáit lovasság nélkül megoldani.

A leghatalmasabb harci egység

A négy hadtest neve a következő: Milánó,

Felső-Etsch, Friuli és Campania. összesen tizenkilenc hadosztályból áll. A milánói hadtest három gyaloghadosztályból és egy hadosztály alpesi vadászból áll, továbbá ebbe a hadtestbe osztották be a motorizált hadosztályt és az egyik repülőhadosztályt, A milánói hadtest tehát az olasz hadsereg legerősebb és legnagyobb harci értékkel rendelkező alakulata. A Friuli hadtest három gyaloghadosztályból, egy hadosztály alpesi vadászból és egy repülőhadosztályból áll. A Campania hadtest a nápolyi és a

bar' helyőrségi csapatokból alakult, amelyekhez egy lovassággal és motorkerékpárokkal kiég eszi tett repülőhadosztályt osztottak be. Föltűnő, hogy négy teljes hadosztály alpesi csapat vesz részt a hadgyakorlatokon. Mussolini szem- melláthatóan a hegységekben lefolyó háborúra akar előkészülni. Az alpesi vadászokat soha nem vezénylik gyarmati szolgálatra vagy az ország belsejébe, ők állandóan a határok mentén állnak. Fölszerelésüket hegymászóbotokkal, csákányokkal, turistakötelekkel és hegymászócipővel egészítették ki,

A főparancsnokságot a hadgyakorlatokon Mussolini személyesen vette át, ami szintén ' nagy feltűnést keltett, mert eddig, ha Mussolini I részt is vett a gyakorlatokon, a főparancsnok- Jság a tábornokok kezében volt.

Lázas tevékenység a másik, az igazi fronton

Milánó, augusztus 23. A Stampa értesülése szerint a napokban újabb két repülőezred indul

Keletaírikába. Az egyik bombavető gépekből, a másik földerítő gépekből áll.

A csapatszállitások Afrikába napról-napra növekvő ritmussal folynak. Nápoly kikötőjében óriási tevékenység uralkodik és nem múlik el nap, hogy több hajó nem indul Keletaírikába egyre nagyobb csapuíszállitalányokkal. Az eddigi rekordot az eljövendő vasárnap fogják fölállítani, amikor a Satumia és az Atlante hajón

egyetlen nap hatezer feketeinges indul az olasz gyarmatokra.

Alexandriából érkezett jelentés szerint a Szuezi csatornán tegnap háromezerötszáz olasz katona kelt át. A hajók fedélzetén a csapatokon kivül rengeteg munkás és öszvér volt. A csatorna vidékére holnap és holnapután is csapatokat várnak. Szuezben az olaszok számos mechanikust, villanyszerei öt és sofőrt szerződtettek. A bérek magasak és igy sekar jelentkeznek olasz gyarmati szolgálatra.

Alesssliia moziéiitás elüt

csanie a gyüjíőtáborokban. Nem lehet kétség afelől, hogy abban a pillanatban, amikor a mozgósítást végrehajtják, Abesszínia császára fehér ruhában kivonul, hogy a csapatok fölötti főparancsnokságot átvegye.

A pozsonyi egyetemen ősszel megnyílik a katolikus teológiai fakultás

Pozsony, augusztus 23. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A csehszlovák kormány és a Vatikán között hosszabb idő óta folytak tárgyalások a pozsonyi szlovák egyetemen a katolikus teológiai kar kiépítéséről. Most, hogy a modus vivendi a végrehajtás állapotába került, e kérdést is rendezték. A csehszlovák kormány a közelmúlt napokban értesítette dr. Jantausch Pál püspököt, nagyszombati apostoli adminisztrátort, hogy Prágába megérkezett a Vatikán hozzájárulása a pozsonyi katolikus hittudományi kar megszervezése kérdésében. Beavatottak úgy tudják, hogy az uj fakultás már a küszöbön álló tanévvel megnyílik.

„SugdQfádzó" propaganda Ausiftiíban

Bécs, augusztus 23. A lapok jelentése szerint az osztrák hatóságok egy fontos okirat nyomára bukkantak, amely a német nemzeti szocialista központ utasításait tartalmazza az osztrák ágensek számára. A nemzeti szocialisták az úgynevezett ,,sugöolózó“ propaganda eszközével dolgoznak. Igyekeznek szükebb körükben olyan híreket terjeszteni, amelyek disz- kreditálják a mai kormányt. A propaganda irányelvei a következők: 1. A Habeburg-restauráeiót a kisantant akciójaként kell beállítani, 2. a zsidókérdést minél szélesebben a közvéleménybe vetni, 3. a kormányválság lehetőségét felvázolná, 4. rámutatni az ősszel kezdődő munkateremtési és pénzszerzési nehézségekre.

671

XXXV. FEJEZET.

* A Fcnchurch-streeti rejtély.

— Az az elv, amelyből kiindultam, ez volt: Ábdullah Khargi gonosztevő, bandavezér, tehát nem Firozpur radzsája, hanem közönséges szélhámos. Egy nagyszerű színész, aki tökéletesen játsza a radzsa szerepét. Olyan ember, akinek sok lehet a füle mögött. És ha megbolygatjuk a múltját, nagyon sok dolognak jutunk a nyitjára és kulcs jut a kezünkbe, amellyel titokzatos jelenjét is földeríthetjük. És erről nem is tizenkét óra alatt meg is bizonyosodtam. Mister Ri- chard Froblsher, a daktiloszkópiai osztály vezetője öt perc alatt megtalálta gyűjteményében a kártyalap ujjlenyomatának eredetijét. Ez az ujjlenyomat egy bizonyos Matthew Rempington nevű úriemberé volt.

— Matthew Rempington?: — kiáltott föl nagy izgalmában Sir Alfréd.

— Teljesen megértem Sir Alfréd izgalmát, mert ő volt az, aki 1913-ban azzal a föl nem derített bűnüggyel foglalkozott, amely Matthew Rempington nevéhez fűződik, s amely a Scott- land Yard irattárában ,,a Fenchurch-streeti rejtély" cim alatt szerepel. Idáig kell visszanyúlnunk, hogy a pimlicói rejtély borzalmas szövevényét teljes egészében áttekinthessük.

— Az aktatárban Mister Bárét elém rakta a terjedelmes iratcsomót, amely a fenchurchi rejtély összes- iratait magában foglalja. 1913-ban tartotta nagy izgalomban ez a bünügy a Yardot és a közvéleményt.

— A mese nagyon rég kezdődik.

— 1913 december tizenkettedikén megjelent

egy szegényesen öltözött asszony, akiről azonban leritt, hogy valaha jobb napokat is látott, a Scottland Yardon és bejelentette, hogy a férje, akinek abban az időben sem foglalkozása, sem rendszeres jövedelme nem volt és akit William Creecknek hívnak, ismeretlen módon eltűnt. Az asszony egy jó ismerőse társaságában jelent meg a Yardon, egy kövér, ölajosarcu némettel, és elmondottak egy tifo1-- 'os tör' ' 3rr.i 1

azonnal beh %

őrségünket.

— Úgy látszik, december tizedikén délután három óra tájban Kari Müller, az előbb emlitett német, fölkereste barátját, William Creecket, hogy valami tiz angol fontnyi járandóságát tisztázzák, amivel az utóbbi már jónéhány hónapja tartozott neki. Amikor megérkezett a Charlotte-uccai lakásra, William Creeck nagyon izgatott volt, a felesége pedig keservesen zokogott. Müller el akarta mondani jövetele célját, de 'Creeck vadul félrelökte és — a német saját szavai szerint — megelőzte őt, egy régebbi, kétfontos állítólagos tartozást követelve rajta. Mert, amint ott hadonászva előadta, a németet ez a kisebb kölcsön állította talpra és most Creeck szerint rajta volna a sor, hogy megszorult barátján segítsen.

— Mintegy negyedóra hosszat tartó rendkívül éles vita után Creeck mást gondolt. A német kitartott csökönyössége mellett. Creeck,, — látva, hogy nem boldogul vele, rászánta magát, hogy beavatja a németet titkos tervébe, amely siker esetén nehéz ezreseket jelentene, amin aztán majd szépen megosztoznak.

— És most a németnek a bíróság előtt tett tanúvallomásából megtudjuk, hogy mi is volt az a terv, amelyet Creeck előterjesztett. A kilencszázas évek elején William Creeck szininöven- dék volt és tanárai nagy jövőt jósoltak a számára. Együttlakott a Westend egy szerényen bútorozott szobácskájábán egy Barker nevű barátjával. Ez a Barker az egyik este nagyon sok pénzt vitt haza. Állítólag a lóversenyen nyerte. Egyébként egész bizonytalan egzisztencia volt, a City táján élősködőit és apró, hamis tőzsdei üzletekből tartotta fenn magát. Egészen bizonyos, hogy azt a 4000 fontot, amely most a zsebét terhelte, valamely bűnös utón szerezte. Másnap ezt a Barkert meggyilkolva találták, azaz egy hulla feküdt az ágyában, amelyre a takarítónő bukkant rá. A gyanú természetesen elsősorban barátjára és lakótársára, Creeckre irányult. Ez azonban ríem volt fellelhető az első napon, csak másnáp bukkantak rá egy zugkorcsmában. Kétségbeesetten védekezett, pénzt nem is találtak nála, őneki pedig sikerült alibit bizonyítani. Előállította mindazokat. a’-'Vkrl •gyiift dőzsölt a kérdéses éjszakán. Az a"' ,

kétségtelenül jó volt, a tanuk nagy része szavahihető ember, akik jóformán percről-percre számoltak be Creeck éjszakájáról. így a színész szabadlábra került, Barker pedig nyomtalanul eltűnt Londonból. Vagyis a hullát a rendőrség Barker hullájának tartotta, elhitték Barkerről, hogy azonos az ágyban talált hullával, Barker pedig szépen kereket oldott a 4000 fontjával és végre sok kalandos utazás után eljutott Vladi- vosztokba, Keletszibériába. Itt felvette az igen gyakori Matthew Rempington nevet, prémkereskedést nyitott és hamarosan megsokszorozta a pénzét. Csak Creecket nem tudta megtéveszteni.

— Annak ellenére, hogy Creecknek a rövid huszonnégy órás őrizetbevételen kivül semmi baja sem történt és nem volt dolga a hatóságokkal, a Barker ügy mégis árnyékot vetett rá, mert különös az, ha egy fiatal szininövendék lakótársát meggyilkolva találják ágyában. A dolog hire az akadémiára is eljutott, mert a Yard emberei ott is sűrűn megfordultak, hogy Creeck- ről információkat kérjenek. Creecknek igy nem volt maradása társad között, kilépett az akadémiáról és kisebb vándortársulathoz szegődött. Éveken át járta a vidéket, de kétségtelenül nagy tehetsége felaprózódott. Shakespeare-hősöket akart alakítani a Regentsben és be kellett érnie, hogy kis színpadokon _ apró epizódszerepeket játszón. Egy ilyen vándortársulatnál ismerkedett meg Alice Lavender kisasszonnyal, aki igen tehetséges drámai színésznő volt és a legjobb utón haladt, hogy valamelyik nagy színházhoz kerüljön. Szerződést is kapott Londonba, csakhogy végzetére szerelmes lett vidéki partnerébe és hozzá is ment feleségül. A fiatal pár felköltözött Londonba. Creeck azonban sehogyan sem tudott elhelyezkedni. így felesége keresetén élősködőit, az iszákosságra adta magát és egyre lejjebb csúszott a lejtőn. Később Missis Creeck is elvesztette. állását és alkalmi keresetekből, apró vendégszereplésekből éldegéltek, meg lassan az ószereshez vándoroltak az ékszerek, szőnyegek, prémek és minden, ami csak megmozdítható egy lakásban.

— Közben Creeck valamelyik újságban olvasott Matthew Rempington szibériai milliomosról. Hire volt már akkor, de hogy valamikor valóban Barkernek hívták volna, vagy hogy éppen egy tiz évvel ezelőtt elkövetett rejtélyes bűneset tettese rejtőznék a dúsgazdag ember álarca mögött, ezt nem lehetett volna bizonyítani, de még valószerüsiteni is nehezen.

— Rempington pompás karrierje során elkövette azt az óriási hibát, hogy négy ízben is irt

'-J‘ la’ ' ' -k és barkának, Willian

függésben sem volt az üggyel, ezeket a legrégibb időkben irta és hozzá Creeck el is veszítette ezt a két levelet, legalább is igy mondta a németnek. Az első levelet állítólag akkor irta Rempington, más néven Barker, amikor elfogyott minden pénze, amit a bűntettel kapcsolatban kaparintott meg, s nagyon szegényen éldegélt Newyorkban.

Creeck abban az időben elég jó szerződéssel volt egy leedsi színház hősszerelmese és nagyon is jól érezte magát szülővárosában. Barátjának kétségbeesett hangú levelére küldött is vagy tiz angol fontot, csak úgy megemlékezésül a régi jó napokra. Később Creeck kezdett lecsúszni a lejtőn. A kocka megfordult. Rempington kezdett felemelkedni s most ő küldött hajdani barátjának ötven angol fontot. Müller előadása szerint Creeck ettől kezdve egyre fokozottabb igényekkel állt elő Rempingtonnal szemben s ezek az egyre merészebb követelések különféle fenyegetésekkel párosultak, igy zsarolván ki belőle hallgatási dijat, ámbár figyelembe véve azt a rettentő távolságot, amelyben a milliomos élt, ezek a fenyegetések nevetségesnek tűnhetnek fel.

— Most azonban fordulat állt be a dologban és Creeck néhány percnyi habozás után átadta német barátjának a Rempington két utolsó levelét, amelyek olyan fontos szerepet játszottak ennek a rendkívüli bűncselekménynek rejtélyes történetében és amelyek egy-két órára engem is megzavartak, hogy aztán helyes nyomra vezessenek.

Bürke most két papírlapot vett elő tárcájából és olvasni kezdte.

„Uram! Teljesen jogosulatlan az a folytonos követelőzése, amellyel minden áron pénzt akar tőlem kicsikarni. Annyiszor segítettem már önön, ahányszor csak arra érdemes volt. Azonban visszaemlékezvén a régi jó időkre és arra, hogy ön sem zárkózott el előlem, amikor nehéz viszonyok között éltem, most egyszer még alkalmat adok önnek arra, hogy megismerje a jó oldalamat. Egy itteni orosz kereskedő barátom, — aki megvásárolta az üzletemet, — néhány nap múlva hosszabb útra indul. Több ázsiai és európai kikötőben szándékozik több-kevesebb időre kikötni a yachtjával. Ez a barátom meghívott, hogy Angliáig csatlakozzam hozzá. Miután nagyon kiváncsi vagyok azokra az idegen helyekre, ahol majd utunk elvezet és mert tiz cs egynéhány évi távoliét után régi hazámat is szeretném még egyszer meglátni, elfogadtam a meghívást. Nem tudom még pontosan, hogy mikor fogunk Európába érkezni, de készséggel m -'-'Térem, hogy mihelyt megérkezünk valame- . nyomban fogok Írni önnek, mert

lr. h ! ~ ‘é ~1 " vetkezik.

Addis Abeba, augusztus 23. Az abesszíniái hadsereg parancsot kapott, hogy minden eshetőségre fölkészüljön. A férfilakosság valamennyi tagja 15 évtől 80 évig hadköteles és mozgósítás esetén meg kell jelenn kqfdhalá&z

■ AIBX HiíI6YI^ REGENYE