Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-23 / 192. (3744.) szám

ápaia.t Mai ina ‘raoiBzioq ‘q ijaiai s^dtuod b ui^zb zg jpBZznq Bqrao^üapsa * [gg iPBZzn^M i?J!BH ih» »«<>W {□aqziA b Sozora innqBA jnaqztjj amazs BÁinq jJpog vsoavH b s© i^aoa .triiiii.iinitiiiinin.innn.iHiiil.iiiiii..iiiHii.iiini..iniii..iiHiiMiiHni.iH)ni.riiiii„iinii..it>iii..iHiiii.iiiii>..iiiiii..iiiiii..niiin.iHiii..iiiiii..iiiHi..iiiHii.iinniiiniinTnnTtinnn«tiit!Pl» W»íid9 l<?qoq ‘isp{J9 91 pqq?AO» ‘ipmpiBJ jEzpA^uoso s? jzu^d ljoÁ3ug£3 ‘^D?pa3aAn M?z?A »a*saj qog qizBiDJBzs igqopj mgja saintíajaj 3ojo3 b ojjaq b pnira 'joqozs'jj?! £3a sg ipu Á3a qqasaqapjgSaq qgiazaA qos -9)BSp zb BjSBjjAdBU qBjzoq jBqpaon £uaq-saq ‘jaqajajndgzoq ‘jBqBzpqpqBg ‘aan* jBSBpBtnpj qoapqjBq b ajp?A fBjyq spdaiod jsojpA v *Moa iboijbó3 tuqapaqsaJaq 3gj -q3 j3?j sojba jjazapajjaj b jujjazs qo«9p-ni v TlB^uBqjjnq BJiBfmoj eojpA saAg OOSJf aa)a3(zsi?j iinixq b ‘uaqpiazgq qoja>j uapSjzsftj !Uüjj)j e )|B)i9iei }S0J9A SqjoS uo^q •XSjqíÍo lÁugqjfBH uaijg b^o;Tojjam £f[>ed qnf -xBq ^B^ooiBq jOAia.i9qQ^3 qoS^.ijA som -au b qiaiaqoÁS ‘Bipcopzs qn3im b ijoa -pau MI9S PTQj b qp'qojouqia ‘lodBu b -pp ^ipqjia •?B^o3pjiA sauiau « p-zsnd pApua pba qppoqBjoioq y -3aai ejjof -jBq tnau j^uas leqozseuud b }aqaza aQ • • • pqqoi 3am moi -nze tnau uqog jzs^jaq b jog •••qazsaA aufaiozs ‘^ojBq naqg iza^ja-jj b jog — nní'oanB n«9*-win«q 3|iy -;pBAjaqia nasajjaii B[puoioqj ipia^ iob arj5[TTapTTTTn Srar ‘qqpAOi ^riB^ioj Z3i 99 ]BA9za;pC egSuasa b ^jaea laájaq zb ‘[piaq.ia za qáuiqy -quuqpzaiyr puiazsnoí -pqaq’B itr»o} 19 naq I® BAppző^f^ u-^n jjuBq y ’jpC ejiam Á3oq ‘izpí jas89{a3mi -iao 89 aq9zaq b dnq íp3*naso íjaiezg^o^iXn y ’ttr)P3{ paq aq ^raaza b qauiquapntm jaA -9|aj9ATT[ qaiaÁS Í3g •ppapiQqaqmaz’s wö* -zpjioíf b ;za ^pfiBqzs^p!' 91 nBaiozCn nB}Bg iasoiQMaawazs xioxiaaoa x?ivr >)fBT £z?qzaia rqaoqqaz83ai b uaqAÁnoq B 09 uibhpib* wa» -ajazspnBfBq soib;b{) b jza » ;3ApaqBqnnin yzgA3ai }a3?sz9qaa napúira b »za ‘;o}bj -eq» sgia zb »zg 'qBjjpiBj. Bjuoquo jpo3nAu np^n sgpaAuazs qos b (oqB ‘zoqqnrA»pqA3Bu qBjiopifp bj39A 3jra *qpiuzgA3ai U»ll»q jXjppBJfB qos 3gw ’qq?AO» qaiaau* QBiipq raauBq ‘bzssja qapípj raau upjn BspinA’39A3 -jaj uajonq 8 aqSpsigq qajsa raas39m -nltga qgíjgia »g|a e;u?aq b A3oq Mzb jzsaj guuaijajaqaj 39s3a;aq b za A3oq ‘»zb 3{9)pn) jpq s papaifaiaqSara uapn'i ipzpq •Bjn A3gu y *q9S8B^A|0| pqnf^n uaApraB ^oq9JJj9q BjjpAnjsrjza A3a qBuefipuiso joq -BU983 A3oq *zoqB qoA 39ja ‘jlopuoSiq azsa uubuuo^ jirae 8 qnuB; UBqpioqsi zb J9Apa^ raojpq B jjuíV TlBUBrinpBqBZs3ara A3oq -pazsazsso leqnAupraopni napúim raauBq •aqSpejgq qapa raas Joqqg 'uapSizs srq A3a qajsa inAjíoj 8 ^azsaA aqziA b qnqfpí -JBpqnj S9 -lap uapujHf qaopzsso qníqBU -933 'uoqnSBUi iua)i3as qBjpnj ;zoq qaAu -graiRjpq uapufiu qnjj b ASoq ‘uBqqofSai B })az8)a) zb siSgra raaqau aa qBqqopuBiBq -zsúpba 89 [Bqqospjiai qqazsqpuqqazs uba ajaj Z89J b za s qBJiBjzsBdB; sg »a3 *ap3uaj UBqqnfífl *iia;zaAa gpiipj uouibAi *°í ®ÖJSA B uoqBupsa A3a s qaqaq BJjn pq -qnJ9A}sapqoun rasu uubuuon ’pqo bíjpi nasaAizs pára ‘pzzoq p qauafuaui .<3oq ‘jFspAjqSara qnj'A'jpqABeu q9)pA praraojp A3bu qnjj y "uoSpuA b jpBJBui |i}paA3a «ij mojpq s HBqSara zsppq nspzBmjBzs ejauBJj A3g -ai qippzsjpf u?q?pjA qqp| *B7,8^381 8quaraBqBZsg pugpp; y 'qqazs -3ai b 3Z89J q]A'pra A3oq ‘;uBpuora3am raopn) uazaqau ajuizs A3oq ‘qaud9zs uibi -piB; pzsjj qos Ajo ‘Sj Jazsígq 3p ‘aazsASa qÉsouiau ‘raBpBAjop JBraBq uoA3bu pA -Aupq prap „qpzB?n jejbij y“ p!aa-aujB]\[ QlOWiyZSaaAANQM •paySr^z ‘(98A9 xi) wn®T3 ^baiok •raosBAjo 8 rao[oq9so3aw raodBi siq ubjzb Ia33ay npjqaaj^pH 89 I9Jq?q9W ‘igjqaa9puni dfzs qopouqy *BJ9pBJjiA bj qopouqy ‘Bqpra ‘asam dgzs auuaq ub^\ ‘mosBAjo apa napúid *raodBi srq A3a raaqau uba vrdvi MOHVAOVW SÍM V 000 •Bjqopsi'H ‘aqiAg J?iqzS •raoAupAMAuoziq B zsaf 9f S ‘moinuBiSara pqaai V Mtozppunqazs raau Bqog *qoinuBX I9Í uv\zv UO 'praafaj raazsaAPIH ‘praapaq raojosooi raatf raazsajp »oq9pf y ‘raazsaíaj rapqeq A3bu d9zs "BqranizpuraiS gsig ‘BjpssB^j qaA3ara 8] ug •jpA A3n qpip siq B MW ‘jpm A9UB; b qtpgpzaM aaawaiaazs 000 •ajfflasöyA. ‘(e®A9 IX) ABAuejBg TuapaAu pAÁuoq d9zs uaAn ASog ‘rnaiupzspqiiaui uadgzs uppy ‘raapajazs )es-i?iequnra [3 ‘raapaAu jaAAuoq joqira ‘jazsA3g •raoporap Bi9a p[fg ‘ujosbajo BqA3oq ‘apg •Bjpf napúira zb }iuB}3ai\[ ‘Bq9ra 'asara qos aucraq uba. nuosBAio p33aJ “apuim *raodBi s|q A3a raaqau uba WYMSDOdVT N3 ZV 000 *p9ATiaqjag ‘aquag BjiBg •Japazs sqjqa 89 aAuaqjag ‘jada jpjoj ‘bAuojp uba *8^910 39P ajpAjaq uba *Bur[B ‘BAjps uasautu qunípj^ •qasaAAuaj paoz roJQ^sSJQM *qaA3aq jpdoq 'qaAUíQA Sfiqjzs •Brappojiq saAXuaj b zg ‘erap ‘bajjzs uasouju qnnp^ vwivaoaia MasaAANaa v ivsyai nodVA9VN sím — uz —- OK —- 226 —- 231 — HÓKA KÉRDÉS Alig pitymaLlotit, a kerthez már talpon volt ég munkához fogott. Ezernyi dolga volt. A készülő, uj virágágyakba jó, trá- gyás földet hordott a pázsitot megnyirta, á kiütköző gizgazt kiirtotta, a sárgás ho­mokkal beszórt utakat kiegyengette, ahol kellett, permetezett, végigvizsgált minden bokrot, fát, hogy nincsen-e rajta hernyó, vagy rovar, pálcikákhoz, karókhoz kötötte a friss hajtásokat, aztán uj palántákat ül­tethetett széjjel. Napestig se végzett a sok dolgával. De gyönyörű re volt a kert! Az egész környékről odajártak az embe­rek, ki palántákat vásárolt, ki már kinyílt virágokat, de volt, aki csak azért jött, hogy gyönyörködjék benne. Mindenkinek tetszett a kert, csak éppen a virágoknak nem. — Ó, hogy örökké csak nyesnek, vágnak bennünket! — sóhajtoztak az orgonabok­rok. — Egy-kettőre elviszik valamennyi virágunkat, pedig olyan magasra nyújtó­zunk, hogy csak létrává1 tud elérni a ker­tész ... — De legalább szabadon hajladozhattok a szélben — mondták a dáliák. — Minket karókhoz köt, hogy ne tudjunk moccanni se! — Bennünket meg mindenféle mocskos folyadékkal fecskendez le! — lázongtak a rózsák. Mindenik panaszkodott. Egyiknek az nem tetszett, hogy szép rendben, meghatá­rozott távolságban kellett állania a testvé­rétől, holott szeretne ráborulni, a másik­nak meg éppen az, hogy testvérei nagyon is közel vannak hozzá. A szegélynövények azt sérelmezték, hogyha kinyúlnak az útra, akkor vagy rájuk taposnak, vagy lenyir- ják őket, a mahónia nevű cserje pedig azon siránkozott, hogy egy szép, tarka hernyó jött el hozzá és roppant érdekes dolgokat mesélt neki, mire megkínálta egyik levelé­vel. De alig volt a mondókája közepén a hernyó, a kertész észrevette, leemelte és elégette. — Még a barátainkkal is kegyetlenül bá­nik! Tovább is siránkozott volna, de akkor a kertész már ott állott a permetezővel és zöld lével fröcskölte be az összes cserjé­ket, nehogy a hernyók kárt tehessenek bennük. — Brrr! — rázkódott meg a mabónia. — És ezt el kell tűrnünk! Jaj, csak megsza­badulhatnánk ettől az embertől. És mintha csak valami mesebeli tündér hallgatta volna meg kívánságukat, egy na­pon megszabadultak a kertésztől. És ez igen egyszerű módon törtet: a kertész ugyanis meghalt és többé nem jött a virá­gai közé, nem nyesegette, nem permetezte, (íe nem is ápolta, locsolgatta többé őket. A virágok föllélegzettek. — Most majd úgy élünk, ahogy nekünk tetszik. De már az első este valami bágyadtság fogta el valamennyiüket: nem kaptak az­nap vizet. A szegélynövények azonban ki­merészkedhettek az utakra, a cserjék, a virágok magukhoz csalogathatták a her­nyókat, a rovarokat és fölkínálhatták ne­kik leveleiket, a dáliák kiszabadulhattak' kötelékeikből, a szegfűk végignyulihattak a földön, hogy testvéreikhez közeledjenek és mindenki azt tehette, amit éppen akart. Ám másnap a sárga homokkaJ fölszórt utakon apró, kúszó, zöld foltok jelentek meg: a lóhere, a tarackfü, az árvacsalán, a ceillagbur. Ezek hivatlan vendégek voltak, akiket eddig a kertész távoltartott. Most azonban, mintha hosszú száműzetésükért akartak volna bosszút állani. egyre jobban terjeszkedtek. És ez egy csöppet se volt kellemes a virágoknak, mert hiszen a ven­dégek elették előlük a termőföld javát és nekik, akik itt urak voltak, éhezniök kel­lett. A pázsit tele lett lóherével, bogánccsal, útilapuval, mindenféle burjánnal és gom­bával. A ceillagbur behálózta a virágágya­kat, a pázsitot, az utakat, A virágok vias­kodtak a betolakodókkal, de napról-napra fogyott az erejük A büszke rózsa egyszer­re azon vette észre magát, bogy a koroná­ja elhervadt és mellette a vadrózsa hat- nyolc friss baitást is küld az ég felé. A földiszeder a bokrokra fonta magát és hosszú, földönfutó, tüskés indáiból minden­felé elküldte gyökereit, kibogozhatatlan csomókat képezett és lassan-lassan ráhur- kolódott az összes cserjékre. A borostyán a fákra vetette magát Zöld indáival bát­ran támadott, fölkuszott a fák koronájá­ra, rácsavarodott az ágakra, belepte va’a- mennyit é« belőlük szivta az erőt,, belőlük éli — 6, ha én ezt tudtam volnál —- nyög­te a mahónia, amely tele volt most her­nyóval s amellett halálosan fuldoklott x földiszeder ölelésében. Az elszáradt tövü szegfűk már csak zi­zegni tudtak: — Ki hitte volna? A dáliákat, derékon törte a szél s most x földön fetrengtek. A vadcsalán elfödte elő­lük a napot. — A karóhoz! A karóhoz akarunk! Ki kötöz a karóhoz? — siránkoztak. A rózsa még egyenesen állt, de nemee — Van repülő hal? — Van bizony. — És ha megfogják, medencében tart­ják-e vagy kalitkában, AGGODALOM — Jaj, de jó, bogy nem születtem fran­ciának ... — Mléri te? *— Mert egy kukkot se tudok franciául, OKTONDI FELELET — Mit gondolsz, miért van a torony négy oldalán óra? — Azért, hogyha egyszerre többen akar­ják megnézni, ne kelljen egymásra vára- kozniok... AZ ÓRA — Jár az, csak egy kicsit furcsán. Ha háromnegyedtizenegyet mutat, akkor fél- hat múlt öt perccel. — Ejnye, Jóska, hát már elrontottad az órádat? A PÁLI SZEMFOGA Pali egy uocai verekedés után, melyben alaposan elpáholták, szepegve áll édes­anyja elé. aki rémülten kérdezi: — Mi történt veled? Istenem, a szemfo­gad is otthagytad? Pali büszkén feleli: — Nem, anyukám, itt van a zsebemben. ISKOLÁBAN A tanító ur a viz párolgásáról magya­ráz. Felszólít egy gyereket: — Meg tudnád mondani, fiam, miként lehetséges az, hogy bár folytonosan sok- sok folyó önti vizét a tengerbe, az mégse árad ki? A gverek hallgat, — ó, tudom már — vágja ki a kis ok- tondi — a fölös vizet beissza a tengerben levő sok szivacs. KIS LEVELEK Sztaskó Tibi. Rejtvényed jó, csak na­gyon nagy s ezért nem közölhetjük. Ké­szíts kisebbéi — Kiss Benedlkta. Fölvet­telek a megfejtők táborába. — Herczeg AHce. Téged már rég fölvettelek s ezért csak annyit üzenhetek, bogy dolgozzál szorgalmasan s küldjed Írásaidat és rejt­vényeidet. — Kampó József. Fölvettelek. Rejtvényeidet máskor kisebbre csináld. — Munka Laci. Beküldött képedet köszönöm. Üdvözöllek. — Kutruc Gizi. Fölvettelek. Rejtvényeidet és verseidet küld be, ha jók, leközlöm. — Szilágyi Ida. Figyelmessége­det köszönöm, a Wemcziller Ludmilla könyvét már elküldettem. — Szklár Évike. Üdvözletedet tolmácsoltam Jáno6 bácsinak. — Jankovich Imre és MédL Nem tudtam, mire vélni haIlgatá6tokat Örülök, hogy .jól nyaraltatok s ismét megkezditek a mun­kát. Üdvözöllek. MEGFEJTÉSEK: A 28. szám rejtvényeinek helyes megfejtés* a következő: Keresztrejtvény: Balaton, urak, de, bak, sav, át, tü. sokai, Ali, elé, tanítás, bubánat, arat, lak, ka, oda, nevelés, süket, tó, sin, alá, la. — írógép. — Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. — Nemsokára vége a vaká­ciónak. — Erszény. — Körlevél. — Ady Endre. — Mezopotámia, mer. zár, por, tar, mór, abrak. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Baranyay Edit-, Benkovszky Ilona, Bállá Lenke. Cteizmazia J. László. Drozdik Manci, Drozdik Rózsi, Diozházy Lajos. Gáthy Éva. Hrabár Évikes Herczeg Alice, Hendrych Rózsa. Janics Alajos, Jankovádh Imre, Janko­vich Módi. Kiss Benedikta, Keresztessy Feri, Ke- resztessy Paula, Kutrucz Gizi, Kampó Jó­zsef, Koltay Magda.. Koltay Edit. Letocha Pityu, Letocha Baba, Lázárok Mária, Lengyel Lajos, Legeza Tivadar. Minaroviís Sasa, Morvay Etelka, Mun- gyer Trudi, Munka Laci, Molnár Ilonka, Munka Jolán, Munka Évi, Munka Edit. Pongrácz Gyurka, Perényi Purlus, Pro- hászka Marcell, Pénzes Joákim. Róth Lili Rozlosnik Bözsi, R’szner Jenő, Riszner Karcsi, Ruzsiczky Marika, Ruzsicz- ky Sanyika, Ruzsiczky Évike, Rábai Lász­ló. Rábai Valéria. Scholik Évike. Scholik Ildikó. Soolarloh Edit, Sper'.ing Evl Szabó István, Szklár Évike. Szakáll Bözs:ke, Szakáll Irénke, Sztaskó Tibi, Szi­lágyi Ida. Szoesey Klári, Szkaliczky Lenu- La. Szabó Tibor. Varga írónké. Zoubek Lóránd. Sorshúzás utján az I. dijat Keresztessy Paula (Királyhelmec) Móra „Hol volt, hol nem volt“ oimii könyvét, a II. dijat. Dlcz- házy Lajos, Kosztolányi „Az aranysár­kány* című könyvét és a ITT. dijat Len­gyei Lajos (Abatíjszina), a „Kis magyarok könyve4* című könyvet nyerte. 7 •jaqgi b jza naqzjA b pz9N ‘paq9u raopuora *za zjq BsaJBfj 1> A VIRÁGOK LÁZADÁSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents