Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-18 / 188. (3740.) szám

1935 augusztus 18, vasárnap

T>RAGAI-ASa&^ARHIRI)AP

15*

Pefike nem eszik spenófof

Változatok egy közismert dallamra

I. Allegro barbarico, Pétiké bejelenti, hogy a spenótfőzelékből nem kér, mert nem szereti. Mire Apa az asztdra csap és: „Nálam nem lehet válogatni! Vagy megeszed, amit adok neked, vagy agyonverlek!" felkiáltással telerakja Pétiké tányérját spenótfőzelékkel: „Nesze!" Pétiké kanalával turkálni kezd a spenótban, egy csöppet a szájába vesz, kiköpi, elpityeredik, mire kitör az égi háború, az apai tekintély villámai sűrűn csapkodnak, mama zokog, Petikét ellazsnakolják. „Gyilkos! Gyilkos! Maga még megöli ezt a szegény gyereket!" és Pétiké mama ölébe kerül, aki összecsókolja bibis gyermekét, cukrot igér neki vigasztalásul, közösen sötét pillantásokat vetnek a „csúnya" spenót s a még „csúnyább" apa felé... Pétiké végül sem eszi meg a spenótot!

II. Pastorale. Pétiké (vagy Palika, Bandika, Jancsika, Jucika — ahogy tetszik) kijelenti, hogy nem eszik spenótot. „Na, Pétiké, a kedvemért", kéri anyu, „csak egy csöpp spenótot! Jó spenót! Finom spenót! Egyél egy kis spenótot, édes Petikéin!" — „Pétiké, ha megeszed a spenótot, felhúzzuk a gramofónt!" — „Pétiké, akarod, hogy tótágast álljak?" ajánlkozik Gyurka, az idősebb fiú. — „Petikéin, ha megeszed a spenótot, kapsz egy szélet tortát!" — „Várj, Petikém, majd én segítek!" —■ „No, még egy kanállal az anyu kedvéért!" — „Eggyél a Gyurka kedvéért!" — „Eggyél az én kedvemért!" Petiké körül már egész varieté működik: a gramofón Pétiké lemezét játssza, Gyurkát a guta kerülgeti a sok fejen- állástól. Pétiké előtt ott a beigért tortaszelet és Pétiké a spenótevés fontosságának tudatában minden kanál spenótért külön attrakciókat ren- deztet magának. Végre hosszas kérés, könyörgés, unszolás után elfogy a tányérra kitett spenótadag fele, mire Pétiké megköti magát, hogy elég volt és többet nem eszik. ígérhetik a csillagot az égről, akkor sem eszik többet! Hosszú, félórás küzdelem után a család lankadtan, kimerültén megnyugszik. A szobalány kiviszi Pétiké tányérját a spenóttal: anyu lelkét sötét gondok szállják meg: Jaj, Istenem, mi lesz ezzel a gyerekkel, ha nem eszik. Lefogy, sovány lesz, tönkre megy.,. hiszen még azt a kis spenótot sem ette meg!

III. Sempre da capo. Pétiké nem eszik spenótot. Pétiké szülei modern szülők, akik nem verik meg a gyereket, akik nem tudják, hogy kényeztetni nem szabad, akik „konzekvensek". Ha Pétiké nem akarja megenni a spenótot, nem verik meg, nem könyörögnek neki, csak egyszerűen nem adnak mást enni. „Ha éhes vagy, edd meg a spenótot, ha nem vagy éhes, ne egyél tovább!" Pétiké vállalja az éhségsztrájkot, hiszen tudja, hogy a dolog nem komoly: Julistól, a

szakácsnőtől bármikor kaphat lekváros kenyeret. Vacsorára, a papa szigorú rendelete értelmében megint a spenótot teszik elébe, de Peti megint csak a fejét rázza: nem kell a spenót! Anyuka — nem lehet a gyermeket éhezni hagyni! — lefekvés előtt még egy tányér hideg rizst ad neki és másnap, noha azt Ígérte, hogy akár egyhétig is folyton a spenótot fogják elébe rakni, amig csak meg nem eszi, feledés borul a spenótra s a jövő csütörtökig, mikor megint spenót kerül az asztalra, szent a béke.

Sok, sokezer Pétiké, Palika, Pistike, Jancsika van a világon, akik mind utálják a spenótot, vagy a kalarábélevest, van aki lassan eszik, van aki semmit sem akar enni és Petikéék, Pa- likáék, Pistikéék, Jancsikáék familiájában minden étkezésnél kitör a nyílt, vagy csöndes háború. A gyermekek nagyon hamar fölismerik, hogy az evés milyen pompás alkalmakat nyújt az opponálásra — nem véletlen, hogy a két legkiszolgáltatottabb emberfajta, a gyermek és a fogházak lakói egyazon eszközzel fejezik ki az önkény elleni tiltakozásukat: az éhségsztrájkkal! Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a gyermek azért csinál komédiákat az evés körül, mert neki a spenót, vagy a szárazbab tényleg nem tetszik. Eltekintve néhány ritka kivételtől, mikor valamely étel elutasításának tényleg szervezetileg indokolt okai vannak, az asztalnál lejátszódó csetepaték a gyermek elnyomott önérzetének tiltakozásait fejezik ki. És ne felejtsük el, a győztes mindig a gyermek marad! Úgy az 1. számú Pétiké esetében, akit ugyan elvernek (hja, a győzelem nem mindig könnyű dolog!), de mégis, a végső szituációban az apa a „rossz" és Pétiké a megbántott, elkinzott szegény kis gyerek, aki anyu minden szeretetében és kényeztetésében fürödhet, mint a másik két példánknál. És azok a napról-napra megismétlődő jelenetek az asztalnál, bizony alaposan meg tudják kínozni a legedzettebb idegzetű felnőttet is.

De úgy kell a felnőtteknek! Akik azt hiszik, hogy összedül a világ, ha mérhetetlen tekintélyüket és hatalmukat nem éreztetik azzal is, hogy Petikével és Jancsikával okvetlen úgy és annyit etetnek, amennyi nekik (nem pedig a gyermeknek!) tetszik. Persze az evés körüli háborúságok rendesen nem elszigetelt jelenségek: a szigorú papa nemcsak ebédnél diktálja folyton becses csemetéjének, hogy mit egyen, hanem egyébként is szünet nélkül dirigálja: „Hogy ülsz!" „Mit csinálsz!" „Hogy tartod a kezed!" „Ide lépj!, oda nézz, beszélj hangosabban, beszélj halkabban, siess, ne szaladj..képzeld el, felnőtt olvasóm, hogy hányszor vetett volna széjjel a düh, ha valaki téged akarna igy, minden pillanatban regulázni.

A 2. számú Pétiké mamája, aki az eget is lehozná fiacskájának, csakhogy egyen rendesen és „valahogy le ne fogyjon", bizonyára máskor is, mindig is folytonos szerető aggódásával fojA nyár űiiMé&kit jöbbkedviibbé és belátób- bá hangol. A többi évszakkal ellentétben ilyenkor még az esővel is szívesen mégalikuszunk. Különösen abban az esetben, ha gyorsan elvonul és amellett felfrissülést hoz. A barátságos, nyári eső még a sétálók kedvét sem veszi el. Ez a megállapítás nemcsak a városiakra, de főleg a vidéken nyaralókra értendő. A langyos esőtől felfrissült erdőkben és párás mezőkön tett 6éták a város szürke aszfaltjáról kikerült nyaralók kedves élményei közé tartoznak.

De, mint minden, ez az élvezet Í6 csak megfelelő felszerelés mellett teljes, mert átázni még a legidillikusaibb környezetben sem kellemes.

A felszerelésnek a lényege a csinos és a célnak megfelelően vizálló esőkabát. Természetesen fontos a strappabiró cipő, vastagabb harisnya és a szintén vizálló esők alap is. Hogy ez az esőfelszerelés ne egyenruihaezerü, de változatos, egyéni és főleg mindig uj legyen, — erről a divat gondoskodik!

Pillanatnyilag kétféle tipusu esőkabátok divatosak, mert a franciás és angolos megkülönböztetés még itt is megtalálható. Az angolosaknak az a jellegzetességük, hogy a szabásuk bő és elől szélesen egymásraborulva zárulnak. Az ujjak a legtöbb ecetben raglánszabá- suak és a férfiraglánokra emlékeztető a nagy, kettősen levarrott fazonkihajtójuk. Az ujjak tetszés szerint beszűkíthető átgombolt pánttal készülnek. Nagy rávarrott zsebek és csont- gombok a díszeik. Az angolos, sima fazonhoz illően az anyaguk is angolos: az impregnált

vékony angol szövetek, a fénytelen esőkabát- vásznak vagy batisztok, a berberry é€ a teveszőr a legtöbbet alkalmazott anyagok. Az angol impregnált szövetekből a halszálka- és élénk kockázáeu skótkockás minták a divatosak, kö- zépárnyalatu drapp, szürke és zöld színekben. Az egyszínű vízhatlan batisztokbói és vásznakból a nyersszinü árnyalatosokat és főleg a fehéret alkalmazzák. A fehér esőkabátok a leg- nyáriasabbak: ezek az esőkabátvariációk optimistái.

Sokkal mutatósabbak és ötletesebbek a franciás jellegű impregnált selymekből dolgozott esőköpenyek. Ezeknél a változatoknál nemcsak a szabások sokfélék, de a diszitésük is eredetibb. Színekből itt is főként a fehéret, az egész világos szürkét, a drappot, majd a közepes kék árnyalatokat, a zöldet, az élénk pirosat és a barnát alkalmazzák.

Az impregnált selyem könnyebben szabható és dolgozható össze, mint a vizhatlanitott vastagabb szövetfajták, úgyhogy a selyem esőköpenyek szabása már jóval komplikáltabb és változatosabb, mint a szövetből készülteké. A több részből szabott vállrészek, kombinált öez- szeállitásu ujjak, érdekesen szabott zsebek, rézsutosan kidolgozott és felgombolható gallérok váltakoznak egymással.

Újdonság, hogy a franciás esőkabátokat elütő 6zinü bársonnyal, geometrikus mintákban rásteppelt ciré-szalagokkal vagy fényes lakk selyemmel diszitik. Ezekből az elütő anyagokból készül az esőköpenyek felső gallérja, átfőzött kihajtója, manzsettája és némely modellnél még a zseb kihajtója is. A diszitée szempontjából ügyelnek arra, hogy a kabát selyme és a bársonydiez szine élesen elütő legyen egymástól. így a fehér vagy fehér alapón apró

togatja a szegény kis kölyköt. Ennek a Petikének mindig jól fel kell öltöznie, nehogy megfázzon, nem szabad szaladgálnia, nehogy elessen, Petikének csak ki kell jelentenie, hogy fáradt és hatéves kora, huszonkét kg súlya ellenére is ölben fogják hazavinni.

Ha meg akarjuk szüntetni az ebédnél szokásos, minden családban más hangnemben lejátszódó komédiákat, nem lehet kizárólagosan csak az evésről, hanem a nevelés egész beállítottságáról kell beszélnünk. Erőszak nélküli nevelés — ez az, amit oly kevesen tudnak megérteni, még kevesebben megvalósitani. Ne parancsolgassunk soha a gyereknek, mint az 1. számú papa, de még oly látszólag „objektív" szabályokat se állítsunk fel speciálisan a gyermek számára, mint „aki nem eszi meg a spenótfőzeléket, az nem éhes, tehát ne egyen tovább!" Hiszen ez a szabály is csak burkoltabb formája annak a parancsnak: edd meg a spenótot, vagy megbüntetlek!

Ha a felnőttek csak egy kissé is meg tudnák őrizni az objektivitásukat és nem ugranának be a gyermek első provokációjának, oly könnyű dolguk lenne! Hiszen minden egészséges szervezetű gyermek nagyon szeret enni, a gyermek

fekete pepita éeŐka/bá tokát fekete vagy élénkpiros, a fehér- és fehér-barna mintásokat pedig sötétbarna és sötétkék színnel élénkítik. A drappot barnával és pirossal, a szürkét brtza- kékkél vagy zölddel kombinálják. A sötétkék

selyem esőkabátokra viszont világos drapp, fehér vagy piros bársony kihajtókat és man- zsettákat dolgoznak.

Ezeknél a kabáttipusoknál a gombok is éíénkebbek és díszesebbek, mint az angolos esőkabátokon. Hosszúkás, négyszögletes és ovális gombokat látni. A legtöbbjük fémszegélyes és a színük a kabátot élénkítő disz színével harmonizál.

A franciás esőkabátok a rendes franciás felöltőkhöz hasonlóan derékba*: testhezálló, majd fokozatosan kibővülő szabáséul készülnek. Az ujjaiknál a mélyen bedolgozott ragián- és kombinált japán szabású ujjak vezetnek. Az élénk szinti bársonygallérral vagy szalaggal mintásán lesteppelt kihajtóval s fényes gombokkal díszített selyem e&őköpenyek, ha leírásban tarkának tűnnek fel, a valóságban az esőmosta uccák vagy vidék hátteréből kedvesen hatnak.

A kabátok mellett divatosak az idén a kapucnis esőpelerinek is. Ezeket szintén impregnált selymekből szabják olyan hosszúnak, hogy a ruhát csaknem teljesen eltakarják. Itt a kapucni belsejét bélelik ki elütő 6zinü bársonynyal vagy lakkozott selyemmel.

Az egyszínű japán selyem, crépe de ohmé, marocain és mongol vizhatlanitott selyemanyagokon kívül még a diagonálceikos, pepita és nagykockáé selymeket is alkalmazzák. Ezeket, a simákhoz hasonlóan szintén élénk 6zinü gallérokkal, manzsettákkal és zsebkihajtóikkal diszitik.

A fenti divatképünk három divatos esőkabátváltozatot mutat. Balról az első mélyen beállított raglánujjas fehér vizálló japán selyemből van, a négyszögletes kivágási! gallérját, a nagy zsebeket és a manz6ettát kettős le varr ás dí- sziti.

A középső esőkabát drapp selyemből készül.

számára az evés a gyönyörűségnek egyik legfőbb forrása! Ismerek egy kétéves kölyköt, akinek csak ki kell ejteni ezt a három bűvös szót: hús, tészta, gyümölcs! hogy azonnal extatikus ujjongásba és táncolásba kezdjen. Tehát a gyermek alapjában véve szívesen eszik és csak önérzetének fokozott érvényesítése kedvéért hozza meg azt a nagy áldozatot, hogy nem eszik rendesen. Érdekes megfigyelni, hogy igen sok gyermek, aki otthon a legnagyobb komédiákat rendezi az ebédnél, idegen környezetben esetleg a legkifogástalanabbul eszik — csak azért, mert ott senki sem reagál a trükkjeire és senki sem kényszeríti semmire.

Igazán csak egy kis önfegyelmezés kérdése az egész a felnőttek részéről, hogy ne ugorjának be azonnal a gyermek bosszantó kísérleteinek. Ám a legtöbb szakállas bölcs úgy véli, hogy a bajt „gyökerében kell elfojtani" és a gyermek első próbálkozására azonnal hosszú prédikációkkal és heves jelenetekkel felelnek. A gyermek, látván, hogy mily pompásan sikerült felbosszantani a felnőtt tekintélyt, kedvet kap a játékra. Később aztán mindkét fél részéről presztízskérdés lesz belőle és kezdetét veszik a véget nem érő étkezési komédiák.

A mély kihajtója barna bársony bevonáeu. Mutatós a pánttal lefogott ujja és az oldalt részes zsebe. A harmadik esőköpeny sötétkék impregnált selyem anyagú. A kihajtója, a Z6eb felső részei és manzsettái lesteppelt, drapp bársony diszüek. A vállait pelerin díszíti.

Az „esöfelszerelés11 fontos része még az eső- kalap és az esernyő. Esőkalapok közül a vékony bőrrel bevont, keskeny karimás formák, a filc angol kalapok és az impregnált selyem barettek divatosak. Az e6Őkalapok, az általános kalapdivatnak megfelelően, lapos, ráncokkal és levasalásokkal kombinált tetővel és keskeny karimával készülnek. Az ősszel és az átmeneti s&btóimban is annyira bevált tolldisz sem hiányzik róluk; azzal a különbséggel, hogy az esőkalapokat diszitő merész tolltüzékek nem ragasztott apró toUaoskákból vagy göndörített struoctollból készülnek, hanem megtévesztésig hasonló ebonit imitációk.

Az esernyők terén is akadnak ujitások. így az eddig divatos, férfiernyők fogantyújához hasonló fa és bambusz felsőrészek helyett, ismét a faragott állatfejeket, madarakat vagy modern ornamentikákat ábrázoló felsőrészeket alkalmazzák. A hajlított fogantyúkat csak a bőr- huzattal ellátott, sétapákákhoz hasonló esegi! nyőknél látni. Jellegzetes, hogy az esernyők, nyele jóval meghosszabodott és ebben az uj formájában az 1912-es e&ernyőtipueokra emlékeztet.

Az átmeneti idény hűvös reggelei és délutánjai kihatással vannak a teniszöltözékekre. Eddig a rövid shortnadrágokból és mélyen kivágott felsőrészekből kombinált teniszdresszek voltak a kedvencek. A nagy melegek elmúltával azonban ismét az ujjakkal ellátott, magas kivágásoe teniszruihák kerülnek az előtérbe. Azok számára, akiket a nyárutói okkassziók egy-egy uj teniszruha anyag vásárlására csábítanak, három elegáns és fiatalos teniszruha- rajzot mutatunk be. A bal szélső modell például halványkék shantungból vagy selyem vászonból mutatós. Az eredeti szabású felső részét kettős levarrások és fehér gyöugyházgoindok élénkítik.

A középső teniszruha fehér jerseyböl vagy vastagabb, csomós vászonból szép. A csinos gallérját és zsebeit kék zsinórozás díszíti. Különösen mutatós a harmadik modell. Ez rózsaszín selyemvászon anyagú és a felső része előnyös, mellényszerii szabással készül. Kettős a gallérja és a manzsettái. A felső gallér és man- zsetta kék pettyes szatinból van. Az alsót kék legombolás tartja.

RADVÁNYI MAGDA.

~ Vasárnapi divatlevél —