Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-15 / 186. (3738.) szám

Ma: Képes iiieHébI®i A « 16 wldal ápa Ké U20 1BÉ| M S XIV. évf. 186 (3738) szám • Csütörtök • 1935 augusztus 15 Előfizetést ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre; évente 450, SzlovenSzkÓÍ és rHSZÍTlSzkÓl magUarság Jlícel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • # 007 ö Prága II., Panská ulice 12, III emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja • ® TELEFON, 30311 ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki, SŰRGÖNVCiM HiRiflP PRflHfl Lávái gondjai (*) A háború utáni Franciaországnak nem volt talán egyetlen miniszterelnöke se, akitől olyan súlyos problémák várták volna a megoldást, mint most Láváitól. Láváiról általában nem tartanak sokat Franciaor­szágban és hideg, fantáziátlan realista hí­rében áll, de hiányzik belőle az a szinte fa­natikus rendszeresség, ami Poincaréban el­viselhetővé tette e száraz empirizmust. Nem jó szónok és nem tudnak róla egyebet, mint hogy meg akarja menteni a frankot és meg akarja menteni Franciaországot és ehhez a két gigantikus feladathoz olyan szatócsmódszereket alkalmaz, amelyektől minden valamirevaló államféríiu vissza­riadna. Most meg kell mutatnia, hogy Fran­ciaország tizenhét évvel a nagy győzelem után nem jutott el a bomlás korszakához, mint ahogy ezt ellenségek és barátok kó­rusa hirdeti. Laval az első háború utáni miniszterel­nök és külügyminiszter, akinek nincs, kon­cepciója, legalább is nincs látható, ideoló­giailag érzékelhető koncepciója, amit ,Ja­vaik elgondolás" címén el lehetne skatu­lyázni. Briand se tartozott éppen azok közé, akik minden reálpolitikai mozdulatot ideo­lógiai vattákkal pólyáznak be, de volt va­lami, amire az utókor is azonnal rá fog is­merni és amiről tökéletes biztonsággal tudni lehet, hogy ez a ,,briandi elgondolás" volt Európában. Barthounak is voltak el­gondolásai, sőt talán csakis neki voltak szi­gorúan elvi alapokon mozgó tervei Európa békéjének megszervezésére. Laval átvett kész formákat tőle és átvett néhány szem­pontot, de nem vette át a koncepciót. Egy­szerűen azért nem. mert tisztában volt vele. hogy látási mechanizmusuk élesen külön­bözik egymástól. Barthou nagyon élesen látta a távoli dolgokat, de a hétköznap gondjairól homályos és bizonytalan kép­zetei voltak, Laval pedig nagyon jól látja azt, ami az orra előtt van. Ez az erőssége. Mindig arra az egyetlen és legnagyobb gondra tudja koncentrálni magát, amit a köznap vet fel. Szerencsés természet, és hozzá tehetjük, ritka természet a politiká­ban : hétfőn csak a hétfői gondokkal tud és mer bíbelődni osztatlan energiával és teljes odaadással, a keddi problémákat pe­dig egyszerűen kikapcsolja. Laval sokolda­lúságának is ez a titka. Kicsiben intézi a dolgokat, atomizál, de nem önkényesen, ha­nem elfogadja az idő félreérthetetlen útmu­tatásait. Persze nagy kérdés, hogy a problémák­nak olyan tömegével, amilyet most hordott össze bel- és külpolitika terén az idő Laval elé, meg lehet-e birkózni ezzel a módszer­rel. Nem volt még miniszterelnök Francia- országban, aki ilyen széles tömegfronttal állott volna szemben s nem volt még minisz­terelnök, akinek intézkedései mellett saját hívei olyan kevés mentőkörülményt tudtak volna felsorakoztatni. Talán az egyetlen ko­moly mentőkörülmény, ami Laval szükség- rendeletes politikája mellett elhangzott. Herrioté volt, aki nagyon bizonytalan han­gon csak annyit mondott, hogy „Laval a köztársaságot akarja megmenteni". Igen, Laval meg akarja menteni a köz­társaságot, ilyesfélét maga is mondott a prefektusoknak, viszont a baloldal azt mondja, hogy aki a köztársaságot meg akarja menteni, az ne paktáljon a tüzkeresz- tesekkel. Viszont azt a baloldal is tudja, hogy ami Laval után jön, csak rosszabb le­het és semmiesetre se jobb. Elvégre azok a £zew fttd&itja az észafoalaszmszá&i th Emberi és állati hullák borilfák Ovada uccáit « Kél Sala tette­sen elinni a föld színéről ■»» Beomlott a Génua és Alexandria hözötl közlekedő vonat töltése » Óvodában Í30 ház ontíoií össze Turin, augusztus 14. Északolaszországban borzalmas árvízkatasztrófa pusztít, amely úgy­szólván példa nélkül áll a legutóbbi idők árvíz­katasztrófái sorában. Ellenőrizhetetlen hírek sze­rint eddig többszáz halálos áldozata van a ka­tasztrófának. A többnapos felhőszakadásszerű esőzések következtében az összes északolaszor­szági folyók megáradtak. Különösen veszélyes a helyzet Ortiglio és Ovada tavak környékén. A liguriai Alpokból lezúduló hatalmas víztöme­gek átszakitották a gátakat és a két tó vize óri­ási területen elborította a vidéket. A környéken levő összes községek és falvak víz alatt vannak. Az árvíz megdagasztotfca az Orba és Stura folyó­kat is, annyira, hogy kiöntötték medreikből. A hatalmas víztömeg irtózatos erővel zudul le a völgybe és mindent, ami útjába esik, magá­val sodor. Vasúti sínek, hidak, háztetők és bú­tordarabok úsznak a szennyes hullámokon, A J lakosság között leírhatatlan pánik tört ki. A ka­tasztrófát még fokozza, hogy több helyen föld­csuszamlást okozott az árvíz. Az áradat mint- | egy negyven-ötven kilométer széles területen hömpölyög előre. Az áradat a Génuától északra fekvő Ovada községben érte el kulminációs pontját, A folyó partján fekvő városrészben úgyszólván percek alatt métermagasságra emel­kedett az árvíz. Minthogy ezekben a városré­szekben az egészen szegény lakosság lakik és minden háznak pincelakásai is vannak, mégpe­dig zsúfolt pincelakások, az árvíz következtében rengeteg ember lelte halálát. A pincelakások la­kói ugyanis nem tudtak kellő időben kimenekül­ni lakásaikból. Nagyon sokan elpusztultak azon­ban azok közül is, akik kimenekültek lakásaik­ból és a házak tetején kerestek menedéket. A rozoga házak ugyanis az irtózatos mennyiségű víz nyomása alatt összeomlottak és rengeteg ember pusztult el a romjaik között a hullámok­ban. Az Orba folyó, amely Ovadánál egyesül a Sítúrával és Po felé igyekszik, Ovada határá­ban valóságos tengerré változott. A folyó hul­lámain emberi és állati holttesteket, házak tör­melékeit, hidakat, takarmánykazlakat lehet lát­ni. A katasztrófa olyan fantasztikus gyorsaság­gal következett be, hogy úgyszólván lehetetlenné váltak a mentési kísérletek. Arról, hogy a hegyi falvakban milyen pusztításokat végzett az ára­dat, még nem is lehet képet alkotni, mert úgy­szólván teljesen megszakadt ezzel a vidékkel a telefon- és távirati összeköttetés. A pusztulás színhelyén Ovada, augusztus 14. A tízezer lakosú Ova­da és a környékén lévő Capriéttá és Molare községek úgyszólván teljesen elpusztultak a tegnap éjszakai borzalmas árvízkatasztrófa kö­vetkeztében. Az egész környék leírhatatlan pusz­tulás képét mutatja. A hullámokon összerombolt házak, bútordarabok úszkálnak, a városnak ma­gasabban fekvő uccáin, ahonnan ma reggelre leomlott már az árvíz, emberi és állati holtte­temek feküsznek. Mintegy kétszáz méter hosszú­rétegek, amelyek a tényleges hatalmat, te­hát a banktőkét és nagyipari tőkét kezük­ben tartják, más eszközökkel is rendelkez­nek s ha Laval deflációs politikája csődöt mond és a szükségrendeletektől nem szelí­dül meg az ország, majd jön a parancsura­lomnak valamelyik élesebb válfaja. „Tar- dieu árnyéka lebeg a vizek felett" és ezt a baloldal mégsem hagyhatja egészen számí­táson kívül. Viszont a baloldal vezéreinek nem lesz egészen könnyű feladat megfé­kezni a tömegek lendületét: elvégre az adósok és a kishivatalnokok zendülése már évek óta esedékes és Laval takarékossági hadparancsa még súlyosabbá tette a hely­zetet kisadós és kishitelező között. A mun­kások úgy érzik, hogy nem tudnak megélni a leredukált fizetésből és a sok állami hiva­talnok, akik kivétel nélkül valamilyen vá­lasztás'után politikai jutalomként kaptak az állást, személyes viszonyban érzik magukat a respublikával, kicsit hitbizományi gőggel ságban beszakadt a hatalmas védőgát, amely ezen a helyen több mint negyven méter magas, Ovada külvárosában százharminc házat döntött romba az árvíz. Caprietía és Molare községek­ben úgyszólván kő kövön nem maradt. A la­kosság körében leírhatatlan kétségbeesés ural­kodik. Emberek félőrülten szaladgálnak a rom- badőlt ’ ázak között és eltűnt hozzátartozóikat keresik. A katasztrófának főleg asszonyok és gyermekek estek áldozatul. A halálos áldozatok beszélnek róla s most nehezen törődnek bele, hogy ez a hitbizomány rosszul tejel. Nem is beszélve a frontharcosokról és hadi­rokkantakról, akik a „gloireból" élnek és nem egészen jogtalanul. Elvégre Francia- országban a tábornokok igazán elveszítet­ték volna a háborút, ha a legénység és az őrmesterek nem „lázadnak fel" minden kri­tikus pillanatban és a parancs ellenére ki nem vívják a győzelmet. Ezek az őrmeste­rek és káplárok most majd kevesebb ánizs- pálinkát szopogathatnak, mint amennyihez tizenhét év alatt hozzászoktak. Azután a parasztok is megharagudtak Lavalra, pedig lélekben talán éppen hozzájuk áll legköze­lebb a francia miniszterelnök. Azt hiszik, hogy megint csak nekik kell fizetni a túl­ságosan nagyvonalú polgári államgazdál­kodás deficitjét. Pedig ez nem egészen igy van, mert a francia paraszt az eldugott bankjegyekkel és aranyakkal jelentékenyen hozzájárult a mai krízishez s ennek követ­számát teljes pontossággal még nem lehetett megállapítani, de hozzávetőleges becslés szerint több mint ezer halottja van a borzalmas katasz­trófának, Számos súlyos sebesültet sikerült ki­menteni a romok alól és ezek a közeli kórháza­kat zsúfolásig megtöltötték. A katasztrófát állí­tólag fokozta az a körülmény, hogy a lakosság az árvizveszedelem hírére elveszítette a fejét és pánikszerűen próbált menekülni. A menekülök úgyszólván egymást taposták le. Nyolc perccel a katasztró fa, élőit Róma, augusztus 14, Az árvíz tegnap any- ny’ra alámosta a Génua—Alessandria között hú­zódó vasútvonal töltését, hogy közvetlen Ovada előtt a vasúti sínek beszakadtak. Érdekes, hogy nyolc perccel a töltés beomlása előtt egy sze­mélyvonat robogott át a pályatesten. Ovada mélyebben fekvő részei még ma is tel­jesen viz alatt vannak, A viz egyes helyeken meghaladja a másfél métert. Az Qrtiglio tó, amely 380 méterre fekszik a ter.ger színe fölött, s amelynek duzzasztó gátja két fontos erőműhöz szolgáltatta a hajtóerőt, gátszakadás következ­tében úgyszólván teljesen kiürült, A hatalmas konstrukciójú gátat, amely nem tudott ellenáll­ni a többmillió köbméter viz nyomásának, húsz évvel ezelőtt építették. A vizmerutyiség, amely a gátszakadás következtében a tó körül elterülő vidékre zudult, mintegy 120 négyzetkilométernyi területet borított el. Az Ítéletidő végigsöpört Páduán is. Számos fát kiszakított a vihar, úgyhogy a közlekedést a város központján be kellett szüntetni, Ereseié- bán több helyütt beütött a villám s egy embert agyon is csapott. A liguriai partokon is óriási a veszteség, mert számos kisebb fürdőhelyet el­öntött az árvíz. A Génua közelében levő Voltie község is viz alatt áll. keztében természetesen ahhoz is, hogy ma már csak ilyen szigorú rendszabályokkal sikerül megmenteni a frankot. A belpolitikai gondok mellett súlyos kül­politikai gondjai is vannak Lavalnak. El­végre a háromhatalmi konferencia nem sok jóval kecsegtet, annak ellenére, hogy An­glia valóban áldozatokat akar hozni s ma már sokkal inkább nyilvánvaló, mint két hónappal ezelőtt, hogy Olaszország presz- tizsokokból utasítja vissza az angol áldoza­tokat. Franciaország szempontjából fenye­gető ez a helyzet elsősorban azért, mert a strésai front, amelynek alapzatát az olasz — abesszin konfliktus alaposan megingatta, minden pillanatban összeomlással fenyeget s akkor nagy kérdés : nem kerül-e abba a helyzetbe Franciaország Németországgal szemben, hogy kénytelen lesz szóbaállni Ribbentrop báróval azon az alapon, ame­lyet Anglia már elfogadott, amikor megkö­tötte a harmincötszázalékos flottaegyez-

Next

/
Thumbnails
Contents