Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-11 / 183. (3735.) szám

­/>*•“ *i v t * ' V > ú -,SV * * ­M'ji^h&ájrtl'Á ' í*%AJkíLt+%ki» ili Aprósá&ofr Svédországból Ingarö, julims 5. Vasárnap, 4-én este megtörtént a világ öreg- eeerkéezei második találkozójának hivatalós berekesztése és hétfőn reggel megkezdődött a cserkészélet legszomörubb mozzanata, a tábor- bontás. Hiába tudjuk előre, hogy amit építünk, díszítünk, az csak röviden elröppenő pár napra szól, mégis bizonyos meghatottság fog el Min­denkit, amikor eltűnni látja a föld színéről a sok munka eredményét. De a rombolásban de­rűt hoz az a tudat, hogy az eltöltött napok sok uj tapasztalattal gazdagitották őserkésztuda­cunkat. Számunkra eddig teljesen szokatlan környezetben teremtettünk magunknak otthont. Sóikat lestünk el szomszédainktól, amit majd hazai táborainkban is jól felhasználhatunk. A táborbontás szomorú aktusát enyhiti még az a jóleső tudat is, hogy a csehszlovákiai magyar cserkészek Ingaröben is jól megállották helyü­ket, pedig feladatuk nehezebb volt, mint Spalá- ban. Ottan saját magyar táborukban éltek. Itt teljesen a csehszlovákiai kontingensbe kel­lett beilleszkedniük és átvenniük annak élet­rendjét. És ez teljes mértékben sikerült. A ma­gyar fiuk lelkiismeretes, pontos munkájukkal, fegyelmezettségükkel igazolták jó hirüket és a külföldi cserkészek között is számos igaz ba­rátot szereztek. Az imgaröi roverjatnboree nem volt nehéz tá­bor. A meglehetős kevés munkát a már tapasz­talt öreg cserkészek játszva végezték el és az­után az egész nap szabad volt. Különösen a strandét látogatták sűrűn. Meredek sziklákkal övezett mély Öbölben lankásan a tengerbe eresz­kedő nagyszerű homokpart várta a fiukat, akik feketére égtek a tűző napon és tele tüdővel él­vezték az éles, 6Ós tengeri levegővel együtt a partot szegélyező eürü fenyves ózonját. Érde­kes verseny is volt. Minden nemzet egy őrsöt küldött erre. Mindenkinek úsznia, kellett egy darabot a tengerben, majd a viz fölött vezető vékony deszkán tányérnyi élelmiszert kellett a partra hoznia. Ha a vízbe pottyant, őrse máris kiesett a további versenyből, mert a fiuk között Asszony a habokon Irta! Illés Endre Amikor a csípőre tett kezű, fenyőegyenes asszonyokat látta, fejükön a megrakott, hatal­mas kosárral, — mindig elmosolyodott. Oda^ haza a hagymát vi6ziik így, meg a zöldséget, itt a frissen vágott szegfűt. De ugyanakkor kis riadást is érzett: viszik a szegfűt, a Vitto- riábam, az Excelsiorban, de még a kis Nettu- noban is most kezdik ebédhez díszíteni az asz­talokat, s ő még mindig össze-vissza kószál. Tegnap éjjeli korzó volt, tűzijáték, virág- csata és bál a Casinóban, — ma délelőtt csak a gyerekek vannak kint a parton, meg néhány beteg, mint Ő is. Annié még nézte a hidroplánt, amely tiz- peroeiTkint hangos berregéssel és uj utasokkal zúgva vágta be magát a viz és az ég messze­ségébe. azután tétován megindult a parti sé­tányon, majd az ösvényen a kis öböl felé, ahol fekvőszéke állt. Itt már árnyék volt. Fák hüsebb, tisztább lehelle te. Tíz óra tájt jött le, most tizenegy lehetett. Egy egész órát csípett el a délelőtti fekvés­ből. A gyerekek a móló táján ma hangosabbak voltak, mint máskor, ügy látszik, ez a dél­előtt mások felszabadulása és lázadása is. Akik parancsolnak és irányitanák, azok a tegnapi éjszaka után csak most ébrednek, fáradtan és rossz izekkel. Lefeküdt. Elhelyezkedett. A felhőket kezd­te nézni. Egy távoli fehérségről sokáig azt hitte — felhő. Azután rájött, magányos vitorlás libeg kint a vizen. Mozdulatlanul, zsibbadtan feküdt. Szinte le­li ellett nélkül, belekábulra nézte a kékséget, amely mindent felold. Nem tudta, lehunyni a szemét. Dac volt már ebben a nézésben,, csö­könyösség, — kislány korában így játszott egyedül a labdával, amíg csak el nem szédült. Megint megriadt. Mi ez a mohóság? Csakugyan kettőn isszák már ezt az aranybaszőtt, végtelen, szikrázó kékséget? ö fe a másik? Melyik lehellet még az övé, s melyik a másiké? A szívdobogását hallgatta... *' kiosztott lisztből, tojásból stb. azután a parton gyorsan ízletes kekszet kellett készíteniük. A versenyt a franciák nyerték, ők végezték a leg­rövidebb idő alatt. A tulajdonképpeni győztés azonban az angol gyarmatok négerekből és fe­hérekből összeállított csapata lett, mely bár a leghosszabb ideig sütötte kekszeit, de azok a legszebbek és legjobbak ie voltak. Rendkívüli megbecsülést és sikert szerzett megint Magyarország csapata. A magyar tábor­tüzek változatos műsorukkal állandóan a leg­nagyobb közönséget vonzották a mindig udva­rias, mindig szerény és talpig cserkész magyar fiuk körébe. Tágranyilt szemmel figyelték a hideg északiak a ezinpompás magyar ruhákban járt csárdást, toborzót és élvezték a magyar •népdal mindenkit megkapó hangulatát. Az ár- valányhaj pedig újra teljes diadalt aratott. Ott lengett a svéd sapkákon, az egyiptomi fezeken, sőt a civil látogatók — férfiak és nők — ka­lapjain is úgy, hogy végül már csak szájanként volt kapható a magyar vidéknek ez az igényte­len növénye. A magyarok mellett a vig. daloló svájci és a szoknyás skót csapat volt a legnépszerűbb. De senki sem nyerte meg annyira a cserkészek sze- Tetetét, mint a svéd király unokája, a jelenlegi trónörökös legidősebb fia,, Gustav Adolf her­ceg. Mint táborparancsnok alaposan kivette ré­szét minden munkából, szabad idejében pedig minden feltűnés nélkül vegyült el a tömegben, nagy lelkinyugalommal tűrve a fényképészek rohamát. * A jamboree után még Svédországot nézzük meg, néhány napig maradunk itt. A várható sok szép tapasztalatból már izelitőt adott egy autókirándulás Gripshoimba, a svéd Nemzeti Muzeum tulajdonában levő királyi várba. Az utak elsőranguak, autónk állandóan 80—90 ki­lométeres sebességgel szalad, minden zökkenő nélkül. A vasúti kereszteződéseknél mindenütt áthidalják a síneket. Érdekes a vidék is. Failuk nincsenek. Mindenki a földje közepén építi föl Második hete voltak itt a tenger mellett. Eb­ben a sós, tiszta, párás levegőiben. Amelyből minél többet kell be szívni a magába. Anyja pa­rancsára. Akik mind itt vannak vele. Vigyáz­nak rá és őrzik őt. Otthon az orvos csak a vállát', vono- gatta... Már megnézte egyszer, de azután még egy­szer meghallgatta a tüdejét. Makacsul vissza­tért egyes pontokra. —* Várni kellene még... — mondta végül halkan. — Nagyon gyönge... A tüdeje is... Egy-két évig... — Várni, — csattant fel odahaza az anyja. — Ez is az örök doktor-bölcsesség... Amikor nem tudnak mást, ezt hajtogatják... És először Gábort intézte el. — Nincs itt semmi veszély... Különben is majd lemennek a teger mellé ... Gábor kezet csókolt. — Ahogy maga gondolja, mama... így csókolt kezet az anyjának akikor is, amikor megkérte Őt. Azután őt vették elő. Ez a beszélgetés már egészen bizalmas csa­ládi tanácskozás volt. Még Gidát, a bátyját sem vonták be. Csak az apja volt ott. — Nézd, — mondta az anyja, — nekünk most okosaiknak kell lennünk. És akárhogy is nézzük, ezt nem szabad elmulasztani... Mert figyelj csak... Figyelt, — ó, hogyne figyelt volna. — A drága professzor most azt hiszi, hogy ő valami nagy újságot mondott. Sajnos,. ra- gyon jól tudunk mindent. Hányszor sirtunk ée aggódtunk, amikor éven kint lopva fel kel­lett vinni téged a Tátrába. Most Gáborral már nyíltan mehetsz... De a kicsinek... a babá­nak meg kell lenni... Ha... de minek mond­jam ... ha valami baj érne egyezer... Remegő szívvel és ajakkal nézte most, a jól- isínért, kemény arcot, de az anyai szó nem rezzent meg. * . ­— Gábornak nem szabad egyedül marad­nia ... És a kicsivel a mienk marad. Már egészen a mienk... Meghald tóttá a hangját. — Tudod, hogy erre ma és talán holnap még nagyobb szükség van, mint két évvel az­előtt ... ... — A gyerek... — mondta az apja is. Mint valami paragrafust. Amit nem lehet elpörölni. házát a gazdasági épületekkel együtt. Az or­szágút mellé faállványokra a gazda reggel ki­teszi a teli tejes kannákat. Néhány óra múlva arra megy a gyűjtő autó é6 elviszi azokat, visszahagyva az előzőnapi üres kannákat. Soha sem tűnik el egy sem. Ugyanígy osztják szét a postát. Az útihoz legközelebb eső ház falára a környék minden családja felszögezi levélszekré­nyét, a postásnak így nem kell sokat mennie, egy helyen ad le mindent. A nap folyamán azután mindenki élviszi saját leveleit. * Stockholmban alig van forgalmi rendőr, az autóknak pedig csak a legnagyobb veszélyben szabad 'tülkölniük, A nagy forgalom mégis fe­gyelmezetten, rendiben bonyolódik le a sokszor bizony elég szűk uccákon. Az országutakon gyalogost álig látni. Min­denki vagy autón, vagy kerékpáron megy. Ren­geteg a kiránduló. A nők, főleg a fiatalabbak többnyire a lehető leglengébben öltözve. A gripshoilmi vár hideg börtöneit járva is mind­untalan belebotlottunk a legminimálisabb für­dőruhába öltözött svéd lányok csoportjaiba. * Rengeteg a weekend-ház mindenütt. Aki csak teheti, megteremti valamelyik szigeten, vagy tó partján nyaralóhelyét ahová autón vagy motorcsónakon jár ki szabad idejében. A vidék oly gazdag viziben. hogy majdnem sajnálkozva néztünk arra az ismerős svéd hölgyre, akinek „csak“ húsz tava van a birtokán és fájdalom, egyik sem áll összeköttetésben a tengerrel. Ifj. dr. AIXINGER LÁSZLÓ. Vcrsik Mária: NYÁRI ALKONYAT A megöntözött bokrok leveléről halk, susogó nesszel pereg a viz, — olyan meleg a megázott föld gőze s ki tudja, hogy kerül a levegőbe a fűszeres, mézes mazsolaiz. A nap utolsó aranyhullámai tisztára fürdetik a világot. Most végtelen béke zenél lelkemben s a béke szépségétől megszentelten mindenkinek mindent megbocsátok. Amivel a kéki szőlők az övék maradnak. Min­denre kell gondolni. A gyerek... s mind lejöttek véle a tenger mellé. Ahová a másik professzor küldte. Itt vannak és hogy vigyáznak rá. Délelőtt kiültetik. Erre a helyre, amelyet Gábor külön fizet. Itt alig jár valáld.. Egészen csendben és zavartalanul fekhetik. Délre a Vittoriában van. A többiek lent ebé­delnek a tengerbe könyöklő, fényjárta, virá­gos terraszon. Neki szobájába hozzák a hatal­mas, súlyos ezüst tálakat. Egyedül eszik. De ez nem baj. ő úgyis szeret egyedül lenni... — És most jönnek a csendes órák, fiam. Megint kiviszik a fekvőszékhez. De most könyvet sem kap. — Aludni kell, Anniekám! Ezt hód Gábor mondja, hol az anyja. Néha még az apja is. Gábor ilyenkor délután a motorossal átmegy a szigetre. A Reginában ott van Füzess Polette is ... A kurlistában olvasta a nevét... Fur­csa, hogy még nem jött át... Vájjon együtt vannak-e? Az apja az esti játékra készül. A Ca- sino zöld újságjában á tegnapi coup-okat tanul­mányozza ... Két hete vannak itt. Miért kell most mélyeket lélegzenie? És menni... be abba a kékségbe ... Menni... és itthagyni mindent... Dóiig van még jó félórá­ja... Addig éppen oda is érne ... Anrie megnézi karján a kis órát: féltizen- kettő. Egyedül van... A többiek még mindig nem jöttek le. Jó volna, most felállni... itthagyni mindent... Délig van még jó félórája... Ad­dig éppen oda is érne... Felállt. Félénken körülnézett. De a közelben nem volt senki. Csak a hidroplán felöl hallatszott gyerekzsivajgás. Egyedül volt. És ekkor nekiindult... A vitorlásról, amely kint úszott a távoli vi­zen, még látták is később. Egy asszony ment a sekély vizen, fehér nyá­ri ruhában, felöltözve, mint az alvajáró. Ment, egyenesen be a tengerbe. Jóidéig mintha a ha­bok felett lebegett volna, azután hirtelen le­bukott. Akiik a vitorlásról nézték, úgy látták, mintha valami iszonyú nagy súly húzta volna le pillanatok alatt. A háziasszony lexikona UTAZÁSI TANÁCS. Minden nyaralásnál gali­bát okoz, hogy rubaakasztó hiányában nem tud­juk a ruhákat rendesen elhelyezni. A bajon köny- nyü segíteni. Jó csomó papírt rudidá csavarunk össze, a középre spárgát kötünk, amely hurokban végződik. így primitív, de eléggé megfelelő ruha- tartót kapunk. * JEGET AZ OLVADÁSTÓL könnyű megóvni. Ha beteg van a háznál és a jég drága, akkor a jeget állítsuk egy tölcsérbe, amelyet durva, ritka flanelldarabbal béleltünk. Minél durvább és rit­kább a flanell, annál tovább tart benne a jég. A tölcsért pedig állítsuk bele egy fazékba, hogy a víznek legyen hová folynia. Az is elegendő, ha a flanellt formáljuk tölcséraíafcura és így egy fazékba kötjük. Az így kezelt jég 5—8 óra hosz- szat marad meg, míg ha csak egyszerűen tálba tennők, 2 és félóra alatt elolvad. * RUHAKEFE TISZTÍTÁSA. Egy papírlapot az asztal szegletére tartunk s a kefét fel és alá hú­zogatjuk rajta. * LEVÁGOTT BAROMFIT hosszabb ideig lehet eltartani, ha a levágás előtt 15 órával nem ad­tunk a baromfinak enni, levágás után .pedig bel­sejét faszéndarabokkal töltjük meg. * HA AZ ÁGYNEMŰT hosszasan szellőztetjük, ne tartsuk a forró napon, mert rossz szaguvá lesz. * ÍRÓVAL TISZTÍTHATJUK és fehéríthetjük a rég nem használt, penészedéit, vagy sárgult fehér ruhát. Áztassuk benne 3—4 napig, aztán kiöblítve a többi ruhával rendes módon kimossuk. Pamut­szövetből, vászonból kitisztul a gyümölcs, tinta és egyéb pecsét is. Színes zsebkendőket, világos alapú tarka ruhát is tisztíthatunk íróban. — Az esetleges tintafoltot többnyire citrommal utána kell dörzsölni.' * HÁZI GYÓGYSZEREK. — Kirándulásra kis darab szappant vigyünk szunyogcsipés gyógyítá­sára. Kissé megnedvesitjük a szappant 6 addig dörzsöljük vele a csípés helyét, amíg a hab el nem borítja. Hagyjuk rajta megszáradni. Rövide­sen múlik a viszketés ée a fájdalom. Az is segit, ha megnedvesitett ujjúnkat szivarhamuba márt­juk s ezzel dörzsöljük be. a dagadt helyet. — Forrázott sebre legjobb lenmagolajt kenni és szódabikarbónával vastagon behinteni. A fájda­lom percek alatt megszűnik e ami a fő hólyagok nem támadnak még nagyfokú forrázásnál sem. — Nagyon ajánljuk mell betegeknek a finom sa- vanykás almák lehámozott héjából főtt teát. A héjakat néhány percig főzik, leszűrik, megcuk­rozzák és kevés tejszínt adnak bele. Kellemes üditő és nem izgató italt nyerünk ilymódon. Nem árt bele egy kevés rumot tenni. * Legyek elkerülik a konyhát, ha a tűzhelyre ecettel telt edényt állitunk; ha az ablakba pa- radicsommövényt állitunk egy-két cseréppel, ennek a 6zagát nem szívelik; ha a konyhát kékre festetjük. * Ezüstöt kitünően megtisztíthatjuk a követ­kező módon: Rakjuk aluminiumedénybe úgy, hogy minden ezüstárgy érintse az alumíniumot. Töltsük meg az edényt vízzel, tegyünk bele egy kiskanálnyi szódát és sót, ma.jd forraljuk jó erősen. Végül öblítsük le, majd puha rongy- gyal dörzsöljük át. Mit főzzünk? Hétfő. Ebéd: Sárgarépapüréleve6. Kelkáposz­tafőzelék bennefott juhhússal. Tejes galuska. Va­csora: Paradicsomos gombás tojás. Kajszinba­rac-k. (Vagy déli maradék.) Kedd. Ebéd: Zabdercelevee. Vajas borjuszelet parajjal. Habfelfujt málna- vagy baracköntettel. Vacsora: Töltött uborka. Körte. (Vagy déli ma­radék.) Szerda. Ebéd: Barna csontJeves ereeztóktésztá- val. Hajdukáposzta pörkölt sertéshússal. Turós- derelye. Vacsora: Lerakott zöldbab. Főtt kukori­ca. (Vagy déli maradék.) Csütörtök. Ebéd: Kaporleves. Töltött paprika. Mandulás kiflicskék. Vacsora: Rántott borjúláb tatármártással. Alma. Belié fleur sajt. (Vagy déli maradék.) Péntek. Ebéd: Tejfölös bableves. FogasfLlé (vagy tepsiben sült keszeg) vajas burgonyával. Almás és káposztásrétes. Vacsora: Tök spárga­módra. Rizspogácsa. Turkesztándinnye. (Vagy déli maradék.) Szombat. Ebéd: Daraleves. Karfiolfőzelék fasi- rozott hússal. Palacsinta porcukorral és citromlé­vel. Vacsora: Török paradicsom (padlizsán vagy aubergine) francia módra. Ringló. (Vagy déli ma­radék.) Vasárnap. Ebéd: Rákleves (vagy zelíerpitréle- ves). Rizses, májas kacsaaprólék. Kacsapecsénye párolt, káposztával és fejessalátával. Őszibarack tésztában sülve. Vacsora: Hideg kacsa kovászos uborkával. Görögdinnye.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents