Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-10 / 182. (3734.) szám
TRWai-MAfitARHlKtaé 1935 augusztus 10, szombat pontjából is, ahol vállalták a szövetséget. A forradalom nem maradt el, de nem maradt el az ellenforradalom sem s ma — húsz esztendővel a nagy fordulat után — ott tart az akkori jobb- és az akkori baloldal is, hogy sehol se tart. Egy uj világ keletkezett, amelyet végeredményben senkise akart olyannak, amilyen lett. Veszedelmesen hasonlítanak 1914-hez a mának egyéb tünetei is, de ez az előzetes indokolása egy nagy összefogásnak éppen arról az oldalról, ahonnan mindeddig azt hangoztatták, hogy a hatalmak nem mernek beleharapni a háborúba, mert tudják, hogy ott leselkedik hátuk mögött a forradalom — feltűnően hasonlít ahhoz, amit 1914-ben mondtak a német munkásvezérek: az ördöggel is összefogni a cárizmus ellen. Ma ez a jelszó : az ördöggel is, sőt még a ,,burzsujokkal“ is szövetkezni a fasizmus ellen. Lenin, amikor uralomra került Oroszországban, maga is azt hitte, hogy az orosz forradalom csak múló epizód lesz a világforradalmak történetében és az igazi nagy forradalmi változás Németországból fog jönni, onnan indul el hóditó útjára, aminthogy természetesnek látszott, hogy Marx és Engels hazájából, a klasszikus munkásszervezetek hazájából tör ki a nagy vörös hullám, s Trockijék is azt várták Brest- Litowskban, hogy minden percben kitör Hoffmannék háta mögött a német forradalom s csak amikor látták, hogy a német forradalom nem tör ki, pedig a cárizmus már régen fűbe harapott s a német követelések a forradalmi Oroszországgal szemben semmivel se enyhébbek, mint lettek volna a cári Oroszországgal szemben — határozta el magát Lenin a békekötésre. E perctől kezdve örökre elváltak egymástól az orosz és német szocializmus utjai, s ebből a lenini elhatározásból lett. hogy Oroszországban ma sokkal inkább uralkodik egy hazafias orosz szocializmus, mint ama nemzetközi, amely először akkor kapott halálos sebet, amikor 1914-ben kimondta, hogy ..szövetkezni az ördöggel is“. Halotti csönd borul Toulonra... (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) Toulon, augusztus 9. Az „United Press" jelentése szerint ma délelőtt halotti csönd borul a felzaklatott városra. Az uccákon megerősített rendőri és katonai őrjáratok cirkálnak, valamennyi katonai és középületet gyarmati csapatok szállták meg, ugyanígy megszállva tartják a sztratégiailag legfontosabb pontokat, igy például a villamosközpontot, a gázgyárat és a víztornyokat. A fontosabb posztokra mindenütt Szenegál katonákat állítottak, akik félelmes külsejükkel alkalmasak arra, hogy a lakosságban, legalább is az United Press munkatársának véleménye szerint, felkeltsék azt az érzést, mintha idegen megszállás alatt lenne a város. A francia lapok megállapítják, hogy ez az első eset a harmadik köztársaság történetében, hogy francia katonai kikötők biztonságát színes katonákkal védelmezzék meg. A hatóságok mindenesetre erősen cáfolják azt a hirt, hogy a tüntetések elfojtásában gyarmati katonaság is résztvett volna és hangoztatják, hogy a mozgóőrség állította helyre tegnap a késő éjszakai órákban a rendet. A mai nap folyamán valószínűleg kihirdetik az ostromállapotot Toulonban. Ebben az esetben a rend és nyugalom fenntartása érdekében a katonai hatóságok a legradikálisabb intézkedéseket fogják folyamatba tenni. Az ostromállapotot abban az esetben fogják elrendelni, ha ma kiújulnak a zavargások. A Reuter Iroda jelentése szerint az arzenál alkalmazottai ma reggel a legnagyobb rendben éa nyugalomban ismét munkába álltak. Egy forradalmi temetés Érésiben Páris, augusztus 9. Tegnap Brestben Barrere arzenáli munkás temetése alkalmával újabb tüntetésekre került sor. Annak ellenére, hogy a hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy elejét vegyék az újabb zavargásoknak, elkerülhetetlenné vált az összetűzés a munkásság és katonaság között. Tegnap már kora reggel négyes sorban állott fel a nemzetőrség, csendőrség és rendőrség azon a mintegy három kilométer hosszú útvonalon, amely a belvárostól a Faou- bourg St. Marchig húzódik. A temetésen az arzenáli és hadihajógyárak munkásai teljes számban vettek részt. A menet élén a halott munkás társai haladtak, ők vitték a munkásság koszorúját, majd a halottaskocsi következett és utána a szerencsétlen özvegy öt gyermekével haladt a menetben. A tragikus látvány komorságát növeli, hogy a szerencsétlen asszony most várja hatodik gyermekét. A város polgársága aggódva néz az események elé, a városban nyomasztó a hangulat, az uccák mintha kihaltak volnának, a" összes üzemek zárva vannak s az üzemekben is áll a munka. A tegnapi nagy temetés után azonban mára megenyhült némileg a bresti munkásság hangulata és az arzenál munkásai munkába léptek. A városban sok helyen láthatók még a háromnapos zavargás nyomai, felgyújtott fabarakok üszkös gerendái, uccai barrikádokból ottahgyott téglák, felborított teherautók, mert a rendőrség minden igyekezete ellenére nem tudta még eltüntetni ezeket a szomorú emlékeket, minthogy nem állott rendelkezésére megfelelő számú munkás. Marseille, Cherbourg — a forrongás újabb állomásai Páris, augusztus 9. Az angol lapok jelentése szerint Marseilleben is súlyos összeütközésre került sor tegnap a késő esti órákban. Az arzenál munkásai szimpátiatüntetést kezdtek, a rendőrség azonban erélyesen fellépett a munkássággal szemben és a tüntetést még csirájában sikerült elfojtania. A lapok jelentése szerint azonban az összeütközés nagyon heves volt, mert mintegy háromezer tüntető fordult szembe a rendőrlegénységgel és a rendőrség attakját revolverlövésekkel fogadta. Több személy súlyosan megsebesült. Tegnap délután a cherbourgi arzenál munkáságainak többsége szimpátiatüntetést rendezett a breszti és le havrei munkások mellett. A lapok jelentése szerint a cherbourgi tüntetést kommunista agitátorok szították. A kommunista vezetés alatt álló tüntetők az intemacionálé hangjai mellett benyomultak a hadikikötőbe és az ott állomásozó tengeralattjáró flotta előtt elvonultak. Rövidesen csatlakoztak a tüntető menethez az arzenál munkásai, akik kiözönlöttek a műhelyekből. Rövidesen katonaság és rendőrség érkezett ki a kikötőbe és oszlásra szólította föl a munkásságot. Minthogy a munkásság ellenállott, a katonaság megrohamozta a tüntetőket. A késő délutáni órákban a sztrájkpártiak és azok között, akik tovább akarták folytatni a munkát, verekedés támadt, amelynek csak a rendőrség beavatkozása vetett véget. A lorienti arzenál munkásai, akik a bérredukció hírét a legnagyobb nyugalommal fogadták, a bresti és touloni események hatása alatt szintén zendülésben törtek ki. Az arzenál munkásai letették a munkát és tüntettek a kormány takarékossági dekrétuma ellen. A tüntető fölvonulásban háromezer munkás vett részt. A ..Champ’aine" és a „lafayette” elhagyták a kikötőt Páris, augusztus 9. Ma délután rendkívüli ülést tart a francia parlament baloldali klubja, amelyet a kommunisták és szocialisták hívtak egybe, hogy egységesen foglaljanak állást a közelmúlt izgalmas eseményekkel szemben. A kormányhoz közelálló körökben annak ellenére, hogy egyre izgatottabb lesz a közhangulat és a fizetésredukció ellen egyre szélesebb tömegek demonstrálnak, nyugodtan ítélik meg a helyzetet és az az általános vélemény, hogy noha rendkívül komoly próbatétel előtt áll a Laval- kormány, mégsem fog forradalmi jelleget ölteni a mostani tüntetés. A mozgalomban egyelőre csak az állami alkalmazottak vesznek részt, a munkásságnak az a része, amelyiket a kormány bérredukciója nem érintett, abszolút nyugodtan viselkedik. Ezzel szemben külföldi újságírók között az a hir terjedt el, hogy a touloni, bresti és lehavrei zavargások valójában jeladás volt az általános kommunista megmozdulásra, amely forradalmi eseményekkel fog járni. Ez a beállítás azonban valószínűleg túlzott, mert hiszen a mostani tüntetéseknek nem politikai, hanem gazdasági okai vannak és a haditengerészetnél dolgozó munkások bérét már a Doumergue-kormány is csökkentette és ez az újabb bérkurtitás váltotta ki éppen ebből a munkásrétegből a szinte forradalmi elkeseredést. Természetesen, szélsőséges baloldali elemek a gazdasági elkeseredést igyekeznek politikai célokra fölhasználni, viszont megállapítható, hogy a munkásság nagy része távoltartja magát ezektől a megmozdulásoktól. A helyzet optimista megítélésének jogossága mellett szól az a legújabb jelentés is, amely szerint a Le Havreben két nap óta elindulásra váró „Champlaine" gőzös és a „Lafayette" matrózai munkába állottak és a „Champlaine" délután két órakor, a „Lafayette" pedig délután négy órakor elhagyta a lehavrei kikötőt. 1 KWMMiáSS A1EX 6REEPF BŰNÜGYI REGINYB 57 — Igazad van. Anglia kikötőiben százszámra kopog a matrózoknak a foga az éhségtől. Örüljünk annak, hogy kenyerünk van. A többivel ne törődjünk. Én is ott állottam üresen Gibraltárban és folyton azon törtem a fejem, hogyan szökhetem fel vaknak valamelyik hajóra, amelyik az angol partok felé tart. Most aztán helyben vagyok. Van ágyam és ennivalóm. A többivel nem törődöm. De nem csak ágya és ennivalója volt Heath- nek, hanem viaszkosvászon zacskójában, melyben kis holmiját lopta fel a Dhagalavarira, vagy harminc csomag finom pipadohányt rejtegetett. Olyat, amely a matrózt földöntúli hangulatba ringatja, mint az ópium. És Heath értett ahoz, hogy kiket kell dohánnyal tömnie. Aztán a mókában is kifogyhatatlan volt. Esténként, lefekvés előtt, amikor négy társával volt együtt a kabinban, előszedte legkülönb produkcióit. Valóságos művészettel utánozta a jazz-zenekart. Tenyerét a szája elé tartotta és az izmok ide- oda mozgatásával tökéletes hűséggel tudta utánozni a szakszofont, a hegedűt, dobott és a cifra hangszerek mindegyikét. Egyszerre egy négytagú ’-'-iekar bolondos muzsikája zendült ki a szájából. Társai ilyenkor táncra perdültek és volt nagy heje-huja. Négy-Öt nap alatt az uj Sam Parker volt a legnépszerűbb ember a Dha- gal avarin. Ötödik napja voltak a vizen, a hajó már befutott a bizkayai öbölbe, amikor esti társalgás közben először terelődött a beszéd arra a szerencsétlen matrózra, akinek zsákba varrott teste most ott pihen a V^rös tenger fenekén, valahol Szuakim magasságában. James Gordon terelte rá a beszédet. — Ma a kapitánynál voltam. Egészen be volt rúgva a disznó, de azért értelmes dolgokat beszélt. Tíz font üti mindnyájunk markát partraszálláskor, ha Sam Parker haláláról hallgatunk, mint a csuka . . . Heath tudta már ezt, mert amikor a kapitány felfogadta, akkor veié külön alkudott meg. ö neki száz font jár, ha jól végzi a dolgát. Jeffie Berson szólt közbe: Nagy disznóság lehet a dologban. Meghal egy matróz és ezt nem jelentik Alexandriában a révkapitányságnak. Persze, Abdullah herceg hajóját nem vizsgálták meg olyan pontosan. Nem volt pofavizit, csak úgy végigszaladt a révkapitány a soron, a neveket sem kiáltották ki. Aztán az orvos csak annyit kérdett, van-e valakinek baja? Nem jelentkezett senki, amire az urak megnyugodva távoztak. Gordon közbevágott: — Nem kell rosszra gondolni. Crawford becsületes ember volt és nem hiszem, hogy gazságra képes lenne. Talán csak azért titkoltuk Sam halálát, hogy ne kelljen tizennégy napot Alexandriában vesztegelnünk. Hiszen már Bom- bayben kimondták, hogy október végére feltétlenül be kell vinnünk a hajót a dokkba. — Mi baja volt az elődömnek, hogy olyan gyorsan a fűbe harapott? Heath kérdésére Gordon felelt: — Nem tudjuk, mert az első pillanatban, amikor a kapitánynak panaszkodott a gyomorfájásról, az öreg bevitte a betegszobába és elkü- lönitette. Csak ö volt mellette. Crawford értett az orvosláshoz és ha csak olyan egyszerű baja lett volna, akkor ki is kúrálja. Engem is többször meggyógyított. Jeffie szólalt meg: — Félnapig feküdt, aztán elpatkolt. Megkaptuk a zsákot és mig az öreg a Miatyánkot mondta és keresztet vetett felette, bedobtuk a halaknak. Aztán egybegyüjtött minket és szigorúan megparancsolta: Senkinek egy szót sem. Heath ismerte a tengerészek titoktartását a hivatásbeli dolgokról és igy tudta, hogy ezek a fickók úgy őrzik meg majd titkukat, mintha sírba volna az zárva. — Azóta pedig nincs gazdája a raktárnak, — mondta Gordon. — Mert ő a raktárfelügyelettel volt megbízva. Amikor meghalt, Crawford leszegeztette az összes raktárhelyiségek ajtaját. Oda teremtett lélek be nem teheti a lábát, mig a londoni révtiszt a fedélzetre nem lép. Igen, a leszegezett raktárak, ezek nyomban szemébe ötlöttek Heathnek már akkor, amikor első sétáját tette a hajón. Ezekben a sötét helyiségekben rejlik Crawford Róbert halálának titka. Talán ha bejutna oda, minden rejtélynek a nyitjára jönne. De ő most elsősorban arra törekedett, hogy egyszer valamiképen bejusson a kapitányi kabinba és ott kedvére garázdálkodjon. Hiába törte a fejét, sehogyan sem tudta elérni a célját. A hajó pedig sebes siklással szaladt célja felé. Egyik nap telt a másik után és Heath kedve annál inkább romlott, minél inkább közeledtek ütjük végcélja felé. Mert az bizony édes-kevés, amit igy szóbeszédből összeszedhetett, vagy láthatott. Ennyit nagyjából már amúgy is tudtak, hiszen Miss Crawford ott volt a hajón Alexandriáig és beszámolt Sam titokzatos halálának körülményeiről is. Csupán azt felejtette el megmondani, hogy a szerencsétlenüljárt matróz raktáros volt és hogy halála után nagybátyja a raktárhelyiségeket beszegeztette. De ezért az egy értesülésért felesleges volt a hosszú és kockázatos utat vállalnia. Október huszonhatodikén a Dhagalavarl megkerülte Bretagnet és az esti órákban a láthatáron feltűntek a Normann-szigetek. öt óra tájban lehetett és már szürkülni kezdett. Heath- et most váltották a szolgálatban és kétórai szabadideje volt. Ezt azzal töltötte, hogy a fedélzeten és a kapitányi kabin folyosóján őgyelgett. í Külön kis zugfolyosó volt ez, egymással szemben két kabin ajtaja. Az egyikben Crawford lakott, a másik Adelaideé volt, az övé most üresen állt, mig a kapitányi kabinban Olaf Werner ütötte fel főhadiszállását. Éppen itt leselkedett az ajtó körül, amikor az megnyílt és a kapitány felszolgáló matróza lépett ki. Dühösen csapta be maga után az ajtót, — Mi baj, Jim, — tudakolta kíváncsian Heath. — Már megint részeg, mint a disznó és lego- rombitott, mint a kutyát. Pedig mindent az Ínyére csináltam. És újból italért bömböl. Ma már négy palackot fogyasztott. Heathnek hirtelen vakmerő gondolata támadt. — Hehehe . .. cimbora, — nevetett tréfásan, — szeretném a svédet látni akkor, amikor nem tud magáról és négy lábon csuszkái. Fogadást merek ajánlani, hogy nem ismerne meg, ha most te helyetted mennék be a kabinba és vinném be az italt... — Az bizony meglehet... ■— hagyta rá Jim. — Csináljunk egy jó viccet, este majd meg- nevettetem vele a fiukat... — De ha rájönne, a fejedhez vág valamit és nekem is rossz dolgom lenne. Nem, nem, a vicc igen rosszul sülhet el. —- Na és? Nem tűrnél el néhány hátbavágást, mondjuk, öt pakli jó, finom pipadohányért? öt paíkli pipadohányért? Abból a fajtából, ami úgy Ízlett Jimnek, mintha mennyei ambrózia volna. Ezért bizony nagyobb kockázatot is érdemes vállalni. De benne volt az ős bizalmatlanság*— Hol a dohány? Hoci ide, aztán majd beszélünk. — Addig csak készítsd elő az italt, én meg hozom a dohányt. Gyere be a kabinomba érte. így történt, hogy pár perc múlva Heath ott állott Olaf Werner kabinja előtt és erélyesen kopogott. — Ki az? — dörgött ki a kapitány italos hangja. — Én vagyok, Jim. Az italt hozom! (Folytatása következik.) r\ FelfrisOlésre és / \ megerősödésre ~~ITÍM(lÍ (é)
