Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-11 / 156. (3708.) szám

4 1935 jtilius 11, csütörtök. Kél törvény között A Habsburg-milllók regénye Amikor az osztrák nemzetgyűlés egyhangúlag elkobzásra ítélte a Habsburgok vagyonát ■ A császár menekül ■ Seipel szerepe Az uj osztrák alkotmány és a Habsburg-törvény mm ■ ■ ■ ■ Becs, julius 10. Az utolsó osztrák császár háromszor ment száműzetésbe. Először pontosan öt hónappal a birodalom összeomlása után. A császár az eckartsaui vadászkastélyból család­jával együtt kivonult, hogy elhagyja Ausztria területét, amelyen a forradalom volt az ur és a forradalom nem akart többé egy fedél alatt lak­ni a volt császárral. Károly nem akart távozni, be akarta várni a „végzet beteljesülését" — leg­alább is igy látta maga a helyzetet. Nem nevel­ték uralkodónak, utolsó titkárának, Werkmann bárónak őszinte feljegyzései szerint k. u. k. lo­vastisztnek nevelték ezt a „kis Habsburg főher­ceget", akinek alakját hatalmas nagybátyja ta­lán nem is minden szándék nélkül homályositatta cl. Mert hiszen Ferenc Ferdinánd nem szívesen gondolt arra, hogy fiai helyett a családnak eb­ből a „félreeső ágából" kerüljön ki a korona vi­selője, ha egyszer a történelem kereke úgy for­dulna, hogy utána üresen marad a monarchia trónja. Károly nem készült a szerepre, amely soha ilyen tragikus fordulatokkal nem jelentke­zett, mint épen akkor, amikor ő töltötte be. Ká­roly nem akarta elhagyni Ausztriát. Most, eb­ben az utolsó pillanatban nem akart gyöngéinek mutatkozni: az uralkodás számára annyi meg­alázó helyzetet hozott, annyiszor éreztette vele a sors személyes gyengeségén túl a rábízott ha­talom meglazulását is, hogy most, amikor úgy érezte, itt az utolsó felvonás, legalább hősiesen akart lelépni a történelmi szintérről. Seipel prelátus vette rá Károlyt Eckartsau­ban, hogy hagyja el feltűnés nélkül Ausztriát. — Nincsenek veszett ügyek, mondta az okos pap, aki messzebb látott, mint a tragikus ural­kodó, legfeljebb elrontott ügyek vannak és saj­nos, még jobban is el lehet rontani őket. Feltét­lenül rontana az ügyön, ha most a császár be- várná az •esetleges" népi télé tét; ha á gyűlölet hul­lámait engedné feje fölött összecsapni, ha nem térne ki egy árnak az utjából, amelyből egészen biztos, hogy előbb-utóbb apály lesz. És akkor majd beszélni lehet a visszatérésről . .. Károly Zita nyomására hallgatott Seipel ta­nácsára és elbúcsúzott Ausztriától. A különvonatot, amely a svájci határra vitte a királyi családot, angol katonák őrizték. Az angol kormány már korábban angol katonai őrséget adott a bukott császár mellé. Az angol katonai őrség parancsnoka igazi angol katona­tiszt: tapintatos, határozott, mindenképen ur, aki a fájdalmas momentumokon úgy segítette át a menekülő császárt, hogy az semmiről nem vett tudomást. Például ez az angol tiszt szerez­te meg, nem minden nehézség nélkül a svájci kormánytól az átutazáshoz szükséges engedélyt is. Aznap, amikor a császár elhagyta Ausztriát, Magyarországon kikiáltották a proletárdikta­túrát. Az 1919-es osztrák Habsburg-törvény Egy esztendővel később Károly álruhában átlépte az osztrák határt. Kertészének, Roderi- go Sanguiez nevű portugálnak az útlevelét szo­rongatta zsebében az excsászár, akit Bécsben egyik ifjúkori barátja, gróf Erdődy várta. Más­nap hajnali szürkületben már autón robogtak a magyar határ felé. Ez a kísérlet azonban, amint ismeretes, csődöt mondott,, a nemzetközi hely­zet lehetetlenné tette Horthy Miklós kormányzó számára, hogy átadja a hatalmat IV. Károlynak, aki 1921 április ötödikén kénytelen volt másod­szor is száműzetésbe menni. A második kísérlet tízéves házassági évfordulójának előestéjén tör­tént: 1921 október 20-án. Ekkor felesége kísé­retében repülőgépen érkezett meg Magyaror­szágra. Ennek a kísérletnek szomorú kimenete­léről majdnem mindent tud a nagy nyilvános­ság. A király mellé csatlakozott Ostenburg-csa- patok véres harcot vívtak Budaörsnél a magyar hadsereggel. E testvérharc árán lehetett csak elkerülni, hogy Magyarország ne váljék ismét véres történelmi események színterévé.. ♦ A dráma utolsó felvonása következett ezután: a harmadik és vég1cges száműzetés. A párisi kor­mány kívánságára az angol Duna-ílotta egyik hajójára, a „Glowwormra" szállították á kirá­lyi párt, ahonnan „Oardiff" angol torpedóna- szádra vitték őket Ez a hajó szállította azután az utolsó osztrák császárt Madeira szigetére, ahol 1922 április 1-én meghalt. Negyvennyolc órával azután, hogy 1919 ta­vaszán az utolsó Habsburg uralkodó elhagyta Ausztriát, az osztrák nemzetgyűlés meghozta a híres Habsburg-törvényt, amely trónfosztottnak nyilvánítja a Hab&burg-házat, valamennyi tagját kiutasítja az ország terüle­téről s az úgynevezett udvari vagyont elko­bozza a hadirokkantlak, árvák és özvegyek javára. A törvény, amelyet a nemzetgyűlés nagy több­séggel fogadott el, „a nép akaratának ad kifeje­zést", állapítja meg magáról, amikor trónfosz­tottnak nyilvánítja a Habsburg-házat. Ez az aktus érdekes például azért is, mert ellentétben áll a német császári család magatartásával. A Hohenzollerek ugyanis saját akaratukból és el­határozásukból! mondtak le arról, hogy az ál­Mikor ötvenéves elmúlt, halálfélelmek kezd­ték. kmozaii. Elhatározta, hogy rendet csinál életében, behajtja követeléseit s megadja mín- demkiniek, amivel tartozik. Körülnézett & meg­döbbenéssel látta, milyen rendetlenségben élt eddig. Kalapja a pnrnlagon hevert, ahová haza­érkezésekor dobta, egy köryvet már húsz évé nem adott vissza — a könyv tulajdonosa idő­közben meg is halt — Istenre homályosan és szórakozottan gondolt csak az utolsó években, rossz lel kiismerettel, mindig halogatta, hogy el­megy Hozzá és töviről-hegyine elmond min­dent. Az aranyhalaknak néha napokon át nem adott enni. Élete egyetlen szerelmére már há­rom éve egyszer sem gondolt , álmában sem. „így nem lehet éM“ — mondogatta rosszked­vűen. — „Rend a lelke mindennek.“ Módszeresen látott a rendcsináláshoz. Egy­szerre valószinütlenül sok dolga akadt. Élete nagy takarítását kezdte el s minden elmozdított tárgy mögött hulladékot talált, az élet elfele­dett kellékeit, sértődött és elaggott keféket, avas Ígéreteket, poros vágyakat, egér-rágta 'be­csületszavakat. Amit még menteni lehetett, azt megtisztogatta, kabátujjával dörzsölte, vasaló­val simitgatta. rálehelt és melengette. Egy nő­nek házasságot ígért 'harminc év előtt, 1903- ihan; fekete szálén kabátot öltött hát, felkereste ezt a nőt, aki időközben kétszer ment már férjhez, második férjével is 'boldog házasságban' élt és öt gyermeknek adott, életet. A nő kissé csodálkozva fogadta. Mikor férfias és csengő szavakkal, lehajtott fővel megismételte Ígére­tét, hogy itt van, eljött s hajlandó feleségül venni, a második férj, egy nagy szerelő-cég al­igazgatója, botot ragadott és ütlegelni kezdte. Általában, a legtöbb helyen félreértették. Egész nap járt-kelt a városban, inkasszált és fizetgetett. Felkereste azt a. másik nőt is, egyik barátja feleségét, aki busz év előtt, alkonya órán, a szalon sarkában biztatóan rámosoly- gott: akikor nem élt e mosoly lehetőségeivel, morgott valamit s elment s a nő meg is sértő­dött,; de most megjelent náluk, megállt a nő előtt, hosszan és biztatóan visszamosolyigott rá, majd, mintegy kamat fejében, még egy rövidet is vigyorgott és biccentett: de a nő sikoltozni kezdett ijedtében « kunon is kituszkolták. Egy harmadik nő egyszer azt irta a levélben, hogy „őrökké a tied“; a levelet most visszaküldte a nőnék, udvarias szavaik kíséretében értesítette ezt az adósát, hogy a változott körülményekre való tekintettél lemond róHa, tehet, amit, alkar. A kölcsönvett könyvet kivitte a tulajdonos sír­jára, névjegyet is helyezett a könyv lakjai kö­zé, ezzel a szöveggel: „Köszönettél és p. c.M, — mert annak idején elfelejtett kondolcálni és — takarékosságból — egyidejűleg ezt a mulasz­tást is pótolni akarta. lám ügyeinek vitelében résztvegyenek. Amikor Ausztriában meghozták a Habsburg-törvényt, Renner kormánya volt uralmon és a nemzetgyű­lés erősen szocialista befolyás alatt állott. De a keresztényszocialista párt tagjai is a törvény mellett szavaztak. Többek között Mildas Vil­mos, az osztrák állam jelenlegi feje is, aki ak­kor belügyi alállamtitkár volt. A Habsburg-törvényt az egész osztrák nem­zetgyűlés megszavazta egyetlen egy képviselő kivételével — s ez Seipel Ignác volt. Nem tudni, Seipelnek elvi meggondolásai vol­tak-e, vagy pedig nem tartotta politikai erköl­cseivel összeegyeztethetőnek, hogy a Habsbur­gok ellen foglaljon állást, hiszen tagja volt a Lammasch-kormánynak, amely az utolsó csá­szári kormány volt Ausztriában. Érdekes azon­ban, hogy a törvény második részét, amely a vagyon el­kobzására vonatkozik, már ő is megszavazta, Hamarosan feltűnt, hogy megváltozott utol­só időben, „öregszik, kissé pedáns" — mondo­gatták barátai, mikor észrevették, amint időn­ként kávéháziban, társaságban hőmérőt húz elő kabátzs'öbéből s megnézi a szoba, a társalgás, vagy a környező érzelmek hőfokát. Mindent megmért, ellenőrzött, számonikért és vissza­adott, aprólékos lelkiig morét, estéggel. A hőmé­rőt beszélgetés köziben is elővette s fejcsóválva szemlélte néha. „Hideg vagy hozzám" — mond­ta barátjának, sóhajtott, legyintett. Általában kicsinyesen viselkedett, zsebében acélrugóra járó mértéket, kis mikroszkópokat és össze­hajtható messzelátókat cipelt, a telefonközpon­tot régen megszűnt állomások miatt nyaggat- ta, mert elfelejtette annak idején este félhét­kor felhívni ezt a számot, most, néhány évtize­des késéssel, dühösen telefonált a „megbeszélt időben", ahogy akkor megígérte; de nem felélt senki. Pártirodát keresett naphosszat, be akart végre lépni a hatvanhetes pártba, ment az egyik kortesnek kötötte a szavát a század elején; rosszkedvűen vette most tudomásul, hogy a párt s a hozzátartozó program már régen meg­szűnt, atomjaira bomlott és eloszlott az űrben. Két embert, egy politikust és egy cipőkeresike- dőt, kikkel kávéházi afférja volt ifjúkorában, megpofozott most utólag; a sértettek, reszke­tős aggastyánok, nem emlékeztek már az ígért pofonokra s a rendőrség segítségét kérték ordí­tozva, mintha méltatlan támadás érte volna őket. Sok ügyes-bajos dolga aíkadt igy. — „Az emberek rendetlenek" — panaszkodott, néha. Otthon is állandóan rakosgatott; minden órát felhúzott, régi levelekben pótolta és helyükbe tette a pontosvesszőket, leveleket, kért- és 'bo­csánatot kert. hogy nem jöhetett ed — két év- ved doktori vizsgálja, előtt, — a. vacsorára. „Te­le vagyok restanciákkal" — hümmögte. Két­szer kiment a pályaudvarra is, rózsákkal kezé­ben s megvárta a vonatot, melyet megvárni ak­koriban elkésett; de ez a vonat már rom köz­lekedett s egy későbbi gyors, amelyet, udva­riasságból mégis bevárt, nem hozott számára, senkit. Legjobb 'barátai ekhidegülteik idővel s mikor például nyaggatmi kezdte ismerőseit, miért kö­szöntek neki hűvösen a Nebántsvirág bemuta­tóján a szinbáz várócsarnokában, huszonhárom év ellőtt? — s miért nem jöttek ed alkkor este a mffiléniiimí kiállítás megnyitását követő he­tedik napon Ös-Budavárálba., ahogy megbeszél­ték? — s mikor mindent száimonikért, és iu- ikaeszált, mosolyokat és köszöntéseket s álta­lában úgy járt-kelt, mintha, mindenki tartozna neki: valamivel, megállopltottá.k, hogy jó fin, csak kissé kicsinyes. Lassan magára is maradt. „Pedáns fráter!** — mondták ismerősed és vál­lait vontak. MŰSORON KÍVÜL írja: MARA/ SÁNDOR Á pedáns SEEFELD TIROL tibol 1200 m. Gyönyörű nyári és téli üdülőhely Werthers Grand-Hotel „Post” A legelőkelőbb helyi szálló. Pensio napi 10 Schill.-tői.Teljes komfort. Prospektusok — úgyhogy ez* a törvényt egyhangúlag tette magáévá az osztrák nemzetgyűlés. Lényeges változáson ment keresztül a nem­zetgyűlés tanácskozásai során a kormánynak az a törvényjavaslata, amely a Habsburg-család tagjainak kiutasítására vonatkozik. A javaslatot úgy módosították, hogy kivételt biztosítottak a Habsburg -Lotha rin g iái család mindazon tagjai számára, akik hajlan­dónak mutatkoztak nyilvánosan és ünnepélye­sen lemondani a családhoz való kapcsolataik­ról és az örökösödési jogcímekről. Ezt a nyilatkozatot formálisan megadta úgy­szólván valamennyi tagja a Habsburg-háznak és zavartalanul továbbra is Ausztriában maradtak. Sőt azok a családtagok, akik még formálisan se voltak hajlandók lemondani családi jogaikról, mindenkor engedélyt kérhettek a kormánytól Ausztriában való tartózkodásra, amit meg is kaptak. Sőt a volt császári család gyermekei is többizbem tartózkodtak Ausztriában. Az uj Ausztria és a Habsburg-törvény Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Ausztriá­ban meglehetősen erős, úgynevezett legitimista mozgalom van évek óta, aránylag hosszú ideig tartott, amíg a közvélemény foglalkozni’ kezdett a Habsburg-törvény hatályonkivül helyezésének problémájával. Jóllehet a politikai atmoszféra e kérdés szempontjából alig néhány esztendővel az összeomlás után megváltozott és úgyszólván évről-évre kedvezőbbé vált, hivatalosan akkor lett csak politikai problé­ma a Habsburg-törvényből, amikor a családi törvények értelmében Habsburg Ottó elérte nagykorúságát, tehát tizennyolcéves lett. Ekkor vette kezdetét a Habsburg-törvény elleni küzdelem. A küzdelem első fázisában csak arra irányult, hogy az elkobzott Habsburg-vagyon egyrészét visszaszerezzék, azt a részt, amely a jogászok véleménye szerint szorosan véve a csa­lád magánvagyona volt. Csak sokkal később merült fel a terv a Habsburgok kiutasításáról szóló törvény megsemmisítésére vonatkozóan, — pontosan múlt év május hó 1-én, az uj, úgy­nevezett rendi alkotmány proklamálásának nap­ján. Az uj alkotmányban már nem kapott helyet az úgynevezett Habsburg - törvény és közíudo­i másu, hogy akkor azonnal tárgyalásokat kez­dett az osztrák kormány Stenockerzeelben a Habsburg-törvény hatályonkivül helyezésének feltételeiről. Ezeket a tárgyalásokat most fejezték be, — ami annyit jelent* hogy a Habsburg-család tagjai a kormánnyal kötött megállapodás értelmében visszatérhetnek Ausztriába és a családi vagyont is visszakapják. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a megállapodást már végre is hajtják. Abban a mellékmondatban, hogy „a kormány­nyal kötött megállapodás értelmében", sok olyan momentum van elrejtve, ami fölött valószínűleg még hosszú ideig fognak vitatkozni a jogászok. Azok a hírek, amelyek arról számolnák be, hogy Zita excsászámé már a nyár folyamán beköltö­zik warfcholzi villájába és hogy rövidesen Ottó volt trónörökös is osztrák földre lép, még na­gyon is koraiak. Eltekintve a nemzetközi poli­tikai nehézségektől, amelyek az elmúlt évek fo­lyamán semmit nem enyhültek a Habsburgok szempontjából, vannak másfajta nehézségei is annak, hogy a Habsburgok politikai szerepet játszhassanak Ausztriában. Ha bekövetkezne is idővel az, hogy Ottó letelepszik Ausztriában, minden politikai tevékenységtől tartózkodnia kell, nem is beszélve arról, hogy a visszatérés elé akadályokat gördíthetnek az érdekelt hatal­mak. Óriási arányú lesz az 1937-es párisi világki állítás Paris, Julius 10. Aa 1937-es párisi világkiátH- t&s eiőmuT"káh.t.*i megkezdődtek. Az előkészítő bizottság' az illetékes körökkel megegyezett ab­ban, hogy a kiállítás nagyobharáuyu lesz, mint eredetileg tervezték. A kormány újabb hatalmas kölcsönt folyósított a kiállítás megépitőinek.

Next

/
Thumbnails
Contents