Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-11 / 156. (3708.) szám

Jugoszláv-román konferencia (sp) Prága, julius 10. Szinajában, a délkeleti Kárpátok vadre­gényes várkastélyában három napra összeül Károly román király és Pál jugoszláv ré- gensherceg. Ez egyszer nem őzre vagy zer- gére vadásznak a szuverének : Pált Szto- jadinovics miniszterelnök kiséri el, Károly támogatására sietve visszautazott London­ból Romániába az egyébként kényelmes Titulescu. Aggódva vetjük fel a kérdést: mi a fontos ügy, amely ily sürgős román— jugoszláv konferenciát tesz szükségessé a kánikula kellős közepén ? S ha már fontos az ügy, miért nem a két hét előtt elmaradt kisantant-konferencia foglalkozik vele, vagy miért nem kapott Csehszlovákia meghívót a szinajai összejövetelre? Nem tudjuk el­hárítani a feltevést: Jugoszlávia és Romá­nia valamilyen ügyben külön utakon jár. A szinajai tárgyalás napirendjén a hivatalos jelentés szerint a váratlan osztrák Habs- burg-törvény szerepel s a restauráció vele kapcsolatos problémája. Miért tárgyal e kérdésről külön a két államfő ? A jelenté­sek szerint Szinajában dől el az is, hogy mikorra hívják össze az elmaradt kisantant- konferenciát, mintha a két uralkodó meg­beszélésének eredményétől függne e kon­ferencia sorsa. Pál jugoszláv régensherceg sokban más­képp gondolkozik, mint a meggyilkolt Sán­dor király. Bizonyítja ezt, hogy Jefticstől azonnal megszabadult, amint tehette és tel­jes befolyásával szorgalmazza a Sándor-féle diktatúra leépítését, a demokratikus rend ujrabevezetését, a horvátokkal való igazi kibékülést és a föderatív SHS állam meg­valósítását. Pál csendes műgyűjtő volt, ro­konszenves, nyugateurópai jelenség, sokkal puhább és hajlékonyabb nézetekkel, mint Sándor, akiben a Karagyorgyevicsek igazi, tüzes vére folyt. Idegenkedik a balkáni módszerektől s nem főcélja, hogy Jugoszlá­viából mindenekelőtt vasenergiáju katona­államot létesítsen. Szelídségének és igaz- ságszeretetének jeleit láttuk már belpoliti­kájában. bizonyos, hogy a külpolitikai vo­nalvezetésre sem marad hatás nélkül az uj ur mentalitása, hiába rögzíti le nap-nap után számtalan hivatalos belgrádi kommüniké, hogy a jugoszláv külpolitika változatlan marad. Fő vonalaiban bizonyára nem vál­tozik meg : ugyanúgy a mai status quot, a békét, az ország prosperitását, a kisan- tant közös föllépését fogja óhajtani, mint eddig, csak éppen a nüánszok változnak meg. Jugoszlávia például kitart a közös kis- antantpolitika elve mellett, csak éppen min­den befolyásával arra fog törekedni, hogy e közös politika más legyen, mint eddig volt. A Zágrábbal kiegészített Belgrád megszűnik Benes és Titulescu ..csendes társa“ lenni, a bólogató harmadik, az egyéni vélemény nélküli kiegészítő. Kíván­ságait nagyobb nyomatékkai terjeszti elő, mint eddig, s e kívánságok megszövegezé­sénél jelentős szerepet játszik majd az ed­dig meg nem hallgatott horvát és szlovén nép. A szinajai konferencián bizonyára először nyilvánul meg az uj Jugoszlávia egyéni nézete és külön akarata. Pál régensherceg és minisz­terelnöke a kisantantkonferencia előtt Romá­niával külön óhajt beszélni, mert egyrészt köny- nyebb bilaterálisán tárgyalni, mint többesben (igazolja az európai diplomáciai módszer leg­újabb fejlődése), másrészt románia közelebb állj A háborús előkészületek 400.000 katonával támadja meg Mussolini Abesszíniát Horn csütörtökön beszédet mond az atséfiiifeen az afrikai helyzetről - A nép- szövetségi tanács egyelőre nem üt össze - Anglia laidasági érdekei Abesszíniában London, julius 10. A Daily Telegraph szerint a keletafrikai olasz parancsnokok közölték Mussolinival, hogy csak abban az esetben garantálhatják a sikeres akciót Abesszínia ellen, ha legalább 400.000 em­ber áll rendelkezésükre. Mussolini állítólag elfogadta az afrikai tábornokok érvelését. Jelenleg Eritreaban és olasz Szomáli-földön legfeljebb 200.000 olasz katona van, úgy­hogy sürgősen folytatni kell a csapatszátil­tásokat. Az angol kormány szerdai ülésén ismét az olasz—abesszíniái problémával foglalkozott. Sir Sámuel Hoare külügyminiszter bemu­tatta miniszterkollégáinak annak a be­szédnek tervezetét, amellyel csütörtökön megnyitja az alsóház külpolitikai vitáját. Páris, julius 10. Az olasz—abessziniai bé­kéltető bizottság munkájának kudarca után a francia lapok nem ringatóznak illúzióban a népszövetség közvetítő szerepének értéke tekintetében. Ha a népszövetség ismét bi­zottságot nevez ki, mint májusban tette, az olaszok nem fogadják el döntését. Az sem lehetetlen, hogy a feszültségre való tekin­tettel Olaszország egyáltalán nem jelenik meg a tanács előtt s igy újabb konfliktus ke­letkezik. Éppen ezért a franciák nem tartják célszerűnek, hogy a népszövetségi tanácsot júliusban rendkívüli -ülésszakra hívják össze és sokkal helyesebbnek vélik, ha a genfi gyülekezet csak augusztus végén ül össze a népszövetségi közgyűlés előtt, mint eredeti­leg tervezve volt. Abesszíniában nem létezik fogolytábor Páris, julius 10. Az abessziniai nép föladta a reményt, hogy kikerülheti az Olaszor­szággal való háborút. Az addisabebai kor­mány kidolgozta a mozgósítási parancsot, amely rendkívül egyszerű, mivel Abesszí­niában minden fegyverképes ember ka- tonaköíeles. A mozgósítás keresztülvitelé­nél a helyi hatóságok modem eszközökkel járnak el. A parancsot rádió továbbítja az egyes törzsekhez, majd a helyi központokból fegyveres küldöncök indulnak ki a fal­vakba és a telepekre s fegyverbe szólít­ják a népet. Az abessziniai férfiak kezdetben önmaguk kötelesek gondoskodni fegyverzetükről. Csak ba nagyobb központokhoz csatlakoz­nak, akkor kapnak modern fegyvereket, amennyiben ilyenek az abessziniai arzenál rendelkezésére állnak. Fogolytáborokat nem létesítenek Abesszí­niában, mert az abessziniai katonák ele" kezébe k London, julius 10. A be nem avatott közép- európai államokban feltűnést keltett, hogy az abessziniai háború ellen leginkább Anglia tilta­kozik, mig a többi hatalom, igy Franciaország, Amerika, Németország, Japán és Svédország sorsukra bízzák a keletafrikai ellenfeleket. Az angolok, akik a történelemben nem egyszer vi­seltek gyarmati háborút és kebeleztek be gyar­mati hatalmakat, nem a humanizmus és az er­kölcs miatt tiltakoznak a háború ellen, hanem azért, mert az olaszok abessziniai tervei keresztülhúzzák azokat a messzemenő terveket, amelyeket az angolok Egyiptomra és Szudánra vonatkozóan készítettek. Ismeretes tény, hogy Egyiptom és Szudán termékenységét a Nílusnak köszönheti, amely évenként többször elárasztja a vidéket és hu­venen senkit nem fognak el, hanem min­denkit lemészárolnak. Az olasz túlerővel szemben az abessziniaiak a guerilla- káboru taktikájához folyamodnak, mint az a gyarmatokon már annyiszor bevált. Mielőtt az előnyomuló olaszok elérnék a hegyeket, a Danakali-sivatagon kell keresz- tülhatolniok, ahol szomj, láz és vízhiány uralkodik és védi Abesszíniát. A hegyek­ben azután megkezdődik a guerilla-háboru, amelynél az abessziniaiak pompás helyisme­retükkel, fizikai tulajdonságaikkal és ügyes­ségükkel föltétien előnyben vannak. Az abessziniaiak ősi taktika szerint min­dig éjjel fognak támadni. Odalopóznak az ellenfél előőrseihez, keresz­tülvágják a nyakukat s mielőtt az alvó kato­nák fegyvert ragadhatnának, megrohanják őket és lemészárolják az ellenfelet. ma igyipiosii kulcsát musszá változtatja a különben sivatagszerü ta­lajt. A kairói múzeumban látható Kleopátra szobra, amelyen az egyiptomi králynő egyik kezében a Nílus forrását jelképező edényt tart, másik kezében hatalmas kulcsot. Az ősi egyip­tomiak ezzel a szoborral jelképezték a Nílus forrásának jelentőségét az ; egyiptomi világbiro­dalomban. Egyiptom gazdagságának kulcsa a Nílus forrása, ha ezt valaki elzárja vagy más­kép szabályozza, az egyiptomi termőföldek aszályra vannak kárhoztatva. A NHus forrása és az angol eve pof A Nílus forrása, amely ma ugyanolyan je­lentős, mint az ókorban volt, Abesszíniában fekszik, a Tana-tóban. Amikor Anglia évtizedekkel ezelőtt hozzálátott, a jugoszláv felfogáshoz a Habsburgok kérdésé­ben, mint Prága, vagy legalább földrajzi hely­zeténél fogva semlegesebb ezen a téren a har­madik kisantant'államnál. S lehet, hogy a Habs- burg-rokon Károly királynak egyéni mondani­valója van a restaurációról, olyasvalami, ami csak monarchiákat érdekel. A tárgyalás anya­gát nem ismerhetjük, de annyi bizonyos, hogy joggal kelt feltűnést a váratlanul jött közvetlen román-jugoszláv összejövetel az elmaradt kis- antant konferencia helyett. A román és a jugo­szláv király a múltban is gyakran találkozott Csehszlovák tanú nélkül. De akkor többnyire magánjellegeü s kizárólag a két országra vo­natkozó kérdések szerepeltek napirenden, mig a mai téma — a Habsburg-ügy •— teljesen kö­zös s legalább annyira érdekli Csehszlovákiát, mint a másik két kisantantállamot. Mit jelent 'ilyen körülmények között a szinajai intermezzo? Prágát a múltban is bántotta, ha a két balkáni király találkozott valahol a Dunán, vagy a Kár­pátok egyik vadaskertjében, mert mindig kelle­metlen kérdésekről csevegett. Egyszer az olasz­román közeledésről, egyszer a fasiszta állam- rendszerről, egyszer Lengyelországról, egyszer arról, hogy a két déli partner Csehszlovákiá­val ellentétben nem hajlandó elismerni a szov­jetet. Nem csoda, ha most is fejtörést, okoz a szuverének találkozója. A Habsburg-kérdés fejleményei sok hánya­daimat okozhatnak még Középeurópában. A kisantant osztrák-politikája a gyakorlatban bi­zonytalan és zavaros. Elvben a három állam megegyezik abban, hogy sem a restaurációt, sem a csatlakozást nem engedélyezi. De mi tör­ténik, ha mégis a kettő között kell választani, vagy rázuditani Európára az újabb, indokolat­lanul kiprovokák világháborút? Csehszlovákia azt mondja: sem csatlakozás, sem restauráció nem lehetséges. A kevésbé érdekelt Románia ellenkezőleg gondolkozik: inkább jöjjön bárme­lyik osztrák megoldás, mert közvetlenül egyik sem veszélyes Bukarest szempontjából, csak fe­lesleges fegyveres bonyadalom ne keletkezzék. Jugoszlávia viszont a csatlakozást szívesebben látná, mint a Habsburgokat, s véleménye szerint a leghelyesebb volna, ha Danzig mintájára a nemzeti szocialistáktól kormányzott független és Németországtól szuverénnek elismert Ausz­tria létezne Európában, mert igy a kecske is jóllakna, a káposzta is megmaradna. — Sok viz folyik le a Dunán, inig a tisztulás be­következik e dolgokban. A szinajai konferen­cián mindenesetre lépések történnek feléje, s mi csak azon csodálkozunk, hogy e lépéseket a közös kérdésben Csehszlovákia nélkül beszéli meg a két déli Idsantantország. Ma: Képes melléklet ' ^ % 16 oldal ára Ké 1.2 O II j XIV. érf 156 (3708) szám * Csütörtök ® 1935 julius 11 Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed- Szerkesztőség; Prága IU Panská évre 76, havonta 26 Ké- külföldre: évente 45a /4 SzloVeUSzkÓÍ és TUSZmSzkÓÍ magVOTSág S ’ ® o “"í?’ T. m V félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ö Prága II., Panská alice 12, ÜL emelet fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DQlÍtlKCLÍ nCiVilaVlO • ö TELEFON: 303 11 • * ■gyes szám Ara 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. SÜRGŐN VCIM HIRLRP. PRflHfl rifiMltil'iW''"1 1 TíiTT i iii iiiiHIHP11 I WfMIWPiri1 MiI11 'ip’WJPPIWPIiPlW11 | t ipif m j jijuh \\mw\i i

Next

/
Thumbnails
Contents