Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-10 / 155. (3707.) szám

4 1935 jafen KV HUt icHúk a topok? KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOK ŐSSZEL? A SUDETENDEUTSCHE TAGESZEITUNG be­avatott körökből szerzett iniformáoióira hivatkoz­va, azt írja, hogy a politikai mráfeztieriek választ­mánya az egy ik koalíciós párt indít ványaira a községi választások kérdésé vei foglalkozott, de megállapodás nem jött létre, mert a kormány a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos súlyos hely­zetet nem akarja politikai dolgokkal tovább komplikálni. A lap úgy értesül, hogy a szocialista kormánypártok élesein ellenzik az dszi községi képviselőtestületi választásokat s szívesebben vennék, ha ez tavasszal történne meg. A szociál­demokraták az ősszel megtartandó községi vá­lasztások esetén még nagyobb arányú vesztesé­get szenvednének s azért ragaszkodnak a tavaszi határidőhöz, mert akkorára a írnunk agiaoon némi enyhülést remélnek. Az idézett lap értesülése Szerint a belügyminiszter a szociáldemokraták til­takozása ellenére őszre kiírja a községi képvi­selőtestületi választásokat s a választások napját október tizeniharmadikában fogja megjelölni. A SZLOVENSZKÓI ISKOLATANÁCS ÜGYE A szociáldemokrata PRÁVO L1DU hosszabb cikk keretében fejtegeti azon programot, melyet véleménye szerint Szlovenezkón a kormánynak végre kellene hajtania. Beismeri, hogy Szlovén- szkon sokkal többet kellett volna tenni, mint ed­dig tettek. Azt írja, hogy Szlovenszkón az auto­nómia ta mozgalom miatt nem lőhetett nagyvonalú munkát végrehajtani. Megemlíti a kormánynyilat­kozatban ígért iskolatanácsot s azt aktuálisnak tartja. Hosszabb fejezetet szentel az iskolák ál­lamosítása kérdésének s azon véleményének ad kifejezést, hogy ennek megoldását nem lehet tovább halogatni. Azonban a szlovák nép vallásos érzületére hivatkozva óvatosságot ajánl. Majd hangsúlyozza a beruházások szükségességét, ami­re a magyar törvényhozók már számtalanszor rá­mutattak. Zsidó nevekkel és számjeizésekkel dolgoznak Becsben a nemzeti szocialisták Harc az uccai csendéri — Budapesten Budapest, julius 9. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A belügyminisztérium ma megjelent rendelete eltiltja, hogy a városokban a motoros gépjármüvek villanykürtöket hasz­náljanak. A belügyminisztérium egyúttal elren­deli, hogy a rendőrhatóságok részéről megállapított főút­vonalakon a gépjármüvek vezetőinek semmi­féle hangjelzést használni nem szabad. Igen fontos a rendeletnek az a része, amely ki­mondja, hogy lakott területen este tiz órától reg­gel hat óráig kürtjelzést használni egyáltalában tilos. Hogy emiatt esetleg ne történjen több bal­eset, a belügyminisztérium elrendeli, hogy ucca- keresztezéseknél a motoros gépjármüvek csak lépésben, tehát legföljebb hat kilométernyi átlag- sebességgel haladhatnak. Becs, julius 9. A bécsi rendőrség a közelmúlt­ban újabb nagyarányú illegális nemzeti szocialis­ta szervezkedés nyomára bukkant, A nemzeti szocialisták szabályos vezérkart rendeztek be Becsben. A rendőrség megtudta a vezető igazi nevét, aki eddig a hamis Rosenberg név alatt működött Becsben, A többi illegális nemzeti szocialista ágens is hamis nevet, főleg zsidó hangzású nevet használt. Amikor az állítólagos Rosenberg észrevette, hogy a rendőrség nyomá­ra bukkant, nyomtalanul eltűnt Bécsből. Hir sze­rint utódjai nem fognak többé hamis nevet hasz­nálni, hanem egyszerűen számokkal fogják egy­mást megjelölni* Leánya családi tragédiája miatt lett öngyilkos Czékus István volt pelsőci főjegyző Kassa, julius 9, (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Tegnap jelentette a P. M. H., hogy Czékus István nyugalmazott pelsőci fő­jegyző a villája közelében lévő erdő egyik fá­jára fölakasztotta magát. A köztiszteletnek ör­vendő hetvenéves öregur tragédiájának körül­ményei csak most váltak ismeretessé. Czékus végzetes tettének elkövetése előtt be­zárkózott szobájába és búcsúleveleket irt csa­ládjához. Majd azzal távozott el hazulról, hogy sétálni megy. Miután naponta ebben az időben sétálni szokott az öregur, hozzátartozói nem nyugtalankodtak miatta. Minthogy azonban a késő délutáni órákban sem tért vissza, felesége keresni kezdte s közben a szobában megtalálta a búcsúleveleket. Azonnal a csendőrségre sietett s a csendőrök segítségét kérte férje keresésére. Rövidesen meg is találták a villa közeiében lévő erdő egyik fáján holtan. Czékus nyugalmazott főjegyző tragédiáját megdöbbentő családi körülmények okozták. Leánya dr. Schütze vasúti tanácsoshoz ment fe­leségül. Czékusék az elmúlt hónapokban azt ter­vezték, hogy eladják pelsőci villájukat és Kas­sára költöznek leányukhoz. Ezt a tervüket azonban egy családi dráma meghiúsította, Dr, Schütze, mint ismeretes, a közelmúltban felzaklatott idegállapotban rá­lőtt feleségére, majd agyonlőtte magát, Czékus Istvánra végzetesen hatott veje öngyilkossá­ga, melankóliába esett s lelki depresszió kí­nozta, Búcsúlevelében is azt írja, hogy attól fél, hogy megőrül a családját ért csapások miatt s ezért inkább megválik az élettől, A főjegyző targédiája Kassán is mély rész­vétet keltett. Kitapogatta anyja szivét, majd beiédöite a kést egy állástalan budapesti tanár „A szenvedéstől akarta megváltani“ édesanyját a kétségtelenül elmeháborodott fiatalember Budapest, julius 9. (Budapesti szerkesztő­ségünk tel efon jelentése.) Megdöbbentő csalá­di tragédia játszódott le ma hajnalban Óbu­dán. Bellágh Tibor polgári iskolai tanár szánalomból meg akarta ölni édesanyját, öz/v. Bellágh Miklósáét. Bellágh né fiával együtt lakott egy ólbudai kislakásban. Bellágh Tibor évek óla állás nélkül van és időn kinti óraadásból tengette életét. Nagyon elkeserítette őt, hogy nem tu­dott jobb életviszonyok közé kerülni. Tegnap este lefekvés előtt megkérdezte édesanyját, (hogy hol vem a szive, özvegy édesanyja megmutatta szive helyét és a fiú gondosan kitapogatta anyja szivtájékát. Éjszaka fchwont a konyháiba és hatalmas konyhakést vett magáihoz. Hajnaliban Mi- kelt és anyja mellébe szúrt, majd esne veszetten kezdett vagldalkozni a konyhakéssel. A szúrás szerencsére nem volt halálos s az őzvegyasszony segélykiáltásaira elősiettek a szomszédok, akik a dühöngő fiatalembert le­fogták, majd értesítették a mentőket és a rendőrséget. A mentők a súlyosan sebesült asszonyt beszállították a kórházba. A me­rénylő fiatalembert letartóztatták és bevezet­ték a rendőrségre. Bellágh azt vallotta, hogy hajnalban hirtelen elborult előtte minden s nem tudta, hogy mit cselekszik. Elviselhetet­len volt szántóra az élet, csak a szenvedésektől akarta megváltani édes­anyját. A merénylő fiatalembert letartóztatták, valószínűleg meg fogják vizsgáltatni elme­állapotát. Az angol frontharcosok Budapesten Budapest, julius 9. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Csütörtökön este a bécsi hajóval Budapestre érkezik az angol frontharco­sok küldöttsége Aswandenh ezredes, a brit légió társelnökének vezetésével. A magyar frontharco­sok szövetsége az angol vendégeket már a hajó­állomáson ünnepélyes fogadtatásban fogja része­síteni, miután diszszázaddal és zenekarral vonni ki eléjük. — A boroszlói érsek Árpádházi Szent Erzsé­betről. Árpádházi Szent Erzsébet szenttéavatá­sának 700-ik évfordulója alkalmával Bertram boroszlói bíborosérsek pásztorlevelet adott ki, amelyben Szent Erzsébetet „korunkhoz intézett hatalmas és szivreható intőjeinek*' nevezi. Már gyermekkora élő példaképül szolgálhat. ,,Szexet Erzsébet boldog gyermekkora mutatja, miben rejlik az igazi lelki nevelés." Ifjúsága pedig pél­daképe lehet a házasulandó ifjaknak és leányod­nak. „Uj, pogány mozgalom van keletkezőben, mely a máíkaság tisztaságát.semmibe.sem veszi. Ahol e mozgalom gyökeret ver, ott a népélet éjy kölcsössége, a házasság szentsége, a családi élet tisztasága, az ifjúság nevelése veszélyeztetve van. A nép a kultúra oly alacsony fokára süly- lyed, amely visszatarthatatlanul pusztulásra ve­zet. Szent Erzsébet jubileuma szolgáljon hangos tiltakozásul az ilyen néprontó törekvések ellen.** Végül Szent Erzsébetet, mint a felebaráti szere­tet példájaként mutatja be. ŰUQkd®K#Msavme*.. írta: Dienes Adorján Egyik specialitása a Bodrogköznek. Bel viziteli minőségben tengerkedik ugyan ott az ármentesitett Tisza-Bodrog között, de viszont távolról sem viseli magán, a belvizek haszontalanságának s tunyaságá­nak jellegét. Sőt nagyon adakozó viz ez. A házfedéshez alkal­mas nádat bőve nadja, a vadkaesák vígan éviekéi­nek benne, néhanapján meg olyan harcsákat ad ki magából, hogy egy férfiembernek van mit emel­ni rajta. Az áradás nem természete. De ki sean szárad soha, mert ezt meg restellené az ö itt-ott nyolc, meg tizmeteres mélysége folytán. Ivásra is odaadja magát. Tisztaságához ugyan sok szó fér, amennyiben sertések s lovak is henteregnek ben­ne. Azonban hát a partjain forró napsütésben mun­kálkodó szegény ember csak nem szaladhat be minduntalan a faluba egy-egy üveg szoldás vízért, lra rájön a szomjúság. Jó a Karcsa vize nagyon, mert nemcsak szomjat olt, hanem telit is. Egy csa­pásra két legyet. A Karcsa vize mindég is tudatában volt annak, hogy a partjai körül lakozó emberek segélyére szol­gál. Azonban mostanság valahogy fejébe — vagy hogy inkább vizébe — ment fontosságának e tuda- <a. Hogyne, mikor országhatárrá avanzsált. Ott őr­zi a határt Őrös falutól kezdve le Beesked-tanyáig, ahol aztán e tisztet a Bodrog, illetve Rogyvapart veszi át. Őrzi? amint vesszük. Mert néha huncut módon megtréfálja a vizén lebonyolódó csempészi művele­teket. Ifa jókedvében van, baj nélkül engedi át­siklani vizén a minden földi javakkal telt csónakot, úgyhogy az kikerülje a határőrök kiváncsiskodását. De ba morózus és ingerült, akkor hullámai bizony pont a hatósági őrök ölébe vezetik a ceempészeoó- nakot.Amint a múltkoriban Is tette, mikor nagy igyekezettel hozott volna át a Karcsa vizén két cscmpészlegény egy leölt ^ tisztes súlya hízót. Hát amint sötét éjjelen kikötnek, a határőrök fo­gadják őket szives szóval: — Malacka . , . malackát hoztak nekünk? — Nem malac ez uram, hanem egyenesen disznó- ság, hogy igy kilesik az embert! — No, no. Hát csak előre azzal a vámanyaggal Helmecre — igy a puskás őr végzése. Ott aztán eljárás, jegyzőkönyv, vám- és büntetés kiszabása, a hízott disznó elkobzása. A hivatalbeli urak pedig a disznótor élvezetének előlegezett jó­kedvvel vették meg a hustömeg egyes részeit, sőt még biztatgatták is a fültöviiket vakargató két atyafit: — Hazzanak csak máskor is nekünk ilyen finom, jó disznópecsenyét . . . No, az ilyen huncutságos tréfákat kiegyenlíti a Karcsa vize azzal, hogy máskor meg vám- és bün­tetés-mentesen jut a kamrába a túloldali bús, étel- nemű s miegyéb. Azonban néha már egyenesen rakoncátlan és fo­lyami allűröket vesz magára ez a se tó, se folyó Karcsa vize. Vigan lubickolt benne egyizben az egyik parti fain három finom úri kisasszonykája. Hogy változatossá tegyék élvezetüket, beszól lót ta k a parton veszteglő rozoga csónakba és hozzáneim- értő gyönge karjukkal kieveztek a viz közepére. Napsütéses meleg idő volt, de im Tokaj felől percek alatt fekete felhő kél, orkán süvit, a Karcsa vize a Dunának is becsületére valló hullámokat vet. A három nő csak akkor vette észbe a veszedelmet, mikor már benne voltak. A hullámok játszva do­bálták őket, á lélekvesstő kezdett vízzel megtelni. — Merd ki a vizet nagy smlmakalapóddal! — kiáltja, az egyik. — Evezni, evezni a part felé! — sikong a másik. — Nem bírok, végünk van! — zokog fel a har­madik. Nem tettek hát semmit, hanem összeölelkezrve s falfehér arccal várták a véget. Azonban a Karcsa vizének hullámai megmozdultak a Tógveszedelenn láttára: — Ej, no. Kár lenne ilyen három szép virágszál­nak ott lenn az iszalagok és hüllők között elpusz­tulni . . • 1 És egyik hatalmas hullám nekidobta a csónakot a homokos partnak, ott a Bustanva táján. A csó­nak részeire mállóit, a hátrom hölgy pedig félájul- taii terült el a parton. Csak az egyik tette fejére ösztönös mozdulattal az eddig kezében szoronga­tott szál ma kai a pót, hogy — a zuhogó záportól védje fiirdőtrikós patyolattestét. No, ez lovagias cselekedet volt a Karcsa vizétől. Azonban ezt nem minden esetben gyakorolja. Sőt. Tud kegyetlen is lenni. Rendelkezik élet s halál fö­lött és haj, sokszor a halál javára dönt. Sötétem villognak egyhelyben álló vizei és sistergiik vad ha­raggal: — Én századok óta itt vagyok. Teszek jót vele­tek, ti körülöttem lebzselő s pár rövid évtizedekig élő por satnya szülöttei. S mi a hála ezért? Az, hogy lenéztek, elzártatok Tiszától-Bodrogtól, belvíz­nek s pocsolyának mondtok. Nos hát, nem vagyok az. Vagyok olyan legény, mint a Bodrog vagy a Ti­sza, tudok annyi emberéletet mélyeimbe süllyesz­teni, mint azok. Engem ugyan bizony ne kisebbít­sen senki por férge, még ha emberfia is! És a Karcsa vize beváltja szavát. Megmutatja, hogy ő rendelkezik az emberek somsával, életével s nem megfordítva. Kevés olyan év van, midőn igy a fürdőzési idény beállta után ne szerezne ér­vényt a hirtelen fölcsattanó bősz haragjának és ne követelne magának egy-egy emberi életet áldoza­tul. Mintha a mondabeli Minotanros éhsége szállná meg ilyenkor: — Embert adjatok, emberhúst akarok nyelni!... íme, még csak első felében vagyunk a fürdőzés­nek, de a Karcsa vize már kikövetelte magának ez- évf áldozatát. A fiatal, 20 éves Séra Janit szemel­te ki erre. Forrón tfiz a nap s Jani elhatározta, hogy fürdeni megy. Testvérnénje női ösztönével érezhetett valamit, mert váltig mondogatta: — Janiként, édes, ne menj fürödni, ne menj. —' Miért ne mennék, mer.ok én. — Ne menj ,ne menj. Lásd, már kétszer kihúztak a vízből. — Ej, már. Hagyj békémet. Nekem muszáj men­ni.' Indult is volna már, de Mari nénje belekapasz­kodott lajbijába: — Maradj, Janiként, ha jót akarsz. — Velem te nem rendelkezel. Eressz utamra. — Nem! — Nem-e? . . . És már csattant is a nyakleres Mari arcán. Igaz, hogy csak úgy testvériesen, de mégis oda volt az helyezve. Mari meglepetésében eleresztette Janit, ez meg egyenesen nekivágott a Karcsa partjának, Karcsa hívogató hüs vizének. Azon a tájon és ez időben csak két-három pulya viháncolt a part szélein. Jani sebtében lehányta magáról ruháit és — be a mélyre. Egy kis ideig a pulvák semmit sem láttak Janiból. De hirtelen fölmerült, meg ismét lemerült. Aztán megint csönd. Majd azt vették észre, hogy kiterjesztett karokkal fölvetődik és keserves szóval kiáltja: —Istenem, jaj Istenem! Azzal vége. Ott maradt a viz mélyein. A pulyák szétszaladtak és ijedve kezdtek ricsajkodni: — Séra Jani fűlik meg! Séra Jani kiáltoz! Sóra Jani nem gyün fel! Bizony nem jött az föl többet, csak akkor, mi­kor hosszú három órai keresés után kicsáklyázták holttemét a vízből. Karcsa vize pedig bctelton simul partjaihoz: emberéletet kapott, meg van nyugodva. Most aztán majd ismét elölről kezdi változatos ténykedéseinek körforgását: jótékonyan adja part­lakóinak a nádat, halat, vadkacsát. Majd felcsap szigorú határőrnek vagy vakmerő csempésznek, ahogy éppen kedve tartja és orruknál fogra vezeti hol a csempészeket, hol a határőröket. Rá ijeszt aztán az emberekres mint a gyerekekre a mumus: — Hu . . . hu! itt vagy ok, most megeszlek. Aztán fölkacag s azt mondja: — Eredjetek dolgotokra, csak tréfáltam. De ha rájön a rossz órája, akkor minden tekin­tet és érzés nélkül való kegyetlen tiraunus. Ilyen szeszélyeknek vannak hát kitéve a parti falvak lakói határon Innen s a határon túl. I>c azért . . . mégis csak szép s jó élni, ott ahol a Karcsa vize messze földön kanyarog.

Next

/
Thumbnails
Contents