Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-07 / 153. (3705.) szám

4

mRSGAI AVagSíARH! RL AP

1935 julius 7, vasárnap.

MWBaMaBMBBWnBBMaMMMBl

Óriási választéki Legolcsóbb árak!

Pausz T., K®sice

Üveg — popcellán — villany cslllápok!

l!llll!ll!llllllll!llllll!l||lllllllllllllll!lllillllll!l!ll!lllilll|||HII!llllllllllllllllllllllll!!llllll!llllllll|lllllll!l!lllllllllllllllllllll!llll!ll!lllllllll!llll!lll

Modern képke relézés, üvegezés

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 /ílapitva 1833------??-■„==------ :--------------- - ---------------r - _______—

A legjobb költők működésében vannak hihetetlenül gyenge művek, elírások, elképesztő dadogások az évek folyamán. Vannak aztán oiyan verseik is, amelyek olvasásakor beleborzong az ember. S vannak viszont költők, akik úgyszólván mindég .jó * verseket írnak s az ember csak akkor jön t ifit. tába velük, ha egy alapos kötettel megmutatják lehetőségeiket. Az ember elolvassa a kötetet, végig is gyönyörködi s érzi, hogy Boha többé nem fogja kézbe venni.

Vozári ez utóbbi költők közé tartozik. Most har- minehárom-harmincötéves lehet. A lapokban „izeli- töül“, apródonként olvasott versek után mindég várta az ember, hogy egyéb táplálékot is tud adni az olvasónak, mint pikáns kaviárt. Volánnak ez az „első-1, megkésett verskötete azt mutatja, hogy már mindent megirt, amit megírhat. Egy egész ebéd kaviárféle fogásokból.

Vannak a kisebbségi sajtónak „ujarcu magyarjai". akik tollúkat mindég más és másféle tökének a szolgálatába tudják állítani. Ennek a sajtónak a favoritja Vozári Dezső. De ez nem árt neki. Minden félreértés elkerülése végett, leszögezem az elején, hogy Vozárit kitűnő költőnek tartom, ami a poétái mesterség egyik részét illeti.

Amit ma főleg kifogásolni fogok, az a másik rész: az ember és a mondanivaló, a költő aranyfedezete a kibocsátott, tehetségesen nyomtatott vembankók mögött. A pénzhamisítók époly „szép** pénzt tudnak csinálni, mint a valódi. De ha nincs aranyfedezet, akkor az egész csak szemfényvesztés. Az aranyfedezeten múlik, hogyegy költő nagy költő-e vagy csak költő, ha ugyan még nem rosszabb: jobb értelemben vett zsonglőr, vagy versfaragó, stb.

■©Azt mondják, hogy a nagy jóléttől vesznek meg a kutyák. A háború előtti gondtalan korszakban az pmberek 6ok mindent kitaláltak, hogy ne unatkozzanak. Például: híres művészek, tudósok, politikusok azzal szórakoztak, hogy megalakították a „Bü- zérek Társaságát*4. A címből sok mindent lehet sejteni. Ezeknek a házi költőjük volt Lőwy, akinek versei ..kézirat gyanánt*1 lepecsételve jelentek meg s igy kerülték meg az erkölcsrendéSzéti cenzúrát, mely a „liberális** korszakban is megvolt. Ennek a Lőwynek a mottóverse arról szólt, hogy az eddigi költők már „megénekeltek hazát, szerelmet, hősi kart** s valamit hagytak megéneklés- re Lőwynek is, amiről persze én itt nem irhatok. Nem tehetek róla, de Lőwynek ezen „veree“ jutott eszembe, mikor Vozári cím nélküli motto-versét olvastam: „Vergilius fegyvert és hőst diósért meg, Petőfit zord honszerelem gyötörte, Petrarca Lauráról faragott verselt, stb...“ „Én nem látok se hőst, se Laura nincsen. Látok sóskiflit, önborotva-pengét, cugoscipőt, pápaszemet, szivarkát, éhséget, kulcsot és hajókat . . . sorsokat látok, szennyet és poloskát . . . így múlnak percek, órák, ezredévek. Isten kérdez s a költő megfelelget.**

A költő „megfelelget**. Madách Az ember tragédiájával, Petőfi a szabadság-szerelemmel, Vörösmarty a Szózattal — Vozári is megfelelget: ougos- cipövel, szivarkával, szennyel és poloskával. Éppen e „felelet** miatt: Vozári legalább harminc évet késett evvel a kötettel. El lehet képzelni, mily csemege lett volna e gyűjtemény a háborúéiőtti időkben. Akkoriban ilyesféle „feleleteket** várogattak a gondtalan szoralcozók. Mikor a nagy Ady vad hulla-szagát költötte a bo-dogságos korszaknak, rettenetes elképedés fogadta. Még ő, a legnagyobb költő is a Halál rokonának vallotta magát, mert az egész Korszak a halál rokona volt s addig kacérkodott a Halállal, mig tényleg belekacérkodta magát a világháborúba. Ma mindenki és minden élni akar. A nagy költő, aki szimbóluma népének, ha ma élne, kezét vágná le, ha azt írná, hogy a Halál rokona! Mert ő is élni akarna a nemzet szimbó- l urna-képen s azokat a motívumokat keresné életben és dalban, amelyekkel épiteni lehetne egyéni életét és nemzete jövőjét. Ezt persze se cugoscipő- vel, se szennyel nem lehet.

A háború után uj, élet-igenlő költők támadtak. Ezek még a háború előtt teljesen kialakult kitűnő költőkre is hatottak. Vozárin a korszak nagy erőfeszítése az Élet felé nem látszik meg. Túlérett gyümölcsök oszlásának fanyar parfőmje leng a versei feleik A dekadensek iskolapéldája.-elvegyük egy versét, hogy keresztmetszetét adhassuk az embernek. A címe: „Körúti baleset**. Egy embert elüt az autó, vér fröccsen, a mentők elviszik. Jön « költő;

„Én néztem és álltam és vártam merengve, már senki se tudta, hogy vér folyt a porban, csak álltam s botommal a porban kotortam;

mig zúgtak a népek s a gépek kerengve, katortam a porban, kotortam a korban, keresve botommal egy lelket: no hol van?“

így kotort botjával, boncoló késeivel, górcsöveivel, Hitekéi. Bőseibe, Marx, Zola, a korban a porban, a kadáverekbon. igy kotort az egész XIX. század, az egész " Ménelim^Materializmus e mind kérdezték: no, hol van? Addig hirdették, mig megcsináltá.k a világháborút. Vozári elkésett a kot- r4w«l és a kérdéssel. Ez a szomorú kor eltűnt. Ma

minden bűnök és tévedések dacára hősi korszak van indulóiban. A pogány nacionalizmus, a pogány kapitalizmus, a pogány marxizmus alatt gigantikus katakombák vannak, melyekből egy uj Lelkiség és egy uj hősiség ideálja van indulóiban. Ezt letagadni még az elhájasodott agyvelőknek se lehet, az idők szeizmográfjai, a költők, meg már már mind jelzik. Nem bottal a porban, de szellemujjakkal a Lélekben „kotornak**, hajóik horgonyai az Istenben vannak, nagy pozitívumokban hisznek, mert élni, épiteni akarnak. Ady ma nem „keresné** az Istent, ahogy akkoriban bájosan sportolt vele („Isten ki vagy, vagy nem vagy**), de rég megtalálta volna, hogy a parancsoló, pozitív Isten erejével, aki Van, meggyógyítsa önmagát és népét. Legnagyobb pozitívumok: a hit, szeretet, jóság, önmegtagadás, aszkézis.

Ezekről fogalma sincs Vozárinak, A szeretet nem egyéb, mint az ember értékének a felismerése. Melyik versben árulja el Vozári azt a „azere- tetet?“ Lehet az olyan embert szeretni, akinek lelkét, lényegét bottal kotorgatta a körúti porban s nem találta? Ugyan mit szeressen rajta?? Vagy szereti az embert a szerelemben? Ugyan mit tud „szeretni** valaki egy nőn, akiről igy ír:

Medve*

Két évvel ezelőtt vesztettem el öreg kutyámat.

Akkor sokáig tépelődtem, vegyek-e még egy kutyát ebben az életben. De mint legtöbbször, gyönge voltam. A gyászévet se tudtam megvárni. Fájt itthon a néma ku- tyátlanság. Úgy okoskodtam, hogy ha az embereket átlag tizenkét hónapig szokás gyászolni, a kutyáknak elég tizenkét hét is. Felfogásomat élettani törvényekkel igyekeztem okolni, melyek arra mutatnak, hogy mig nekünk hónapok szükségesek teljes kifejlődésünkhöz, addig a kutyák ugyanazt hetek alatt elérik.

Három hónap múltán csakugyan szereztem egy uj kutyát. Kedvesnek neveztem. Kölyökkutya volt, fehér, magyar kuvasz, mint a másik. Úgy képzeltem, hogy ezzel még kevesebb csorba esik hűségemen. A fajta az állatoknál örökkévaló. Schopenhauer írja, hogy az a kiscica, amelyik ma az udvaron ugrándozik, voltaképp azonos azzal, amelyik évezredekkel ezelőtt ugrándozott ottan. Az egyén élete közjáték, jelenségek káprázata s a valóság a fajta mély, titokzatos, mindig folytatódó élete.

Ez az elmélet természetesen csalóka. Kedves, aki elfoglalta elődje ólját, tálait és szilkéit s szivemben azt a helyet, mely öreg kutyám elpusztulásával megüresedett, merőben más volt, mint a régi. Annyira nem lehetett összetéveszteni vele, mint engem egy alföldi földművessel. Az anyja utolsó kölyke volt, ideges és törékeny, mindegyik között a leggyámoltalanabb. Mint ilyen szopni is alig kaphatott, a többi izmosabb kutyakölyök elmarta az emlőről. Ölben hoztam haza. Itt napokig ámulva nézegette az idegen környezetet, az ajtókat és küszöböket, csak azután szokott meg. Nem is házunkkal barátkozott össze, hanem mi- velünk. Megtanulta, hogy ki milyen fontos nálunk, a rangja és hasznossága szerint. Valami csodálatos vágy lakozott benne, hogy szeressék. Az étel egyáltalán nem érdekelte. Fontosabb volt neki, hogy beszélgessenek és játszanak vele. Ezért mindig otthagyta a húst is. Amint vannak falánk, mohó, torkos kutyák, úgy volt ő falánk, mohó, torkos a szeretetre. A szeretet morfinistája volt. Rohamjai jöttek az udvaron, egyszerre elfogta a farkasétvágy, hogy más, fejlettebb élőlények becézgessék s nem nyugodott mindaddig, mig be nem tört és itt jól nem lakott szeretettel. Csakhogy sohasem lakhatott jól. Végignyargalt szobáinkon, felgöngyölte szőnyegeinket, hanyattvágódott, hogy perzseljük föl és semmisítsük meg, ha akarjuk. Vihogott a fogaival és lihegett. Ha kissé csillapítottuk, újra kezdte. Nem lehetett kielégíteni. Ha kizártuk, két lábra állt az ajtónál, nyöszörögve a kilincsre kapaszkodott s órákig várakozott, be-bekandikálva, hogy nem vesz- szük-e észre. Mindnyájunkat elárasztott lá„Eledelt hordok néked papagály, • hogy mondd a szót, amelyre megtanitlak. de tűdben égni érted nem kívánok, sem véremet érted nem ontanám.“

Vagy talán a szocializmusban ismeri Vozári ezt a „szeretetet?** Mit is irigyel az ő „Éneklő Lázárja**, szóval Vozári a gazdagoktól? Azt, hogy; „kenyerűikre sajtot kennek, finom nőkkel hálni mennek, selyemágyiban múlik éjük, odkolomjuk, fogkeféjük, örömre nemzette apjuk, Riviérán múlik napjuk...“ stb. Vozáni, a költő, az ember, ezt az utólérhetetIrtas Kosztolányi Dezső

zas követelőzésével. Csak ő nem fáradt bele soha.

Nekem ez a kutya kezdettől nem tetszett, hogy ennyire nem kutya, A kutya legyen kutya, mondottam dühösen. Ez azonban egy láma és egy röpködő fehér madár légies keveréke volt. Lírai kutya volt. Talán féltékenykedtem is rá. Egy házban untig elég egy lirai költő. Valahányszor elmentem hazulról, a kertfal különböző fokain a bucsuzás szertartásos táncalakzatait lejtette el. Júlia erkélyjelenetét játszotta végig, fejét odanyujtotta, hogy még az uccáról is megsimogassam, azán minden foknál kihajolt, mindig epedőbben és kérlelőbben, mindaddig, mig az emelkedő kertfal lehetetlenné nem tette az érzelgős kettőst. Ha- zajöttömkor pedig megismételte az egészet. Ekkor élesen és viharosan csaholt. Minthogy szomszédaim már panaszkodtak a lármás és szenvedélyes üdvözlések miatt, leszoktattam róluk. ,.Csitt" — szóltam rá s már nem csaholt. De látni lehetett, hogy szeme még jobban izzik. A szemével csaholt, oda menekült a visszafojtott némaságra kárhoztatott rajongás.

El-eltünődtem, mi lesz a sorsa ennek a kutyának, aki se ételre, se italra, se alvásra nem vágyakozik, csak a gyöngédségre. Mindenki nevette őt. Látogatóink nem tudtak szabadulni tolakodó jóságától, melyet nyilván a betörőkre és a rablókra is kiterjesztett volna. Senkit se harapott meg. Fogait nem arra használta, amire teremtették.

Múltkor reggel, amikor már a fürdőszobában mosakodtam, hallottam, hogy beront a hálószobába s láttam, hogy imádó figyelemmel tekint üres ágyamra. Most először hatódtam meg igazán, mint az, akinek nem a szemébe mondják, hogy szeretik, hanem háta mögött hallja meg véletlenül, vagy egy jelből következteti. Arra gondoltam, hogy egyszer, ha nem leszek s kihűlt testemet lemelik az ágyról, épp igy fog majd beszaladni s hódolni az eltűntnek, aki egy-két pillanatig még tovább él az ő képzeletében.

Egy perc múlva kiszaladt az uccára, nekirohant egy gépkocsinak s az végiggázolt rajta. Vérezve, aléltan hozták be, mint a szeretet vértanúját, aki egy gyors, benzinnel fütött tüzesszekéren akart az egek egébe röppenni, hogy ott egészen szellemmé és lélekké váljon. Negyvenkét fokos láza volt. Kórházba szállítottuk. Ott a sebészeti osztályon egv lábatört kövér disznó mellett helyezték el. Néhány napig élet és*halál között lebegett. Most hazahoztuk. Állcsontja eltörött, lába még sebes és fájós, de már tejet lefetyel. Amint etetem, érzem, hogy ez az én utolsó kutyám. Nem, többé sohasem vállalom a szeretet megalázó rabságát és fájdalmát. Azok a kötelékek, melyek még megvannak, lassan bomoljanak szét, szakadozzanak el, aztán legyen végre szabad. Jobb úgy elmúlni ebből a világból, hogy a kutya se ugasson utánunk.

baj vagy íogcsikorgatás az egész kötet az ilyen „örömök** után. A szegény fiú gyűlöli a gazdago kát, mert nem élbet olyan életet, mint ők. Nincs itt többről sző. Hol van ez a felfogás például a mai orosz munkás lemondd aszkétizanusától, aki Európa 1 legrosszabbul ellátott munkása, mégis „kitart**, , mert hisz tényleg egy szöbb emberi jövőben, ami- - hez lemondás kell, mint az anyasághoz, prófétaság- , hoz és minden nagy dologhoz a világon.

, 0r

* A mondottak után felvetheti a kritikus a kér- ■ dóst: irhat-e igazi, „komoly**, vagy komolyan vehe• tő szatírát egy ilyen költő, mint Vozári Dezső? Ezít azért kell felvetni, mert erős szatirikus ize van legtöbb versének, sőt néhol erősen a cinizmusig megy ez a hajlama. Annak „szabad** szatírát írni. aki valami nagy világnézeti csúcsról, eszmei vagy erkölcsi magaslatról nézi az emberek félszegsé- geit, gyarlóságait, bűneit, tévedéseit, — örök, építő Erő reflektora sugároz szemeiből s a kinevetett ólet helyett egy jobb, szebb élet felé tud utat mutatni. De aki maga is hasonló életet él, vagy •élni szeretne, csak alkalma nincs rá: az nagyon közel áll kabaré szatírájához, mely csak szórakoztatni akar, az zsonglőrködik, „érdekes** görög- tüzet csinál a kinevetett emberi dobogásokból s nem tud se Napot, se Holdat ajánlani vagy adni helyükbe. így vagyunk Vozári szatíráival.

*

Vozári kitünően versel. Cinizmusának hatását azzal is igyekszik fokozni, hogy oly idegen szavakat használ, amilyeneket lírai költemények nem bírnak el: „autogramn**, „toalett**, „stimmel**,

„sminkelt**. Az „ámyékszék** kitezeT is szerepel. Bizonyára ilyen 'hatásvadászzdból csúsznak ki magyartalanságok a tollából: „egy senki volt**, a kártyás, akinek halálára verset irt: „hirdesse létét ez a firka hü kibicétől, aki voltam.** Mindezekben és spk téma megéneklésóben erősen érzik rajta Erich Kástner német költő 'hatása. (Ein pár neiue Rekordé, Helden in Pantoffeln. Hymmus auf die Bankiers. V. ö.: A nap hőse, Napóleon szobra előtt, Egy kétnapos milliomoshoz stb.) Talán ilyen hatáskeltésből használja a precíz, kin- rim-6zerü rímeket, s úgy érzi az ember, hogy a legjobban rímelő költők verseiből, amint a legjobb hangzású belső zened elemeket is, úgy a legjobb rímeket is beleépíti öntudatosan saját versedbe, anélkül, hogy plagizálna. Pl.:

Ady: „Én voltam ur, a vers csak cifra szolga, Hul'ltommal hullni: ez a szolga dolga.** Vozári: „Gummiitalpon jár itt a szolga,

finom és görnyedt: szolga dolga.**

Egy szlovenszkói költőnél van egy ilyen sor: „Szek-érk érékről sir a sár.“ Vozárinál: „...és sir ki bir és sir a sár.**

Ez csak két példa arra, milyen finom füle van Vozárinak. Általában: az egész stílusa és precíz verselése az összetanultság bélyegét viseli magán s mintha a játékos, ősi költői ösztönnek kevés szerepe volna ezekben a versiekben, melyeknek technikája a kiabarédalok gyanúsan hibátlan ver- selósére emlékeztet néha.

*

Az „érdekességből** hajszolt cinizmus alól itt- ott mégis előtör a letagadott, vagy behazudott Lélek s akkor tényleg pár jó vers születik, amelyek bizonyítják, hogy Vozári kitűnő költő. (A kaland, öreg vigéc dala, A halott, Souvenir.) Vegyük például a Kaland Című versét. A költő villanyoson utazik Pesten, egy tolvaj a zsebébe nyúl, die nem talál semmit. A költő észreveszi, ránéz a tolvajra s elpirul. — Eddig mily finom az egész. Most jön a költő moralitása: életében most kívánna először gazdag lenni, hogy a tolvajnak alkalmat adhasson a lopásra, mert: „tolvajnak ő, költőnek én születtem**, mondja Vozári. Elrontja tiszta szép lelki pirulását evvel az amorális fintorral. Nem, Vozári Dezső, nem! A tolvaj nem „születik!1* A „pirulás** után Assisi Szent Ferenc például odaadta volna a tolvajnak a cipőjét s mikor az is „elpirul**, akkor megszületik benne a nem-tolvaj, az ember.

így kéne a saját lelkét is valahogy erőssé villany ózni valahonnan. Mily szomorú olvasni, hogy a költő belenyugszik abba, amit a Souvenirben ír: „A felleg elúszik, a hit szétfoszük, a nadrág szétesik és a didergő lélek cserepek és telefonhuzalok közt bukdácsol tova.**

*

Még a kisebb költők müveiben is akad ogy-egy vers, amely belekerül a nemzet vérkeringésébe s gazdagítja lelki életét (Lcvay József: Mikese!) Nem is említve a nagyobb költőket, akiknek öt., tíz, tizenöt verse századokon át újra és újra táplálja egy nép vagy az emberiség .lelkét. Vozári kötetébe kerestem ezt a „tápláló** verset és zavarban vagyok. Ez a zavarom legyen az Ámen erre a talán Julszigoru bírálatra.

MÉCS LÁSZLÓ.

Egy elkésett verseskönyv

(Vozári Dezsői Szebb a sziréna)

len „örömet** ismeri csak az életből. Egy nagy só-