Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-07 / 153. (3705.) szám

2 ^mgaiMa&^arhiulap; 1935 juliue 7, vasárnap. A bécsi Habsburg-törvény következményei fiz ausztriai Habsburg-restauráóó lehetősége nyugtalanítja Európát fiz angol sajtó az oiasz-abessziniai konfliktus következményének tartja a bécsi kormány idegességét val együtt szórakozhatnak a cigánynál vagy a kastély szalonjaiban. A sokat ócsárolt magyar szomszéd példát adhat leleményességben és az idegenforga­lom megszervezésében. Történik hasonló Szlovenszkón ? Pöstyén. Tátrafüred és Trencsénteplic valóban lendületes fürdő­életén kívül legszebb fürdőinkben, különö­sen az államiakban, halálos unalom és sablonos leleménytelenség uralkodik. Né­hány szép szállodát építettek, de mi van I bennük ! Hol van a tempermamentum, a jo koszt, a szórakoztatáshoz való értés, ami az idegent vonzza ? A Tátra népszerűsége például mély döfést kapott a szerencsétlen FIS-versenyek kudarcától. A legtöbb ide­genforgalmi helyen nyomasztóan egykedvű 2 bürokratizmus uralkodik, csupa sablon, s amit a morózus hivatalnok-alkalmazottak s kedvetlenül és lélektelenül darálnak le, lát- s szik, hogy nem érdekli őket az ügy ! Senki t nem mutat semmit, az idegen dolga, hogy r maga fedezze fel a látnivalót. A legfonto- s sabb útépítések félbemaradtak: a Tátrát nyugatról az autósok csak szörnyen elha­nyagolt utakon közelíthetik meg, mert Tren- csénnél tovább nem jutott a müutépités. A jó utak legtöbbje nem az idegenforgalmat szolgálja, hanem a stratégiát. Barlangliget- 1 nél megakadt a Tátra körüli ut építése is, f s a vidék legszebb része csak az autótörés ' állandó veszedelmétől rettegve közelíthető < meg. Pedig az elmúlt tizenöt év hirtelen 1 jött idegenforgalmi konjunktúrájában elég idő lett volna ilyenekre gondolni. e Hiányoznak az úszómedencék. A háború t utáni fiatalság mindenekelőtt vizi életet ki- « ván, akárhol van. Ezért építettek a Semme- i ringen is zárt úszómedencét, miért nem le­het hasonlót teremteni valahol a Tátrá- í bán ? Fájó szívvel látjuk, hogy tesped kéz- 1 deményezés és ambíció nélkül a gyönyörű I szlovenszkói vidék, mennyire hiányzik a i leleményesség és a lendület értékeinek ki- i használására. A pénz is hiányzik termé- f szetesen, de a hozzáértés és a leleményes­ség éppen azért van, hogy e holtponton át­vezessen s a kevés rendelkezésre álló tőkét helyesen felparcellázza. —■ A lomnici csúcs- 1 ra vezető vasút terve talán jó elindulás a : jövő felé. kívánjuk, hogy sok hasonló kö- 1 vesse. Bízzák Szlovenszkó idegenforgalmát i olyan emberekre, akiknek van érzéke a kö- 1 zépeurópai középosztály társadalmi stan- j dard-igényeinek kielégítésére, akikben van 1 leleményesség és lendület, s nyomban hat- i ványozott mértékben elérhetjük azt az 1 eredményt, amit Magyarország idegenfor- i galmával elért. i TBaamu B é c s, julius 5. Napokkal ezelőtt jelentettük, hogy az osztrák államtanács jóváhagyta azt a törvényt, amely a Habsburgok 1918-ban elkob­zott birtokait és vagyonát visszaadja a régi csá­szári családnak. Ugyanakkor a törvény a szó szoros értelmében számos régi jogaiba is visz- szahelyezi a volt uralkodóházat. A törvény hir­telen elfogadása nagy feltűnést keltett olyan kö­rökben is, amelyek sejtették, hogy előbb-utóbb sor kerül meg valósítására. Franciaországban és a kisantantállamokban bizonyos nyugtalanság keletkezett, mert ille­tékes körök úgy vélték, hogy az első Habs­burg-törvény a Habsburgok ausztriai restau­rálásának előjele és első lépése. Illetékes osztrák körök ugyan erélyesen megcá­folták ezt a véleményt és kijelentették, hogy a volt uralkodócsalád visszatérése nem aktuális, de a bizalmatlanságot ezzel sem tudták elosz­latni. Az osztrák kormánypolitika két exponens­egyénisége, Starhemberg herceg és Fey őrnagy tegnap sürgősen külföldre repült Ausztriából s ezeket a politikai utazásokat is a HaSsburg- restaurációval hozták öszefüggésbe. Starhemberg Velencébe ment, Fey Budapestre. Starhemberg utazását azzal indokolják meg, hogy a herceg betegsége után üdülni akar a Lidón, Fey pedig Arz vezérezredes temetésére utazott Budapestre. A külföldi sajtó mégis nyugtalan kommentárokat fűz az események fejlődéséhez. London: az első lépés London, julius 5. A Daily Telegraph a Habs­burgok restaurációja első lépésének tekinti az ausztriai Habsburg-vagyon visszaadásáról szó­ló törvényt. A News Chronicle diplomáciai munkatársa szerint londoni diplomáciai körök­ben az osztrák kormány elhatározását az olasz- abesszniai krízis közvetett következményének tartják. Az afrikai krízis következtében Olasz­ország talán nem lesz elég erős az Ausztria feletti német uralom megakadályozására s ezért a bécsi kormány kívánatosnak tartja, hogy már most olyan intézkedéseket foganatosítson, ebe amellyel elejét veszi a csatlakozásnak. Valaki­nek kéznél kell lennie, hogy a közvéleményt megnyugtassa 8 akihez a lakosság hűen ragasz­kodik. Ezek pedig csak a Habsburgok lehetnek, — írja az angol lap. Páris: uj komplikációk P á r i s, jiulius 5. A mai lapok kivétel nél­kül foglalkoznak az uj osztrák Habsburg- törvónnyel. A Petit Párisién szerint olyan rendszabályról van szó, amelyet az osztrák kormánynak a mai körülmények között nem lett volna szabad végrehajtania. A félhivata­los orgánum szerint Prága, Bukarest és Bel­grádi a Habsburgok vagyonának visszaadását a restauráció első lépésének tekinti. Az Echo de Paris attól fél, hogy az uj tör­vény uj komplikációkat okoz Középeurópá- ban. A szocialista Populaire biztosra veszi a restaurációt és a béke nagy veszedelmének tartja. A Petit Journal munkatársa beszél­getést folytatott az osztrák legitimisták vezé­rével, aki kijelentette, hogy kizárólag a monarchia bevezetése adhatja meg Ausztriá­nak a kívánt stabilitást és a nemzetközi füg­Budapest, julius 5. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Perley Lajos, a magyar frontharcos szövetség nevében ma fölkereste Szendy Károly budapesti polgármestert és arra kérte, hogy interveniáljon a kormánynál mintegy ezer magyar frontharcos érdekében, akik Abcsz- sziniába akarnak menni, hogy felajánlják szol­gálataikat az olasz hadvezetőségnek. Erre az elhatározásra az bírta a magyar frontharcoso­getlenséget. Az utódállamoknak semmi okuk sincs, hogy féljenek a restaurációtól, mert Csíz Jód Bróm lOrdő A-jönlva; -relmeszesedés, ideg, mirigy, csont, börbajoknál, golyva, hüdések, tabes és az anyagcserezavarok egyéb bajainál. Olcsó pausá' líurák; a .öidénybeL 21 napra az összköltségek Ke 1200.— 28 napra az összköltségek Ke 1550.— Állami gyermekszanatórium. - Ismertetőt küld a Fürdöigazgatóság Ciz kúpele. csak a Habsburgok tudják megakadályozni a pangermanizimns elterjedését. Julius 13-án tárgyal Starhemberg Mussolinival Róma, julius 5. Starhemberg herceg, aki csütörtökön délután Velencébe érkezett, ju­lius 13-án többnapos tartózkodásra Rómába utazik. A Róma közelében lévő osztrák ifjú­sági tábor megtekintésén kívül Starhem­berg találkozni fog Mussolinival is. kát, hogy a rossz gazdasági viszonyok miatt nem tudnak kellőképpen gondoskodni család­jukról. Másrészt pedig ezzel az elhatározásuk­kal is le akarják róni a hálát Olaszország iránt mindazért a sok jóért, amit Magyarország Mussolininak köszönhet. Szendy polgármester a küldöttségnek azt válaszolta, hogy a kalandos abesszíniái vállalkozás helyett inkább majd Ma­gyarországon igyekszik munkaalkalmat szerezni a frontharcosok számára. Ezer magyar frontharcos JlbesszMába a|ar menni, hogy Olaszország oldalán harcoljon A kodhaiász ALEX GREBFF BŰNÜGYI REGEN YE 281 — Parancsoljanak az urak, egy kis szendvi- ■ eset. A herceg szórakozottan nyúlt egy vajas, szardellás szeletért, jobbjába fogta, a szájához emelte, majd leosztotta az első lapot Burkának. Ebben a pillanatban a kommode-on áililó óra harangjátéka, amely a Westminszter világhírű harangjátékét adta vissza, megszólalt. Pont éj­fél. Bürke a leosztott lapot villámgyorsan kabát­jának oldalzsebébe rejtette. Akármilyen gyors és ügyes volt azonban ez a mozdulat, nem ke­rülhette el a herceg figyelmét. Csodálkozó te­kintettel nézett fel Burkára, de a csodálkozás helyébe lassan a rémület és a halálos félelem dermedtsége lépett. Orrlikai kitágultak, ajkai megremegtek, homlokára nehéz verejtékcsöp- pek verődtek. Torkából rekedt hörgés tört fel, kezével homlokához kapott, mintha szédülne. Ebben a pillanatban a mögöttük játszó tár­saság egyik hölgytagja is, aki az ablakkal szem­ben ült, felsikoltott és kétségbeesett rémülettel mutatott az ablakra: — Ott... ott. .. mi az ... ki az? Az Isten szerelmére. Nagy zaj támadt a szobában, mindenki az ablak felé tekintett, de semmi sem volt látható. Bürke egyetlen ugrással az ablaknál termett és felrántotta azt. Kitekintett a ködös, párás éj­szakába és derékig kihajolva nézett az emelet­nyi mélységbe. Amikor visszafordult, nyugodt hangon szólt a hölgy felé: — Semmit sem látok! Mitől rémült meg any- nyira? A hölgy még most is egész testében remegett. Az egyik inas friss vízzel sietett hozzá, a halál­rarémiilt asszony könnyű kendőcskéjét bemár­totta a pohárba és megdörzsölte halántékát. — Valami borzalmas volt... Egy rettenetes arc ... Halottsápadt, lehunyt szemű férfi arca. Az arcvonások valami rettenetes kínban torzul­tak el és fogaival bevicsorgott a szobába... Borzalmas volt... A herceg kissé magához tért, de még mindig láthatóan reszketett a keze. — Ha megengedi kapitány, abbahagyjuk a játékot. Nem jól érzem magam, hazamegyek. Kérem, számlálja össze a nyereségét és ha ezek után is reflektál rá, az összeget holnap reggel telefonálja meg nekem. A bankommal kiutalta­tom. — Hálás leszek, fenség. Hanem ha nem mél- tóztatik rossz néven venni, arra kérem, hogy a nyereséget egyenesen a leánykereskedés el­leni küzdelem központjának elmére szívesked­jék átutalni. A herceg szeme haragos villámokat szórt. Szó nélkül hátat fordított Burkénak és kisietett. A kapitány pedig megelégedett mosollyal tapo­gatta meg zsebét, a kártyalap, amelyért a hamis kártyás ódiumát is vállalta volna, ott húzódott meg. XVIII. FEJEZET. A rettenetes arc. A herceg, mint minden ázsiai, babonás volt és hitt a szellemekben. Nem ez volt az első eset, hogy embert, aki útjában állott, erőszako­san tett félre. Az olyan ember, mint ő, törvé­nyen felül állónak érezte magát, jogosultnak arra, hogy Ítéletet mondjon és Ítéletet végre­hajtson. Crawford Róbert szembehelyezkedett akaratával, Crawford Róbertnek pusztulnia kellett. Emiatt még szemrehányást sem tett ma­gának és nem voltak lelkiismeretfurdalásai, mi­ket különben sohasem érzett. És most... most ezen az estén, amikor sorsa összehozta azzal az átkozott kapitánnyal, először történt meg vele, hogy nyugalma cserben hagyta, idegzete felmondta a szolgálatot. Elárulta magát az előtt az ember előtt, aki félelmetes ellenfél tud len­ni. Hiszen csupa apró tüszurás volt a szavaiban, mind megannyi célzás, hogy őt nem lehet félre­vezetni. Amikor a barátja! ellen elkövetett sé­relmek megtorlásáról beszélt, egész világosan arra célzott, hogy bosszút akar állani Lord Skel- mertonért. És éppen ez előtt az ember előtt kellett egy pillanatra gyengének mutatkoznia, feltárnia a sebezhető pontját! Ha eddig is gyűlölte Captain Bürkét, most aztán százszorosain meggyülölte és csak úgy lihegett a bosszúvágytól. Amíg a pazar RolLs Royce palotája felé röpítette, egy­másután merültek fel a tervek agyában, egyi­ket a másik után vetette el, hogy újat kovácsol­jon. Akármilyen gyorsan száguldott a kocsi, ez mind lassúnak tűnt fel neki. Másodpercek is óráknak tűntek fel. Mi történt a hullával? Nem hajtották végre a parancsát? Valaki behatolt a palotába és elrabolta a holttestet? Levágták volna a holttest fejét és póznán nyújtották fel az ablakig, amely mögött ő kártyázott? Az az átkozott kapitány ebbe is be volt avatva, hiszen ő választotta az ablak előtti asztalt és ő sor­solta úgy az ülőhelyet, hogy neki az ablakkal szembe kellett kerülnie. Semmi kétség, meg akarta figyelni. Pompásan elrendezett színjáték volt ez és ő ócska színpadi trükköknek dőlt be. Vagy talán mégsem! Talán mégis csak szel- lemarc volt az, amely a kísértetek órájában egy pillanatra megjelent szemei előtt, hogy elvegye éjszakai nyugodalmát! De ha szellemarc lett volna, akkor csak ő látta volna meg egyedül. Am látta más is, az a hölgy, aki oly rémülten sikoltott fel. A rettenetes arc rejtélyébe nem tudott bele­pillantani. És amikor palotájába ért, nyomban összehivatta embereit a dohányzóba. Mindent tudni akar* Captain Bürke a herceg távozása után szin­tén azonnal elhagyta Lady Grace estélyét. Jóval előbb ért haza, mint a herceg és pár pillanat múlva már látogatója is akadt, Heath jött el. — Kitünően sikerült a dolog, Heath, — ne­vetett Bürke kezét dörzölve. — Minden pénzt megért. Ha látta volna, hogy az a komédiás miként játszotta meg Machbetet, halálra neveti magát. Nos, végrehajtották-e a megbízásomat? — Egészen könnyű dolog volt. Senki sem tar­tózkodott Mond baronett lakásán, egyszerű zá­rak, amelyek semmi nehézséget nem okoztak DolJemek. A tervrajz itt van nálam. Kiterítették a fSimlicoi palota tervrajzát az asztalra. A két férfi föléje hajolt és behatóan tanulmányozta. Bürkét elsősorban a földalatti folyosó érde­kelte. — Tehát ebből a pincéből nyílik és harminc méter hosszúságban vezet az üres telekbe. Azon csak ez a pincegádorszerü kis téglabódé áll..» — Igen, úgy van, — erősítette meg Heath a kapitány szavait. — Azt a kis vacakot állan­dóan szemmel tartottuk. — A vasajtaja mögött húsz lépcsőfok vezet le a mélybe. A folyosó aztán vízszintesen ve­zet a pincéig. A pince felöli oldalon is vasajtó zárja el. Tehát erre fogunk behatolni. Másfelöl sokkal nehezebben menne, hiszen Sir Alfréd emberei elég éberek, hogy megvédelmezzék a herceg palotáját velem szemben. A többi mind jól el van rendezve? — Másodpercnyi pontosságra, Sir. Amikor mi a kutatást megkezdjük, a rettenetes arc sakkban fogja tartani a társaságot. Bürke gyorsan átöltözött. Sportöltönyt vett magára és amikor öltözködését befejezte, ki­nyitotta íróasztalának fiókját. Elővette pompás ismétlő pisztolyát és nadrágjának hátsó zsebébe csúsztatta. — Azt mondják, hogy a yoghit nem fogja a golyó. Nos, majd alkalmunk lesz ennek a tétel­nek igaz, vagy hamis voltáról meggyőződni r Folytatása következik.

Next

/
Thumbnails
Contents