Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-31 / 173. (3725.) szám

2 1935 julius 31, szerda. mondani, hogy kizárólag Olaszország gondja, hogy történik Ausztriával?" Stresa után Ezután egy nagyon érdekes visszapillantást ad Virginio Gayda a Duna-paktum fejlődésé­ről. Mussolini és Laval januári tárgyalásai során jött létre az olasz—francia egyezmény, amely határozottan leszögezte a két hatalom álláspontját az osztrák kérdésben is. Minda- két hatalom tökéletesen egyetértett abban a kérdésben, hogy Ausztria függetlenségének vagy integritásának veszélyeztetése esetén milyen módszereket kell alkalmazni. 1935 január 7. óta tehát Franciaország és Olasz­ország között egyezmény áll fenn Ausztria függetlenségének és integritásának megvédel- mezésére. Ugyanakkor a két hatalom elhatá­rozta azt is, hogy az egyezmény kereteit, amennyire csak lehetséges, ki fogja bővíteni és bekapcsolja Középeurápa valamennyi ér­dekelt államát. Franciaország különösen an­nak az óhajának adott kifejezést, hogy a kis- antant államok részvételét biztosítják. Fran­ciaország kívánságának értelmében készült el az a dunai benemavatkozési egyezmény- tervezet, amelynek súlypontja az osztrák problémán nyugszik. A stresai konferencián a hatalmak beható tanulmányozás tárgyává tették a dunai tervre vonatkozó javaslatokat és elhatározták, hogy rövidesen Duna-konfe- renciát hívnak össze. Flandin akkori francia miniszterelnök annyira optimisztikusan Ítélte meg a helyzetet, hogy a Duna-konferencia egybehivását május 20-ra tűzte ki. Stresa után természetesen megindultak a tapogató­zások az egyes érdekelt kormányoknál és ek-j kor merültek fel azok a jelentős ellentétek,! amelyek a terv keresztülvitelét egyelőre meg­akadályozták. Olaszország ugyanis súlyt he­lyezett Lengyelország, Magyarország és Ausztria részvételére a Duna-paktumban. Az olasz kormány azt az értesülést szerezte, hogy Lengyelország azzal a feltétellel vesz részt a paktumban, amennyiben Magyarország is résztvesz, nem pedig — mint ahogy egyes hirek szóltak: — ha Németország. Magyar- ország a maga részvételét a következő feltéte­lekhez kötötte: végleges tisztázása a jugo­szláv—magyar konfliktusnak, — ez azóta meg is történt. — fegyverkezési egyenjogúság el­ismerése és a benemavaíkozási elvvel kap­csolatban a magyar kormány jogot kívánt magának biztosítani a különböző kisantant- államokban élő magyar kisebbségek érdekei­nek védelmére. Kél ellentétes álláspont ás a megoldás útja A klsantantállamok ezekkel az Olaszország által támogatott követelésekkel szemben ellen­Benes pártja a kormányba invitálja a kommunistákat Prága, julius 30. A cseh nemzeti szocialista párt elnöksége Tuceny képviselő elnökletével ülést tartott, amelyen egyebek körött a kommunistákkal való közös front kérdésével ie foglalkozott. A kom­munistáknak adott válaszban azt hangoztatják, hogy a nemzetközi viszonyok és egyes államok belső vi­szonyai, beleértve Tanácsoroszországot is, a nem­zeti szocialista álláspontot igazolják ée megdöntiik a kommunisták tételeit. A kommunista elméletet a maga antinacionalizmusával maga a szovjetunió is elejtette gazdasági rendszerének fölépítésében. Ez a tény arra készteti a csehszlovákiai kommunista pártot is, hogy revízió alá vegye eddig hangoztatott el­veit. A csehszlovák nemzeti szocialista párt figyelem­mel kiséri a kommunista párt kebelében végbeme­nő átalakulási folyamatot, azonban a nemzet s az állam érdekében fölteszi a kérdést, hogy ez az át­alakulás őszinte-e vagy csak szinleges s nem szol­gál-e egyebet, mint újabb formában ugyanazt az agitációt és demagógiát, amellyel a kommunista párt oly hosszú ideje gyengítette a munkásosztály pozícióját úgy az államban, mint a kormányban. Ez a taktika társadalmilag és politikailag elszi­getelte a kommunista pártot. Ez az izoláltság magyarázza meg a kommunisták ajánlkozáeát a szocialista pártokkal való együttmü­követelésaket állított fel. így például a fegy­verkezési egyenjogúság elismerésével kapcso­latba hozták egy kölcsönös segélynyújtási egyezmény tervezetét, amelyben természetesen Ausztriának és Magyarországnak is részt kelle­ne vennie. Ugyanekkor azt kívánták Olaszor­szágtól, hogy a megnemtámadási egyezmény­nyel kapcsolatban kölcsönös segélynyújtási kö­telezettséget vállaljon az összes Balkán-álla­mokkal, beleértve Romániát is. Az ellentétek tehát a ké* csoport álláspontja között olyan természetűek voltak, hogy a stre­sai iniciativa alapján nem sikerült a dunai egyezményt tető alá hozni. Virgino Gayda vé­leménye szerint a legfőbb akadálya eddig az egyezmény létrehozásának az volt, hogy a be- nemavatkozási elv helyébe a kölcsönös segély­nyújtási elvet kívánták ültetni. Benemavatko- zás egy negatív kötelezettség, amit minden ha­talom könnyebben magára vállalhat, mint a se­gélynyújtást, ami már aktív kötelezettséget je­lent. Ebből a szempontból megnehezítette a tárgyalást az a körülmény is, hogy nem lehe­tett számításon kívül hagyni Németországot sem. Már pedig azt esetleg el lehetett képzelni, kedésre. A kommunista párt azonban köteles elő­zetesen és kötelezően kijelenteni, hogy elismeri az ország határainak érintetlenségét, lemond a nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogáról, melyet az elszakadásig szólóan értelme­zett. A kommunista párt világosan és föltétlenül vissza kell, hogy utasítsa a revizionizmust s a csehszlovák köztársasággal szemben elfoglalt igenlő álláspontját azzal kell kifejezésre juttatnia, hogy megszavazza azt, ami az állam szükségle­tének alapja: a költségvetést és ezt az uj állás­pontját azzal Is manifesztálnia kell, hogy maga is részt vesz az állam kormányzásában és a kor­mányba lép, lemond a negáció eddig folytatott politikájáról éspedig nemcsak a parlamentben, hanem valamennyi önkormányzati testületben is. A köztársaság talp köve a demokratikus rend­szer, A komimunistáknak föltétel nélkül a demo­kratikus alapokra kell helyezkedniük, levonva ennek minden következményét a demokrácia védelmét és a csehszlovák köztársaság nemzet- védelmét illetően is. Ki kell világosan jelente- niök, hogy a revolúciós alap helyett az evolúciósra ál­lanak és minden erejükkel közre kell müködniök a társadalmi rendszernek evolúciós módszerekkel hogy Németország egy általános középeurópai megnemtámadási egyezményhez csatlakozik, az azonban egész bizonyosra vehető, hogy a köl­csönös segélynyújtási tervet elutasítja magától. Ugyanekkor Olaszország azzal a követeléssel szemben, hogy kössön kölcsönös megsegitési egyezményt a Balkán-államokkal, arra az állás­pontra helyezkedett, hogy Olaszország a leg­több Balkán állammal a lehető legbarátságo­sabb viszonyban él, de úgy elvi, mint gyakor­lati szempontból lehetetlennek tartja, hogy a dunai egyezmény tervét, amelynek a súly­pontja az osztrák függetlenség és integritás problémáján nyugszik, megterhelje a Balkán- problémával. A cikkíró végül megállapítja, hogy a helyzet távolról sem reménytelen és egészen bizonyos, hogy az akadályokat el lehet hárítani jóindu­lattal, körültekintéssel és mérséklettel. Egy­előre nem szabad túlságos követeléseikkel elő­állni, el kell fogadni kiindulási pontnak az osztrák függetlenség kérdését, mert ezen a pon­ton valamennyi középeurópai állam érdeke ösz- szetalálkozik. A KODHAiÁSZ fUEM SSSEfP BŰNÜGYI REGÉNYE 48 ! —■ Nagy köszönettel fogadom Sir Stanley megbízását és a rámbizott feladatot vállalom. Már meg is van az elképzelésem, miképen örö­kítsem me£j méltóképpen feledhetetlen barátunk emlékét. Azt a jelenetét vésem ki, amikor ő egy leányka életéért küzd. Jobbjával megragadja az elélélt teremtés haját, baljával pedig fenntartja magát a hullámokon, A háttérben a katasztro­fális véget ért Dél keresztje . .. — Igazán emelkedett gondolat, — helyeselt Sir Stanley. — Még azt kivánom bejelenteni, hogy feltételezett hozzájárulásukkal ezt az egy­hangúlag kimondott határozatunkat hivatalosan közöljem a sajtóval. E'z a bejelentés is általános helyesléssel talál­kozott. Az erkölcsi hullát az a társadalom, amely hu­szonnégy órával ezelőtt mélységes felháborodá­sában pereatot kiáltott rá. egyszeriben rehabili­tálta. Az emberek mégis szeretik és követik az ideálokat. XXV. FEJEZET. A forest bilid remeték. Még nem oszlott szét az éjszaka homálya, amikor az angol haditengerészet egyik hatalmas hidroplénja lassuló bugással alászállt a. magas­ból és csakhamar elérte a víz felszínét. A Lewes grófság partján húzódó tenger ehelyütt zegzugos és a szigetország déli mészkőpartjában sok öb­löt vésett évezredek szívós csapkodásával a ke­serű sós víz. A Beachy fok tövében volt az a rejtett kis öböl, amelyen a hidroplán alészál- lott. A tenger üres volt és csak a felkorbácsolt hullámok egyhangú mormogása törte meg a csöndet, amint a három-négy méter magasság­ban emelkedő part falához csapódtak meg nem szűnő ostromukkal. Két őrök elemnek, a víznek és a földnek titokzatos, teremtő harca ez, föl­deket rombol és szeszélyes kedvében uj földeket teremt. Valamikor itt még nem volt útja a víz­nek, Seaford és Feeamp között összefüggött a szárazföld, hatalmas mészkőpad volt ez, amelyet aztán apró harapásaival keresztül vágott a nyu­gatról és keletről ostromló ellenség. Most ez a csatorna, a szigetország elválasztója Európa bu­jától, bajától, az angol nemzet ereje és egész­sége. A büszke gép olyan könnyen siklott tova a víz felszínén, mint a szárnyakkal repülő vitorlás csónak. Kis idő múlva célhoz ért. Az utasok ka­binja megnyílt. A várakozó motórcsónak'ba elő­ször egy férfi lépett, aki a gép felé fordulva két kezével megkapta a kabin ajtajában várakozó hölgyet és olyan könnyedén emelte be a csónak­ba, mintha pehely volna a terhe. Aztán vissza- szállt a gépbe és egyenként adogatta le a cso­magokat. A kabin ajtaja becsukódott, a hldroplán meg­fordult, rövid ideig szaladt, aztán a motor bu­gása mind erősebbé vált. A férfi látta a hatalmas fehér alkotmány kontúréit, amint a gép a ma­gasba emelkedik és keleti irányban, Hastings felé eltűnik. Magukra maradtak hárman a mo­torcsónakban a nagy vizen, a csónak vezetője és a pár, amelyik a hidroplánt most hagyta el. A motorcsónak orra befuródott a tomyosodó habokba, a pompás alkotmány teste megreme- gett a gép nagy erőfeszítésében, a csónak orra magasra szökött, mintha az egész alkotmány a hullámok hátára akarna feltáncolni, a vizcsöppek ezerfelé szóródtak s a Sirály nekirepült céljá-, nak, a közeli partnak. A leány szótlanul ült a helyén, lelke még most is a tegnap élményeivel volt tele. A férfi is egy ideig szótlanul ült és csak akkor szólalt meg, amikor a csónak előtt egyszerre felszökő fehér­ség elárulta a part közeledését. — Mindjárt célnál leszünk, Lédé. És eddig el Is felejtettem megkérdezni magától, hogy ked­vére való ez a dolog? Hogy teljes szívvel és hittel rám meri-e bízni magát? Hiszen talán he­teket kell itt eltöltenle velem, magányosan, egy parti ház rejtekében. Ha baj érné, nincs kihez menekednie. Közel s távolban csak a magány. A végtelen unalom, az egyedülvalóság érzése. A magárahagyottság tudata. Ezen talán még nem is gondolkodott, Lédé. A leány nem is felelt, csak jobbja megkereste a férfi kezét és megszorította azt. Ez a kézszo- ritás minden szónál ékesebben beszélt. — És azt Is elfelejtettem megkérdezni, szere­ti-e a jácintokat? Talán ez Is fontos. Az ember sohasem tudja ... A csónak orra valami keménységhez ütődött, mert a Sirály egyszerre megtorpant. A vezető kiugrott s erélyes rántással húzta parthoz a si­rályt és a vasláncot a partbavert cölöphöz kö­tötte. Itthon vagyunk, Sir, — jelentette. Bürke kiszállt a csónakból és partra segítette a leányt. A vezető aztán kihordta a csomago­kat. Még mindig sötétség volt, de Bürke szeme megszokta már a homályt és ezen a vidéken amúgy is tökéletesen tudott tájékozódni. Ismert minden fát, minden hepehupát. Ismerős volt a levegő illata, a szél járása, a madarak voftulása, hiszen gyermekkorának minden édes-bus emléke a szülői házhoz fűzte. Most észrevette, hogy ez utón, amely a forest hill-i házból a partra ve­zet, ott éli az autó, amely rendelkezése szerint rájuk várakozik, és már a sötétségből léptek Zaja válik ki és mély férfihang szólal meg a haj­nalból: — Itt vagyok. Sir, szolgálatára. — Helyes. George. Minden rendben van? — Nincs semmi hiba, Sir. Mindent úgy ren­deztünk el, ahogy meghagyta. — Mi újság Sir Arthurról? [ való átalakításában. E föltételek teljesítésétől teszi függővé a nemzeti szocialista párt a kom­munistákká] való együttműködést. A Vecerni Ce6ké Slovo a jelentéshez hozzáteszi, hogy a jól beavatott körökben egy idő óta azt rebesgetik, hogy a nemzeti szocialista párt által meghatározott föltételek teljesítése a kommunista párt uj irányzata mellett nem látszik megvalósíthatat­lan föladatnak. A Národni Listy megjegyzi, hogy bár a kommu­nisták ezeket a föltételeket egyelőre nem fogad­ják el és a kormánybalépésre vonatkozó meghí­vást elutasítják, mégis konstatálandó, hogy a nemzeti szocialisták olyan pártot invitálnak a kormányba, amelynek programjában ott szerepel az állam elleni harc, a hadsereg és a közigazga­tás bomlasztása e ennek a pártnak a vezetőit ál- lamellenes üzelmek és bűncselekmények miatt üldözik. Nagyban folynak a Nemzetközi Oiákkongresszus ülései Prága, julius 30. A XVII. Nemzetközi Diák- kongresszus vasárnap kezdődött meg Prágában. A kongresszusra a világ majd minden országá­ból jöttek résztvevők. Az Ünnepélyes vasárnapi megnyitó után hétfőn megkezdték a kongresz- szus programjának lebonyolítását. Délelőtt a végrehajtóbizottság ülésezett dr. Dino Gardini, a CIE (Conferedation International des Étudian- tes) elnökének vezetésével. Délután a diákcse­re-, utazási, a pénzügyi, szociális és statisztikai bizottságok munkája kezdődött meg. Kedden dr. Ripka Hubert tartott előadást Európai politikai problémáiról, majd ismét a bizottságok' ülésez­tek. Este pedig a cseh Diákszövetség rendez fo­gadást a vendégek részére. A kongresszus mun­kájára még részletesen visszatérünk. Czech lemond ? Prága, julius 30. A Lidové Listy jól ér­tesült helyről ama értesülését közli, hogy a német szociáldemokratapárti Czech képvi­selő le akar mondani miniszteri tárcájáról. Czech miniszter állítólag előrehaladott kora miatt határozta el magát e lépésre. Vannak azonban olyanok, akik a miniszter lemon­dási szándékát a választásoknál szenvedett veszteségek miatt keletkezett ellentétekkel magyarázzák. A Národni Listy is foglalko­zik a kérdéssel s megjegyzi, hogy már a jú­niusi kormányalakítás alkalmával szó volt arról, hogy Czech miniszter helyét Jaksch képviselővel töltik be, de e kérdés végleges elintézését őszre halasztották s igy Czech távozása ősszel ismét aktuálissá válik. — Tegnap este kilenckor tudakozódtam a megadott cimen. Hála Istennek, Sir Arthur ál­lapota fokozatosan, egyre javul. Az a két ápo­lónő van álalndóan mellette, akiket Sir Alfréd rendelte ki. — Jól van, George. Indulhatunk! George felkapott két csomagot, a másik ket­tőt Bürke ragadta kézbe és megindultak az au­tóhoz. Néhány perc múlva már gyors vágtatás- sal közeledett a kocsi Forest Hillbe. Adelaide előtt olyan különösnek tűnt fel ez az egész éjszakai utazás. Attól a pillanattól kezdve, hogy a hidraplánra felszálltak, őrült iramban vágtattak az éjszakában különböző jár­müveken. Repülő, motorcsónak, autó. És most mindjárt célnál lesznek. Az ő Otthonában. Amely egyúttal a saját uj otthona is. Vájjon milyen le­het? Bobby alig beszélt róla. De ő maga elé képzeli, látja a kedves, barátságos vidéki uri- házat, a tágas szobákat, a széles kandallókat, a régi képeket a falon, a díszes vitrineket, tele nemzedékek gyűjtő szogalmának művészi emlé­keivel. látja a mága barátságos kis szobáját, amelynek ablaka bizonyára a tehgerpartra néz. És látja a kertet megkopaszodott fáival, amelyek tavasszal uj életet sarjaznak. Mindez olyan cso­dálatos szép, mint a mesében. És napokat, talán heteket fognak Itt tölteni, mint a remeték, csön­des magányban, és diktálni fog neki, vagy pedig felolvastat magának. Milyen szép lesz ez! — és vájjon a személyzet? Bizonyára derék embe­rek. Bobby nem is tűrne meg maga mellett má­sokat, csak derék embereket. Akiknek jóságát és megbízhatóságét megismerte ... Úgy elmerengett, hogy észre sem vette, hogy a kocsi megállott. Hatalmas kőkerítés előtt tor­pant meg a kocsi, a magas falak az első pilla­natban azt a benyomást keltették, mintha erőd rejtőzne mögöttük. Már meghasadt az éjszaka és a hajnal első felvillanó fényénél Adelaide látta a hatalmas kőfalat és rajta a vaskaput, amely a házat elzárja a világtól. És az első tapasztalata csalódás volt, mert úgy gondolta, hogy itt min­den olyan nyílt lesz és szabad és ki lehet majd látni a tengerre, látni az elsikló hajókat és amint a napfény táncol a tájtékzó fehér habokon. folytatása következik.

Next

/
Thumbnails
Contents