Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-30 / 172. (3724.) szám

2 1935 julius 30, kedd. mit sem kapott, pedig nem kétséges, hogy magyar adóverejtékből is csöppent ezekbe a közpénzekbe. Az egyes szakminisztériumokban most folyik a jövő évi állami költségvetés kere­teinek kidolgozása. A mostani pillanat te­hát a legalkalmasabb arra. hogy a ma­gyarság felhívja az illetékes körök figyel­mét erre a másfélévtizedes indokolatlan és sérelmes mellőzésre s őket kellő belátásra bírja, hogy a kodifikált jogegyenlőség alapján a kisebbségi magyar szinikultura is megkapja a közpénzekből az őt megillető részt. Értesülésünk szerint dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő máris megtette az előzetes lépéseket e tekintetben az iskola­ügyi minisztériumban. Dr. Korláth a mi­nisztérium költségvetési osztályának egyik vezetőtisztviselőjével tárgyalt, aki azonban egészen különleges álláspontot vall ebben a kérdésben. Szerinte ugyanis a tanügyi kormányzat csakis állandó színházaknak ad segélyt a költségvetési kereteken belül. Ezért mellőzték eddig a magyar színészetet. „De különben is“, — mondotta — ,, a kér­dés inkább politikai természetű, semmint kulturális.“ Arra nem tért ki, hogy hogyan legyen a magyarságnak állandó színtársulata, amikor a nagyobb magyar kulturközpontokban alig néhánynapos sziniszezónt engedélyeznek, amikor a magyar szinpártoló egyesület évek óta hiába harcol azért, hogy a szini- koncessziót a németek mintájára ő is kapja meg. Pedig ezek az engedélyek ugyanattól a tényezőtől függnek, aki ennek hiányára hivatkozva adja meg az eddigi mellőzés okát. Úgy tudjuk, hogy a magyarság törvény­hozói ez ügyben a magyarság támogatásá­val kollektív lépést készülnek tenni, hogy a végveszélyben vcnagló kisebbségi ma­gyar szinikultura életlehetőségét megte­remtsék. Nem kételkedünk abban, hogy ak­ciójuk nem lesz eredménytelen, mert lehe­tetlennek tartjuk, hogy az iskolaügyi mi­niszter, — akit úgyszólván rokoni szálak fűznek a szinikulturához, — ne Ítélné meg az ügyet magasabb szempontból, mint alá­rendelt tisztviselője s ne gondoskodnék róla, hogy a többi színházakhoz hasonlóan a magyar színházak is állami támogatást kapjanak. Megteszi ezt annál inkább, mert ő maga szokta hangoztatni, .hogy a k.ultur- kérdéseket nem szabad politikai kérdések­kel összezavarni, de e tettével a nemzetközi szerződések és az alkotmánylevél szellemé- i nek is eleget tenne. { Döntés csak augusztus 25-én lesz ? (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) megteremtéséhez. A jelenlegi genfi felfogás sze­rint tehát a tulajdonképeni döntő nap a nép- szövetség szempontjából az augusztus 25-e lesz. Egy nagy olasz példája- és „ftfrlka barátai** Róma, július 29. Számos előkelő politikai és egyházi személyiség jelenlétében XI. Pius pápa vasárnap a Vatikán első abessziniai követe ha­lálának hatvanötödik évfordulóján megemléke­zett de Jacobi jelentőségéről és utalt az olasz— abesszin konfliktusra is. A pápa rámutatott arra, hogy de Jacobi nemcsak egyházának volt hü és lelkes fia, de hazájának is. Nagy olasz volt és most, amikor Olaszország és Abesszínia egén vésztjósló felhők tornyosulnak, ennek a férfiúnak példájából tanulnia kell az egész nemzetnek. Annak a férfiúnak példájából, akit a legmagasabb kötelességteijesités közben ért utói a halál Abesszinia földjén. London, julius 29. Az „Abesszinia barátai" cimü egyesület, amelynek tagjai kivétel nélkül Afrikában született angol, vagy amerikai hon­polgárok, tegnap este népes gyűlést tartott, amelyen kétszáz afrikai kiküldött vett részt a világ minden részéből. A szónokok között volt Abesszinia londoni követének, dr. Martinnak fia is, aki felszólította a jelenlévőket, hogy lép jenek be az abesszin hadseregbe és európai és amerikai ismerőseik körében indítsanak gyűj­tést az abesszin honvédelem céljaira. Egy má­sik szónok pedig az összes színes népeket szólí­totta fel harcra a fehér faj uralma ellen. A „Daily Expres" értesülése szerint e hét végén Londonban felállítják a Vöröskereszt önkéntes alakulatát ápolónők részére. Ez az alakulat szükség esetén az abessziniai hadsereg segítsé­gére fog sietni. Holnap érkezik Genfbe Edén, Laval és Aloisl Róma, julius 29. A holnapután összeülő nép­szövetségi tanácskozáson Olaszország több tag­ból álló delegációval képviselteti magát. A de­legáció tagjai már ma elutaztak Genfbe, mig a delegáció vezetője, Aloisi báró csak holnap ér­kezik meg a népszövetség székhelyére. Holnap érkezik meg Genfbe Edén és Laval Js. Valószínűnek tartják, hogy Edén és Laval vagy még Párisbam, vagy útközben fognak egymás­sal tanácskozni. Aloisi előreláthatólag még a tanácsülés össze ülése előtt tanácskozni fog Ed énnél és La vallat. Anglia kezébe van a helyzet kulcsa Géni, julius 29. Nemhivatalos értesülés alapján közli a Havas iroda római tudósitója, hogy megér­kezett Rómába az abessziniai külügyminisztérium jegyzéke, amely sajátságos módon bizonyos eltéré­seket mutat az abesszin kormánynak Genfben kül­dött jegyzékétől. Az abesszin külügyminisztérium erélyesen aláhúzza azokat az abesszin követelése­ket, amelyeket az abesszin-olasz kérdéskomplexam gyökeres tisztázásával kapcsolatban Etiópia kor­mánya fölállít. « London, julius 29. A Havas iroda londoni tudósí­tójának értesülése szerint Sir Sámuel Hoare kül­ügyminiszter tanácskozást folytatott Baldwin mi­niszterelnökkel az olasz-abesszin konfliktusról. A tanácskozás eredménye nem változtatott az angol kormány eddig képviselt álláspontján, amely -i*e- rint a vitás kérdések gyökeres tisztázása érdekében az egész olasz-abosszin kérdéskomplexumot le kell tárgyaiul. Az angol delegációt, mint már jelentet­tük, lord Edén vezeti s tagjai lesznek rajta kiviil William Strang, ‘William Maliin és Tomson, mint a keletafrlkai Ügyek szakértője. Genf, julius 29. Népszövetségi körökben nem néznek túlságosan reménykedve a julius 31-i ta­nácsülés elé. A népszövetségben az a vélemény ala­kult ki, hogy a döntés kizárólag az angol delegá­ció magatartásától íiigg. A helyzet kulcsa ezuttal tehát ismét Anglia kezében van. A sztrájkoló budapesti épitomunkások a leendő iparügyi miniszternél Megjelenik a legkisebb munkabérről szóló rendelet Budapest, Julius 29. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A sztrájkoló építőipari munkások küldöttségét vasárnap Petneházy Antal államtitkár, a leendő ipar­ügyi miniszter, fogadta s megnyugtatta őket, hogy a napokban megjelenik a legkisebb munkabérről és a kötelező 48-órás munkahétről szóló ren­delet. A munkaadók egyelőre 8 százalékos munkabéremelést akarnak megadni a mun­kások 20 százalékos béremelési követelésé­vel szemben. A munkások sztrájkvezetősége ma délelőtti ülésén foglalkozott a munka­adók ajánlatával, de azt nem találta elfogad­hatónak s igy a sztrájk tovább tart. Két európai újságíró a kínai banditák fogságában Sanghal, julius 29. Az United Press je­lenti : Herbert Müller, a „Deutsches Nach- richten-Bureau" berlini munkatársa és John Gareth, a „Manchester Guardian" és több európai lap levelezője a múlt héten tanul­mányútra indult Mongoliába. A két újság­írónak pénteken kellemetlen kalandja tör­tént. Délmongoliában, Paochan környékén egy kínai rablóbanda támadta meg őket. Az újságírókat összekötözték és maguk­kal hurcolták. A német és angol külképviseleti hivatalok hiába interveniáltak az elfogott újságírók szabadonbocsátása érdekében, a banditák nem voltak hajlandók csak nagy váltságdíj fejében szabadonbocsátani őket. Tegnap fizették meg a banditáknak a váltságdíjat s az újságírókat ' csak ezután bocsátották szabadon. Berlini és londoni hivatalos kö­rökben az eset nagy fölháborodást keltett. A KODHAIÁSZ AIEX GREEFF BUHUCYI REGÉNYE 47 Szó volt ebben Ruth megmentéséről, a lord el­mondta azt is, hogy Captain Bürke az ő aszta­lánál lunch-ö'lt, hogy igen jó hangulatban volt és behatóan ismertette afrikai expedíciójának tervét. Megkérdezte az újságíró a lordot arról is, nem nyilatkozott-e Bürke Abdullah herceggel vivott kártyacsatáról is. A lord erre a kérdésre nagyon kimérten válaszolt. „Egy gentlemannel álltam szemben, — mondotta, — aki habozás nélkül kockára vetette életét, hogy megmentse a lányomat, ezt a gentlemant én nagy örömmel láttam asztalomnál és megtisztelve éreztem ma­gam, hógy meghívásom elfogadta. Szalonplety­kák engem ebben az ügyben nem érdekeltek." A riporter azonnal megtelefonálta lapjának a Whiddon lorddal folytatott beszélgetést és szí­nes tudósításban számolt be a Dél keresztjének katasztrófájáról, meg a menekülés történetéről. A Daily Telegraph rendkívüli kiadása délelőtt tiz órakor künn volt a londoni uccákon és csak tány hőstettével is és az ucca népének szimpá- adásnak több hasábja foglalkozott Bürke kapi­tány hőstettével is és az ucca népéne szimpá­tiája egyszerre az üldözött kapitány felé fordult, akit egy pletyka halálos útra kergetett. Egy déli nap már Bürke kapitány hőstette el­mén valóságos hőskölteményt zengett az elpusz­tultról és csodálatos kalandját elevenítette fel. A város ekkor már tele volt a tengeren történ­tek hírével és Bürke alakja romantikus hőssé magasztosodott. Abdullah Khargi még a kora délelőtti órák­ban értesült a Dél keresztjének katasztrófájáról. Ez az ember mindig vakon bizott szerencséjé­ben, amely tényleg sohasem hagyta cserben és most, hogy legnagyobb ellensége, az az ember, akitől bensejében mindig halálosan rettegett, a lángnak és a víznek martaléka lett, kimondha­tatlan megkönnyebbülést érzett. Az egyetlen em­ber volt Londonban és az egész világon, aki örvendezett a tömegkatasztrófán. De életének lényege volt a népszerűség hajhászása és most azon törte fejét, hogy Bürke kapitány katasztró­fáját miként értékesíthetné a saját nimbuszának növelésére is. És az egyik délutáni lapban, amelynek üzleti összeköttetése a herceggel saj­tókörökben közismert volt, nagy cikk jelent meg, amelyben Abdullah Khargi herceg újból megszólalt az emlékezetes kártyacsata ügyben. — Cáptain Bürkét sohasem tartottam hamis- kártyásnak, — jelentette ki a herceg, — csupán egy rendkívüli kedélyességgel megáldott tréfa- csinálónak, akinek különös kedvtelése volt em­bertársainak érzékenységét félingerelni. Az affér után jóval nyugodtabban Ítéltem meg a helyze­tet, mint a játék hevében. Mint ismeretes, a já­ték megkezdése előtt hosszabb ideig beszélgettem Bürke kapitánnyal és ez a beszélgetés vitává alakult. Bürke kapitány kétségbevonta az ázsiai fajta érzékszerveinek csalatkozhatatlanságát és bevallom, merev álláspontja akkor nagyon fel­ingerelt. Talán ezért csinálta meg art a tréfát is, hogy hamisan próbált ellenem játszani, mert meg akart győződni, vájjon érzékszerveim va­lóban olyan tökéletesek-e, mint én állítottam, vagy pedig gyarlóak és csalatkozhatok. De nye­részkedési vágya nem volt, hiszen amikor a játszmát befejeztük és én megkérdeztem tőle — anélkül, hogy célzást tettem volna a coup felfe­dezésére, — hogy ezek utón hogyan juttassam el hozzá másnap a nyereményt., ő art válaszolta, hogy sohasem a nyereségért, hanem a Játék él­vezetéért játszik és mivel ezt a küzdelmet nem vivtuk egyenlő eséllyel, a leghelyesebb lesz, ha a veszteséget megfelezzük és az összeget az el­hagyott gyermekek megmentésére irányuló ak­ció támogatására fordítjuk. Ebben meg is álla­podtunk. Hogy a kapitány személye iránt érzett tiszteletemet kifejezésre juttassam, intézkedtem, hogy az 1200 fontot kitevő öszeget Captain Bürke alapítvány címén juttassam el megfelelő helyre. A herceg nemes gesztusa, amellyel kimagya­rázni igyekezett a halott emlékét bemocskoló kellemetlen affért, igen jó hatást tett és minde­nütt rokonszenvesen ítélték meg a nyilatkozatot és az indus magatartását. Ezen a délutánon kü­lönösen élénk volt az élet a Hotch Potch klub­ban, Bürke kedvenc törzstanyáján, ahol min­denki szerette a nagyszerű pajtást. Megrögzött agglegények törzstanyája volt a Hotch Potch, s a klubban olyan barátságos szellem uralkodott, hogy a tagok nagy család tagjainak érezték ma­gukat. Most mindenki Bürkéről beszélt, minden­ki elszomorodott szívvel gondolt vissza a nagy­szerű fiúra, akinek vidám nevetése de hányszor vidította fel a helyiség meghitt szobáit. Négy óra múlt tiz perccel, amikor az elnöki szoba ajtaja feltárult és lord Stanley Phillimorc belépett a nagy társalgóba. — Kérem a választmány tagjait, — szólalt meg különös, rekedtes hangján, — hogy néhány pillanatra jöjjenek be az elnöki szobába, rendkí­vüli választmányi ülést tartunk. A választmány tagjai mind együtt voltak és pár pillanat múlva Phillimore szobájában, a körasztal körül elhelyezett székeken foglaltak helyet. Az elnök az urak elé tolta a cigarettái dobozt és amikor mindnyájan rágyújtottak, Phll- llmore lord beszélni kezdett. Lassan, megfontol­tan mondotta el az értekezlet egybegyülésének célját. — Két nappal ezelőtt ebben az Időben meg­jelentem az urak közében és felolvastam egyik klubtársunknak, Sir Róbert Butikénak levelét... Bgy pillanatra elhallgatott, mert Bürke nejé­nek kiejtésekor az egybegyült urak, mintha adott jelre történt volna, egyszerre felemelkedtek szé­kükről és néma csöndben álltak ott pár pilla­natig. — Nem akarok foglalkozni azzal a kínos af­férral, amely inditóokot adott ennek a, levélnek a megírására. Azt hiszem, mindnyájunk érzését fejezem ki, amikor kijelentem, hogy egyikünk sem kételkedett egy pillanatra sem Sir Róbert korrektségében, gentleman mivoltában... . — Úgy van, — hangzott az általános helyes­lés. Csak Roland Blatch, a kiváló ideggyógyász gondolt vissza arra a pillanatra, amikor a meg­rökönyödött Sir Stanley előttük állott, kezében forgatva Bürke ominózus levelét és a mély meg­győződés hangján jelentette ki: Captain Bürke erkölcsi hulla. De az élet ilyen magasztos pilla­nataiban, aminő a mostani, nem illik ilyen gon­dolatokkal profanizálni a fenkölt érzéseket. — Mi szeretett klubtársunk, Sir Róbert Bürke emlékének tartozunk azzal, hogy ezt az emléket megtiszteljük és követendő példának emeljük az emberiség élé. Uraim, a Hotch Potch klubra vár ez a feladat és mi mindnyájan tisztában vagyunk kötelességünkkel és feladainkkál. Indítványo­zom, hogy a halott Róbert Bürke emlékét meg­tiszteljük azzal, hogy őt örökös disztagunknak választjuk és emlékének megörökítésére táblát helyezünk el azon asztal fölé, amely az ő törzs­asztala volt, azt a széket pedig, amelyen ő ál­landóan ült, gyászszalaggal övezzük és egy esz­tendőn át üresen hagyjuk ... — Helyes, helyes, — zúgtak a választmányi tagok. — Az emléktábla elkészítésével pedig meg-' bízzuk Paul Datch klubtársunkat, aki ismert mű­vészetével bizonyára méltóan örökíti meg őt... Paul Datch, a fiatal szobrászművész, akit Bürke október tizedikének délelőttjén egy ti­tokzatos megbízással keresett fel, felemelkedett székéről. Folytatása követkejtfk.

Next

/
Thumbnails
Contents