Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-30 / 172. (3724.) szám
2 1935 julius 30, kedd. mit sem kapott, pedig nem kétséges, hogy magyar adóverejtékből is csöppent ezekbe a közpénzekbe. Az egyes szakminisztériumokban most folyik a jövő évi állami költségvetés kereteinek kidolgozása. A mostani pillanat tehát a legalkalmasabb arra. hogy a magyarság felhívja az illetékes körök figyelmét erre a másfélévtizedes indokolatlan és sérelmes mellőzésre s őket kellő belátásra bírja, hogy a kodifikált jogegyenlőség alapján a kisebbségi magyar szinikultura is megkapja a közpénzekből az őt megillető részt. Értesülésünk szerint dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő máris megtette az előzetes lépéseket e tekintetben az iskolaügyi minisztériumban. Dr. Korláth a minisztérium költségvetési osztályának egyik vezetőtisztviselőjével tárgyalt, aki azonban egészen különleges álláspontot vall ebben a kérdésben. Szerinte ugyanis a tanügyi kormányzat csakis állandó színházaknak ad segélyt a költségvetési kereteken belül. Ezért mellőzték eddig a magyar színészetet. „De különben is“, — mondotta — ,, a kérdés inkább politikai természetű, semmint kulturális.“ Arra nem tért ki, hogy hogyan legyen a magyarságnak állandó színtársulata, amikor a nagyobb magyar kulturközpontokban alig néhánynapos sziniszezónt engedélyeznek, amikor a magyar szinpártoló egyesület évek óta hiába harcol azért, hogy a szini- koncessziót a németek mintájára ő is kapja meg. Pedig ezek az engedélyek ugyanattól a tényezőtől függnek, aki ennek hiányára hivatkozva adja meg az eddigi mellőzés okát. Úgy tudjuk, hogy a magyarság törvényhozói ez ügyben a magyarság támogatásával kollektív lépést készülnek tenni, hogy a végveszélyben vcnagló kisebbségi magyar szinikultura életlehetőségét megteremtsék. Nem kételkedünk abban, hogy akciójuk nem lesz eredménytelen, mert lehetetlennek tartjuk, hogy az iskolaügyi miniszter, — akit úgyszólván rokoni szálak fűznek a szinikulturához, — ne Ítélné meg az ügyet magasabb szempontból, mint alárendelt tisztviselője s ne gondoskodnék róla, hogy a többi színházakhoz hasonlóan a magyar színházak is állami támogatást kapjanak. Megteszi ezt annál inkább, mert ő maga szokta hangoztatni, .hogy a k.ultur- kérdéseket nem szabad politikai kérdésekkel összezavarni, de e tettével a nemzetközi szerződések és az alkotmánylevél szellemé- i nek is eleget tenne. { Döntés csak augusztus 25-én lesz ? (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) megteremtéséhez. A jelenlegi genfi felfogás szerint tehát a tulajdonképeni döntő nap a nép- szövetség szempontjából az augusztus 25-e lesz. Egy nagy olasz példája- és „ftfrlka barátai** Róma, július 29. Számos előkelő politikai és egyházi személyiség jelenlétében XI. Pius pápa vasárnap a Vatikán első abessziniai követe halálának hatvanötödik évfordulóján megemlékezett de Jacobi jelentőségéről és utalt az olasz— abesszin konfliktusra is. A pápa rámutatott arra, hogy de Jacobi nemcsak egyházának volt hü és lelkes fia, de hazájának is. Nagy olasz volt és most, amikor Olaszország és Abesszínia egén vésztjósló felhők tornyosulnak, ennek a férfiúnak példájából tanulnia kell az egész nemzetnek. Annak a férfiúnak példájából, akit a legmagasabb kötelességteijesités közben ért utói a halál Abesszinia földjén. London, julius 29. Az „Abesszinia barátai" cimü egyesület, amelynek tagjai kivétel nélkül Afrikában született angol, vagy amerikai honpolgárok, tegnap este népes gyűlést tartott, amelyen kétszáz afrikai kiküldött vett részt a világ minden részéből. A szónokok között volt Abesszinia londoni követének, dr. Martinnak fia is, aki felszólította a jelenlévőket, hogy lép jenek be az abesszin hadseregbe és európai és amerikai ismerőseik körében indítsanak gyűjtést az abesszin honvédelem céljaira. Egy másik szónok pedig az összes színes népeket szólította fel harcra a fehér faj uralma ellen. A „Daily Expres" értesülése szerint e hét végén Londonban felállítják a Vöröskereszt önkéntes alakulatát ápolónők részére. Ez az alakulat szükség esetén az abessziniai hadsereg segítségére fog sietni. Holnap érkezik Genfbe Edén, Laval és Aloisl Róma, julius 29. A holnapután összeülő népszövetségi tanácskozáson Olaszország több tagból álló delegációval képviselteti magát. A delegáció tagjai már ma elutaztak Genfbe, mig a delegáció vezetője, Aloisi báró csak holnap érkezik meg a népszövetség székhelyére. Holnap érkezik meg Genfbe Edén és Laval Js. Valószínűnek tartják, hogy Edén és Laval vagy még Párisbam, vagy útközben fognak egymással tanácskozni. Aloisi előreláthatólag még a tanácsülés össze ülése előtt tanácskozni fog Ed énnél és La vallat. Anglia kezébe van a helyzet kulcsa Géni, julius 29. Nemhivatalos értesülés alapján közli a Havas iroda római tudósitója, hogy megérkezett Rómába az abessziniai külügyminisztérium jegyzéke, amely sajátságos módon bizonyos eltéréseket mutat az abesszin kormánynak Genfben küldött jegyzékétől. Az abesszin külügyminisztérium erélyesen aláhúzza azokat az abesszin követeléseket, amelyeket az abesszin-olasz kérdéskomplexam gyökeres tisztázásával kapcsolatban Etiópia kormánya fölállít. « London, julius 29. A Havas iroda londoni tudósítójának értesülése szerint Sir Sámuel Hoare külügyminiszter tanácskozást folytatott Baldwin miniszterelnökkel az olasz-abesszin konfliktusról. A tanácskozás eredménye nem változtatott az angol kormány eddig képviselt álláspontján, amely -i*e- rint a vitás kérdések gyökeres tisztázása érdekében az egész olasz-abosszin kérdéskomplexumot le kell tárgyaiul. Az angol delegációt, mint már jelentettük, lord Edén vezeti s tagjai lesznek rajta kiviil William Strang, ‘William Maliin és Tomson, mint a keletafrlkai Ügyek szakértője. Genf, julius 29. Népszövetségi körökben nem néznek túlságosan reménykedve a julius 31-i tanácsülés elé. A népszövetségben az a vélemény alakult ki, hogy a döntés kizárólag az angol delegáció magatartásától íiigg. A helyzet kulcsa ezuttal tehát ismét Anglia kezében van. A sztrájkoló budapesti épitomunkások a leendő iparügyi miniszternél Megjelenik a legkisebb munkabérről szóló rendelet Budapest, Julius 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A sztrájkoló építőipari munkások küldöttségét vasárnap Petneházy Antal államtitkár, a leendő iparügyi miniszter, fogadta s megnyugtatta őket, hogy a napokban megjelenik a legkisebb munkabérről és a kötelező 48-órás munkahétről szóló rendelet. A munkaadók egyelőre 8 százalékos munkabéremelést akarnak megadni a munkások 20 százalékos béremelési követelésével szemben. A munkások sztrájkvezetősége ma délelőtti ülésén foglalkozott a munkaadók ajánlatával, de azt nem találta elfogadhatónak s igy a sztrájk tovább tart. Két európai újságíró a kínai banditák fogságában Sanghal, julius 29. Az United Press jelenti : Herbert Müller, a „Deutsches Nach- richten-Bureau" berlini munkatársa és John Gareth, a „Manchester Guardian" és több európai lap levelezője a múlt héten tanulmányútra indult Mongoliába. A két újságírónak pénteken kellemetlen kalandja történt. Délmongoliában, Paochan környékén egy kínai rablóbanda támadta meg őket. Az újságírókat összekötözték és magukkal hurcolták. A német és angol külképviseleti hivatalok hiába interveniáltak az elfogott újságírók szabadonbocsátása érdekében, a banditák nem voltak hajlandók csak nagy váltságdíj fejében szabadonbocsátani őket. Tegnap fizették meg a banditáknak a váltságdíjat s az újságírókat ' csak ezután bocsátották szabadon. Berlini és londoni hivatalos körökben az eset nagy fölháborodást keltett. A KODHAIÁSZ AIEX GREEFF BUHUCYI REGÉNYE 47 Szó volt ebben Ruth megmentéséről, a lord elmondta azt is, hogy Captain Bürke az ő asztalánál lunch-ö'lt, hogy igen jó hangulatban volt és behatóan ismertette afrikai expedíciójának tervét. Megkérdezte az újságíró a lordot arról is, nem nyilatkozott-e Bürke Abdullah herceggel vivott kártyacsatáról is. A lord erre a kérdésre nagyon kimérten válaszolt. „Egy gentlemannel álltam szemben, — mondotta, — aki habozás nélkül kockára vetette életét, hogy megmentse a lányomat, ezt a gentlemant én nagy örömmel láttam asztalomnál és megtisztelve éreztem magam, hógy meghívásom elfogadta. Szalonpletykák engem ebben az ügyben nem érdekeltek." A riporter azonnal megtelefonálta lapjának a Whiddon lorddal folytatott beszélgetést és színes tudósításban számolt be a Dél keresztjének katasztrófájáról, meg a menekülés történetéről. A Daily Telegraph rendkívüli kiadása délelőtt tiz órakor künn volt a londoni uccákon és csak tány hőstettével is és az ucca népének szimpá- adásnak több hasábja foglalkozott Bürke kapitány hőstettével is és az ucca népéne szimpátiája egyszerre az üldözött kapitány felé fordult, akit egy pletyka halálos útra kergetett. Egy déli nap már Bürke kapitány hőstette elmén valóságos hőskölteményt zengett az elpusztultról és csodálatos kalandját elevenítette fel. A város ekkor már tele volt a tengeren történtek hírével és Bürke alakja romantikus hőssé magasztosodott. Abdullah Khargi még a kora délelőtti órákban értesült a Dél keresztjének katasztrófájáról. Ez az ember mindig vakon bizott szerencséjében, amely tényleg sohasem hagyta cserben és most, hogy legnagyobb ellensége, az az ember, akitől bensejében mindig halálosan rettegett, a lángnak és a víznek martaléka lett, kimondhatatlan megkönnyebbülést érzett. Az egyetlen ember volt Londonban és az egész világon, aki örvendezett a tömegkatasztrófán. De életének lényege volt a népszerűség hajhászása és most azon törte fejét, hogy Bürke kapitány katasztrófáját miként értékesíthetné a saját nimbuszának növelésére is. És az egyik délutáni lapban, amelynek üzleti összeköttetése a herceggel sajtókörökben közismert volt, nagy cikk jelent meg, amelyben Abdullah Khargi herceg újból megszólalt az emlékezetes kártyacsata ügyben. — Cáptain Bürkét sohasem tartottam hamis- kártyásnak, — jelentette ki a herceg, — csupán egy rendkívüli kedélyességgel megáldott tréfa- csinálónak, akinek különös kedvtelése volt embertársainak érzékenységét félingerelni. Az affér után jóval nyugodtabban Ítéltem meg a helyzetet, mint a játék hevében. Mint ismeretes, a játék megkezdése előtt hosszabb ideig beszélgettem Bürke kapitánnyal és ez a beszélgetés vitává alakult. Bürke kapitány kétségbevonta az ázsiai fajta érzékszerveinek csalatkozhatatlanságát és bevallom, merev álláspontja akkor nagyon felingerelt. Talán ezért csinálta meg art a tréfát is, hogy hamisan próbált ellenem játszani, mert meg akart győződni, vájjon érzékszerveim valóban olyan tökéletesek-e, mint én állítottam, vagy pedig gyarlóak és csalatkozhatok. De nyerészkedési vágya nem volt, hiszen amikor a játszmát befejeztük és én megkérdeztem tőle — anélkül, hogy célzást tettem volna a coup felfedezésére, — hogy ezek utón hogyan juttassam el hozzá másnap a nyereményt., ő art válaszolta, hogy sohasem a nyereségért, hanem a Játék élvezetéért játszik és mivel ezt a küzdelmet nem vivtuk egyenlő eséllyel, a leghelyesebb lesz, ha a veszteséget megfelezzük és az összeget az elhagyott gyermekek megmentésére irányuló akció támogatására fordítjuk. Ebben meg is állapodtunk. Hogy a kapitány személye iránt érzett tiszteletemet kifejezésre juttassam, intézkedtem, hogy az 1200 fontot kitevő öszeget Captain Bürke alapítvány címén juttassam el megfelelő helyre. A herceg nemes gesztusa, amellyel kimagyarázni igyekezett a halott emlékét bemocskoló kellemetlen affért, igen jó hatást tett és mindenütt rokonszenvesen ítélték meg a nyilatkozatot és az indus magatartását. Ezen a délutánon különösen élénk volt az élet a Hotch Potch klubban, Bürke kedvenc törzstanyáján, ahol mindenki szerette a nagyszerű pajtást. Megrögzött agglegények törzstanyája volt a Hotch Potch, s a klubban olyan barátságos szellem uralkodott, hogy a tagok nagy család tagjainak érezték magukat. Most mindenki Bürkéről beszélt, mindenki elszomorodott szívvel gondolt vissza a nagyszerű fiúra, akinek vidám nevetése de hányszor vidította fel a helyiség meghitt szobáit. Négy óra múlt tiz perccel, amikor az elnöki szoba ajtaja feltárult és lord Stanley Phillimorc belépett a nagy társalgóba. — Kérem a választmány tagjait, — szólalt meg különös, rekedtes hangján, — hogy néhány pillanatra jöjjenek be az elnöki szobába, rendkívüli választmányi ülést tartunk. A választmány tagjai mind együtt voltak és pár pillanat múlva Phillimore szobájában, a körasztal körül elhelyezett székeken foglaltak helyet. Az elnök az urak elé tolta a cigarettái dobozt és amikor mindnyájan rágyújtottak, Phll- llmore lord beszélni kezdett. Lassan, megfontoltan mondotta el az értekezlet egybegyülésének célját. — Két nappal ezelőtt ebben az Időben megjelentem az urak közében és felolvastam egyik klubtársunknak, Sir Róbert Butikénak levelét... Bgy pillanatra elhallgatott, mert Bürke nejének kiejtésekor az egybegyült urak, mintha adott jelre történt volna, egyszerre felemelkedtek székükről és néma csöndben álltak ott pár pillanatig. — Nem akarok foglalkozni azzal a kínos afférral, amely inditóokot adott ennek a, levélnek a megírására. Azt hiszem, mindnyájunk érzését fejezem ki, amikor kijelentem, hogy egyikünk sem kételkedett egy pillanatra sem Sir Róbert korrektségében, gentleman mivoltában... . — Úgy van, — hangzott az általános helyeslés. Csak Roland Blatch, a kiváló ideggyógyász gondolt vissza arra a pillanatra, amikor a megrökönyödött Sir Stanley előttük állott, kezében forgatva Bürke ominózus levelét és a mély meggyőződés hangján jelentette ki: Captain Bürke erkölcsi hulla. De az élet ilyen magasztos pillanataiban, aminő a mostani, nem illik ilyen gondolatokkal profanizálni a fenkölt érzéseket. — Mi szeretett klubtársunk, Sir Róbert Bürke emlékének tartozunk azzal, hogy ezt az emléket megtiszteljük és követendő példának emeljük az emberiség élé. Uraim, a Hotch Potch klubra vár ez a feladat és mi mindnyájan tisztában vagyunk kötelességünkkel és feladainkkál. Indítványozom, hogy a halott Róbert Bürke emlékét megtiszteljük azzal, hogy őt örökös disztagunknak választjuk és emlékének megörökítésére táblát helyezünk el azon asztal fölé, amely az ő törzsasztala volt, azt a széket pedig, amelyen ő állandóan ült, gyászszalaggal övezzük és egy esztendőn át üresen hagyjuk ... — Helyes, helyes, — zúgtak a választmányi tagok. — Az emléktábla elkészítésével pedig meg-' bízzuk Paul Datch klubtársunkat, aki ismert művészetével bizonyára méltóan örökíti meg őt... Paul Datch, a fiatal szobrászművész, akit Bürke október tizedikének délelőttjén egy titokzatos megbízással keresett fel, felemelkedett székéről. Folytatása követkejtfk.
