Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-28 / 171. (3723.) szám
1935 juliua 28, vasárnap. örtán választéki Legolcsóbb órak) Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok! MiiHBHiHimiimininiiniiMiiiiiimiiHmiroiimniinninmiiHiiiiiiiMiiimnimiiniiniiiffiiiiiiiiiiiiiHmiiHiiiiHiHniiiHimHHiMHHHi Modern képkeretezés, üvegezés Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll||||||||||||||||||llllllllll|ltllllllllllllll!llllllllll!llllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllltl!lllllllllllllllll1lll Telefon 2423 Alapítva 1833 KÜLÖNVÉLEMÉNY Gyermekparadicsom A gyerekek már otthagyták a hintákat, a teniszpályát, a fürdő- és hajóusztató medencéket, begyülekeztek mind a nagy verandára, ahol a vacsorát tálalják, de még eltart egy-két percig, amig mindegyik megkapja a porcióját és a gyerekek addig is szórakoznak ... A baloldali hosszú asztalnál, amelynél cseh gyermekek ülnek, különösen nagy a vigság. Az egyik széken ki- lenc-tiz éves fiúcska áll és egy slágerdalt énekel precízen, tökéletes előadásban. A gyerekek köréje ülnek, kéjjel hallgatják és hangosan kacagnak, mikor a kis tökéletes kabarészinész külön a hatás kedvéért ismételten kipoentirozza a refrén egyik sorát. A nagy mulatságra odasodródnak a magyar gyerekek is, akik csak tegnap érkeztek Kassáról és még bizonytalanul mozognak itt. Megállnak hátul és egyelőre hangtalanul, tartózkodóan élveznek. Kicsit lassan melegszik a légkör, fiam, aki a kassaiak között van, délelőtt még panaszkodott a korábbi lakókra. Hogy az egyik cseh kislány árulkodott az egyik felügyelőnőnek : „Kérem, nővér, ezek a gyerekek magyarul beszélnek." A felügyelőnő felvilágosította őket, hogy ezeknek a gyerekeknek magyar az anyanyelvűk és azért beszélnek magyarul, mert mindenkinek szabad az anyanyelvén beszélni. Kicsit nehéz megértetni a fiammal, hogy a cseh gyermekek ezt csak a Tátrában tudták meg, nem pedig az iskolában, de hát Istenem, nem lehet egyszerre megtanulni' mindent. Fontos, hogy az értelem megvan és a jó szándék. A sértődöttség szemlátomást olvad. A fiam egyre közelebb húzódik a kis cseh előadó-művészhez, önkéntelenül nevet a többi gyerekkel. Talán odáig jut a dolog, hogy nemsokára egyik magyar gyerek is felugrik a székre vacsora előtt és előad egy dalt, például a János vitézből. Hiszen tudjuk, hogy a magyar gyerkeknek sem kell a szomszédba menni egy kis művészetért. És a cseh gyerekek bizonyára őket is végig fogják hallgatni, érdeklődéssel és élvezettel. Mindenképpen haszonnal jár az ilyen közös nyaralás : a magyar gyerekek megtanulják az államnyelvet, a többségi gyerekek megtanulják. hogy az anyanyelv szent dolog, hogy ez volt az egyetlen, amit az ő apáik is megmentettek a múltból és ezzel mindent megmentettek . .. A gyermekotthonban minden van, ami gyermekszívnek kedves : két nagy társashinta. három vízmedence, az egyikben fürödni lehet, a másik kettőben hajót úsztatni. Úsznak is a szebbnél-szebb vitorlások, amelyeket főleg a történelmi országok gyermekei hoztak magukkal, a szelek szárnyait az ügyes gyermekkezek is megsegítik, mert — ami biztos, biztos — vékony spárga is lóg a büszke fregattok orrán. A vitorlások lomha manőverébe hirtelen belezug egy kicsiny motor : végigröhög a viz hátán egy karcsú motoros cirkáló és játszi fölénnyel elnyeri a Juretzky-medence kék szalagját. Valóban nagy nemzetközi hajózás folyik itt, a hajózás fizikai törvényei egyformán keltik fel az érdeklődést a különböző nemzetiségek gyermekeiben, egyéb érdekeket viszont, — önmaguktól nem ismernek. A kis házilag készített vitorlások és tutajok éppen úgy megtalálják helyüket a viz hátán. mint a pompás gyári ötárbócosok. Csak éppen a felborulás veszélye különböző, de ez is inkább ügyesség kérdése . . . Az impozáns, soksarkos déli fronttal épült gyermeküdülő kapujára ez van kiírva : „Gyermekparadicsom." Magyarul nincs ki- irva, pedig most magyar gyerekek is vannak benne. Az épület csakugyan gyermek- paradicsommá válhatnék, minden nemzetiségű gyermekek számára, —■ a felnőtteken múlik, hogy azzá váljon. Jó ellátást, jó gondozást kell adni a gyerekeknek, egyébként pedig magukra kell hagyni őket, hadd játszanak. Hajóval, hintával, tenisszel, fürdővel. A gyermekek megtalálják egymást, megértik egymást, összebarátkoznak, a cseh gyerek a magyarral, a szlovák a némettel, annyira, hogy talán felnőtt korukban is jó barátok maradnak . . . Csak nem kell beavatkozni a játékukba. És éppen ez az, amiben kételkedem. A fiam nehezen értette meg, hogy a cseh gyermek nem érti megrogy neki szabad magyarul beszélnie. Igyekeztem vele megértetni, pedig magam is nehezen értettem meg. Az én gyerekkoromban is különféle nemzetiségek éltek ezen a vidéken, de sohasem támadt egyikünkben sem az a tévhit, hogy akadhat olyan gyermek, akinek nem szabad az anyanyelvén beszélni. A kis cseh lánykában, aki panasszal fordult az ápolónőhöz, nem magától, nem véletlenül támadt ez a tévhit. Nem az utszélen találta a gondolatot. Megesik ugyan a gyerekkel, hogy az ut szélén felszedett gondolattal lepi meg odahaza kedves szüleit, de ez a gondolat igazán nem olyasféle. Tanteremszaga van ennek a gondolatnak, ennek az ismeretnek, egy kis logikával követni is lehetne az eredetéig. De jobb nekünk, ha nem követjük. A tévhit, hogy nem mindenkinek szabad az anyanyelvén beszélni, néha itt, Prágában is fölbukkan. Néha, izgatott napokban. Ilyenkor izgatott, káprázott agyú fiatalemberek figyelnek szorgalmasan az uccán, hogy ki milyen nyelven beszél és nem takarékoskodnak a figyelmeztetésekkel. Néha az erősebb argumentumokkal sem. Nagy hiba volna, ha ilyen beteges irányú képzelgéseknek szolgáltatnák ki a gyermek- nevelést. A gyermeket a valóságos életre kell nevelni, lehetőleg úgy, hogy ne érjék 1 A hid karfájához dűlve karban énekeltek a lányok. A másik oldalon apró legénykék titkosan sóhajtozva hallgatták őket. Nyári este felé tartó szürkület vette körül a lányokat. Az ut felől permetező pór és, az apadt vizről gyengén csobogó hüsség. A gyarapodottabb legények ilyen látszó: nappalon még másfelé jártak tár- saságosan. A lányok ezért virítottak keveret- len bokrétában a keskenyhosszu, faluközépi hídon. Lejjebb a vízparton, látatlanul, bent a kertek alatt Lépő Jani régtől hallgatta őket. Kilesett hozzájuk és meglátta, hogy egyszerre hazament a többje. Rá hamar majd az egész csapat. Jani ekkor közelebb vonult a hidhoz. Alóla fel is látott és a kettőt látta meg a hid fájához támaszkodva. Már éppen régen állott nagyobb határozat előtt. Ahogy gyakrabban előszámolta magában, hárman voltak olyanok, akikből egyre, de bármelyikre, rá tudta volna mondani, hogy: „Téged* kérlek!“ Melyikre hát? Otthon a módos udvarban már halaszthatatlanul hiányzott a fiatal asszony. — Csak dőtsd el magadban, fiam, Jani, — igy mondogatta anyja is, — én félreállok, hogy te csak nyugalommal dőthesd, hát emiatt nem szólok a dologba. Felment a fahidra, mert ott épp az a kettő maradt, akik még egy harmadik, de távollevő társukkal együtt a kérdéses hármat kitették. — Mikor nősülsz, Jani? — Julika mindjárt igy mondta feléje, a magasabb és idősebb lány, erősebb és gazdagabb. Tudták már mindenfelé, hogy Jani az elhatározásig jutott. — Nehezen lel gusztusa szerint, — igy a kisebbik, a szegénykés, de szebb és izmosán fürge, miként a jólevő nyúl, Marika. — Lássalak csak titeket, — nekidölt Jani szembe vélük a hid másik fájának. Megint dobogós lett a melle és a torka apadós, ahogy ezt a kettőt fehérben egymás mellett látta szemben. — Mit lát rajtunk? — mondta a kicsi, a Marika, — nem vagyunk vásárba. — Hadd őtet, — a nagyobb tovább ingerke- dett, — ha akar, gusztáljon. — Do mikor úgy néz, mint a téren a lovat. Ne mutassuk a fogunkat is, igy la?! Rávicsoritott Janira a gyöngyszem fogacs- káival, hozzá pedig vékonyan nevetett. Jani ezt is tűrte, mert most valamiért ettől a kettőtől sokat elvisel. — Énekeltetek? — szuszogta komolyan. — Oszt melyikötök bírja jobb hanggal? .— Ládd a kántort, vizsgát tart — és a két lány mozgó derékkal nevetgélt. — Hallgattalak titeket, de annyira daloltatok és annyi sokan, hogy nem tudtam benne különbözést tenni... Mer attól, akit magamnak akarok, ... aztat elvárom, hogy úgy dacsalódások. Bennünket súlyos csalódások értek, pedig mi sohasem hallottuk tanítóinktól, hogy nem minden nyelven szabad beszélni. A hatásos nevelés éppen az volna, aminek lehetősége a „gyermekparadicsomban" van adva, ahol együtt játszanak a különböző nyelven beszélő, különféle nemzetiségű gyermekek. Ha nem avatkozunk bele játékukba, úgy ők pontosan fogják tudni, hogy mivel tartoznak egymás nyelvének és sohasem fog elhatalmasodni bennük olyan tévhit, amely csalódást okoz az első lépésnél az életben. Nem szabad engedni, hogy olyan tévhitben nőjjön fel az ifjúság, amelyből kínos csalódás révén — a saját apái által hozott törvények ábrándítják ki. SÁNDOR IMRE, noljon, akar a pacsirta. — Fülemüle nem lesz jó? — Vagy a rigó? Sárgarépás rigómadár. Erre már Jani is vidámodótt cseppett. Merészen nézte 6zembe a kettőt és úgy kérdezte: — Úgy látom, ti nagyon tudtok. Igaz-e? — Tudunk, ha akarunk. A kisebb meg igy: — Csak parancsszóra nem. Én például arra kuka vagyok. — Nem is parancsolom én, — nekibátorodott Jani —, dehogyis. Csak kérem. Hátha olyat hallhatok, hogy attól egészen elbámolok. A nagyobb komolyra vált ettől és úgy legyintett. — Nem muszáj céufoskodni. — Dehogyis csufoskodok. Istenjézus uccse, ceak kérem tőletek. Mutassátok hát! A kisebb még jobban tartotta magát. — Éppen majd itt fogunk magának koncer- toznyi. Jani még feljebb srófolta eggyel: — Nem bánjátok meg, mellássátok. Annyit csak mettesztek, oszt mi van abba? Aki szépen danol, mit takargassa? Nem szégyen az, hanem épphogy büszkeség. — Azt én jól tudom, — Marika is ellágyult és kérdéssel nézett a nagyobbra. — Oszt, — mondta lassacskán Julika, —mit akar? Melyiket? Minőt? — Amelyiket te akarod. Mindegy nekem, cfiak széphang, szépszó legyen benne. Csakhogy megértettél. — Az hát jó lesz-e? — és már énekelte is: „Arnörre én járok, még a fák is sírnak, Gyenge ágaikról a levelek hullnak.. Végigdanolta, először csak dudolósan, de aztán a szavát is csak elkezdte és a végén rendesen kiengedte a hangját is. Olyan raé- lyeskée, altos hangja volt, nem teljesen lányos és nem is nagyon sima, amolyan kapáshang. Hanem nagyon igyekezett, hogy szépen danol- jon, még magát is mozgatta hozzá, akár a mü- kedvelőzésnél. Jani nem szólt rá, még nem mondott egyet se, hanem Marikára intett. — No látod? Lehet az. Nem olyan nagy do- og ... Mot hát te! A kislány pirult egy sort, meg forgott, a hidfájának fordult, a vizet nézte, de Julika is rábiztatta: — Mitől félfiz? Elég kicsi a publikum. Mutasd te is! Erre a kicsi is nekifogott. „Mit danol a fecskemadár, mit csicsereg olyan bu6an az ágon, Azt csicsergi, azt danolja, én vagyok a legárvább a világon ...“ Córnaszál hangon fújta, de igen komolyra, az eget is megtekintgette a közepén ée végtére elállótt hid fájától, Jani elébe ie tett lépést, meg megint visszament és a nyakát vékonyította. Cifrázni ie tudta, amikor meg már azt lehetett hinni, hogy vékonyabbra nem is veheti, hát mégis még feljebb vékonyította. Mig olyan nem lett a hangja, mint az éles, vágós acélpókháló. — Jó, — mondta Jani a végén, közel lépett a két lányhoz és kétfelöl karolni akarta őket, de 6zétugrottak. — Jól fúttátok, de tudtok ti modernot is. Olyat csak Julika tudott. Neki is fogott egy kié biztatásra, hogy Soroksár, Soroksár, dalolta, ahol még a ló is villanyoson jár. Jani csizmája orrát nézve hallgatta két sorig, akkor megállította: — Nálunk villanyos nincs. Ezt már ne fuj- jad. — Hát azt tudja-e, Jani? — a kisebb Í6 rá- melegült a nótázásra. Hirtelen elhagyta a húzódását és kilépett Julika elé, — azt, hogy, no hogy ie van, hogy: „Akinek a sziiive faój, meggyógyulja ez a taój..., akinek a sziive veeer- zik...“ ée megint nekigombólyitotta a hangját ennek a valamiiyenes nótának. Ezt Jani nem ismerte, nem helyeselte, meg már nem is figyelte. — Szerelemvel nótáztok, érzést Í6 adtok bele, — mondta végül a két lány ringatózásá- ra, — de amikor közel mégy az ember hozzátok, akkor meg mindjárt odébb rántjátok magatokat. Hogy van az? — Ne teeöen hozzányúlni a kiállított tárgyakhoz, — nevetett Julika és a kicsi is véle. — No még majd afelől határozok — elindult Jani, de még otthagyta a véleményét. Megfordult és odamondta nekik: — Abból a te nagy vastag testedből, Julika, abból kéne olyan vékonyan gyönni a hangnak, aminő a Marikáé ... Te meg, te csepp, te úgy vóná érdekesebb ha az egyszál hudkádból akkora bölömbika dalok gyönnének, aminö Juli- kából. Otthagyta a megdanoltatott két lányt, akik szó és hang nélkül bámultak utána. Mi .lelte ezt a lapuló Janit, mitől nyílt ekkora lepénynyelője? Egyvégtében, egyenesen a harmadikhoz ment Jani, Erzsihez. Azok vacsora után voltak, apjával-anyjával ült Erzsi a ház előtt. Köszönés után mindjárt ennyit mondott neki: — Danolj valamit, Erzsi. Valami szép dalt. A lány előbb nem tudta, hogy csak tréfára értse-e, aztán meg sehogy se akart. Annyira húzódott, hogy anyja is kérlelte és még apja is szólt egyezer: — Na nyavalyáskodj, ha‘ danolj, valamit, csak tudsz. Látod, hogy mennyire akarja! De Erzsi nem és nem. Akkor Jani kézenfog- ta, az elsötétült udvaron hátravezette, a kút mellett, az eperfa alatt megállt vele és ennyit mondott: — No itt danolj. — Nem danolok, — mondta a lány — nem tudok, minek erŐeködik, haggyon, Jani. Jani nagyon fontos hanggal sürgette: — Nappal se énekelnél? — Akkor se. —- Mások előtt? — Nem. — Úgy a hídon, ha elővenne valaki'. — No éppen még a hidon. — Soha se danolsz? — Magamba néha. Nagyot fújt erre Lépő Jani és majd azon volt, hogy ordít egy nagyot. De helyette csak átkapta Erzsit, megszorította magához és alig tudta az eröfeszitéstől kinyögni: — Elgyössz hozzám ... feleségnek? — Ehhenn... — a lány i nyögött a szorítás alatt, vagy inkább, mert szólni igyekezett, mondott igent is, búgott szó nélkül, de csak egyetlenegy dallamos hanggal, mint a gerle- madár. — Se fülemüle, se rigó — rivalkodott Jani, — hanem gerle, te Erzsi — és bizonyosra tudta, hogy a hárofn közül a legjobban nekivalót választotta. Három dalos madár írfa; Darkó István
