Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-28 / 171. (3723.) szám
Cfl 1935 julius 28, vasárnap. 2 «T>i>aríriT.A\A«^at>.mt>T.75t5 A minisztertanács nem engedélyezte a külföldi kormányok meghívását az érsekuivári nagy ünnepségekre Erélyesen folynak tovább az ünnepségek előkészületei helyzet elmérgesedését, hogy Olaszország idejében katonai intézkedéseket foganatost tott az osztrák határon. Most azonban, hogy Olaszország haderejét jelentékenyebben igénybe veszik az abessziniai események, mint ahogy kezdetben gondolták, számolni kell esetleges újabb komplikációkkal Ausztriában. Éppen ezért sürgőssé vált a nagyhatalmak szemében a dunai kérdés rendezése teljesen függetlenül a többi európai paktumok ügyétől. Az uj Duna-egyezmény alapgondolata tulajdonképpen Mussolinié. A Giomale d‘Italia főszerkesztője a minap vezércikkben foglalkozott a dunai egyezmény tervével és részletesen ismertette az egyes érdekelt hatalmak viszonyát a Mussolini-féle elgondoláshoz. A főszerkesztő azonban hangsúlyozza cikkében, hogy a dunai egyezmény létrehozásáról nem szabad azt hinni, hogy kizárólagosan olasz érdek, mert a többi európai hatalmaknak és elsősorban a kisantantnak, legalább annyi érdeke fűződik a dunai egyezmény létrehozásához, mint Olaszországnak. Valószínű, hogy ha összeül a Duna-konferencia, a Habsburg- kérdést is fölgöngyölitik ebből az alkalomból. Olaszország szabadkezet biztosit magának Róma, julius 27. A kormány ma jegyzéket intézett a népszövetséghez, amelyben pontos értesítést kér arra vonatkozólag, hogy az ösz- szehivandó tanácsülés napirendje nem lépi-e túl a közvetlen közvetitési tárgyalásokat és az ötödik döntőbíróság kinevezését az ual-uali konfliktus ügyében. Egyidejűleg értesíti a kormány a népszövetségi titkárságot arról, hogy julius 14-én és 23-án jegyzékeket intézett az abessziniai kormányhoz, amelyben közvetlen tárgyalásokra szólította fel azzal a feltétellel, hogy a tárgyalások csak az ual-uali incidensre szorítkozhatnak, Az olasz kormány mindeddig nem kapott választ ezekre a jegyzékekre. Az olasz kormány tehát fenntartja magának a végleges állásfoglalás jogát a jövendő tanácsülésre vonatkozóan mindaddig, amíg a tárgysorozat tekintetében, illetve az abessziniai kormány magatartása tekintetében értesüléseket nem szerez. Amennyiben más hatalmak egyéb kérdéseket is fel akarnak vetni a tanácsülésen, úgy Olaszország fenntartja magának a döntést, hogy egyáltalán abban a helyzetben lesz-e, hogy résztvegyen a genfi megbeszéléseken. Érsekújvár, julius 27. (Saját tudósítónktól.) Alig néhány hete folynak azoknak az ünnepségeknek az előkészületei, amelyeket Érsekújvár városa Érsek-Újvár híres várának 250 évvel ezelőtt a törököktől történt visszavétele jubiláris megünneplésére rendez. Már egész Szlo- venszkón, sőt a külföldön is a legnagyobb érdeklődés nyilvánul meg az érsekujvári ünnepségek iránt. A külföldi közvélemény különösen azokra a lapjelentésekre reagált nagy érdeklődéssel, hogy Érsekújvár nemzetközi jelleggel rendezi meg az ünnepséget, mert a csehszlovák kormányon kívül meghívják rá a Vatikánt, azonkívül az osztrák, a német, a magyar, a lengyel és az olasz kormányokat, — azoknak a nemzeteknek a kormányait, amelyeknek népei annakidején résztvettek a vár győzelmes megostromlá- sánál. Mint megírtuk, a városi tanács dr. Tur- chányi Imre szenátort, a városi tanács tagját bízta meg, hogy Prágába utazzék s a külügyminisztériumnál tegye meg a szükséges intézkedéseket a külföldi hatalmasságok meghívására szükséges diplomáciai lépések előkészítésére. Turchányi szenátor már magával is vitte Érsekújvár városának tiszteletbeli meghívóit az egyes külföldi kormányok részére, amelyet — a külügyminisztériumtól várt engedély megszerzése után —- az egyes prágai követeknek adott volna át. Prágában azonban nagy meglepetés várta Érsekújvár város megbízottját. Dr. Turchányi szenátor több külügyminiszteri vezetőtisztviselővel tárgyalt, akik érintkezésbe léptek Benes külügyminiszterrel is s végül közölték a szenátorral, hogy az ügyet a minisztertanács elé terjesztik, annak határozatáról táviratilag értesítik őt, azonban a távirati utasításig a város ne tegyen lépéseket a külföldi kormányok meghívására. Dr. Turchányi a külügyminisztérium vezető tisztviselőinek tartózkodó magatartásából rögtön sejtette, hogy illetékes helyen aggodalmakat támasztanak az érsekujvári jubileumi ünnepség nemzetközi formában való megrendezésével szemben. Ez a feltevés alaposnak is bizonyult, mert tegnap megérkezett a külügyminisztérium hivatalos távirata, hogy a kormány nem tartja kívánatosnak a külföldi kormányok meghívását az ünnepségre s annak megrendezését csak szlovenszkói viszonylatban engedélyezik. Ez a távirat természetesen nagy meglepetést keltett a városi elöljáróság körében. Dr. Holota János városbiró nyomban rendkívüli ülésre hívta egybe a városi tanács tagjait, amelyen úgy ő, mint dr. Turchányi részletesen beszámoltak a kormányrendelkezés által teremtett helyzetről. Dr. Holota közölte, hogy a kormány rendelkezése egyáltalán nem zavarja a rendezőség munkáját, miután a külföldi kormányképviselők esetleges megjelenése úgyis csupán külsőséges lett volna. A tanács ezután részleteiben is elfogadta az augusztus 18-iki ünnepség programját, amelyet a következőképpen állapítottak meg : Augusztus 17-én, szombaton: Délelőtt 10 'órakor. A történelmi kiállítás megnyitása a Ferenc-rendi templom melletti városi muzeum (helyiségeiben. Este fél 8 órakor. Lampiónos menet a város főuccám. Este fél 9 órakor. Szlovák-nyelvű történelmi vonatkozású előadás és szórakoztató műsor a Sokol nagytermében. Este fél 9 óra-kor. Magyarnyelvű történelmi vonatkozású előadás és szórakoztató műsor az Arany Oroszlán-szálló nagytermében. (Kedvező időjárás esetén a száló előtt a Főtéren.) Augusztus 18-án, vasárnap: Délelőtt istentiszteletek. .MBfmmiMM' ■ KMBfflnran—a———— Délelőtt 9 órakor. Római katolikus tábori mise a város főterén. Délelőtt fél 11 órakor. A városi képviselőtestület díszközgyűlése a város főterén, a régi vár- piacon (Kedvezőtlen idő esetén az Arany Oroszlán-szálló nagytermében.) A díszközgyűlés tárgysorozata: 1. Dr. Holota János városbiró megnyitója 2. Esetleges üdvözlések a megjelent vendégek részéről. 3. Szlovák ünnepi beszéd. 4. M-agyar ünne-pi beszéd. Mondja: Dr. Nosz- ka.y Ödön, .reálgimnáziumi tanár. Délelőtt 12 órakor. A jubiláris emlékmű ünnepélyes leleplezése, a Czuczor-téren. Délután 8 óra-kor. Hálaadó litániák a r. kát. templomban. Utána ál-dás a Kálvária-bástyán. Délután 3 órától 7-ig sportjátékok és versenyek az ÉSE-pályán. Este 8 órakor. Római katolikus nagy, hálaadó gyertyáé körmenet a Főtérről kiindulva a város ünnepi -kivilágítása mellett. A hálaadó körmenet után a Főtéren örömünnepi rendezés. Tűzijáték. Elszállásolásról előzetes bejelentésre a városi elöljáróság gondoskodik. (Városháza.) A minisztertanács tilalma természetesen erősen foglalkoztatta az illetékes köröket s a legkülönbözőbb kombinációk kerültek forgalomba arról,- hogy mi késztette a kormányt erre az intézkedésre. Miután —- amikor ezeket a sorokat Írjuk —■ még semmi hivatalos indokolás nem érkezett, legvalószínűbb az, hogy a tilalomnak külpolitikai okai vannak. A csehszlovák állam ugyanis — a kis- ántánt s a Balkán-szövetség szorosabb együttműködése folytán —• igen barátságos viszonyban van Törökországgal s ezért nem tartja kívánatosnak egy ünnepségnek a nemzetközi megrendezését, amely a köztársasággal barátságban élő török nemzetnek egyik történelmi vereségével van összefüggésben. 46 — John King, a Dél keresztje hajó segédtisztje. Paddershmitt kapitány a hajón pusztult el. Csupán annyian menekedtünk meg, akik a nyolc csónakon voltunk. — Emlékszik a pontos létszámra, hadnagy ur? — Igen, kapitány. — A hajóirodát már ellepték a lángok. Nem lehetett megközelíteni. Minden irat ott maradt. — Állíttassa az embereit sorba, hogy megszámláljuk őket. A tágas fedélzeten felsorakozott a kísérteties csapat, éjjeli álmukból felriasztott asszonyok, gyermekek és férfiak állottak ott, hiányos öltözékben, dideregve, félholtra válva a borzalmas élményektől és a kiállott szenvedésektől. A kapitány bizalmat akart önteni beléjük és ezért a sor elé állva harsány hangon kiáltott: — Csak annyi ideig tart, amig megszámláljuk önöket. Aztán azonnal az étkezőbe megyünk. És az egyik segédtiszt már szaladt végig a soron, mindegyik hajótöröttet megszámlálva, utast és legénységi állományt. A sor közepén állott lord Whiddon is és mellette kis leánya. A lord még nem feküdt le, amikor a szerencsétlenség bekövetkezett, mert egy bonyolult pénzügyi manőveren dolgozott és igy egyedül ő nézett ki az egész társaságban rendesen. Arra is volt ideje, hogy egy vastag köpenyt és egy pokrócot is magával hozzon és ezt most mind a kis lányára borította, aki ott szorongott a vállas öreg ur mellett, mint egy ázott verébfióka. Szegénykének az elmúlt huszonnégy órában ugyancsak kijutott a része mindazokból az izgalmakból, amiket a tenger nyújthat. Persze Sir Stanley aktatáskáját sem felejtette a hajón és ugyancsak magával hozta tömött pénztárcáját is. Mert hogyan lehetne jó sáfára a brit királyságnak egy olyan kincstári miniszter, aki nem viseli a saját kincstárának a gondját. Most, hogy a hajótöröttek ott álltak hosszú sorban, Ruth Whiddon elméjét csak egyetlen kérdés foglalkoztatta, amire a katasztrófa első pillanatától kiváncsi volt. Vájjon megmenekült-e Bürke kapitány? Idáig bizakodott benne és most, hogy az összes menekültek felsorakoztak, tudta, hogy feleletet kap erre a kérdésre is. Halkan súgta oda az apjának: — Papa, nézz végig a soron, nem látod-e Captain Bürkét? — Gyönge már az én szemem ehhez, de mindjárt megtudhatjuk, hogy megmenekült-e? — Kérem, Sir, a számolás befejeztével tudakolja meg, vájjon Captain Bürke a menekültek között van-e? — Oui, óul, -— felelte az udvarias francia és gyorsan végigszaladt a soron. Amikor a számolás végére ért, nem feledkezett meg az öreg urnák tett Ígéretéről. A sor elé állt és harsányan elkiáltotta: — Captain Bürke, lépjen elő! Senki sem mozdult. Mintha jeges marok szorította volna össze a kis Ruth szivét, elállt a lélegzete, aztán zihálva tört fel belőle a hang: — Róbert Bürke elpusztult! Oh, én milyen boldogtalan vagyok. Megszerettem őt az első pillanatban és meg kellett neki halnia, mielőtt ezt megmondhattam volna... Könnyzápor omlott végig az arcán. Apja mosolyogva, becézve simította végig a lázas gyermekarcot. A tragikus helyzetben is annyira komikus volt a kislány heves kitörése, hogy lord Whiddon derűs kedvre hangolódott. — Nem olyan veszélyes a dolog, kis lányom, — vigasztalgatta. — Captain Bürke nem az az ember, aki olyan könnyen belevesz a tengerbe. Aztán a te szerelmeiddel is úgy van az ember, mint a farkast kiáltó pásztorfiu históriájával. A tiz ujjamon nem tudom felsorolni, ahányszor már „halálosan" szerelmes voltál és ki tudná megmondani, hányszor leszel még szerelmes? — Nem, nem, makacskodott Ruth. — Papa, én olyan boldogtalan vagyok. Minek is mentett ki a vízből? Most együtt pihennénk a hullám- sirban .. . A tiszt már végigszaladt a soron és jelentette a Gloire kapitányának: — Hatvankilenc utas, huszonnégy tengerész. John King, aki a kapitány mellett állott, nyomban megállapította: — Tizenkilenc utas, nyolc tengerész, tizennégy fütő s a kiszolgáló személyzetből kilenc ember hiányzik, ötven "ember a veszteség. — Tereljük az embereket az étterembe. Ösz- szeállitjuk a lajstromukat és rádión továbbítjuk a megmenekültek neveit. Ez a legfontosabb, hogy a hozzátartozók ne aggódjanak. A szomorú karaván megindult az étterem felé. Odabenn barátságos meleget árasztott a hajó központi fűtése s az asztalokon már ott állottak a gőzölgő teáskannák, a rumos, whiskys és groggos üvegek. Ügyes stewardok töltögették színükig párolgó itallal a csészéket és szolgálták ki a szerencsétlenül jártakat. Közben a tisztek összeírták a megmenekültek nevét és a rádió pár pillanat múlva az éter szárnyain rö- pitette világgá a hirt, hogy Gloire felszedte a Dél ''-'resztjének menekültjeit, kilencvenhárom embert és a hajó reggel hét óra huszonöt perckor befut a le havrel kikötőbe. A megmenekültek úgy ahogy megnyugodtak már. Sokan siránkoztak ugyan elveszett értékeik felett, de azért bensejükben kimondhatatlan örömet éreztek. Hiszen megmaradt az élet és ez a legfontosabb, a többi mind pótolható. Az óriáshajón volt elegendő üres kabin is arra, hogy a hajótörötteket az éjszakára elhelyezzék. Üres volt a legfényesebb lakosztály, a Ro- yal Appertement is, ez Whiddon lordnak és leányának jutott, míg egyik oldalfülkéjét Miss Chavendish, a szubrett foglalta el. Amikor a hajó befutott a kikötőbe, az már meg volt szállva a Párisból odasereglett újságírókkal, sőt néhány londoni lap is bérelt repülőgépen küldte ki munkatársát a megmenekültek fogadtatására. Köztudomású volt, hogy Whiddon lord és leánya is a hajón volt s az angol sajtót elsősorban a kicstárügyi miniszter személye érdekelte. A fotóriporterek a révhajón siettek a Gloire elé és még a fedélzeten megkezdték munkájukat. Felvételek készültek a Gloire kapitányáról tisztjeinek környezetében, az orvosról, amint még egyszer végiginspiciálja a menekülteket, külön kép készült John Kingről, aki utolsónak ugrott le az égő hajóról és szemtanúja volt Paddershmitt kapitány tragikus végének, sok lemez használódott el Whiddon lordnak és leányának megörökitésére, ezeken a képeken azonban többnyire rajta volt Chavendish kisasszony is, akinek gondja volt arra is, hogy külön felvételek készüljenek róla. Aztán az újságírók ostroma következett. Miss Chavendish nem felejtette el, hogy meg ne emlékezzék Bürke kapitányról. Szélesen mesélte el Ruth Whiddon megmentésének történetét és aztán merész fantáziával hozzáfűzte, hogy ő volt az utolsó élőlény, aki Captain Burkéval beszélt, mert a kapitány vacsora után látogatást tett kabinjában és később távozott azzal, hogy nyugovóra tér. Biztosan alvás közben lepte meg a tűzvész a szerencsétlen embert és talán az irtózatos füst fojtotta meg. Whiddon lord szeretett volna kikerülni az újságírók ostromló gyűrűjéből, de ez az igyekezete kudarcot szenvedett. A Daily Telegraph mur' társának sikerült elfognia. Ez az élelmes riporter felajánlotta a lap repülőgépét, amelyen van még két utas számára hely és az ajánlat a minisztert nagyon kellemesen érintette, mert mi dolga sem volt sürgősebb annáb minthogy Londonba jusson. Hálából készséggel állott az újságíró rendelkezésére és kimerítő interjút adott. (Folytatása következik.) r A KODHA1ÁSZ A&13C GHE1FP BŰNÜGYI REGIMYS
