Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-04 / 151. (3703.) szám

6

Smiadűásoéős fiwűt

t935 jtifitta 4, rOPffirtffc»

A pénz Don Jüanjának nagy szerelme

és csalódása — a dollár

n- Bűiért hagyja el Pierpoot Morgan Amerikát? ■ Egy ember, aki szerette és akit viszontszeretett — a pénz

Ida: feUoUty, lm*i

Hazafelé tartott a Svábhegy lejtőjén. Máj sötétedett. Apró fénypontok sokasága gyulladt ki a budai hegyek oldalán s a végtelenbe nyúló pesti parton. Az Istenhegyi utóm kkviáágihott. gépkocsik zúgtak el 6 háteólámpásuk vörös tényével pontozták ki a® utat, amerre eflbaiadtatk. Fáradt volt, jó ideje furcsa zsibbadást érzett a végtagjaiban. MiMiárdmyi tüsznráe csiklandós játékát s mintha ugyanakkor a teste és szettemének működése különvált, volna egymástól. Mintha a létek a végtelen felé röppenne s a rémület és szánalom érzésével tekintene a magáramaradt, gyömtrődő testre. Ott, alhol a nyndtagy van, sűrűsödő kattogás lüktetett a fejében. S ami a legszönnyübb volt, a szivét puha indák hálózata szőtte körül, vérkeringése meggyorsult, létekzete szaggatottá vált s bár ébren volt, a közeledő eszmélőtleneég hőhulláma kisértette amitől hideg verejték lepte el a testét. Keménységet parancsolt magára, de a mozdulatai csak nevetségesen merevek lettek, mint a szétütött emberé, aki másodszor tanul járni és lépésekre erőszakolja lábait.

— Valami bajom van — mondta magában és megállt. Cigarettát húzkodott elő s ijedten látta, mint remegnek az ujjad. A gyufaiánggal alig talált a cigaretta elé. Szájában ízetlenné vált a füst, nem kellett az sem. Még néhány szippantást erőszakolt magára, aztán nagy Ívben a völgy felé akarta hajítaná a cigarettát, de a füstölgő papírhenger csak kicsúszott az ujjad közül s a hüvely torkán kiforduló piros parázzsal bukott a lába elé. S lent a völgyben megmozdult a nagyváros fénytengere és sebesen forogni kezdett egy láthatatlan tengely körüL

Egy utme-nti akác törzsének támaszkodott s gyámoltalanul körülnézett. Révedező tekintete segítséget keresett 6 ugyanakkor érezte azt is, hogy csak ő maga segíthet önmagán, az emberi könyörület jósága nem nyújthat védelmet az ellen, ami a szervezet legmélyén történik. Túlsók volt a járás, vigasztalta magát, az ő korában már ezt is csak nagyon óvatosan szabad. Odahaza majd lefekszik, a pihenés vízszintes helyzetéhez menekül és hideg borogatást tesz a fejére. Végtelen és esengő vágyakozás töltötte el az ágy után. A puha és fehér párnák közt a megváltás vár reá. De hol van még attól? A városból is csak a távoli fénytérkép látszik. Félórái ut, mire villamoshoz vagy autóbuszhoz ér. Másik félóra, mire eljut a tisztviselőtele,pig. Aztán még onnan is jó darab gyalogút. Bejárhátatláu távolság. Újra elindult és bizonytalanul rakta a lábait. Mintha nem is menne, hanem cérnán lebegne 6 céltalanul kalimpálnának a lábszárai. Kivilágított autók suhantak el mellette:, boldog gazdagokkal, akik pillanatok mnlva már utuk céljánál tesznek. Talán' az egyik majd lassít és megáll mellette. Majd rászól az úrvezető: — Önnek valami baja van, szálljon be és mondja meg, hogy hová vigyem, barátom? De a gépkocsik elsuhantak és eltűntek a völgy mélyén.

— Hát persze — vergődött továibb magában. Honnan sejthetnék, hogy itt, az országúton egy embertársuk ereje elhal óban van és nem tud továbbmenni? Az emberek szívesen segítenek a bajban, de hogyan segítsenek, ha nem ismerik a bajt? A hegynyeregnél ismét felvillant egy kocsi fényszóróinak éles szeme. Akkor az ut közepe felé támolygott és felemelte a karját. A kocsi lassított, aztán belülről haragos hang kemény reccenése kiáltott valamit a sofőr felé és a kerekek gyorsan gurultak tovább. Még látta, amint a hátsó ülésen méltatlankodó arccal dől el egy kö- véres férfi és fukar féltéssel birtokolja tovább kényelmét, amit az országút egy tolakodója akart megzavarni. Ő pedig tovább botorkált. Szemét a távolba meresztette, ahol majd megpihen a láthatatlan ágyban. Jaj, mikor ér már el oda? Legalább egy rendőrnek szólhatna, a rendőr megsegít minden bajban. A rendőr az ucca orvosa. De rendőr nem volt sehol.

Amint az autók jöttek egymás után, ő ujból- ujra feltartotta a karját. Néha már kiáltott is: Megállni! De a kocsik továbbrohantak gyorsított tempóval vagy ha megálltak is, csak egy pillanatra.

— Mit akar? Azt keltett volna felelnie, hogy rosszul van, rettentő rosszul. De ezt röstelte mondani, szégyenkezett a rosszullétért és annyit felelt csak, hogy fáradt. Némelyek ránevettek gúnyolódva, mások hangosan dühöngtek, de mind egyformán tovább mentek s magára hagyták őt az országúton. Tovább integetett és kiáltozott egyre elhalóban. Végre megállt egy kocsi, szorosan mellette, a sofőr leugrott és szolgálatkészen kitárta a füLke ajtaját. Már be akart lépni, amikor zavartan visszahúzta a lábát.

— De hisz ez taxi.

A sofőr mosolyogva bólintott. Ugylátszik bepi- tyizált az ipse, gondolta magáiban. S hogy köny- nyebben menjen a bcszlálás, gyakorlott mozdulattal megemelte kissé a hóna alatt és hirtelen beültette. Jó volt elterülnie a párnák rugós ölében. Hanem azért valami baj van. Várjunk csak, sofőr úr. Nézze, mindössze ennyi pénzem van, ez a pengő és néhány hatos. Szóval, ha kettőig ér a taximérő, álljon meg. Onnan majd valahogy vál- ]aimossal is hazajutok. Neim vagyok rosszul, csak kicsit, elszédültem. Legalább addig menjünk, mig a házak közé érünk.

— Nem tesz semmit. — felélte a sofőr. Megkérdezte a lakás címét, aítán kapcsolt. Kitartott a mellett, hogyy becsapott, áz. ipse. Rendes, becsülete#; alak. aki élőre bemondja, hogy nincs pénze. Csak nem szeret gyalogolni, mert alighanem úri gusztusa van. Huszár lafeétett a háborúban. És

Paris, jiulkrs 3. Néhány hónappá] ezelőtt bejárta a világsajtót egy hir, amely jogos feltűnést keltett, pedig csak arról adott szűkszavúan számot, hogy a világ egyik legelőkelőbb műgyűjtője felszámolja gyű j bősz ertv ed él yé t és a két generáció alatt szorgalmasan, fantáziával. ízléssel és példátlan bőkezűséggel összehordott műkincsek ismét piacra vándorolnak. Nem újság, az elmúlt tizenöt év alatt százados vagyonok, könyvtárak, múzeumok kerültek dobra, a cárok műkincseivel a bolsevik! Oroszország traktorokat, és gépalkatrészekét vásárol Amerikában. De az újsághír azt is elárulta, hogy kinek a műkincseiről van szó — és ez már valóban különös mellékizt ad a szürke hírnek. Pierpomt Morgan volt az eladó, tehát egyike nemcsak Amerika, hanem a világ leggazdagabb műgyűjtőinek.

Morgan általában venni szokott és nem eladni. Ha tehát Morgan elad, akkor sorsdöntőén megváltozott a dolgok rendje még azokban a rétegekben is, amelyekben sorsdöntő változásokat ritkán hoznak az idők s ha hoznak, akkor már az egész világ a feje- tetejére borul.

Most aztán híre jött. hogy Morgan, mintán lelikvidálta egész háztartását, elhagyja Amerika földjét, kivándorol — valószínűleg Európába.

Talán Skóciában vesz egy kis kastélyt és műkincsek nélkül fog élni és vár, amíg kiderül, vagy végleg és örökre beiborul a világ felett, amelynek levegője nélkül egy Morgan nem tud élni. Morgan csendes gesztusában van valami a legnagyobb és legharsog óbb tragédiák kárpithasogató pátoszából: Ha Morgan, aki a legamerikaibb volt és hozzá talán a legboden- stándigebb a pénz arisztokratái között, „országszélen botot vágva“ otthagyja a földet, amely néki nemcsak hazája, hanem színpada és szószéke volt. akkor Amerikában sokkal nagyobb dolgok történnek, mint ahogy ezt mész- szirői és kívülről mi látjuk.

Ledől egy bálvány

Morgan nem mellékesülag volt a WaLlstreet egén, hanem olyan központi fényforrás, amely körül szédülten keringett az egész dollár- naprendszer. Morgan két olyan üzleten keresett, amire a világon mindenki ráfizetett: az

egyik volt a világháború, a másik a frank- kontremin. Ez a kéit üzlet volt utolsó nagy szerelmi kalandja a dollárral. Vagyonát apjától örökölte, voltak nagyobb vagyonok is az övénél, de egyénesebbvonalü, úgynevezett üzleti politikája nfem volt senkinek. Amerikában sokáig nem volt más törvény, mint a pénzcéiná- lás törvénye, — és tudni kellett, hogy ráfizetni csak egészen kis dolgokra szabad. Ezt Morgan

hogy kiabál odabent, hogy elég volt, rr.ár te akar szállni. M'ég mit nem, háza fuvarozlak, egész a lakásod kapujáig. Így még úgy sem kerültél haza. Gondolt azt, hogy vezérigazgató ur vagy. Csak ne nyöszörögj odabent annyit. Hátra is szólt, félig fordított arccal:

— Vén haver, ne csináljon grimbuszí. Hiszen látja, hogy elviszem haza.. Csak maradjon csöndbein és bújjon a sarokba, mert felír a rendőr, ha meglátja, hogy szabad zászlóval fuvart csinálok. No lássa, igy is tehet, — mondta aztán, amikor az utas egy mélyet szusszantott és enged elmésen bedőlt a kocsi sarkába.

— Kellemes, — mondta magábám, csodálatos rnegköonyehbülés sóhajával.

A kocsi megállt, a ház előtt. A sofőr kibújt a kormánykerék mögül és kinyitotta a kocsi ajtaját. No, öreg koma, most aztán kiszállhat. S imivel az meg ee mozdult, gyöngéden megrázta, hogy ébredezzen. Akikor az öireg koma nagyot dőlt oldalt, állkapcsa leesett és a szájálból kihűlt nedvesség fröccsent a sofőr kezére. Ajz viasza ugrott, ijedten, mintha megégették volna és nagyot kiáltott. A nyitott ahlakok fánynégyszö- • gében árnyak jelentek meg s a sötétben megvillant a posztóié rendőr kardlhüvelye. S amint megindult, a kocsi felé, a sofőrnek átvillant az agyán, :hogy mindjárt fel fogja, iirmi a, szabad zászló miatt Már csak erre gondolt a bajiból, mért mitn- rlemkilhe>z a, saját baja áll a légik özetebb. Gyorsan tenyomta a zászlót s a tariméter dobozában halkan és megnyugtatóan kattogni kezdett a t.ávolságmérő szerkezet Milyen szerencse, hogy még idejében eszébe jujott. Mire odaért a rendőr, már rpegnyugodpttah jelentette:.

— Csak az imént szállt be, hogy vigyem hit a

ide. Amint kinyntottáín az ajtót, egyszer csak fefóm dőlt. Ugylátözík, meghalt miát. ,

nagyon jód tudta, sokan próbálták eltanulni tőle, de .mindig sikertelenül, — mert ő előre megérezte, hogy melyik tőzsdei fuvalo-mból lesz világraszóló orkán és melyik bőgő vihar fog napok alatt csendes esti fuva-lommá szefi- dülni.

Morgannak egyenesen misztikus varázsa volt a Hoover-éra alatt. Ha megjelent palotájának kapujában, ezrek rohanták meg tippekért. Morgan a legritkább esetben állt szóba újságíróval és nem szerette, ha fényképezik.

Ebből a bálványból a Roosevelt-rendszer egyik napról a másikra botrányhőst csinált; vizsgálóbíró elló citálták, félig a vádlottak padjára ültették, belenéztek legtitkosabb dossziéiba és megmutatták a nagyközönségnek, milyen egyszerű metódusokkal dolgozott a nagy varázsló. A közönség olvadozott a gyönyörűségtől.

A francia forradalom hisztériás tömegeinek nem lehetett nagyobb kielégülés végignézni a Gréve piacának véres szinjátékait, mint ahogy a newyorki kispolgár szürcsölte a Morgan-botrányt

Morgant a hadiüzletek kivizsgálására kiküldött szenátusi bizottság firtatta ki, hogy kinek mennyit adott — és Morgan nyugodtan megmondta, hogy mindenkinek adott és hozzá sokat. A kihallgatás nem végződött Morgan letartóztatásává], mint ahogyan sokan várták, de a titok eloszlott alakja körül és megszűnt a varázslat. S Morgan keserű szájízzel vonult vissza, műkincseit vásárra dobta, negyed- és ötödáron — ez volt az első nagy üzlet, amire nagy összegeket, fizetett rá, de ez már a búcsú tragikus és komor gesztusa, volt Befejező akkord, amiben a játék lendülete é6 szenvedélyé nem diktál tempót. Morgannal kivonul Amerikából egy típus, egy íz, egy 6ti Mis. amitől az amerikai élet és gondolkozás igazi zamatát kapta. Valószínűleg egy generáció múlva egészen mást fog jelenteni az amerikanizmus, mint jelentett még a mi számunkra.

Morgan első találkozása nagy szerelmével

Persze Morgan mái az uj Amerikát jelenti. Nem a régi, rikkancsból ujságkirállyá emelkedett

ragyogó sePfmadem anek országát Morgan nem volt selfmademan, sokat tanult és kifinomult ízlése volt Apja szerezte a vagyont: Júliáé S.

Morgan, aki valóban úgy kezdte pályafutását, ahogy a múlt század nagy karrierregényed kendődnek. Farmon nevelkedett, elszökött, városba került, bokosinae tett majd bankihivatainok és bamkveizér. Amikor a fiatal Morgan elindult a karrier utján, már telve volt a családi pénzes- láda, ha soha egy fillért nem szerzett volna, hozzá, akkor is lenne mit vásárra dobni most amikor el akarja, hagyni Amerikái, hogy kivándoroljon Európába

Az első nagy üzlet, amit Morgan csinált, természetesen háborús üzlet volt. Lincoln alatt a ■polgárháború idején még egészen fiatál fki volt. Píerpont Morgan, de felismerte a háborús tehetőségeket: ócska puskákat vásárolt össze vagon- számra és eladta a fegyvereket a kormánynak. A puskák azonban nem érték egy fabatkát sem, mert nem lehetett lőni velük. Amikor a kormány rájött, hogy .becsapták, felszólította Morgaot, ahogy vegye vissza a puskákat.

Morgan eleget is tett a felhívásnak és 17.486 dollárért visszavásárolta az öreg puskákat, igen ám, de előző napon megállapodott a kormány- nyál, abban hogy ujább nagymennyiségű fegyverszállítást fog lebonyolítani. Természetestó ugyanazokat a puskákat adta el még egyszer, ezúttal azonban 109.912 dollárért.

A kormány akármennyire igyekezett szómét hunyni, kény téten volt f&üsmerni a régi puskákat, mert a fegyverek haszna veibe tétlensége háború alatt igen gyorsan kiderül, tehát megtagadták a fizetésit Morgannak. Eme következett a per, ami azzal végzett, hogy

Morgan 58.175 dollárt vágott zsebre.

Néhány év múlva, amikor Morgan a Madieon A venne pompás palotájába bevonult, már korlátlan fejedelme volt a Wali-streetoek. Az összes szálak a® ő kezében futottak össze. Nagyon ritkán mozdult ki palotájából, ©óiba nem adott estélyeket, csak aukciókra járt el szívesen és mindig bőkezű volt. Úgy látszott, mintha az égvilágon semmi nem érdekelné a japán vázákon és a tieceli-angyalokon kívül. Pedig ekkor már úgy táncoltak Newvork pénizíejedélmei, ahogy Morgan fütyült. Sőt még Vanderbslt is mégfizette a. maga súlyos adóját Morgannak.

Sikerek és csalódások utján

Amikor Morgan apja. meghalt, Píerpont John tízmillió dollárt örökölt. Ezt a® összeget a fiatal v Morgan rövid idő alatt megduplázta. Az állami obligáoíó kibocsátásánál Morgan képviselte az államot és

az ötvenmillió dollár értékű állam kölcsönné! nem kevesebb, mint tízmilliót keresett a Mor- gan-csoport.

Ugyancsak nem tartott sokáig és Morgan kózbe- kaparintóttá a diktátort haltaimat Amerika legnagyobb banktrösztje, széntröeztje, vas- és acél- tröszt jó felett. Amikor a nagy szénsztrájk fenyegette Amerikát, Roosevelt, aki nem rajongott a milliárdosokért, de tántoríthatatlan realista volt, személyesen kopogott be Morgan ajtaján, 'hogy közvetítésre kérje fel. Morgan nagyobb ur volt ebben a pillanatban, mint az Egyesült Államok elnöke.

Hatalmának egyik jellemző adata, hogy ötvenötezer mérföldnyi vasútvonal felett uralkodott.

Morgan ezekben az években a világ legnagyobb műkincs-vásárló ja volt. Palotájában márvány- termeket épített műkincsei és könyvritkaságai számára. És a pénzvilág zűrzavarai dől ezekbe a hüs márványtermekbe menekült. Órák hosszat el- bá mész kod ott a szeltem remekművein, pedig egy bizalmas vallomás közben elárulta, hogy soha nem érzett őszinte rajongást a művészet iránt és egyetlen nagy szenvedélye volt az életben — a pénz. Igaz, hogy ebben szerencséje volt. Egyetlen egy embernek sikerült kétvállira fektetni egyszer Morgant. Nagy ellenfele, Carnegie, az olajtröszt elnöke, a másik nagy vasút király lapjai révén világgá kürtölte, hogy a PenszyJvan-vaéuttal párhuzamosain futó hatalmas vasútvonalát épít, amely Pittéburgtól egészen az óceánig szalad és összeköti keletet, nyugattal. Camnegie olyan komolyan csinálta az akciót, hogy ezer és ezer mérnököt küldött ki a tervek eikészicéeóre. Morgan mégijedt, tudta, hogy hatalmas tőkével áll szemben, tehát igyekezett, rávenni nagy ellenfelét, hogy m mid jón le „gigantikus11 tervéről. Cámegie le iés mondott, de jól meghagyta fizetni magának őzt á lemondást.

Morgannak nagyon mélyen kellett benyúlni a zsebébe: 447 millió dollárt rágott ki belőle ezzel az ötletté! Carnegie.

Persze, mi volt ez Morgannak. aki egyedi óz lacéitrösátön keresett évenként négyveaimflSió dollárt, pedig ez csak egyik része veit érdekelt - sógornők.

Morgan most elhagyja ezt a terepet, ahol nagy csatákat nyert. A dollár cserbenhagyta. Morgant, romlik, foszlik, hajdani eesxapeeljét elveszítette. Vájjon a frank vagy a font felé kacsingat a pénz nagy Don Jüanja vagy pedig tényleg csendben, szeretem és kalandok nélkül akarja befejezni életét, szivében egy nagy csalódás tüskéjével?

' (*) Valentino első felesége visszatért a filim; hez. Jean Acker, Rudolf Valentáuo első felesége, aki néhány esztendővel ezelőtt vissza- ■ vonult a nyilvános szereplésből és beszélő- ’ filmen egyáltalán nem játszott, most újra vász- szatér a műterembe. A First National szer- i ződtette a szinésznőt, aki máris főszerepet ' kapott az Oil fór tftie lamps of Cliina (Olaj Kim lámpáiban) rimái filmben. Mervin le Roy rendezi az újdonságot. Jean Acker egyébként nemrégen könyvet irt volt férjérő)!.

(*) Frairz Ledérer önálló filmvóHalata. —

Hollywoodból jelentik: Franz Lederer, a pozsonyi származású fiatal filmszínész néhány nappál ezelőtt bejegyeztette a cégűivatatnál saját fiiLmvállalatát. Évenként két filmet óhajt kéézátmi saját tőkéjével és rendezésében.

(*) Ábrahám Pál, a kitűnő magyar pene- szerző ajánlatot kapott Hollywoodból több film zénéjéoék megírására és a fevétélék zenei vezetésére. A napokban aláírta a szerződést, augusztusban utazik Hollyw-oodba. s tégy évig ott fog ckdgoam.