Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-23 / 166. (3718.) szám

4 1935 juUtie 23, tedd. Két mázsa árvalányhaj és egyéb apróságok a spalai lennel cserkésztáborból Spahi, julius 22. Egy hete már, hogy átléptük a lengyel határt. Az első napok alatt nagyon el vol­tunk foglalva. Széppé, kedvessé akartuk tenni táborunkat, ami sikerült is, bár Jóska bátyánk (Mrenna József) soha sincsen ve­lünk megelégedve. Pedig minden öndicsé­ret nélkül állíthatjuk, hogy a magyar alosz­tály tábora a jámboráé egyik legszebben felszerelt és legdíszesebb tábora. Egy kis képet adok a mi kis magyar tá­borunkról. Összesen 46 magyar fiú jött Szlo- venszkóról, Pozsonytól Beregszászig min­den városból jött egynéhány magyar cser­kész a lengyelek jubileumi jamboréejára. Táborunk a csehszlovákiai cserkészek terü­letén rögtön a bejáratnál fekszik. Jó helyen, a Pilica folyó partján vagyunk. Itt mindjárt megnyugtatásul közlöm az aggódó szülők­kel, hogy a Pilicába lehetetlen belefulladni, mert mindenütt csak térdig ér a vize. Konyhánk, a „tábor szive", a jámboráé legnagyobb nevezetessége. Állandóan raj­zolják, fényképezik lengyel testvéreink, és az idegenek. S a főcsoda az, hogy eddig még kozmás étel nem volt. No, a mai reg­geli kakaó ugyan kissé szagos volt, de azért a jó étvágy segített rajta. Első nagy élményünk a megnyitó, a leg­nagyobb élmény azonban a megnyitó alatti felhőszakadás volt. Bőrig áztunk. Nem en­gedtek esőkabátot vinni magunkkal. Mel­lettünk a magyarok álltak hosszú malac- lopókban. A kisebb fiukat körgallérjuk alá húzták a mieink közül. Volt olyan magyar fiú, aki­nek a gallérja alatt öt-hat cseh cserkész guggolt. Olyan volt ez a kép, mint a kotlóstyuk a kis csibékkel. Sajnos, bizony sok az eső. Eddig még nem volt olyan napunk, hogy ne esett volna az eső. A nap csak néha dugja ki mo­solygó, melegítő arcát. Még az a vigasztaló, hogy legtöbbször éjjel zuhog az eső. Sátraink azonban birják a vizet, hiszen már többször átestek hasonló tüzpróbán a Tátrában. * Hétfőn a lengyel főcserkész, dr. Grazin- ski Mihály vajda az idegen altáborok veze­tőit és a sajtó képviselőit látta vendégül pazarul rendezett uzsonnán. A Csehszlovák Cserkész-Szövetséget Svojsik főcserkész vezetésével az egész táborparancsnokság képviselte. A magyar alosztály részéről Mrenna József magyar cserkésztitkár kép­viselte, a csehszlovákiai magyar sajtót pe­dig e sorok Írója. A magyar cserkészveze­tők élén gr. Teleki Pál főcserkész jelent meg. A magyar cserkészvezetők szívélye­sen elbeszélgettek Svojsik vezérkarával. Ezt a jelenetet Márton Lajos rajzolómüvész meg is örökítette. A vojvoda fogadásán mintegy százan vettünk részt. Dr. Grazinski főcserkész francia nyelven üdvözölte az idegen dele­gációkat és a sajtó képviselőit. Grazinski szavaira gr. Teleki Pál ugyancsak francia nyelven válaszolt. Teleki a lengyel cserké­szet 25 éves múltjára tekintett vissza. Meleg szavakkal ecsetelte a lengyel cserkészek háború alatti hő­siességét, amikor Pilsudski marsall lobogói alatt har­coltak a lengyel szabadságért. Majd a len­gyel cserkészet mai hatalmas erejéről és szervezettségéről beszélt és további fejlő­dést kívánt a lengyel testvéreknek. Teleki beszédét angol és német nyelven tolmácsol­ták a jelenlevőknek. * A hétfői nap különben igen mozgalmas yolt. Grazinszki főcserkész meglátogatta a csehszlo­vák tábort és igy minket is. Hétfőn este a cserkészlányok tábortüze folyt le az arénában. A tribünök zsúfolva voltak. Ál­talában megjegyezhetjük, hogy rengeteg a láto­gató, Lengyelország igazi cserkészország, na­gyon szeretik a cserkészmozgalmat. * Akárcsak Gödöllőn, itt is nagyban folyik a „csenzs" és az autogramkérés, no meg a fény­képezés. Szinte menekül az ember, mert minde­nütt lefogják, alig lehet megszabadulni. Lassan már nem ismeri ki mag§t az ember, annyira át- esenzselik egymást a fiuk, pedig szigorú parancs tiltja az egyes jelvények Kicserélését. Már a magyar fiukat is nehéz megismerni, mert az ár- valányhaj nagyon kapós, mindenki hordja. Két mázsa árvalón yhajat hozott a magyar cserkészhet, de ez már teljesen kifogyott. * Kedden a csehszlovák vezetőség adott teát a lengyel és az idegen vezetők tiszteletére. A magyarok részéről gr .Teleki Pál, Papp Antal és Temesi Győző jelentek meg. Látszott, hogy nem genfi, konferencia a jámboré, mert itt min­den a legnagyobb testvériség és az igazi béke jegyében folyik le. Este a magyarok rendeztek fogadást. Ezen Grazinski vojvoda is résztvett. * Kedden este folyt le a legszebb tábortűz. A magyarok lampionos menetben vonultak ki, a menetben a lengyel-magyar egyesített zenekar játszotta a Rákóczi-indulót. A tábortűz mellett foglalt helyet a magyar „ci­gányzenekar" és a fúvószenekar is. A tribünről gyönyörű látvány volt a tábor­tűz. A tűz körül árvalányhajas, lampionos ma­Pöstyén, juHus 22. (Saját tudósítónktól.) Közöltük a lapokban, hogy rövidesen hat indiai fejedelem látogat el Szlovenszkóra, hogy vadászaton vegyen részt és utána a szlovenszkói világhírű fürdőkben keressen üdülést. Jelentettük azt is, hogy a patialai maharadzsa, Indiának egyik képviselője a népszövetségben, szintén Szlovenszkóra ér­kezik. Most közölhetjük azt is, hogy ez a fejedelem Apponyi Henrik vendége lesz Apponyban. Apponyban van, mint ismeretes, a magyar földbirtokoscsaládnak nagyszerű műkincse­ket tartalmazó kastélya, amelynek gyűjte­ményeit messze földről érkező vendégek csodálják meg. A patialai maharadzsa érkezésének hirére felkerestük Apponyi Henriket és kértük, hogy mondjon el egyet-mást a híres ural­kodó életéről, tudván azt, hogy régóta intim barátságban van az indiai fejedelemmel. Tudtuk azt is, hogy évekkel ezelőtt már meglátogatta a ma­haradzsa Apponyi Henriket itteni birto­kán. — Igen, 1933 decemberében láthattam vendégül a patialai maharadzsát egész kí­séretével, — mondotta Apponyi Henrik, aki. a legnagyobb készséggel állt rendelke­zésére a P. M. H. tudósítójának. — Első fe­leségét és a trónörököst is magával hozta. Legutóbb Londonban találkoztam a maha­radzsával, aki családjával együtt vett részt az angol király jubileumi ünnepségein. Ak­kor hívtam meg és a maharadzsa szívesen fogadta meghívá­somat. — Volna kegyes elmondani egy-két érdekes részletei a legutóbbi vendégség idejéből ? — Nagyon szívesen. A fejedelem egy este az estebéd alkalmával azzal lepte meg a társaságot, hogy boldogult bátyám két csi­nos leánykáját pazar indiai ruhákba öltöz­tette és gyönyörű ékszereket akasztott a nyakukba. A nyakdisz legalább 150 millió csehszlovák korona értékű volt. Mikor azután a maharadzsa bá­jos felesége este levetkőztette a gyerekeket és az ékszereket is levette róluk, a kis Vir­ginia megszólalt angolul: „Hát fenséges asszony nem adja nekünk a gyémánto­kat?" A kis Virginia azt hitte, hogy ezentúl már ő fog tündökölni a mesébe illő kincsek­kel. Természetesen jót mulattunk a kis epi­zódon. —• Igaz, hogy a patialai maharadzsa bir­tokában vannak India legértékesebb kin­csei ? gyár cserkészek álltak, itt voltak a lengyelek és a mieink is. Mellettem egy „csuvajka" (igy hív­ják a lengyel cserkészlányokat) ült, majd egy magyar fiú. A magyar cigányzenekar szereplése után egy tiroli cserkész jódlizott. A csuvajka németül kérdezte a magyar fiút: Augy ein öngair? — Nein, tlngar nidht kukuriku! — jegyzi meg a gyenge némettudásu magyar fiú. Több magyar cserkész ült körülöttünk, jót mulattunk ezen a kijelentésen. Szerdán harmincán Czenstochowába rándul- tak ki a magyar fiuk közül. Dán lánycserké­szekkel tették meg az utat nagyon kellemesen. Mi néhányan itthon maradtunk. Nekem a cser- készsajtó-konferencia zéróülésére kellett men­nem. A cserkészsajtó-konferenda három napig tar­tott. Elhatároztuk, hogy minden cserkészlap cserepéldányt küld egy­másnak, de hogy ennek a cserének értelme is legyen, minden cserkésziap {randául vagy angolul közli minden szám tartalmát. A nyelvtanulás propagandáját intenziven kell a cserkészlapoknak folytatniok. A konferenda kedélyes teával végződött szerdán. A tea után Mr. Haydn Dummock, a londoni „The Scout" főszerkesztője egy csuvajkával krakowiak-ot táncolt, majd dr. Dénes Tibor a körülöttünk ál­ló magyarok énekére csárdásozott. r * Este a magyarok nagy tábortüzet rendeztek ? magyar altáborban. Papp Antal a lobogó láng fényénél Pilsudski marsallról beszélt a jelenlévő lengyel vendégek előtt. Pompás volt a műsor, — Úgy van. Mikor nála jártam vendég­ségben, egyszer fáradtan tértünk vissza a vadászatról és ekkor az egyik teremben fe­ledhetetlen látvány tárult elém: a maharadzsa bemutatta tiszteletemre ősz- szes családi ékszereit. Elkápráztató volt a látvány. Két billiárdasztal volt megrakva mesébe illő kincsekkel. Ha a leggazda­gabb európai családok, az Esterházy, Lichtenstein és Schwarzenberg hercegek kincseit együtt látnék, akkor is csak sze­gényes ékszerboltnak tűnne föl mindez a Romáron, julius 22. Jelentette a PMH, i hogy szeptember elsején megnyílik Komá­romban a szlovenszkói református egyház tanítóképző intézete. Az ug intézetben negy­ven növendéket vesznek föl az első év­folyamra, még pedig 30 fiút és tiz leányt. A helyek elnyerésére már beérkeztek a kér­vények és a végén cigányzene mellett táncraperdültek ú magyar fiuk a csuvajkákkal, ropogó csárdást jártak. ★ Csütörtök van. Ma egy hete indultunk df Oderbergből. Szinte egészen kiestünk már a pol­gári életből. Újságot nem látunk, itt-ott hallunk valami hirt. Pedig a fiuk nagyon érdeklődnek a hazai sportesemények után. De talán jobb igy. Jobb távol lenni e világ zajától, jobb testvéri szeretetben együtt élni. Ma voltunk hivatalosan a magyarok táborá­ban. A csehszlovák altábort mintegy százan képviselték Kulhánek vezetésével a magyar tá­borban. Kulhánek francia nyelven üdvözölte gróf Teleki Pál magyar főcserkészt, aki ugyan­csak francia nyelven köszönte meg a látogatást A magyar és csehszlovák zenekarok felváltva adtak térzenét. A magyar cserkészek Kulhánek kalapját árvalányhajjal díszítették fel, Kulhánek azóta árvalányhajas kalappal jár. Reméljük, hogy nekünk is szabad lesz ezek után árvalányhajas kalappal járnunk. Ma este nálunk lesz tábortűz. A műsort ép­pen most állítottuk össze, remélem, nem vallunk szégyent vele. Körülbelül száz magyar jelentette eddig részvételét, lengyelek is jönnek hozzánk. Holnap Varsóba rándulunk ki. A legközeleb­bi utunk aztán Gdynia lesz. Sajnos, rövid ideig élvezzük a lengyelek ven­dégszeretetét. Fegyelmezettek, figyelmesek, min­den apró kérésünket teljesitik. Ezt a kedves figyelmet és szeretetet mi, szlovenszkói magyar cserkészek nem fogjuk elfelejteni. HANTOS LÁSZLÓ. maharadzsa gyűjteménye mellett. — Tudnivaló, hogy a patialai maha* radzsa a bikameni és kapurtalai maha* radzsával együtt Indiát képviselte a nép- szövetségben. Ebből is látható, hogy a feje­delem. aki szeptember elején érkezik hoz­zám, egyike India legnagyobb fejedelmei­nek. A patialai maharadzsa egyébként az ap­ponyi vadászatok után hosszabb időt fog el­tölteni Pöstyénben is, ahol kúrát fog tar­tani. a negyven helyre összesen 138 kérvény érkezett be. A kérvényezők közül 96 fiú és 4/2 leány kéri felvételét az uj tanítóképzőbe. A meglepő számiban jelentkező növendékek közül fel­vételi vizsga utján fogják kiválasztani azokat, akiket valóban föl fognak venni az intézetbe. pusztító árvíz japánban A Kama-Iolyó megduzzadt árjai elöntötték Ityolo város utcáit. Apponyi Henrik vendége lesz Apponyban a patialai maharadzsa Beszélgetés a magyar földbirtokossal előkelő vendégéről ■■ ■■ Százhararincnyolcan jelentkeztek az uj komáromi magyar tanítóképző negyven helyére

Next

/
Thumbnails
Contents