Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-23 / 166. (3718.) szám
2 mi jtá<u» n, kwM. két s csak a diplomaták teszteletére adnak estély a császári palotábanAiutolsó kísérlet Róma, julius 22. Sir Eric Drammond, Anglia római követének előkészítő tanácskozásai de Chabrun követtel és Suvich alállamtitkárrai az abessziniai konfliktus elhárításának ügyében befejeződtek és most már döntő tanácskozások kezdődnek Mussolini miniszterelnök jelenlétében. Annak ellenére, hogy a tanácskozások során felmerült javaslatokat a legnagyobb titokban tartják, az United Press római munkatársa beavatott helyen kapott információk alapján a következő négy javaslatot közli az olasz— abessziniai konfliktus békés elhárítására vonatkozóan: 1. Abesszínia és Olaszország keletafrikai gyarmatai között újból meg kell állapi tani a határvonalat. 2. Olaszország egy sereg gazdasági koncessziót fog kapni Abesszíniától. 3. Olaszország jogot kap, hogy az Eritreát az olasz Szomálifölddel összekötő vasútvonalat megépítse. 4. Etiópia kormánya mellé olasz tanácsadót osztanának be. Jólinformált politikai körökben a javaslatok első két pontját Abesszínia számára elfogadhatónak tartják, az utóbbi két pontot azonban el- fogahatatlannak, mert Abesszínia ebben a két feltételben politikai szuverénitásának jelentős korlátozását fogja látni. Azonkívül valószínűleg olasz politikai körök sem tartják kielégítőnek ezt a megoldást. Általában az a vélemény, hogy a nyégus legutóbbi parlamenti beszéde annyira elmérgesitette a helyzetet, hogy ma már alig van remény arra, hogy békés utón lehessen elintézni a keletafrikai konfliktust. Valószínű, hogy a három nagyhatalom utolsó kísérlete csak formális jelleggel bír és maguk a javaslattevők sem hisznek komolyan abban, hogy a háború elkerülhető. Ezt a szkeptikus feltevést látszik megérinteni az az angol lapjelentés is, amely Szerint Olaszország addisabebai követének tiltakozó jegyzéke az abessziniai kormányra semmiféle hatást nem gyakorolt Beavatott körökből származó információ szerint a kormány egyáltalán nem adott még választ az olasz követ tiltakozó jegyzékére. Olaszorsiás magyar lovakat vásárol az abessziniai háborúra Budapest, julius 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Lapjelentések szerint Olaszország nagyobb mennyiségű magyar lovat szándékozik vásárolni keletafrikai csapatai számára, Hir szerint az ez irányú tárgyalások már meg indultak az olasz megbízottak és a magyar érdekeltségek között. Az olasz kormány ugyanis figyelembe vette, hogy a rendkívül nehéz afrikai viszonyok között az erős és kitartó magyar lovak a legmegfelelőbbek, amit igazol az is, hogy az egyiptomi kormány által legutóbb vásárolt mágyar lóanyag teljes mértékben megfelelt. Néhány olasz cég megbízottja máris megérkezett Magyarországra s előreláthatólag a napokban nagyobb arányú lóvásárlást eszközölnek. Pásztorlevél a birodalmi kormány katolikus politikája ellen Freiburg, julius 22. Dr. Konrad Gröber | püspök pásztorlevelet adott ki, amelyet vasárnap az egyházkerületében lévő összes templomokban fölolvastak. A pásztorlevél megállapítja, hogy a kormány eljárása, amit a katolikus kérdésben tanúsít, ellentétben áll a konkordátum rendelkezéseivel. Ez az első nyilvános katolikus fellépés Gö- ring rendeletével szemben, amit — mint emlékezetes — a politizáló papok ellen kiadott. Göring rendelete értelmében mindazok a papok, akik a pásztorlevelet fölolvassák, püspökükkel együtt szembekerültek I a hatósági közegekkel. Berlin, julius 22. A hivatalos német sajtóiroda ma azt a feltünéstkeltő jelentést közölte, hogy Kerrl birodalmi miniszter, akit az egyházi ügyek teljhatalmú irányításával bízott meg a kancellár, váratlanul háromheti szabadságra megy. A hivatalos jelentés szerint Kerrl ezalatt az idő alatt a rábízott reförmtervek előkészítésén fog dolgozni. A Havas-iroda berlini tudósítója szerint, azonban Kerrl váratlan szabadságolása azt jelenti,- hogy a- német kormány az eddig folytatott élesen egyházellenes politikával szakítani kíván. Békét akarunk középeurópában! — mondta Mussolini a csehszlovák újságírók kiildóttségé- nek ■ Az olasz kormányfő a csehszlovák-olasz viszonyról Róma, julius 22. Mussolini a Palazzo Vene- ziában fogadta Qano propagandaminiszter jelenlétében a csehszlovák újságírók küldöttségét. A csehszlovák újságírók nevében Klíma szerkesztő üdvözölte az olasz kormányfőt és meleg köszönetét mondott azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben az olasz kormány a csehszlovák sajtó képviselőit részesítette. Mussolini válaszolt az üdvözlő szávakra és kijeléntete, hogy meg van győződve arról, hogy a csehszlovák újságírók olaszországi látogatása közelebb fogja hozni egymáshoz a két nemzetet. — Olaszországot külföldön ném ismerik eléggé — mondotta az olasz kormányfő. Ahol ismerik, ot is inkább művészeti és irodalmi jelentőségét látják, de nem látják a mai Olaszországot, a dolgozó olasz népét és azokat az eredményeket, amelyeket az olasz nép a fasiszta forradalom óta elért. Csehszlovákia és Olaszország között fennálló viszonyról a kővetkezőket mondta Mussolini: — A mi viszonyunk Csehszlovákiához mindig jó« volt és ha átmenetileg bizonyos nehézségek is támadtak időnként, ezek majdnem mindig általános jellegűek voltak. Mussolini a továbbiak során annak az óhajának adott kifejezést, hogy Olaszország és Csehszlovákia között a tények reális erején nyugvó jóbarátság fejlődjék ki. Az ilyen jóbarátságnak a nemzetközi politikában is megvan a jelentősége. De minden baráti törekvésnek összhangban kell lennie az érdekelt nemzetek pszichológiájával, különben a barátság csak jegyzőkönyvekben marad meg és nem hatol a nép széles rétegeinek lelkületébe. Az újságíróknak az a feladatuk, hogy az igazságot és a valóságot fölismerjék. Aktuális politikai kérdésekről is nyilatkozott az olasz miniszterelnök, aki kijelentette, hogy az olasz nép jelenleg tényleg a mozgósítás állapotában van. — Mi békét akarunk — móndotta a miniszterelnök — de megköveteljük, hogy a többi népek is tiszteletben tartsák a mi békés szándékainkat. Békét akarunk mindenekelőtt Középeurópában, amelynek nyugalmáért annyi áldozatot hóztunk már. Többször bebizonyítottuk, hogy Közép- euiópa. békéjére súlyt helyezünk és hajlandók vagyunk ezt újból bebizonyítani, ha szükség lesz rá. Róma és a Habsburg-kérdés Paris, julius 22. A kormányhoz közelálló „Temps" érdekes tudósítást közöl Rómából a Habsburg-kérdéssél kapcsolatban. A tudósítás francia politikai körökben főlég azért keltett nagy feltűnést, mert az olasz álláspont bizónyos elhajlását ismerteti a Habsburg-restauráció kérdésében. A Temps bizalmas helyen szerzett értesülése szerint ugyanis Olaszország jelenleg elutasító állásponton van a Habsburg-restauráció kérdésével szemben — de a római kormány abban az esetben, ha súlyos külpolitikai krízis esetén olyan formabán vetődne föl a kérdés, hogy Anschluss, vagy restauráció, kénytelen lenne az utóbbit választani. Mussolini sohá nem támogatta az osztrák, vagy a magyar legitimista törekvéseket. A Habsburg- kérdésről mint volt frontharcos és mint a Habsburgok ellenfele ugyanúgy gondolkozik, mint dr. Benes. Ezt bizónyitja egyébként az 1933 októberében fölmerült házassági tervvel szemben tanúsított határozott elutasító magatartása is. Egyetlen egy ponton azonban mégis eltér Róma álláspontja a kisantant álláspontjától. Az olasz kormány ugyanis végső esetben a Habsburg-restaurációt is hajlandó lenne kijátszani Németország Anschluss-törekvései ellen. Természetesen a fasiszta kormány ezt az utolsó kártyát tromfnak tartogatja és semmi szín alatt sem hajlandó kijátszani mindaddig, amig a döntő pillanat el nem érkezett. Egyelőre az osztrák helyzetet Olaszországban úgy Ítélik meg, hogy í ez a döntő pillanat még elég messze van és talán soha nem fog elkövetkezni. A KODHAláSZ ttlEX SREEFF SURUGYI iSGilfS 41 ! mérföldnyire a Dél keresztjétől felbukkant a tengeri kígyó. Lehetett vagy nyolcvan yard hosszú. Egyenletes, hengeres teste volt, amely élénk csavarodásokkal kúszott a viz felszínén, magasra tartott feje a lóéhoz hasonlított és két vizsugárhoz hasonló oszlop lóvéit belőle a magasba. Ez az eset belekerült a tudományos irodalomba is és sok vitára adott alkalmat. A Steward átvette Bürkétől a kabinjegyeket és levezette őket két egymás mellett álló fülkéhez, amelyek a folyosónak egy oldalsó kiugrását foglalták el s ajtajaik egymással szemben nyíltak. Bürke bevezette Adelaidet mindkét kabinba, hogy válassza ki, melyikük tetszik. — Arra a rövid időre, amit a hajón töltünk, tökéletesen mindegy, — mondotta a leány, amikor a steward már magukra hagyta őket. — Maradok ebben és ha hosszabb lenne az utazásunk, talán akkor is emellett döntenék. A kabinjukba vonultak és Adelaide az egyik kis táskát kicsomagolta, átöltözött, Bürke pedig a toilett-cikkeit hozta rendbe. Észre sem vették, hogy a hajó nagy bugással nekiindult a hosszú útnak, amelynek olyan tragikus és váratlanul gyors befejeződése lett. Fél óráig időztek a kabinjukban. Ekkor már a Dél keresztje egyenletesen ringva siklott a csatorna zöldeskék vizében. Most már huszonhat csomós sebességgel haladt a loxodromia irányában a csatorna kijárata felé. Bürke elhagyta kabinját és bekopogott Adc- laidehoz. A leány ekkora már felkészült cs örömmel fogadta a férfi hívását, hogy délelőtti időtöltésre menjenek fel a fedélzetre. A nap most már erősen közeledett delelő pontjához és tüzének ereje itt nagyobb volt, mint a szárazföldön. Az utasok legnagyobb része a fedélzeten volt, hogy a ritkaszép őszutói napot élvezze, mert ilyenekkel ugyancsak fukarkodik ebben az időszakban a Csatorna feletti égboltozat. Az utasok között már kezdtek kialakulni az egyes társaságok, hogy minél kellemesebb legyen a hosszú lélekzetü tengeri ut. Fel és alá hullámzottak az emberek a fedélzeten, kisebb-nagyobb csoportok alakultak, vidám te- refere töltötte be a tágas teret. A csatornán is nagy élénkség volt. Egyre-másra siklottak el mellettük a hajók, amelyek a francia part és Dover között a személy- és teherforgalmat lebonyolítják, halászbárkák haladtak a part mentén, amely mintegy két mérföldnyi távolságban volt tőlük, hogy árián mindinkább eltűnjön, egy-egy kecses yacht siklott el mellettük, majd egy iromba csatahajó óriás ágyúinak csövei ásítottak rájuk. Az élénk, zajos életben csak Bürke és Adelaide nem vett részt. Csendben leültek a fedélzet sarkán, illetve csak a férfi ült, mert a leány kényelmesen elnyujtózott a heverőszékben, az előző napok izgalmai után az utolsó cseppig kihasználva azt a kényelmet, amelyet ilyenfajta szék nyújthat. Ha valaki a hajó indulása után nyomban a heverőszékbe fekszik, arról nyugodtan feltételezheti akárki, hogy beteg. Ebben az esetben azonban mégis csalódna, mert Adriáidé rugalmas lelke már kiheverte azt a súlyos csapást, amely két nappal ezelőtt tört rá, inkább azonban azt mondhatjuk, titokban talán reménykedett, hátha az a sötét sejtelem, amelyet Bürke oly nyíltan fejezett ki bem valóság is egykor, amikor minden baj elmúlik felőlük, viszontlátja nagybátyját, akinek szerető gondoskodása nélkül az életet nagyon nehezen tudta elképzelni. — Kimondhatatlanul jól érzem magam most itt, a szabad viz felett, mondotta hosszabb ideig tartó hallgatás után. — Szinte fáj az a gondolat, hogy ez az ut olyan hamar ér véget. Szivesen mennék a hajóval tovább uj és ismeretlen vizekre. Gibraltáron túl, az afrikai föld partján nem ismerem a vizet és minden víznek más és más sajátossága van. — Igen, Marokkó mellett sötétszinü és büdös, —• hütötte le romantikus lelkesedését Bürke. -— Az arabok minden disznóságukat belé hordják. Mérföldekre bűzlik. Végigkiséri ez a szag az embert egészen Guinea partjáig. Ott uj szagok váltják fel. De ezeket sem mondhatnám kellemeseknek. A leányt nem hütötte le a fiú romlatlan cinizmusa, inkább jót nevetett. — Bobby, ezt a derűt szeretem magán, amely- ivei olyan könnyen, felülről nézi a dolgokat. Tudja, hogy milyen izgalomba hozott, amikor á magáról szóló cikkeket olvastam. Szinte kedvet éreztem, hogy leüljek a Lambáüth gépéhez és leveleket fogalmazzak a lapoknak: Dear Sir! És elmondottam völna ezekben a levelekben, hogy aki Bürke Bobbyról ilyen alantas dolgokat feltételez, az maga is egy sötétlelkü ember és a saját sötét lelkületét vetíti át másra. — Nagyon hízelgő, Adelaide, a maga kedvező véleménye rólam és jól esik, hogy a négy-öt ember között, akik még így gondolkodnak rólam, van maga is. De ha egyetlen egy sem állna mellettem, ha mindenki magamra hagyott volna, akkor is tovább mennék az utón, amelyre léptem. Egyszerűen nagyon érdekel a dolog és én az életben az izgalmakat keresem. Az angol ember halvérüségét mindig lesajnáltam. Ha ez az igazi Jellemvonása minden angolnak, ákkör talán én nem is vagyok angol... — És sohasem gondolt arra... hogy megállapodik, högy egyszer arra is gondol... Akadozva mondta ezt, mért érezte, hogy nem volt szabad mondania, de csak úgy kisiklott a száján, nem Is gondolva arra, hogy olyan területre téved, amelyen talán két napi bizalmas barátság után nem is szabadna járnia. De már megtörtént és Bobby nem vett rossz néven. — Úgy érzem, Adelaide, hogy még sok érdekes feladatot- kell megoldanom, hogy szerepet szánt nekem a végzet, amelyet be kell töltenem és ebben mindenféle kötöttségek akadályoznának. A természetben és az emberek világában még sok érdekes tanulmányozni való van és bár én amatőr vagyok mindenben, de a megismerés vágya hallatlanul buzog bennem. Kis :Jeig csend állott be közöttük, majd Bürke kissé ellágyult hangon, clgondolkodva mondottá: — Azért néha nekem is vannak és voltak ábrándjaim. Amikor nagyon egyédül voltam. Például a sivatagban. Fejem alá gyúrtam a köpönyegem és hallgattam egy távöli bushman- télep asszonyainak furcsa zümmögését. A csillagos ég virrasztóit fölöttem és ilyenkor haza gondoltam. Egy vidéki lakra, a tengerparton ... Kemény terméskőből összerótt angol uriházra, hatalmas kandalókkal, a szoba falán az anyám és az apám képe, a kónyhában jó öreg Ágnes, aki még az anyámnak is főzött..'. A nyárra.' amikor a ház előtti kis kertben virágzanak a jácintok. Nagyon széretem a jácintot... És ekkor a sakálüvöltés^elerondit az álmaimba. Any- nyi sakál van, Adelaide és én olyan nyugtalan vérü vagyok, hogy nem érzem jól magam, amig csak egy hullarabló sakált sejtek ezen a földgó- lyón. Amint ezeket elmondotta, tekintete a hajó előterére Irányult. Szeme Összehuzódott és olyan különös volt ez a tekintet, hogy Adelaide is abba az irányba nézett. Ebben a 'pillanatban éles sikoly hallatszott. Egy leány ült az alacsony korláton, fiatalemberek társaságtól körülvéve. Vidáman huneuroztak, flöírtölgettek és a leány most megcsúszott és a tengerbe zuhant. A fiatalemberek kétségbeesett, zűrzavaros lármája hallatszott., tanácstalanul futkároztak össze-vissra, mind mástól várva a segítséget. Folytatása kMkdfc
