Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-21 / 165. (3717.) szám
^i^<iMtMAG^ARMnaiaT> 1 Í955 Julius 21, vasárnap. A táuc fátsett6$(fscset6s i/itá^a^Hoka a® 56 éve* ŰiiUam tíewy. HeatUz nyilatkozik érdekes életéről, sikereiről, a forradalomról, amely most érik a parketten, diadalmas táncok bukásáról és az elkövetkező szezon uj szenzációjáról t a me^^úOMúii mmóázél Vese-, hólyag- epebajosok specifikus gyógyvize a A tánc világbajnoka: nagyvállalkozó Londonban, unokája van és negyvenkétéves koráig azt se tudta: mi fán terem a tánc... w© r ü ás Trencséntepl'ic, július 20. A tánc világbajnoka, aki szemben ül most velem, nem az ideális férfi- szépség, amilyennek őt az emberek elképzelik és amilyennek én is magam elé képzeltem. Mosolygó ajka mögül kivillognak febér fogai, de valahogyan ereznem kell, hogy ezek a fogak porcellánból valók és. a fogtechinkus műhelyében készültek. A szemöldöke ugyan szőke még, ámde haja, különösen a halánték tájékán erősen őszbe vegyül. Csikós nadrágja lötyög', pepita nyakkendője gyűrötten himbálódzik inge felett. A járása is lompos, fáradt. Amikor beszéd köziben leveszi szeméről aranyke- retes ókuláréját, hogy azt szarvasbőrrel gondosan megtörölje, inkább azt hinmé az ember, hogy mister William Henry Heatlic is egyike azoknak a jóvá! is ,kedves öreg uraknak, akik köszvényiik vagy zsá'bájukat jöttek el Trencsénteplicre kúrálni . . . ... De este minden megváltozik . . . Amikor a reflektorok szikrázó tüzében ég a parkett, amikor a jazz alig halott slágereket játszik és az emberek önfeledten és lázasan tapsolnak, akkor ez a már csöppet sem fiatal angol magával ragad mindenkit. Még annak is, aki nem lelkesedik valamelyes túlságos mértékben a tánc művészetéért, éreznie kell, hogy ez az ember megérdemli azt e óimét, amivel immáron tizenegyedszer ruházták fel hivatalosan Párisban, a Wagram-teremben: valóban ő a világ első táncosa. Ezerketszáz munkás, gügyögő unoka, példás családi élet, táncoló titkárnő Nemzetközi táncversenyt tartottak Trenosé-ntepli- cen és erre megérkezett Londonból partnernőjével együtt mister W. H. Heathe is. Az csak természetes, hogy itt is ő lett az első. A titkárnőjét Nellie Woodnak hívják, sovány és szerény angol hölgy, (ársaságban csak akkor szólal meg ha kérdezik, általában szeret visszavonulni. Amíg a táncversenyen résztvevő többi „világnagyság“ partnernőit melegebb, vagy hidegebb kapocs fűzi a partnerhez, addig missis Wood olyan tisztelettel tekint mister Heatheara, mint ahogyan az alkalmazott szokta tisztelni kenyéradó gazdáját. — Missis Wood — mondja nekem a tánc világbajnoka — vállalatom alkalmazottja. Nekem Londonban építési irodám van. Ezerkétszáz alkalmazottal dolgozom, főként munkázházakat építek London .perifériáin, missis Wood a titkárnőm, nagyszerűen stenografál. villámgyorsan kezeli az írógépet, megbízható, well, remek munkaerő. Egészen fiatalon került hozzám, amikor én negyvenkét esztendős voltam, — ezelőtt tizenhét évvel — ő még csak tizenhét éves volt. akkor végezte a kereskedelmi tanfolyamot és akkor lépett be az irodámba. Ö az első táncpartnerem. Vele utazom a nemzetközi táncversenyekre, ahol mi mindig csak mint amatőrök veszünk részt. Pénzért nem táncolunk — teszi hozzá mosolyogva — pénzért én csak házakat építek . . . — Ötvenhat éves vagyok és boldog nagyapa. Mint minden boldog nagyapa, már húzza is elő a briítaeiliját. Felteszi az aranykeretü okulárét és akárcsak a norinbergi portékával utazó ügynök, boldog mosollyal mutatja az unoka fényképét. A bébit Angélának hívják, most tölti be élete második hónapját. — Negyvenkét éves koromig azt se tudtam, hogy mi a tánc. Ellenben sokat sportoltam. Mint kiváló kerékpáros sok dijat nyertem. Negyvenkét éves koromban egy lokálban nagyon megtetszett a fox- trott. Megtanultam. Aztán megtanultam a többi táncot. is és rész vettem egy tánoversenyen, Angliában akkor egy különös táncversenyt rendeztek. Ebben tizenötezer pár vett részt. Különböző városok és klubok kiválasztották a legjobb táncosaikat a tizenötezer pár közül. Ezek aztán döntőkben kerültek. A döntőből tizennyolc pár került ki győztesnek. És a tizennyolc pár közül mi lettünk az elsők. Missis Wood és én kerültem el Parisba, ahol résztvettünk a világbajnokságon. Ezt tizenegyszer nyertem el. Ötször a mississel. Hatszor professzio- nátus táncosnővel táncoltam, legutoljára június hatodikén Parisban missis Wooddal és Mae Wilmsley- j«l, egy indiai maharadzsa tánctanárnőjével nyertem meg kct világbajnokságot. Az erről szóló oklevelet a francia szépművészeti miniszter irta alá. A ’ fotográfiánk negyvenmillió példányban jelent meg angol lapokban . . . A carioca megbukott, a jövő tánca: a rumba... A trencsénteplici nemzetközi táncversenyeket nagyszabású bál fejezte be, Ezen a bálon mister Heathe bemutatta a közelgő szezon uj táncait. . . . Nem mutatott be uj táncot és a cariocat se táncolta . . . Amikor megkérdeztem tőle. hogy miféle szenzációt hoz a tánc terén az idény, igy válaszolt nekem : — Mindenekelőtt: az egész világ elfogadta hivatalosan is az angol stílust. A nyugodtságot, a mozdulatoknak korlátok közé szorítását, a szertelenségek kikapcsolását. Ez nem jelenti azt, hogy a különböző népek nem viszik bele temperamentumukat a táncba, hanem azt, hogy: a táncot társaságokban, nemzetközi parkettokon, előkelő helyeken angol stílusban táncolják és igy is tanitják. Uj táncot a szezon nem hoz. Ellenben: végérvényesen eltűnik carioca és eltűnik azaz uj tánc is, amivel a film akarta megajándékozni a világot. Ezt a táncot con- tinentale-nak hívták, de eddig se igen táncolták mások, csak a film sztárjai. Mesterséges tánc volt, hiányzott belőle egy élő nép lelke. Hollywood nem ajándékozhat táncot a világnak . . . — Az elkövetkező szezonban kilenc tánc marad meg a parketten. Ezek: slow-fox, fox-trott, one-step, english - walce, bécsi valcer, tangó, blous, passe double és a rumba Legnépszerűbb a rumba lesz. Az a tánc, amely sok helyen hamarosan letűnt. A rumiba diadalmasan vonul be újra a tánclokálokba és az ötórai teák. meg esti táncmulatságok parkettjére. Miért? Mert élet van benne. De az uj rumba alaposan megváltozott. Ritmusa, zenéje, zenéjének tipikus hangszerei a régiek maradtak, de stílusa uj lett. Az uj rumbát nem a lábaival és a válla ível táncolják majd a gentlemanok és ladyk, elmarad belőle az az ideges, beteges reszketős is, az uj rumban ál csak a csípő m-o zog ritmikusan és előkelő nyugalommal. Az elkövetkező szezonban rumbát táncol majd az egész világ . . . Dsu-Bing-Li és tizennyolc testvére .. • A tánc hatalmas kiterjedésű birodalmának koronázatlan fejedelmei közül vagy féltucatnyi jött el a trencsénteplici nemzetközi támoversenyre. Itt volt az osztrák bajnok: Herr von Skalka, a tiroli mester, akinek bizony elfelejtettem a nevét és itt járt és táncolt mosolyogva Dsu-Bing-Li, akit úgy hirdettek a plakátok: a kínai táncbajnok. Hát bizony ez a Dsu-Bing-Li nevezetű kedves fiatalember oda- höza Kinában nem igen táncolt. Terpsyhore művészetét csak Európában tanulta meg. De aztán annál alaposabban. Érdekes figura: kifogástalan eleganciával öltözködik, hibátlanul beszél németül, okleveles mérnök, most készül a doktori disszertációjára. Ha beszél: a szemének pupillája mindig mozog. Bizonyos, hogyha a jobb szeme közepe balra kalandozik, a bal szeme feketéje a jobb oldalon mászkál . . . Amit elmesél nekem, az felette érdekes: — Az apám, most múlt el hetven éves, gazdag ember. Sokáig elnöke volt a eanghai kereskedelmi kamarának, ő volt az első kinai nagykereskedő Sanghajban. Még fiatal korában elhatározta, hogy minden fiát más pályára adja. A célja az volt: legyen egyszer egy kínai család, ahol minden életpálya képviselve van. Tizennyolcán vagyunk testvérek: tizenöt fiú és három leány. Legidősebb fivérem Angliában tanulta a jogot, sokan Amerikában végeztek. az egyik magasépítést tanult, a másik mélyépítést, a negyedik kereskedő lett, az ötödik bányömérnök, a hatodik textilszakmában szerzett doktorátust, a következő agrárfőiskolára járt, egy másikból iró lett és most a külügymi- nisztériuthban dolgozik, van, aki Bécsben lett,'orvos, a tizenegyedik: én vagyok, Berlinben végeztem a technológiát, már alkalmazásom is volt a BEWAG-nál, az utánam következő fiatalok még otthon vannak és várják, hogy én megérkezzek... Li-Li-Li, a szép lótuszvirág... — Innen Pestre utazom, onnan Becsbe és Becsből Marseillesen át haza. Az apám vár. ő parancsol... Otthon kormányszolgálatba lépek... Dsu-Bing-Li mindössze huszonötéves. Mindenütt egy feltűnően szép és feltűnően szőke leány társaságában jelenik meg. Lilian Lewandowska a partnere is. Csak vele táncol. Dsu-Bing-Li-ért bolondulnak a nők, de őt csak a szép Lilian érdekli. — És mi lesz Liliannal, ha Dsu-Bing-Li elutazik? Fehér fogai — ezek még valódiak — kivillognak, amikor mosolyogva felel: — Lilian velem jön Sanghaiba, Ott a feleségem lesz. Az apámnak már megírtam. A Lilian szülei, akiknek ruhaüzletük van Berlinben, velem engedik a Liliant, mert ismernek engem ... A Lilian uj neve lesz: Li-Li-Li, ez azt jelenti a mi nyelvünkön: a szép Lótuszvirág ... Én buddhista vagyok, de csak papiroson, meTt Berliniben szaJbadon- gondolkodó lettem. A Lilian is szabadongondolko- dó. Vallási problémák tehát nincsenek közöttünk. — A családja? — Kína egyik legöregebb famíliája. A nevem három szóból áll, ez nálunk Kinában szokás. A keresztnevünk a nevünk közepén van. Az én keresztnevem: Bimg. Azt jelenti: vas. Az első nevünk megkülönböztetésül szolgál. Egy apa és egy anya uyerekei mindig ugyanazt az első nevet kapják, hogy a generációt erről ismerjék meg. A fivérem nevei például: Dsu-Tan-Li. Dsu-Wu-Li, vagy Dsu- Uo-Li. Az apámat igy hívják: Yung-Su-Li, a Yimg sző állott az apám fivéreinek neve előtt is. — Odahaza is táncol majd? — Természetesen. A táncot Európában tanultam meg, eddig sok-sok dijat nyertem, a táncot nagyon megszerettem. Három dolgot szeretek a világon: Liliant meg a családomat, a mesterségemet és a táncot, mindegyiket egyformán. Nálunk odahaza is lehet táncolni. Sanghaiban ugyanolyan tánclokálok vannak, mint a világon bárhol. Én pénzért nem táncolok, mert amatőr vagyok. A tánc nekem passzióm és Liliant azért szeretem nagyon, mert- nagyon jól táncol. Jobban, mint én . . Mialatt beszélgetünk, jobbról is, meg balról is ; szikrázó asszonyi szemek veszik pergőtüzük alá Dsu-Bing-Li huszonötéves sanghai mérnököt, soksok táncverseny győztesét.. Dsu-Bing-Li azonban nem viszonozza a szemek pergőtüzét, őt csak a Li- Li-Li érekli. P A ÁL JÓB Három embert ölt meg a villám Garamion Garamfő, julius 20. Tegnapelőtt este a község fölött borzalmas vihar vonult el s a villám majdnem minden másodpercben lecsapott. Később a vihar néhány percre megszűnt, azonban egyszerre irtózatos dörgéssel a villám becsapott egy faházba, amelyben csak két kis gyermek volt otthon. A ház léngralobbant s az elősiető emberek már gondolni sem tudtak a bennrekedt gyermekek megmentésére. A ház teljesen a tűz martaléka lett s a két gyermek szénné égett. Majdnem egyidejűleg lecsapott a villám az uc- cán is és a járókelők közül egy embert halálra sújtott. A villámsujtotta férfi mellett a lecsapás pillanatában egy nő is ment, neki azonban az ijedtségen kívül egyéb baja nem történt. Könyörütetet kért a bíróságtól Messinger Ernő, úri betörő A Handlnvai Rt kasszafurói közül csak Szobáin büntetését szállították le a fellebbezési tárgyaláson Pozsony, julius 20. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A Handlovai Kőszénbánya R. T. ismeretes kasszafurási ügye tegnap foglalkoztatta a pozsonyi felsőbíróság Halle-tanácsát. Mint még emlékezetes, a Kőszénbánya Stefá- nia-uti irodájába a múlt év karácsonyán betörtek és 102.000 korona készpénzt, valamint 47 ezer korona értékű részvényt loptak. A rendőrség mintegy két hét múlva letartóztatta a tetteseket Szobola János és Moravetz József rovott- xnultu brünni betörők személyében. Kiderült, hogy a betörésre a ..tippet" Messinger Ernő pozsonyi magánhivatalnok adta, aki a zsákmányból tekintélyes részt kapott. A kerületi bíróság Szobola Jánost, aki tagadta a betörést és csak a főtárgyalás utolsó napján tett beismerő vallomást, 3 évi, Moravetzet 2% évi és Messinger Ernőt 2 évi fegyházra és ötévi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet ellen úgy az államügyész, mint az elitéit vádlottak fellebbeztek. A tegnapi fellebbezési tárgyaláson a per anya-, gát dr. Adámek bírósági főtanácsos ismertette. A vádlottakat a Kecskc-uccai fogházból vezették elő. Messinger, az „úri betörő" igen megviseltnek, betegnek látszik. Tüdőbaj és a fogház még jobban lerontotta állapotát, A végső szó jogán könyörületet kért a biráktól. A felsőbíróság a perbeszédek elhangzása után Csak Szobola János büntetését szállította- le két és félévi fegyházra, a másik két vádlott büntetését helybenhagyta. Ugyancsak leszállította a hivatalvesztést 5 évről 3 évre. Szobola és Moravetz az Ítéletben megnyugodtak, az ügyész szintén. Csak Messinger Ernő fellebbezett, de valószinüleg vissza fogja vonni fellebbezését. A felsőbíróság a Handlovai R. T.-t polgári perre utasította kártérítési igényével.
