Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-19 / 163. (3715.) szám

•qmrpiBj »uq

•oqBJBpínBJB n3psÁ3Bu mazspsjoq Rozgq saiABq e qospqunmpzaAoq \ *qynpuisBq josajAcq fja£u loq^jparu 9£joj sbhios b zaq fK^zsAoq sqsojpA A‘3a íreqyiquiniog-jijg

||OZO)j 49Z0AO>j jDWn ZD

5jD||D|D4 joXuDjy

’VfAfn* 0fűm-sop? w? 05119^0 Siped ?«ora ‘pjrq gg treqyjoqi

S&A9ÁS9 ‘9IP[ 8 qqswq jBA9q *?q ‘pgq f w«q-yiK>q 90dEUpq iSp :Q2a2p9AQ3[ « oe^pgjíag *raoÁu íojpi gc uBq.puoq ftaA^raojyq eojant -iq£é qqeui^AQqJSq Bpjilhv ‘aajM/og ajpaq

e))9iuj9X6 qqDsoX|ns69| oi|6uy

•BqS^zsaKWtöJcoj, xrcmro 9 Bq^iszjoj i» W,o?b{ J9qfirt3 •q’BwptroSiro ve Bf^ztrqí^ raou qn^q -qoá3Ő ^zjaDO^ojqx *BH!I ®oo3jo :e[öq Rtu-Oq TTOA^U B HOZ© Sí GqqPAjflIOq TZfiBJqöZ^Ta -jeq iBA^rcn b 9 qizpAöu qi?a-qBüBi ‘ja^uizíi tqr| b jt-too&ho eb trBqiípzáiiQqp.tQX *e«t uoő -^zarovTBXgBK i3oa v qqyauui'&qiS'ö'i 99 treq ►ptípjinod^zog zsaloo ^peíiieqja biaSoj l<Uopi zo Apm •qpnqazuiau mo£io zs:?3h ve quaui? 999

EB tfOA JOqoqBOO&IO Á3& ZB Zg ‘JfimS^JjlA

Bftj d^zs 5WBT rao^rrqíOS 3tppu znj qBqipf BapC •pposo qeíSDfqi b s woz3t?iia sa rq itjesbabj

Ag gaaqpaAoq b zg ■q'nKM^q 3»m ;pöJ» A9& quso 59 puoujaaiqaoi. uo-jn tizsaoq b ©fqqgí^af qo.rqoq v eQ 'noqéfqae'q qua^z-pq i&o^q aus* -jnip 9 íoaqoqrBiro^JO áu^qfú iqozoq [Ba?3 -búi ty9qÁ{.odym‘} uneqsiroig (ja^BzsaiA BAJptuf gpuoqzso aijoK^ * qaauisi mos pqua9 ifym jöjj

•JfB BBqifOio^ZSlIlO I'JBSuitl B Í9AI9TU ‘|Ű33l9JiTA-BUiOiűJio zu 3eui wapoq.nam9t zg q^-reqtna UBApn nAOu supaSÍry qpoq^ng qau^aAQq éqpiliq Bqi^[0(I'9m1;nnn»ci1og neqhpggj; ^ÍYH3! pai^oiiipaiag 1 -íjaiöTOprö^ b ?qi quf páromig *eq-Tflíl9f?wl!0<2t IIH B qipUGOT UBUUOq; BÖ'yj'TA ptRZ» -T>pi (laz9 Z9BAB1 B ÁSoq ^{ipiKJ, IK99A93

a;8ua;jo; 6q*iiaouo6<io zy

•qBtrqandBl ®pi TBSjpjBqumu g«3?si}q «l BJqqpAOi qojBfpBJBUi s ‘usqqor -3«l b auaaq «bz«J3) nn A3oq ‘Sara qojprji *j8AXuQq b qoipisBAjoiB sq ASoq ‘j^q jhíuuB qBso )j?Én)[B}n[ b isopq o^zsaqjazs y •B^dBq jfAAuoqsfsain nmp ^jj^SMnJ^pmjx** 3I90HH szia i^iaqfn s?

j^AAuoq nmp

»P?pM siq y“ jj»jbw áb*iv Mpnf Xb^joh

;3psnt]i nmp „sBmtpfBH B *somnA“ P!3H"®U^W jaszpp zo»doqojj

‘pAXQQqs?sa*

nioio „BJ9Id“ 9q;ny I3!«?a Bnisznjj q?4?s ‘pXipSaj iSEsnjj} nmp „;)BIB q?J9IV Sajq“ ouajaj BJ9yj Binmpnq ianizaap^ :qpzaqpAoq b qB);ozBmiB)nf iBm y *WH*A -Auoq dgzsápijA 9pBiipiBA9H b iBaipinf qi -oAiioiíS dBq JE^SBra sjq ;o jjmsi uaj^q g

3jein|o.jeA6eiusj)| e a^apueíe isDBCj soubj"

.......

Maa

oaaaso zv zjxia sis aoiya

»- 181 -*

HntT«ia npfpso^foj jnsmíqjBd 0 BAipjannq IW*98|pBJ?í B joqrraB ‘;pi8{JM mBiftufBS

;qn))B[B )[npu;3ara usq ■jn3Bp zb 98ad?|-93zom b JoqpoB ‘qB^poq >«93oj Bqspm^Sa 6] sqsijq 69 ipj uazstq ‘m >zoqi9poBD uaza a-jaqaq jqunjndaj ‘izsnXQ *4qBj) :j8mB3Bm mBUoqp{qp QBqmomiB 89 DBqmB3Btu mB)fopuo3 — ;i*®d ‘paqaa 9r IPiq-J»MOX 9“OAPi 9A3| i^upjBjoqiOj dnaaqx * *?ui í?q ‘j8ad9[-93zora 9J3Z3A zoq Hq«)n«8A !))B{cp|oj b pqaj saqapj? ua3j IjbX3bdi b |o3baoi A3oq :qBnqo]o3ne *8 mp B^Binui3am sj sqsjiq aa ‘UBqqjBd •pXu 8 ÜBUJpSBA qB)jo3BAOi UOqBAOJÁa

•őod qaqajaA3 b joqjm ‘jpzsjaj aoX3Ejq

*apq mannp9zs a;uizs A'3oq ljad9u $9 )9;nB *9)a3o3a b ;zb auuaq ‘j9d9q pps^saan A3ba ‘mo|dmai ‘jantdg se3bui 89 A3bu sojbi •nmpq A3a-Á3a majz^up 3jBqos 8} iubSbj^ pjBuqmj b qoiu|ppo8o3am |ira jjoa íjbso *usA3n OBqsojpASpiiA sopoq 89 A3bo y TUBípŐ3nAu3am a;uizs ‘nsqpu *oq»o 3apm q9isag 89 q^pcn qaipqnaqid •»3am 9í39A jp 3am ;p uoqpoan 8Bm]B3JO| '39p3n3j « A3oq ‘uBjzy *qnlpj qsppA mád §9 Anninp :n;j jo3ub q9Jap pq b Jpm joqB *®q9W3n5I B q3l2aqj?3am iqqpo fBq A3oq ‘maunjQ A3f) •maqan ;pz6p;3am qoA3bu *Bquopuoq iBqpsoipAoj 3pz8jap3izs 3sp *ze3 A3a Bspz9fBq ua3oa; éqsiiq 69 jPd

•zoqpspsBAjo

AAnpqnn prap „aopuoq ni ‘piPH** ® iob^3o; UBpoapAig *qezi9 psoupinq obAio •p ‘11900 ‘raopnj mau 09 ‘qoqBq pjqoj *o3ob zb 89 qon? U«p qnpjppj b Joqnv

ipapg pjzsaqjazg saApag

OiowyzsaaAiííöH

•fldZ99tpA2B^ ‘(99A9 oi) JOqjx Abw«5| *jpm ju;3ara pzaq pqatp ff) jppem sojBp 8|q b joqy *9j39 q9q b qau^uiqanQd a a zaj 9 mau )o3ps;pBJ9d •óba qos Bqunm ‘jpq mpig ‘ubsjoA3 qyfqBJ aqqapsajag *;9faj sapf qBoqupAnBpioj ‘J9jaAuaq jap zb qnfnAQ *IBramoic3iozs qau^oq pA9g IBUBp qoAupi 9pazsqojBj\| •qjlfBq zsppq ‘3oqns bzsb^j •qiHBq qau9 tB3HBq *101 aa *aaqAu9jdBu e qaupSpojnj uaqqnApaq 9f soqfBd ‘izsjBf •qazo tsaiq b juim ‘A3nddg qauzopSjaq qoqp|AuBjBg •uBqsBSBm b 19ZS uuaj BJBp m^pIA BplSOBd sig

aoasyxvHv

•B^osaASB^ (aaAO oi) ‘aqiAgt JTugjads *ana3am jzb qjspm y ‘inpazs,qpz89q »Bfn 3im 9$

‘aw«»»I nsPTBq y qu9qjf3a sjq J8|a zy

•□aqAa9jdBU 93oA3bj y ‘IBqqispm A3a nozoqi?I«X •aj^zam e

‘aqj93a siq A3a ;uauqg

aMaaoa sím x?m

•qB!9f ‘aqpg J?PizS

•no»Bq3am uoASbk ma3na BepsBAio ‘nodBq más iquag ppjoAuqAS uaAfl

•60UJU 39ra uaAu aa

‘maAAnoq d^zs qos jpra ub^ •souis qojBmiB3oj ‘mapaAn pAAuoq uaA[im A3og

W31H3AN 13AANQM

•«nuox ‘J9AH0

•qanuajsi qBupB jpj^q S ‘qaiqnjo qajaqma zy •qaujaAuaq pfBra zb zsaj 9f *jpj93am 8{ Bznq y

•jbjbAu b qizaAp A3f| ‘qBUBZs^pf 89 qBuj9j3f| •qaupunzs ubAu A3bu y qaujnjo qaqaraaaA3 y

•aAuzsajasa sojid 8 3aif ‘aqzsiqu b jpm qpg

•fpi Z8?3a zb )8oni so3qbh ‘igAu 3apm b jpm uba ni

HYAN V

tpAnaqjag ‘aqnag BjfBg

Í9q-Bq ‘9q_BH i9Í naAipn 9 :qj3uazBzssiA qomjo ‘qaaj^g Í9q-Bq ‘pq-BH 19PVWA :qoiBqBiq uauuj 119 ‘mpg

•uaq3apm A3bu ‘aadazoq jpAfq juji IprdBq qoJBA'3BW sig :maiA’3ui'mau ;Bqn3iop jsojq ;39So;zsaqjazs *9q-Bq ‘9q*Bjj

:f9Z6 BAjuBranq mapizoAp^' BqBsoJBA B39Jd saJlH I9j;BiSBSBm qqoA3Bu3a| y ‘l9J?íapi qosBAeq y

lOMgraiai mosvavh v

jeseji )|ojeA6eui sin|

im

Nagyapó meséje a csacsiról

« 19Í —1

Élt egyszer itt a környéken egy pékmester — kezdte nagyapó —, akinek volt egy kis inasa. Karcsinak hívták. Nagyon jószi- vti volt s mindig akadt egy-két fillérje, kis darab kenyere a szegények számára.

Egy hideg téli napon bekopogtatott hozzájuk égy öreg ember és egy kis kenyeret kért tőle.

— Nem magamnak — mondta az öreg —. hanem az én hűséges utitársamnak — és kimutatott az uccára, ahol egy sovány, búsuló csacsi állott.

Látszott rajta, hogy nagyon ritkán jut valami jó falathoz.

— Nagyon sajnálom a szegény párát, — mondta tovább. — Olyan fáradhatatlanul cipel a hátán faluról-falura, hát csak nem tehetem, hogy még enni se adjak neki. Én majd csak megleszek valahogy: ember vagyok. megértem, mi az a nincs, de hogy magyarázzam meg ennek a szegény állatnak'?

Karcsi úgy megsajnálta őket, hogy addig köDyörgött a gazdájának, mig bele nem egyezett, hogy ott maradhatnak nála a téli hónapokra.

— Higvje el, gazduram, csak hasznunkra lesznek! — mondogatta Karcsi. — A szamarat majd kocsi elé fogjuk és fele idő alatt széthordom a kenyeret.

— Hogyne, majd még arra is pénzt adunk! — fösvénykedet-t a pékmester.

— Dehogy is adunk! — biztatta. Karcsi. — Van itt a fészerimn négy rozoga kerék, majd megjavítom, láda is akad, rászögezem és kész a kocsi. Az öreg meg majd eldolgozgat, hol a boltban, hol a műhelyben.

És csakugyan! Mind a ketten hűségesen megszolgáltak a róluk való gondoskodásért.

Karcsi szinte félve gondolt az elválásra, tigy megszerette Micut, a csacsit.

Olyan jó koszton tartotta, és olyan jól hárít veié, hogy még a komondor is megirigyelte. A csacsi pedig vígan hordta kis kocsiján a kenyerét s hosszú, hegyes füleit olyan fürgén mozgatta, hogy öröm volt nézni.

Egész jól megvoltak igy együtt, mikor a szegény öreg egyezerre csak megbetegedett, ágynak esett és nem is kelt fel többé.

Miou igy végleg náluk maradt.

Múlt az idő. Már Karcsi is legénnyé serdült, amikor "’"t s’/oronreétlonség érte ők>‘ %

Egyszer tűz támadt a műhelyben é$ oda- égett mindenük. Csak Micut tudták megmenteni.

— El kell adnunk a szamarat, — mondta a pékmester. — Nincs seínmi pénzünk. Éhen veszünk.

Karcsi majdnem elsirta magát, de belátta, hogy nem tehetnek egyebet és másnap reggel bevitte a csacsit a vásárra. Akadt is rá vevő elég. Úgy körülvették, mintha ingyen kínálta volna. De Karcsi elhatározta, hogy csak annak adja oda, akiről észreveszi, hogy a legjobban fog bánni véle. Inkább kevesebb pénzt kapjon érte, de jó dolga, legyen.

Most éppen egy goromba, nagyhangú gazdával alkudozott, aki mindenáron még akarta venni a szamarat, de Karcsi neki sem adta.

Ekkor egy szerény, jóarcu öreg ember szólította meg:

— Úgy látszik, te nem akarod eladni ezt a szamarat. Már régóta figyelem az alkudozásaidat és látom, hogy senkivel se vagy megelégedve. Pedig ez itt most 6zóp pénzt Ígért érte.

— Igaz. De gonosz, rossz embernek lát^ szik és bizonyosan ütné-vemé a szamaramat. Már pedig olyannak nem adom! Azért* mert állat, nem engedem, hogy gonosz módon bánjanak vele. Inkább el se adom! Pádig ugyancsak nagy szükség volna a pénzre. — Mondotta Karcsi.

— Na, ódee fiam, látom, nemes, jó szived van, hogy még az állatnak is gondját viseled és mert én mindig megjutalmazom a jó embereket, tőled is megveszem a szamarat, de mingyárt vissza is adom. Tartsd meg, ha már annyira szereted.

Karcsi azt. se tudta, hova legyen a nagy álmélkodástól, de mire már megköszönte volna, az öreg ember nem volt sehol.

Nem sokat keresgette, hanem boldogan sietett vissza gazdájához a nagy örömhír* rel.

A pénzen aztán újra szép kis üzletet vettek. Mert azt talán mondanom sem kell; hogy a pénz sokkal több volt, mint ameny- nyit Karcsi a . legjobb vevőtől is ka/plhatott volna.

Hogy Micumak milyen jó dolga lett, azt mindenki elgondolhatja. Zó rád Eta.

Zs olyan rímeset álmodott, mintha lőporösszeesküvésben vett volna részt és emiatt a vesztőhelyre vitték. — De Peti is megjárta, mikor City keleti külvárosában a hajórakodó állomáson bolyongva, a szegények négyedében eltévedt. Hogy keresték! Végre is egy rendőr karjaiba menekült késő este a matrózok elől. — De ki tudná felsorolni mindazt a helyet, ahol Peti és Miska megfordultak abban a furcsa, félelmetes és nagy-nagy világvárosban!

En azonban mégsem vágyom Londonba. Messze van. Közelebbre szeretnék eljutni. Meg is súgtam Apukámnak, aztán nyakába borulva kértem: Vigyen el engem Magyar- ország tündérszép fővárosába! Apukám mégigérte és én boldogan várom ezt az időt. Ott aztán felszaladok a Stúdióba és megkérem a stúdiós bácsit: engedjen a mikrofon elé és lelkesen odakiáltom: „János Bácsi! Halló, itt Budapest!" — Addig is vagyok a Szerkesztő Bácsinak hálás kis magyarja:

Legeza Tivadar, IV. oszt. tan.

Móka

A RENDÖRKUTYA

— Ni csak, látod, az ott egy rendőrikutya.

— Ugyan, hiszen azt senki se látja?

— Nein á.t. Mert ez — titkos rendőrkutya.

BÉKE

— Haragban vagy még Zolival?

— Már nem. Kibékültünk.

— Igazán?

— Bizony. Ma. már játszottunk is együtt

— Mit? '

— Hát tekintettel a nem régi érzelmekre bokezmérkőzéet.

EZ IS OK

Egy bácsi egy gyermekcsoport mellett halad el, ahol a legkisebb késereveeen zo- kóg.

— Hát te, kicsike, miért pityeregsz? — kérdi tőle jóeágoean.

— Briihühü... — sir tovább a gyerek.

A bátyja felel helyette:

! — Azért sir, mert nem kapott vakációt

— Nononono ... és ugyan miért nem?

1 —- Mert még nem jár iskolába.

MÓKÁS FUTÓVERSENY

A játékosok kössék össze a lábukat bokánál pamutfon állal. Rövid pályán célt tűzzenek ki, majd Rajta!" kiáltásra induljanak el, összetett lábaikkal ugrálva. Akinek elszakad a pamutkötoléke, kicsik a versenyből. Természetesen az a nyertes, aki leghamaxább ér sértetlen fonállal a célba.

KIS LEVELEK

Rábay László. János bácsinak úgy hálálod meg legjobban a 6zép könyvet, ha szorgalmas munkatársunk maradsz és barátokat szerzel a Kis Magyarok Lapjának. — Marencsin Irén. Sikerült vizsgádhoz gratulálok é6 jó nyaralást kívánok. Ne feledke*- zél meg kis lapunkról sem. — Prohászkí Marcell. A Kis Magyarok Lapjának címer Praha H., Panská ul. 12, II. p. — Szkalica- ky Lenuka. János bácsi világszép könyveiből ezután is adományozni fogunk azoknak, akik szorgalmasan fognak dolgozni és szép írásokat küldenek be. Részvéttel vagyok irántad s most örülök, hogy újra egészséges vagy. Dolgozzál szorgalmasan s a becsületes munka és a türelem egyszer meghozza gyümölcsét. — Werner Ottó. Várom a nyaralási beszámolódat. Érezzétek magatokat kellemesen. Döncável együtt üdvözöllek. — Herczeg Alice. Vigyázzál magadra s hallgass szüléidre, nehogy ismét beteg légy. Vizsgádhoz gratulálok s várom rejtvényeidet és kéziratodat. — Nagy Marianna. Felvettelek kis munkatársaink táborába-. Beküldött versedbe egy-két kis hiba csúszott be. Rejtvényeid közül néhányat a közlendők közé tettem. Tollal készített rajzokat lehet beküldeni. írd meg pontos címedet. — Molnár Ilona, Kur Csaba, Jelűnek Harrv. Felvettelek. —Janics Ali. Rajzodat! rajzold át tintával és küldd be. Ha jó, le- közlöm. — Lackó Laci. Miért hallgattál el? Mi az igazi címed? Mert az első címed alapján nem akadtunk rád. — Szabó Ilonka, Huszt. írd meg pontos címedet, hogy a jutalomkönyvet elküldhessük.

A 23. számú rejtvények helyes megfejtése a következő:

Pingpong. — Keresztrejtvény: Kelemen,

oda, őr, ma, est, lóg, sz, ra, lop, tambura, kereset, ól, Ede, ma, Niagara, ősz, Mór, lm, púp. — Fésürejtvény: Arany, Istven, madár, gólya, apuka, orvos, lakat. Paris, ablak, A Kis Magyarok Lapja.

A rejtvényeket helyesen rejtették meg:

Aykler Karola.

Boenyák György, Baranyay Edit, Bara- nyay Terik0, Bozóky Tibor.

Csizmazia J. László.

Drozdik Manci, Drozdik Rózsi, Dianov- szky Edit, Darvas Szilárd.

Eibon Jolán.

Hucskó Aranka, Hucskó Gyuszi, Horkay Judit, Hrabár Évi.

Izsák Géza, Jelűnek Harry, Jankóvich

Imre, Jankovich Módi, Janics Alajos.