Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-03 / 150. (3702.) szám

4

•MAcfeSRHTRLaP

1935 JuRua 3, szerda.

MKJSORON KÍVÜL

hja: MÁRAI SÁNDOR

Eíső vizit

Az orvos kinyitotta a várószoba ajtaját és

körülnézett. A „kérem a következőt 1“ — pillantással nézett körül, de mm szólt semmit, csak megállít az ajtóban, várakozás teljes tartózkodással. Az aibdtak melletti sarokban, az emipineHka/roöszékiben, a poros pálma alatt idősebb vesegyuldadás ült, aki járt már nála a múlt héten. Az oroszlántá/bas asztal mellett, a plüsszófán a frissen gyógyult gyomorfekély ült unokájával, szemközt velük egy kezdődő tábesa olvasta Kdceingetn fürdő kiesé gyűrött prospektusát. A kályha előtt üilt az ismeretien páciens, aM az orvos hivő mozdulatára elsőnek emelkedett fél helyéről s eltfogódott mosollyal, máét lámpaűátzas színész, igyekezett az alté felé. A vesegyfulladás irigyen, a táibesz rosszallóan és ellenségesen, a frissen gyógyult gyomorfekély kissé hetykén nézett az eltűnő után.

Az orvos leült asztala melllé és helyet mutatott a betegnek, aki körülményesen foglalt helyet, térdén felhúzta nadrágját, mint aki hosszabb tartózkodásra rendezkedik be s halkam köszörülte torkát- A beteg testes, -középkorú férfi volt, j élszabott ruhát és kitűnő inget viselt. Az orvos türelmesen, barátságosan nézett ,reá.

— Tudniillik — mondta a beteg halkan, csaknem szemérmesen, — utóbbi időben nem érzem egészen jól magam.

Az orvos bólintott. Csak nagyon ritkán keresték fel a rendelőórán olyan emberek, akik maradék nélkül, tökéletesen jól érzik magukat. Mintegy megdicsérte e böiintással a 'beteget-, bátorította, hogy folytassa ilyen szépen, mint ahogy elkezdte. A beteg most tisztelet- teljesen nézett az orvosra, mintha teára hívták volna főnökéhez s szerényen mosolygott. Halkan beszélt, az Olyan ember szelíd önbizalmával, aki biztosan tudja, hogy mondanivalója érdekes és izgalmas, érdekesebbet a nagy írók, megrenditőlbbet a filozófusok sem tudnak, mint ez a tárgyi adatokból, sejt elmékből és feltevésekből szőtt történet, amelyet ő most előad. Folyamatosan beszélt, mint aki készült Előadásában volt valami egy felfedező szerény, de ellenállhatatlan maga-biztonságából, egy Kongóutazó elfogulatlanságából, aki ismeretlen földrészről számol be, hajmeresztő kalandokról, különös éghajlatról s pillanatra sem kételkedik benne, hogy hallgatósága lélegzetvisszafojtva követi előadását- A-z ismeretlen földrész ő volt, a páciens, pontosabban teste ez a csillagkép és naprendszer, melynek szerkezete újabban különös elváltozásokat mutatott, mintegy napfoltokat és csillaghullást.

— A hajam is hull — mondta váratlanul a beteg, csaknem kacérain, meglepő eszmetársi- tással. S incselkedő mosollyal tette hozzá: —- De ennek, azt hiszem, ebben az esetben nincsen különösebb jelentősége.

Az orvos kissé komoran intett, hogy csak folytassa. A beteg visszatért a napfoltokhoz. Megerőltetés nélkül, könnyedén használt előadás közben ilyen kifejezéseket, mint: „az észlelt tünemények a délutáni órákban sem szü-nlek“. Az orvos tenyerébe fektette arcát, rágyújtott és körmeit nézte, hosszabb megfigyelésre szánta el magát, mintegy b>e>áljlitotla. teleszkópját erre az uj naprendszerre. A beteg leste a hatást s néhány humoros részlettel iparkodott enyhíteni az előadás tudományos komorságát- Szerencsésen hazatért Sarkuita- zók említik igy vetítés közben, a Földrajzi Társaság .nyilvános ülésén, hogy kedvenc eszkimójuk egy napon megette a cipőpasztát. Az orvos mosollyal szem értékelte a törött hőmérő derűs fordulatát s őzért- a beteg, bátortalanul, latin szavakkal kísérletezett most, elég sebesen kiejtette az appendiicitis és by- perlropihia szavakat. Rögtön utána el is pirult. Sokkal többet már nem tudott. Az orvos arokiifejez-ése mit sem változott a latin szavak hallatára, mintegy elutasította ezt a szemtelen, műkedvelő cinkosságot s kezével, mélyben a cigaretta füstölgőit, idegesen intett, mint aki ezt készül mondani: „Sutor, ne ultra orepidam!“ A -beteg vágyakozva nézte az orvos kezében füstölgő cigarettát és szomjasan nyelt egyet. De az orvos csak ezt mondta:-- Tessék levenni az inget.

ji.

A beteg, meztelen felsőteöttel. leült az Aróp '11 - ’' ......% * ’ r" '■»’ 'O'ckiíejezéöt . . ... í A hó : . . .épet látott

a debreceni kollégium 1097-ben ^ettségiizett növendékednek emléklapját, középem a szakállas oszjtályfömökkel, egy női fotográfiát ezzel a felírással: „Frfcíkémoek — Hedvig",

Lőcse színes látképét bánná keretiben s két olajfestményt. Az egyik olajfestménynek ez lehetett a címe: „Az itatónál" s a másiknak: „A kis makrancos", Az orvos összefont karokkal nézte a szemlélődő (beteget, két lépés távolságból, mintegy az összbenyomást vizsgálta, egy szobrász fanyalgó tárgyilagosságával. Későbbb a beteg háta mögé került s óvatlan pillanatban hideg és nedves ujjakkal megfogta a látogató nyakszdntjét.

— Tessék mélyen lélegzőn! — mondta mérges hanglejtéssel.

A beteg megijedt éltől a hangtól s engedelmesen, mélyen -lélegzett Iparkodott egészen mélyen lélegzeni s nem kis elégtétellel érezte, hogy a kísértet elkerült, az or-vo-s mondhat, amit akar, tisztább és alaposabb mély-lélegzést alig hallhatott prakszisában. Ugyanakkor orvul és mohón legeit tekintete az íróasztalon, mert az orvos füle most ott ragadt a beteg hátán, mint egy szőrös pióca e a beteg nem vesztegelt tétlenül ez óvatlan pillanatban- Az Íróasztalon mindenekelőtt a oigarettaceutkával tömött humntáilkát veibe észre s e.gy százas doboz Memphást, melynek nagyobb fele hdámyaott. ^ikotánmérgezése van!" gondolta rémülten a beteg, ment néki is az volt, csak nem mert szólni erről az orvosnak. Ezért beszélt az appendíoitisről és hy- pertrophiáról, buzgón és reménykedve, mint a betörő a vizsgálóbíró előtt, aki hetet-havat összehord s reméli, hogy hamis nyomokkal, jelentéktelen részletek ügyes csoportosításával sikerül elterelni bűntettéről a gyanút. A hajhullásnak például semmi köze nem volt a n ikotinmér-geaésihez. Húsz csutkát számolt

meg a hamutartóban, r-eggel bill-emctől délután négyig. Húsz cigarettát szívott el az orvos s a beteg úgy érezte, becsapták. Az orvost Ákos bácsi ajánlotta, aki idült alkoholista és annak idején, miikor májrohamai kezdődtek, sikerült mégis kizsarolnia napi nyolc deci savanyítás bort ebből az orvosiból; azóta esküszik ,rá— Mennyit saiv? — 'kérdezte szuszogva és lihegett, mert kifáradt a hajolgatiátsban.

HL

A beteg most tíz percig folyamatosam, zökkenők nélkül hazudott, érezte, ha gyenge és enged valamiben, elveszett. Minden cigarettáért külön harcol. Hivatkozott munkásságára, családi boldogságára, megemlékezett nagyszüleiről, keserű öngunnyal vallatta be, hogy terhelt s megrágalmazta apai nagyanyját, hogy már az is dofhányzobt, sőt -pipákat szívott, napjában többet. Az orvos -öss-zefont kar-okkal átlőtt szemközt vele, fehér kabát íjának zsebéiből kilógott a szávhatílgató, merev pillantással nézte a vergődő embert, ossze- szoiriitatt ajakkal, szótlanul. Mikor a .beteg végzett, összeroskadt és bevallotta a napi hatvan cigarettát, az orvos visszaült Íróasztala mellé és lassú mozdulatokká 1 rágyújt ott. A pillanat, a beteg legalább igy érezte, kritikus volt. Szédülés fogta el, szemei előtt elfeketedett a világ, az orvos alakja és a débreoenii csoportkép a falon- Az orvos tüdőre szívta a cigarettát, mélyen sin kikelt. A beteg arra gondolt, hogy milyen aljas tud lenni egy ember. „Talán nem is érdemes élni". — gondolta hirtelen életuntsággal, — „ha ilyen disznók is élnek a világon ,miint ez a .megrögzött dohányos, akii huszonötöt szív el reggeltől délutánig. S ilyeneknek kiadják a diplomát." Félit, hogy Sárai kezd. Egy pdiianaitig megvillant agyában, hogy megjátssza m őrültet s elfogulatlan hangon kér az orvostól egy cigarettát. „Ha enged húszat, kijövök huszonöttel!" — gondolta villámgyorsan.

De az orvos gondolkozott. Ezt gondolta: „Természetesen nikotiUmérgiezése is van. Valószínűiéig érelmeszesedése is. Hervaiin-ák 'telefonálni kell, hogy nem megyünk el szombatom este, Ilonkának bridgepairtíja van. Pósa, azit mondta, Pósa Imre. Ismerteim egy Pőeáit Szegeden, számtanácsos volt. Egy költő is élt, valami Pósa. Jamkoviesék már megint nem küldték fel idejében a vizelebvi aegálatot, ka még egyszer előfordul, nem küldők nekiík főbbet. Azt mondja, átutazóban van itt- Ha vidéki, mgy sem tudok vele csiiruáünli semmit, be kel! fektetni két napra a szanatóriumba, mit mondjak neki röntgen nélkül? Ugylátszik, jómódú és neurasztémiás. Kár volt délelőtt feleselni az öreggel, úgyis megy már- Na ja, vesében kereshetnek mást, lámpással kereshetnek mást. Veséiben én vagyok ott és más senki. Már megint szédülök, sókat sziv- \ tam. Ha ez kiment, tizenöt cigarettát teszek Va tárcáimba, ma nem szrivok többet. Mondjuk tázenmyoflioat. Van valiaimii szív-zöreje, kétségtelenül- Furcsa egy ilyen vidéki meunaszténiás, fel|jön az uocáról és elvárja első vizit után a diagnózist. Egyáltalán, meurasatóniáeok! Bejön egy idegen ember a szobába, lehúzza az ingét, enged sejten! valamit a szivéből vagy a gyomrából. Honnan tudjam? Mi vagyok én? Én csak egy orvos vagyok. Én tisztességes orvos vagyok, meg fogom mérni a vérnyomását, imegnézem a reflexei/t g mindenesetre fél- írók neki jódkáliumot. Feküdjön le otthon és vizsgáltassa meg magát. A tudomány nem bűvészmutatvány, barátom. A velő nem volt egiészn friss délben, disznóság, mit csinálnak újabban -lenn a konyhában. Amellett nem is hiszem, hogy vidéki. Ezek a legnavasziabbak, ezek a neurotikusok, álszakálM ragasztanak és vidékről jelentik be magúikat, pedig itt laknak a szomszéd uooában- Adok neki vtale- riánc®eppeket is. Saabókynak ma odaadom a számlát, teljesen meggyógyult a gyomorfekélye, nem is értem. Nekem változatlanul rák- gyanus. Most megmérem a vérnyomást, aztán elküldöm. Esetleg megnézem a vizeletét le. Feljön ez a velő, a fene egye meg, holnap lehivatom a gondnokot és 'botrányt csapok a konyhában. Határozottan szédülök. Csak nincs valami 'bajom. Már a múltkor este is, Endré- éknél. El kellene menni egy orvoshoz."

Eloltotta a cigarettát, totósa tolta a beteg karjára a bőrszíjat és lassan pumpálni kezdett. Nagyon -rosszul érezte magát

IV.

A beteg, amíg az orvos ütőerével társalgóit, ezt gondolta: „Hál ennek bizony n-iko- tinmié-rgezé-se van, szegénynek. Talán egy kis, kezdő érelmeszesedése is. Vannak most kitűnő jódprepairátumok, azt szedhetné. És persze, kevesebbet szívni, sokkal kevesebbet, barátom. Semmi izgalom, semmi alkohol. Egészen sárga, verejtékezik a homloka is, a pulzusa biztosan száztíz Tipikus. De mii lesz

London, julius 2, Marcin Marsh, a szép, fiatal szőke nő, aki a le-ghiresebb amerikai banditát, Diliingert, a rendőrpisztolyok halálos csöve elé juttatta, egy londoni moziban lép fel. Másfél évig vadászott Diüingerne, mig végül is sikerült ártalmatlanná tétetnie az első számú közellenséget. Diliinger halála után azonban Marcia Marsh nem maradhatott sokáig Amerikában.

Tukokaí tudott Dilliíiger cinkosairól és az alvilág többi csillagáról. Fenyegető leveleket kapott

s minthogy tudta, hogy az amerikai alvilág banditái a fenyegetéseket be is szokták váltani, Londonba menekült. A moziban, ahol fellép, az ő történetiét játsszák. A film előadása közben Marcia Marsh személyesein is a nézők elé lép, elbeszél egyeit-mást viszontagságos életéből, azután — énekel és táncol.

A karcai, szőke lány ugyanis mint revügörl kezdte pályafutását, csak később lett Amerika leghíresebb detektívnője. Marcia Marsh, az egyik legismertebb amerikai detektív, Charlie Brennan menyasszonya volt. Vőlegénye azok közé a detektívek közé tartozott, akiket Dftlimger Üldözéséivel bíztak meg. Egy este Brennan swiohézb* készült menyasszonyával.

Az uccán hirtelen három álarcos férfi ugrott

isA&tölr

CfCJIMU

Marcia Marsh csak egy pisztolylövést s azután egy bovarobogó autó zajét hallotta. Mire magához tért rémületéből,

vőlegénye holtan hevert előtte a földön. Diliinger végzett egyik kgféJdmescbb ellenfelével.

Gordon Feflowes, ezután DiRinger üldözését vezette, felismerte, hogy nem találhatna jobb segítőtársat, mint Marda Marshot, akit mérhetetlen gyűlölet és bosszúvágy töltött el vőlegényének gyilkosa iránt.

A szép, okos leány mindem* kéoz volt. hogy bosszút állhiwinni

velem? Felilrhatnék neki valeriáncseppeket, de tatám megsértődne, végre is 5 az orvos. MimdeneeetTe vigyázni kell. Nyugalom, feltétlen nyugalom. Fogadjunk, hogy ez is nyugalmat fog ajánlani. Csodálom, hogy nem javainak boldogságot is, poralakiban. Hát az bizony egésaséges dolog, a nyugalom. Menjen haza és elljen nyugodtam, mondja majd. Igen, hogyne. Na, most felpumpálta, kezdődik a kalimpálás. Hát persze, annyi, felső halár. Le fog tagadni tizenötöt, olyanok mint a gyermekek. Mennyi? Jó, tudom. Hiálba fordítod úgy a karomat, öregem, hogy ne lássam, a biztosítónál úgy is — úgy is mindenáron Lesz&Iita- ni akarták a díjtételt. Azért azt hiszem, ez jó orvos. Ha nem lenne ajz a krónikus nákottű- mérgezése, jól elbeszélgetne vele az ember. Kiesé kövér, nem ártana, ha lefogyna. Tulajdonképpen n© mis értem, mit akarok tőle? Egyszerűen választ akarok tole arra a jámbor kérdésre, hogy mi 'bajom van? De ez valószínűleg nem olyan egyszerű. Először is neurotikus vagyok- Aztán mikot-immérgezésem van. Aztán miindteniféle egyéb bajom is van és lehet még, melyet egyesült erővel sem tudunk meg soha, mert a tudomány ne mlbüvéiszmu- talváuy, barátom. Rendes orvos ez, szegény, szabályosan megcsinált mindent, kopogott, hallgatott, szuszogott, megmért, most majd megnézi 'még a vizeletet s aztán felír egy kis jódkáliumot. „Wenin mán nidM weies, wie und warum, gibt mán eiin wenig Jadkaliium." Hol hallottam ezt? Régen, a Ramaaherben. Igen, akkor még nyolcvanat szívtam. Istenem, nyolcvan cigaretta! Vagy mondijuk tiz, de egymásután, szünet nélkül! Másrészt, ha méltányos akarok lenni, be kel} látnom, hogy nehéz a helyzete. Felijön az uocáról egy idegen ember, eléje tesz egy sziveit, vagy egy gyomrot s most fejtse meg ez a szegény, idegen ember, hogy mi a bajom — délután négy és öt között, fejtse meg kapásból, azt a mellékes problémát is, hogy mi a betegség általában, van-e betegség, vagy igazán csak 'betegek vannak s mit akar mondani a természet a betegséggel? Mert valamit akar mondani. Aha, most 5 is akar valamit mondani."

V.

Brennan halála után néhány héttel feltűnt azokban a csikágói mulatókban, amelyeket a banditák látogatni szoktak. Gyorsan népszerű lett. Moziba járt a gangszterekkel, táncolt velük, mindegyikkel flörtölt, de egyikhez se köté r$e le magát. Tökéletesen megtanulta a banditái yel- vét. Végül sikerült közel férkőznie Dilli géphez. Jó barátságba került az elsőszámú közelien* seggel. t

Miután 18 hőnapot töltött az alvilágban, elérkezett végre a régenvárt pillanat.

Telefonon értesítette Fellowest, hogy Diliing moziba ment egy pirosruhás növel. Ami ez úri történt, az már ismeretes. Diliingert detektív, serege várta a mozi előtt cs valóságos sortüz adott rá.

— Igen, én szolgáltattam ki Diliingert rendőrségnek, — mondja Marcia Marsh. - Az én lábam előtt vérzett el,

Lehet, hogy kegyetlenségnek tartják, amit tét tem, de én nem szégyelem, hogy átadtam méltc sorsának. A bandája a szemem láttára lőtte le a vőlegényemet...

Marcia Marsh különben európai körútra készül. Magával viszi a filmet is, melyen a véres történeteit megörökítették.

lllllilllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllilll<Hi)l

— Csak jövőre nyílik meg az uj kassai strandfürdő. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon : Többször is megemlékeztünk arról, hogy Kassa városa strandfürdőt építtet. Az építkezési munkálatokra kiirt pályázatra a határidőig mindössze két pályázat érkezett be. A kassai Bárkány-cég 781.268 koronás pályázatot nyújtott be, mig a másik pályázó, a Novák-cég 892.287 koronáért hajlandó elvégezni a munkálatokat. Valószínű, hogy az építkezést hamarosan kiadják, de már alig van kilátás arra, hogy a strandfürdő még ebben az esztendőben elkészüljön.

— M-aijd felírunk egy kis jódkáliumot mond! a az orvos és nehezen lélegzett.

Diliinger szőke démona ™

egy londoni moziban’

Amerika leghíresebb női delektivje európai korúira indult a véres Ilimmel