Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-16 / 160. (3712.) szám

2

1935 julitw 16, kedd*

^^<^-Mag£ar-htel5&

előző éjszaka állott az autó, ismeretlen tét' tesek megrongálták a motort. Ez a feltevés azonban túlságosan fantasztikusnak látszik és nem valószínű, Jbogy alapja van. A rendőrség mindenesetre alapos vizsgálatot fog lefolytatni.

Ugyanakkor, amikor a legnagyobb eréllyel folytatja a bécsi rendőrség a nyomozást az esetleges felelősség kérdésének tisztázására, igen élesen szembefordul az úgynevezett rémhirter- jesztőkkel is. A „Telegraf" cimü lapot, amely azt a hirt közölte, hogy Tichy, az autó soffőrje meghalt, 2000 silling pénzbüntetésre Ítélték, mert a hir valótlan volt. A soffőr állapota ugyan rendkivül sulyo6, de ma már jelentékenyen jobban érzi magát és remény van a felépülésére. A sofőr vallomása mindenesetre jelentékenyen hozzá fog járulni a felelősség kérdésének tisztázásához. Ugyancsak jobban érzi magát az autóban helyet foglalt detektív is, aki könnyebb sérülést szenvedett. A fiatal Kurt Schuschnigg, a kancellár fia, egyelőre Linzben tartózkodik, ahol ápol ál alatt van. Fejét kötés borítja és egyelőre még nyomja az ágyat. Sebesülése azonban nem súlyos. A sebesülteket egyébként a linzi irgal- masok kórházában ápolják.

Schuschnigg hivatalában

Előrelátható volt, hogy a katasztrófa nem marad politikai következmények nélkül, legalább is abban az értelemben nem, hogy kombinációk fognak felmerülni, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy megzavarják az osztrák közvélemény nyugalmát. Tegnap délután Becsben olyan hírek terjedtek el, hogy Schuschnigg egyelőre rövid szabadságra megy és hivatalát ideiglenesen Starhemberg alkancellár fogja betölteni. A hir azonban olyan nyugtalanságot keltett Becsben, hogy Schuschnigg kancellár annak ellenére, hogy a szerencsétlenség idegeit súlyosan megviselte, elállóit eredeti szándékától és ma ismét átvette hivatalát. Eredetileg valóban szóba került az a terv, hogy Schuschnigg szabadságra megy és erről tárgyalt is Starhcxg- berggel. Amint visszatért azonban Becsbe és rövidesen tanácskozott a kormány tagjaival, kijelentette az újságírók előtt, hogy a kormány vezetéséről továbbra is személyesen kíván gondoskodni.

Érdekes, hogy a kancellárt ért szerencsétlenség legelkeseredettcbb ellenfeleinek is fegyver- szünetet parancsol. A szociáldemokraták és kom- murncHk a rendőrség értesülése szerint tegnapra nagyszabású demonstrációt készítettek elő, amelyet azonban a katasztrófa hírére lemondtak. Vasárnap nemcsak Becsben, de egész Ausztriában teljes nyugalom uralkodott. Az egész nép

j gyászolta a tragikus véget ért Schuschnigg Her- I ma asszonyt.

A tragikus sorsú fiatal asszony

Schuschnigg kancellár tragikus sorsú fiatal felesége, született Masera Herma bozeni tekintélyes kereskedőcsaládból származik. Édesapjának ma is jólmenő üzlete van Bozenben. — Schuschniggné 1901 junius 25-én született Bozenben. Jelleméről és egyéniségéről az osztrák lapok megindító visszaemlékezéseket közölnek barátainak és ismerőseinek elbeszélései alapján. Schuschniggné egyik közeli ismerőse a következő jellemzést adta a tragikus sorsú fiatalasz- szonyról:

— Schuschnigg kancellár házassága egyike volt a legboldogabb és legszebb házasságoknak, amelyeket valaha láttam.

Igazán és mélyen átérzett és átélt katolikus

házasság volt az övék. Masera Herma 10 évvel ezelőtt ment férjhez Ausztria mostani kancellárjához,

aki akkor Innsbruck képviselője, Seipel prelátus bizalmasa és jobbkeze s a keresztényszocialista tábor tiroli vezére volt. A fiatal tiroli ügyvéd a legboldogabb házasságban élt hitvesével.

Schuschniggné valóban hős asszony volt,

rajongásig szerette férjét, akit minden útjára elkísért. Azt szokta mondani: „Én is véled megyek, mert ha valami baj ér, ott akarok lenni

melletted.'*

A világ részvéte

Az egész világon mély megdöbbenést és őszinte részvétet keltett az osztrák kancellár fiatal feleségének tragikus halála. Gömbös Gyula magyar miniszterelnök a következő részvéttáviratot intézte dr. Schuschnigg szövetségi kancellárhoz:

„Mélyen megrendülve hallottam a szomorú hirt a súlyos gépkocsiszerencsétlenségről, amelynek excellenciád feleségének drága élete áldozatul esett. Kérem Excellenciádat, fogadja a magam és feleségem mélyen átérzett legmelegebb részvétét. Felesége őexcellenciájának emlékét mindenkor szeretettel fogjuk emlékezetünkben megőrizni. Adjon Isten Excdlenciádnak vigasztalást és erőt a sors e súlyos csapásának elviselésére. Gömbös."

Ugyancsak részvéttávirattal kereste fel az osztrák kancellárt Kánya Kálmán magyar külügyminiszter is, a magyar kormány utasítására pedig Magyarország bécsi követe koszorút fog elhelyezni Schuschniggné sírján.

Az olasz király a következő részvéttáviratot küldte a kancellárnak: „A gyászhir mélyen megJúniusban hanyatlott a külkereskedelmi forgalom akthmma

Az első félév kiviteli fölöslege többszörösen fölülmúlja a tavalyi év azonos szakának aktívumét

Prága, julius 15. Az állami statisztikai hivatal ma tette közzé a külkereskedelmi forgalom ju- aiusi mérlegének adatait. Az elmúlt hó folyamán Csehszlovákiába 478.71 millió korona értékű árut importáltak s ezzel egyidejűén 5-48.92 millió korona értékű árut szállítottak külföldre. A pénz- verési célokra szolgáló nemesfémek és érmék importtétele 11.000 ezer koronát tett ki s exporttétele 5.46 millió koronára rúgott. A tiszta árucsereforgalom terén az import 478.70 és az export 543.45 millió koronás értéket képvisel. A tavalyi év azonos szakában a tiszta áruceereforgalom terén a behozatal értéke 492.43 és a kivitelé 578.70 millió korona volt.

A külkereskedelmi forgalom juniusi mérlege 64.75 millió koronával aktív. A teljes kereskedelmi mérleg aktívuma 70.21 millió koronát tesz ki. Tavaly júniusban a külkereskedelmi mérleg 86.27, illetve a teljes külkereskedelmi mérleg 87.18 millió koronával volt aktív.

Ez év első felében a behozatal 2885.48 és a kivi* tel 3319.49 millió koronás értékre rúgott. A pénzverőéi célokra szolgáló nemes fémek és érmék forgalmának leszámítása után a tiszta árucsereforgalom beihozotali tétele 2883.66 és a kivitelé 3277.55 millió koronás értéket képvisel. A tavalyi év azonos szakának importtétele 3046.95 és exporttétele 3148.22 millió korona volt.

A tavalyi év első felében a külkereskedelmi forgalom mérlege 101.26 millió koronás aktívumot hozott s a teljes külkereskedelmi mérleg 97.70 millió koronával volt aktív, amíg az idei első félév aktívuma 393.85, illetve* 434.01 millió koronára rag.

A kimutatásból kitűnik, hogy a juniusi aktívum nem éri el a tavalyi év azonos szakának aktívumát. Ez év első felének aktívuma azoüban. többszörösen fölülmúlja a tavalyi év azonos szakának kiviteli fölöslegét.

Megtörtént Goga ét Cuza pártjainak

egyesítése

„A kisebbségek állampolgárságának revízióját akarjuk"

Bukarest, julius 15. Vasárnap délelőtt Jassibam ünnepélyes külsőségek között történt meg Goga és Cuza pártjának fúziója s a két pártból létesült az uj „román keresztény nemzeti pártu megalakulása. A két pártvezér a katedrálisba® tartott szertartás után megeskette híveit az uó zászlóra. Az esrenditett s kérem, fogadja excellemdád őszinte részvétemet." Ugyancsak részvéttáviratot küldött Mussolini miniszterelnök is, azonkívül Ma- lypetr csehszlovák miniszterelnök, Benes csehszlovák külügyminiszter, Laval francia miniszterelnök, Motta, Svájc szövetségi elnöke, Alfonz spanyol exkirály, a birodalmi kormány nevében részvétét fejezte ki von Papén bécsi német követ.

küforma egyebek között a következőket tartalmazza:

— Akarjuk a törvényihozás átszervezését, a képviselők számának csökkentését. Azt akarjuk, hegy sajtónk nemzeti jellegű legyen 6 becsületéé és tisztességes alapokra helyezkedjen. Akarjuk a miniszterek felelősségének kiterjesztését. Be akarjuk vezetni a halálbüntetést a gyilkosokra és az áru* lókra. Meg akarjuk tisztítani a közgazdasági életet a parazitáiktól. A kisebbségek közül elfogadjuk azokat, melyeknek szerzett jogaik vannak.

Eszeket a kisebbségeket számarányuknak megfelelően akarjuk részesíteni a közhivatalokban, — akarjuk a kisebbségek állampolgárságának revi- zióját.

Akarjuk a mezőgazdasági termelés megerősité- &ét, meg akarjuk kezdeni a románok telepítését a vesaélyeatetf területeken. Akarjuk a városok romanizálását a végül a „ro^gsO mánok Romániáját4*.

35

— Morton, álljanak rendelkezésére Captain Burkának. Adatokra van szüksége.

Bürke hálásan nyújtott kezet öreg barátjának.-— Szép volt ez a két londoni nap. Sir, de elég volt belőle. A legközelebbi hirt majd Fokföldről kapja rólam. A bushman-ek között van egy pár elintézni való dolgom.

Sir Alfréd lekom/uló bajusza alatt ravasz mosoly bujkált, amikor kezet szorított a kapitánynyal.

—■ Isten vele. Bürke, s ne feledje tanácsaimat.

Bürke először a daktiloszkópiai osztályt kereste fel. Az ujjlenyomatok világhírű, tudós szakértője, Richard Froblsher, rövid idő alatt elvégezte azt a munkát, amit rábízott. Azután a bűnügyi nyilvántartóba ment. Az 1913. évi nyilvántartó lajstromot kérte elő és a „felderítetlen bűnügyek" csoportját szaladta végig. Az ujja megállt a „frenehurch-streeti rejtély" rovatánál.-— Kérem ezeket az aktákat.

Bárét, a nyilvántartó tisztviselője, hatalmas aktacsomagot tett eléje. Az elsárgult, poros lapokat Bürke kiterítette maga előtt és beható tanulmányozásába kezdett. Míg szeme a sürü sorokat olvasta, jobbjával szakadatlanul jegyzeteket vetett papirosra. Egész kis füzet telt meg a kijegyzett adatokkal. A Westminster harangjátéka tizenkettőt ütött, mire munkájával készen volt. Megelégedetten vágta zsebre a füzetét és fütyörészve lépett ki a hatlmas épülettömbből. Autója felé közeledett, járdán régi kedvei

barátja és klubtársa. Wilson Hibbert, a legkitűnőbb pólójátékos ütközött bele.

— Bili! — kiáltott fel Bürke örvendezve. — Bili. örég cimbora, hogy vagy.?

A megszólított csodálkozva nézett Burkéra, kényelmetlen szorongás ült ki az arcára és anélkül, hogy szóba állat volna rég látott barátjával, tovább sietett. Bürke egy pillanatra meg- ütődve nézett a fickó után, aztán valami felrém lett benne és hangosan felkacagott.

— Aha, őfensége tehát elhelyezte már a bombát!

Az újságárus állványához lépett. Megvette a legfrissebb déli lapot, amely tizenegy óra tájban kerül Az uccára. A széles ujságlepedőt szétbontotta és kutató szeme végigszaladta a hasábokat. Nem csalódott. Egy másfél hasábos cikket talált ezzel a felirattal: „Egy ismert angol gentlemant hamis kártyajátékon értek Lady Grace estélyén." A cikk meglehetős kiszinezéssel ugyan, de azért hűen adta elő az elcsent pikk hetes történetét. Természetesen áradozó dicsérettel emlékezett meg Abdullah herceg tapintatos magatartásáról, amellyel eltekintett attól, hogy a helyszinen bélyegezze meg a sipistát. Bürke kapitányt sem nevezte meg, de az ismert sportsman, Afrika-vadász, kalandor hajlamú férfi senki más nem lehetett, mint ő. Ebből a jellemzésből fél London ráismer, annyi bizonyos.

Bürke túláradó jókedvvel nevetett fel. Magához intett egy biciklis kifutót és egy levelet meg hat shillinget nyomott a markába.

— Juttasd azonnal a címzetthez!

A Hotdh Potdh Klub elnökének szólt. És egy

óra múlva a Hotch Potch társalgójában egybe- gyült urak között, akik mind a Lady Grace estélyén előfordult botrányt tárgyalták és csaknem egyértelmüleg Bürke mellett foglaltak állást, megjelent az elnök, lord Stanley Phillimore. Nyitott evél volt a kezében. Megrökönyödött arckifejezése elárulta, hogy valami rendkívüli történt:

— Levelet kaptam Captain Bürkétől, — kezdte színtelen, komoly hangon. — A Captain bejelenti, hogy olyan esemény fordult elő életében, hogy kénytelen magát töröltetem a klub tagjainak sorából.

Az elszörnyülködés moraja hangzott fel. Ezek az emberek mind Bürke barátai voltak, akik képtelenek voltak felőle elhinni még az in- korrektség látszatát is.

— Captain Bürke erkölcsi hulla, — állapította meg Sir Stanley. .

XXI. FEJEZET.

A hulla virágot tűz ki.

Bürke derűsen, vidáman szállt ki a buss-böl a Lambarth Hotel előtt és könnyed lépésekkel szökkent fel az első emeletre. A folyosó egyik sarkában, délszaki növény előtt ült Heath egyik embere, aki felugrott, amikor Bürkét meglátta.

— Nem történt ‘semmi, Sir, — jelentette. — Teljes csend és nyugalom.

—Derék dolog, — bólintott Bürke. — Nem is hiszem, hogy most már tartanunk kellene valamitől.

A portás megtelefonálta a huszonkettes szobába, hogy Bürke kapitány érkezik és Így a kopogtatásra barátságos „Come in" volt a válasz. Bürke benyitott. A leány ott ült egy kényelmes karosszékben és olvasott. A toilett-szekrényen hatalmas vázában ott díszelgett a reggel küldött virág.

— Jó napot, Miss Adelaide. Hogy van?

— Hogy van, Bürke kapitány? Hogyan köszönjem meg a sok jót, amit velem tett?

— Úgy. hogy jó és szófogadó lesz, mindenben engedelmeskedik utasításaimnak. Most pe- dig egy órácskát el fogunk beszélgetni is aztán

szaladok. Még nagyon sok a teendőm. Magára is sok dolog vár. De majd mindennek sorját kerítjük. Először mesélje el szépen, mi és hogyan történt, amióta elhurcolták lakásomról?

A leány arckifejezése még mindig fáradt és szenvedő volt a kiállott izgalmaktól, de azért erőt vett magán és összefüggően mondotta el annak az éjszakának történetét.

— Amikor magamra hagyott, hogy felkeresi Sir Alfrédét, ott ültem a kereveten. Halálos fáradtságot éreztem és akárhogy akartam is parancsolni idegeimnek, szemem lecsukódott. Halálos, dermedt fásultságot éreztem. Csak arra riadtam fel, mintha hűvös szellő lengedezne, jól emlékszem, a szemem kinyílott és láttam, hogy a függöny meglebbent. Csodálkoztam is, mert nem vettem észre, hogy maga kinyitotta volna az ablakot. De nem volt erőm hozzá, hogy fel- álljak és az ablakhoz lépjek. Újra lehunytam a szemem. Azok akkor már a szobában voltak. Hogy kik hurcoltak el. most sem tudom, de egyszerre erős parfőm illatát éreztem és ez az illat emlékeztetett arra a nőre. akit Abdullah herceg palotájában láttam. Hátranéztem a paml-ag mögé, ebben a pillanatban azonban egy izmos, erős tenyér nyúlt ki és mielőtt hangot tudtam volna adni, már a szájamra tapasztották a klo- roformos kendőt. Pillanatok alatt elvesztettem az eszméletemet.

— Amikor magamhoz •tértem, már reggel volt. Egy tágas, Ízlésesen berendezett szobában találtam magam és az első pillanatban igazán nem tudtam, hol vagyok. Szörnyű rémület fogott el. Az ''Mákhoz rohantam és kinéztem. Tágas kertre esett a tekintetem, amelyben kopasz fák nyújtották csaknem az emelet magasságáig csupasz ágaikat. Az egyik fa egész közel ért az erkélyhez és koronája is erősnek látszott arra, hogy megbirjon. Ha kimegyek az erkélyre és magam-' hoz huzom azt az erős ágat, amely a legköze- lebbre volt, talán le tudok jutni a kertbe. De aztán elvesztettem reményemet, a kertet magas kőkerítés zártai el s ezen nem tudok átmászni. Különben is -hiába próbáltam az erkély ajtaját kinyitni, zárva volt.

Folytatás* következik.

M ICÜSHAIÁSZ

A&EX GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE