Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-13 / 158. (3710.) szám

2 'PRAGAI-A^AG^ARHÍUIíAP 1935 július 13, Kombat Csíz Jód Bróm fürdő Ajánlva. Érelmeszesedes ideg, mirigy, csont, börbajoknál, golyva, hüdések, tabes és az anyagcserezavarok egyéb bajainál. Olcsó pausal kúrák. íöidénybei 21 napra az összköltségek Kö 1200.—■ 28 napra az összköltségek Kö 1550.— Állami gyermekszanatórium. - Ismertetőt küld a Fürdöigazgatóság Ciz kúp ele. Párls és Róma kedvezően fogadja az angol külügyi expozét Változás Nagy Británia abesszíniái politikáiéban? - EL az olasz megoldást válaszfia a középeurópai kérdések rendezésénél Döntés előtt a gabonamonopóüum Prága, julius 12. Malypctr miniszterelnök Masaryk köztársasági elnöknél Lányban tett lá­togatása után visszatért Prágába s Összeült a minisztertanács, mely a késő éjjeli órákig elhú­zódott. Lapjelentések szerint a minisztertanács­nak még az éjjel kellett volna a gabonamono­pólium kérdésében döntenie. Ez azonban a koa­líciós pártok érdekellentétei és hajthatatlansága miatt nem történt meg s kiszivárgott hírek sze­rint a minisztertanács igen izgatott hangulatban folyt le. A megegyezés létrehozása érdekében az agrárok hajlandók lemondani az állami ga­rancia tekintetében támasztott követelésükről. Ez azonban tisztára taktikai lépés, mert ezzel szemben ragaszkodnak az úgynevezett vastarta­lék létesítéséhez, amely körülbelül 500 millió koronát igényel. Most már az a nagy kérdés, hogy honnan akarják ezt az 500 milliót előte­remteni. A mai reggeli lapok egyöntetűen azt jósolják, hogy mindezen nehézségek dacára az egyezséget legkésőbb holnapra sikerül megte­remteni. Oriésaíaguf épül Korea és Japán kozott Tokió, julius 12. A japán belügyminisztérium elhatározta, hogy 150 km hosszú alagutat épít­tet Korea és Japán között. A tervek szerint a munkálatok tiz évig fognak tartani és 1500 mil­lió yenbe kerülnek. Az alagút, amelyen át csak autók közlekedhetnek majd, Fusannál, Korea déli csücskén kezdődik és Japánban Karateimái fog végződni. Európa leghosszabb alagút ja, a Simplon-alagut, mely a Monté Leone alatt ve­zet, körülbelül 20 kilométer, tehát hétszer rövi- debb, mint az, amely Koreát Japánnal fogja összekötni. Ez az összehasonlítás fogalmat ad­hat arról, milyen óriási feladat hárul a japán mérnökökre, akik a világ leghosszabb alagutját el fogják készíteni. London, julius 12. Sir Sámuel Hoare angol külügyminiszter csütörtökön délután nagy be­széddel megnyitotta az alsóház külügyi vitáját, Mindenekelőtt megállapította, hogy a béke egy és oszthatatlan s ezért közös erővel kell hozzá­látni megszervezéséhez. Hoare ezzel a mondat­tal koncessziót tett a francia fölfogásnak. Be­széde további folyamán a lefegyverzésről emlé­kezett meg s megállapította, hogy az elmúlt években talán soha vissza nem térő alkalom kí­nálkozott a fegyverkezések korlátozására. A tengeri fegyverkezés viszonylatában a fejlődés kedvező, amit a legújabb német—angol meg­egyezés is bizonyít. A franciáknak nincs okuk a nyugtalanságra, mert a francia flotta még ma is 43 százalékkal nagyobb, mint a német lesz, holott a háború előtt a francia flotta 30 száza­lékkal kisebb volt a németnél. Hoare sterint légügyi megállapodást a nyugati nagyhatalmak csak közösen köthetnek s a külön megállapo­dásnak nincs értelme. A keleti paktumot cs a dunai paktumot föltétien meg kell kötn’í mert nélkülük konfliktus támadhat Közép- és Kelet- európábán s e konfliktus kiterjedhet az; egész világra. Ebben a viszonylatban Ausztria szere­pe fontos, mert stratégiailag és gazdaságilag a k;s köztársaság a kulcs szerepét játsza KÖ- zépeurúpában. Hoare Hitlerhez appellált, hogy tegye lehető­vé a béke megszervezését. Rajta a sor, hogy lépést tegyen a keleti paktum megkötése felé. A külpolitikai expozé legérdekesebb része az. amely a keletafrikai konfliktussal foglalkozik, mert bizonyos tekintetben változást jeleit az ed­digi angol politikában. Hoare természetesen az afrikai háború ellen nyilatkozik s kijelenti, hogy az alapjaiban megingathatja az egész népszö­vetségi rendszert. Anglia mindent elkövet a bé kés szabályozásra, de elismeri, hogy az abessziniaiak hibákat kö­vettek el s megérti az olasz expanziós törek­véseket, amelyek az olasz nemzet létérdekét jelentik. A konfliktust mindazonáltal békésen kell meg­oldani. Beszéde végén a külügyminiszter Fran­ciaország és Anglia viszonyáról nyilatkozott. Elsősorban Anglia és Franciaország felelős az 1919-es békéért. Éppen ezért a két hatalomnak mindenképpen együtt kell működnie s mint ahogy a múltban együttműködött, a jövőben is így lesz. Nem az angolok szokása, hogy régi ba­rátságokat uj barátságért föláldozzanak, éppen ezért, ha most Anglia uj barátságokat köt, ez nem a régiek rovására történik. A német—an­gol viszonyt gyakorlati és megértő realizmus hatja át s erre lesz szükség a jövőben is a két nemzet közötti problémák megoldásánál. Páris, julius 12. Az angol külügyminiszter al sóházi beszédéi a francia sajtó általában kedve­zően Ítéli meg. Parisban különösen arra utal­nak, hogy Sir Sámuel Hoare lándzsát tör a stre­Budapest, julius 12. (Budapesti szerkesztősé­günk telcfonjelentése.) Mussolini néhány héttel ezelőtt értesítette dr. Szendy Károly budapesti polgármestert, hogy kétszáz magyar diákot Budapest, julius 12. (Budapesti szerkesztősé günk telefonjelentése.) Az Esti Kurír munkatár­sának felelős helyen kijelentették, hogy a Cseh Szlovákia és a Vatikán között létrejött megálla­podással kapcsolatban az illetékes magyar egyházi és világi ténye zők mindent elkövetnek a magyar egyházi javadalmasok érdekeinek biztosítására. Ma gyár illetékes helyen el sem tudják képzelni sai megállapodások mellett. A legtöbb lap he­lyesnek tartja, hogy az angolok a németeket is be akarják vonni az európai béke kiépítésé­be. Kritika tárgyává teszik ellenben azt a részt, amely Ausztriáról szói. A Journal szerint An­glia az olasz álláspontot teszi magáévá s nem a kisantant álláspontját, ami nehézségeket okozhat a dunai medencében. Róma, julius 12. Az olasz lapok elismerően, de óvatosan kommentálják az angol külügymi­niszter beszédét. Örömmé] állapítják meg, hogy az angol politika megváltozott Abessziniával szemben. Ennek ellenére a lapok nem helyez­kednek a kényelmes optimizmus álláspontjára s kijelentik, hogy Anglia aligha változtatja meg egykönnyen abesszíniái politikájának alap­elveit. vendégül lát az osíiai tengerparton négy hétre. A meghívásnak eleget téve, máris kiválogatták a kétszáz magyar középiskolást, akik szomba­ton indulnak el Rómába. azt, hogy a Vatikán olyan megállapodást kössön, amelyben a legmesszebbmenő gon doskodás ne történnék a magyar kisebbségi katolikusok érdekeinek biztosításáról. A Vatikán tisztán látja, hogy a ezlovenszkói egyházi vagyon magyar alapitásu egyházi tu­lajdon, amelyekért a javadalmaeok egyébként már pöröket is indítottak Csehszlovákia ellen. Kétszáz magyar diákot fát vendégii1 négy hétre Mussolini Magyarországi vélemény a CsegiszSovákia és i Vatikán Iliit! egygiiniisyrii . AKODHAláSZ ftftlX GREEFF BUNU81M SS1SÉSÍVE 33 — Es Bürke? Bürke vallomása? — vetette közbe félénken George Pyke. — Ő látta a hul­lát! Az átkozott! — Maga is beismerte, hogy részeg volt. Az­tán ha pár pillanattal azelőtt, hogy a rendőr jött, ott volt a hulla, annak még a palotában kellett volna lennie. Átkutathatták volna, fel­ajánlottam nekik! — De ha kutatást tartanak és megtalálják a gépet? Bürke most már arról is beszélni fog! — A gép fizikai kísérletek céljaira van és Frederik Slingsby végez ott atomrombolási kí­sérleteket. That's all! A társaság kissé megnyugodott. Csak kis idő múlva szólalt meg Pyke és most is remegés volt a hangjában .. . — De az az arc ... Az a rettenetes arc... Mintha most is magam előtt látnám . . . Pedig nem hiszek a kísértetekben ... És annyian lát­tuk. Nem káprázhatott a szemünk. A herceg egész testében megrázkódott és el­födte az arcát... — Másodszor ezen az éjjel, — suttogta. Az­tán hevesen felpattant: — Ez megint Bürke ármánya volt! Mindig akkor jelent meg az arc, ahányszor szembe ke­rültem vele. Ördögi szinjáték, de ennek is a vé­gére járunk. Az orvos találta el a rejtély nyitját: — Talán gipszmásolatot készíttetett róla, hogy megrémitsen bennünket. A herceget is egében megnyugtatták a sza­vak, amelyek természetes magyarázatát adták t természetfőlotti jelenségnek. — Lehet, sőt valószínű, hogy így volt. .. Csak Olaf Werner kételkedett. A skandináv ember miszticizmusra hajló lelke hitt a spirituá­lis dolgokban ... — Nekem már sokszor volt találkozásom a szellemekkel. És mindig a szellemek győztek. De a közbeszólással már nem törődtek. A herceg bizalomtól telt szavai és a sűrűn ürített poharak visszaadták a társaság megingott Ön­bizalmát. — És nekem is van egy fegyverem Burkával szemben, amely alighanem egy-kettőre végez vele, — szólalt meg diadalmasan a herceg. Mindnyájan várakozással néztek rá. — Nemcsak fizikai halál végezhet ki egy em­bert, — folytatta a herceg. — Egy angol gen­tleman számára az erkölcsi halál ezerszer súlyo­sabb, mint az élet megszűnése. És módomban van ezt az erkölcsi halált rámérni Burkára. A társaság feszült izgalommal figyelt. — Ma éjjel Lady Grace estélyén kártyacsatát vívtam Burkával. És lelepleztem a kapitányt, hamisan játszott. Nincs egyébre szükségünk, csak ezt az esetet egy pár lapban szellőztetnünk kell. Mond majd elvégzi ezt. Holnap Bürke er­kölcsi hulla lesz Hamiskártyás, akinek egyetlen szava nem ér semmit. És minden szó, amit elle­nem mondana, kárbavész, mert mindenki tudja, hogy csak a vak gyűlölet sugalhatta az ellen, aki őt tönkre tette. Erre a váratlan fordulatra kitört a lelkesedés a társaság tagjaiból. Visszatért a jókedvük és egy szívvel, egy lélekkel kiáltották: — A helyünkön maradunk, fenség! Az ön bölcs vezérlete alatti XX. FEJEZET. Az erkölcsi hulla, Heath sikeres munkájának elvégzése után a Lambarth Hotelbe szállította Miss Crawfordot, ahol már előzetesen két szobából álló lakosz­tályt rendeltek számára. Két megbízható embere őrködött itt és Heath azzal a nyugodt érzéssel hagyhatta el a Lambarthot, hogy Miss Craw- fordnak aztán igazán semmi baja sem történ­hetik. Egyenesen a Shaftesbury Avenue-re tért vissza és már a lakásán találta Bürkét, amint vi­dáman kevergette whiskijét. —- Már a magáét is előkészítettem, Heath, ugyancsak jól feg csúszni a nagy munka után. Egy félóra alatt megbeszéljük a teendőket, az­tán kegyelemben elbocsátom. Azt hiszem, mind­kettőnknek jót fog tenni a pihenés. Már a má­sodik éjszakája, hogy talpon vagyok és a fárad­ság ellenállhatatlan erővel húz az ágy felé. A detektív látható elvezettel emelte a whis­kys poharat a szájához és jót húzott belőle. — Jó munkát végeztünk, Sir és ott hagytuk a névjegyünket Abdullah hercegnél. Legalább tudja, kikkel van dolga. Mi most már a teen­dőnk a jövőben? Bürke most előadta a tervét, amelyet Heath nyugodtan, egyetlen közbeszólás nélkül hallga­tott végig. Aztán alaposan megbeszéltek min­den részletet és amikor a detektív távozott megbízójától, úgy érezte, hogy a háló, amelyet a bűnszövetkezet köré fontak, hibátlan, nincse­nek rajta szakadások, amelyeken azok kibújhat­nának. Bürke a jól végzett munka tudatával feküdt le és hamarosan el is nyomta az álom. Kilenc óra tájban ébresztette fel George, mikor urának meghagyása szerint kezében a breakfest-es tállal lépett be Bürke hálószobájába. Bürke nagy ét­vággyal fogyasztotta el a tea mellett a sült sza­lonnát. Aztán a telefonkagyló után nyúlt. Első dolga volt, hogy felhívta a kilburni kórházat és Skelmerton állapota iránt érdeklődött. Megnyug­tató választ kapott, a beteg állapota fokozatosan javul és a délután folyamán már szállítható lesz. Felesége London egyik legkiválóbb magánsza­natóriumába viteti át, ahol maga is szobát vett ki és igy állandóan ura mellett lesz. — No, legalább szép lesz szegény Artúrnak erre a világra való ébredése, — dörmögte elé­gedetten. Aztán a második gondolata Miss Crawford volt. Bár megcsontosodott agglegény létére nem érzett semmi különösebb kötelezettséget a höl­gyekkel szemben, most mégis kivételes helyzet­be került. A leányt ő rabolta vissza Abdullah palotájából; most az ő felügyelete és védelme alatt áll s ez esetben kivételt kell tennie. Nyom­ban lei is hívta a Lambarth szállót és először is a virágüzletet kérte. — Kedves Miss, állítson Ősze. kérem, egy rózsacsokrot fehér és vörös rózsákból és küldje fel az első emelet huszonkettőbe! Mellékelje a névjegyemet: Captain Bürke. A számlát juttassa a portáshoz, annál van rá fedezet. Hogy hány virág legyen? Hát mennyit szoktak küldeni ko­moly agglegények fiatal hölgyeknek egy ziman- kós októberi reggelen? Azt mondja, hogy húsz- harmincat. Nem bánom, legyen száz. Most kiugrott az ágyból, gyorsan megborot­válkozott és aztán az öltözködéshez látott. Ami­kor ezzel készen volt, újból a Lambarth Hotelt hivta fel. — Kapcsolja kérem az első emelet huszon­kettővel! Úgy hiszem, a Miss ébren van már. — Igen, az előbb kérette a reggelijét. Egy pillanat múlva már Adelaide-dal beszélt. — Hogy van Miss Crawford? Hogy töltötte az éjszakát uj otthonában? Ugyancsak változa­tos éjjelei voltak. ■— Hogy van, Captain Bürke? — hangzott vissza egy üdén csengő női hang. — Sajnos, már meg kellett szoknom a meglepetéseket és igy nem voltam különösen megrémülve, amikor egy ismeretlen szobában találtam magam. Csöngeté­semre a szobapincér jelentkezett, aki megmond­ta, hogy a maga embere és hogy maga most a vendéglátó gazdám, amíg az ügyem elintéző­dik. Figyelmes és udvarias gazda. Gyönyörűek a virágai. Nagy örömet szerzett velük. r Folytatása következik.

Next

/
Thumbnails
Contents