Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-12 / 157. (3709.) szám
4 1935 tndus U |tej* CBBSTXT.MAftOsD WrDT.S^ Egy gyarmati háború kulisszatitkai: Nagyhatalmak versenyfutása egy darab fekete, sziklás, maláriás földért Az angol Nilus-politika és Abesszínia ■ Az angol gyapotbirodalom problémái • Az olaszok vasutüzlete ■ Fegyvercsempészet és japán kalmárok Abessziniában Prága, fulius 11. A Prágai Magyar Hírlap tegnapi számában ismertettük azokat a okokat, amelyek miatt Anglia az abessziniai kérdés iránt érdeklődik. Rámutattunk Anglia úgynevezett NiluS'politikájának rugóira. Egyiptom történetéből tudjuk, hogy minden ősszel hatalmas áradat zug le a hegyekből Egyiptom síkságaira és a Nilus partvidékét tengerré változtatja. Ez az áradat teszi a különben száraz vidéket Isten-áldotta dús termőfölddé. A Nilus tehát Egyiptom főütőere. S ezen a ponton lép az abessziniai kérdés érdekszférájába Anglia. Mert Anglia Nilus-politikájának egyetlen célja, hogy az egész Nilus-vidéket egyetlen államegységbe szorítsa S ha ez nem volna lehetséges, akkor legalább olyan függőviszonyba kényszerítse az angol világhatalommal az érdekelt országokat, hogy soha ne érhessék nagyobb meglepetések. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az angol nagytőke számára Egyiptom majdnem kimeríthetetlen üzleti lehetőségeket jelent és valószínű, hogy ezek az üzleti lehetőségek a jövőben még fokozódni fognak. Anglia évek óta milliárdokat invesztált Egyiptomba, úgyszólván az egész angol posztóipar az egyiptomi gyapottermésre van felépítve, mert a túlságosan drága angol gyapjúszövet egyre-másra veszíti el piacait és ma-holnap az a veszély fenyegeti Lancashire gyárosait, hogy a .világuralmon osztozkodniok kell Japánnal. Az egyiptomi gyapot versenyképessé teszi az angol posztóipart olyan területeken is, amelyeken eddig a japán dömping-posztó ’mérföldes léptekkel nyomult előre. Az egyiptomi gyapotmezőket majdnem tökéletes vízmüvekkel szerelték fel. Anglia közel harminc éve fáradozik ennek a nagyszabású gazdasági konstrukciónak felépítésén. Már 1902-ben megállapodás jött létre az angol kormány és Abesszínia között, hogy a Kék Nilus és a Tana-tó környékén szabad kezet biztosit az angol vállalkozások számára. 1927-ben Abesszínia császára Angliának koncessziót adott, hogy felépíthesse a Tana-tó duzzasztógátját, amely az angol csatornázási munkálatok koronája lett volna. 1913 és 1920 között már tizenhárommillió fontot invesztált ezekbe a vízmüvekbe Anglia. Egy évvel később az angol kormány megbízást adott egy amerikai cégnek a vizmü elkészítésére, ami annyit jelent, hogy tizenháromezer hektárnyi eddig terméketlen földterületet lehet majd ellátni vízzel és értékessé . tenni a gyapottermelés céljaira, ha a mü elkészül. Ha Angliának ez sikerül, akkor halálos csapást mért nemcsak a japán, hanem az amerikai textiliparra is. Anglia hatalmi érdekei Abesszíniában Anglia politikai céljai Abessziniában? Nem voltak mindig ennyire barátságosak. Anglia, Olaszország és Franciaország 1906-ban szerződést kötöttek, amelyben garantálják Abesszínia függetlenségét, de néhány év múlva Anglia üzleti érdekeit veszélyeztetve látta „Juda oroszlán- jának“ túlságosan germanofil politikája miatt és sokkal erélyesebb hangokat pengetett, mint most Olaszország. A háború Abesszínia és Anglia között 1914 nyarán kikerülhetetlennek látszott. Két angol gyarmati hadosztály vonult fel a Fehér Nilus mentén és csak a világháború kirobbanása akadályozta meg Angliát abban, hogy a háborút az „utolsó konzekvenciákig lefolytassa. A háború befejezése után se enyhült meg Anglia, sőt emlékezetes, hogy amikor Abesszínia a népszövetségbe való felvételét kérte, Anglia pontosan azokkal az érvekkel opponálta meg a felvételt, amelyeket most az olasz sajtóban olvashatunk. Akkor az angol közvélemény égésién másként gondolkozott az abessziniai rabszolgaságról, mint most. De Anglia tiltakozása ellenére Franc5' jrszág és Olaszország támoga- 1 mégi., bejutott Abesszínia a népszövet- :k Euró-tl -n \’$rir ' néha elvi az ó;cí túl a:.. Kn mindig csak üzleti és hatalmi érdekei vannak, — érthető tehát, ha Anglia szempontjából sohasem a rabszolgakérdés játsza á főszerepet. Sem akkor, amikor arról volt szó, hogy távoltartsák ezt a „barbár afrikai hatalmat" a népszövetségtől, sem akkor, amikor „egy keresztény állam" szu- verénitásának megvédelmezéséről van szó. Angliának más érdekei is fűződnek ahhoz, hogy Abessziniában ne vethesse meg lábát idegen hatalom — nemcsak a Nilus-völgy sorsa. Ha á Vörös tenger mellett egy másik nagyhataMtí akar elém Három hatalom verseng egymással ezen a földsávon. A három hatalom közül Franciaország érdekeire lehet legelőbb azt mondani, hogy szekunder jelentőségűek. Franciaországé a 983 kilométer hosszú vasútvonal, ami Dzsibuti kikötőtől Addisz Abebáig húzódik s amelynek húsz százaléka a legutóbbi francia-olasz egyezmény alapján Olaszország érdekszférájába tolódott át. Magának a kikötőnek nincs túlságosan nagy kereskedelempolitikai jelentősége, minthogy az egész évi forgalom alig haladja meg a százezer tonnát. Az ország kereskedelmét karavánok és autók bonyolítják le és pedig nagyrészt angol c£gek utján. A másik érdekelt hatalom Olaszország, és látjuk, érdekeit távolról sem hajlandó másodrang unak minősíteni. Olaszország régi törekvése •— amint lapunkban utaltunk már arra — hatalmas gyarmati birodalmat kiépíteni. Azok a célok tehát, amelyekért ma a fasiszta Olaszország nagy lendülettel száll síkra, távolról sem újak, csupán Mussoliniben rendkívül céltudatos és erőskezü interpretátorra akadtak. Olaszországnak valószínűleg nem az a célja, hogy az Északafrikában megkezdett telepítési akció számára hasítson ki magának uj területeket, mert hiszen Abesszinia felföldjein alig tud megélni európai ember, ellenben • hatalmi sülyát növelhetné Olaszország Afrikában és igen jövedelmező üzleti lehetőségek nyílnának meg az olasz nagytőke számára. Például a középafrfkal vasútvonal kiépítése, amelyről szó volt már akkor, amikor Francia- ország és Olaszország között az első gyarmati megállapodás jött létre és Franciaország Tripo- listól délre koncessziókat adott Olaszországnak. Már ekkor a volt az elgondolás az olaszok részéről, hogy a Kongóba vezető karavánut kulcsát kézbekaparintsák. Az olasz törekvések itt elsősorban Belgiumot érdeklik. A Kongó-probléma ugyanis Lipót híres vállalkozása óta sokat enyhült, de még mindig nem oldódott meg teljesen és még ma Is súlyos teher Belgiumon a hatalmas gyarmati birodalom. Annak ellenére, hogy a belga Kongó-birtok szinte mesebeli kincseket rejteget, évente sokmilliárdos deficitet Jelent ez a birtok a belga költségvetésben. Ennek a deficitnek nemcsak az az oka, hogy a birtok két főterményének, a pálmaolajnak és a rézércnek igen alacsony a világpiaci ára, hanem főleg az, hogy szinte fantasztikusan rosszak a közlekedési viszonyok. Kongóba még ma is a legrövidebb az a kereskedelmi ut, amely Délafrikán vezet keresztül. Olaszország vasútépítési tervei tehát döntő változást hozhatnak Kongó világpiaci helyzetében is. S ebben az uj helyzetben rejlő nagy üzleti lehetőségeket valószínűleg előnyösen tudná kihasználni Olaszország, ha kezében van az északi vasútvonal, amelyen keresztül olcsóbban ée sokkal gyarsabban lehet lebonyolítani a forgalmat Kongóval. Közvetve tehát Belgiumot is érdekli, hogy mi lesz Abesszíniával. Azután Japánnak se egészen ' közömbös, hogy mi lesz a tánc vége, már csak azért is, mert hiszen Abessziniában japán gyapotbirtokok is vannak* lom is kiépíti hadállásait és hatalmi hálózatát, könnyen veszélybe kerülhet az Indiába vezető útvonal egyik legfontosabb szakasza. Angliának éppen olyan veszélyes lehet a Vörös tenger párján a megerősödött olasz hatalom, mint a francia. Anglia csak egyetlen megoldást tarthat jónak, — ha a Vörös tenger angol és csakis angol marad. Ezért igyekszik minden erővel saját érdekkörébe vonni Abesszíniát és ezért is követ el mindent, hogy Idegen hatalom ott meg ne vethesse lábát. ti Olaszország? Amerika pedig érdekelve van az abessziniai arany- és platina-bányákban. Fegyverüzlet kicsiben és nagyban Na és végül maga Abesszinia. Miután heves viták után végre fölvették Abesszíniát a nép- szövetségbe, nyilvánosságra került egy titkos megállapodás, amelyet Olaszország és Anglia kötött s amelyből kiderült, hogy a két hatalom már szabályszerűen megosztozott Abesszínián. Ekkor Ras Tafari felháborodott beadvánnyal fordult a népszövetséghez. — Amikor bennünket felvettek a népszövetségbe, — mondja a beadvány, •— azt mondták nekünk, hogy .valamennyi tagállam egyenrangúságát és függetlenségét tiszteletben kell tartani. Arról egy szót sem szóltak, hogy két tag egymás között megegyezhet egy harmadiknak a bőrére, A drámai hang nem sokat használt akkor, az érdekek erősebbek a jogoknál és az elveknél, és itt igen súlyos érdekekről van szó. Persze a harc nem lesz egészen könnyű, Abesszinia császárának nincs valami túlságosan jól felszerelt hadserege, de van két kitűnő tábornoka. Sándor cár azt mondta, amikor Napokon csapatai orosz földre léptek és az ősz- szes orosz hadvezérek fejüket vesztve szétszaladtak: „Két tábornokom, tudom, nem fog cserbenhagyni: a január és a február". És valóban ez a két tábornok borzalmas győzelmet aratott a grand armée fölött. Nos, az olasz hadseregnek is számolnia kell most két fekete tábornokkal: a trópusi lázzal és az irtózatos tereppel. Annyi bizonyos, hogy ez a két rejtelmes hadvezér nagy pusztításokat fog végezni az olasz hadseregben. Abesszinia egyébként teljesen felkészült a háborúra. Az országot ellepte a politikai és üzleti kalandorok sáskaraja. Különösen a fegyverkereskedelem virágzik. Persze nem nagyban — hanem egészen kicsiben. Csempészek, akik valamelyik angol gyarmaton vagy Szudánban hozzájutnak egy valamirevaló puskához, becsempészik Abesszíniába és jó áron eladják. Abessziniában ma mindenki fegyvereket vásárol, saját céljaira, minden áron. A legélelmesebbek a japánok. A japán kereskedők, úgy a feketék, mint az olaszok között forgolódnak. A feketéknek fegyvereket adnak el, az olaszoknak pedig szvettereket, sőt fekete fasiszta ingeket, amelyekbe még a fasiszta forradalom hajdani jelmondata, a „Me ne frego" is be van hímezve, A hivatalos fegyverüzletet már nehezebb lebonyolítani. Abesszinia ugyanis 1930 augusztus 21-én megállapodást kötött Olaszországgal, Angliával és Franciaországgal, fegyver és mu- niciószállitásra vonatkozóan. Mind a három nagyhatalom részt követelt magának az abesz- szlniai fegyverüzletből, igy azután különféle bonyolult formaságokhoz kötötték a fegyverüzletek lebonyolítását A formaságoknak az a céljuk, hogy ellenőrizhesse egymást a három hatalom s természetesen Abesszíniát is, A megállapodásban az is bent van, hogy a fegyverszál’ ’tmányokat csak akkor lehet zavartalanul beengedni Abesszíniába, ha »az abessziniai helyzet nem veszélyezteti a békét", ,A megállapodásnak tize a pontjára hivatkozott most Olaszország, amikor felszólította az érdekelt hatalmakat, hogy akadályozzák meg as Abesszíniába való fegyverszállítást. A felhívásnak Franciaország eleget is tett és Dzsibuti kikötőben ezer és ezer fegyverrel és munícióval megrakott láda hever. Anglia formálisan szintén elutasította a fegyverszállítást Abesszíniába, de a csempészutakat felhasználva hivatalos fegyvereket is kapnak az etiopiai harcosok Angliától. ffUt icHCtk a topok? MIKOR ÜLNEK ÖSSZE A TARTOMÁNY GYŰLÉSEK! A PttITOMNOST hosszabb cikkben foglalkozik a tartom inygylllésák összehívásának kérdésével, s többek között a következőket árjai „Az országos képviselőtestületi választások május 26-án lezajlottak. Bár a törvény kifejezetten elrendeli, hegy az országos képviselőtestületeket a választás napját követő harminc napon belül össze kell hívni, mégis ez ideig egyiket sem hívták össze. A kormány még nem is tárgyalt azon személyek kiválasztásáról, akiket köteles (szakérrtőtagokui hivatalból kinevezni. És ez az, ami egyszer nagyon meg fogja magát bosszulni. A köztársaságban ugyanis tartós jelenség, hogy minden megfeneklik a személyi kérdéseiken. Ma már nem is a kulcsról van szó, amely Szerint a kinevezéseknek meg kellene történni. Ma már csak a személyek és személyecskék körül folyik a vita és az egyes koalíciós pártok, s az egész 'kormánykoalíció keretein 'belül fellépett nehézségekről van szó. Néhány jelentéktelen járási politikus miatt, — akik a jelentéktelen, sőt inkább dekoratív, mint dolgozó testületben jelentéktelen funkciókra’ törekszenek, — a törvény meghátrál. És ez ellen senki sem szólal fel, mintha a törvények be nem tartása a köztársaságban egészen megszokott dolog lenne. A kormánynak, amely adminisztratív tevékenységét a felhatalmazási törvénnyel törvényhozói tevékenységgé változtatta, mindenekelőtt törvényhozói felelősséggel kellene rendelkeznie. A kormány ma rendeletek formájában törvényeket hoz és hogyan respektálják a polgárok at általa hozott törvényeket, amikor kicsinyes okokból maga sem tartja be a törvényt- Az állatra polgárok tudni akarják, hogy miért választottak. Kíváncsiak arra, hogy miéit volt a nagy sietség, amikor- a megválasztottak úgyis szeptemberig fognak várni? A választópolgárnak, aki betartotta a választási törvényeket az urnáknál, joga van feleletet kapná e kérdésekre.* Á PRÁVO UDU szerint a kormányt a g»b» namonopólíitm növellizálásán kívül tegnap a be* rwháfcási tervek is foglalkoztatták. A probléma; elintézése azonban egyelőre a gábonamomopó* Hűim miatt háttérbe szorul. Szóba került az 01* szágos képviselőtestületek szak értőtag jainak kinevezése is, s beavatott helyen ugv tudják, hogy az erreiráoyuíó tárgyalások rövidesen befejeződnek. HUSZ-ÜNNEPÉLY NYITRÁN A SLOVÁK mai száma „Kulturszégyen Szlo- venszkón11 című vezércikkében éles támadást intéz a nvitrai járási közművelődési egyesület választmánya ellen azon alkalomból, hogy a legutóbb Húsz-ünnepség rendezését határozta el. B választmányi ülésre a katolikus tagokat nem hívták meg. A lap kérdi, hogy ki az tulajdonképpen, aki Szlovenszkón a huszitizmust fenntartja, mert Szlovenezkón nincsenek husziták. A Slovák szerint egy-egy Húsz-ünnepély nem egyéb, mint oly politikai gyűlés, amelyre kivezénylik a hatóságok embereit és a katonaságot is. Azt állitja a cikkíró, hogy a közművelődési egyesület vezetése szlovákellenes kezekben van s a vezetőség as óriási többség ellen egy elenyésző kis társaság javára dolgozik. Meggyilkoltak és kifosztottak egy morvaországi postást Prága, július 11. Lévek Márton, a morvaországi Svatoboric község postása tegnap délben Kyjovból hazafelé igyekezett. Magával vitte a községbe szóló leveleket és mintegy háromezer korona készpénzt. Szerencsétlenségére nem a megszokott utón haladt, hanem egy erdei dűlőn akarta megrövidíteni az utat. Amikor az erdő sűrűjébe ért, egy ismeretlen férfi ugrott ki egy fa mögül s hátulról közvetlen közelről kétszer rálőtt. Az egyik golyó fejbe találta s Lévek holtan rogyott a földre* Támadója magához vette táskáját a benne lévő levelekkel és pénzzel együtt s a közeli erdőbe menekült. A postás holttestért néhány óra múlva akadtak rá a környékbeli földművesek. Értesítették a csendőr- séget, mely megjelent a helyszínen és megindította a nyomozást. A levélhordó táskáját egy patak partján megtalálták I ebből csalva háromezer korona hiányzott.
