Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-12 / 157. (3709.) szám

2 1935 julius 12, péntek. Augusztus 18-án ünnepli Érsekújvár a törököktől való felszabadítása 250 éves jubileumát A Vatikánt és hét ország kormányát hívja meg a város a nemzetközi jelentőségű ünnepségre ■ Hatalmas apparátus dolgozik a nagyszabású esemény előkészítésén Érsekújvár, julius 11. (Saját tudósítónk­tól.) Emlékezetes az a nagyszabású ünnep­ség, amelyet két esztendővel ezelőtt rende­zett —• az akkori katolikus hét keretében — Becs városában a katolikus egyház annak megünneplésére, hogy 250 esztendeje sza­badították fel a keresztény seregek Bécs vá­rosát a török uralom alól. Annakidején, két évvel Bécs felszabadu­lása után egy még nagyobb esemény tar­totta lázban egész Európa keresztény lakos­ságát : 1685 augusztus 18-án sikerült fel­szabadítani az egyesült keresztény haderők­nek Érsekújvár híres várát a sokéves török rabság alól. Ennek a győzelemnek a hírére negyed­ezredévvel ezelőtt egész Európában öröm- tüzeket gyújtottak, mert — mint az esemé­nyek a lelkes várakozásokat igazolták — ezzel a győzelemmel végleg megrendült a szultán sokáig megdönthetetlennek hitt kö- zéoeurópai pozíciója s Érsekújvár eleste után egyre gyorsabban követték egymást az események, amelyek következtében a tö­rök szultán visszavonult egészen a Bal­kánra. Ezt a világtörténelmi eseményt s annak 250 éves jubileumát Érsekújvár városa is méltóképpen kívánja megünnepelni. Még hónapokkal ezelőtt megkezdődtek az elő­készületek s dr. Holota János városbiró el­nökletével tegnap az összes érsekujvári tár­sadalmi egyesületek egybevonásával nagy­szabású ankétot tartottak, amelyen elvben elhatározták, hogy augusztus 18-án rende­zik meg ezt a nagyszabású emlékünnepet. Összeállították a különböző bizottságokat s most folyik a rendkívül nagyszabásúnak ígérkező ünnepség programjának végleges összeállítása. Jellemző az ünnepség nagystilüségére, hogy az előkészítő bizottság elhatározta, hogy a jubileumi ünnepre meghívják mind­azon államok kormányait, amelyek fiai az érsekujvári vár megvívásánál vérüket on­tották. Meghívást nyer igy a csehszlovák, az osztrák, a magyar, a német, az olasz, a spanyol és a lengyel kormány. Meghívást küld Érsekújvár városa természetesen a Va­Léva, julius 11. (Saját tudósitónktól.) A barsi református egyházmegye kedden tar­totta közgyűlését Léván Czeglédy Pál es­peres és dr. Nagy Béla egyházmegyei gondnok elnökletével. Az elnöki megnyitó után dr. Agyagási Sándor egyházmegyei főjegyző terjesztette elő az esperesi jelen­tést. A jelentés örvendetes szavakkal szá­molt be az egyházközségek, iskolák és in­tézmények fejlődéséről. Kegyelettel emlé­kezett meg II. Rákóczi Ferenc halálának kétszázadik évfordulójáról. Elrendelte az egyházmegye, hogy mindegyik egyházköz­ség a nagy fejedelem emlékéről egy-egy vallásos estély keretében emlékezzen meg. A református egyháznak egy másik nagy évfordulója : háromnegyed évszázaddal ez­előtt vonták vissza a Pátenst. A jelentős jubileumról mindegyik egyházközség ez év október utolsó vasárnapján templomi ürf- nepély keretében fog megemlékezni. A köz­tikánnak is s remény van rá, hogy a pápa is elküldi legátusát az érsekujvári jubileumi ünnepségekre. A nagyszabású program részleteit legkö­zelebb ismertetni fogjak. gyűlés őszinte tisztelettel, ragaszkodással és szeretettel üdvözli Balogh Elemér püspö­köt lelkipásztori szolgálatának 40-ik évfor­dulója alkalmából. Aggodalommal látja az esperesi jelentés, hogy az évek óta megerősítésre váró egyházi törvények még mindig nincsenek megerő­sítve és sc>k függő kérdés vár még megoldásra a kongrua, adócsökkentés, államsegélyek és állampolgársági ügyek terén is. A jelentés örömmel emlékezik meg a losonci teológia tízéves, eredményekben gazdag munkájá­ról. A közgyűlés szeretettel köszönti a sze­minárium igazgatóját, Sörös Béla lelkészt, aki nagy odaadással vezeti a teológia ügyeit. Sürgeti a szeminárium végleges ki­építését. Örömmel tesz jelentést az esperes az egyetemes református egyház másik nagy intézményének, a református tanítóképzőnek Komárom­ban ez év szeptember 1-én történő meg­nyitásáról. A közgyűlés elrendeli, hogy minden egyes egyház köteles szeptember 20-ig befizetni a tanítóképző céljaira a konvent által szemé­lyenként 50 fillérben megállapított járu­lékot. Elismeréssel emlékezik meg az esperes az egyházmegye tanítói karáról, amely hi­vatásának önfeláldozó lélekkel, elismerésre- méltón megfelel. Kiemeli, hogy az érsekuj­vári dalosünnepélyen az egyházmegye te­rületéről az alsócsecsei, az ipolypásztói és a garamkissallói református énekkarok vet­tek részt szép sikerrel. Az egyházmegye első tanügyi kiállítása Léván értékes ered­ményt hozott. A közgyűlés köszönetét fe­jezte ki Pekarik Vilmos igazgató-tanítónak a kiállítás szakszerű megrendezéséért. A kiskoszmályi Béthel-árvaház örvende­tesen fejlődik. Ez évben az árvaház Léván fiókárvaházat nyitott meg azon célból, hogy jó előmenetelt mutató ár­vákat Léván középiskolákba járathassák. Sebestyén Ferencné, volt garamlöki lelkész özvegye, férjének az árvaház céljaira tett 4500 koronás alapítványát 10.000 koronára egészítette ki. A közgyűlés köszönetét fe­jezte ki az alapítók nemeslelkü adomá­nyáért. A közgyűlés kimondja, hogy minden egy­házközség köteles temetkezési rendtartást készíteni temetőjére vonatkozólag és a te­metőben a felekezetnélküliek részére külön helyet kijelölni. Kegyelettel emlékeznek meg az egyház­megye múlt évi halottairól. Elismeréssel köszöntik Akucs Lajos volt nagypeszeki lelkészt nyugdijbavonulása alkalmából. Me­legen üdvözlik Bacsa Lajos szódói lelkészt félszázéves lclkészi jubileuma alkalmával. A közgyűlés végül határozatjlag egyhan­gúan magáévé tette a lelkészegyesület és a lévai református egyháznak a reverzálisok ügyében tett felterjesztéseit. — Nagy tűz Lengyelországban. A Kattowitz környékén levő Oheron község egyik tanyájin tegnap katasztrofális tűzvész keletkezett. A szél következtében a lángok gyorsan terjedtek s huszonöt ház, valamint hetven gazdasági épü­let földig égett. Több személy súlyos égési se­beket szenvedett. — Fenséged yachtja 'készenlétben áll Ti'll- bury-ben, — szólalt meg Olaf Wemer. — Fe­jedelemségét rég nem látogatta meg fenséged... — Hogyne, hogy gyanút keltsünk Sir Alfréd­ben és igazoljuk Bürke szamár fecsegéseit. Az­tán ne feledd, hogy az üzletet nem hanyagol­hatjuk el. Be kell vámunk október végét, ami­korra Dhagalavari beérkezik. Ne felejtsétek, félmillió font van ebben az üzletben! És az egész fejedelemségem nem éri meg a tizedét! A drága­kövek már rég elfogytak, a Pandzsab földje pe­dig kietlen sivatag, olyan, mintha egy óriási porzótartóból hintette volna be Allah. Rég nem a fejedelemség jövedelméből élünk, hanem az alkalmi üzletekből, ugy-e Graham? Dávid Graham szó nélkül csak röviden bólin­tott. — Nem, nem barátaim, ezt az üzletet le kell bonyolítanunk, bármi következzék is. Elvégre nincsen üzlet kockázat nélkül. Azután, nem mon­dom, csinálhatunk egy kis kéjutazást a Ganges mellé... A társaság nem nagy lelkesedéssel, de azért tiszteletteljes, néma csöndben fogadta a herceg eln átárazását. — És gondoljuk jól végig a dolgot, — foly­tatta Vio szünet után a herceg. — Mi történt va­lami olyas, ami bennünket elhatározásunk meg- másitására bírhatna? Eltűnt egy öreg tengerész, Crawford Róbert, aki az én szolgálatomban ál­lott. Egyetlén hozzátartozója van, a leány. Je­lentést tesz, vagy már jelentést is tett a Scot- land Yardon. A Yard kiküldi a maga emberét, mi egybehangzóan elmondjuk. hogy igen, itt vólt vacsorán és tiz óra tájban távozott azzal, hogy szórakozni akar egy kicsikét. Maga dicse­kedett vele, hogy jó tömött a pénztárcája és egyedül vág neki a ködös londoni éjszakának. Amelyben most újabban annyi a bűn és a rej­telem! A Kalkutta hotelben sem találják nyomu­kat, még ha tüzes vassal vallatnák is őket, a leány vallomását a Yard is tévedésnek fogja mi­nősíteni. Más tanú pedig nincs, hogy ott száll­tak volna, hiszen szigorúan megparancsoltam Crawfordnak, hogy senkivel se merészeljen érintkezésbe lépni, mielőtt engem meg nem lá­togat. tütytXém. következik. A KUDHA1ÁSZ ALEX GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE 32 Szair a pincébe rohant be és a titkos alagutat járta végig. Nem csalódott. A pincegádornak az üres telekre nyíló ajtaja nem volt bezárva. A leányrablók ezen az utón jutottak a palotába. Visszaszaladt urához és jelentette felfedezé­sét. Abdullah herceg tájtékzott a dühtől. — Az az aljas Mond, biztosan újból sokat ivott és megfeledkezett a tilalmamról. Elárulta a folyosó titkát Burkának. Persze, együtt voltak Lady Grace estélyén s a kapitány megkörnyé­kezhette. Nos, majd gondom lesz rá holnap! Nem fog többé fecsegni . . . Mintha végszóra történt volna, megszólalt a telefon. Mond baronett jelentkezett Siránkozó hangon mondta el, hogy most jött el az estély­ről és szörnyű felfedezést tett: betörők jártak nála, feltörték az íróasztal fiókját és kilopták belőle a palota tervrajzának másolatát. Azért telefonál, hogy visszaélés ne történhessen vele. Haragtól izzott a herceg hangja, amikor vála­szolt: — Úgy? Ön megőrizte a palota tervrajzának másolatát és nekem említést sem tett, hogy ilyesmit otthonában őriz! Bizonyára emlékszik szerződésünk bizonyos pontjaira, amelyek az évjáradék megszüntetésére vonatkoznak? Ne tartsa meglepőnek, ha jogaimat érvényesíteni fo­gom. — De fenség, — könyörgött a szerencsétlen ember, — ne tegyen tönkre késő öregségemre. Az az átkozott Bürke! Az csalta ki belőlem a dolgot, de hát nem gondoltam semmi rosszra ... — Olyasmire, hogy a barátja, az előkelő an­gol gentleman rabló és betörő, nem gondolt, ugy-e? r fogy az estélyen való távollétemet arra fogja felhasználni, hog-^ cinkostársaival betör hozzám, erre igazán nem gondolhatott... Kissé megenyhült • hangja, mert hirtelen «H az ötlete támadt, hogy ezt az embert talán fel is használhatja Bürke elleni hadjáratában. Még csak homályos körvonalakban fogamzott meg benne ez az ötlet, de már mosolygott, amikor a telefonbeszélgetést befejezte cs nyugodt volt a hangja: — Majd reggel még beszélünk erről a dolog­ról, baronett. Elvégre Angliában élünk, ahol törvény védi az otthont és nem lehet a sivatag erkölcseit meghonosítani. Reggel majd jelentkez­zék újból, baronett és akkor majd meglátjuk, mit kell tennünk a dologbán. — Rendelkezzék velem, fenség, — viszonozta boldogan és megnyugodva Mond baronett, mert most már érezte, hogy a viharfelhők szétoszlót- tak feje felől. A társaság már újból együtt volt a herceg kö­rül. Szair székeket tolt az asztal köré, majd né­hány pillanat múlva előkerültek a különböző italok is és Fatime teletöltötte a poharakat. A hangulat nyugodtabbá vált, mintha röviddel ez­előtt nem rémitete volna valamennyiöket halálra egyetlen elszánt, ember eszeveszett vakmerősé­ge —- Parancsolja fenséged, hogy végezzünk vele? — szólalt meg Dávid Graham, akit a City úgy ismert, mint Abdulalh Khargi maklerjét. A herceg balkezével leintette őt. — Bürke kapitánnyal nem lehet csak úgy egyszerűen végezni, ahogy te gondolod. Méltó ellenfél, de nem lennék Abdullah Khargi, ha kitérnék előle ... Te arra gondolsz, hogy csak úgy egyszerűen eltenni láb alól? Kockázatos vállalkozás volna és nem tudom, hogy eflőbb nem ő küldene valamennyiötöket a pokolba. Nem, fiacskám, ez túlságosan egyszerű megol­dás, de éppen ezért semmit sem érünk vele. Kü­lönben is sok szövetségese és cinkosa van, az­tta meg ualtagotikg fellArtaáxfe mái n este* Yardot. Ha valami baja történik, a nyomok most már hozzánk vezetnének. Atkozott baleset, hogy éppen abban a pillanatban kellett ide be­tolakodnia, amikor Crawford Róberttel végez­tünk! Haragjában megint ökölbe húzódtak az ujjal. Rácsapott az asztalra, hogy csak úgy táncoltak a poharak. — Az az átkozott Szair az oka! Nyitva hagy­ja az ajtót! Megkorbácsollak, kutya! Alázatos vinnyogás volt az indus hangjában: — Fenség, ne büntessen meg. Belátom, hogy hibás vagyok, nem csuktam be a leány után az ajtót. Annyi izgalom volt azon az éjszakán. És ott hagytam őrizet nélkül a bejáratot. De az a rettenetes üvöltés, Highness! Féltem, hogy ki- hallik az uccára és felrohantam, hogy gyorsan végezzenek vele. Amikor az idegen betolakodott, mondtam, hogy tegyük el őt is láb alól. Senki sem kereste volna nálunk és megszabadultunk volna a sok kellemetlenségtől... — Most bölcsek, okosak és bátrak vagytok mindannyian, — mondta a herceg és maró gúny volt a hangjában. — De akkor mindnyájan meglapultatok és annyi felé szaladtatok, ahá- nyan voltatok. Gyáva nyulak vagytok, nem férfiak! — Bocsássort még, fenség! —r MóSt már megtörtént a baj és nem Is ha­ragszom már rád, Szair, mert ma este te mu­tattál egyedül bátorságot. A többi mind úgy emelté magasba a karját egyetlen revolver csö­ve előtt, mintha dróton rángatták vólna fel. Te legalább neki ugrottái és ha azok az átkozott rendőrök nem jönnek ... George Pyke szólalt meg, egy elzüllött, alko­holista medikus, a'ki a herceg háziorvosa, amel­lett méregszakértője volt: — Fenség, ha nem végzünk Burkával, ő fog­ja kitekerni a nyakunkat... A herceg arca újból kivörösödött. — Szamár, mondtam már, hogy nem tudnánk vele végezni. Azt hiszed, nem vigyáz minden lépésére7 Hogyan akarsz most már közelébe férkőzni? — De hiszen akkor veszélyben vagyunk, fen­ség, — siránkozott a doktor. — Leleplez és akasztófára juttat mindnyájunkat! Ncaa k ktai kit A barsi református egyház szomorú megállapítása: Az egyházi törvények még mindig nincsenek megerősítve Az egyházmegyei közgyűlés melegen ünnepelte Balogh Elemér püspököt ■ ■ ■ A hívek áldozatkészsége a tanítóképzőért

Next

/
Thumbnails
Contents