Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-01 / 126. (3678.) szám

3r3N3ZVHSDVW VCINV8DVTVW

jqqpafiuoyjnjzpa puj zsyvuyzsyu^f

.iiiiiii.Tiiiiimiiiii..iiiin.iiiiiii i mi

..iiiiii,iimii.iiimiiinniMiiim..iiinii.iimi.nimi»iimii.niiih.iiiiii.iiiiniMiiiiiiTiimn».imiii,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiin»ifmmiiiii>ii'iiihnn|üi.ii|B>i

qy

SUBd® soj/jaiq b jp qnzzmj UBqnájiqiuiioS ■qyqrBq b q0uiti>[íB<[-BA X}OÁ]©q sopiq ÁSóq ‘qnt -jeqz©.o©A gi ÁSm jiÁu'BAjiBjniui b jizeuBÁSn

qojup arasz b qttjpAtoj nádira upja sraq ÁÍS& uuib ‘ojojoj qmzznq

ijgoui jogojniq v "jre qramiTf niqÁ/paA nqqBq jxew -qöj©[ b qinCi'eqqn'OA'Rqiiia áuopiQl-oOm zo ejj *eaqsÁI9Aniq (tiq b qmiCuiBATBSK) sp Som qnöoj TOdd^cqo'iiaioistBiq: jioq;B.mypiO’UT9z psqpq ]l]Qzoq BltoqÁpAn.q qqiof pzipiu b g© sojnq b oaig

jnoTpuj

»Bnn npÁpq, u sít' BjqquAoij qmmfto9Wn,H

■0.19Í-qÁ[©Acq [uq ozsam b bu qmí.DBAuso uBqiÁupJí ÁS© pbcvn sutul' oqBqrürau.io zü 99 Sora qmföoj joqiqiunzeqqqof 1? pionqsz qiÁSa 030 quofpf b jjozoq 9D[nq B 39 qpirdTu m trepazg *qqo zo5j 90[nq oSo'[ uiadiazoq v, 99 Bfl'nqÁieAxiq prq (ba -jrauipzs quopj) ozan b EÁ19 írisz 90}©q B bj

qms'sopfpf i^rfnioqBqruat TprnzoqjíEq jsog-aj urtjiso-ca 'B.ztnfquH^id [B»9yuiÁ.Se ‘Jjj qflpui e^j -BAB9O&I0UI 39 UÖSOJUIZSZIA JOUISZ B J^jpaÚTO

■ptoR "pq ásptizsöj UBsouSpeprj art jrá&iydá B ÁSoq; ‘jozou v qTvfd'ifjqz^pj 8t JQZépfJ r^zaqqoiAoq b 9Ep>po,oOin y

ápqqSp&Sqij b txwn qpiBqiBz^tq b qmrpuq qpjyffn

ozpu b qpuitráAiqii jzB ÁSöiq '[TtqíipiaiB 39 fbfl| -[9*1 EsreS^AOi BiSúipdö b ÁStoq ‘zib iBpoqoj y-qÁpAnq jqoquiEqitoj nogonoÁS© xq-q 97*9*1 Á3» qiruzsisuiqB ;9^9a joq BJouudrs b 99 ;o3.>pnq ÁSe BipSüBdis spgaq b qiunzzq.j qsoj^ •noapuigz v iiqi Löoí'ijqy uíoÁhuu au ÁJtó'q í$\ qat{^pA. ‘iat}»| qBao ajiÁmraiuiB ‘jonno-go y -ozaso qnstoq 39 jupuragz aaueqqui ogq—x ÁSÓ qmuÁáp^

BSB^p^qBZS!>i so|n>j ^.pzn^aj. v

•jazuiau jtBÁS-biti b Shipad p9q9JBÁ.o>Bpí b '-írniq b x^ze-ui -JBA9 ioqÍBCpB[E:go jiouriijj xuijazs BpuO'tn y

qaqo qq^öA xn-Sqisöijaj s DBÁUB&] tueippeíaj b q©j,qoiZ3|i9XS&ui ukxÁS -bu qiB'UJB.ÁSiB'j^ 99 qB'uaouinqj qiBÁiDUB©j qqazs qouqqazg zbz'9 qqto qiBqpourBX. tbaubi©] ui9[9'p -©[.©j ub-jb ]n.Q ‘qiaq.iq zaqiqtBqiBid ozeipoioaqso Á.o'a ueqzoq sezgaiqjeao ‘uiaqiapiA b ^aiui&xzqu -;qzi9 ÁSoq qöqqíi'azqqitA qsxpaq'auaqqaj nőd -bu d9.z3 ÁS© joqkn ‘xqo qiuxqnq 0A9 ;o jrpj\’ •q;tqe.u Satu pi)io-)Bq(niux 9BAjBiZ9BP'0so b íjaÁj -9UiB "BqBZBt} [n zib qeqzoxjoqip pnÁS© |Bq -qtBi'BÁu 39 pqqi©zoq,iA jbáSbj\[ S9 iouujj

•pqo B:poiB9;>oq Bjqn s BqqioifqBS©^ •uieqin P'|o.-{ i-ppun; b qBiuipoÁSBA ajiiÁutieui ÁSoq ‘BaqBj waui qqO'poSiuÁuaifáq ap ‘'[OqiiB’ij Sdtti X[Ba pAAt.zig zaifau po-nuii^ 'qiauassaqzoxioq Bpo ífjinÁSo iBipujíBÍBÁu ÁSoq ‘jpqaaq s ?Bq -n'qöifKUBZs qqqrjqzoq yBqqmiTÁxy •t‘Uipi9dei{9iji0.i qBiuíáo} xqio ÁSíO-qi ‘qBti!ZOU«BXBqj[© 3 Ápqi b wbs-íaqiSaui uoáS'biu qBuuBÁSBj^ 99 qtBajenem g

qr^q'Zan |®q. qap -jomqq Senu ueqqeizpA y -qiBqioqíniÁu ^oqaÁua^ eqiÁu© sq xqsr>iquiinÁS s^diuiiotí' gq^pciajaj ÁSíB:^ •UBqS'BUlIA B 9 U©q:UJ B qBiJiJOZBiS SifAQ ■qöTi|inJK>q öaxpStzs

uqpiuinx ÁS» uaqizoq 3©zq pipi sbaj bzis b Áooq ‘©i'zsq qpxqaA lOcqpjB ‘qeqzqiüinjqq xoqiiiíliB aip LBUB)n qtaqiuiatn uiau jbui B’po •ttBq,ÁuVAaSiai zb íunqip qtj[[B zib 9 raSojf© ^njiaqts uiau ap ‘qoqrpSuaq SiiipadB^ qgBAJBTiS b pjpA aqoz -oppt xxnÁSia' pqiqaÁuqiSeft b jjbáSb^ 89 jdu -njq 'zsaAp^As b xupui qqaxBpS'ipA ÁSm 9 qp^xa [aj. jqiooSm 9bajibas dqzi9Bipiö®o Ááa jjazaÁSg •qBjpiqBX B'jtpnjA qqqj [rpiuuB Spajuauj qq^AOj

[aiuroui 9 qBijpiB[tBq iiaqaÁ[aq sapq iijoáuqáo t!'aq9qaa9i8t.q ÁueSa[ .uoqr5rq zBtza T-uiz^praA [a '[/uiaui [pqijaiu ppj'iuitpj ntj 19q b aazsÁSg

uiBÁSitept

99 Jotcnjj tB'ij dtaze jqiq arjjjasrppp BaiBjBZítpp -ba 9 jföA zAJBpBA saujjq tnaiapafaj pqjtua^ j[ft U'pCjB SqsÁ^qhrwiQ zb •Tt0Ő9J-»aSqijj

9YÁD VH sa 0OMÜH

IH051A03

t»itHiMtiiM<inmih,nf!ninnnin«nni..iH>iiMiuniMiiiinitiff!t?ufymit.»TiTii.ti ininiiii

g.09qu9j(9 jaiaraopq oofr )Jiped aSqssaqas v ‘]bá?3boi zsia jnÁS? Á3a sq jjaAÁSajdqS Á3qu ‘,,jqA9ind3j“ só3es9iba dq3 V ‘;qdq3 -JlBdqj JX0ZJ3AÁ30J10J uaqqasgjaSai s? qqds -joÁSSaj 2qi;A b qqjjajidqSaui ucqBi[3uv

r#jpAo|ndoj11 v

•qBUÁuquniBSZzsqi -»q souojnq b Jjqf Bjqfqposo SqssoqBÍ [jJBd y 'quqqa) b juiiu ‘ubÁjo uasafjaj Sipad bjjo s sajaiSozsÁSqu afaj iBqs?[JO zb Á3oq ‘qqj -jyi iassqjadajSaui ‘qBjznq bíjjbü b uazaqau á3bu »9iqq B joqijv "quiSoj jBieq SBUiIBjBq ÁSÍ9 usqqodBU b qozsBpjq jpuBjpunjrn zy

^0460^ 4D|Dij njjousLja^

*w?i

saApaq ibui b ipq^qsDBicso jjopojodBzsp doSbjia zsqSa zb Siui ‘zoqqB qajjaljaq qap -3JZ0A9 s qBjjoqiuosBq zoq9uzsjp B qqsquj qojBilB Bjsnj ‘saqzqqau y ‘BqBqtjainv qpj -53ÍBWSO ZB iq qBjjojopuqA jnjzsajaq uqqujy IpqqzBqsg rBjszB zb stireÁSn ajuuazs ‘bzs -7SJA qijnÁu aqqopi qq;39J jbui qnjauajjoj ap ‘nqfpioj Bquauiy Saui qajuaiaf Jlo;aza 19aa? jaza qEqsoEUi e ÁSoq ‘Efj;|[B jzb S9pnj y *jaso qBqsoBiu b qauaÁjtui ASoq ‘jjazSqA jBqos^jBjnq j^ubj iiuajaÁSa jBqiJaiuB ÁSg

4404i|UQSDq zoijouzsip d

dSO D)|S3DUI Y

qoTfOBfBdsoiidBa b qipzaqinam B.jqqascuau n BJiBjZBUi[BpBqB78 X^Áa^miqiBX 'PX^Idop qa u^in jbi^dzsbR ÁSoq ‘93310 bjjáuub ÁSoq ‘aÁuoja á'Sbu b zb jjaiiamg •bj^s^jjbj q$p -bá[oj a{9juapurai SBuqBqiB qoBjBdJidBd B * aijojizs^q |9qsójidBd Áu9tnaq jpÁu^nqfiBX •|uai;zs9q joqDBjÉd jpqsojidBd jaqaj ju^q -itn ‘BjipjBjiaj qoaifm qfjjzso iejbij ÁS3

5jDD|Ddjldod D |OZS0^|

•UOÁSBjSaui jbjx? trBfBjunpCT tiaqSaptq b 39 js^paqajzoq b Bgojiu^qSaói uasafjai 9q y qoj qajzaÁSaf oian *19 qaq -9pazxuan laÁjnnB ‘jjoSuoqnp JBqiA9q 6Bm -[BZJoq iibájo jjöiaza jEddBU Án^q^u uBqSBj -BAjs-BJBqBZs V •sau3|japnaJ sí uBqpqmy ap ‘uBq^dpjng qBsamau sEjpíppt japj zy

UDqDJDL|DZ3 D JD14JA9I-I

•j^AÍrrqasug ‘y *o 'I ‘jasz9f zaadoqojJ

•W^P-zaq iiqBqBiq uasaAjasaq upiM *XI5Jaq bjju -isaoq BjyÁjosojoq ‘jpBqBzsiq Bfj^qBq uaq^j -zaqjaAoq s^jxoqzsBdBq BJisooq naqzo>f qu -zpÁjosoJoq juauitq aAjoq BjptiBq j^fpÁiosa -jog ‘BJÁaosaBJBq Jjoduq jfÁiosoJoq ipiff -paiBiajzsaJaq BjpSpsuBApi jiBjg sa^Aog

vryAiosoíiOM ihyim soyaom

'ajjaSiaq jadd9q 9SBDBq uasauqaÁuaq iBApf -9S3Bq siq jptpqiJBq qq9s?M •qBujsapqzspj -jaq Juozsoq BqijBg qpfpquBq sjq Bq;;B}j BjpBiq isoBqzspjaaq ajpspSiOÁuoq BqigEJ! •gnjaq aqjjaqstq BfpqiJBq BqijB>i qpÍBqiJBq sjq ajsajaq aASajasaq Bqi|B>x Áupqog qjnJ -nStq B[pqtJBq spi jyqpzaq uaqzo^j "jjozpq -UBq uaqjoq jBAEfBqiJB'jj qjodBq jpqiJBq sjq |9JpfBuiBUijzsajaq BqijBg Áupqo^i

vsyzy>naVM vmuvm an^>íqm asaiu 9 6 o p d q

q -o qjl ‘JPPBAJX BzaSaq

jqoÁSBA JBÁSepi jqoÁSBA jbáSbui ÁSoq ‘qojnjo s jSoáSbj ÁjaiOB ‘BÍdEJ UBA 3Q ítuauiazs b puoq’st aqÁunog ‘uxazsajaj pÍBro ‘hiojbSsbÁio

•niaAÁuoq siq y ajaj mp uba jaddaq dazs qos :auiia b za — „jjnra jbáSbui y“ jjaqjaÁu jbáSbui siq qBsa juuij\; jjaqqazsSaj y juiajJaÁu jaAAuoji

iwaANgwaaaAN

;9S9í; >|OjeÁ5eiu si^j

— m —

— m —

— 130 —- 135 A vándorló vizek

Móka

KIS LEVELEK

Irta: VÁLYI SAROLTA

Amint a jó Isten a világéit megteremtette, kezébe vette a földet, megá'idatta és letette' Aztán a vízre került volna a sor, de a váz türéhnetlen volt, áldás nélkül leszokott a földire. Ezért aztán mieg-bóintette a vizet, mondván:

— Nyugtalan víz, báintetéeből vándorolni fogsz örökiké. földiről tel, éjgiből le, mind

a világ1 végéiig!

Hej! bánkódott a viz, de hiába, késő volt. Szégyenében ham arjában elbújt há-t a föld alá. Ott barangolt egyedül, miig egy napon ásványokkal találkozott. Nosza! elmesélte nékik bánatát. Hiába! egyik sem tudott rajta segíteni, jó tanácsot adni, ezért aztán a viz savanyúan mosolyogva elbúcsúzott tőlük és egészen elkeseredve tovább folyt. Végre egy öreg hegy oldalában talált néhány nyílást, de mert egyen nem tudott kiférni szerte oszlott s itt is, ott is, mint kis forrás világraibugyogott. A források

csermely módra fürgém csörgedeztek te a hegyről. Lenn a völgyben találkoztak ket- ten-hárman s patakokká nőve elindultak a széles viliágnak De alig értek ki egy nagy síkságra, diél lett. A nap megkérdezte őket:

— Hát ti kis patakok, hová igyekeztek? — De a patakok nem feleltek neki, nem hallgatták meg a napot.

— Ejnye szedte-vedite, hát ide sem hallgattok?! — zsörtölődött a forró naip fenn az égen. — Majd adok én nektek! — azzal kinyitotta kemencéje ajtaját s erre olyan nagy meleg tett, hogy a kis patakok alig bírtak a homokban tovább vánszorogni. Egyezerre csak észrevették, hogy útközben egy pár pataktársuk eltűnt észrevétlenül és sohasem találták meg egyiket sem. Későb tudták csak meg, hogy a homok mindig vizre éhes, az nyelt el egy párat, a többit pedig a forró nap szöktette meg. felvitte a magasságba, felhővé varázsolta őket. Szegények meg voltak^ rémülve, tanakodni kezdtek nyomban, mit is tegyenek? Azóta is folyton törik a fejüket, mégsem tudnak megegyezni, máig is _ott élnek, csakhogy .most már tónak hivják őket. De egy csapat kicsiny patak okosabb volt, belátta, hogy ha tanácskozással tölti el az időt. a világot soha meg nem látja, miig ha négyen-öten összefognak és úgy mennek neki a nagy útnak, megkiizdlhetnek száz veszéllyel s nem nevethet senki rajtuk. így ie ’ tettek s mint nagy folyók tovább "folytak. Gyönyörű erdőkben jártak, virágos mezőket láttak, minden tetszett, csupán az emberekkel ncai voltak megelégedve.

Egy őszi reggel a felhők ie öfwpsgyiiltek az égen, ők is unták már a sok boiycwjgáát, te vágytak á földire. Ezért esővé változtok, leugrottak és itt is, ott is, bBmano©a<n találkoztak a folyókkal

— Elég volt a vándorlásiból, fogjunk őszivé mindannyian — zuhogták az o&ŐC£öPt pék a folyók fülébe. — Tartsunk, nagygyűlést s ott majd megbeszéljük, hogyan lehetne a jó Istent megantgesz teán i, az életünket elölről kezdeni.

A folyók igazat adták az esőknek, megáradtak és zúgva, árkon-bök rom keresttült gázolva elrohantok a nagygyűlésre. A pok folyó találkozott és tenger tett belőlük. Beszéltek. terveztek, sok szépet és jót, de megegyezni mégsem tudtok.

— Mi gyógyitgatjpk az embereket vizeinkkel. nekünk tehát biztosan megbocsát a jó Isten! —■ dicsekedtek bizakodva az ásvány- és gyógyvizek.

— Az semmi, mi vagyont szemünk nékik. mi mossuk ki a hegyek gyomrából a* aranyat, ezüstöt, — kiabálták a vadvizek.

— Mi a hátúinkon hordozzuk őket, gépeket, malmokat hajtunk, ha senki másnak közületiek, de nekünk megbocsát a jó Isten, — kiabálták össze-vissza. Egyre hangosabbak lettek, hóbonognd kezdtek és a végén úgy összevesztek hogy olyan nagy vihart még azóta sem láttak tengerem 3.7 emberek. Végre a jó Isten is megsokalta a dolgot, vlillámostorával a tengerre sújtott, mondván:

— Gonosz vizek, meg akartam rétetek bocsátani, de mert nem tudtatok megegyezni, vándorélet legyein tovább is a sor sótok. — Erre aztán lecsendesodiett a víz és keservesen sírni kezdett, ment a jó Istent ismét magára haragította, ettől a aok könnytől sós a tenger.

Azóta minden téten a béke fobér ruhájába öltözve, leszálltnak a vizcseppete, mint hópelyhek a földire, csábítgatná a vizeket, hogy térjenek már észre, ne veszekedjenek örökké. De a tél hideg, a vizek rosfrsked- vüek. bedugják a füleiket,, elbújnak a jégtakarók alá s a szegény hópelyhek hiába beszélnek nékik. Közbem észre sen> vewriík, hogy itt a tavasz s a nap elolvasztotta hó- rühájulkat, eltűnik a jégkéreg a folyók hátáról is és őik egy napon belepottyannak a habokba. A megárad!, zugó folyók pedig uj,ra ész nélkül száguldanak a messzi tengerbe. Itt azután megint élőiről kezdődik mindem ... Ma is vándorodnak, veszekednek ér soha meg nem egyetmeik. Ez a bűn beles ii.k azért, mert nem engedelmeskedtek a jó Istennek

Ki a legelső?

Nagybácsi: Na, gyerekek, mi újság az iskolában?

Péter: ín vagyok az első a számtanban.

Laci: Én meg a szópinásbán.

Pali: Én meg első vagyok az uocán, amikor vége a tanításnak.

Vasúton

Egy kis fiúcskát Beregszászon egyedül fotóéit a mamája a kassai vonatra.

Az okos kis gyerek tudja, mi a kötelessége, szépen, csendben rendiben üi, Kassán majd érte jön a papája a kocsiba.

Ám amikor meglátja a fiúcska a, kalauz bácsit, megkérdi:

—• Mikor érünk, kérem, Csapra?

— Majd szólok, válaszol a kalauz.

Csapnál aztán jön a kalauz bácsi:

— No, kis legény, most kell leszállmod.

—- Nekem nem, — felel a kis fiiiü — mert

ép Kassára utazom.

— Hát akkor miért kérdezted, hogy mikor érünk Csapra?

— Mert anyukám azt mondta, hogy Csapnál hamarább nem szabad megemnem a va- joslten yenemet...

A hivalkodó gyik

A napsütéses réten megszólít egy szúnyog egy gyilkot:

— No, kedves ka.rtárs, sütkérezünk, sütkérezünk ?

A gyik magasra húzza az orrát:

— Hogy mer igy velem beszélni, maga jött-memt? Ne merjen Ikartársmak ezóM- bami....

— És ugyan miért nem, haszon maga is álltat...

— Igen, — válaszol a gyík — de nekem előkelő rokonságom van. A nagybátyám — a kpokoidiilus.

— Ezért olyan büszke?

— Ézért bizony.

— Na, hát ha. csak énről van ©zó, — mutat a szúnyog egy arra szálló repülőgépre — ott meg az én nagybátyám igyekszik valahová...

Ezzel faképnél hagyta a hivalkodó gyikot.

A Szomorúság oka

Keservesen sinr egy kisgyerek az uocán.

— Hát te miért sírsz ? — kérdd egy járókelő.

— Az előbb egy bácsi elcsúszott és beleesett a sárba.

— No ne si,rj hát olyan nagyon, nem történt annak a bácsinak semmi haja.

Mire a gyerek megint rázendít:

— Igen ám, de az öcsém látta, én meg

Ben.

Huszár Albinka. Fölvettelek s várom

Ígért rejtvényeidet. — Nigriny Árpád, Csehi Erzsébet. Fölvettelek. — Minarovits Sasa. Szép leveleddel nagy örömet szereztél nekem. Jóérzésü, kedves gyermek vagy. Én is mindig szeretettel gondolok kis mar gyarjaimra. Légy továbbra is jó gyermek s szeresd a Kis Magyarok Lapját. — Fekete Jolánka. Rejtvényeid egytől-egyig jók voltak, csak az a kár, hogy gyermekek számára nagyon nehezek. Próbálj könnyebbet készíteni s azt leközlöm. — Baranyay Edit A megjelent verses rejtvényt valóban te kÜLdted be. Más hasonló nevű kislány nincs kis munkatársaink között. Még nem tudom, hogy mi tesz a pünkösdi ajándék, de egész biztosan szép lesz. A ,.túlzott udvariasság44 cimü rajzodat kiváncsiam várom. — Bieder- mann István. Rajzaid kitűnőek, de sajnos, nem tudom leközölni, mert nem egyforma nagyok. Máskor egyforma rajzóikat küldj. Beküldött rajzaidat eltettem a megéri Kendők közé.

A 16. számú rejtvények megfejtése: Kassa, alom, som, sm, a. —■ A jó gyermek szereti a szüleit. — Egyedül, egyedül a bujdosók közül. — Kuruc, őr, bu, sárga, karos, csuka. — Fürge, üreg, gebe, Eger.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Árviay Palika, Ádám Gyunka. Antonv István.

Bagger Aíibur, Baranyay Edit, Béres Margit.

Csizimazia J. László.

Decijén Juliska, Decijén Sári. Decijén Ferenc, Drozdik Manci, Dnozdik Rózsi.

Eibon Jolán.

Fekésházv Kató, Fekete Jolánka.

Glodán Magda. Glodán Peti.

Htampl Józsi, Huszár Albínó,

Izsák Tibor, Uhuimig Kató.

Janics Ali, Jankovich Imire, Jankovich Módi, Janda Lóránd.

Karsay Tibor, Kaprinav László. K.iss Dániel.

Legeza, Tivadar, Lázárok Mária, Luzeica Olga.

Minarovits Sasa. Munka Évi, Munka Edit, Mazsár Zsuzsi, Munka Laci, Munka Baiby, Ma/nenesiu Irén, Mailáth Feixtinianda.

Nagy OlivéT, Nagy Lajos, Nigriny Zoltán, Németh Juliska.

Pnohászka Marcell, Pikovszkv Edit, Papp Jenő. Pénzes Joákiim. Papp Kató, Pongrácz Gjmirka.

Ruzsiczky Sanyi. Ruzsíciky Évi, Rozlos- nik Bözsi, Riiszncr Jenő, Riszmier Karcsi. Ráróey Ágica.

%