Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-07 / 131. (3683.) szám
2 1935 janim 7, péntek. Bomladozlk a csehszlovák többség a kassal városházán Kormánybiztossal fenyegetőznek a cseh nemzeti szocialisták Kassa, jtrnius 6. (Kassai szerkesztősé" günktől.) Kassa város képviselőtestülete — mint jelent-íttük — pénteken és hétfőn tartotta májusi rendes közgyűlését, amely váratlan meglepetéssel szolgált. A napirenden ,évő tárgysorczati pontok közül ugyanis három fontos ügyben a túlnyomó többségben lévő csehszlovák munkablokk a szavazásnál kisebbségben maradt és a közgyűlés azokat a javaslatokat fogadta el, amiket a magyarság pártjainak képviselőtestületi tarjai terjesztettek elő. Ez a három pont a köztemető körülkerítése, a városi borpince bérleti ügye és a Kassa város erdőbirtokáin lévő patakok halászati jogának kiadása volt. Mind a három ügyben a csehszlovák munkatöbbség a város és a lakosság többségének érdekeivel ellentétes javaslatokat szeretett volna megszavaztatni, szándéka azonban kudarcot vallott. A szavazásnál ugyanis a kommunistákon kívül a csehszlovák munkatöbbségben helyet foglaló zsidópárt, városi párt, agrárpárt és a szociáldemokrata párt is a magyarság pártjaival szavazott. Ez a váratlan körülmény a valóságban a csehszlovák többség bomlását jelenti a kassai városházán és hatalmas vihart kavart fel ennek a többségnek a berkeiben. Főként a cseh nemzeti szocialisták indultak fel az előbb említett klubtársaik állásfoglalásán és a bomlás beismerésével retorziókat emlegetnek. Az „A—Zet“ cimü cseh nemzeti szocialista lap vasárnapi számában dr. Ocenásek, a kassai állami kórház igazgatóhelyettese, a városházi csehszlovák munkablokk vezére, éles cikkben foglalkozik a fentebbi esettel és főként a szociáldemokratákat támadja. Egyúttal természetesen felhasználja az alkalmat a magyarság elleni támadásra és bejelenti, hogy „komoly lépések"(?) fogják követni részükről a történteket, Dr. Ocenásek szerint a csehszlovák munkablokk a szociáldemokraták nélkül is fennmarad és egységes frontot fog alkotni mindazok ellen, akik szembehelyezkednek ennek a többségnek az akaratával. Ugyanez a lap egy másik cikkében arról is hirt ad, hogy ha másként nem, a jelenlegi képviselőtestület feloszlatásával és kormánybiztosi rezsimmel1, valamint uj választások kiírásával próbálják majd összekovácsolni a bomlásnak indult csehszlovák városházi többséget. Nem tudjuk, vájjon a csehszlovák pártok szándéka sikerrel fog-e járni és sor kerülvalóban a jelenlegi kassai városi képvtedBtestület feloszlatására és uj választások kiírására. Azonban, ha igen, akkor a magunk részéről is csak örömmel üdvözölhetnék ezt a rendelkezést, mert minden reményünk meg van arra, hogy pártjaink jelentékenyen megerősödve kerülnének be az uj városi képviselőtestületbe. Ami pedig a pártjaink és a magyarság elleni támadásokat illeti, azokat a lég erélyesebben visszautasítjuk és hangsúlyozzuk, hogy mindkét pártunk a városházán mindenkor a város és az őslakos adófizető polgárság érdekeit tartotta szem előtt és ez a vezérelv megmarad további munkájukban is, akár tetszik ez dr. Ocenásek urnák és a vezetése alatt álló blokknak, akár nem. Uj világszövetséget alakítanak decemberben Zsabotinszky vezérletével a revizionista cionisták A zsidó nemzeti „Führer** érdekes előadása Prágában Prága, junius 6. Zeabotinszky Vladimír, a revizionista cionista párt elnöke, akinek tervezett előadását Pozsonyban és Kassán tudvalévőén nem engedélyezték, tegnap e6te a prágai terménytőzsde nagytermében tartott igen érdekes előadást zsúfolt sorok előtt. Az előadás hatása ott érié el tetőpontját, amikor a szenvedélyes előadó bejelentette, hogy hosszas, sikertelen kísérletezés után a revizionisták végleg szakítottak az eddigi cionista mozgalommal és kiléptek a cionista szervezetből. Mint ismeretes, a revizionisták a maximális követeléseket képviselik és ezeket a követeléseket Zsabotinszky újból összefoglalta. Mikor tiz évvel ezelőtt megalakult a revizionista csoport, az akkori cionista vezetőség csupán ideális célokat tűzött maga elé, csupán kulturcentrumot, a nemzeti önállóság kicsiny szimbólumát akaTta megteremteni Palesztinában. A revizionista csoport volt az első — állapította meg Zsabo- tmszky — amely megérezte, hogy a zsidóságnak nem szimbólumra, hanem valóságos hazára van szüksége, mert a viszonyok kényszerítik arra, hogy a világ különböző részéből visszameneküljön saját országába. Az eltelt tíz esztendő — Zsabotinszky szerint — swtyosan igar zolta a revizionisták programját. Palesztinában valóságos hazát kell terem* terű as előadó szerint ós ezért meg kell teremtem a zsidóság számára a megélhetés eleim fettételeit. Elsősorban céltudatos agrárpoHtfeára van szükség, állami protekcionizmusra a végből, hogy a zsidóság egészséges körülmények kötött megszerezhesse a földterületeket A második cél az, hogy produkcióképes ipart létesítsenek. Ameddig ez nem történik meg, addig szó 6e lehet valódi településről, addig csak átmeneti állapotban, úgyszólván turistaroódra élbet a zsidóság Palesztinában. Követeli a Tevizionista program a Jordan-tuli területeket is a lehetséges kolonizáció érdekéiben és ha e követelését azzal hárítják el, hogy az ottani közbiztonságról nem tud gondoskodni a man- datárius hatalom, úgy a zsidóság vállalja azt, hogy a maga pénzéből és maga embereiből állítja fel a közbiztonság védelmére szolgáló rendőrséget. — Az elmúlt év váratlan prosperitást hozott Palesztinában, de ez a prosperitás csak átmeneti és látszólagos, addig tart, ameddig a százezer német bevándorló magával hozott pénze. A régi cionista szervezet ez óv augusztusában tart világkongresszust, a revizionisták pedig decemberben tartják meg alakuló kongresszusukat Londonban az „uj-rógi“ független cionista szervezet létesítésére. Az eddigi előjelek szerint a revizionisták tábora legalább is megduplázódott Zsabotinszky előadását több ízben szakította meg viharos taps. A revizionista cionisták vezére csupán egy lényeges kérdésben nem ismertette precíz álláspontját: hogyan egyezteti össze a fokozott nemzeti aktivitást és követeléseket a vallásos tradíciókkal. Az osztályharc ellen élesen állást foglalt a zsidó nacionalista vezér, de figyelmen kívül hagyta előadásában, hogy az egyetemes felfogás szerint a zsidóság sok ezer éves fennmaradását éppen a szigorú vallásos tradíciónak köszönheti üMagyar ggeimck magyar iskolába falót! A KODHAlASS ALEX GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE (8) Érdes, csöppet sem bizalomkeltő volt ez a hang. Angolsága szintén kifogástalan, de beszéd- moaora megfontolt, lassú, mint azé az idegené, akinek elsőrendű nyelvmesterei voltak, de mégis keresnie kell a szavakat. — Your Highness, ezek az urak a palotába akarnak jutni, valamit meg akarnak tekinteni. A herceg egy kézmozdulattal intette beljebb váratlan éjjeli látogatóit. — Kerüljenek beljebb. Itt nem tárgyalhatunk az ajtóban. Amikor a kéit látogató belépett a hallba, a Szaimak nevezett lakáj becsukta mögöttük az ajtót. A herceg az ovális terem közepéig ment, a körasztalig, nyugodt, szinte ünnepélyes léptekkel. Ott megfordult és két kezét háta mögött az asztal lapjának támasztva, merően nézett szemébe látogatnak. — őfelsége V. György király fővárosában eddigelé nem szoktam meg, hogy éjszakának idején olyan látogatóim legyenek, akiket nem én hívtam meg. Minek tulajdonítsam ezt a váratlan szerencsét? A gúnyos hangra a szerencséden rendőr még jobban elveszítette a fejét. Dühös pillantást vetett a mellette álló Burkera, aki ilyen kellemetlen helyzetbe sodorta, a kapitány azonban nyugodtan, cinikus mosollyal állt mellette és láthatóan nagy buzgalommal merült el kezében forgatott fényes cilinderjének szemléletében. Ajkai pedig mintha füttyszóra húzódtak volna össze. — Bocsánat, Sir . . . hebegte, de nem juthatott több szóhoz, mert az ázsiai kissé keményen vágott közibe. — Policemazi, ne feledkezzék meg hivatalos címemről, amely minden rendű és rangú angol polgár részéről megillet... — Your Highness ... — Bürke kapitány vette át a szót. — Én vagyok az oka mindennek, ne hibáztassa ezt a szegény embert. Az imént egy beteg emberen akartam segíteni, aki az uccán rosszul lett. Taxiért szerettem volna telefonálni és benyitottam az első házba. A szó szoros értelmében benyitottam, mert a kapu akkor nyitva volt... A herceg csodálkozva vonta össze szemöldökét és rátekintette a lakájra. Az vállat vont. — Szair, az ajtó nyitva volt? — Nem hiszem, Fenség. Én legalább nem nyitottam ki. Bürke nem akart céltalan vitát. — Ne firtassáu ezt a dolgot, Your Highness. Ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy egy negyedórával ezelőtt bennvodtam ebben a palotában és benn voltam a lunch-roomlban is, ahol hercegséged csak nemrégiben vacsorázott meghívott társaságával. A teremben azonban akkor nem volt senki és az egész palota üresnek látszott. De mégis volt ott valaki. A pamlagon feküdt. Egy hulla. A vacsoratársaság egyik tagjának hullája. Borotvaéles, támadó volt a hangja. A herceg harsány nevetésre fakadt. — Egy hulla? Uram, önnek éktelenül dús fantáziája van. Egy hulla! Szair átvette a nevetést és együtt habotázott az urával. — Nos, jöjjenek utánam az urak. Hadd tekintsük meg azt a borzalmas lunch-roomot és keressük meg a hullát. Hátha tényleg találunk ott valamit, ami ennek az urnák a fantáziáját igazolná. | Megindult fölfelé a lépcsőn. Nyomában a rendőr, aztán Bürke, a végén pedig a lakáj. Az ebédlőből hangos lárma, vidám nevetgé- lés és poharak csengésének zaja ütötte meg a fülüket. Igazán nem olyan volt a hangulat, mintha rövid idő előtt valami borzalmas tragédia játszódott volna le ezen a helyen. De Bürke el volt készülve erre a színjátékra. Nem is volt egyéb célja, csupán csak az, hogy megtudja, ki a háznak a gazdája és vajon milyen társaság ült itt ma este halotti tort. Az ebédlő ajtajában megállt a házigazda és udvarias meghajlással tessékelte be maga előtt hivatLan vendégét. — Tessék, uram! Parancsoljon belépni, ön is, policeman. Nézzenek utána a dolognak. Keressék a hullát itt, vagy palotámnak bármelyik helyiségében. Szabadon kutathatnak, ámbár aligha hiszem, hogy bármelyiküknél házkutatási végzés volna. De hát ilyen formaságokra nem tekintünk. Amint Bürke átlépett az ajtón és mögötte feltűnt a harcsabajuszu rendőr szálas alakja, odabenn egy pillanatra elcsendesült a zaj és minden szem rájuk tapadt. Bürke észrevette, hogy a zongoránál egy hölgy ül, aki most abbahagyta a kottákban való lapozgatást és mintha meg volna lepve a különös és váratlan látogatók miatt, egy pillanatra félig felemelkedik helyéről és átkukkant a kottatartó felett. Bürke nyomban szemügyre vette. Valami különös keleti szépség volt, hosszúkás, vékony arcán legjellegzetesebb a szeme, melyet hosszú pillák árnyékoltak. Csupasz nyakán hatalmas lánc ékeskedett, mogyorónagy- ságu gyöngyszemekből állott ez a lánc, valóban indiai fejedelem kincses tárából kerülhetett elő. A hölgy érdeklődése azonban csak pár másodpercig tartott, aztán megint eltűnt kottái mögött. Bürke minden zavar nélkül nézett szét a társaságiban és vette szemügyre az asztalnál ülőket. Az asztal most italozás képét mutatta, borok, likőrök állottak hosszú sorban a középen, a székek mellett pedig pezsgősvedrek mutatták, hogy ezen az estéin ugyancsak bőven folyt a legfinomabb nedű. A gentlemanok, akik körben ülték Mb asztalt, fiaenofiogea voltai, kettő kfirffetí ázsiai, ezt le nem tagadhatták volna, a többi azonban mind társaságbeli angolnak látszott. — Uraim, ne zavartassák magukat, — szólalt meg a herceg. — Ezek az urak hivatalos járatban vannak. Egy hullát keresnek a lundh-room- ban. össze-vfesza kiáltozások, lárma, nevetés, zaj hallatszott. — Hulla? .., Ha, ha, ha ,.. Ez nagyon jó. Az egyik ázsiai gurgulázva nevetett és olyan volt ez a hang, mintha valami tam-tamból tört volna fel. — Talán felesleges lesz a társaságot bemutatnom önnek, miután ön is megfeledkezett a bemutatkozásról ... Gaptain Bürke,... szólt gúnyosan a herceg, mire Bürke szemtelen mosoly- lyal hajolt meg mélyen az asztaltársaság felé. Most a nő hangja hallatszott a zongora mellől. — Captain Bürke igén bátor ember, sokat hallottunk róla és olvastunk kalandjairól az újságokban. Érdekes ember. Nem hittem volna, hogy Londonba érkezésének estéjén már szerencsénk lesz hozzá. — Ha ezt szerencsének lehet nevezni, részemről a szerencse, Milady. Már egy éve nem láttam ilyen bájos maláji szépséget, mint aminőhöz most van szerencsém. A rendőr dörmögött közbe: — Ebben a teremben látta a hullát, Captain Bürke? — Igen, ott a pamlagon. A balkarja lenyulott. Ujjával a pamlagra mutatott. És íme, a pamlagon ott feküdt egy test, balkarja ernyedten lógott a padló felé, térdei magasra felhúzva. Bürke mosolyogva lépett a pamlaghoz és az ott fekvő ember arcába nézett. Jóképű boy feküdt ott, láthatólag a nagy italozás közben nyomta et a buzgóság és társai kényelembe helyezték, hogy kipihenje mámorát. .— Ezt az urat látta maga hullának. Captain Bürke? — kérdezte rosszalólag a rendőr. — Magam is azt hiszem, hogy ezt. Az érzékeim csúnya játékot űztek velem. Bocsánat, fenség. • • % <PRX<M-A\A<AAR.HIRLa6
