Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-06 / 130. (3682.) szám
Ma: Képes melléklet ^ ^ a 16 oldal ára Ké 1.20 J XIV. évf. 130 (2682) szám * Csütörtök © 1935 junius 6 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kd„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Bgyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— K2. A szlovenszkói és mszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága !ln Panská j 11 c e 12, 1L emelet t Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFON, 30 3 1 1 « A SŰRGÖNYCIM HIRLHP. PRHHR Franciaország utla (sp) Prága, junius 5. Az 1926-os helyzet megismétlődik Franciaországban. A frank veszélyben van, s mint ahogy akkor megbukott a négynapos Herriot-kormány, s megbukott Caillaux rövid pénzügyminisztersége az előző kormány bukása után, úgy követte most is Bouisson kormánya és Caillaux pénzügyminisztersége az alig néhány nap előtt leszavazott Flandint. De 1926-ban ott állt a tartalékban Poincaré kimagasló alakja, az óriási tekintély, aki elszánt vasszigorral és katonás fegyelmezettséggel ki tudta vezetni a parlamentet a baloldali kartel tévelygéseiből, s az előbb renitenskedő képviselők kezes bá- rányké t követték az igéző tekintetű elnököt. Hol van ma tekintély, aki hasonlót cselekedhetne? Egy volt, egy mosolygó, szeretett tekintély, Doumergue, de őt már elhasználták máskor, 1934 februárjában, amikor másféle veszélyek fenyegették az országot. Ki jön most? Ki jöhet most? Franciaország — mint néhány nap előtt megírtuk —■ bővelkedik a kiválóbbnál kiválóbb államférfiakban, s mindegyik elég jó, hogy megtalálja a kivezető utat, de éppen a három elmúlt nap bebizonyította, hogy egyvalaki a jelen pillanatban mégis hiányzik a francia közéletben: nem a vezér, hanem a tekintély. Az autoritás krízise ugyanolyan áldatlan eseményekhez vezet Franciaországban, mint vezetett más országokban, s ha a vihart ki is bírja a francia állam hajója, amelynek régi jelmondata a „fluctuat séd non mergi- tur“, az újabb megpróbáltatás súlyos következménnyel járhat a Stavisky-fekély felfa- kadása óta beteg francia államtestben. A lapok egyenesen meglepő nyíltsággal írnak a „baloldali vagy a jobboldali forradalom" lehetőségéről. A szélsőséges elemek újra szervezkednek, s a múlt héten mint titkos viperacsipés érte a közvéleményt egy vidéki polgármester meggyilkolása, akit „árulása" miatt volt politikai barátai tettek el láb alól, a Croix du feu hívei, a tüzkeresz- tesek. Az első féme-gyilkosság a polgári kiegyensúlyozottság országában! Nyugtalanító mementó, amin a Normandie fényes diadala sem segíthet. A közhangulat rossz, s amióta a parlament elkövette a baklövést, hogy 1934 novemberében megbuktatta a ke- resztülvihetetlenül szabados alkotmány megszigorítását és a tekintély bázisára való áttolását óhajtó Doumerguet, megbuktatta a bölcs öreget, aki tudta, mit akar és miért áldozta fel boldog provancei nyugalmát, mióta a nagy államátépitő terv nem sikerült, az 1934 februárjában lebirt nyugtalan elemek újra felemelték fejüket s Flandin átmenetileg sikeres ráolvasási kúrája után, újra megszólaltak. Egyetlen államférfin van Franciaországban, aki nyugodt pólusnak látszik: Pierre Laval. A Franciaország krízisből krízisbe zuhan Bouisson bukása után Lávái vállalta a kormányalakítást Ha hívafalotan megállapították, hogy a tegnapi szavazás eredménye hamis volt s a valóságban a kormány nem maradt kisebbségien - A bukás ennek ellenére érvényben marad Újabb offenziva a frank ellen, az ország nyugtalan P á r i s, junius 5. A francia kamara a kormánynyilatkozat fölolvasásának napiján megbuktatta Bouisson uj kormányát is. Az alig néhány napos kabinet ép úgy nem tudta megszavaztatni a pénzügyi teljhatalmakat, mint elődje, a Flandin-kormány. A délutáni órákban a francia fővárosban még mindenki biztosra vette, hogy Bouisson bemutatloozása sikeresen fog végződni, csak akkor vált veszedelmessé a helyzet, amikor kiszivárgott, hogy Herriot nem tudja megfékezni pártját, a radikális pártot és az egész baloldal egységesen a miniszterelnök ellen foglal állást. A bukáshoz kétségtelenül hozzájárult a miniszterelnök taktikai ügyetlensége is, mert Bouisson fölényeskedő és a parlamentet kissé lenéző modorával iölbőszitette a vita folyamán a képviselőket. Este fél kilenc tájban a megejtett szavazásnál Bouisson kormánya a bizalmi kérdés fölvetésénél 262 szavazattal 264 szavazattal szemben kisebbségben maradt, mire a miniszterek azonnal visszavonultak az ülésteremből és rövid tanácskozás után az Elyseé-palotában benyújtották lemondásukat. Lebrun köztársasági elnök elfogadta a lemondást és azonnal megkezdte a tárgyalásokat az uj kormány megalakítására. A bukás hírére a szélső jobboldali elemiek, amelyek régóta ellenségei a parlamentnek, tüntetést rendeztek az opera és a kamara környékén. A rendőrség erélyes közbelépésével sikerült szétoszlatni a tömeget, de a nyugtalanság egész éjszaka tartott. A lapok bizonyosra veszik, hogy abban az esetben, ha nem sikerül gyorsan szilárd kormányt alakítani, a párisi nép újra nyugtalankodni kezd ég az 1934 februárjában lezajlott véres uceai tüntetések megismétlődhetnek. Bouisson kabinetijét junius elsején délelőtt alakította meg. A bukás a bemutatkozás napján történt. A kormánynyilatkozat fölolvasása után a parlament 390 szavazattal 198-vel szemben visszautasította a szocialista interpellációk azonnali letárgyalására vonatkozó baloldali javaslatot, azaz a szavazásnál a kormánynak még nagy többsége volt. Hat óra után egy órára elnapolták a kamarát s ez alatt a pénzügyi bizottság foglalkozott a pénzügyi javaslatokkal. A törvényt a bizottság 19 szavazattal 18-cal szemben elfogadta, azaz nem úgy, mint Flandinnál, akinek javaslatát ugyanez a bizottság 25 szavazattal 15-tel szemben visszautasította. A bukás Az ülés ujramegnyitása után 22 szónok Jelentkezett szólásra. Ekkor már meglátszott, hogy a helyzet feszült. Bouisson különösen a radikális szocialistákhoz fordult és belátásukhoz folyamodott. A miniszterelnök kijelentette, hogy a törvényjavaslatok elfogadása után a kamarát azonnal szabadságra küldi s a képviselőház legközelebb csak ősszel ül össze. Az öt hónapos kényszerű szabadság hire nagy nyugtalanságot keltett a képviselők között. A vita egyre hevesebbé vált. Chammard alelnök nem vezette kellő ügyességgel az ülést s Bouisson ugyancsak többször hevesen összeütközött a közbeszóló képviselőkkel. Különösen, amikor éles szavakkal elitélte a parlament akadékoskodásait, látszott az általános idegesség s a szavazás ebben a légkörben történt meg. A kormány két szavazattal kisebbségben maradt Az eredményen maguk a képviselők is csodálkoztak. fehérnyakkendős külügyminiszter ügyes modorával formát fut Párisban, s ha nem is Clemen- ceau, Poincaré vagy Doumergue-szerü tekintély, mint Briand sem volt az, más kvalitásaival bűvkörébe tudja vonni a kamarát. Néhánysza- vas nyilatkozata, amit Bouisson bukása után tett, mestermüve a komoly államférfim bölcsességnek, a helyzet pontos fölismerésének, az okos megintés és megfeddés szigorúságának, s annak a pompás, konciliáns formának, mely senkit sem sért, amellett, hogy mindenkit talál. Briand értett a hasonló rövid és velős, hatást soha nem tévesztő, plasztikus megfogalmazásokhoz. Laval külpolitikája nem antipatikus, s tagadhatatlanul Briand nyomdokain haladó. Bar- thou furorja után mint langyos tavaszi eső hullott az elszikkadt európai földre Laval hite a békében. A bravúr, ahogy Franciaország tekintélyének vagy erőfölényének csorbítása nélkül békésen ki tudott bontakozni az elmúlt hónapok veszedelmes bonyodalmaiból, a legnagyobb államférfiu dicsőségére válhat. Ahol Laval megjelent, békét teremtett. így volt Londonban, igy Genfben a marseillei napokban, soha nem provokált, nem erőszakoskodott, a lengyeleket megnyerte, az oroszokat megnyerte, kibékült az olaszokkal, békésen letörte a francia kommunistákat, sőt Németországgal is annyira kez- tyüs kézzel bánt, hogy a sötét európai láthatáron éppen a májusi és a júniusi napokban megjelenhetett az általános kibékülés halavány re- ménysugára. A Briand-rangu (ha nemis oly ragyogó) Laval nagy szerepet játszhat még a francia belpolitikában akkor is, ha most nem sikerül misz- sziója, mert már mai meghívásából látszik, hogy ő Franciaország egyik legposszibilisabb és legátfogóbb politikai jelensége. De mi történik a közvetlen jövőben, ha missziója nem sikerül? A kamara feloszlatásának lehetősége bizonyára megnő. A baloldal, amely reményt merített a májusi községi választások eredményéből, mindenáron ki akarja erőszakolni az uj választásokat s ezért szabotálja az összes elképzelhető kormányokat. A jobboldal, mely ma erősebb, i kétségbeesetten védekezik a terv ellen, s a józanabb elemek is ellenzik, mert a választás egykét hónapos átmeneti ideje alatt a sürgős segít-1 séget követelő frank könnyen gazdátlan áruvá süllyed és leromlik. A kompromisszum Laval kudarca esetén talán úgy fog hangzani, hogy egy szürke átmeneti szükségkormány megkapja a kért pénzügyi teljhatalmat a kamarától október 31-ig, de csak azzal a feltétellel, ha a teljhatalom lejártakor feloszlatják a házat, uj választásokat írnak ki, s a kormány az uj parlamentben számot ad addig tett önkényes intézkedéseiről. Ilyen formában a szocialisták készséggel megszavaznák az ominózus törvényt s a szakértőkből álló kormány bizonyára megmentené a frankot, amely — mint múltkor irtuk —• nincs túl nagy, illetve túl mélyről jövő veszélyben. Kérdés csupán, vájjon a többségben lévő jobbpártok beleegyeznek-e e megoldásba. Az ügy érdekében feltétlenül áldozatokat kell hozni, mondotta Laval. Ha nem, Franciaország hitele meginog, a demokratikus berendezkedések elvesztik tekintélyüket, a nép a parlament ellen i fordul s az ország belesodródik ugyanabba a mentalitás- és bizalom-krízisbe, amely a demokrácia bukásához vezetett nem egy európai államban. A gyermekeknek kevés pénzért nagy örömet szerez, ha idejében vesz nálunk cipőt és harisnyát pünkösdre
