Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-06 / 130. (3682.) szám

Ma: Képes melléklet ^ ^ a 16 oldal ára Ké 1.20 J XIV. évf. 130 (2682) szám * Csütörtök © 1935 junius 6 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kd„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Bgyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— K2. A szlovenszkói és mszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága !ln Panská j 11 c e 12, 1L emelet t Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFON, 30 3 1 1 « A SŰRGÖNYCIM HIRLHP. PRHHR Franciaország utla (sp) Prága, junius 5. Az 1926-os helyzet megismétlődik Fran­ciaországban. A frank veszélyben van, s mint ahogy akkor megbukott a négynapos Herriot-kormány, s megbukott Caillaux rö­vid pénzügyminisztersége az előző kormány bukása után, úgy követte most is Bouisson kormánya és Caillaux pénzügyminisztersé­ge az alig néhány nap előtt leszavazott Flandint. De 1926-ban ott állt a tartalékban Poincaré kimagasló alakja, az óriási tekin­tély, aki elszánt vasszigorral és katonás fe­gyelmezettséggel ki tudta vezetni a parla­mentet a baloldali kartel tévelygéseiből, s az előbb renitenskedő képviselők kezes bá- rányké t követték az igéző tekintetű elnö­köt. Hol van ma tekintély, aki hasonlót cse­lekedhetne? Egy volt, egy mosolygó, szere­tett tekintély, Doumergue, de őt már elhasz­nálták máskor, 1934 februárjában, amikor másféle veszélyek fenyegették az országot. Ki jön most? Ki jöhet most? Franciaország — mint néhány nap előtt megírtuk —■ bő­velkedik a kiválóbbnál kiválóbb állam­férfiakban, s mindegyik elég jó, hogy meg­találja a kivezető utat, de éppen a három elmúlt nap bebizonyította, hogy egyvalaki a jelen pillanatban mégis hiányzik a francia közéletben: nem a vezér, hanem a tekintély. Az autoritás krízise ugyanolyan áldatlan eseményekhez vezet Franciaországban, mint vezetett más országokban, s ha a vihart ki is bírja a francia állam hajója, amelynek régi jelmondata a „fluctuat séd non mergi- tur“, az újabb megpróbáltatás súlyos követ­kezménnyel járhat a Stavisky-fekély felfa- kadása óta beteg francia államtestben. A lapok egyenesen meglepő nyíltsággal írnak a „baloldali vagy a jobboldali forradalom" lehetőségéről. A szélsőséges elemek újra szervezkednek, s a múlt héten mint titkos viperacsipés érte a közvéleményt egy vidé­ki polgármester meggyilkolása, akit „áru­lása" miatt volt politikai barátai tettek el láb alól, a Croix du feu hívei, a tüzkeresz- tesek. Az első féme-gyilkosság a polgári ki­egyensúlyozottság országában! Nyugtalaní­tó mementó, amin a Normandie fényes dia­dala sem segíthet. A közhangulat rossz, s amióta a parlament elkövette a baklövést, hogy 1934 novemberében megbuktatta a ke- resztülvihetetlenül szabados alkotmány megszigorítását és a tekintély bázisára való áttolását óhajtó Doumerguet, megbuktatta a bölcs öreget, aki tudta, mit akar és miért áldozta fel boldog provancei nyugalmát, mióta a nagy államátépitő terv nem sikerült, az 1934 februárjában lebirt nyugtalan ele­mek újra felemelték fejüket s Flandin átme­netileg sikeres ráolvasási kúrája után, újra megszólaltak. Egyetlen államférfin van Franciaországban, aki nyugodt pólusnak látszik: Pierre Laval. A Franciaország krízisből krízisbe zuhan Bouisson bukása után Lávái vállalta a kormányalakítást Ha hívafalotan megállapították, hogy a tegnapi szavazás eredménye hamis volt s a valóság­ban a kormány nem maradt kisebbségien - A bukás ennek ellenére érvényben marad Újabb offenziva a frank ellen, az ország nyugtalan P á r i s, junius 5. A francia kamara a kor­mánynyilatkozat fölolvasásának napiján meg­buktatta Bouisson uj kormányát is. Az alig néhány napos kabinet ép úgy nem tudta meg­szavaztatni a pénzügyi teljhatalmakat, mint elődje, a Flandin-kormány. A délutáni órák­ban a francia fővárosban még mindenki biz­tosra vette, hogy Bouisson bemutatloozása sikeresen fog végződni, csak akkor vált ve­szedelmessé a helyzet, amikor kiszivárgott, hogy Herriot nem tudja megfékezni pártját, a radikális pártot és az egész baloldal egy­ségesen a miniszterelnök ellen foglal állást. A bukáshoz kétségtelenül hozzájárult a mi­niszterelnök taktikai ügyetlensége is, mert Bouisson fölényeskedő és a parlamentet kissé lenéző modorával iölbőszitette a vita folya­mán a képviselőket. Este fél kilenc tájban a megejtett szavazásnál Bouisson kormánya a bizalmi kérdés fölvetésénél 262 szavazattal 264 szavazattal szemben kisebbségben ma­radt, mire a miniszterek azonnal vissza­vonultak az ülésteremből és rövid tanácskozás után az Elyseé-palotában benyújtották lemon­dásukat. Lebrun köztársasági elnök elfogadta a lemondást és azonnal megkezdte a tárgyalá­sokat az uj kormány megalakítására. A bukás hírére a szélső jobboldali elemiek, amelyek régóta ellenségei a parlamentnek, tüntetést rendeztek az opera és a kamara környékén. A rendőrség erélyes közbelépé­sével sikerült szétoszlatni a tömeget, de a nyugtalanság egész éjszaka tartott. A lapok bizonyosra veszik, hogy abban az esetben, ha nem sikerül gyorsan szilárd kormányt alakí­tani, a párisi nép újra nyugtalankodni kezd ég az 1934 februárjában lezajlott véres uceai tüntetések megismétlődhetnek. Bouisson kabinetijét junius elsején délelőtt alakította meg. A bukás a bemutatkozás nap­ján történt. A kormánynyilatkozat fölolvasása után a parlament 390 szavazattal 198-vel szem­ben visszautasította a szocialista interpellá­ciók azonnali letárgyalására vonatkozó bal­oldali javaslatot, azaz a szavazásnál a kor­mánynak még nagy többsége volt. Hat óra után egy órára elnapolták a kamarát s ez alatt a pénzügyi bizottság foglalkozott a pénzügyi javaslatokkal. A törvényt a bizottság 19 sza­vazattal 18-cal szemben elfogadta, azaz nem úgy, mint Flandinnál, akinek javaslatát ugyanez a bizottság 25 szavazattal 15-tel szem­ben visszautasította. A bukás Az ülés ujramegnyitása után 22 szónok Je­lentkezett szólásra. Ekkor már meglátszott, hogy a helyzet feszült. Bouisson különösen a radikális szocialistákhoz fordult és belátásuk­hoz folyamodott. A miniszterelnök kijelentette, hogy a törvényjavaslatok elfogadása után a kamarát azonnal szabadságra küldi s a kép­viselőház legközelebb csak ősszel ül össze. Az öt hónapos kényszerű szabadság hire nagy nyugtalanságot keltett a képviselők között. A vita egyre hevesebbé vált. Chammard alelnök nem vezette kellő ügyességgel az ülést s Bouis­son ugyancsak többször hevesen összeütközött a közbeszóló képviselőkkel. Különösen, ami­kor éles szavakkal elitélte a parlament akadé­koskodásait, látszott az általános idegesség s a szavazás ebben a légkörben történt meg. A kormány két szavazattal kisebbségben maradt Az eredményen maguk a képviselők is csodál­koztak. fehérnyakkendős külügyminiszter ügyes modo­rával formát fut Párisban, s ha nem is Clemen- ceau, Poincaré vagy Doumergue-szerü tekin­tély, mint Briand sem volt az, más kvalitásaival bűvkörébe tudja vonni a kamarát. Néhánysza- vas nyilatkozata, amit Bouisson bukása után tett, mestermüve a komoly államférfim bölcses­ségnek, a helyzet pontos fölismerésének, az okos megintés és megfeddés szigorúságának, s annak a pompás, konciliáns formának, mely senkit sem sért, amellett, hogy mindenkit talál. Briand értett a hasonló rövid és velős, hatást soha nem tévesztő, plasztikus megfogalmazások­hoz. Laval külpolitikája nem antipatikus, s ta­gadhatatlanul Briand nyomdokain haladó. Bar- thou furorja után mint langyos tavaszi eső hul­lott az elszikkadt európai földre Laval hite a békében. A bravúr, ahogy Franciaország tekin­télyének vagy erőfölényének csorbítása nélkül békésen ki tudott bontakozni az elmúlt hóna­pok veszedelmes bonyodalmaiból, a legnagyobb államférfiu dicsőségére válhat. Ahol Laval meg­jelent, békét teremtett. így volt Londonban, igy Genfben a marseillei napokban, soha nem pro­vokált, nem erőszakoskodott, a lengyeleket meg­nyerte, az oroszokat megnyerte, kibékült az olaszokkal, békésen letörte a francia kommu­nistákat, sőt Németországgal is annyira kez- tyüs kézzel bánt, hogy a sötét európai láthatá­ron éppen a májusi és a júniusi napokban meg­jelenhetett az általános kibékülés halavány re- ménysugára. A Briand-rangu (ha nemis oly ragyogó) La­val nagy szerepet játszhat még a francia bel­politikában akkor is, ha most nem sikerül misz- sziója, mert már mai meghívásából látszik, hogy ő Franciaország egyik legposszibilisabb és leg­átfogóbb politikai jelensége. De mi történik a közvetlen jövőben, ha missziója nem sikerül? A kamara feloszlatásának lehetősége bizonyára megnő. A baloldal, amely reményt merített a májusi községi választások eredményéből, min­denáron ki akarja erőszakolni az uj választáso­kat s ezért szabotálja az összes elképzelhető kormányokat. A jobboldal, mely ma erősebb, i kétségbeesetten védekezik a terv ellen, s a jó­zanabb elemek is ellenzik, mert a választás egy­két hónapos átmeneti ideje alatt a sürgős segít-1 séget követelő frank könnyen gazdátlan áruvá süllyed és leromlik. A kompromisszum Laval kudarca esetén talán úgy fog hangzani, hogy egy szürke átmeneti szükségkormány megkapja a kért pénzügyi teljhatalmat a kamarától októ­ber 31-ig, de csak azzal a feltétellel, ha a telj­hatalom lejártakor feloszlatják a házat, uj vá­lasztásokat írnak ki, s a kormány az uj parla­mentben számot ad addig tett önkényes intéz­kedéseiről. Ilyen formában a szocialisták kész­séggel megszavaznák az ominózus törvényt s a szakértőkből álló kormány bizonyára megmen­tené a frankot, amely — mint múltkor irtuk —• nincs túl nagy, illetve túl mélyről jövő veszély­ben. Kérdés csupán, vájjon a többségben lévő jobbpártok beleegyeznek-e e megoldásba. Az ügy érdekében feltétlenül áldozatokat kell hoz­ni, mondotta Laval. Ha nem, Franciaország hi­tele meginog, a demokratikus berendezkedések elvesztik tekintélyüket, a nép a parlament ellen i fordul s az ország belesodródik ugyanabba a mentalitás- és bizalom-krízisbe, amely a demo­krácia bukásához vezetett nem egy európai ál­lamban. A gyermekeknek kevés pénzért nagy örömet szerez, ha idejében vesz nálunk cipőt és harisnyát pünkösdre

Next

/
Thumbnails
Contents